← Magyarország

Gf.40243/2020/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.243/2020/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla az Orgován Ügyvédi Iroda (cím., ügyintéző: dr. Orgován István ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) II. rendű felperesnek a Dobrocsi Ügyvédi Iroda (cím., ügyintéző: dr. Dobrocsi Krisztián Ervin ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. január
  3. napján meghozott 13.G.41.822/2019/
  4. számú ítélete ellen a felperesek
  5. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 (tizenöt) napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 147.156 (száznegyvenhétezer-százötvenhat) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesi jogelőddel megkötött 05.....97 számú deviza alapú hitelszerződésük 5.
  6. pontja a kezelési költség körében tisztességtelen feltételt tartalmaz. Kérték, hogy a bíróság az érvénytelenségi okot küszöbölje ki, a szerződést nyilvánítsa érvényessé, ennek keretében állapítsa meg, hogy az alperes részére a felperesek 7.172,2 svájci frank kezelési költséget, a jogszabály szerint figyelembe vett 256,47 forint/svájci frank árfolyam alapján 1.839.454 forintot fizettek meg, ezért kérték az alperest 1.839.454 forint jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére kötelezni. [2] Keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  7. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.)
  8. §-ára, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
  9. (II. 5.) Korm. rendelet
  10. §

(1)bekezdés c) pontjára hivatkoztak. [3] Kifejtették, hogy az r.Ptk.
  1. §-ából következően a kölcsön esetében a hitelezőnek járó ellenszolgáltatás az ügyleti kamat, minden további díj és költség, amelyet a pénzügyi szolgáltató egyébként felszámíthat járulékos jellegűek, azaz nem minősülnek főszolgáltatásnak. [4] A szerződésből nem lehet eldönteni, hogy a kezelési költség ellenében nyújtott szolgáltatások a kölcsön kezelése körébe tartoznak-e. A felperesek számára a szerződéskötéskor a kezelési költség felszámítása ellenében nyújtott szolgáltatás nem volt beazonosítható, ebből következően azt sem lehettek képesek ellenőrizni, hogy nincs-e átfedés a teljes hiteldíj mutatóban (a továbbiakban: THM) más jogcímen felszámított költségek és a kezelési költség között. A felperesek kezelési költség címén 7.172,2 svájci frank összeget fizettek meg, ami a hitelszerződés 1.
  2. pontjában feltüntetett 35.860 svájci frank hitelkerethez képest aránytalannak minősül. [5] Az ügyleti kamat 1,49%-os mértéke alacsonyabb az azonos időben kötött kölcsönszerződésekhez képest, amelyekben kizárólag ügyleti kamatot kötöttek ki, kezelési költséget pedig nem. A perbeli szerződésben kikötött ügyleti kamat és kezelési költség együttes összege az adott időben szokásos mértékű fogyasztóra rótt fizetési terhet eredményezi. [6] Mivel a kezelési költség alapján nyújtott szolgáltatást a szerződés rendelkezései alapján nem lehet azonosítani, nem állapítható meg az sem, hogy sor került-e alperesi teljesítésre a kezelési költség ellenében. Ezért a kikötés tisztességtelen a 18/
  3. (II.5.) Korm. rendelet
  4. §
(1)bekezdés c) pontja alapján. [7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kezelési költség a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározásának körébe tartozik, a hitelintézet által nyújtott főszolgáltatás ellenértékének egyik eleme, így az r.Ptk. 209. §
(5)bekezdésére figyelemmel csak akkor minősülhet tisztességtelennek, ha szövegezése nem világos, nem érthető. A szerződés azonban pontosan, félre nem érthető módon határozza meg a kötelezettség mértékét és fizetésének gyakoriságát. [8] A folyósítási jutalék és egyéb díjak kamaton felüli felszámítását mind a korábbi, mind a jelenlegi jóval szigorúbb - fogyasztóvédelmi szabályozás lehetővé teszi. A kezelési költség transzparens módon szerepel a szerződésben, ezáltal a fogyasztó fel tudta mérni az adott költségelem mértékét. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és egyetemlegesen kötelezte a felpereseket 116.713 forint perköltség alperes, valamint 110.370 forint feljegyzett illeték állam részére történő megfizetésére. [10] Tényként állapította meg, hogy a felperesek mint adósok és az alperes jogelődje, a ... Rt.
  1. november 14-én deviza alapú hitelszerződést kötöttek egymással, ami alapján az alperesi jogelőd 35.860 svájci frank összegű hitelkeretet biztosított a felperesek részére és vállalta, hogy a hitelkeret terhére a kölcsönszerződés szerinti feltételek alapján kölcsönt nyújt legfeljebb 5.000.000 forint értékben. [11] A szerződés 1.
  2. pontja szerint az adósok a szerződés aláírásával tudomásul vették és elfogadták, hogy a bank a folyósított kölcsönt, valamint kamatát és az 5.
  3. és 5.
  4. pont szerinti egyéb költségeket, illetve a tartozás összegét devizában tartja nyilván és emiatt a kölcsön, illetve a tartozás forintban kifejezett összege a mindenkori magánszemélyekre vonatkozó deviza eladási árfolyam függvényében változhat. [12] A szerződés 4.
  5. pontjában a felek akként állapodtak meg, hogy a kamatfizetési, valamint kezelési költség fizetési kötelezettség a kölcsön folyósításával veszi kezdetét. [13] A 4.
  6. pont szerint az adósok tudomásul vették, hogy a THM bizonyos feltételek (így különösen a kamat, kezelési költség, THM részét képező egyéb költségek, futamidő) megváltozása esetén a jövőben módosulhat, továbbá, hogy nem tükrözi a kölcsön árfolyamkockázatát és kamatkockázatát. [14] A szerződés 5.
  7. pontja értelmében a bank az egyes üzleti évek első napján fennálló kölcsön összege után 2,5% kezelési költséget számít fel, mely megegyezik a szerződés megkötése napján érvényes, a bank kondícióról szóló Hirdetményében a ... Páros Hitel termékre közzétett mértékkel. [15] A 6.1.
  8. pont szerint ha a kölcsön a szerződés hatályba lépésének hónapjában folyósításra kerül, az adósok kötelesek a kamatot és a kezelési költséget - a kölcsön folyósításának napjától, a lakáselőtakarékossági szerződés alapján kiutalt összegnek a kölcsön törlesztésére történő fordításáig terjedő időszakban - 98 alkalommal a banknak havonta megfizetni. [16] A 6.1.
  9. pont alapján a kezelési költség 98 alkalommal havonta, a 6.1.
  10. pont szerinti kamattal együtt fizetendő, a lakás-előtakarékossági szerződés alapján kiutalt összegnek a kölcsön törlesztésére történő fordítását követően pedig 106 alkalommal a havi törlesztőrészletekkel egyidejűleg. A kezelési költség havi összege minden naptári hónapra vonatkozóan megegyezik az egyes üzleti évek első napján devizában fennálló tőketartozás 2,5%-ának 1/12-ed részével. A kezelési költségnek a szerződés megkötésének napján várható kezdő összege 64,69 svájci frank, a fizetendő összegről a bank minden üzleti év kezdő napját követő 15 napon belül értesíti az adóst. Az adósok tudomásul vették, hogy az 5.
  11. pontban foglalt kezelési költség változtatás esetén az általuk fizetendő összeg módosulhat, amelyről a bank az adósokat írásban tájékoztatja. [17] A 6.
  12. pont második bekezdése szerint az adósok a szerződés aláírásával tudomásul veszik és elfogadják, hogy a bank a kölcsönt, a kamatot, a folyósítási jutalékot és kezelési költséget a kölcsön devizanemében határozza meg. [18] A szerződés 10.
  13. pontjában a felek akként rendelkeztek, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a bank Általános Üzleti Feltételei, Hitelezési és Számlavezetési Üzletszabályzata, a mindenkor érvényes kondíciós listája és hirdetménye, valamint a vonatkozó jogszabályi előírások az irányadóak. [19] Ítéletének jogi indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a peres felek fogyasztói szerződést kötöttek, melynek általános szerződési feltételként vált részévé a kezelési költségre vonatkozó kikötés. A kezelési költség az ügyleti kamattal együtt a főszolgáltatás körébe tartozik és mivel világosan és érthetően került meghatározásra, tisztességtelensége sem vizsgálható. [20] Ennek ellenére elvégezte a tisztességtelenség vizsgálatát, melynek során az EUB C-621/
  14. számú ítéletében írtakat tekintette irányadónak. Utalt arra, hogy a döntés értelmében az egyes többletfizetési kötelezettség fejében a bank által teljesített szolgáltatásokat nem kell tételesen szerepeltetni a szerződésben, azok jellegének azonban oly módon kell kitűnni a szerződésből, hogy vizsgálható legyen: van-e a kezelési költség mögött szolgáltatás; ez a szolgáltatás (jellegéből adódóan) észszerűen a kölcsön kezelése és folyósítása körébe tartozó szolgáltatás-e (gazdaságilag vagy jogilag indokolható-e az igénybevétele); továbbá az e szolgáltatások fejében megállapított költség vagy jutalék nem aránytalan-e a kölcsönösszeghez képest. [21] A kezelési költséget kifejezetten nevesíti a szerződés és megjelöli annak mértékét is. Így a szerződés megkötésekor a felperesek számára is egyértelműnek kellett lennie, hogy az ügyleti kamaton túl kezelési költséget is fizetniük kell. A felek szerződése ugyanakkor nem rögzíti, hogy milyen szolgáltatás képezi a kezelési költség ellenértékét. Alkalmazandó azonban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
  15. évi CXII. törvény (a továbbiakban: r.Hpt.), amelynek
  16. számú melléklete a 10.
  17. pontban úgy rendelkezik, hogy a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával és a hitel- és kölcsönszerződések előkészítésével, a kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtásával kapcsolatos intézkedéseket is magába foglalja. Kezelési költség ezért a folyósított kölcsön nyilvántartása, figyelemmel kísérése, ellenőrzése és behajtása ellenében fizetendő. [22] A pénzügyi intézmény az apparátus működési költségeit, dologi kiadásait vagy beépíti az ügyleti kamatba, vagy kezelési költséget számít fel. Más perekből származó hivatalos tudomása szerint a végösszeg, illetve a THM mindig hasonló volt, függetlenül attól, hogy a hitelező melyik megoldást választotta, jelentős mértékű eltérés nem volt tapasztalható a piacon. A kezelési költség mögötti szolgáltatások ezért gazdaságilag és jogilag is indokoltak voltak. [23] A kezelési költség fogalmát nem csak a hatályos jogszabályi rendelkezések, hanem a banki szolgáltatásokkal kapcsolatos szakirodalom is ismeri. Dorkó Katalin Lakossági Banki Ügyletek című könyve szerint a kölcsönszerződés keretében teljesített elszámolási és nyilvántartási szolgáltatásokért a bank kezelési költséget számíthat fel. Ennek kétféle módja lehetséges: vagy átalányként, százalékos mértékben, vagy pedig minden egyes részszolgáltatás esetén számlázva. Az általánydíj hatékony költségáthárítást jelenthet. [24] Mindezek alapján a kezelési költségre vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségét nem találta megállapíthatónak. [25] Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést kérve annak megváltoztatását és a keresetnek megfelelő döntés hozatalát. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tényekből helytelen következtetést vont le, az ítélet pedig a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/
  18. (II. 5.) Korm. rendelet
  19. §
(1)bekezdés c) pontjába ütközik. A szerződés rendelkezéseiből nem derül ki, hogy a kezelési költség milyen szolgáltatások ellentételezésére szolgál. Emiatt azt sem ellenőrizhették a felperesek, hogy nincs-e átfedés a kezelési költség és az alperes által felszámított egyéb költségek között. Az elsőfokú ítélet abban az esetben lenne helytálló, ha maga a kölcsönszerződés tartalmazta volna azokat az elsőfokú ítélet által felsorolt szolgáltatásokat, amelyek ellenében kikötötte az alperes a kezelési költséget. Az elsőfokú bíróság nem egészíthette volna ki a szerződés hiányos rendelkezéseit. [26] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kifejtette, hogy a kezelési költség alkalmazása a jogszabályok által is biztosított és a hitelezési gyakorlatban általánosan elterjedt lehetőség volt a perbeli szerződés megkötésének időpontjában. [27] A kezelési költséget kifejezetten nevesíti a szerződés, mértékét évi 2,5%-ban határozza meg. A kezelési költség így transzparens módon fel volt tüntetve a felperesek számára, akik épp ezáltal tudták felmérni ezen költségelem mértékét, valamint döntésük gazdasági következményeit. Erre korlátozottabb lehetőségük lett volna, ha ezt a költséget az alperes az ügyleti kamatban „elrejtve" kalkulálta volna. [28] A kezelési költség a teljes hiteldíj része, ezáltal a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötés, így tisztességtelensége az r.Ptk. 209. §
(5)bekezdése alapján nem vizsgálható, szövegezése ugyanis egyértelmű, világos és érthető. Utalt az alperes az r.Hpt. elsőfokú bíróság által is hivatkozott
  1. számú mellékletének 10.
  2. pontjára is. [29] A Fővárosi Ítélőtábla a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló
  3. évi LVIII. törvény
  4. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felek a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (Veir.) 29. §
(2)bekezdésében foglalt felhívás ellenére közösen nem kérték tárgyalás tartását. [30] A fellebbezés alaptalan. [31] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg. Az ítélőtábla azonban szükségesnek tartja annak kiegészítését az alábbi szerződési feltételekkel. [32] A 6.1.
  1. pont szerint az adósok által havonta megfizetendő kamat és kezelési költség pontos összegéről a bank az első esedékességet megelőző 15 napon belül, kamatváltozás, illetve kezelési költségváltozás esetén pedig a kamatváltozást, illetve az üzleti év váltását követő 15 napon belül írásban értesíti az adósokat. [33] A 6.1.
  2. értelmében a lakás-előtakarékossági szerződés szerint kiutalt összegnek a kölcsön törlesztésére fordításakor az adósok által havonta megfizetendő tőkét, kamatot egyaránt tartalmazó törlesztőrészlet pontos összegéről a bank az adósokat írásban értesíti. [34] A 6.
  3. pont alapján a bank által a jelen pont szerint beterhelésre kerülő kamat és egyéb költségek forint ellenértékéről a bank az adóst az adós részére kiküldésre kerülő, a folyószámlára vonatkozó kivonat megküldésével utólag értesíti. [35] A 6.
  4. pont kimondja, hogy a különbözetnek (a lakás-előtakarékossági szerződés felhasználása után esetlegesen fennmaradó tőketartozás) a kölcsön 1.
  5. pont szerinti devizanemében meghatározott összegéről a bank az adóst írásban értesíti. Ugyancsak a 6.
  6. pont szerint a különbözet megfizetéséhez kapcsolódó törlesztőrészletről, díjakról és egyéb kondíciókról, valamint a kezelési költségről a bank az adóst írásban értesíti. Kamatváltozás esetén a megváltozott kamatról és az új törlesztőrészlet összegéről a bank az adóst az új törlesztőrészlet esedékessége előtt 15 nappal értesíti. [36] Az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú ítélet érdemben helytálló, az ítélőtábla a döntéssel egyetért, az ítélet indokolását túlnyomó részben osztja. [37] Az ítélőtábla nem ért egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a szerződés 5.
  7. pontja a főszolgáltatást meghatározó szerződési feltétel. [38] Az EUB C-621/
  8. számú ítélete hangsúlyozza, hogy „a 93/13 irányelv
  9. cikkének
(2)bekezdése szerint a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek. E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a szerződés azon feltételeit, amelyek az említett rendelkezés értelmében a „szerződés elsődleges tárgyának" fogalmába tartoznak, úgy kell érteni, mint amelyek e szerződés alapvető szolgáltatásait állapítják meg, és amelyek - ilyenekként jellemzik azt. Ezzel szemben azok a feltételek, amelyek magának a szerződéses kapcsolatnak a lényegét meghatározó feltételekhez képest járulékos jelleggel rendelkeznek, nem tartozhatnak az említett fogalomba […] A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megítélnie az érintett kölcsönszerződés természetére, általános rendszerére és kikötéseire, valamint azon jogi és ténybeli összefüggésekre tekintettel, amelyekben az elhelyezkedik, hogy az érintett feltétel az adós azon szolgáltatása alapvető elemének minősül‑e, amely abból áll, hogy a hitelező által a rendelkezésére bocsátott összeget visszafizesse" (31-33. pontok). [39] A kérdést vizsgálva a Kúria a BH2020. 180 számon közzétett irányadó döntésében kifejtette, hogy az irányelv 4. cikk
(2)bekezdése szerinti, a tisztességtelenség vizsgálhatóságának kivételét jelentő feltételeket megszorítóan kell értelmezni. A 2/
  1. Polgári jogegységi határozat rögzítette, hogy a főszolgáltatást megállapító szerződési rendelkezéseknek azok tekinthetők, amelyek a szerződés jellemző szolgáltatását határozzák meg. Az r.Ptk.
  2. §-a szerint a kölcsönnyújtásnak, azaz a főszolgáltatásnak az ellenértéke a kamat (számos esetben a kölcsönszerződés kizárólag kamatfizetési kötelezettséget ír elő). A felek ugyanakkor megállapodhatnak a kamaton felül más fizetési kötelezettségben is, de az nem minősül a főszolgáltatás ellenértékének, ezért tisztességtelensége az irányelv
  3. cikke alapján vizsgálható. [40] A vizsgálat szempontjait rögzíti az EUB C-621/
  4. számú ítélete, illetve a Kúria fenti döntése. Ennek értelmében három követelmény - az átláthatóság, a jóhiszeműség és az egyensúly teljesülése esetén minősül tisztességesnek a kikötés. [41] Az átláthatóság világos és érthető megfogalmazást jelent. Az EUB döntése hangsúlyozza, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, nem kívánja meg, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt egyedileg meg nem tárgyalt (az alapügy tárgyát képező és hasonló) szerződési feltételekben, amelyek a fogyasztót terhelő kezelési költség és folyósítási jutalék összegét, azok kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összegek ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék. Az a körülmény, ha a kezelési költség ellenében nyújtott konkrét szolgáltatások egyértelmű beazonosítását nem teszi lehetővé a szerződés, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményeivel ellentétben. A beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség előírása abban az esetben nem átlátható, ha nem tudható, hogy azt miért kell fizetnie a fogyasztónak. [42] Az r.Ptk.
  5. §
(1)bekezdése értelmében a kölcsönszerződésben a hitelező főkötelezettsége a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amellyel kapcsolatban merülhetnek fel költségei, azoknak ebben az esetben vagy a szerződésből, vagy a szerződéskötést megelőzően keletkezett egyéb okiratokból beazonosíthatóknak kell lenniük. Az EUB ítéletének
  1. pontja értelmében annak van jelentősége, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében tekintett szerződésből észszerűen érthető vagy levezethető-e. Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére is, hogy nincs‑e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között. [43] A „teljes egészében tekintett" szerződésnek részét képezik a felek megállapodásán túl mindazok a diszpozitív jogszabályi előírások, amelyektől a felek egyező akarattal nem tértek el, illetve a kógens jogszabályi rendelkezések is. [44] Helytállóan utalt ezért az elsőfokú bíróság arra, hogy a tisztességtelenség vizsgálata során figyelemmel kell lenni az r.Hpt. előírásaira is. A 2-es számú melléklet III.
  2. pontja szerint a kamat az adós által a kölcsönt nyújtónak az igénybe vett kölcsön használatáért, kockázatáért fizetendő. A 2-es számú melléklet I.10.
  3. pontja pedig rögzíti, hogy a hitel- és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel- és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. [45] Ilyen intézkedéseket határoznak meg a szerződés fent idézett pontjai (6.1.1., 6.1.2., 6.
  4. és 6.6.), amikor a hitelező számára tájékoztatási kötelezettséget írnak elő a törlesztőrészletek, a fizetendő kamat és kezelési költség mértéke, forintban meghatározott összege, illetve a fennmaradt tartozás tekintetében. [46] A szerződés így - ellentétben a felperesi állásponttal - rögzíti a hitelező adminisztratív kötelezettségeit a kölcsön nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével kapcsolatosan. Ezek nyilvánvalóan dologi és személyi kiadásokat, költségeket okoznak a hitelezőnek. A szerződés
  5. pontjában, illetve az alperes hirdetményében tételesen felsorolt költségek egyike sem ezen adminisztratív kötelezettségek ellentételezését szolgálja, így egyértelmű, hogy a különféle költségelemek között nincsen átfedés. [47] A kezelési költség és az ügyleti kamat együttes mértéke a felperesi állítás szerint sem haladja meg a szokásos piaci mértéket, így az alperes észszerűen elvárhatta, hogy tisztességes és méltányos eljárása esetén a fogyasztó az egyedi tárgyalást követően elfogadja a kezelési költségre vonatkozó feltételt. Ezzel a kikötés a C-415/11., „Aziz" ítélet
  6. pontja szerinti teszt alapján nem sérti a jóhiszeműség követelményét. [48] A jelentős egyenlőtlenség esetleges fennállásának vizsgálata az EUB ítélete értelmében egyrészt olyan mennyiségi jellegű gazdasági értékelést jelent, amely a szerződés tárgyát képező ügylet teljes költségének és az említett feltétellel a fogyasztóra hárított költségeknek az összevetésén alapul, másrészt pedig figyelemmel kell lenni arra, hogy súlyos mértékben sérül-e a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő. [49] A Kúria kezelési költséggel kapcsolatos - fenti eseti döntésben kifejtett - álláspontja szerint a gazdasági értékelés körében figyelemmel kell lenni a szerződéskötéskori piaci kamatok és a kezelési költség együttes átlagos mértékére. Mivel a perbeli szerződésben kikötött kamat és kezelési költség nem vitásan nem haladta meg az átlagos piaci mértéket, így a támadott feltétel gazdasági értelemben sem okozott egyenlőtlenséget. [50] A szerződésben egyértelműen rögzített összegű és meghatározott tartalmú adminisztratív szolgáltatás ellentételezéseként fizetendő díj nem érinti a fogyasztó nemzeti jogszabályi rendelkezések szerinti helyzetét, így az egyenlőség ebből a szempontból nem sérül. [51] Tévesen hivatkoztak a felperesek a 18/
  7. (II. 5.) Korm. rendelet
  8. §
(1)bekezdés c) pontjára is. Ez a jogszabályi rendelkezés ugyanis olyan szerződési feltétel tisztességtelenségét mondja ki, amely a fogyasztót teljesítésre kötelezi abban az esetben is, ha a fogyasztóval szerződő fél nem teljesíti a szerződést. A perbeli esetben azonban nem abból fakad a jogvita, hogy az alperes teljesítette-e adminisztratív kötelezettségeit, hanem abból, hogy azokat egyáltalán meghatározza-e a szerződés. [52] Erre figyelemmel helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a per tárgyává tett feltétel nem tisztességtelen, ezért érdemben helyes döntését az ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: r.Pp.) 253. §
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. [53] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felpereseket a r.Pp. 78. §
(1)bekezdése és 82. §
(1)bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte a jogi képviselővel eljáró alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, melynek összegét a jogi képviselő által kifejtett tevékenység figyelembevételével mérlegeléssel, a másodfokú eljárás kisebb munkaterhe alapján állapította meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései szerint. [54] A le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a felperesek a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelesek. Budapest,
  1. október
  2. . Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke . Csonka Balázs s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Szunyogh Zsófia s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.