← Magyarország

Mf.31258/2020/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.258/2020/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság dr. Prokopovitsch László ügyvéd (felperesi képviselő címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a Ceglédi
  2. sz. Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Kovács Ferenc ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.M.351/2016/
  3. számú ítéletével szemben az alperes
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében megváltoztatja, a kinevezés módosítás jogellenessége megállapítása iránti keresetet elutasítja. Megállapítja, hogy az elsőfokú és a korábbi fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint + ÁFA másodfokú perköltséget. A perben felmerült 58.300 forint (ötvennyolcezer-háromszáz) fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás [1] Az alperes jogelődje a felperest
  5. június 12 napjával nevezte ki határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszonyba. A felperes munkaköre tanító volt, a jogviszony fennállása alatt mindvégig ezt a munkakört látta el. A ... Általános Iskola igazgatója
  6. május 2-án tájékoztatta a felperest, hogy a 2012/
  7. tanévre elkészített tantárgyfelosztás tervezete alapján napközis munkakörben foglalkoztatja tovább. A felperes a napközis munkakörben történő foglalkoztatást nem fogadta el, továbbra is tanítói munkakörben kívánt dolgozni. A felperes és az intézmény vezetése
  8. nyarán egyeztetett, melynek keretében felmerült a felperes jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése is. [2] A felek
  9. augusztus 27-én egyeztettek, ekkor a felperes a napközis nevelő, illetve fejlesztőpedagógus munkakört nem fogadta el. Az alperes ezen a napon a felperes jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszüntette. A munkáltatói intézkedés indokolása szerint a felperes a végzettségének megfelelő fejlesztőpedagógus munkakört nem fogadta el, a saját munkakörét nem kívánta ellátni, ugyanakkor más munkáltatónál ennek a képzettségének megfelelően vállalt munkát. A felperes a ...ban működő ...ban végzett munkához a munkáltató írásos hozzájárulását nem kérte, tevékenységét nem jelentette be, mellyel megsértette a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  10. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 43.§

(1)bekezdését. A felperes a tanítási időn kívüli munkaidejét engedély nélküli második állás betöltésére használta, amely magatartásával megszegte a 138/
  1. (X. 8.) Korm. rendelet 7.§-át. [3] A felperes
  2. augusztus 28-ától a ... ... Általános Iskolával, majd 2013 augusztus végétől a ... ...ltalános Iskolával létesített közalkalmazotti jogviszonyt. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [4] A felperes a keresetében közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésére tekintettel 291.340 forint végkielégítést, 437.010 forint felmentési időre járó illetményt, 357.593 forint vagyoni és 500.000 forint nem vagyoni kártérítést kért, valamint a
  3. május 2-án kelt egyoldalú kinevezés módosítás jogellenességének a megállapítását, továbbá kamatra és perköltségre is igényt tartott. [5] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.M.568/2013/
  4. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és kötelezte az alperest végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj, kamat, továbbá nem vagyoni kártérítés címén 300.000 forint, vagyoni kártérítés címén 122.419 forint megfizetésére. A Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.220/2015/
  5. számú végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság 14.M.568/2013/
  6. számú ítéletét, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. [7] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogelődjének
  7. május 2-án kelt egyoldalú kinevezésmódosítása jogellenes volt. Kötelezte az alperest, hogy a
  8. augusztus 17-én kelt jogellenes rendkívüli felmentés folytán 15 napon belül fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén 291.340 forintot, felmentési időre járó távolléti díj címén 437.010 forintot, ezen összegek után kamatot, egyebekben a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150.000 forint + ÁFA perköltséget, valamint az államnak 12.180 forint állam által előlegezett költséget. Az elsőfokú bíróság rendelkezése szerint a további állam által előlegezett költséget és a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. [8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes napközis nevelői munkakörben való foglalkoztatást nem fogadta el, ezért a kinevezését
  9. május 2-án egyoldalúan módosító alperesi intézkedés a Munka törvénykönyvéről szóló
  10. évi I. törvény (Mt.) 58.§-ába ütközött, így jogellenes volt. [9] A rendkívüli felmentés második indoka tekintetében az elsőfokú bíróság idézte a Kjt. 43.§
(1)bekezdését, 44.§
(1)bekezdését, valamint a 138/1992. (X.8.) Korm. rendelet 7.§
(1)bekezdését, és rögzítette, hogy a felperes alappal állította, miszerint a jogviszonya fennállása alatt további munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesített. E körben kiemelte K.P.E. és K.I. tanúk vallomását, akiknek nem volt arról tudomásuk, hogy a felperes az ...ban dolgozott. Továbbá utalt K.L. és P.A. tanúk vallomására, amelyből megállapíthatóan az ... egy intézményes formát nem öltött módszertan volt. A felperes 2012. tavaszán vett részt a programot ismertető képzésen, ami nem minősült munkavégzésnek. [10] A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a jogviszonya fennállása alatt másik jogviszonyt nem létesített, így bejelentési kötelezettsége nem volt és a munkáltatójától sem kellett hozzájárulást kérnie, ennek következtében a rendkívüli felmentés ezen indoka is alaptalannak minősült. A felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése jogellenes volt, melynek jogkövetkezményeként az elsőfokú bíróság végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére kötelezte az alperest. [11] Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a felperes vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényét. Fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [12] Az alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú ítélet ellen, melyben kérte annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. [13] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen következtetésre jutott a vonatkozásban, hogy a felperes az ... tevékenységében nem vett részt, mivel maga is elismerte, hogy oda oktatásra járt, és K.L. tanú is azt állította, hogy a felperes 2012 tavaszán részt vett a képzésen. Mivel az oktatások részben a felperes munkaidejére estek, egyértelmű, hogy az azokon való részvétel is érintette a jogviszonyát, de ezt ő nem jelentette be, így megsértette a Kjt. 43.§
(1)bekezdését. [14] Az alperes hangsúlyozta, egyoldalú szerződésmódosításra nem került sor, a munkáltatónak az Mt. 53.§
(1)bekezdése alapján lehetősége volt arra, hogy a felperest átmenetileg napközis nevelő munkakörben foglalkoztassa. [15] Az alperes érvelése szerint a
  1. augusztus 27-én kiadott munkáltatói felmentés semmis, azt ugyanis megelőzte a
  2. augusztus 27-ei jegyzőkönyvben rögzített felperesi nyilatkozat, miszerint azonnali lemondással megszünteti a jogviszonyát a felperes. A jegyzőkönyvet a munkavállaló aláírta, így egyértelmű az azonnali lemondása, amely időben megelőzte a munkáltató rendkívüli felmentését, a felperes által felmondott jogviszonyt pedig a munkáltató utóbb már nem tudta érvényesen megszüntetni. Az alperes rámutatott arra, hogy ezen hivatkozását már az elsőfokú eljárás során előterjesztette, azonban abból a bíróság nem vont le következtetést annak ellenére, hogy az Mt. 27.§
(3)bekezdés utolsó fordulata szerint a semmisséget a bíróságnak hivatalból is észlelnie kellett volna. [16] A perköltség vonatkozásában az alperes előadta, hogy a felperes részére megállapított perköltség eltúlzott mértékű, mivel az eltér a pertárgy értékétől. [17] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Indokolásul előadta, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le és ez alapján megalapozott döntést hozott. A felperes szerint iratellenes az az alperesi hivatkozás, hogy a munkáltató átmenetileg kívánta más munkakörbe helyezni, annak ugyanis az Mt. által megkövetelt formai megjelenése nem történt meg, okirat nem készült. A tanúk vallomása egyértelművé tette, hogy az ... intézményesített formában nem működött, az egy képzési program volt, amely alapján más jogviszony nem keletkezett. [18] Az azonnali hatályú lemondással kapcsolatos alperesi érvelésre a felperes előadta, hogy a jogviszony ilyen módon való megszüntetésére a Kjt. írásba foglalási és indokolási kötelezettséget ír elő, egy más által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat ennek a követelménynek nem felel meg. Részéről joghatályos lemondás nem történt, a jogviszonyát az alperes szüntette meg, az eljárás során az alperes is ennek megfelelően járt el. Az alperes magatartása nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, ugyanis arra, hogy a felperes maga szüntette meg a jogviszonyát, csak az események után öt évvel hivatkozott. [19] A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 8.Mf.21.315/2018/
  1. számú ítéletével a kinevezés módosítás jogellenességének megállapítása iránti keresetet elutasította és megállapította, hogy az elsőfokú és a korábbi fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik, egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta. [20] A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.315/2018/
  2. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Ítélőtáblát, mint másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria ítéletének indokolása szerint hivatalból észlelte, hogy a másodfokú bíróság ítélete érdemben nem volt felülbírálható, mert annak meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok állt fenn. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [21] A fellebbezés kisebb részben alapos. [22] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a számára előírt bizonyítást lefolytatta és a rendelkezésre álló adatok okszerű értékelésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által kiadott rendkívüli felmentés jogellenes volt. Az elsőfokú bíróság azonban a
  3. május 2-án kelt egyoldalú kinevezés módosítás jogellenességének megállapítása kapcsán nem hozott jogszerű döntést, ezért a másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (Pp.) 253.§
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét ebben részében megváltoztatta. [23] Az egyoldalú kinevezés módosítás kapcsán a másodfokú bíróság az alábbiakra kíván rámutatni. [24] A Pp. 123.§-a kimondja, ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének a megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak, az alperessel szemben való megóvása végett szükséges és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. [25] A felperes a kinevezés módosítás jogellenességének megállapítása iránti keresetét
  1. június 5-én terjesztette elő. A későbbiekben azonban kérte a rendkívüli felmentés jogellenességének a megállapítását, és ehhez kapcsolódóan marasztalás iránti kereseti kérelmet is előterjesztett. Ennek következtében a felperesnek a kinevezés módosítása jogellenességének megállapítása iránti kereseti kérelme már nem felel meg a Pp. 123.§-ának. A Kúria a BDT.2005.
  2. számú eseti döntésében rögzítette, hogy a megállapításra irányuló kereset előterjesztésének két konjunktív feltétele a jogvédelem szükségessége, valamint a teljesítés követelésének kizártsága. E két feltétel bármelyikének hiánya esetén megállapítási per nem indítható. A jelen esetben az alperes vonatkozásában a rendkívüli felmentés jogellenességének kapcsán előterjesztett marasztalási kereseti kérelem vonatkozásában a teljesítés követelésének kizártsága nem állapítható meg, így a felperes megállapítási kereseti kérelme nem volt megalapozott, ezért azt a másodfokú bíróság elutasította. [26] A Kjt. 25.§
(2)bekezdése kimondja, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnik rendkívüli felmentéssel. [27] A
  1. augusztus 27-én kelt rendkívüli felmentés első indokának tartalma szerint a felperes nem fogadta el a neki felajánlott végzettségének megfelelő fejlesztő pedagógusi munkakört. [28] A Kjt.
  2. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A kinevezést annak elfogadását írásba kell foglalni. A
(3)bekezdés értelmében a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a közalkalmazott munkakörét, a besorolásának alapjául szolgáló fizetési osztályt és fokozatot, az illetményét és a munkavégzés helyét. [29] A kinevezési okirat szerint a felperes munkaköre tanító volt és az alperes által sem vitatottan a jogviszony fennállása alatt mindvégig ebben a munkakörben foglalkoztatta. A fenti rendelkezésekre figyelemmel a tanító munkakörtől eltérő más munkakörben való foglalkoztatás a felperes beleegyezése hiányában egyoldalú kinevezés módosításnak minősül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmentés ezen indoka jogellenes, figyelemmel arra, hogy a felperes a kinevezés módosításához nem járult hozzá. [30] A másodfokú bíróság megítélése szerint megalapozatlan az alperesnek a fellebbezésben hivatkozott azon álláspontja, miszerint nem hajtott végre egyoldalú szerződés módosítást. Az alperes előadása szerint a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 53.§
(1)bekezdése alapján lehetősége volt a munkáltatónak átmenetileg napközis nevelő munkakörben foglalkoztatnia a felperest. [31] A Pp. 235.§
(1)bekezdése szerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény, vagy új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - rá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. [32] A munkáltató az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy az Mt. 53.§-a alapján csak ideiglenesen kívánta a felperest napközis nevelő munkakörben foglalkoztatnia, ennek következtében a fellebbezésében már nem terjesztheti elő ezen állítását, figyelemmel arra, hogy állnak fenn a Pp.235.§
(1)bekezdésben foglalt körülmények. Ugyanakkor kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az Mt. 53.§
(1)bekezdése szerint a munkavállalót átmenetileg a munkáltató jogosult a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen, vagy más munkáltatónál foglalkoztatni a munkavállalót, azonban a foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot, vagy a 352 órát nem haladhatja meg. A rendelkezésre álló iratok és az alperes előadása szerint a felperest 2012/
  1. tanévben kívánta a munkáltató napközis nevelőként foglalkoztatni. Nyilvánvalóan ez nem átmeneti foglalkoztatás lett volna, mivel az irányadó tanévben vonatkozó munkanapok száma meghaladta a 44-et. K.P.E. a megismételt eljárás során is úgy nyilatkozott, hogy arról tájékoztatta a felperest, miszerint a 20102/
  2. tanévben napközisként kívánta foglalkoztatni, és ezzel kapcsolatosan el is készítette a tantárgyfelosztást, melyet közölt a felperessel. [33] A rendkívüli felmentés második indoka szerint a felperes a jogviszonya fennállása alatt előzetes engedélykérés, illetve bejelentés nélkül munkaidejében máshol is munkát végzett. [34] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az ... nem egy ...ban működő intézmény, hanem egy fejlesztési program volt. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanúk vallomása alapján nem volt az megállapítható, hogy a felperes a jogviszonya fennállása alatt ilyen foglalkozásokat tartott. Maga K.P.E. is úgy nyilatkozott, hogy nem tud arról, hogy a felperest az ...ban mikor, hány órakor, mely napokon dolgozott. K.L. tanú pedig előadta, hogy munkavégzés nem történt az ... keretében, hisz ez nem intézmény, hanem módszertan. A megismételt eljárásban meghallgatott további tanúk is úgy nyilatkoztak, hogy tudomásuk szerint a felperes nem végzett munkát az ...ban. [35] Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy az alperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a felperes oktatásokra járt az ...ba, tehát nem arra, hogy ott munkát végzett volna. Ugyanakkor a rendkívüli felmentés azt tartalmazza, hogy a felperes a ...ban működő ...ban végzett munkához a munkáltató írásos hozzájárulását nem kérte. Az alperesnek tehát azt kellett volna bizonyítania, hogy a felperes munkát végzett az ...ban. Ennek következtében a fellebbezésében megjelölt azon hivatkozás, hogy oktatási tevékenységre járt, azaz nem munkát végzett és ezáltal jogszerű a felmentés, nem releváns az adott ügy vonatkozásában, így az alperes ezen fellebbezési indoka nem megalapozott. [36] Figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezési indoka nem helytálló és a felmentés ilyen indokot nem tartalmazott, valamint az oktatás nem minősül munkavégzésre irányuló további jogviszonynak, így e vonatkozásban a Kjt. 43.§
(1)bekezdése sem irányadó. Az alperes pedig nem tudta bizonyítani azt, hogy a felperes az oktatásokon a munkaideje terhére jelent meg. [37] A másodfokú bíróság az alperes azon fellebbezési indokát, mely szerint semmis a munkáltatói intézkedés, az alábbiak alapján megalapozatlannak találta. [38] A Kjt. 2.§
(3)bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszonyra a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. [39] Az Mt. 27.§
(1)bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre, vagy nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. [40] Az alperes rendkívüli felmentésével kapcsolatban azonban az Mt. 27.§-ában meghatározott feltételek egyike sem volt megállapítható, így az elsőfokú bíróságnak nem kellett hivatalból észlelnie a semmiséget. [41] Az alperes ezen fellebbezési hivatkozása kapcsán a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki. [42] Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4. pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján, tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmiséget kell hivatalból észlelnie. A Kjt. 29.§
(1)bekezdése szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató
  1. a)a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
  2. b)olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. [43] Az indokolásból a rendkívüli lemondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita estén a rendkívül lemondás indokának valóságát és okszerűségét a közalkalmazottnak kell bizonyítania. [44] A per adataiból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felek már a rendkívüli felmentés kiadását megelőzően tárgyaltak a felperes jogviszonyának a megszüntetéséről, valamint az alperes által hivatkozott jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a felperes a megbeszélésre egy egyezséget tartalmazó irattal érkezett. Ugyanakkor az is megállapítható volt, hogy a munkáltató nem kívánta a korábban megbeszéltek szerint megszüntetni a jogviszonyt és már előre elkészítette a rendkívüli felmentést tartalmazó iratot. A jegyzőkönyv valóban tartalmaz a felperes részéről előadást a jogviszony megszüntetése vonatkozásában, azonban abból nem lehet arra következtetni, hogy a munkáltatóhoz határozott jognyilatkozatot intézett a jogviszonya saját maga általi megszüntetése kapcsán. A Kúria BH.1995.680. számú eseti döntésében kimondta, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. Az EBH.2017.M.8. számú eseti döntés szerint munkaviszonyban írásba foglaltnak tekintendő az egyszerű okiratba foglalt jognyilatkozat is. Az adott esetben a felperes jegyzőkönyvben rögzített előadása nem tekinthető írásba foglaltnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez egy esetleges előzetes szándéknyilatkozatnak minősíthető a felperes részéről. A Kúria azonban a BH.2017.28. számú eseti döntésében kimondta, hogy a munkáltató jogviszony megszüntetésére irányuló előzetes szándéknyilatkozata még nem tekinthető felmondásnak, így annak formai szempontból nem kell megfelelni a jogviszony megszüntetés törvényi feltételeinek. A fentiek alapján levonható az a következtetés, hogy a munkavállaló részéről nem történt meg a jogviszony megszüntetésére vonatkozó akaratnyilatkozat közlése a munkáltató vonatkozásában. Ezt az is alátámasztja, hogy a kijelentéseket az alperes maga sem tekintette a felperes részéről történő jogviszony megszüntetésnek, mivel az adott egyeztetésen a jegyzőkönyv szerint átadta a felperes részére a rendkívüli felmentést. Az alperes pedig a perben is úgy járt el, hogy az általa kiadott felmentést tekintette a jogviszonyt megszüntető nyilatkozatnak. Kizárólag a megismételt eljárás során hivatkozott arra, hogy az alperes nyilatkozata semmisnek tekinthető. A felperes a jogviszony megszüntetésével kapcsolatos keresetét 2012. október 1-jén terjesztette elő. Az alperes a jogviszony felperes általi megszüntetésére ugyanakkor csak a megismételt eljárásban 2018. március 13-án megtartott tárgyaláson hivatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezáltal az alperes megsértette a Pp. 8.§-ában foglalt jóhiszemű joggyakorlás követelményét is. [45] A másodfokú bíróság alaposnak találta az alperes fellebbezését a perköltség vonatkozásában. A felperes 291.340 forint végkielégítés és 437.010 forint felmentési időre járó távolléti díj, valamint 1.320.000 forint vagyoni és 500 000 forint nem vagyoni kártérítési igényt érvényesített. Az elsőfokú bíróság a kártérítési igényt elutasította, ezen döntés ellen a felperes fellebbezést nem terjesztett elő, így a pertárgy értékhez képest csupán 29 %-ban tekinthető pernyertesnek. A fellebbezési eljárásban azonban az alperes csak arra hivatkozott, hogy a perköltség eltúlzott mértékű, ezért a fellebbezési kérelemhez kötöttség folytán a másodfokú bíróság akként határozott, hogy mindkét fél viseli a saját költségét. Záró rész [46] A másodfokú bíróság a Pp. 78.§
(1)bekezdése, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes másodfokú perköltsége megfizetésére. Az alperes a költségmentességről szóló 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet 14.§-ára figyelemmel teljes személyes illetékmentességben részesül, így a fellebbezési illetéket az állam viseli. [47] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 233.§-a zárja ki. Budapest,
  2. november
  3. dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Kovács Edit s.k. előadó bíró dr. Mihalics Klaudia s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.