← Magyarország

Mfv.10080/2020/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperesek terhére rótt magatartás kivizsgálását a munkáltató haladéktalanul megkezdte, a szükséges intézkedéseket megtette, eljárását önmagában nem teszi szükségtelenné, hogy azok nem jártak eredménnyel. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.080/2020/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Stark Marianna bíró Az I. rendű felperes: I.rendű felperes neve I.rendű felperes címe A II. rendű felperes: II.rendű felperes neve II.rendű felperes címe A III. rendű felperes: III.rendű felperes neve III.rendű felperes címe A felperesek képviselője: . György Péter ügyvéd fél címe 1 Az alperes: alperes neve alperes címe Az alperes képviselője: . Szabó S. Attila ügyvéd A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.233/2019/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 50.M.240/2019/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.233/2019/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű felperest 40.000 (negyvenezer) forint és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfa, a II. rendű felperest 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa, a III. rendű felperest 45.000 (negyvenötezer) forint és 12.150 (tizenkettőezer-egyszázötven) forint áfa perköltség alperes részére 15 napon belül történő megfizetésére. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 800.000 (nyolcszázezer) forint együttes felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] Az I. rendű felperes
  5. április 10-étől, a III. rendű felperes
  6. szeptember 29-étől hulladékrakodó, a II. rendű felperes
  7. augusztus 14-étől köztisztasági járműkezelő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató
  8. július 1-jén kihirdette, hogy a jövőben minden munkavállalónak tartózkodnia kell a munkáltató gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartástól. Tájékoztatást kaptak a szerződéssel ellentétes többletürítések jogkövetkezményeiről. Ezt követően az alperes vizsgálatot folytatott a munkavállalói visszaélések feltárása érdekében. Ennek során észlelte, hogy a felperesek
  9. szeptember 4-én és szeptember 9-én a B...., ... kerület O... utca ... szám alatt található I... É... elé kihelyezett többlet hulladékot vettek fel, illetve szállítottak el. Az alperes a B... I... munkatársai által készített jelentések alapján a felpereseket
  10. szeptember 10-én, majd szeptember 14-én meghallgatta. Mindhárman elismerték a többlet ürítés tényét, és úgy nyilatkoztak, hogy a nyár közepétől hetente körülbelül 2 alkalommal szállítottak el nem a kijelölt edényzetbe elhelyezett papírhulladékot ezen étteremből. Az alperes
  11. szeptember 29-én azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperesek jogviszonyát. Ennek tartalma szerint „
  12. szeptember 9-én a B... I... a B..., ... kerület O... utca ... számnál ellenőrizte a ... házi számú célgép dolgozóinak munkáját. Itt megállapításra került, hogy a szerződés szerinti 4 darab, 240 literes tartály helyett 5 darabot ürítettek, valamint a tartályok mellől körülbelül 0,5 m3 papírt vittek el annak ellenére, hogy a tárgynapi járatlistán egyértelműen 4 darab ürítendő tartály szerepelt"... „A járatlistában nem szereplő tartály ürítésével Ön nemcsak a munkaköri kötelezettségét szegte meg, de a munkáltató gazdasági érdekeit, bevételszerző tevékenységét is súlyosan veszélyeztette.". A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme [6] A felperesek keresetükben az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a [7] munkáltató elkésetten, a 15 napos szubjektív határidőn túl közölte intézkedését. Ezen túlmenően az azonnali hatályú felmondást azért is találták jogellenesnek, mert nem felel meg az Mt.
  13. §

(2)bekezdése szerinti okszerűség követelményének, a fokozatosság mellőzésével azonnal a legsúlyosabb szankciót alkalmazta a munkáltató. Figyelmen kívül hagyta, hogy az I. rendű felperes 8 éves, II. rendű felperes 30 éves, III. rendű felperes pedig 18 éves törzsgárda tagsággal rendelkezik, és ezen időszakban még írásbeli figyelmeztetésben sem részesültek. Az alperes a keresetek elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás mind alakilag, mind tartalmilag megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 50.M.240/2019/3. számú ítéletével a keresetet valamennyi felperes vonatkozásában elutasította. Kötelezte őket az alperes részére perköltség fizetésére azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 64. §
(1)bekezdés c) pontjában és
(2)bekezdésében foglaltakra, valamint a 78. §
(1)és
(2)bekezdésére. [10] A bíróság elsődlegesen a szubjektív határidő megtartását értékelte. Ennek során megállapította, hogy az alperes igazolta, miszerint a
  1. szeptember 14-ei második meghallgatáson vált bizonyossá számára, hogy a felperesek részéről nem eseti mulasztásról van szó, hanem ismétlődő cselekménysorozatról, többszöri kötelezettségszegésről. Az alperes ekkor határozta el, hogy az ismétlődő, szándékos kötelezettségszegések miatt mindhárom felperes munkaviszonyát megszünteti, ezért a szubjektív 15 napos határidő megtartottnak tekinthető. [11] Utalt a bíróság a BH
  3. számú, valamint az MD.I.
  4. számú eseti döntésben foglaltakra. A Kúria rögzítette, hogy a felmondást kellő időben közöltnek kell tekinteni, ha az annak indokolásában megjelölt tények a gazdálkodás során csak később válnak ismertté, és a munkáltató ehhez az időponthoz képest a szubjektív határidőben gyakorolta a jogviszony megszüntetéssel összefüggő jogát. [12] Az alperes eljárása megfelelt a döntésben foglaltaknak, mivel a kötelezettségszegések körülményeinek feltárása a felperesek által kezdő napként megjelölt
  5. szeptember 10-én, valamint
  6. szeptember 14-én lefolytatott meghallgatások alkalmával történt. Ennek alapján pedig nem állapítható meg az azonnali hatályú felmondás közlésének elkésettsége. [13] Az elsőfokú bíróság az ügy érdemét érintően azt állapította meg, hogy az alperesnek a L... ... Kft-vel volt érvényes szerződése 4 darab 240 literes edény ürítésére. A munkáltató a vizsgálat során feltárta, hogy a keresettel érintett időszak minden egyes napján az alperes 2086 házi számú célgépe jelentősen több mennyiségű hulladékot szállított el. [14] Az alperes a per iratanyagához csatolta a B... I... által
  7. szeptember 4-én készült jelentést, amely a kihelyezett hulladékról hét, valamint az ürítést követően egy további fényképet is magában foglalt. A B... I... által megfogalmazott jelentés és annak képei is igazolták, hogy a hét minden egyes napján a szerződéses kötelezettségvállaláshoz képest jelentősen több hulladékot szállítottak el a munkavállalók az alperes gépjárművével. [15] A bíróság a bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta ki Cs... I... volt vezérigazgatót, aki állította, hogy a
  8. évi állománygyűléseken valamennyi munkavállalóval, így a felperesekkel is közölte azt a tényt, hogy a jövőben a többletürítést szigorúbban, a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel szankcionálják. A tanú által elmondottak valóságát a felperesek az eljárás befejezéséig nem cáfolták. [16] Az alperes azt is igazolta, hogy milyen összegű bevételkiesést eredményezett a munkáltatónál a többletürítés. [17] A II. rendű felperes magatartását illetően a bíróság szintén elfogadta az alperes azon hivatkozását, amely szerint a gépjármű vezetője a járatlistát legjobban ismerő személy. A többletürítést ő maga nem végezte, de tudomása volt arról, hogy milyen szerződés van érvényben, amelynek betartása a munkavállalók számára kötelező érvényű. Az alperes az eljárás során az .... szám alatt csatolt Műveleti Utasítás ... pontjában rögzítetteket említette, amely kimondja, hogy az egységes és szervezett munkavégzés érdekében minden hulladékszállító célgép személyzete egy munkacsoportnak tekintendő, ahol annak irányítója minden esetben a hulladékszállító célgép vezetője. Ő felel a csoport biztonságos, előírás szerinti munkavégzéséért. A műveleti koordinátor (.... pont) feladata a Munkavédelmi Szabályzatban, a Tűzvédelmi Szabályzatban, a vonatkozó Műveleti Utasításban, az integrált irányítási rendszer vonatkozó eljárásaiban, a célgépek személyzete által kezelt gépek kezelési és napi karbantartási utasításában, valamint az egyes munkakörökhöz kapcsolódó munkaköri leírásokban foglaltaknak megfelelő munkavégzés, valamint szükség esetén a járat feladatvégzésének helyszíni támogatása. [18] A bíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy a munka irányítója a gépkocsivezető, azaz a II. rendű felperes volt, aki a biztonságos és szabályszerű munkavégzésért egy személyben felelt, emellett ő volt a műveleti koordinátor és a rakodásirányító is. A Munkavédelmi Szabályzatban szereplő rakodásirányító kijelölése kizárólag akkor történik, ha a munkaköri leírások és a munkafeladatok kiosztása során ez nem egyértelmű. [19] Az alperes azt is kifogásolta, hogy a felperesek belső utasítást nem kértek a diszpécsertől akkor, amikor a többlet hulladék elszállításával kapcsolatban az étterem tulajdonosa a takarítószolgálattal együtt megkereste őket. A hatályos munkaköri leírásban foglaltak ellenére nem jelentették a diszpécsernek a megkeresést, és nem kértek tőle eligazítást. [20] A felperesek által elszállított edényeken a ... jelzés szerepelt, így egyértelművé válhatott számukra, hogy mely étteremnek végeznek többletürítést. A L.... Kft. az alperessel
  9. október 1-jén módosította szerződését további hulladéktároló edények ürítése céljából. Ez a szerződés azonban a perbeli időpontban még nem volt hatályban. Erre figyelemmel állította az alperes a perben, hogy
  10. szeptember 9-én a felperesek jogszerűen még nem üríthettek ki több hulladékgyűjtő edényt, mint amire a hulladékszállítási szerződés kötelezettségvállalást tartalmazott. [21] A bíróság elfogadta azon alperesi hivatkozást is, amely szerint az ismétlődő kötelezettségszegések szélesebb munkavállalói vagy megrendelői körben ismertté válása nyomán téves képzet alakul ki az alperesről, ezzel pedig a munkáltató gazdasági érdeke sérült. Nem volt jelentősége annak, hogy a többletürítések ellenérték fejében, vagy anélkül történtek-e. [22] Minderre tekintettel a bíróság álláspontja szerint a munkáltató jogszerűen alkalmazta felperesekkel szemben a legsúlyosabb munkáltatói intézkedést. [23] A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.233/2019/
  11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felpereseket perköltség fizetésére kötelezte. Kimondta, hogy a fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli. [24] A másodfokú bíróság a szubjektív határidő elkésettségével összefüggésben nem fogadta el azon felperesi érvelést, miszerint a munkavállalók
  12. szeptember 10-én lefolytatott első meghallgatását követően a munkáltató mindazon ismereteknek teljes körűen birtokában volt, amelyek alapján a kötelezettségszegésről, a vétkesség súlyáról és ennek alapján az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlásának lehetőségéről dönteni tudott. A periratok között fellelhető meghallgatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a felperesek egybehangzóan azt ismerték el, miszerint a járatlistán szereplő 4 darab 240 literes hulladéktartály helyett 5 darab edényt ürítettek ki és szállítottak el. [25] Ezt követően a
  13. szeptember 15-ei (helyesen szeptember 14-ei) meghallgatás során a munkáltató már nem az 1 darabbal több tartály, hanem a tartályok mellett elhelyezett papírhulladék elszállításának körülményeit, annak rendszerességét kívánta tisztázni. [26]tehát a felperesi érvelés, miszerint a második meghallgatás alkalmával a munkáltató már semmilyen többlet információhoz nem jutott, hiszen ekkor győződhetett meg arról, hogy a járatlistán nem szereplő papírhulladék szabálytalan elszállítása 1-2 hónapja folyamatosan, heti 2 alkalommal történt meg a felperesek részéről. Az alperes a per során csatolta a L... k... igénybejelentését többlet tartály biztosítására, amiből kitűnik, hogy a megrendelés, illetőleg annak visszaigazolása csak
  14. szeptember 10-én, illetve 11-én történt és
  15. október 1-jei hatállyal módosították a hulladék szállítási szerződést. Felperesek tehát a perbeli napon,
  16. szeptember 9-én még jogszerűen nem üríthettek ki több hulladékgyűjtő edényt. [27] Nem fogadható el a felperesek azon érvelése, hogy a
  17. szeptember 14-én tartott meghallgatás tárgyát képező szabálytalan papírhulladék elszállítást nem tartalmazta az azonnali hatályú felmondás indokolása, mivel az egyértelműen megjelöli, hogy a felperesek „a tartályok mellől körülbelül 0,5 m3 papírt vittek el annak ellenére, hogy a tárgynapi járatlistán egyértelműen 4 darab ürítendő tartály szerepel". Iratellenes tehát az az állítás, hogy a papírhulladékok szabálytalan elszállítása nem képezte a felmondás tárgyát. [28]azon érvelés is, hogy a meghallgatások között a munkáltató semmilyen vizsgálatot nem végzett felperesek szabályszegésének tisztázása körében, hiszen alperes megvizsgálta a flottakövető rendszer adatait és az adott megrendelővel érvényesen fennálló szerződéses állományt is. [29]találta a másodfokú bíróság az azonnali hatályú felmondás „okszerűtlenségére" vonatkozó fellebbezési érvelést is. A munkavállalók a terhükre rótt kötelezettségszegést általuk is elismerten elkövették, részükről legalább a súlyos gondatlanság megállapítható volt, hiszen mindannyiuk munkaköri kötelezettségét képezte a járatlista ismerete és kizárólag az abban meghatározott hulladékmennyiség elszállítása. A többlet hulladék szállítás lényeges kötelezettségszegésnek tekinthető különösen akkor, ha az ilyen jellegű szabályszegések a perbeli időben jelentősen elszaporodnak. [30] Peradat, hogy több alkalommal felhívták értekezleten a munkavállalókat a munkaköri leírásban rögzített kötelezettségeik betartására azzal, hogy a jogszabályban biztosított legszigorúbb intézkedéseket fogják alkalmazni a szabályokat be nem tartókkal szemben (50.M.3055/2015/... számú jegyzőkönyv ... oldal). Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az ezzel összefüggő ítélkezési gyakorlatra, különös tekintettel az EBH.2004.
  18. számon közzétett elvi határozatra, amely szerint a munkáltató jogos gazdasági érdekének veszélyeztetése lényeges kötelezettségszegés, ennek súlyát a munkavállaló hosszú munkaviszonya és a korábbi megfelelő munkavégzése nem érinti. A felperesek felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [31] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát kérték az alperes perköltségben való marasztalásával. [32] Hivatkozásuk szerint az azonnali hatályú felmondások jogellenesek, mert az Mt.
  19. §
(2)bekezdésébe és az Mt. 64. §
(2)bekezdésébe ütköznek. A másodfokon eljáró bíróság nem vette figyelembe az Mt. 6. §
(2)bekezdésében és az Mt.
  1. §-ában foglaltakat sem. [33] Az azonnali hatályú felmondások elkésettségével kapcsolatosan a felperesek arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság két lényeges tényt hagyott figyelmen kívül. [34] Az első, hogy a korábbi,
  2. szeptember 10-ei meghallgatásokon a munkáltató a felperesek közül elsőként II.rendű felperes nevet kérdezte ki a rendszeres többletürítés tényéről. Ő egyértelműen nyilatkozott a jegyzőkönyvben arról, hogy a terhére rótt többletürítést elismeri, és arról is, hogy ez rendszeres volt, „Kérdésre kijelentem, hogy ez kb. 2 hónapja van így, és mi ezért pénzt nem fogadtunk el.". A munkavállalóktól a többletürítésről és ennek rendszerességéről a munkáltató tehát már
  3. szeptember 10-én tudomással rendelkezett. Ettől kezdve semmi nem zárta el, hogy a tényről a másik két felperest is ugyanaznap, de későbbi időpontban, a 12-kor és 12:30-kor tartott meghallgatáson megkérdezze. Valójában alperesnek is ezt a tudomását I.rendű felperes neve is megerősítette, szintén már szeptember 10-én, aki úgy nyilatkozott ezen a meghallgatáson 12 óra 30 perckor, hogy „Én úgy tudom, hogy amióta itt dolgozom ezen a járaton, ezen a címen mindig 5 darab 240 literes edény volt elhelyezve, és ezt elhoztuk.". [35] Tehát a munkavállalók a többletürítést és annak rendszerességét már
  4. szeptember 10-én elismerték. Amennyiben a munkáltató részletesebb beismerést akart volna, ehhez felesleges volt
  5. szeptember 14-éig várnia, ezt a kérdést ott helyben kellett volna tisztáznia az Mt.
  6. §-ában foglalt jóhiszemű joggyakorlás követelménye szerint. A 4 nappal későbbi meghallgatás teljesen felesleges volt. [36] Az, hogy a második meghallgatás mennyire csak formális volt a munkáltató részéről, jól tetten érhető abban, hogy az első meghallgatás jegyzőkönyveivel összehasonlítva a második jegyzőkönyvek igencsak vázlatosak, ráadásul szóról szóra megegyeznek a bennük megtett munkavállalói nyilatkozatok. [37] Tény, hogy a munkáltatónak a munkavállalók beismerésétől függetlenül is tudomása volt már a többletürítésről, beleértve a papírhulladék elszállítását és annak rendszerességét is. [38] A csütörtöki napra eső,
  7. szeptember 10-ei első és a következő hétfőn,
  8. szeptember 14-én reggel 6-kor tartott második meghallgatás között alperes semmiféle adatgyűjtést, vizsgálatot nem végzett. [39] Téves a másodfokú bíróság azon okfejtése, hogy a két meghallgatás közötti időben történt a flottakövető rendszer adatainak, és az adott megrendelővel fennálló szerződéses állománynak az ellenőrzése. Ez ugyanis nem
  9. szeptember 11-én pénteken történt. [40] A
  10. szeptember 4-ei és szeptember 9-ei többletürítésről készült fotók is alperes rendelkezésére álltak már az első meghallgatáskor, a L... k... pedig szeptember 10-én telefonon rendelte meg a többlet edényeket. [41] Az Mt.
  11. §
(2)bekezdés szerinti tudomásszerzés körében töretlen a bírói gyakorlat, amely szerint a munkáltatónak a tényállás tisztázása érdekében meg kell tennie a szükséges intézkedéseket. A kötelezettségszegést a felperesek már
  1. szeptember 10-én elismerték, a munkáltató ezt követően vizsgálódást nem folytatott. [42] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak az Mt.
  2. §
(2)bekezdésére, amely szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. Ezen elv sérelmét jelenti az is, ha a fél joggyakorlása szemben áll olyan korábbi eljárásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott. Az alperes nem járt el jóhiszeműen, amikor a rendelkezésre álló szubjektív határidőt egy semmitmondó és már előre borítékolt végeredményű meghallgatással igyekezett kitolni. [43] Az okszerűség követelményének megsértésével kapcsolatosan a másodfokú bíróság elmulasztotta értékelni, hogy Cs... I... a két meghallgatása során elismerte, miszerint nem tisztázták a dolgozókkal, hogy a „legszigorúbb" szankció mit is takar. [44] A felperesek nem kívánták az alperes gazdasági érdekeit csorbítani, szándékosság terhükre nem értékelhető. [45] A bíróság azt sem találta kiemelt jelentőségűnek, hogy Cs... I... 2015. július 1-jével lett vezérigazgató, és ekkor kezdődött a „rendrakás". Ennek keretében a legszigorúbb szankció alkalmazására csak egy hat hónapos moratóriumi idő elteltét követően lett volna lehetőség. Ez a türelmi idő felperesek 2015. szeptember 29-ei felmondásakor még nem telt el. Az alperes által a fenti szankciók bizonyítására csatolt azonnali hatályú felmondások is csak 2016 májusában, azaz nyolc hónappal később keletkeztek a moratóriumi idő lejárta után. E körben is hivatkoztak felperesek az Mt. 6. §
(2)bekezdésének megsértésére, mivel az alperes nem tartotta magát az általa meghatározott hat hónapos türelmi időhöz a felperesek tekintetében. Az alperes az Mt. 18. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettségét is megszegte, noha ahhoz az Mt. 15. §
(4)bekezdése szerint kötve volt. [46] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [47] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [48] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [49] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén, annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja (1/2016. (II. 15.) PK. vélemény 3. - 6. pont). Ebből következően a Kúria kizárólag azon jogszabálysértésekre való hivatkozást vehette figyelembe, amelyek a fenti előírásoknak megfelelnek. A jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, ha a fél a véleménye szerint megsértett jogszabályokat egyszerre, egy helyen sorolja fel. [50] Az Mt. 78. §
(2)bekezdése értelmében az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. [51] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a határidőben történő nyilatkozattétel bizonyítása a nyilatkozó felet terheli (MD.II.183.). Jelen esetben tehát az alperesnek kellett igazolnia, hogy intézkedésének meghozatalakor a törvényben előírt határidőket betartotta. [52] Az alapos gyanú nem elegendő az azonnali hatályú felmondáshoz (Mfv.I.10.254/1997.). Annak viszonylag rövid szubjektív határidejéből az is következik, hogy a jogosultnak az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges intézkedéseket, a kötelezettségszegés gyanújának felmerülését követően haladéktalanul meg kell tennie, nem késlekedhet a körülmények tisztázásával. Ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, akkor hivatkozhat arra, hogy az előírt időben élt az azonnali hatályú felmondás jogával (46EH.BH.2000.76.). Amennyiben az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetésre vonatkozó jogszabály alkalmazása körében a munkáltató folyamatosan vizsgálódott, és a szükséges intézkedéseket megtette, az intézkedéseit önmagában nem teszi szükségtelenné az, hogy azok nem jártak eredménnyel (MD.II/199.). [53] Fentiekből következően megállapítható, hogy a munkáltató az eset kivizsgálását haladéktalanul megkezdte. Részletesen meghallgatta a felpereseket több cselekmény elkövetésével kapcsolatosan. A második meghallgatás megtörténte után - a konténerek környékére kihelyezett papírhulladék elvitelének tisztázását követően - került a munkáltató olyan helyzetbe, hogy a cselekmények együttes súlyát értékelje, és döntsön az alkalmazott jogkövetkezményről. [54] A munkáltató részéről a vizsgálat indokolatlan elhúzódása, a moratórium meghirdetése nem nyert bizonyítást. Nem sérült az Mt. 6. §-ában szabályozott együttműködési kötelezettség. Cs... I... ügyvezető igazgató 2015. július 1-jei munkába állását követően épp szigorításokat hirdetett és a legszigorúbb szankciót helyezte kilátásba (... sorszámú jegyzőkönyv ... oldal). Ebből következően a kötelezettségszegés nemcsak szándékos, hanem lényeges és jelentős mértékű is volt, hiszen a következményekre a munkáltató felhívta a figyelmet (Mfv.X.10.042/2020/7.). Annak, hogy a munkavállalók mit értettek a legszigorúbb szankció alatt, az azonnali hatályú felmondás okszerűsége szempontjából nincs jelentősége. [55] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben tehát megalapozatlanul állították a munkáltatói intézkedés okszerűségének hiányát. A megsértett jogszabályra (Mt. 64. §) továbbá konkrétan nem, csak a felsorolásban hivatkoztak, amely nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, így érdemben nem volt értékelhető. [56] A munkáltató intézkedése a közléssel hatályosult, e körben jogszabálysértést nem lehetett az alperes terhére róni, nem sérült sem az Mt. 18. §-a, sem az Mt. 15. §
(4)bekezdésében foglalt előírás. [57] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. Záró rész [58] A felperesek perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §
(1)bekezdésén alapul. [59] A felperesek munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében. [60] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [61] Az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. ,
  1. november
  2. . Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Stark Marianna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.