Bf.80/2020/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont], amiért őt - mint visszaesőt - 2 év szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani és e büntetéséből a vádlott legkorábban annak ¾ részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett még az elsőfokú bíróság a polgári jogi igényről, az eljárás során lefoglalt tárgyakról és II. r. vádlottat kötelezte a reá eső bűnügyi költség viselésére is. Az elsőfokú bíróság ítélete I. r. vádlott vonatkozásában a 2020. év március hó 2. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést II. r. vádlott terhére, a II. r. vádlott feltételes szabadságból történő kizárás érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2020. év április hó 23. napján kelt és ítélőtáblára 2020. május 19-én érkezett BF.246/2020/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság II. r. vádlott bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat pontosítsa. Annak az álláspontjának is hangot adott, hogy az elsőfokú bíróság okszerű következtetett a II. r. vádlott bűnösségére és a bűncselekmény anyagi jogi minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében indítványozta, hogy a másodfokú bíróság további súlyosító körülményként értékelje azt, hogy II. r. vádlott a visszaesést megalapozó elítélésén is túl is büntetett, továbbá a cselekményét büntetőeljárás hatálya alatt követte el, nem sokkal a korábbi vele szemben kiszabott ítélet jogerőre emelkedését követően. Az elsőfokú ügyéi fellebbezésben foglaltakkal egyezően indítványozta továbbá, hogy II. r. vádlottat az ítélőtábla zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja értelmében. Végezetül pedig szorgalmazta, hogy a másodfokú bíróság pontosítsa a II. r. vádlott terhére megállapított bűnügyi költség összegét az iratok tartalma alapján. Az ügyészi fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezés tartalmából, valamint a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés b) pontjában meghatározott rendelkezésre vonatkozik, amelynek értelmében lehetőség nyílt az ügynek érdemi tanácsülésen történő elintézésére. A Fővárosi Ítélőtábla a felülvizsgálat során megállapította, hogy a fellebbezés irányára tekintettel a Be. 590. §

(3)és

(7)bekezdéseiben foglalt rendelkezések irányadóak, figyelemmel a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában írtakra is. Ezek alapján a másodfokú bíróságnak a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapította tényállásra alapította, ugyanakkor nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján jelentette be az ügyészség. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalan megtartotta, és a Be. 565. §

(1)és

(2)bekezdéseiben rögzített rendelkezéseinek alkalmazásával hozott a vádirati tényállásnak és minősítésnek megfelelő, II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét megállapító és büntetést kiszabó ítéletet. Ugyanakkor a másodfokú bíróság - osztva a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat - az elsőfokú ítélet személyi részét pontosítja e vádlott tekintetében, mivel a II. rendű vádlott előéletével kapcsolatos körülményekre figyelemmel került sor az ügyészi jogorvoslattal érintett rendelkezés felülbírálatára. Az elsőfokú ítélet

1. oldalán -II. r. vádlott korábbi büntetéseinek felsorolásánál -, a
2. pont alatt megjelölt elítéléssel kapcsolatban, a II. r. vádlott erkölcsi bizonyítványa alapján az ítélőtábla rögzíti, hogy a Dunaújvárosi Járásbíróság ott megjelölt ítélete a
3. év június hó
4. napján kelt és ugyanazon a napon jogerőre emelkedett. Helyesen mutatott rá arra is a fellebbviteli főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében elmulasztotta súlyosító körülményként értékelni, hogy II. r. vádlott a visszaesői minőségét megalapozó elítélésén is túl is büntetett előéletű, továbbá ugyancsak súlyosító körülmény, hogy a jelen eljárásban elbírált bűncselekményét, a már vele szemben folyamatban lévő másik büntetőeljárás hatálya alatt követte el, hiszen a fent megjelölt - és a Dunaújvárosi Járásbíróság 12.B.56/2017/
5. számú jogerős ítéletével végződött - bűntetőeljárás már a
6. évben folyamatban volt vele szemben. Ugyancsak helytálló a fellebbviteli főügyészség azon megállapítása, amely szerint ugyancsak súlyosító körülményként kell értékelni azt a tényt, hogy II. r. vádlott az újabb bűncselekményét a vele szemben nem sokkal korábban jogerőre emelkedett ítélet meghozatalát követően valósította meg. Az elsőfokú bíróság a terhelt korábbi büntetései között a
7. számmal jelöltnél feltűntette a Körmendi Járásbíróság 6.B.19/2016/
8. számú ítéletét, amely határozat a
9. év január hó
10. napján emelkedett jogerőre, míg a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményét a vádlott - az irányadó történeti tényállásban írtak szerint - a
11. év elején, illetve a
12. év február hó
13. napján követte el. Megalapozott volt az ügyész indítvány abban a részében is, hogy II. r. vádlottat a törvény kötelező rendelkezése értelmében ki kell zárni a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. A vádlott bűnügyi előéletére vonatkozó iratok alapján megállapítható - ahogyan ezt a törvényszék is rögzítette az ítéletében -, hogy II. r. vádlottat a Körmendi Járásbíróság a
14. év január hó
15. napján jogerős 6.B.19/2016/
16. számú ítéletében bűnösnek mondta ki 43 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás vétségében és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében, amiért őt halmazati büntetésül 1 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A jelen ítélettel elbírált bűncselekményeit a vádlott a
17. január hónap eleje és a
18. év március hónap
19. napja közötti időszakban követte el. A Btk.
20. §

(4)bekezdés d) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadágra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztére, amit korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el. A fenti törvényi rendelkezéséből megállapítható, hogy II. r. vádlott az újabb bűncselekményét a korábbi ítélet jogerőre emelkedését követően nem sokkal követte el, olyan időben, amikor a büntetés végrehajtása vele szemben még meg sem kezdődött, ezért a fentebb idézett anyagi jogi rendelkezés értelmében a II. r. vádlott a jelen büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható. Megalapozott volt az ügyész indítvány a tekintetben is, hogy az elsőfokú bíróság - nyilvánvaló számítási hiba eredményeként - tévesen határozta meg II. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összegét, ezért azt az ítélőtábla az iratok tartalma alapján helyesbítette. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése értelmében megváltoztatta, míg az elsőfokú ítélet törvényes rendelkezéseit helybenhagyta a Be. 605. §

(1)bekezdésének felhívásával. Budapest,

1. év október hó
2. napján dr. Hrabovszki Zoltán a tanács elnöke dr. Németh Nándor előadó bíró dr. Halász Etelka bíró A Fővárosi Törvényszék 7.B.1360/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.80/2020/
4. számú ítéletében írt változtatással II. r. vádlott tekintetében a
5. év október
6. napján jogerőre emelkedett. Budapesten,
7. október
8. napján dr. Hrabovszki Zoltán a tanács elnöke