Bf.118/2020/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulat) és bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében (Btk.237.§

(1)bekezdés), ezért halmazati büntetésül 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, 2.510.000 forint tekintetében vagyonelkobzást rendelt el. Az I.r. vádlott által bűnügyi őrizetben, házi őrizetben, majd bűnügyi felügyeletben töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte. Úgy rendelkezett, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése utáni napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. a II.r. és a III.r. vádlott tekintetében is döntést hozott, az ítélet velük szemben a kihirdetést követően jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. [2] Az ítélet ellen az I.r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést a fő- és mellékbüntetés enyhítéséért, az elrendelt vagyonelkobzás miatt, annak mellőzése és az I.r. vádlottnál lefoglalt 2.510.000 forint kiadása érdekében. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.327/2020/3. számú átiratában a védelmi perorvoslatot nem tartotta megalapozottnak. A fellebbezés elbírálására a Be.598.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülés kitűzését indítványozta, egyúttal bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon nem kíván részt venni. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott beismerő nyilatkozatát elfogadta, ezért a fellebbezéssel támadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, a váddal egyező tényállásra és a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezései csak akkor változtathatók meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Jelen ügyben a korlátozott felülbírálat terjedelmének bővítésére okot adó, a részjogerőt feloldó körülmény nem állapítható meg, így a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a joghátrányra vonatkozó rendelkezését bírálhatja felül, valamint hivatalból dönthet az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezésekről is. [4] Az ügyészi álláspont szerint a törvényszék a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket I.r. vádlott tekintetében hiánytalanul számba vette és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Ezek tükrében az enyhítő rendelkezések alkalmazásával és eggyel enyhébb végrehajtási fokozatban kiszabott szabadságvesztés inkább méltányos, mint szigorú. Lényeges enyhítésre nem látott lehetőséget. Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező döntések, köztük a lefoglalt 2.510.100 forintra elrendelt vagyonelkobzás törvényes, de a rendelkezéshez fűzött indokolás kiegészítésre szorul azzal, hogy a vagyonelkobzás jogszabályi alapját a Btk.74/A. § b) pontja és

(3)bekezdése jelenti. Ellenkező bizonyításig a vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. A vélelemmel szemben az elkövetőt terheli annak bizonyítása, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik, mely az ügyészi álláspont szerint nem történt meg. Az I.r. vádlott a lefoglalt összeg törvényes eredetét nem bizonyította. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt a Be.605.§

(1)bekezdése alapján I.r. vádlott tekintetében. [6] Az I.r. vádlott másodfokú eljárásra meghatalmazott védője

1. április hó
2. napján kelt írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés tovább enyhíthető, mert az I.r. vádlott vérében az eljárás megindulásakor bizonyítottan nagy mennyiségű és különféle kábítószer volt, mely azt bizonyítja, hogy saját részre is vásárolt nagy mennyiségű és különböző fajtájú anyagot. A III.r. vádlott tekintetében nem is valósított meg kábítószer-kereskedést, ugyanis közösen szerezték be az I. és III.r. vádlottnak a saját célra szolgáló kábítószert, amit nem forgalomba hozott I.r. vádlott, hanem közös vásárlás volt kettejük részére. Az eljárás gyors és egyszerű befejezésével nem kellett tisztázni, hogy mekkora volt a saját, és mekkora III.r. vádlott kábítószer része a lefoglaltakból, de nyilván jelentősen csökkentette volna a mennyiséget, amit I.r. vádlott terhére rótt a vádirat. Ez persze nem érintette a minősítést. E körülmények azt is alátámasztják, hogy az eljárás nem szokványos kábítószer kereskedő ellen indult, melyet értékelt is a bíróság az eljárás során, de nem kellő mértékben. A védői érvelés szerint az I.r. vádlott élete 2017-ben csúszott félre, gyermekkora nehéz volt, az iskolát abba kellett hagynia, nagyszülője nevelte fel. Ekkor szakadt meg korábbi 7 éves kapcsolata is, amelyben élettársával közösen nevelt egy kisgyermeket, és nagymamáját is ezidőben veszítette el. Ekkor kezdett kábítószert fogyasztani, mert kicsúszott a talaj a lába alól. A bűnügyi felügyelet tartama alatt leszokott a kábítószerről, büntetlen előéletű, rendezett életvitelt folytat. Magas vérnyomás betegsége alakult ki, amely rendszeres gyógyszeres kezelést igényel. Enyhítő körülményként kérte értékelni a jelentős időmúlást, továbbá, hogy 400.000 forint összegű hitelt kell védencének törlesztenie. A vagyonelkobzás tárgyát képező pénzösszeget a tanú
3. Kft. nevében vette át lakásfelújítási munkákra és anyagköltségre előlegként, tehát az az I.r. vádlott cégének működéséhez tartozott. Készült árajánlat is, amelyet tanú
4. adott át a megrendelőknek. A törvényszék helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy azon tényből, hogy az a vádlott lakásán volt fellelhető, kábítószer-kereskedelemből származott. A lefoglalt készpénzt tanú2-nek és tanú3-nak kell kiadni, a vagyonelkobzást mellőzni szükséges. [7] A védő
5. szeptember hó
6. napján érkeztetett további beadványában a vagyonelkobzás alkalmazását sérelmezte kiemelten, előadta, hogy a nyomozás során a lefoglalt pénz eredetére széles körű bizonyítás folyt, amelyben az bizonyosodott be, hogy a pénz nem I.r. vádlotté, és nem kábítószerkereskedelemből származik, hanem azt tanú-nek. és tanú3-nak adta át a Kft. részére felújítási munkálatokra, melyet e személyeknek szükséges kiadni. Hivatkozott arra is, hogy a Kft. székhelye egy bejegyzett székhelyszolgáltatónál, a Kft2-nél volt, mely az üzleti életben bevett gyakorlat. Ezen állítás igazolására csatolta az erre vonatkozó szerződést, valamint a Kft. cégkivonatát. Egyebekben a a korábbi fellebbezés indokolásban foglaltakat fenntartotta. [8] Az ítélőtábla az ügyet a Be.598.§

(2)bekezdése alapján tanácsülésre tűzte, az arra jogosultak a törvényes határidőn belül nyilvános ülés kitűzését nem kérték. [9] Az ítélőtábla megállapította, hogy az előkészítő ülés során a törvényszék olyan eljárási szabálysértést nem követett el, amely a Be. 608.§-a alapján az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. A törvényszék az I.r. vádlott beismerő nyilatkozatát a tárgyaláson a Be.524.§

(1)bekezdése alapján elfogadta. [10] A Be.524.§

(1)bekezdése szerint amennyiben a vádlott a tárgyaláson ismerte be a bűnösségét, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására a Be.504.§

(1)-

(3)bekezdésében írtakat is alkalmazni kell, mely az elsőfokú eljárásban helyesen megtörtént. [11] A Be.521.§

(1)bekezdése szerint a fent írt esetben a vádirati tényállás megalapozottságára és a bűnösség kérdésére nem folytatható további bizonyítás. [12] Az elsőfokú bíróság ítélete az I.r. vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítását, a váddal egyező tényállásra, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit csak akkor változtathatja csak meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. (Be.606.§

(3)bekezdése) [13] A Be.580.§

(2)bekezdése a vádlott bűnössége beismerő nyilatkozatának elfogadása esetén kizárja az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt. Jelen ügyben az I.r. vádlott felmentésének, az eljárás megszüntetésnek nem volt helye, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a joghátrányra vonatkozó rendelkezés vonatkozásában bírálta csak felül, továbbá a Be.590.§

(7)bekezdés értelmében vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket is. [14] Az I.r. vádlott védője fellebbezés indokolásában leírtak részben a megállapított tényállást, részben a minősítést érintik. Ehelyütt szükséges utalni arra, hogy az I.r. vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatára figyelemmel azt az elsőfokú bíróság elfogadta, a váddal egyező tényállás és minősítés nem támadható fellebbezéssel, illetve a másodfokú bíróság is csak azt vizsgálhatja, hogy esetlegesen nincs-e helye a terhelt felmentésének vagy vele szemben az eljárás megszüntetésének, melyre jelen eljárásban nem volt indok. [15] Az ítélőtábla észlelte, hogy az enyhébben minősülő bűncselekményt a törvényszék a rendelkező részben nem a Btk.237.§-ban írt megnevezéssel jelölte, ezért azt módosította. Az ítélet indokolásában pontatlan a súlyosabb cselekmény jogszabályi megjelölése, mely a rendelkező részben még helyesen került feltüntetésre. Az indokolásban is a Btk.176.§

(1)bekezdés IV. fordulatára és

(3)bekezdésére szükséges utalni. [16] A büntetés kiszabás körében irányadó körülményeket a törvényszék maradéktalanul felsorolta, azokat súlyuknak megfelelően értékelte a büntetés kiszabása során. A védő által a fellebbezés indokolásában említett időmúlás mértéke nem olyan, amely enyhébb büntetés kiszabását indokolna. [17] A Btk.80.§

(2)és

(3)bekezdése és a Btk.81.§

(3)bekezdésében írt halmazati szabályok figyelembevételével a szabadságvesztés középmértéke irányadó, mely közel 12,5 év. Az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg az enyhítő körülményekre és a beismerő vallomás nyomatékára tekintettel 4 évben a szabadságvesztés mértékét. Az alkalmazott tartam tükrözi az enyhítő körülményeket, megjeleníti azok nyomatékát is. Az I.r. vádlott védője által előadott személyi körülmények tudottak voltak az elsőfokú bíróság előtt is, ezek ismeretében szabta ki a törvényszék a középmérték felét sem elérő tartamú büntetést, annak további mérséklésére nincs törvényes indok. Az elsőfokú bíróság a Btk.35.§

(2)bekezdése alapján eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozta meg a végrehajtási fokozatot, mely ugyancsak helyes. [18] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés jellegét az ítélőtábla az ítélet rendelkező részében a Btk.33.§

(2)bekezdése alapján feltüntette. [19] A védő sérelmezte az I.r. vádlottnál megtalált pénzösszegre vonatkozóan a vagyonelkobzás alkalmazását, kérte a pénzösszeg azon magánszemélyek részére történő kiadását, akik a nyomozás során tanúvallomásukban állították, hogy a vádlottnak egy magánszemélyen keresztül anyagöltségre, lakásfelújításra címén fizették ki, ennek igazolására a nyomozás során okiratot is becsatolásra került. A fellebbezés indokolásban további dokumentum csatolására került sor a védői érvelés alátámasztására. [20] A Btk.74/A.§

(1)bekezdés b) pontja szerint az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószer kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. [21] A

(3)bekezdés szerint nem rendelhető el vagyonelkobzás az

(1)bekezdés esetében, ha az elkövető bizonyítja, hogy a vagyon nem bűncselekményből származik. [22] Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában megindokolta, hogy miért látta bizonyítatlannak, hogy az I.r. vádlottnál házkutatás során fellelt pénz nem bűncselekményből származott, mellyel a másodfokú bíróság egyetértett. E körben a védői beadvány nem tartalmaz olyan adatot, amely a döntés megváltoztatását indokolná. Ugyanakkor a törvényi hivatkozást az ügyészi indítványnak megfelelően módosítani volt szükséges. [23] Törvényesen került beszámításra a szabadságvesztésbe az őrizetben házi őrizetben, valamint bűnügyi felügyeletben töltött idő, a feltételes szabadságra bocsáthatás lehetőségének megállapítása is megfelel a jogszabály rendelkezésének. A bűnjelek körében és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezés is helytálló azzal, hogy az indokolás helytelenül tartalmazza, hogy a bűnjelek tekintetében megsemmisítésről is rendelkezett volna az elsőfokú bíróság, a rendelkező részben írt elkobzás az irányadó, melynek törvényi megjelölése pontos. [24] A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét tanácsülés keretében eljárva annak helyes indokainál fogva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett az I.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. Budapest,

1. szeptember hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. március hó
4. napján kelt 11.B.1517/2019/13-I. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.118/2020/
5. számú végzése folytán az I.r. vádlott tekintetében
6. szeptember hó
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
8. szeptember hó
9. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő