A határozat elvi tartalma:

adóhatóság kötelezettsége

adózói tudattartalom feltárása és bizonyítása. 5/2016. (IX.26.) KMK vélemény A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.I.35.024/2020/7. szám A tanács tagjai: . Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Mátyás Hajnal ügyvéd

alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság

alperes képviselője: dr. Lakatos Csaba kamarai jogtanácsos A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (

1. sorszám) A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.943/2019/
2. ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi 13.K.27.943/2019/10.számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen alperesnek 200.000 (kettőszáz-ezer) perköltséget. meg 15 forint Bíróság napon belül

felülvizsgálati A felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket

állam viseli.

ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesnél

adóhatóság 2011. április és május hónapokra általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le.

április hónapra lefolytatott ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 20.306.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 18.413.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 1.893.000 Ft következő időszakra átvihető követeléssel összefüggésben megállapított különbözetnek minősült. A jogosulatlan visszaigénylés után adóbírság került kiszabásra. A május hónapra lefolytatott ellenőrzés a felperes terhére 1.893.000 Ft következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg. [2]

ellenőrzés során

adóhatóság

t rögzítette, hogy a felperes jogosulatlanul gyakorolt adólevonási jogot a H.B. Kft. (továbbiakban: Kft.1.), illetve

A.V. Kft. (továbbiakban: Kft.2.) által cukor értékesítéséről kibocsátott számlák alapján.

adóhatóság mindkét kiállító társaság vonatkozásában megállapította, hogy

ok nem rendelkeztek a bizonylatok szerinti több tízmillió forint értékű áruval, a felperes számla szerinti partnerei áru hiányában nem teljesíthették

általános forgalmi adóról szóló

1. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.)
2. §

ő utasításai szerint készültek, a felperes pedig a legalapvetőbb ésszerű intézkedéseket sem tette meg, hogy elkerülje

adókijátszásban való részvételét, mert arról sem győződött meg, hogy a Kft.1. nevében eljáró személy jogszerűen képviseli-e a társaságot. A Kft.2-nél a vizsgálat lefolytatására iratanyag hiányában nem kerülhetett sor, a céget képviselő személy a cukor eredetét, a fuvarozók személyét nem tudta megnevezni. A társaság tevékenységéről gyakorlatilag semmit nem tudott,

egyes ügyletekről semmilyen konkrétummal nem szolgált. A felperes ezen társaság körülményeiről sem győződött meg, semmilyen ésszerű elvárható intézkedést nem tanúsított annak érdekében, hogy

adókijátszást elkerülje. [3] A felperes továbbá a B. S.r.o. (továbbiakban: S.r.o.) részére közösségi termékértékesítést sem teljesített, miután a nemzetközi információcsere keretében beszerzett adatok szerint a szlovák társaság egy eltűnő kereskedő volt. A felperes alkalmazásban álló gépkocsivezetők nyilatkozatai alapján a cukor Szlovákiába kiszállításra került, ezért

adóhatóság nem állapított meg a felperes terhére adókülönbözetet,

onban a bevallásban szereplő Közösségen belüli termékértékesítések adóalapját a fiktív számlák értékével csökkentette. [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2060886263 és 2060885981 számú határozataival

elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Kifejtette, hogy

első fokon eljárt közigazgatási szerv a feltárt bizonyítékok, tények, körülmények alapján helytálló jogi következtetésre jutott.

alperes indokolásában

Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára, valamint a Kúria több eseti döntésére is hivatkozva hangsúlyozta szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények esetén a körültekintő gazdasági szereplő

ügy körülményeitől függően arra kötelezhető, hogy a megbízhatóságról való meggyőződés érdekében tájékozódjon

on másik gazdasági szereplő felől, amelytől terméket kíván beszerezni. A képviselő személyéről való meggyőződés e körben kiemelt jelentőségű, hiszen ez dönti el, hogy kivel áll a megrendelő szerződéses kapcsolatban, kivel szemben érvényesítheti adott esetben a hibás teljesítésből eredő követeléseit.

üzleti partner eljárása, jogszerűségének kontrollálása

üzleti kapcsolatokban alapkövetelmény, melynek elmulasztása vagy felületes értékelése a kellő körültekintésre történő hivatkozást kizárja.

alperes szerint elvárható lett volna

is, hogy a felperes arról is tájékozódjon, hogy

a társaság, akitől terméket kíván beszerezni, képes lesz-e a teljesítésre, rendelkezik-e a megfelelő telephellyel, személyi- és tárgyi feltételekkel. A felperes e téren sem tett intézkedéseket. [5] A felperes a határozatok jogszerűségét vitatta, lajstromszámon indult pert a bíróság egyesítette. a két külön A kereseti kérelem és

alperes védekezése [6] A felperes kereseti kérelmeiben a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Nézete szerint a közigazgatási szerv csak állította, de nem bizonyította, hogy a Kft.1. és Kft.2. nem értékesített cukrot a felperesnek.

adóhatóság figyelmen kívül hagyta a bizonyítékokat:

írásbeli szerződéseket, értékesítési számlákat, szállítóleveleket, a fuvarozó előadását, a felperesi raktár nyilvántartásokat, üzemi feldolgozás dokumentumait, banki átutalásokat.

alperes határozatában nem indokolta, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott a megállapításra. Mindezekkel megsértette

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
2. §

EUB C-18/13 döntésének

1. pontjában foglalt iránymutatással. Hivatkozott e körben a régi Ptk.
2. §

üzleti partner árukészletének ellenőrzése egy megoldhatatlan feladat, amelyre vonatkozó iránymutatás nem létezik. [9] jogszabályi előírás vagy hatósági Álláspontja szerint

alperesi joggyakorlat ellentétes a Kúria 5/2016. (IX.26.) KMK véleményében foglalt iránymutatással. Hangsúlyozta, hogy a határozatból nem derül ki, hogy a gazdasági esemény megtörténtét miért vitatja

alperes, illetve milyen adóelőnyben részesült a felperes, hiszen

általános forgalmi adót számlakibocsátóinak megfizette.

sem tisztázott

alperes részéről, hogy a felperes aktív vagy passzív szereplő volt

adócsalásban. [10] Nehezményezte

iratbetekintés és irat ismertetés alperes részéről történő megtagadását, e körben

Art. 12. §

iratok teljes körű megismerésének hiánya jogai gyakorlását gátolta, emiatt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme is fennáll. Állította, hogy a közigazgatási szervnek a nyomozati iratokban foglaltakat is a felperes rendelkezésére kellett volna bocsátani, ahogyan akár más adózó adótitkait is. Önmagában

iratok, bizonyítékok megismerésének és ismertetésének korlátozása olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, mely a határozatok érdemére is kihatott és a peres eljárásban nem orvosolható, ezért új eljárás elrendelése indokolt. Részletesen felsorolta mely iratok becsatolására kéri kötelezni

alperest, mely elsősorban a bűnügyi igazgatóság által lefolytatott tanú bizonyítások, gyanúsítotti meghallgatásokra vonatkozott.

t is kifogásolta, hogy

alperes határozata egy részében csak visszautalt

elsőfokú döntésre, önálló indokolást nem tartalmaz, mellyel megsértette a Ket. 72. § szerinti indokolási kötelezettségét. Miután a bizonyítékok megismerésétől el volt zárva, ezért álláspontja szerint tényállás tisztázási kötelezettségének

adóhatóság nem tett eleget, ezért kérte a Pp. 336/A. §

alperes egy másik adóalany ügyében hasonló tényállási elemek mellett tisztázatlannak minősítette a tényállást, és

elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ezzel

Art. 1. §

adót, akitől kellene. [12] A későbbiek során sérelmezte, hogy

elsőfokú határozatokat nem ugyanaz

osztályvezető írta alá, a döntésen a „h" jelzés szerepel

aláíró neve mellett és nem állapítható meg a kiadmányozó személye, amely a határozatok semmisségét eredményezi. [13]

alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

elsőfokú ítélet [14]

elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta és

t elutasította. [15]

Art.,

Áfa tv., valamint a számviteli törvény szakaszaira történő hivatkozással kifejtette, hogy

adólevonási jog gyakorlásához nem egyszerűen a számla és

annak alátámasztására szánt iratok, hanem

adott termékértékesítéshez kapcsolódóan kiállított,

ügylet teljesítését, a megvalósult gazdasági eseményt tanúsító számla szükséges.

elfogadott számla hitelessége kérdéskörébe tartozik

értékesítő adóalany valóságnak megfelelő megjelölése is. Közösségen belüli termékértékesítés esetén szintén követelmény a vevő személye tekintetében is a hiteles számla kibocsátása. [16] Hangsúlyozta, hogy

adóhatóság a cukor létezését, felperes általi beszerzését, illetőleg felperes továbbértékesítését nem vonta kétségbe, csupán

t állapította meg, a felperes nem a számláin eladóként szereplő társaságoktól szerezte be a termékeket, illetőleg nem a kibocsátott számláin vevőként megjelölt szlovák társaságnak értékesítette

t, ezért a felperes belső árumozgási bizonylatai

ügyletek adójogi minősítései szempontjából irrelevánsak voltak. A szerződések és szállítólevelek egy megalapozott adóhatósági megállapítás esetén nem bírhattak nagyobb tanúsító erővel, mint a felperes által adólevonás alapjául bemutatott,

eladó személyében fiktív számlák, illetőleg a nem valós vevőre hivatkozó felperes által kibocsátott fiktív bizonylatok. [17] Megítélése szerint a közigazgatási szerv a releváns tények megállapítására alkalmas megfelelő bizonyítékok birtokában, a bizonyítékok okszerű értékelését követően a tényállás tisztázási és megállapítási szabályokat betartva jutott jogszerű következtetésere. A felperesi állítással ellentétben a Ket. 72. §

ügylet körülményeiből szükségszerűen következő, tőle ésszerűen elvárható intézkedések megtétele mellett fel kellett ismernie

ügyletek jogellenességét. Nem tartotta megalapozottnak a szlovák adóhatóság megkeresésével kapcsolatos felperesi kifogást sem. Hangsúlyozta, hogy a belföldi közigazgatási szervnek nem volt eszköze arra, hogy a szlovák társhatóság által már többször sikertelenül ellenőrzött adóalany vonatkozásában újabb és újabb vizsgálatot kényszerítsen ki, a korábbi vizsgálatok eredményeit tudomásul kellett vennie. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy

adóhatóság nem a szlovák társaság adókötelezettségeiről, hanem a felperes kimenő számláinak hitelességéről döntött.

EU rendelet nem sérült, amikor a magyar adóhatóság 4 olyan válasz után, amely a szlovák adóalany elérhetetlenségére és ellenőrizhetetlenségére vonatkozott, nem kezdeményezett egy 5. megkeresést, hanem felhasználta a korábbi válaszokat. [19]

Art. 1. §

Európai Unió Bíróságának feladata, hanem a perbeli bíróságé.

ésszerűen elvárható körültekintő magatartás gyakorlása körében

Európai Unió Bíróságának több irányadó döntésére hivatkozott, és kiemelte a Kúria KMK véleményében írtakat is.

adóhatóság a fenti döntésekben írt elvek mentén járt el, vizsgálta, hogy a felperes tudott vagy tudhatott arról, hogy adókijátszásban, adócsalásban vesz-e részt. E körben utalt arra, hogy a felperes gyakorlott kereskedő, ennek ellenére a Kft.

1. cégjegyzékében szereplő adatok megismerésével megelégedett, további vizsgálódást nem végzett. Ugyanígy elemezte a Kft.
2. tekintetében, hogy a felperes részéről tanúsított eljárás ésszerűnek volt-e tekinthető és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a visszaélés számos jelével találkozott, de ezeket figyelmen kívül hagyta.

összes intézkedése csupán annak ellenőrzése volt, hogy a Kft.1. a cégjegyzékben szerepel-e vagy van-e végrehajtás ellene. [20] Ezen túlmenően tételezte

okat

ellenmondásokat, amelyek egyrészt

ár meghatározásában, másrészt a CMR-ek és menetlevelek, a megjelölt címek különbözőségében, valamint a szállítólevélen és a számlán feltüntetett mennyiségi különbözőségekre utaltak. Nézete szerint a felperes a partnerei részéről eljárók nevének elhallgatásával, a képviseleti jogról történő meggyőződés hiányával, dokumentumainak hiányosságaival, illetőleg

általa szükségtelenül és valótlan adatokkal kiállított CMR-ekkel maga is elősegítette

áruk eredetének, útjának elfedését. [21] Nem tartotta alaposnak

iratbetekintési jog kapcsán előterjesztett felperesi érvelést sem. Hangsúlyozta, hogy a felperesi előadással ellentétben a közigazgatási eljárásban a felperes iratbetekintési joga nem volt korlátozott, több alkalommal járt iratbetekintésen, mely során a kért iratokról másolatot kapott. A felperes minden olyan releváns iratot megismerhetett, amelyre a közigazgatási szerv a megállapított tényállást alapította. Kapcsolódó vizsgálatok eredménye tekintetében csak

adózót érintő rész ismertetését írja elő

Art. 100. §

irányadó törvény speciális szabályokat tartalmaz,

iratismertetés megtörténtéig a nyomozóhatóság diszkrecionális jogkörét képezi

iratok kiadása iránti kérelem elbírálása.

iratbetekintési jog kapcsán a felperesnek nem keletkezett olyan jogsérelme, amely miatt a közigazgatási eljárásban hozott határozatot hatályon kívül kellett volna helyezni. [22] Nem tartotta alaposnak a Pp. 336/A. §

, ha a hatóság a kapcsolódó vizsgálat eredményét nem teljes körűen ismertette a felperessel vagy a felperes egyéb felhasznált bizonyítékokat nem ismerhet meg. Amennyiben a hatóság egy bizonyítékot nem megfelelően vagy nem értékel,

a bizonyítási eljárás hibája, de nem jelenti a bizonyítási kötelezettség megfordulását.

adóhatóság eleget tett a Ket. 72. §

ügyfél fellebbezésében mit kifogásolt, e körben szükségtelen megismételni

okat a tényeket és jogi megalapozást biztosító hivatkozásokat, amelyet

elsőfokú határozatból a másodfokú hatóság is

onos módon értelmezett, teljes mértékben helyesnek fogadott el, elegendő ezek helyességére utalni. [23] A kiutalási határidővel kapcsolatos érvelés sem megalapozott, ugyanis

Art. 106. §

adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adóvisszaigénylést a bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is vizsgálhatja

adóhatóság.

Art. 37. §

adóhatóság rendelkezésére álló kiutalási határidő csupán

a határidő, amely

t fogalmazza meg, hogy

adóhatóság számára milyen határidő áll rendelkezésre, amely alatt a kiutalást késedelmi kamatmentesen teheti meg. Ezen határidőre történő hivatkozás alapján nem követelhető

, hogy a közigazgatási szerv vizsgálatának befejezését megelőzően

adót kiutalja. Nézete szerint

Art. 106. §-ába 2012-től beépülő

t a jogalkotói szándékot, hogy a kiutalást megelőző ellenőrzés a valóságban is kiutalást megelőző ellenőrzés legyen, vagyis

adóhatóság mindaddig nem utalja ki a vizsgált összeget, amíg vizsgálatát be nem fejezi,

összeg jogszerűségéről nem dönt. [24]

adóhatósági határozat semmisségével összefüggésben ismételten utalt a Pp. 335/A. §

1/2019. KMPJE jogegységi határozat mentén vizsgálta e kérdéskör jelentőségét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [25] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset teljesítése iránt, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és

eljárt bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítása érdekében. Nézete szerint a tényállás iratellenes és hiányos,

elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, ezzel megsértette a Pp. 164. §

alperesi határozatok jogszabálysértését. [26] Elsődlegesen a felperes által bemutatott okirati bizonyítékok figyelmen kívül hagyását,

ok értékelésének elmulasztását kifogásolta. Idézte a bíróság ítéletének

1. oldal
2. és
3. bekezdésében foglaltakat, amely ezen okirati bizonyítékokat irrelevánsnak minősítette. E körben a Kúria Kfv.III.35.273/
4. számú ügyben kifejtett elvét idézte, vagyis „érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan

ítélet, melyben a bíróság több rendelkezésre álló lényeges bizonyítékot nem értékelt". Sérelmezte a felperes által kért tanúbizonyítási eljárás lefolytatásának megtagadását és hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy a felperest terhelte a bizonyítás, a bíróság különösebb indokolás nélkül minden, a gazdasági esemény számla szerinti megvalósulását igazoló, a felperes által rendelkezésre bocsátott dokumentumot figyelmen kívül hagyott és a felperes minden bizonyítási indítványát elutasította, melynek nem teljesítése és a bizonyítástól való elzárás súlyosan jogszabálysértő. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.009/2012/6. számú ítéletére, amely kimondta, hogy a tanúk meghallgatásával a számlák hitelessége igazolható. Nézete szerint

ítélet nem tesz eleget a Pp. 221. §

ítélet indokolása nem tartalmazza, hogy a tényállást a bíróság mely bizonyítékok alapján állapította meg, nem jelölte meg

okat a körülményeket, amelyet a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. [27] Cáfolta, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során tett iratbetekintések alkalmával megismerhette mindazon iratokat, amelyre

alperes tényállását alapította.

alperes határozataiban a folyamatban lévő kapcsolódó büntetőeljárás irataira hivatkozott, ugyanakkor a büntetőeljárás keretében beszerzett bizonyítékokat teljes mértékben elzárta, nem biztosította, hogy a közigazgatási eljárás keretében ezekhez a felperes hozzáférjen. A Kúrai 1/2013. KMJE határozata egyértelműen rögzíti, a közigazgatási perekben a felek részére a bíróság által felülvizsgált határozatban felhasznált adótitok teljes körű megismerését biztosítani kell. Emiatt a bíróság

on hivatkozása, hogy a büntetőügyben keletkezett iratok megismerhetőségére

irányadó törvény speciális szabályokat alkalmaz,

iratismertetés megtörténtéig a nyomozóhatóság diszkrecionális jogkörét képezi

iratok kiadása iránti kérelem elbírálása értelmezhetetlen, hiszen a vádirat is már rendelkezésre állt, amit megelőz

iratismertetés, illetve

adóhatóságnak rendelkezésére kellett álljon

ok

iratok, amelyekre határozatában hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a felperes iratbetekintési jogát utoljára 2014. április 18-án gyakorolta,

ellenőrzési jegyzőkönyvet viszont

1. május
2. napján kiadmányozták, illetve tény, hogy a kért iratokat sohasem ismerhette meg, ezért kérte a közigazgatási per során

ok csatolását.

iratmegismerés kapcsán hivatkozott a Kfv.I.35.251/2010/

1. számú ítéletben kifejtettekre. [28] Állította, hogy a bíróság megsértette a Pp.
2. §

ítélet meghozatala során a felperesi hivatkozásokat, így: a Kft.1.-nél

adóhatóság nem folytatott le bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést, holott

t állapította meg, hogy szándékos adókijátszást valósított meg, a felperes által becsatolt a gazdasági eseményt alátámasztó bizonylatait figyelmen kívül hagyta, nem vette figyelembe a Győr-Moson-Sopron megyei Főügyészség iratát és a NAV Győr-Moson-Sopron megyei Adóigazgatósága Kft.

1. ügyében meghozott jegyzőkönyvét. Nem vizsgálta, hogy mely adóalanynál keletkezett adóelőny, figyelmen kívül hagyta a K.D. Kft. ügyében hozott jogerős határozatot, a Kft.2.-nél tett adóhatósági megállapítást, mely szerint a Kft.
2. közvetítői tevékenységet folytatott, illetve a Kft.2.-nél a vizsgált időszakra vonatkozólag lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatát, amelyet

adóhatóság adóhatározataiban eltitkolt. [29] A Kft.1. vonatkozásában állította, hogy a valós gazdasági tevékenység végzése bizonyítható, melyet igazol

elsőfokú határozat, illetve a Kft.1-nél lefolytatott ellenőrzési jegyzőkönyv. Mindezekből következően iratellenes

alperesi határozat

on megállapítása, miszerint a társaság tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett, a számla szerinti áruval soha nem rendelkezett. E körben idézte a Győr-Moson-Sopron megyei Főügyészség vádiratát, mely kimondta, hogy a gyanúsítottak létrehoztak és működtettek egy számlázási láncolatot a fenti cégek részvételével, melynek célja

volt, hogy a láncolatban központi szerepet betöltő Kft.1. a belföldi, általában nagykereskedelmi vevőpartnerei felé már belföldiesített árut, jellemzően cukrot, tejet, étolajat tudjon értékesíteni és a közösségi beszerzési termékek kapcsán belföldi beszerzést és előzetesen levonható áfatételt tudjon elszámolni. Hangsúlyozta, hogy

alperes megállapításainak többségét a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokra és a vádiratra alapította, jól lehet

ügyészi ténymegállapítások egyértelműen

t bizonyítják, hogy a Kft.1. tényleges gazdasági tevékenységet végzett, rendelkezett a kereskedelmi árumennyiséggel. Emellett H.D. gyanúsított vallomása

t bizonyítja, hogy a Kft.1. értékesített cukorterméket a felperes részére. Ezt a vallomásrészletet

alperesi adóhatóság nem idézte egyik jegyzőkönyvében sem, pedig H.D. könyvelő ezen nyilatkozata a felperes javára szolgáló ténynek minősült, illetve figyelmen kívül hagyott olyan vallomást, amely a Kft.

1. részére történő cukorszállítást igazolta volna. [30] Sérelmezte T.I.-né ügyvezetői minőségének bírósági kétségbe vonását, ezzel kapcsolatban táblázatos formában mutatta ki, hogy T.I.-né milyen tevékenységeket végzett, mennyiben járt el aktívan a Kft.
2. tevékenysége kapcsán. Felhívta a figyelmet, hogy a felperes P.R. és T.T. kettős szerepvállalásáról nem tudott, melynek magyarázata, hogy a felperesi társaság szervezeti- és működési szabályzata előírásai alapján végzi tevékenységét, vagyis H.B. szervezte a termékek beszerzését, így ő állt kapcsolatban a Kft.1nél P.R.tel, míg Gy.A.-né és Ú.Zs. felügyelte a pénzügyeket, ennek keretében vizsgálta, hogy a vevőként fellépő S.r.o. mikor fizette be a felperes bankszámlájára a megrendelt termékek ellenértékét, de nem állt kapcsolatban a beszállítókkal, így P.R.tel sem. A munkamegosztásból következően H.B. nem látta a bankszámla kivonatokat, mert

t a pénzügy kezelte, ugyanakkor a pénzügy nem tudott arról, hogy H.B. P.R.tel egyeztet a cukortermék beszállítására vonatkozóan, így a szervezeten belüli munkamegosztás következtében

információk nem kapcsolódtak össze.

alperes ezzel szemben nem jelölt meg olyan bizonyítékot, mely szerint tudatos egyeztetés történt volna a felperesi ügyvezetés és a Kft.1. képviseletében eljáró személyek között. [31] Állította a közösségi termékértékesítés megvalósulását is, melyet igazoló bizonyítékokat

adóhatóság figyelmen kívül hagyta. A fuvarozó és sofőrök nyilatkozatai egyértelműen alátámasztják, hogy Ragyolcon

S.r.o. rendelkezett raktárral, hiszen mindannyian ide szállították

árut és erről tettek tanúbizonyságot.

Art. 97. §

adóhatóság

t is, hogy a szlovák társaság megalakulása óta nem adott be bevallást, ugyanis

adóhatóság által csatolt iratok között megtalálható megkeresések szerint több alkalommal kb. 222 millió forint összegben vallott be beszerzést. [32] Hangsúlyozta, hogy

adóhatósági határozat a Kft.2. tekintetében

t rögzítette, hogy a társaságnál kezdeményezett vizsgálatok sorozatban meghiúsultak, ezzel szemben

alperes a jelen perrel is érintett időszakra vonatkozóan vizsgálatot folytatott a Kft.2.-nél, és a B. Kft.-nél folytatott vizsgálat során

t rögzítette a Kft.2. vonatkozásában, hogy a számlákon szereplő gazdasági események helyett a valóságban közvetítői tevékenységet végzett. Erre figyelemmel

adóhatóság nem tárta fel alaposan a tényállást, ezzel megsértette

Art. 97. §

alperes és a bíróság is semmibe vette

anyagmérleg elvét, ami

t jelenti, hogy csak beszerzett terméket lehet továbbértékesíteni, illetve be nem szerzett terméket nem lehet továbbértékesíteni. Ez a konkrét ügyre lefordítva

t jelenti, hogyha

adóhatóság

t állítja, a Kft.1. és Kft.2.-től nem történt termékbeszerzés, akkor módosítani kellett volna a felperesi társaság árbevételét, hiszen be nem szerzett termék nem eredményezhet árbevételt. Hasonlóképpen járt el a S.r.o. részére történt termékértékesítés kapcsán, miután nem korrigálta a felperesi nyilvántartást, így nem törölte a közösségi értékesítést a rendszerből.

adóhatóság

adóelőny kérdésével sem foglalkozott, jól lehet a felperesi számla kiegyenlítést követően

adóelőny nem a felperesnél, hanem a Kft.1. és Kft.2.-nél keletkezett,

ő bankszámlájára került átutalásra, így ezen társaság ügyvezetőit kellett volna elszámoltatni. [34]

alperes

eljárási határidőket sem tartott be. A nemzetközi megkeresésekre 2011 júniusában került sor, a válaszok megérkezését követően

ok júliusban lezárultak, ehhez képest a perbeli alperesi jegyzőkönyv 2016. május 6. napján készült.

alperesi jegyzőkönyv mellékletei nem tartalmaznak utalást a határidő számítására,

alperes megszegte

Art. 2011

. évben hatályos előírását, mely szerint a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhető adó összege

500.000 forintot meghaladja, 45 napon belül ki kell utalni.

alperesi eljárás tehát ellentétes

Art. 37. §

ésszerű intézkedéseket a felperes megtette, így a VIES rendszerben ellenőrizte

S.r.o. adószámát, a fuvarokmányon

átvételt igazoló bélyegzőt, illetőleg a felperesi társaság jogi osztálya a Kft.

1. és Kft.
2. tekintetében a cégkivonat alapján ellenőrizte a jogi személyek létezését. Nézete szerint egy több mint 2000 dolgozót foglalkoztató cégtől nem várható el, hogy személyesen létesítsen minden partnerével kapcsolatot, a banki befizetéseket vizsgálja, illetve, ha a vevő megváltoztatja a kiszállítási címet, akkor nem várható el

eladótól, hogy

ért ne szállítson, mert a külföldi cég cégkivonatában nem szerepel ilyen telephely. Hivatkozott a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott eseti döntésre, amelyben egy másik gazdasági társaság tekintetében

onos tényállás mellett megállapította, hogy a Kft.2. tekintetében rögzített körülmények nem olyan objektív körülmények, amelyek kétséget kizáróan bizonyítanák, hogy a felperes tudott vagy tudnia kellett arról, hogy adókijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. [36] Tagadta, hogy a felperes jogtalan keresetkiterjesztést valósított volna meg, ugyanis a felperes már

első tárgyalást megelőzően előterjesztett I. számú előkészítő iratában hivatkozott

Art. 1. §

előzetes kezdeményezésére vonatkozó kérelmét. döntéshozatali [38]

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályban való fenntartását indítványozta. a jogerős eljárás ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [39] A felülvizsgálati kérelem

alábbiak szerint alaptalan. [40] A Pp. 275. §

irányadó anyagi jogi norma (Áfa tv. vonatkozó jogszabályhelyei) értelmezésében nem volt vita a felek között,

elsőfokú bíróságnak tények bizonyítottsága kérdésében kellett döntenie (a gazdasági események a valóságban a számlán feltüntetettek szerint történtek-e meg, amelyekre vonatkozó hatósági megállapítások bizonyítottak-e, a felperes tudott vagy tudnia kellett arról, hogy adókijátszásban vesz részt). A Kúria ezért arról a jogkérdésről határozott, hogy a bizonyítás, a bizonyítékok értékelése körében jogszerű volt-e a jogerős ítélet. [42]

általánosan kialakult és következetes legfelsőbb bírósági, kúriai gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis

t sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat -

ok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg

onban jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás - ha

nem iratellenes vagy logikátlan - felülvizsgálata nem lehet eredményes; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Ilyen a hibák

onban

elsőfokú bíróság ítéletében nem voltak tetten érhetők. [43] A Kúria kiemeli, hogy szemben a felülvizsgálati kérelemmel,

áfalevonási jog gyakorolhatóságának nem elégséges feltétele

alakilag megfelelő számla megléte. A számla tárgyi feltételeivel szemben támasztott követelmények eredményezik

t, hogy a gazdasági esemény paramétereit

adóhatóságnak a számlakibocsátónál, és többszereplős lánc esetén a további számlakibocsátóknál is ellenőrizni kell. A két szereplős ügyletek esetében is

áfalevonási jog gyakorolhatósága ellen ható körülmény, ha nem a számla befogadójánál,

az a levonási jogot gyakorolni kívánó adózónál, hanem a számlakibocsátójánál lesz megállapítható

adóelkerülési célzat. A perbeli esetben a számlakibocsátók nem fizették meg a költségvetésnek a felperes részéről megfizetett adótartalmat,

adóelkerülés kimutatható.

adóhatóság valamennyi számlakibocsátó esetében széleskörű vizsgálatot végzett, feltárta beszállítási láncolatát, és

ezzel kapcsolatban rögzített tények alapján helyesen helyezkedett arra

álláspontra, hogy ugyan a felperes cukorbeszerzései megvalósultak, de nem a számlakibocsátóktól vásárolta

okat. [44] Annyiban helytálló a felperes álláspontja a tanúbizonyításra vonatkozóan, hogy

áfa levonási jog gyakorlását lehetővé tevő számla kiállítás alapjául szolgáló gazdasági esemény megvalósulása kapcsán a tanúvallomások alkalmasak lehetnek a számla egyes adatainak megerősítésére, vagy éppen kétségessé tételére,de a tartalmi hiányosságok pótolására nem (pl. Kúria Kfv.V.35.540/2012/7., és Kfv.I.35.807/2013/5. számú ítéletek). A perbeli esetben

alperes által lefolytatott bizonyítás alapján

elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy a felperes által felajánlott tanúbizonyítás nem alkalmas a gazdasági események számlák szerinti megvalósulásának, a számlák tartalmi hitelességének

igazolására. Ebből következően jogszerűen tagadta meg a tanúbizonyítás lefolytatását. [45]

elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát

t kellett megítélnie, hogy a felperes, illetve a nevében eljáró személyek a tőlük elvárható gondosságot tanúsították-e annak érdekében, hogy a beszerzések által adókijátszásra irányuló ügyletekben ne vegyenek részt. Ennek megítélésekor helytállóan vette figyelembe

Európai Unió Bírósága (EUB), a Kúria kapcsolódó ítéleteit és

egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében

Áfa tv.

1. § a) pontja értelmezéséről megalkotott 5/
2. (IX.26.) KMK véleményét. [46] A legutóbbi magyar ügyben hozott EUB döntés (C-611/19) ismételten megerősítette, hogy hogy

adócsalással és

adókikerüléssel, valamint

esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelem a 2006/112 irányelv által elismert és előmozdított célkitűzés, és a jogalanyok nem hivatkozhatnak

uniós jogi normákra csalárd módon vagy visszaélésszerűen. Ennélfogva a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk

adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Ez

eset áll fenn, ha maga

adóalany követ el csalást, ugyanez a helyzet akkor is, ha

adóalanynak tudomása volt, vagy tudomással kellett volna lennie arról, hogy beszerzésével héa-csalást megvalósító ügyletben vesz részt. [47] Kimondta ugyanakkor, hogy a 2006/112 irányelvben előírt levonási jog rendszerével nem egyeztethető össze

, ha ezen jog megtagadásával szankcionálják

t

adóalanyt, aki nem tudta, vagy nem is tudhatta, hogy

érintett ügylet

eladó, illetve a szolgáltató által elkövetett adócsalás részét képezi, vagy hogy

értékesítési láncban

említett adóalany által teljesített ügyletet megelőző vagy követő másik ügylet héa-csalást valósít meg. Ugyanis

objektív felelősségi rendszer bevezetése meghaladná

államkincstár érdekei megóvásához szükséges mértéket. [48] Megerősítette, hogy ha nem maga

adóalany követett el héacsalást, a levonási jog csak akkor tagadható meg

adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyításra került, hogy ezen adóalany, aki számára a levonási jogot megalapozó termékeket értékesítették vagy a szolgáltatásokat nyújtották, tudta vagy tudnia kellett volna, hogy ezen termékek megszerzése vagy ezen szolgáltatások igénybevétele által a szállító, vagy

értékesítési láncban korábban vagy később közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásra irányuló ügyletben vesz részt.

onban amennyiben szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn, a körültekintő gazdasági szereplőt

ügy körülményeitől függően arra kötelezhetik, hogy a megbízhatóságáról való meggyőződés érdekében tájékozódjon

on másik gazdasági szereplő felől, amelytől termékeket beszerezni.(33-35.pontok) vagy szolgáltatásokat kíván [49]

adózót terhelő ésszerű intézkedések köréből kizárta annak ellenőrzési kötelezettségét, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban történt-e szabálytalanság vagy csalás,

adózó ellenőrizze, hogy

e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül-e, hogy rendelkezik-e a szóban forgó termékekkel, és képes-e

ok szállítására, illetőleg hogy héa bevallási és -fizetési kötelezettségének eleget tesz-e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal. Változatlan álláspontja

, hogy

adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa

on objektív körülmények fennállását, amelyek alapján

a következtetés vonható le, hogy

adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel ilyen csalásban vesz részt. Ezt követően a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy

érintett adóhatóságok megállapították-e

ilyen objektív tényezők fennállását. [50] A Kúria

alperesi határozat ez irányú elemzése alapján

t állapította meg, hogy

alperes még mindig nem tesz eleget a fentebb kifejtett és

EUB által megkívánt mélységű adózói tudattartalom elemzésnek, hanem még mindig a szállítói oldalról gyűjti össze a gyanúra okot adó körülményeket és ezekkel igyekszik igazolni, bizonyítani

adózó tudattartalmat. Ezért sok esetben a bíróságnak kell újraértékelnie

alperes által ugyan feltárt, de nem

adózói tudattartalom oldaláról csoportosított körülményeket ahhoz, hogy a tudattartalmat illetően megfelelő értékeléshez jusson. A Kúria úgy ítélte meg, hogy

elsőfokú bíróság a perbeli esetben megfelelő alapossággal elvégezte ezt

értékelést és ezen elemző munkája alapján helytállóan döntött a felperesi tudattartalmat illetően. Erről tanúskodik

ítéletének

1. oldal alulról
2. bekezdésben foglalt a képviseletre vonatkozó megállapítások sora,
3. oldal
4. bekezdése ami felsorolja a gyanúra okot adó körülményeket, kiemelve T.T. és P.R. szerepét a beszerzésekkel kapcsolatban, rávilágítva a közösségi értékesítés terén jelentkező szlovák céggel való kapcsolatukra. Ugyancsak meggyőző

ítélet

1. oldal
2. bekezdésének végén

összefoglaló értékelés amely tartalmazza miért megalapozott a felperesi oldalon a „tudhatta" körülmény megállapítása. [51] A Kúria kiemeli, hogy nem igényel mélyreható, időigényes vizsgálódást a gazdasági társaság képviselőjének feltárása és ha nem ezen személy lép kapcsolatba a céggel, és kíván gazdasági kapcsolatot kialakítani, sok milliós ügyletet lebonyolítani, meg kell követelni eljárási jogosultságának jogszerű igazolását. Ez a minimális elvárás nem teljesült a felperes esetében, hiszen megelégedett a szerződés ügyvezető általi aláírásával, majd

ő nevében fellépő személytől semmilyen felhatalmazást nem kérte, nem tisztázta, hogy a cég képviseletére,

ügyletek bonyolítására milyen jogcímen jogosult. Annak nem volt jelentősége a perbeli ügy elbírálásakor, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezető milyen tevékenységet végzett a cég ügyvezetése során, mert a felperes egy olyan személlyel állt a kereskedelmi ügyletek bonyolítása kapcsán kapcsolatba akinek eljárási jogosultságát nem ellenőrizte. [52] Nem elfogadható

a felperesi érvelés sem, hogy a felperes több ezer embert foglalkoztató társaság, emiatt a beszerzés és pénzügyi terület egymástól függetlenül működik, mert a felperesnek kell kialakítania

t

ellenőrzési mechanizmust, amellyel kizárja

ehhez hasonló helyzeteket. (

onos beszerzési és értékesítési oldal) Ennek megteremtése a Kúria megítélése szerint

ésszerűen elvárható intézkedés körébe tartozik. Csalásra utaló körülménynek tekinthető

is, ha egyszerre, vagy közel

onos időben jelentkezik beszállítói és vevői oldalon nagy mennyiségű árura vonatkozóan kereskedelmi kapcsolat. Ez pedig kétségkívül a perbeli esetben fennállt. [53] Nem találta alaposnak a Kúria a felperes eljárási kifogásait.

Art. 37. §

elsőfokú bíróság megfelelően értelmezte, ez csupán arra vonatkozik, hogy milyen határidő alatt köteles annak utalásáról

adóhatóság késedelmi kamatmentesen gondoskodni. Nem érthető ez akként, hogy a bevallás vizsgálat alá vonása esetén ezen időtartamon belül

t le kell zárni, mert arra

ellenőrzési határidők vonatkoznak. [54] A felperes alaptalanul hivatkozott

iratbetekintés és megismerés szabályainak sérelmére is. Egyrészről a felperes részéről adott volt a közigazgatási eljárás során

irat megismerés lehetősége, másrészről a bírósági eljárásban biztosították részére a büntetőiratok megismerhetőségét is. A Kúria már más ügyben kimondta: „Ahogyan

adóhatóság előtt

adózók alakilag és tartalmában hiteles, ellenőrizhető bizonyítékkal igazolhatják állításaikat, úgy ez hatósági követelmény is,

az a tisztességes eljárás elemét képező fegyveregyenlőség elve a bizonyítékok beszerzése körében a közigazgatási eljárásban a hatóságra és

ügyfélre is vonatkozik. Ebbe beletartozik

, hogy

adóhatóság köteles a büntetőeljárásból származó,

adózóra vonatkozó nyilatkozat tartalmát

adózóval teljes körűen megismertetni, a nyilatkozó személy kilétét felfedni (ha lehet)."

EUB is foglalkozott

iratok megismerésének kérdéskörével és C-430/19. számú ügyben kifejtette: „Habár a nemzeti adóhatóságokat nem terheli

on általános kötelezettség, hogy teljes körű hozzáférést nyújtsanak a rendelkezésükre álló iratokhoz, sem pedig, hogy hivatalból közöljék

on dokumentumokat és információkat, amelyeken a tervezett határozat alapul, a héaalap ellenőrzésére és megállapítására irányuló közigazgatási eljárásokban valamely magánszemélynek lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy kérelmére tájékoztassák a közigazgatási iratokban található és a hatóság által a határozatának elfogadása céljából figyelembe vett információkról és dokumentumokról, kivéve, ha

említett információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés korlátozását közérdekű célkitűzések igazolják." (31.pont) Ugyanakkor „a tényleges érvényesülés elvét illetően a Bíróság úgy ítélte meg, hogy

nem követeli meg, hogy a vitatott határozatot, amelyet a védelemhez való jog megsértésével fogadtak el, valamennyi esetben hatályon kívül helyezzék. A védelemhez való jog megsértése ugyanis csak akkor vonja maga után a szóban forgó közigazgatási eljárás végén hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha e szabálytalanság hiányában ez

eljárás más eredményre vezethetett volna." (35.pont) A fent kifejtettek alapján a Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperest nem érte sérelem

iratmegismerés kapcsán. A büntetőiratokból megismerhető bizonyítékokat

alperes felperes elé tárta,

okat érdemben a felperes nem vitatta. Továbbá

adólevonási joga nem

on

alapon került megtagadásra, hogy

adócsalásban aktívan részt vett volna,hanem

ésszerűen elvárható intézkedések tanúsításának hiánya okán, melyek nem képezték, képezhették a büntető, nyomozati eljárás tárgyát, ekként a nyomozati iratokból megismerhető további bizonyítékok irrelevánsak voltak. [55] Helytálló volt a tiltott keresetkiterjesztés megállapítása is. A Pp. 335/A. §

első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet

onban a közigazgatási határozaton a keresetlevéllel nem támadott önálló a határozat egyéb rendelkezéseit egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni.

első érdemi tárgyalást megelőzően csatolt I. számú előkészítő iratban a felperes új jogszabálysértésként jelölte meg

Art. 1. §

alkalmazandó, mivel a felperes a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértésekhez nem kapcsolódó, önálló eljárási jogszabálysértésre hivatkozott. Ez olyan keresetkiterjesztésnek minősül, melyre csak a perindításra nyitva álló 30 napos határidőn belül áll fenn lehetőség, melyet a felperes elmulasztott. [56] Nem terhelte

adóhatóságot a felperesi nyilvántartás adatainak korrigálása, miután nem

t állapította meg, hogy nem történt beszerzés a felperesi részről, illetve közösségi értékesítés, hanem

t, hogy

ok nem a számlákban szereplő felek között mentek végbe. Ekként a beszerzés és közösségi értékesítés megtörténtét

alperes és a bíróság sem vitatta, ezért a nyilvántartás helyesbítését sem kellett elvégezni. [57] A Kúria szükségtelennek tartotta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, mert

EUB

adólevonási jog kapcsán már kifejtette, hogy

adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa

on objektív körülmények fennállását, amelyek alapján

a következtetés vonható le, hogy

adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel ilyen csalásban vesz részt. Ezt követően a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy

érintett adóhatóságok megállapították-e

ilyen objektív tényezők fennállását. A felperes kérelmében konkrét tényállási elemek értékelését kéri

EUB-től, ennek értékelése

onban nem

EUB, hanem a nemzeti bíróság kötelezettsége. [58] A Kúria megállapította, hogy

elsőfokú bíróság mindenben a Pp. 221. §-ának

elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

állam viseli. (

1. számú végzéssel javított
2. számú ítélet) [61] A Kúria a pert a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. Budapest,
3. szeptember
4. dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró