Pf.20633/2012/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf...../2012/

1. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Sebő Gyula pártfogó ügyvéd (....) által képviselt II.rendű felperes neve (....) felperesnek, a dr. II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) I. rendű és IV.rendű alperes neve (....) II. rendű alperesek ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Nógrád Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt, P....../2010/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes
5. sorszám alatti fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán feljegyzett 25 100 (Huszonötezer-egyszáz) forint összegű fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a peres felek (helyesen: a felperes és a II. rendű alperes) házasságát a Salgótarjáni Városi Bíróság az
6. április 16-án jogerőre emelkedett P.20.142/1989/
7. számú ítéletével bontotta fel. A II. rendű alperes a peres felek közös tulajdonát képező, S...
8. szám alatti ingatlanból 1989 nyarán végleg elköltözött. A Salgótarjáni Városi Bíróság a II. rendű alperes keresete folytán indult perben az
9. szeptember 13-án meghozott 1.P.21.318/1989/
10. számú jogerős ítéletével a peres felek közös tulajdonát képező S...
11. szám alatti családi ház használatát a felperes és a II. rendű alperes között megosztotta. A Salgótarjáni Városi Bíróság a
12. május 19-én kelt 6.P.20.953/2003/
13. számú ítéletével megállapította, hogy az említett ingatlan - melynek vonatkozásában a felperes és a II. rendű alperes tulajdonjoga ½-½ arányban került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba - 4/10 részben a II. rendű alperes és 6/10 részben a felperes tulajdonát képezi. A Salgótarjáni Városi Bíróság a 2.P.20.281/2008/
14. számú ítéletével a perbeli ingatlan kizárólagos használójául
15. február 1-jétől kezdődően a felperest jelölte ki és kötelezte a felperest, hogy a II. rendű alperes részére 15 napon belül fizessen meg 1 971 928 forintot és
16. február 1-jétől kezdődően havonta előre 25 930 forint többlethasználati díjat. Az 1 971 928 forint marasztalási összeg 705 600 forint kártérítésből, 971 803 forint lejárt többlethasználati díjból, valamint 294 525 forint II. rendű alperesi értéknövelő beruházásból tevődött össze. A jogerős ítélet alapján a felperessel szemben végrehajtási eljárás indult. A felperes a
17. december 13-án előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és a II. rendű alperest kötelezze egyetemlegesen 18 647 637 forint megfizetésére, mely összeg a perbeli S...
18. szám alatti ingatlan fenntartásával, a szennyvízcsatorna megépítésével és a szemétszállítással kapcsolatos, 1989-től kezdődően felmerült költségeket tartalmazza. A II. rendű alperes mint a felperes tulajdonostársa köteles a költségek ráeső részének megfizetésére. A felperes az I. rendű alperessel szemben a keresetét arra alapította, hogy az I. rendű alperes képviselte a II. rendű alperest a felperes és a II. rendű alperes között korábban folyamatban volt perekben. Az I. rendű alperes ügyvéd, felelősségbiztosítása fedezetet nyújt a követelés megtérítésére. Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes I. rendű alperessel szembeni kereseti kérelme nem határozott, nem állapítható meg, hogy a felperes milyen igényt érvényesít az I. rendű alperessel szemben. Előadta, hogy a felperes ellen 10 évvel ezelőtt indított peres eljárások a közelmúltban jutottak végrehajtási szakba, ezért a felperes mindent igyekszik megtenni annak érdekében, hogy elérje a végrehajtás felfüggesztését. A fentieken túl az I. rendű alperes elévülésre is hivatkozott. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes keresete olyan követeléseket tartalmaz, amit a korábbi peres eljárás során eljáró bíróságok már jogerősen elbíráltak. Arra is hivatkozott, hogy a felperes keresete a csatornázási költségek tekintetében idő előtti, mert azt még a felperes ki sem fizette. Előadta, hogy a felperes hibájából előnytelen szerződés köttetett a csatorna építésére, amely ellen a II. rendű alperes tiltakozott. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Ítéletét a Ptk.
19. §-ára és
20. §-ára alapította. Hangsúlyozta, hogy a felperes a perben az alperesekkel szemben azon fenntartási költségeket kívánta érvényesíteni, amelyek a felperes lakhatása folytán merültek fel. Megállapította, hogy az ingatlant 1989 óta a felperes használja, a II. rendű alperesnek annak használatára lehetősége nem volt a felperes összeférhetetlen magatartása miatt. A felperes a saját szükségleteinek biztosítása érdekében felmerült költségeket kívánja a perben a II. rendű alperessel szemben érvényesíteni, amelyek a felperes lakhatása folytán merültek fel, így azok a II. rendű alperesre nem átháríthatóak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes rezsiköltségek megfizetésével kapcsolatos kereseti kérelmét a II. rendű alperes vonatkozásában nem találta megalapozottnak. Nem tartotta alaposnak a szennyvízbekötés kapcsán teljesített befizetések elszámolására irányuló kereseti kérelmet sem. Rámutatott, hogy az ügyben korábban eljárt bíróságok e beruházás értéknövelő volta vonatkozásában már jogerős ítéletet hoztak, a Salgótarjáni Városi Bíróság a 6.P.20.953/
21. számú ügyben hozott ítéletében a felperes erre vonatkozó viszontkereseti kérelmét elbírálta, melynek során megállapította, hogy e beruházás a csatornázottságot figyelembe véve értéknövelő tényezőként már nem számolható el, az ingatlan forgalmi értékében nem jelent növekedést. Nem tartotta megalapozottnak a felperes által megfizetett összegek kötelmi igényként való érvényesítését sem. Hangsúlyozta, hogy a felperes a szerződés megkötése kapcsán maga intézkedett, az alperes által felajánlott kedvezőbb szerződéskötési lehetőséget elutasította, ezért a szennyvízcsatorna bekötésével kapcsolatos intézkedése kizárólag az ő érdekkörében merült fel. Erre alapítva nem vette figyelembe a II. rendű alperes azon nyilatkozatát, amely szerint a kedvezményes szerződés folytán keletkező fizetési kötelezettség fele részének megfizetésére kötelezettséget vállal. Az elsőfokú bíróság teljes egészében megalapozatlannak találta a felperes I. rendű alperessel szembeni keresetét. Hangsúlyozta, hogy önmagában az a tény, hogy a korábbi perekben a II. rendű alperest az I. rendű alperes, mint ügyvéd képviselte, akinek a felelősségbiztosítója a keresetben érvényesített összeg kifizetésére vélhetően képes, a felperesi kereset alátámasztására nem szolgálhat. Mindezek alapján a felperes keresetét mind az I. rendű, mind a II. rendű alperes vonatkozásában elutasította. A pervesztes felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetékről a 6/
22. (VI.26.) IM rendelet
23. §-a alapján rendelkezett. Tekintettel arra, hogy a II. rendű alperesnek perköltség igénye nem volt, míg az I. rendű alperes a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg, ezért a perköltségről való rendelkezést mellőzte. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az ingatlan szennyvízcsatornára való rákötésével kapcsolatban felmerült költség - amelyet az elsőfokú eljárásban 640 000 forintban jelölt meg - részarányos megfizetésére kérte a II. rendű alperest kötelezni, annak 49 %-os tulajdoni hányadára tekintettel. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a Salgótarjáni Városi Bíróság 6.P.20.953/
24. számú elutasító ítélete a szennyvízcsatorna rákötési költségével kapcsolatban nem jelent ítélt dolgot, mert e perben érvényesített követelés más jogalapból ered, azt a felperes a Ptk.
25. §-ára alapította és összegszerűségében is eltér a korábban elbírált igénytől. Kifejtette, hogy álláspontja szerint közömbös az ügy eldöntése szempontjából, hogy a beruházás növelte-e az ingatlan műszaki vagy forgalmi értékét. A csatornázásra a hatósági kötelezés alapján, szankciók kilátásba helyezésével került sor, ennek költsége a tulajdonosokat közösen terheli. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a beruházás körülményeit és költségeit, valamint azok viselését részletesen vizsgálnia kellett volna, ezt azonban elmulasztotta. A fellebbezésében a felperes fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, mely szerint tulajdonostársát - a II. rendű alperest - az ingatlan karbantartásával, fenntartásával összefüggő költségek arányos része terheli. Állítása szerint az elsőfokú ítélet tényállása e tekintetben hiányos, amelynek kiegészítését kérte a per adatai alapján. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
26. §-ának