Pfv.21585/2018/14 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.585/2018/

1. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke . Farkas Antónia előadó bíró . Zumbók Péter bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Vigyikán Péter ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselői: Sipos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd) rendűért . Endrődyné dr. Makány Anikó ügyvéd II. rendűért A per tárgya: személyiségi jogsértés megállapítása és sérelemdíj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla Pf.I.20.018/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék 14.P.I.20.011/2017/
3. I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak - külön felhívásra 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes lakása előtti szakaszon
4. január 7-én éjjel megcsúszott az I. rendű alperes által üzemeltetett helyi járatú autóbusz kidöntve egy beton villanyoszlopot, amely hatalmas robajjal rádőlt a lakás utcafronti szakaszának falára. [2] [3] A felperes ettől kezdődően 2016 novemberéig - az autóbusz közlekedésének átszervezéséig - a hálószobáját nem tudta alvás céljára használni attól tartva, hogy újabb hasonló baleset történik. Az I. rendű alperes a baleset időpontjában a II. rendű alperesnél rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] [5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette a személyiségi jogait, az egészséghez és a magánélet, magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát, ezért az alpereseket egyetemlegesen 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Érvelése szerint az I. rendű alperes veszélyes üzemi körén belül okozott kárt, amely személyiségi jogsérelemmel is járt. Hivatkozott arra, hogy lelki problémát okozott neki a baleset esetleges megismétlődésének tudata. Állítása szerint olyan helyen volt kénytelen aludni, ahol egészsége negatív irányba változott, dereka megfájdult befolyásolva mindennapi élettevékenységét. [6] [7] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes nem vagyoni sérelme és a baleset közötti okozati összefüggést. Állítása szerint csak azokért a károkért tartozik felelősséggel, amelyek a baleset bekövetkezésekor észszerűen előreláthatóak voltak. Kiemelte, hogy a baleset folytán az előreláthatóság nem terjedt ki a felperes által hivatkozottakra, ezek túlmutatnak az előreláthatóságon. [8] A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a biztosító az I. rendű alperes felelősségbiztosítójaként a kárt a társasház részére megtérítette. Állítása szerint önmagában az ijedtség sérelemdíj alapjául nem szolgálhat, a felperes személyiségi joga nem sérült, így felelősségbiztosítás alapján marasztalásnak nincs helye. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes személyiségi jogát és az alpereseket egyetemlegesen 100.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. [10] Határozata indokolásában kifejtette, hogy igazoltnak látta a felperes személyiségi jogának I. rendű alperes általi megsértését. Utalt arra, hogy bár a perben beszerzett szakvélemény a felperesnél tényleges egészségkárosodást nem állapított meg, a felperesben azonban a balesetet követően félelemérzet alakult ki, sérült az egészséghez fűződő joga, a trauma érzelmi sérülést okozott. Érvelése szerint a felperesnél kialakult pszichés állapot a balesettel okozati összefüggésben áll, olyan zavart okozott a lelkiállapotában, pszichés érzületében, amely az előreláthatóság körébe esik. [11] A sérelemdíj meghatározása során az elsőfokú bíróság mérlegelése körébe vonta a felperes személyét, a jogsértés személyére és környezetére gyakorolt hatását, továbbá az eset egyéb körülményeit. [12] A peres felek fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes lelki egészségéhez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi jogát sértette meg, ezért az I. és II. rendű alperes egyetemleges marasztalásának összegét 200.000 forintra emelte fel. [13] Utalt arra, hogy a perbeli károkozás ideje a lámpaoszlop és a fal kidőlésével esett egybe, ezért észszerűen számolni lehetett a vagyoni hátrányokon kívül az ott lakók immateriális hátrányával is, rémület, sokk, akár testi, lelki sérülés formájában. Álláspontja szerint az I. rendű alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
6. §

(1)bekezdésében foglalt mentesülési körülményeket nem igazolt, tehát a személyiségi jogsértésért, az azzal okozott hátrányért felelőssége, sérelemdíj fizetési kötelezettsége fennáll. [14] A sérelemdíj összegszegének meghatározásánál a másodfokú bíróság mérlegelte a felperest ért trauma extrém mivoltát, a hátrányos és életszerű pszichés következményeket, azok nem súlyos fokát, fennállásuk több hónapos időtartamát, és 200.000 forintot tartott alkalmasnak az elszenvedett sérelem kompenzálásaként. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen az álláspontja szerint jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. [16] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §

(1)bekezdését, 177. §

(1)bekezdését és a Ptk. 2:

1. §-át. [17] Nem értett egyet a bíróságoknak azzal a megállapításával, hogy a felperest személyiségi jogsértés érte. [18] Kiemelte a perben beszerzett szakvélemény alapján, hogy a perbeli balesettel okozati összefüggésben a felperesnél nincs olyan probléma, amely testi és lelki egészségkárosodásához vezetett. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy a felperesnél a lelki trauma a kivizsgálás időpontjában azért nem volt kimutatható, mert a felperes orvosszakértői vizsgálata jóval az események után történt. A lelki trauma meglétének a megállapítását szakkérdésnek tartotta, ezért álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvénysértően járt el, amikor mellőzte a szakértői bizonyítást. [19] Sérelmezte, hogy a felperes sem orvosi iratokkal, sem egyéb módon nem igazolta, hogy az egészségének sérelme következett volna be, álláspontja szerint a jogerős ítélet túlzó, életszerűtlen, valótlan állításokat tartalmaz. [20] Nem értett egyet azzal, hogy a felperesnek sérült volna a magánélet nyugalmához, pihenéshez fűződő joga. E körben kiemelte, hogy a szakértői vélemény egyértelmű megállapítása szerint a felperes alvásának sem ritmusa, sem minősége nem változott. [21] Utalt arra is, hogy nem helytálló a jogerős ítéletnek az a megállapítása sem, amely szerint a veszélyes üzemi károkozás ideje a fal kidőlésével esett volna egybe, ugyanis ilyen károkozás nem történt. [22] Kiemelte, hogy a perbeli baleset során az előreláthatóság csupán addig terjedt, hogy az ütközés következtében a villanyoszlop hatókörében lévő személyekben és dolgokban kárt okoz. Az azonban, hogy a kidöntött oszlop a hatókörében lévő épületre dőléssel, a lakás téglafalai megrepedésével zajt okoznak és az ott tartózkodó személynek fóbiája alakul ki, az I. rendű alperes álláspontja szerint már messze túlmutat azon a sérelmen, amelyet előre kellett volna látnia. [23] Állította, hogy a személyiségi jogsértés és a magatartása között a releváns okozati összefüggés hiányzik, amelynek következtében a sérelemdíjra kötelezés egyik objektív feltétele sem teljesült. [24] A II. rendű alperes felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatában egyetértett az I. rendű alperes által kifejtett állásponttal. Kérte a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Állította, hogy a felperes a perbeli baleset kapcsán nem szenvedett személyiségi jogsérelmet. Álláspontja szerint önmagában az ijedtség és a keresetben kifejtett egyéb körülmények sérelemdíj alapjául nem szolgálhatnak. [25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében tartalmilag a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(2)és a 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. [28] Az I. rendű alperes mind anyagi jogi, mind eljárási szabályok megsértésére hivatkozott felülvizsgálati kérelmében: a Pp. 206. §

(1)bekezdésének, 177. §

(1)bekezdésének, valamint a Ptk. 2:

1. §ának megsértését állította. [29] A Pp.
2. §

(1)bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban rámutat a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelésének körébe tartozó tényállás, illetve nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újbóli egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróságok a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (EBH 2006.1526., BH 1996.506.). Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.). [30] Az I. rendű alperes álláspontjával ellentétben nem volt megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló peradatokból okszerűtlen jogi következtetéseket vontak volna le. [31] Tévedett az I. rendű alperes akkor, amikor a lelki trauma meglétének megállapítását minden esetben szakértői kérdésnek tartotta. Kiemeli a Kúria, hogy a lelki trauma megléte valóban szakkérdés lehet, mégpedig abban az esetben, amikor a károsult a káreseménnyel okozati összefüggésben betegség szintjét elérő pszichés károsodást állít. A perbeli esetben azonban a felperes ilyet nem állított, így nem volt szükséges szakértői bizonyítás erre nézve, tehát nem sérült a Pp. 177. §

(1)bekezdése. [32] A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy sérült a felperes lelki egészséghez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi joga, a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelésével a Kúria maradéktalanul egyetértett. Ennek folytán a felperes a Ptk. 2:52. §

(1)bekezdése alapján sérelemdíjra tarthatott igényt. A felperes igazolta a személyiségi joga megsértésének tényét, a jogsértő személyét és magatartása felróhatóságát. A jogerős ítélet pedig helyesen vette számba a sérelemdíj mértékének a meghatározásakor a hátrány súlyosságát, időtartamát, a felperesre és környezetére gyakorolt hatását, valamint a balesettel okozati összefüggésben álló egyéb körülményeket. [33] Helyesen értékelték az eljárt bíróságok a Ptk. 6:

1. §-ába foglalt előreláthatósági korlátot is. Nem vitatható, hogy a deliktuális kárfelelősségnél is vizsgálni kell az előreláthatósági követelményt mint az oksági kapcsolat feltételét a káresemény időpontjára vonatkoztatottan. Ez pedig azt jelenti, hogy valóban nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Előrelátható pedig az, amellyel az adott körülmények között észszerűen előre számolni lehet. [34] Helytelen az I. rendű alperes érvelése, amely szerint csak azon személyek vonatkozásában előre látható egy baleset következtében kialakult lelki trauma, akik utasok, vagy akiket elütött volna a busz, vagy akik közvetlenül a helyszínen tartózkodtak. A perbeli esetben az I. rendű alperes által igénybe vett autóút mellett lakóházak helyezkedtek el, ezért a józan logika szabályait követve előre látható volt, hogy egy ház sérülésével járó balesetben nemcsak anyagi károk keletkezhetnek, hanem sérülhet az ott lakók testi és lelki egészsége is. A perbeli káresemény kapcsán az I. rendű alperesnek nem azt kellett előre látnia, hogy a felperesnek fóbiája alakul ki a baleset miatti ijedtség hatására, hanem azt, hogy a házban tartózkodó személy lelki egészsége is sérülhet a lakóhelyét érintő baleset hatása következtében. Hangsúlyozza a Kúria, hogy minden ügyben egyedileg kell vizsgálni a baleset körülményeit, annak környezetére gyakorolt közvetlen és közvetett hatását, illetve az előreláthatóságot. Azt azonban rögzíteni kell, hogy a testi épséghez, egészséghez (beleértve a lelki egészséghez) való jog sérelme esetén nem fogadható el az előreláthatóság szűk értelmezése. [35] Mindezek alapján a Kúria a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [36] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztett I. rendű alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére a jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján, a felperes jogi képviselője által a felülvizsgálati eljárásban kifejtett tevékenységgel arányosan állapította meg a 4/A § alkalmazásával általános forgalmi adóval növelten. [37] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján az I. rendű alperes köteles megfizetni. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdésének megfelelően az I. rendű alperes kérelme alapján tárgyaláson bírálta el. [39] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,

1. október
2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM