Bf.200/2019/22 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. fordulat,

(3)bekezdés. A III. rendű vádlott terhére rótt kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének anyagi jogi megjelölése helyesen Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulat. Az I. r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A III. rendű vádlottal szemben helyesen 225.000.- (kétszázhuszonötezer forint) Ft összegre rendel el vagyonelkobzást. A Budapesti Rendőr-Főkapitányság III. Kerületi Rendőrkapitányságán a 01030/1714/2014.bü. számon lefoglalt 1.037.800.- (egymillió-harminchétezernyolcszáz) forint összegből helyesen 587.800 (ötszáznyolcvanhétezer-nyolcszáz) forintot rendel kiadni a III. rendű vádlottnak, melyet a vagyonelkobzás biztosítására visszatart. Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből az államra terhelt 14.892.- (tizennégyezernyolcszázkilencvenkét) Ft bűnügyi költséget I. rendű vádlott köteles az államnak megfizetni. Az elsőfokú bíróság ítéletét az helybenhagyja. I. rendű és a III. rendű vádlottal szemben egyebekben A másodfokú eljárásban felmerült 36.000.- (harminchatezer) forint bűnügyi költséget a III. rendű vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a 2019. május hó 8. napján kelt 5.B.1648/2015/89. számú ítéletével az I. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében (Btk. 176.§

(1)és

(3)bekezdés), ezért 5 év fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében, mint bűnsegédet (Btk. 176.§

(1)és

(3)bekezdés), ezért 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítélte, vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést - annak esetleges elrendelése esetén - börtön fokozatban rendelte végrehajtani. A III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében (Btk. 176. §

(1)bekezdés), ezért 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 5 (öt) évi próbaidőre felfüggesztette, valamint vagyonelkobzást alkalmazott 225.000.(kétszázhuszonötezer) forint erejéig. A szabadságvesztést - annak esetleges elrendelése esetén - börtön fokozatban rendelte végrehajtani. A vádlottak által fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte, II. és III. r. vádlottak tekintetében végrehajtás esetére. A II. r. és a III. r. vádlott tekintetében a feltételes szabadságra bocsátásról úgy rendelkezett, hogy - a szabadságvesztés esetleges elrendelése esetén annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. Az I. rendű vádlott felmentésért, védője teljes megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezés érdekében, másodsorban eltérő ténymegállapítás mellett felmentésért, harmadsorban enyhítés érdekében fellebbezett. A II. rendű vádlott és védője tudomásul vette az ítéletet, a III. rendű vádlott és védője téves jogi minősítés miatt és enyhítés érdekében fellebbezett. Az ítélet a II. rendű vádlott vonatkozásában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.511/2019/

1. számú átiratában a védői fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak. Nyilvános ülés kitűzése esetére bejelentette, hogy azon nem vesz részt. Álláspontja szerint a törvényszék eljárási szabályt nem sértett, az elsőfokú eljárásban hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok törvényes beszerzésének vizsgálatát követően alappal rekesztette ki a bizonyítékok köréből a III. rendű vádlott első gyanúsítotti kihallgatási jegyzőkönyvében foglaltakat. Az ítéleti tényállást megalapozottnak tartotta, a bizonyítékok mérlegelése helytálló, a törvényszék indokolási kötelezettségének a logika szabályainak megfelelően eleget tett. Kifejtette, hogy a védői fellebbezések nem vezethetnek eredményre, mert azok a mérlegelést támadják, mely megalapozottan megállapított tények mellett nem lehetséges. A vádlottak bűnösségére vont következtetéseket helyesnek tartotta azzal, hogy a megállapított bűncselekmény minősítését a Btk.
2. §

(1)bekezdésén felül a III. fordulat feltüntetésével ki kell egészíteni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket helytállóan jelölte meg és megfelelő súllyal értékelte, további enyhítést egyik fellebbezéssel érintett vádlott esetében sem tartott indokoltnak. Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett teljes körűen a büntetőeljárás során lefoglalt pénzösszegről, mert a III. rendű vádlottól lefoglalt - édesanyjától származó - 450.000 forint összeg lefoglalását nem szüntette meg és nem adta ki a jogosult a III.r. vádlott édesanyja részére. Az I. rendű vádlott védője fellebbezése indokolásában tárgyalás kitűzését kérte további bizonyítás felvétele érdekében, becsatolta az I.r. vádlott újabb írásos vallomását, mely ténybelileg eltért a korábbitól. A vádlotti nyilatkozat azt tartalmazta, hogy a továbbiakban nem kívánja más helyett vállalni a felelősséget, ismét utalt az általa csak a becenéven ismert személy cselekvőségére, részletesen kifejtette, hogy a becenevű személy miként használta őt fel a bűncselekmény elkövetéséhez. Szakorvosi jelentéseket is csatolt egészségi állapotára vonatkozóan, valamint igazolta élettársa terhességét. [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] A védő fellebbezés indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság több eljárási szabályt is megsértett, melyek az ítélet hatályon kívül helyezésének lehetőségét is felvetik. Az I. r. vádlott 2018. október hó 25. napján okiratban mondott le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, ugyanakkor a korábbi védő által az elsőfokú eljárásban csatolt kézbesítési megbízás nem felelt meg a törvényi követelményeknek, mert a védő ellenjegyzéssel látta el a védence és közötte létrejött megbízási szerződést. Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló szabályzat alapján az ügyvéd nem szerkesztheti és ellenjegyzésével nem láthatja el azt a szerződést, amelyben ő maga szerződő fél. Emiatt az I.r. vádlott távolléte az eljárás során a vonatkozó jogszabályi előírások megsértésével történt, nem szabályszerűen volt távol a 2018. október hó 26., 2019. február hó 26. és 2019. május hó 8.-i határnapoktól, mely feltétlen hatályon kívül helyezést megalapozó ok (Be. 608.§

(1)bekezdés d) pont). Hivatkozott az elsőfokú eljárásban készült

1. sorszámú jegyzőkönyvre, melyben a bíróság elkülönítette az I. rendű vádlott vonatkozásában az eljárást, de a visszaegyesítésről utóbb nem rendelkezett, és az I. rendű vádlottra vonatkozó bizonyítást vett fel. Eljárási hibaként utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás során olyan adatokat használt fel, melyek nem engedélyezett titkos nyomozásból származnak tanú
2. írásbeli vallomása szerint. Nem derült ki, hogy pontosan kivel szemben, milyen eszközzel, milyen engedélyek alapján folyt eljárás, csupán arra utalt a tanú, hogy az információkat lehallgatásból szűrték le. Az elsőfokú bíróság nem tisztázta a bizonyíték törvényességét, ezért az nem használható fel, azt a nyomozóhatóság tiltott módon szerezte be. Azt is sérelmezte, hogy egyes tanúk figyelmeztetése nem felelt meg a törvényi előírásoknak, ezeket a bizonyítékok köréből ugyancsak ki kell rekeszteni. A tanú
3. hiányos figyelmeztetésre adott válaszának rögzítése is elmaradt, a tanú vallomása emiatt nem használható fel. A védő a tényállást részben felderítetlennek tartotta, mert a bíróság nem ellenőrizte az I. r. vádlott vallomását, meg sem kísérelte a megjelölt néven említett személy felkutatását, akit nevesített a vádlott. Iratellenes az a megállapítás, hogy a csomagokat I.r. vádlott osztotta szét, fóliával körbetekerte, és azokat egy gépkocsi pótkerék gumibelsejébe rejtette, mert erre adat nem merült fel, nem volt ujjlenyomat és DNS profil. Az elsőfokú bíróság további tényekre is helytelenül következtetett, indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget. Indítványozta, hogy az ítélőtábla fogyasztói típusú magatartásban mondja ki az I. r. vádlott felelősségét, mert a kereskedelem, forgalomba hozatal a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg. A megváltoztatott minősítés és a további enyhítő körülmények, a vádlott igazolt betegsége, párja várandóssága, megbánása, beismerése, az időmúlás, a mennyiség jelentős mennyiség alsó határhoz közeli volta lehetővé teszik lényegesen enyhébb büntetés kiszabását. Kérte a vádlott korának figyelembe vételét is, mert az I.r. vádlott az elkövetéskor alig haladta meg a fiatal felnőtt kort. Mellőzni indítványozta a súlyosító körülmények közül a hasonló jellegű cselekmények gyakoriságát, mert ezen állítást megalapozó statisztikai adat nem áll rendelkezésre. A III. rendű vádlott védője fellebbezés indokolásában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a Btk.
4. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntette kísérletét állapítsa meg a III. rendű vádlott terhére. Indítványát azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Igaz ugyan, hogy a III. rendű vádlottnál az elfogásakor nagyobb összegű késpénzt találtak, melyből azonban nem következik, hogy azt kábítószer vásárlására kívánta fordítani. A lefoglalt pénz nagyobb részét tanúk által igazoltan más célra szánta a III. r. vádlott. Álláspontja szerint a kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének megállapíthatóságához szükség lett volna a tényállási elem megvalósítása megkezdésére, mely nem történt meg. A Kúria 1/2007. BJE határozatára és a bírói gyakorlatra hivatkozva a utalt arra, hogy a lefoglalt kábítószer mennyisége önmagában nem alapozza meg a kereskedési szándékot. További adat nem állt rendelkezésre, ezért a III.r. vádlott bűnössége kábítószer-kereskedelemben nem állapítható meg. [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] A Fővárosi Ítélőtábla az ügyben nyilvános ülést tűzött ki, tekintettel arra, hogy az I. rendű vádlott védője a Be. 598. §

(5)bekezdése alapján tárgyalás kitűzését kérte, melyet az ítélőtábla a lentebb kifejtettek szerint nem tartott indokoltnak, ugyanakkor a kérelem nyilvános ülés kitűzését megalapozta. A nyilvános ülésen az ítélőtábla a tárgyalás tartása iránti kérelmet elutasította, mert további bizonyítás felvételét az ügyben nem tartotta indokoltnak. Az I.r. vádlott az elsőfokú eljárásban a jelenlét jogáról lemondott, írásbeli vallomást csatolt, melyet az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás anyagává tett. A másodfokú eljárásban új tartalommal nyújtott be vallomást. A Be. 584.§

(5)bekezdésében írtak szerint a fellebbezésben új tényt állítani, illetve új bizonyítékra hivatkozni csak abban az esetben lehet, ha a fellebbező valószínűsíti, hogy a fellebbezés alapjául szolgáló tény vagy bizonyítási eszköz az ítélet kihirdetését követően keletkezett vagy arról önhibáján kívül az ítélet kihirdetése után szerzett tudomást. Jelen esetben ez nem állapítható meg, az I. r. vádlott korábban vallomást tett, azt a nyilatkozat szerint azért akarta megváltoztatni, mert a büntetés tartamának tükrében már nem kívánta más helyett elvinni a balhét. Az ítélőtábla megítélése szerint további bizonyítás felvétele az ügyben azért is szükségtelen lett volna, mert a leírt tartalom sem változtatna az I.r. vádlott cselekvőségén és a cselekmény minősítésén csupán egy további személy felbujtói szerepét is felveti, akivel kapcsolatban nem történt vádemelés. Az I. rendű vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédében a fellebbezése indokolásában foglaltakat fenntartotta. Utalt arra, hogy a kábítószer tényleges átvételére nem került sor, mert a vádlottakat még az átadás előtt tetten érték, ezért kereskedelem kísérlete nem állapítható meg. A forgalomba hozatal, illetve a kereskedés nem kezdődött meg, ehelyett megszerzés történt, amely fogyasztói típusú magatartás. A fellebbezése indokolásában foglaltaknak megfelelően elsősorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan az enyhébb minősítésre és az enyhítő körülményekre tekintettel enyhébb büntetés kiszabására látott lehetőséget. a III. rendű vádlott védője perbeszédében kiemelte, hogy téves megállapítás, miszerint a III.r. vádlott szándéka arra irányult volna, hogy kereskedés céljából vásároljon marihuánát. Tény, hogy vásárolni ment, de az nem került bizonyításra, hogy az így megszerzett kábítószert tovább kívánta volna adni. Magából a mennyiségből és a III. r. vádlottnál megtalált pénzből sem lehet ilyen következtetést vonni. A III. rendű vádlott az elsőfokú eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a nála talált pénz nagy része közüzemi díjak befizetésére szolgált, mely állítást a vádlott édesanyja és barátnője is alátámasztottak. A III. r. vádlott felelősségének megállapítását a Btk. 178.§

(1)bekezdésébe ütköző kábítószer birtoklása bűntettében kérte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellően figyelembe az enyhítő körülményeket, a III. r. vádlott ellen azóta sem indult büntetőeljárás, a cselekményt megbánta, személyi körülményei rendezettek, munkahellyel rendelkezik, valamint eltart egy felnőttet. Véleménye szerint az ítélet belső arányossága is sérült, mert a III. r. vádlott szerepe II. r. vádlott cselekvőségénél kisebb, mégis azonos a büntetés. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlottakra a Be. 590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körűen felülbírálta. Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat nagyobb részben megtartotta. Nem fog helyt a védői érvelés a kézbesítési megbízással kapcsolatosan. Az I.r. vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a védője által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű okiratban lemondott, melyben számot adott arról is, hogy a Be.-ben írt feltételeket ismeri, a védőt külön okiratban megbízta a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával, tehát a Be. 430.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontban írt együttes feltétel teljesült, nem valósult meg a védő által hivatkozott Be. 608.§

(1)bekezdésében írt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező ok, miszerint a tárgyalás olyan személy távollétében került megtartásra, akinek a jelenléte kötelező. A Be. nem írja elő teljes bizonyító erejű magánokirat alkalmazását a kézbesítési megbízás szerződés esetében, arra védői ellenjegyzés nem is szükséges. Annak, hogy a védő ellenjegyzésével látta el az okiratot, eljárásjogilag semmilyen relevanciája nincs. [31] Tény, hogy az elsőfokú bíróság a

1. január
2. napján tartott tárgyaláson végzéssel elkülönítette az eljárást az I. rendű vádlott vonatkozásában, majd utóbb a visszaegyesítésről nem rendelkezett, ez azonban az ügy érdemére nem volt kihatással. Az eljárást az elsőfokú bíróság
3. június
4. napján elölről kezdte, a korábbi alaki eljárási hiba nem vehető figyelembe. Az eljárás ezen szakaszában az I.r. vádlott már nem kívánt jelen lenni. [32] A másodfokú bíróság szemben a védői érveléssel a tanúk figyelmeztetéseit törvényesnek találta, a figyelmeztetések a Be. 176.§-ban írtaknak megfelelnek. A bizonyítékok törvényessége, felhasználhatósága körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság egy esetben nem jegyzőkönyvezte, hogy megértette-e a tanú a törvényes figyelmeztetést, tanú
5. esetében, ezért e vallomás törvényes bizonyítékként a Be. 177.§

(2)bekezdése alapján a bizonyítékok közül kirekesztendő. A tanú vallomása azonban nem tartalmazott olyan adatot, amelyet más bizonyíték ne támasztott volna alá, ezért a bizonyíték kirekesztése a megállapított tényeket nem befolyásolta. Hivatkozott a védő további olyan figyelmeztetéssel kapcsolatos hibákra is, amelyek az eljárás előlről kezdése, azaz a

1. sorszámmal ellátott jegyzőkönyv előtti jegyzőkönyvekben találhatók. Ahogyan azt az ítélőtábla korábban kifejtette az elölről kezdett eljárásra tekintettel a korábbi eljárási hibák a későbbi eljárásra nem hatnak ki. [33] A törvényszék a tényállás megállapítása során nem használt fel leplezett eszközt, sem titkos információgyűjtésre, sem titkos adatszerzésre nincs adat. Ennélfogva nem kellett az elsőfokú bíróságnak kutatni, hogy a szükséges engedélyek rendelkezésre álltak-e, illetve nem kellett vizsgálni, hogy engedélyhez kötött leplezett eszköz felhasználásra került-e. [34]ú
2. írásbeli tanúvallomásában arra utalt, hogy lehallgatás során szereztek előzetes információt arra vonatkozóan, hogy szállítás történhet, amely lehallgatás nyilvánvalóan más ügyben történt, mely a nyomozóhatóságot csak annyiban orientálta, hogy hol és milyen autót kell várni, mely bizonyítékot jelen ügyben nem képezett. Jelen ügyben bizonyíték erre a tényre a rendőri jelentés, valamint az I. r. vádlott védője által kihallgatni kért rendőr tanúk vallomásai. Leplezett eszköz használata nem történt, ilyen eszközből származó bizonyíték felhasználására vonatkozó ügyészi indítvány nem volt, és a bíróságnak sincs tudomása ilyen eszköz használatáról. [35] A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék a tényállást helyesen állapította meg, a tényállás teljes, megfelel az iratok tartalmának és helytelen ténybeli következtetést sem tartalmaz, ezért az a másodfokú felülbírálat alapját képezte a Be. 591.§

(1)bekezdése szerint, az csak a személyi részben szorul kiegészítésre a nyilvános ülésre benyújtott orvosi dokumentumok alapján az ítélet 4. oldal utolsó bekezdéséhez: [36] Az I. r. vádlott gerincbetegségben szenved, ezen túl szorongásra, depresszióra kap gyógyszeres kezelést. [37] A becenevű, vagy megjelölt nevű személy felderítése adatok nélkül nem volt lehetséges, egyebekben szerepének tisztázása nélkül is megnyugtatóan megállapítható volt a tényállás a vád kereteire is tekintettel. [38] Nem fog helyt azon védői érvelés, hogy téves következtetést vont le az elsőfokú bíróság, és nem vette figyelembe, hogy I. r. vádlott ujjlenyomata és DNS profilja nem került felderítésre a kábítószer elrejtésére, tárolásra szolgáló eszközön. Az I r. vádlott tevőlegességét az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytállóan állapította meg, olyan ténybeli következtetést a másodfokú bíróság nem észlelt, amely a bizonyítékokkal és a logika szabályaival ellentétes lenne. [39] a III. rendű vádlott szerepére is helyesen következtetett a rendelkezésre álló bizonyítékokból a törvényszék, és helytállóan állapította meg tényként, hogy továbbértékesítési céllal vásárolt. Utalni szükséges arra is, hogy a III. r. vádlott esetében a Be. 7.§

(4)bekezdésében írt azon alapelvet, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére, messzemenőkig figyelembe vette. Az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék okszerűen következtetett az I. r. és a III. r. vádlottak bűnösségére, cselekményeik jogi minősítése pontosítással törvényes. [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] A kereskedés a piac oly módon történő működtetése, hogy a haszonszerzési törekvés tettén érhető. Rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott adás-vétel, melynek keretében nemcsak az eladó és a vevő, hanem a közreműködők is tettesként vonhatók felelősségre. A forgalmazásnál a kábítószer továbbadása a cél, nem fogyasztási célú átadásra irányul az elkövető tevékenysége, cél, hogy másnak vagy másoknak továbbadja. A forgalmazás megállapításánál hiányozhat a haszonszerzési célzat, de feltétel, hogy továbbadási céllal adja át az elkövető a kábítószert. Kábítószer megszerzése a birtokba vétel, illetve a kábítószer feletti rendelkezés lehetőségének bármilyen formában történő megszerzése. Az I.r. vádlott terhére rótt kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének anyagi jogi megjelölése helyesen Btk.176.§

(1)bekezdés III. fordulat,

(3)bekezdés. A III. rendű vádlott terhére rótt kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének anyagi jogi megjelölése helyesen Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulat, azaz ahogyan a törvényszék is kifejtette az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében, a forgalomba hozatali szándék volt megállapítható. A törvényszék részéről helyesen az került tényként megállapításra, hogy I.r. vádlott továbbértékesítés céljából hozta Magyarországra a kábítószert. Arra nincs adat, hogy több adásvételre szánta volna, ezért azt kell megállapítani, hogy legalább egy valaki részére került volna a mennyiség továbbadásra. A rendőri intézkedésre a kábítószer átadása előtt került sor, ezért a cselekmény kísérleti szakban rekedt. Nem osztotta az ítélőtábla azon védelmi álláspontot, hogy a cselekmény előkészületi szakig jutott csak, ezért a kábítószer birtoklása bűntette megszerzés alakzata lenne a helyes minősítés. Nem fog helyt a III. r. vádlott védőjének érvelése sem a kábítószer birtoklása bűntette megállapíthatóságát illetően. A törvényszék azt állapította meg tényként, hogy III. r. vádlott esetében is megvolt a továbbértékesítés szándéka, ezért magatartása helyesen került minősítésre forgalmazói típusú magatartásként. A másodfokú bíróság osztja azt az érvelést, hogy a III. rendű vádlott megkezdte a vád tárgyát képező bűncselekmény elkövetését azzal, hogy a bűncselekmény elkövetési helyén a kábítószer vásárláshoz szükséges mérőeszközzel és készpénzzel találkozón jelent meg. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen tárta fel, mellőzni szükséges a súlyosító körülmények közül az I.r. vádlott vonatkozásában a kábítószer mennyiségét, mert az csupán a jelentős mennyiség alsó határának 3,8-szorosa, mely nem kirívó. Ugyanakkor a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodott volta köztudomású tény, ezért külön statisztikai adat nélkül is helytálló a súlyosító körülménykénti értékelése. További kisebb súlyú enyhítő körülmény I.r. vádlott esetében orvosi adatokkal igazolt gerinc- és pszichés betegsége. A fiatal felnőttkort meghaladó életkor külön enyhítő körülményként nem értékelhető. A büntetéskiszabás körében megállapítható, hogy az I.r. vádlott esetében a törvényi minimumban került meghatározásra a büntetési tétel, melynek további enyhítése a kísérleti szakaszra és a további enyhítő körülményekre sem indokolt. A törvényi minimumnál enyhébb büntetés kiszabása a büntetés célját veszélyeztetné. Az ítélőtábla megjelölte, hogy a közügyektől eltiltás a Btk. 33.§

(2)bekezdése alapján mellékbüntetésként került kiszabásra. A III.r. vádlott szabadságvesztés büntetése ugyancsak a törvényi minimumban került meghatározásra, melynek a végrehajtása is felfüggesztésre került, a büntetés inkább enyhének, mit eltúlzottan súlyosnak mondható. További enyhítésre a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget. Az ítélet belső arányai helytállóak, mert a II. r. vádlott cselekménye ugyan súlyosabban minősül, ugyanakkor az elkövetői alakzat a II. r. vádlott esetében bűnsegédi, ezen túl a II.r. vádlott beismerő és társaira terhelő vallomása a tényállás megállapításának alapjául szolgált, mely igen nyomatékos enyhítő körülmény. A III. rendű vádlottal szemben meghatározott összegre kellett a vagyonelkobzást elrendelni, ehelyütt a törvény szövegének átemelése történt a másodfokú bíróság részéről, az összeg meghatározása helytálló volt. [49] [50] [51] [52] [53] A Fellebbviteli Főügyészség által kifogásolt, a III. rendű vádlottól lefoglalt 450.000 forint összeg lefoglalását az iratok tanúsága szerint a Budapesti Rendőrkapitányság Felderítő Osztálya 2014. október 15. napján kelt 01000/1871/2014.bü. számú határozatában megszüntette és a vádlott édesanyja részére kiadni rendelte. A Budapesti Rendőr-Főkapitányság III. Kerületi Rendőrkapitányságán a 01030/1714/2014. bü. számon lefoglalt 1.037.800 forint összegből a kiadott 450.000 forint levonását követően megmaradt összeg helyesen 587.800 forint, melyet az elsőfokú bíróság számítási hiba miatt tévesen tüntetett fel, ugyanakkor azt helyesen rendelte kiadni a III. rendű vádlottnak. A terheltnek kiadandó összeget a másodfokú bíróság a Be. 323.§

(1)bekezdése alapján a vagyonelkobzás biztosítására visszatartani rendelte. A törvényszék által az államra terhelt 14.892 forint összeget - mely egy szerb nyelvű orvosi irat magyarra fordítási díja - az ítélőtábla az I. rendű vádlottra terhelte, mivel a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontja szerint az állam csak annak a fordításnak a költségét köteles viselni, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri. A felmerült költség azonban az I. rendű vádlott orvosi ellátásairól szóló igazolás fordítása. Az I. rendű vádlott anyanyelve magyar. A Be. 599. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla I. és III. r. vádlottak tekintetében a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613.§

(1)bekezdése alapján állapította meg, annak viselésére a III. rendű vádlottat a Be. 574.§

(1)bekezdése alapján kötelezte. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Radnainé dr. Solymosi Viktória bíró sk. A Fővárosi Törvényszék
3. május
4. napján kelt 5.B.1648/2015/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.200/2019/
6. számú ítéletével eszközölt változtatásokkal
7. január hó
8. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. január
10. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő