A határozat elvi tartalma: A jövedelemveszteség címén megítélt kártérítési összeg mint járadék egységes egészet képez, az igényérvényesítés szempontjából nem bontható részekre, a jövedelempótló járadék részét képezi a személyi jövedelemadó összege is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.763/2019/
- szám A tanács tagjai: . Döme Attila a tanács elnöke . Farkas Antónia előadó bíró . Zumbók Péter bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: ágvölgyiné dr. Szőllősi Edit ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: . Nagy Péter ügyvéd A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 61.Pf.638.789/2018/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.P.54.870/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 63.500 (hatvanháromezerötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- április 24-én a motorral közlekedő felperes közúti balesetet szenvedett. A balesettel összefüggésben per volt folyamatban a Zalaegerszegi Törvényszék és a Pécsi Ítélőtábla előtt, a felperes különböző jogcímeken vagyoni kártérítésben, és járadékban is részesült, többek között jövedelempótló járadékban. A Zalaegerszegi Törvényszék a jövedelempótló járadék vonatkozásában megállapította, hogy azt személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség nem terheli. A Pécsi Ítélőtábla ezzel ellentétben kimondta, hogy a felperes jövedelempótló járadékát személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli. A Kúria a jövedelempótló járadék tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4.551.235 forint tőke, valamint annak
- július
- napjától járó kamatai, továbbá 1.878.751 forintnak
- július
- napjától
- augusztus
- napjáig járó 398.403 forint késedelmi kamata, valamint 398.403 forint után
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére. Álláspontja szerint végső soron a Kúria megállapította, hogy az őt illető baleseti járadék havi összegét nem terheli a magyar jogszabályok alapján megállapított személyi jövedelemadó, azonban az alperes az adóelőleget levonta és neki nem fizette ki, amelynek folytán a vagyonában csökkenés keletkezett. [3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(3)bekezdésében foglaltakra, amely szerint a felperes a jövedelempótló járadék különbözet iránti igényét már nem érvényesítheti. Álláspontja szerint a felperes nem minősítheti át a baleseti járadékot jogcím nélküli vagyoncsökkenésre. Utalt arra is, hogy a felperes önellenőrzést gyakorolva bármikor visszaigényelhette volna az adóelőleget az adóhatóságtól. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Állítása szerint az alperes a felperes havi baleseti járadékából vonta le a személyi jövedelemadóelőleget, így a baleseti járadék személyi jövedelemadóval csökkentett összege került folyósításra a felperes részére. Érvelése szerint a levonás jogcíme az alperes által szolgáltatásként teljesítendő összeg járadékjellegét nem szüntette meg. Osztotta az alperes elévülési kifogására vonatkozó álláspontját, amely szerint a felperes igényérvényesítésének határidejére vonatkozik a Ptk. 280. §
(3)bekezdésében rögzített hat hónapos korlát. [7] [8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában utalt arra, hogy a felperes saját maga vette figyelembe az alapeljárásban a Ptk. 280. §
(3)bekezdésében foglaltakat, hiszen az eredetileg
- április
- napjától igényelt keresetkiesését az igényérvényesítési korlátra tekintettel az alperes nyilatkozatát követően csak
- május 5-től igényelte. [9] Érvelése szerint a felperes által jelen eljárásban követelt összeg lejárt jövedelempótló járadéknak minősül, nem pedig a felperes által állított értékcsökkenésnek. Rámutatott, hogy amikor a bíróság jövedelempótló járadékot ítél meg, csak a társadalombiztosítási ellátásokkal kell csökkentenie az elmaradt jövedelem összegét, a személyi jövedelemadóval nem, tehát a bíróság mindig bruttó összeget ítél meg, függetlenül attól, hogy az adót a kifizető vagy más fizeti be az adóhatóság részére. [10] Vizsgálta azt is, hogy a felperes alapos okkal nem érvényesített-e igényt hat hónapon belül, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az előzményi peres eljárástól függetlenül is visszaigényelhette volna az adóhatóságtól az alperes által levont személyi jövedelemadó-előleget, mert tudomása volt e levonásról és azt jogtalannak tartotta, és az adóhatóságnak is ismernie kell az irányadó, nemzetközi érintettséggel is bíró jogszabályokat. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezése és az alperes 4.551.235 forint és járulékai megfizetésében történő marasztalása iránt. [12] Állítása szerint az alapeljárásban a Kúria tette egyértelművé, hogy az alperes kérhette volna vissza a tévesen levont adóelőleget. [13] Hivatkozott arra is, hogy az első és másodfokú bíróságnak a Ptk.
- §
(3)bekezdésére alapított ítéletei törvénysértőek, mert a jövedelempótló járadékát az alperes 2010 óta folyamatosan, megszakítás nélkül folyósítja. Hangsúlyozta, hogy a
- évi jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó tartalma nem minősül járadéknak, mert arra külön speciális szabályok vonatkoznak. [14] Álláspontja szerint törvénysértő az a következtetés, amely szerint a baleseti járadék csökkentett összegben a levont személyi jövedelemadó terhére lett folyósítva. Utalt arra, hogy a Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bírósággal ellentétben megállapította a jövedelempótló járadékának személyi jövedelemadó kötelezettségét, hiszen ezért került sor a felülvizsgálati eljárásra. Állította, hogy csak a Kúria ítélete alapján ismerhette meg fizetési jogosultságát. Álláspontja szerint az alperes kötelezettsége lett volna a nem valós adójogi megítélés miatt tévesen levont adóelőleg visszaigénylése, amelynek elmulasztása nem zárja ki az irányába történő fizetési kötelezettségét. [15] Érvelése szerint a szükséges intézkedéseket az alperesnek kellett volna megtennie a Kúria ítéletének a birtokában, az ő mulasztása pedig nem eshet a felperes terhére. Utalt arra is, hogy 2010 óta az alperes törvénysértő magatartása miatt folyamatosan kár érte. [16] Megsértett jogszabályként a Ptk.
- §
(3)bekezdését, a 339. §
(1)bekezdését, a 324. §
(1)bekezdését, a 326. §
(1)bekezdését és a 327. §
(1)bekezdését jelölte meg. [17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes az alapperben a
- május
- napját megelőző időszakra vonatkozó jövedelempótló járadék igényétől a Ptk.
- §-ra vonatkozó alperesi hivatkozást követően elállt, amely magában foglalta a személyi jövedelemadó tartalomként nevesített részt is. Érvelése szerint a keresetveszteség címén igényelt járadék egységes, az nem bontható részekre. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [19] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(2)és a 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. [20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályként a Ptk. 339. §
(1)bekezdését, a 280. §
(3)bekezdését, a 324. §
(1)bekezdését, a 326. §
(1)bekezdését és a 327. §
(1)bekezdését jelölte meg. [21] Nem volt vitás a perben, hogy a jövedelemveszteség címén előterjesztett járadékigény alapját a Ptk. 356. §-ának
(1)bekezdése adja meg azzal, hogy a felperes a baleset miatt kialakult egészségi állapota miatt nem tud munkát vállalni, holott a baleset előtt munkaképes volt. Az sem volt vitatott, hogy az alapperben a felperes jövedelempótló járadékban is részesült, amelynek személyi jövedelemadó vonzatát az eljárt bíróságok eltérően értelmezték. [22] Jelen perben azonban alaptalanul érvényesítette a felperes a
- évre járó - az alperes által az adóhatóság részére tévesen fizetett - keresetveszteségének személyi jövedelemadó részét. A jövedelemveszteség címén megítélt kártérítési összeg ugyanis mint járadék egységes egészet képez, és az igényérvényesítés szempontjából nem bontható részekre, a jövedelempótló járadéknak részét képezi a személyi jövedelemadó összege is. Erre figyelemmel a Kúria nem értett egyet azzal a felperesi érveléssel, amely szerint a jövedelempótló járadék személyi jövedelemadó tartalma nem minősül járadéknak, mivel arra külön speciális szabályok vonatkoznak. Ezzel ellentétben a Kúria álláspontja szerint a személyi jövedelemadó szintén jövedelemveszteség címén került folyósításra a felperes részére, annak jogcíme az alperes téves levonása folytán sem változott, az része a felperes havi járadékának. Erre figyelemmel alaptalan a felperes arra történő hivatkozása, amely szerint utóbb külön jogcímen, a vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésre hivatkozással követelheti a járadéka személyi jövedelemadót tartalmazó részét. [23] A fenti okokból a felperes járadékának személyi jövedelemadót tartalmazó részére is vonatkoznak a Ptk.
- §
(3)bekezdésében foglaltak, amely szerint a tartásdíjat, az életjáradékot és a baleseti járadékot időszakonként előre kell fizetni; a jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem követelheti. A következetes bírói gyakorlat értelmében ez a szakasz az életfenntartást biztosító szolgáltatások teljesítési idejét és az igényérvényesítés határidejét szabályozza, vagyis az ítélkezési gyakorlat alkalmazza az időkorlátot a járadéktípusok közül a jövedelempótló és a tartást pótló járadékokra. Ennek megfelelően a felperes hat hónapon túl már nem követelheti az alapos ok nélkül nem érvényesített havi járadékát. A hat hónapos határidő nem elévülési, hanem az elévülési határidőn belül, az igényérvényesítést meghatározó korlát. A Kúria ítélete is csak azokra a járadékrészekre vonatkozott, amelyeket a Ptk. 280. §
(3)bekezdése alapján érvényesíthetett a felperes, ez az ítélet nem nyitotta meg a lehetőségét a jogszabály által állított igényérvényesítési korlát figyelmen kívül hagyásának. [24] Egyetértett a Kúria az eljárt bíróságokkal abban is, hogy a felperes nem adta kellő indokát az igényérvényesítési határidő elmulasztásának, hiszen a már 2010-ben esedékessé vált személyi jövedelemadó járadékát az alapperben eljárt Zalaegerszegi Törvényszék megállapítása szerint személyi jövedelemadó nem terhelte. A Pécsi Ítélőtábla ítélete pedig abban a részében az elsőfokú bíróság ítéletét nem érintette, hogy jogellenesen vonta-e le az alperes a személyi jövedelemadót a felperes járadékából vagy sem. [25] Mivel a felperes a Ptk. 280. §
(3)bekezdésében meghatározott igényérvényesítési határidőben követelését nem terjesztette elő, és a személyi jövedelemadó a járadék részének minősül, ezért az eljárt bíróságok helyesen utasították el a felperes 2010. évre előterjesztett igényét. [26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes részére a jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg, a 4/A. § alkalmazásával általános forgalmi adóval növelten. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [29] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
- június
- Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM