← Magyarország

Mfv.10047/2020/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes 3 nap szabadság kiadásának munkáltatói megtagadása ellenére, az utasítással szembehelyezkedve vette ki a szabadságot, amely magatartás alapot adott a bizalomvesztéssel indokolt felmondás kiadására. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.047/2020/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Tordai Ildikó ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: épviselő neve kamarai jogtanácsos A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.667/2019/5/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.58/2019/10-I.Rendelkező rész A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.667/2019/5/II. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.58/2019/10-I. számú ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 447.500 (négyszáznegyvenhétezer-ötszáz) forint elsőfokú-, másodokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az 1.074.200 (egymillió-hetvennégyezer-kétszáz) forint elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati együttes eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  2. szeptember 1-jétől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. Utolsó munkaköre projektgazda volt. [2] D... A... beruházási koordinátor, a felperes közvetlen munkahelyi vezetője,
  3. szeptember 13-áig jogosult volt a sz.... projektgazda munkakörben dolgozók - köztük a felperes - szabadság engedélyéről dönteni. [3] A felperes tagja a M... E... E... Sz... Szervezetének, amely 2018 tavaszán kirándulást hirdetett meg
  4. szeptember
  5. és
  6. közötti időtartamra é...-o....i úticéllal. A kirándulást D... A... szervezte, akinél a felperes - házastársával együtt - 2018 júniusában jelentkezett. [4] A felperes
  7. június 17-én közlekedési balesetet szenvedett, emiatt
  8. június 18-ától
  9. szeptember 12-éig keresőképtelen állományban volt. [5] Ennek időtartama alatt egyeztetett D... A...val arról, hogy a felépülésének várható idejére tekintettel
  10. szeptember közepéig táppénzen lesz, az egyesület által szervezett utazáson azonban már részt tud venni, ezért tőle a szabadság engedélyezését kérte. D... A... ezt szóban megadta, a felperes pedig
  11. július 4-én az utazás díjából 100.000 forint előleget befizetett. [6] A felperest háziorvosa
  12. szeptember 13-ától - szakorvosi javaslatra - munkaképesnek nyilvánította. Mivel a felperes táppénzes időszaka a 30 napot meghaladta, munkába állásakor munkaköri alkalmassági vizsgálaton kellett megjelennie, amelyen „alkalmas" véleményt kapott. [7] Az alperes általa kialakított gyakorlat szerint a munkavállalók számára a M... E... E... által szervezett kirándulásokon való részvétel biztosítása érdekében szabadságot engedélyeztek. [8] Az alperes ... rendszerébe a felperes keresőképtelenségének időtartama alatt otthonról nem tudott belépni, a 30 napot meghaladó távollétére tekintettel pedig a keresőképtelenségének lejártát követő első munkanapján,
  13. szeptember 13-án a ... rendszerbe a belépési jogosultságot engedélyeztetnie kellett. [9] Ennek megtörténtét követően rögzíteni kívánta a D... A... munkahelyi vezető által korábban engedélyezett szabadságot azzal, hogy annak első napját
  14. szeptember 14-ében, míg utolsó napját
  15. szeptember 24-ében jelölte meg. D... A... munkahelyi vezető
  16. szeptember 13-án a felperessel a munkahelyen személyesen találkozott, akinek tudomása volt arról, hogy a felperes a következő munkanaptól az egyesületi kirándulásra tekintettel szabadságon lesz. [10]
  17. szeptember 14-én, pénteki napon Sz... G... fejlesztési és létesítési csoportvezető közölte D... A...val szóban, hogy a felperes által
  18. szeptember 14-étől szeptember 24-éig igényelt szabadságot nem engedélyezi. Kérte D... A...t, hogy ezen döntését tudassa a felperessel, aki miután szeptember 14-én az értesítést megkapta, telefonon kérte Sz... G...tól a szabadság engedélyezését, aki ezt követően sem adott engedélyt a szabadság kivételére az o...i kirándulás időtartamára. A kérelem elutasítását
  19. szeptember 14-én 14 óra 37 perckor rögzítette a ... elektronikus rendszerben. [11] A felperes
  20. szeptember 17-én e-mailben ismételten kérte Sz... G...tól a szabadság engedélyezését, egyben bejelentette, hogy a kiránduláson mindenképpen részt fog venni. A válasz emailben Sz... G...
  21. szeptember 17-én közölte, hogy szabadságát továbbra sem engedélyezi. [12] A felperes ezt követően a kiránduláson részt vett, munkahelyén újból
  22. szeptember 25-én jelent meg. [13] Az alperes a felperes munkaviszonyát
  23. október 19-én kelt felmondásával szüntette meg. Ennek indokolása szerint „Ön
  24. június 18-ától
  25. szeptember 13-áig keresőképtelen volt, táppénzellátásban részesült, ezt követően keresőképesnek nyilvánították, és
  26. szeptember 13-án a foglalkozás egészségügyi orvosi vizsgálaton alkalmasnak minősült. Sz... G... fejlesztési és létesítési irányító tájékoztatása alapján Ön
  27. szeptember 13-án szabadságot kért
  28. szeptember
  29. -
  30. szeptember
  31. közötti időszakra, az erre rendszeresített elektronikus szabadságigénylő rendszeren keresztül, előzetes egyeztetés nélkül. A kért szabadságot az arra jogosult vezetője elutasította, amelyet Ön
  32. szeptember 17-én kelt levélben kifogásolt és nem fogadta el, ugyanakkor még ezen a napon vezetője tájékoztatta e-mailben, hogy nem kívánja módosítani az elutasító döntését. Ugyanakkor Ön tájékoztatta a vezetőjét, hogy előre ismert és befizetett útra kíván elmenni szabadsága alatt. Ön az elutasított szabadságigény ellenére
  33. szeptember
  34. -
  35. szeptember
  36. között nem jelent meg munkavégzésre a munkahelyén, melyet a munkáltatója az elutasított szabadságigény ismeretében és egyéb igazolás hiányában igazolatlan távollétnek minősített. A munkáltató a szabadságát azért utasította el, mert a felhalmozódott feladatok mielőbbi befejezését kívánta előtérbe helyezni a munkáltató szombathelyi üzemének érdekeit figyelembe véve. Másfelől a munkáltató részéről joggal volt elvárható, hogy egy előre ismert út esetén a szabadságigényét korábbi időpontban jelezze vezetőjének. Ön magatartásával a munkaviszonyból származó alapvető rendelkezésre állási, munkavégzési, munkáltatói utasítás teljesítési, valamint együttműködési kötelezettségét szándékosan és súlyosan megszegte, és ezzel a munkáltató gazdasági érdekeit is veszélyeztette. A munkáltató nem tud megbízni a továbbiakban olyan munkavállalóban, aki a munkáltató utasításait nem teljesíti, döntéseit és érdekeit figyelmen kívül hagyja, és a munkáltatóval nem működik együtt, nem jelenik meg munkaidőben munkavégzésre. Fenti magatartásával Ön megszegte az Mt.
  37. §

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. d)pontjait, mivel a munkáltató utasítását semmibe véve a rendelkezésre állási kötelezettségét nem teljesítette. Ezen magatartása egyidejűleg az Mt. 6. §
(1),
(2)és
(4)bekezdései, valamint a 8. §
(1)bekezdése szerinti általános magatartási szabályokat is sérti. Ön a munkaviszonyából fakadó kötelességeit olyan súlyosan megszegte és a munkáltató bizalmát olyan mértékben megingatta, hogy munkaviszonya a munkáltató részéről a továbbiakban nem tartható fenn". [14] A munkáltatói jognyilatkozatban rögzítették, hogy mivel a felperes felmondásának indoka a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, ezért végkielégítésre nem jogosult. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [15] A felperes keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 4.475.476 forint végkielégítés megfizetését kérte. Jogalapként a 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 6. §
(1),
(2)és
(3)bekezdésére, 12. §
(1)bekezdésére hivatkozott, valamint az Mt. 122. §
(2), 123. §
(1), 77. §
(5)bekezdés b) pontjára, illetve a 82. §
(2),
(3)bekezdésére. Felhívta a Kollektív Szerződés .... pont ..
  1. c)és .... pont ..) pontjában szabályozottakat. Utalt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 21. §
  2. b)pontjára és 8. §
  3. h)pontjában megjelöltekre. [16] Hivatkozása szerint D... A... volt a szabadság engedélyezésére jogosult, akinél a kirándulásra is jelentkezett. Nem kapott tájékoztatást arról, hogy utóbb a szabadság engedélyezésére Sz... G... vált volna jogosulttá. [17] Álláspontja szerint az Mt. 6. §
(1)bekezdését megsértve járt el az alperes, amikor a szabadság iránti kérelmét nem teljesítette. Az alperes megalapozatlan döntésének valószínűsíthetően az az indoka, hogy a felperes nem vállalta a betegsége alatti otthoni munkavégzést. Ezért az egészségi állapota miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítette az alperes, és így az Mt. 12. §-át, valamint az Ebktv. 8. §
  1. b)pontját és 21. §
  2. b)pontját is megszegte. [18] Az alperes ellekérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [19] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.58/2019/10-I. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 4.475.760 forint végkielégítést. Kötelezte továbbá perköltség és illeték fizetésére is. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 64. §
(1)és
(2)bekezdésére, valamint a 65. §
(1)bekezdésében foglaltakra. [21] A felmondás indokolását pontosította annyiban, hogy a felperes
  1. szeptember 13-án nem volt keresőképtelen, ezen a napon már nem részesült táppénzellátásban. [22] A bíróság álláspontja szerint nem felel meg a valóság követelményének azon megállapítás, hogy a felperes
  2. szeptember 13-án kért szabadságot a
  3. szeptember
  4. - szeptember
  5. közötti időszakra előzetes egyeztetés nélkül az erre rendszeresített elektronikus szabadságigénylő rendszeren keresztül. A bíróság D... A... és Sz... G... tanúvallomása alapján akként foglalt állást, hogy az alperes a
  6. szeptember
  7. - szeptember
  8. közötti időszakra a szabadságot
  9. szeptember 13-át megelőzően engedélyezte, és a felperes ennek rögzítését kívánta
  10. szeptember 13-án megvalósítani az erre a célra rendszeresített ... nyilvántartási rendszerben. [23]
  11. első felében a felperes vonatkozásában a szabadság engedélyezésére jogosult vezető D... A... volt, aki úgy nyilatkozott, hogy ezen jogkörét nem vonták el. Ezzel szemben Sz... G... állította, hogy a szabadság engedélyezésére jogosult személyében változás történt, ennek pontos időpontját azonban nem tudta meghatározni, ... hónap környékére tette. [24] A bíróság nem osztotta azon alperesi álláspontot, hogy a szabadság engedélyezése a munkáltatói utasítás szerint jogszerűen csak és kizárólag az elektronikus nyilvántartó rendszerben történhetett. A tanúvallomások alapján a bíróság arra vont le következtetést, hogy e tekintetben az alperesnél kialakult gyakorlat eltért a munkáltatói utasításban foglaltaktól, írásbeliséget pedig sem az Mt., sem az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés rendelkezései nem írnak elő ebben a tekintetben. [25] Az alperes által sem vitatottan a felperes keresőképtelenségének időtartama alatt otthonában az elektronikus nyilvántartó rendszerben a szabadságot megigényelni nem tudta, továbbá táppénzes időszakának időtartamára tekintettel 30 napot követően a belépési jogosultsága is megszűnt. Ennél fogva a felperes
  12. június 18-ától szeptember 13-áig nem volt abban a helyzetben, hogy az elektronikus nyilvántartási rendszerben a szabadság igényét rögzítse. [26] Nem felel meg az az állítás a valóságnak, hogy a felperes
  13. szeptember 14-én elutasított szabadságigénye ellenére nem jelent meg a munkahelyén. D... A... szabadságot engedélyezett, a felperes emiatt nem jelentkezett a munkahelyén. Utóbb
  14. szeptember 14-én csak a délutáni órákban közölte D... A..., hogy Sz... G... a szabadság engedélyezéséről hozott korábbi döntését megváltoztatta. [27] Sz... G... a felperes jogi képviselője többszöri kérdésére sem tudott olyan feladatot megjelölni, amely a felperes távolléte miatt felhalmozódott volna. E körben jelentősége van annak, hogy a felperes közvetlen munkahelyi vezetője, D... A... számolt azzal, hogy a felperes a kirándulás időszakában távol lesz. [28] Az elsőfokú bíróság utalt az Mt.
  15. §
(5)bekezdésében foglaltakra. Amennyiben az alperes által képviselt azon álláspont helyességét ismerné el a bíróság, hogy a munkáltatónál a szabadság engedélyezésére kizárólag a ... rendszerben van lehetőség, és ezért a felperes részére
  1. szeptember
  2. és
  3. közötti időre szabadságot nem adtak ki, a perben feltárt összes körülményre figyelemmel az okszerűség körében kell állást foglalni. A felperes
  4. szeptember 13-án munkahelyén közel 3 hónapot elérő távollét után jelent meg, munkahelyi vezetőjétől nem kapott új munkafeladatot, szeptember 24-ét követően pedig a már korábban kiosztott feladatokkal összefüggésben fennálló tevékenységét végezte. [29] Az elsőfokú bíróság utalt az Mt.
  5. §
(3)bekezdésére, valamint a 77. §
(5)bekezdés b) pontjára, és erre tekintettel az alperest végkielégítés megfizetésére kötelezte. [30] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.667/2019/5/II. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest fellebbezési illeték és másodfokú perköltség viselésére kötelezte. [31] A másodfokú bíróság ítélete szerint a fellebbezésben már maga az alperes sem vitatta, hogy a kirándulás napjaira, tehát
  1. szeptember 18-tól szeptember 23-áig terjedő időszakra a felperes kapott szabadságot. Erre tekintettel igazolatlan távollétnek a további 3 nap
  2. szeptember 14-e, szeptember 17-e és szeptember 24-e minősülhetett, az alperes álláspontja szerint ugyanis a D... A... által adott engedély ezekre a napokra nem terjedt ki. [32] A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban ezen megállapítás téves D... A... írásbeli nyilatkozatára, illetve tanúvallomására is tekintettel. [33] Az alperesi állásponttal szemben nem bizonyított az, hogy a szóban engedélyezett szabadság csak az utazás napjaira vonatkozott, hanem az a következtetés vonható le, hogy az engedély az azt megelőző napokra és az azt követő napra is kiterjedt, tehát a felperes által igénybe vett teljes szabadság tartamára. [34] A másodfokú bíróság ítéletében utalt az alperes Kollektív Szerződésének ... pontjában szabályozottakra. D... A...
  3. júniusában szóban engedélyezte a szabadságot, amit a felperes csak
  4. szeptember 13-án tudott rögzíteni az elektronikus rendszerben. A szabadság időpontjának megváltoztatására a Kollektív Szerződés rendelkezése szerint csak megállapodással vagy rendkívüli ok miatt van lehetőség. Ilyen okot az alperes nem bizonyított. Jelentősége van annak is, hogy a vitatott szabadságnapok száma nem haladta meg a Kollektív Szerződés szerinti 50 %-ot, amellyel a munkavállaló maga rendelkezhetett. [35] Az elsőfokú bíróság nemcsak azt vizsgálta, hogy az alperes által állított utolsó, igazolatlan távollétnek minősülő naphoz képest mennyi idő elteltével élt a felmondás lehetőségével, hanem azt is, hogy a felmondás időpontjáig milyen magatartást tanúsított. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a kirándulást követően új feladatokat kapott, projektértekezleteken vett részt, semmilyen körülmény nem mutatott arra, hogy a munkáltató elvesztette volna a bizalmát. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [36] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Jogszabálysértésként az Mt.
  5. §
(1)bekezdését, 54. §
(3)bekezdését, 64. §
(2)bekezdését, 122. §
(1)bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §
(1)bekezdését jelölte meg. [37] A szabadságkiadás kérdésében az alperes arra hivatkozott, hogy a munkáltatónál hatályos munkaidő nyilvántartásról szóló ..... utasítás értelmében az internethez elektronikus hozzáféréssel rendelkező munkavállalók az aktuális évi szabadságukról a „mindent egy lapon" (...) intranetes oldalon tájékozódhatnak. A tárgyévi rendes szabadság (alap és pótszabadságok) igénylése, munkahelyi vezetők által történő engedélyezése is ebben a rendszerben „valósul meg". A tanúk nyilatkozata alapján az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a fenti munkáltatói szabályozással ellentétben a szabadság engedélyezése szóban történt, és ennek az engedélynek az adminisztratív jellegű rögzítése valósult meg csak a ... rendszerben. [38] A gyakorlat az, hogy az írásbeli rögzítés előtt a felek előzetesen egyeztetnek, de az engedély csak a ... rögzítéssel válik megadottá. Az elsőfokú bíróság a fentiek megállapításával tévesen értékelte a tanúvallomásokat. [39] A szabadságok szóbeli engedélyezése, majd több hónappal későbbi rögzítése lényegében követhetetlenné, átláthatatlanná tenné a munkáltató működését. [40] Az Mt. 122. §
(1)bekezdése értelmében a szabadságot minden esetben a munkáltató adja ki. Ez egy jelentős jognyilatkozat, ugyanis a szabadság a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésnek az egyik jogcíme, vagyis jogszerűen mentesül a munkavállaló a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége aló, ha szabadságon van, továbbá ezáltal válik követhetővé a munkavállaló által igénybe vett szabadság mennyisége is. A szabadságkiadás tehát nem lehet egyenlő egy egyszerű szóbeli, utóbb követhetetlen, előre több hónapra szóló egyeztetéssel, ezért kötötte az alperes írásbeli engedélyhez a nyilatkozatot. [41] Az igazolatlan távolléttel összefüggésben utalt az alperes az Mt. 52. §
(1)bekezdés
  1. a)-
  2. c)pontja szerinti rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségre. 2018. szeptember 14., 17. és 24. napján a felperes igazolatlanul volt távol munkahelyétől. A konkrét szabadságnapokat illetően D... A... már pontosan nem emlékezett (... sorszámú jegyzőkönyv ... oldal ... bekezdés). [42] D... A... tanúvallomásából valójában az állapítható meg, hogy a felperes 2018. nyarán nem is jelölte meg konkrétan, napokra pontosan a szabadságigényét, csak a kirándulás időtartamáról beszéltek. D... A... nem tudta tehát azt, hogy a felperes a kirándulás előtt és után hány munkanapot kíván még szabadságon lenni. A munkáltatónak nem is volt arról tudomása, hogy a felperes milyen időtartamban kíván szabadságon lenni, erről csupán 2018. szeptember 13-án értesült. [43] Téves az a jogerős ítéleti megállapítás, miszerint a felperes 2018. szeptember 14-én annak tudatában kezdte meg szabadságát, hogy azt a munkáltató részére engedélyezte, illetve nem vonta azt vissza. Ez nem felel meg a valóságnak, ennek ellentmond a felperes és Sz... G... közötti 2018. szeptember 17-ei e-mail váltás, amely a peres iratok részét képezi a felperes csatolása alapján. [44] Az elsőfokú bíróság tévesen és megalapozatlanul foglalt állást arról, hogy a szabadság szóbeli engedélyezése megtörtént a kirándulás időtartamára, a 2018. szeptember 18. és 23. közötti időszakra. Figyelmen kívül hagyta és ítéletében nem értékelte, hogy a felperes 2018. szeptember 14., 17. és 24. napokról előzetesen, szóban sem egyeztetett senkivel. [45] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint egyetlen nap igazolatlan távollét is olyan mértékű kötelezettségszegés a munkavállaló részéről, amely a jogviszony megszüntetését eredményezi akár rendkívüli felmondással (Mfv.I.10.735/2013.; BH+2015.1.37.). [46] A jogerős ítélet tévesen értelmezte a Kollektív Szerződés rendelkezéseit. Az nem írja elő, hogy az éves szabadság első felét kell a munkavállalói igény szerint kiadni, az 50 %-os szabály az egész éves szabadságkeretre értendő, vagyis a munkavállaló nem volt elzárva attól, hogy az év hátralevő részében (szeptember hónapot követően) még a kívánsága szerint kapjon szabadságot. Ezen kérdés megítélésénél a bíróságok nem vették figyelembe azt, hogy a felperes 2018-ban több hónapig táppénzen volt, szabadsága ezért torlódott fel. [47] Az utasítás megtagadásával a felperes rendelkezésre állási kötelezettségét sértette meg. [48] Téves az eljárt bíróságok megállapítása, miszerint a jogszerűen engedélyezett szabadságot Sz... G... visszavonta, és ennek jogellenessége folytán a felperes eljárása jogszerű. A felperes 2018. szeptember 14. és 24. között nem jelent meg a munkahelyén, ami az Mt. 54. §
(3)bekezdésébe ütköző. [49] A felmondás időszerűsége (okszerűsége) és a munkáltató magatartása tekintetében arra hivatkozott az alperes, hogy a távollét utolsó napja
  1. szeptember 24-e volt. Ehhez képest az október 19-én közölt felmondás időben nem különül el olyan mértékben a kötelezettségszegés utolsó napjától, hogy az időmúlás okszerűtlenné tenné a felmondást. [50] A felperes munkaviszonyát az alperes 26 nappal később szüntette meg felmondással egy olyan kötelezettségszegésre alapozva, amely miatt azonnali hatályú felmondásnak is helye lehetett. Ehhez mérten a kötelezettségszegés és a felmondási jog gyakorlása között nem tekinthető lazának az időbeli kapcsolat. [51] Jelen esetben a felperessel szemben azért ingott meg a munkáltatói bizalom, mert joggal merült fel benne kétely ilyen súlyos kötelezettségszegést követően. Kérdés volt, hogy a jövőben a munkáltató alappal bízhat-e abban, hogy a felperes az utasításait maradéktalanul követi, nem helyezkedik szembe vele más esetben is, nem helyezi az egyéni érdekeit a munkáltató érdeke elébe, nem megy-e máskor is önkényesen szabadságra a munkáltató utasítása ellenében, és be fogja-e tartani a munkáltató belső szabályait. [52] Sz... G... nem engedélyezte a szabadságot, mert 3 hónap keresőképtelen állomány után szerette volna, ha a felgyülemlett munkát a felperes elvégzi. Ennek fényében érthető, hogy feladatokat kapott a felperes a kirándulásról való visszaérkezése után. [53] Alperes álláspontja szerint az elsőfokú ítéletnek a felmondás okszerűségére vonatkozó megállapítása az Mt.
  2. §
(2)bekezdésébe ütközik. [54] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [55] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [56] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint
  1. I. félévében a szabadság engedélyezésére jogosult vezető D... A... volt. Ezen minőségében - ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan - lehetővé tette a felperes számára a szakszervezet által szervezett é...-o....i körút idejére a szabadság igénybevételét. Ez a
  2. szeptember 18-ától 23-áig terjedő időszakot jelentette. Arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a felek további szabadnapok pontos kiadásában is megállapodtak volna az utazást megelőző két hónappal korábban, (D... A... 7.M.58/2019/... számú jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomása). [57] A felperes betegsége miatt nem tudott a ... rendszerbe belépni, ahol a szabadság kiadását írásban rögzítették. Ennek hiányában is megállapítható, hogy
  3. szeptember 18-a és 23-a közötti időre a munkáltató képviseletében eljárva, az arra korábban jogosult D... A... szabadságot adott (Mt.
  4. §), a további 3 nap (szeptember 14., szeptember
  5. és szeptember 24.) azonban nem tekinthető olyannak, amelynek kivételére a felperes engedélyt kapott volna. [58] A szabadság kivételének időpontjában az annak kiadására jogosult vezető Sz... G... volt, aki határozattan tagadta, hogy a felperes részére a szabadságot engedélyezte volna, és ezt a felperes nem tudta cáfolni. [59] A felperes tisztában volt azzal, hogy részére a szabadság kiadását a korábbi vezető engedélyezte, de kizárólag az o...i körútra, illetve tudta, hogy utóbb Sz... G... azt is megtagadta. A kérelem
  6. szeptember 14-ei munkáltatói elutasítását követően, szeptember 17-én a felperes e-mailben ismételten kérte az engedély kiadását közölve, hogy ennek hiányában is részt fog venni az utazáson. Sz... G... a szabadságot továbbra sem engedélyezte. [60] A felperes részére a korábbi vezető a körút időtartamára biztosította a szabadságot, három napot azonban bizonyítottan igazolatlanul volt távol( Mt.52.§
(1)bekezdés), a munkáltató utasítását megtagadva, azzal tudatosan szembehelyezkedve utazott el, ezen magatartása pedig alapot adott a bizalomvesztéssel indokolt munkáltatói felmondás kiadására. Következetes az ítélkezési gyakorlat, miszerint egy nap igazolatlan távollét akár azonnali hatályú felmondás alapjául szolgálhat. Erre tekintettel a szabadság kiadása megtagadásának indokoltsága vagy célszerűsége vizsgálatára a perben nem volt szükség. [61] A munkáltató utasításával tudatosan szembehelyezkedő, munkából engedély nélkül távol maradó munkavállalóval szemben, erre alapítottan kiadott munkáltatói felmondást nem teszi okszerűtlenné, hogy a kötelezettségszegést követően nem nyomban, hanem 30 napon belül kézbesítik. [62] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította a Pp. 424. §
(3)bekezdésére figyelemmel. Záró rész [63] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 83. §
(1)bekezdés alapján kötelezte perköltség viselésére. [64] A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. [65] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. [66] Az ítélet ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. ,
  1. szeptember
  2. Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, . Tánczos Rita s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.