Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.336/2020/6-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti
- sz. Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - az Aparácz, Siller és Tóth Ügyvédi Iroda (cím; ügyintéző: dr. Frész-Tóth Balázs Miklós ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- május 9-én kelt 24.G.41.672/2018/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámon benyújtott fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi k ö z b e n s ő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek között
- szeptember 24-én létrejött FH.....51 számú kölcsönszerződés érvénytelen. Az ítélőtábla megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a feleknek személyenként 25.000 (huszonötezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból, a felperesnek további 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetékből álló költsége merült fel. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes módosított keresetében a felek között
- szeptember 21-én megkötött gépjármű vételéhez kapcsolódó kölcsönszerződés részét képező üzletszabályzat devizakockázatot magában hordozó szerződési feltételei tisztességtelenségének megállapítását kérte. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.)
- §
(1)és a 209/A. §
(2)bekezdésére, továbbá a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (a továbbiakban: r.Hpt)
- §
(6)és
(7)bekezdésére alapította, valamint hivatkozott a Kúria 2/
- Polgári jogegységi határozatában foglaltakra, és az Európai Unió Bírósága C-26/13., C96/
- számú döntéseire. [2] Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításával kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.416.680 forint megfizetésére. [3] A tisztességtelenség körében állította, hogy a szerződéskötés során a kapott tájékoztatásból az kép alakult ki benne, hogy a perbeli kölcsönszerződés előnyös és kockázatmentes, mivel kockázatfeltáró nyilatkozat hiányában a szerződési feltételek nem feleltek meg a világosság, érthetőség követelményének, mert a tájékoztatás nem terjedt ki az árfolyamveszteséget okozó közgazdasági törvényszerűségekre és arra, hogy az árfolyamkülönbözet a hosszú távú szerződések esetén felemészti a konstrukció vélt kamatnyereségét. [4] Az alperes permegszüntetési kérelme mellett érdemben a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépjárműkereskedő mint az alperesi társaság ügynöke a finanszírozási termékről, annak kockázatáról teljeskörűen tájékoztatta a felperest a szerződés megkötését megelőzően. A szerződéskötés során a felperesnek kellő ideje volt a feltételek áttanulmányozására és arra, hogy az esetleges kérdéseit feltegye. A szerződés rendelkezései a szerződéskötés időpontjában a jogszabályi feltételeknek és az elvárásnak megfeleltek, a tájékoztatásnak nem kellett kiterjednie az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat nem reális voltára, valószínűségére. Nem kellett arról sem nyilatkozni, hogy mi lehet az árfolyamváltozás felső határa. A felperes aláírásával elismerte, hogy az árfolyamkockázat viselésének feltételeit megismerte és azt elfogadja. A kölcsönszerződés szövegéből egyértelműen felismerhető volt egy átlagos fogyasztó mércéjén keresztül, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül a felperest terheli, amelynek nincs felső határa. A kockázat viselése magából a devizakonstrukcióból eredő sajátosság, mely az alacsonyabb kamatszint ellentételezése. [5] Vitatta, hogy a felperes elszámolási keresete a
- évi XL. törvénynek (a továbbiakban: DH2 tv.) megfelel. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felek az ezen túl felmerült költségeiket maguk viselik. [7] Tényként állapította meg, hogy az alperes jogelődje, a ... Zártkörűen Működő Részvénytársaság mint finanszírozó
- szeptember 24-én fogyasztási kölcsönszerződést kötött a felperessel mint adóssal, amelynek során személygépjármű megvásárlásához 4.225.200 forint kölcsönt nyújtott 60 hónap futamidőre, 8,12% éves kamatláb meghatározásával, 8,69% THM mellett, ahol a szerződés megkötésekor érvényes árfolyam 152,14 forint/svájci frankban került meghatározásra. A szerződés 2-es számú melléklete a részletes törlesztési táblázatot tartalmazta. Az üzletszabályzat 1.1.1.
- pontja a deviza alapú forintkölcsön meghatározását rögzíti, míg az 1.1.22.
- pontja tartalmazza, hogy a deviza alapú forintkölcsön esetén a tőke és kamatfizetési kötelezettségeket a finanszírozó jogosult árfolyam korrekcióval pontosítani. Az 1.1.22.
- pont a fizetéssel kapcsolatos szabályokat rögzíti a deviza alapú szerződésekre vonatkozóan, ahol az árfolyamkülönbségből adódó különbözetet a deviza eladási árfolyam alapján határozzák meg és terhelik az adósra. Az 1.1.
- pont a tartozás meghatározása körében úgy rendelkezik, hogy az árfolyamváltozásokból eredő valamennyi korrekciós tétel és egyéb költség is a tartozás részét képezi. A 4.
- pont a deviza alapú forintkölcsönök esetén az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás megtörténtére, megértésére és elfogadására vonatkozik, a 7.
- és a 7.
- pontok a kölcsön törlesztőrészletei körében a tőke- és kamat árfolyam korrekcióval módosított meghatározására és a tőke árfolyam korrekcióval történő elszámolására és megfizetésére vonatkozó feltételeket rögzítik. [8] A felek a szerződést
- január 13-án úgy módosították, hogy a deviza alapon nyújtott forint kölcsönre tekintettel a kalkulált és felhalmozódott árfolyamkorrekció összegét a futamidő végén számolják el egymással. [9] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában a becsatolt iratok, L. J. , H. I. és S. G. tanúk vallomásának értékelésével érdemben úgy foglalt állást, hogy az alperes tájékoztatási kötelezettsége az árfolyamkockázat vonatkozásában érthető és világos volt, az a 2/
- PJE határozat
- pontjában és az Európai Unió Bírósága C-26/
- számú ítélete
- és
- pontjában kifejtett elvárásnak megfelelt. Az r.Hpt.
- §
(6)és
(7)bekezdésére utalva rögzítette, hogy nem szükséges a kockázatfeltáró nyilatkozat önálló okiratban rögzítése, megfelelő, ha azt a szerződés tartalmazza. Az üzletszabályzat 4.
- pontjában a felperes kijelentette, hogy az árfolyamkockázatról teljeskörűen tájékoztatták, mely pont nem minősül önmagában kockázatfeltáró nyilatkozatnak. A 6/
- PJE határozat szerint a tájékoztatási kötelezettség nem terjedhet ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság BH2012/7.G.
- számon közzétett elvi határozata is, mely szerint nem kellett tájékoztatni a pénzügyi intézménynek a fogyasztót arról, hogy mi lehet az árfolyamváltozás felső határa, mivel ez nem is teljesíthető, mert a különböző pénznemek egymáshoz viszonyított árfolyamát nagyon sok körülmény, előre nem látható hatás befolyásolhatja. [10] L. J. és H. I. tanúk vallomása bizonyítja, hogy minden esetben elhangzott a tájékoztatás az árfolyamkockázatról, arról, hogy változhat a törlesztőrészlet, és az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli. A tanúk olyat nem mondtak a felperesnek, hogy az árfolyamkockázatnak nincs felső határa, az korlátozott vagy nem valós. Mindezekből arra következtetett, hogy az üzletszabályzat 1.1.1.2., 1.1.22.3., 1.1.
- pontjai alapján a felperes mint általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó számára nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az árfolyamkockázatot ő viseli és annak nincs korlátja. A tájékoztatás érthető, egyértelmű valamint világos volt, amelyből kitűnt, hogy kizárólag a felperest terheli az árfolyamkockázat. Ebből tudnia kellett, hogy a törlesztőrészletek emelkedése a gazdasági helyzetére is nyilvánvalóan kihatással van. Amennyiben a törlesztőrészletek növekednek, a visszafizetendő tőke összege is növekszik, és ha bevételei megegyeznek a szerződéskötéskori bevételeivel, a folyamat a gazdasági helyzetére kedvezőtlen hatással van. [11] A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a tájékoztatást megfelelőnek minősítette, ezért a keresetet elutasította. [12] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet kereset szerinti megváltoztatását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy tévesen és iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság a tényállást, és abból helytelen jogi következtetésre jutott. A tanúk nem a konkrét perbeli ügyletre, hanem csak általánosságban nyilatkoztak a szerződéskötésről. Mivel az r.Hpt.
- §-a a tájékoztatás közlését írásbeli formához kötötte, így kizárólag a szerződésből kell kiindulni. Az üzletszabályzat hivatkozott pontjai a korlátlan kockázatvállalásra, a forint hitel futamideje alatt bekövetkező súlyos és jelentős leértékelődésére nem utalnak. A 2/
- PJE határozat és az Európai Unió Bírósága C-26/
- számú ítélet indokolása szerint az átlagos fogyasztónak az árfolyamkockázat valós tartamával nem kell tisztában lennie, így a pénzügyi intézményt terhelte a konkrét tájékoztatás adása arra vonatkozóan, hogy az árfolyamkockázat valós kockázatot jelent, annak mi a tartalma. A tájékoztatásnak ki kellett terjednie arra is, hogy a törlesztőrészlet akár jelentősen is megemelkedhet. [13] A felperes hivatkozott a Kúria Konzultációs Testületének e tárgykörben készült emlékeztetőire, valamint az Európai Unió Bírósága C-186/
- és C-51/
- számú ítéleteiben rögzített elvárásokra. E szerint a szerződés nem tartalmazza a nemzeti fizetőeszköz súlyos leértékelődésének lehetőségét, azt, hogy a törlesztőrészletek olyan mértékben is megnőhetnek, hogy annak teljesítésére az adós esetlegesen már nem lesz képes, és nem hordoz figyelemfelhívó jelleget sem. [14] Vitatta azt is, hogy a tájékoztatást kellő időben kapta meg. Hivatkozott a BH
- 151 szám alatt közzétett eseti döntésre, miszerint az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem felel meg a tisztességes tájékoztatással szembeni elvárásoknak, ha az kizárólag az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését tartalmazza. A perbeli esetben pedig a kockázat jelentős voltára nem hívták fel a felperes figyelmét, abból nem tűnik ki, hogy a szerződéssel járó kockázat jelentős is lehet, holott az átláthatóság szempontjából ennek döntő jelentősége van a C-51/
- számú ügyben született ítélet
- és
- pontjai alapján. [15] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta, mivel az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen és részletesen feltárta, abból okszerű és a jogszabályoknak megfelelő következtetéseket vont le a bírósági gyakorlat helyes értelmezésével. [16] Az eljárás szabálytalansága körében a felperesi jogi képviselő
- szeptember 4-ét megelőző képviseleti jogát vitatva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a korábbi felperesi nyilatkozatok hatálytalanok. [17] Az Európai Unió Bíróságának C-186/
- számú ítéletéből arra következtetett, hogy olyan tájékoztatás nem várható el az alperestől, amelyről nincsen tudomása, a devizaárfolyamok várható változásáról pedig az alperes mint pénzügyi vállalkozás ismerettel nem rendelkezett. [18] A joggyakorlat körében hivatkozott a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.21.910/2018/
- sorszámú hasonló ügyben született ítéletére, valamint a Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.050/2020/
- sorszámú ítéletére, melyek akként foglaltak állást, hogy az alperes a tájékoztatási és kockázatfeltárási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. [19] Az elsőfokú eljárásban előadott alperesi álláspontot fenntartva megismételte, hogy a kölcsönszerződés megkötésére és a dokumentumok elfogadására hosszabb idő állt rendelkezésre, mely idő alatt a felperesnek lehetősége volt a kölcsönszerződés és annak feltételei áttanulmányozására. Tekintettel arra, hogy a magyar jogrendben a nyilatkozati elv érvényesül, így a szerződés létrejötte körében nem a felek akarata, hanem akaratnyilatkozata az irányadó. A 2/
- PK vélemény
- pontja értelmében a szerződés teljes feltételrendszerének a mérlegelése alapján kell a tisztességtelenséget vizsgálni. Mindebből következik, hogy a kölcsönszerződés 1.1.1.2., 1.1.17., 1.1.23., 1.1.22.3., 1.1.22.4., 1.1.27., 4.21., 7.2., 7.
- pontjai átláthatóan és egyértelműen az árfolyamkorrekció mechanizmusa konkrét meghatározásával feltüntette az árfolyamkockázattal kapcsolatos folyamatokat. [20] Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. [21] A fellebbezés alapos. [22] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében jelzett felperesi képviseleti joggal kapcsolatban az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes 2014-ben közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazást adott édesapjának, R. J-nek, aki a felperes képviseletében e meghatalmazás alapján bízta meg a per vitelével a felperesi jogi képviselőt 2015-ben. A jogi képviselettel kapcsolatos meghatalmazásból korlátozás nem tűnik ki, így az mind az első-, mind a másodfokú eljárásra időbeli korlátozás nélkül kiterjed. Erre tekintettel az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a perben
- szeptember 4-én benyújtott felperesi meghatalmazást megelőzően a felperes képviseletében tett nyilatkozatok hatálytalanok. [23] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és kifejtett indokaival nem értett egyet. [24] Az elsőfokú bíróság a tényállást nagyrészt megfelelően rögzítette, azonban nem tért ki arra, hogy a szerződés megkötése során az alperes által meghatalmazott gépjármű kereskedő járt el, ő írta alá a szerződést és tárgyalt a felperessel a szerződés megkötésének folyamatában. A meghallgatott tanúk vallomásának okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szerződéskötés során az árfolyamkockázat tényleges tartalmára és annak pénzügyi helyzetére gyakorolt estleg kedvezőtlen hatásaira megfelelő tájékoztatást kapott, ezért a felperes által megjelölt szerződési feltételek átláthatóságuk folytán tisztességesek. [25] A tájékoztatás megfelelősége körében a Kúria 6/
- PJE határozatának és a 2/
- PJE határozatának megállapításaiból kell kiindulni, valamint figyelemmel kell lenni az Európai Unió Bírósága e tárgykörben született eseti döntéseire is. Az Európai Unió Bírósága C-51/
- számú ügyben hozott döntése úgy foglalt állást a 93/13/EGK irányelv
- cikk második bekezdése értelmezése körében, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy az utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. Az irányelv
- cikkének világos és érthető feltételre vonatkozó meghatározását és annak tartalmát az Európai Unió Bíróságának számos ítéletében értelmezte. [26] Az EUB C-26/
- ítélet
- pontja kifejti, hogy az irányelv által létrehozott védelmi rendszer szükségességét a fogyasztónak az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzete indokolja mind tárgyalási, mind információs szintje tekintetében. [27] Az EUB C-186/
- számú ítélet rendelkező részének
- pontja a világos és érthető megfogalmazás követelményként fogalmazza meg, hogy a tájékoztatásnak nem csak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie, melynek nemcsak a devizaárfolyam emelkedésének vagy csökkenésének lehetőségére kell kiterjednie, hanem olyan tartalmúnak kell lenni, amelyből a fogyasztónak értékelnie kell tudnia a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt esetleg jelentős gazdasági következményeit is. Ugyanezt erősítette meg az irányelv
- cikkének
(2)bekezdését értelmező EUB C-51/
- számú ítélet
- és
- pontja is. [28] A 2/
- Polgári jogegységi határozat
- pontja értelmében, ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás, vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés érvénytelen. [29] A Devizahiteles Ügyek Jogalkalmazási Kérdéseit Vizsgáló Konzultációs Testület
- április 10-i ülésén felvett Emlékeztető szerint a Kúria a C-51/
- számú EUB ítélet értelmezése során fenntartotta a 2/
- Polgári jogegységi határozatban foglaltakat, azt továbbra is iránymutatónak tekinti. Az Emlékeztetőben - egyebek mellett - rögzítették, hogy nem minősül megfelelő tájékoztatásnak, ha az árfolyamkockázat viselése csak kikövetkeztethető a szerződés egyes rendelkezéseiből, vagy több különböző okiratban szereplő rendelkezés együttes értelmezéséből. A tájékoztatást - összhangban az EUB vonatkozó iránymutatásaival - akkor tartja megfelelőnek, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint, ha abból az is megállapítható, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. A tájékoztatásból egyértelműen ki kell tűnnie nemcsak annak, hogy az árfolyamváltozással számolni kell, hanem annak is, hogy az nem elhanyagolható mértékű kockázatot jelent, és nemcsak elhanyagolható mértékben növelheti a törlesztőrészleteket. [30] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott árfolyamkockázatot érintő rendelkezésekből legfeljebb annyi következik, hogy a konstrukció hordoz magában árfolyamkockázatot. Az 1.1.1.1.
- pont arra tartalmaz rendelkezést, hogy árfolyamkorrekciót kell fizetnie a felperesnek. Az 1.1.22.
- pont a törlesztési táblázatra utal és arra, hogy az alperes jogosult árfolyamkorrekcióval módosítani a tőke és kamatfizetési kötelezettségeket. Az 1.1.22.
- pontban az árfolyam különbségből adódó különbözet adósra terhelése jelenik meg, meghatározva, hogy a jóváírás értéknapján érvényes devizaeladási árfolyam alapján kerül meghatározásra a terhelés vagy a jóváírás, valamint az, hogy azt mennyi ideig jogosult érvényesíteni. Az 1.1.
- pont a tartozás definíciója körében tér ki arra, hogy az árfolyamváltozásokból eredő valamennyi korrekciós tétel és egyéb költség a felperest terheli. A 4.
- pont rögzíti, hogy az adós tájékoztatása megtörtént, amit ő megértett, a 7.
- és 7.
- pontok pedig az árfolyamkorrekció módosításának részletszabályait tartalmazzák, mely szintén utal az eladási és vételi árfolyamra. [31] Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes által felhívott pontok az árfolyamváltozás mibenlétére, a törlesztésre gyakorolt hatásaira, a gazdasági következményeire és a törlesztés elnehezülésének mértékére, annak korlátlanságára nézve nem adnak tájékoztatást. Azokból nem tűnik ki, hogy a forintnak a svájci frankhoz képest súlyos leértékelődése a törlesztőrészletekre milyen hatást gyakorol, mint ahogy az sem, hogy az árfolyamváltozás nem elhanyagolható kockázatot jelent és nem csak elhanyagolható mértékben növelheti a törlesztőrészleteket. [32] A C-51/
- számú ítélet
- pontja értelmében a tájékoztatásnak olyan tartalmúnak kell lennie, hogy a fogyasztó a jelentős gazdasági következményeit is értékelni tudja. A perbeli esetben pedig nincsen arra utalás, hogy a nemzeti fizetőeszköz leértékelődhet a devizához képest, melyben a kölcsönt nyilvántartja (
- pont), és arra sem, hogy gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat a fogyasztó által vállalt árfolyamkockázat. Nem tartalmaz figyelemfelhívást az átváltási árfolyamok lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra sem (
- pont). [33] A tájékoztatás tartalma kapcsán utal az ítélőtábla a C-186/
- számú EUB ítélet 49-
- bekezdésében kifejtettekre is, amely értelmében a tájékoztatás egyidejű célja a fogyasztó figyelemfelhívása. Nincs akadálya annak, hogy a tájékoztatást a pénzügyi intézmény külön okiratba, ún. kockázatfeltáró nyilatkozatba foglalja, de annak sincs, hogy azt magában a kölcsönszerződésben rögzítsék, azonban a szerződés részévé váló ÁSZF-ben való „elrejtése" nem felel meg az uniós jog előírásainak. Nem helyettesíti a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettséget az sem, ha a szerződésből, vagy adott esetben több külön okiratban szereplő szerződési feltétel együttes értelmezéséből lehet csak kikövetkeztetni az árfolyamkockázat mibenlétét. [34] Ezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az adott esetben a szerződés üzletszabályzat részébe foglalt árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezései nem felelnek meg a 2/
- PJE határozatban és a C-51/
- számú EUB ítéletben foglalt követelményeknek. Ebből a felperes csak annyit vonhatott le, hogy az ügyletnek van árfolyamkockázata, de annak mibenléte a több oldalas, sok szerződési feltételt tartalmazó okirat egyes pontjaiba foglalt feltételekből nem következtethető ki, nem világos az árfolyamkockázat tényleges tartalma és a törlesztőrészletekre gyakorolt hatása. Az egyes szerződési feltételek a figyelemfelhívás szerepét sem töltik be. [35] Az írásbeli tájékoztatás hiányában az alperes megfelelő tájékoztatást nyújthatott volna szóban. A tanúvallomásokból azonban az elsőfokú bíróság helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy azok a perbeli ügylet tekintetében a megfelelő tájékoztatás megtörténtét alátámasztották. H. I. , aki tanúként írta alá a szerződést, ténylegesen az ügyletkötés során a tájékoztatás körében nem járt el. Tanúvallomásában elmondta, hogy bár az értékesítőnek el kellett mondania a feltételeket, és tájékoztatni kellett az ügyfeleket a konstrukcióról, azonban úgy nyilatkozott, hogy az árfolyamkockázatról a finanszírozótól tájékoztatást nem kaptak. Csupán általánosságban tudott nyilatkozni, a konkrét szerződésre nem emlékezett (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). S. G. az autókereskedés recepcióján dolgozott, szintén tanúként írta alá a szerződést, azzal kapcsolatban konkrétumra nem emlékezett (
- számú jegyzőkönyv 2-
- oldal). L. J. sem emlékezett a perbeli ügyletre konkrétan (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal), a szerződéskötés menetéről és az általában közölt tájékoztatásról nyilatkozott, megerősítve, hogy külön képzést a tájékoztatással kapcsolatban nem kaptak. Nem emlékezett, hogy külön figyelemfelhívás történt-e a szerződéskötés során, bár állította, hogy minden esetben elhangzott tájékoztatás az árfolyamkockázatról, melyben kitértek arra, hogy változhat a törlesztőrészlet, de arra nem merült fel konkrétan kérdés, hogy van-e ennek korlátja. A meghallgatott tanúk vallomása csupán általánosságokat tartalmaz, és az általában adott tájékoztatásra vonatkozik. Abból azonban nem állapítható meg, hogy a perbeli esetben az adott ügylet tekintetében milyen tartalmú tájékoztatást kapott a felperes, ezért a tanúvallomások az elvárt tájékoztatás megtörténtére bizonyítékul nem szolgálnak. [36] Nem vitásan nem csak a szerződéskötést megelőző külön kockázatfeltáró nyilatkozattal valósulhat meg a devizakockázattal kapcsolatos figyelemfelhívás és tájékoztatás, azt tartalmazhatja a szerződés is, és amennyiben megfelelő idő áll a fogyasztó rendelkezésére a szerződés megismerésére, úgy elegendő a szerződéskötéskor a szerződésbe foglalt tájékoztatás nyújtása. [37] Adott esetben azonban a hivatkozott szerződéses üzletszabályzatba foglalt rendelkezések a fentiek szerint nem tartalmaztak az árfolyamkockázat tartalmára és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására vonatkozó figyelemfelhívó tájékoztatást. [38] Az irányadó bírói gyakorlatra történő alperesi hivatkozás alaptalan, mivel az éppen a felperes érvelését támasztja alá, akkor is, ha a hivatkozott ítéletek nem a perbelivel azonos szerződéses konstrukcióra vonatkoznak. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott eseti döntésekkel az ítélőtábla nem ért egyet, az elvárt tartalmú tájékoztatással kapcsolatos jelenlegi gyakorlatnak az nem felel meg. [39] Ezzel szemben az ítélőtábla a BH
- 45 számú eseti döntés III. pontjában, valamint a BDT
- 151 számon közzétett határozat
- pontjában foglaltakkal egyetértve arra a meggyőződésre jutott, hogy a perbeli szerződés nem tartalmaz a jelentős árfolyamgyengülés lehetőségét is magában foglaló tájékoztatást, egyáltalán nem tér ki arra, hogy ez gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat számára, és az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet jelentősen megemelkedhet. Az üzletszabályzat megjelölt rendelkezései sem kifejezetten az árfolyamkockázatra vonatkoznak, hanem az árfolyamkorrekció meglétével, kiterhelésével, annak mechanizmusával vannak összefüggésben. [40] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a nyújtott információk alapján a felperes számára egyértelmű volt, vagy kellett, hogy legyen, hogy az árfolyamnak van változása, amelyet ő visel. A hivatkozott rendelkezések azonban nem hívták fel a felperes fogyasztó figyelmét az azzal járó kockázatokra, arra, hogy akár a forint jelentős árfolyamgyengülése is előfordulhat, ami az általa fizetendő törlesztőrészleteket jelentősen megemelheti, gazdaságilag nehéz helyzetbe hozhatja. Az alperes által állított tájékoztatás ezért nem felel meg a 2/
- PJE határozat
- pontjában foglaltaknak, illetve az EUB joggyakorlat által kimunkált követelményeknek, ezért az tisztességtelen. [41] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az r.Pp.
- §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és közbenső ítélettel a szerződés érvénytelenségét megállapította. A folytatódó eljárásban a jogkövetkezmény levonása körében a Kúria Konzultációs Testületének
- június 20án kelt tájékoztatójában foglaltak szerint a fogyasztóra kedvezőbb jogkövetkezmény meghatározásával kell a felek között elszámolni. [42] Az utólagos szerződésmódosítás a tájékoztatásból eredő tisztességtelenséget nem küszöböli ki, a tisztességtelenségre vezető okok a szerződéskötés időpontjában, és az akkor meglévő tájékoztatás tartalmára figyelemmel vizsgálhatók. [43] A felperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért az r.Pp.
- §-a alapján alkalmazandó r.Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a 4/
- PK vélemény
- pontjának iránymutatása alapján a másodfokú bíróság a perköltség összegét mindössze megállapította az r.Pp.
- §
(4)bekezdése alkalmazásával, annak viseléséről az elsőfokú bíróság az eljárást befejező határozatban dönt. A másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(3),
(5)és
(6)bekezdése alapján az ügyvédi tevékenységgel arányban állóan, áfával növelt összegben állapította meg. Budapest,
- november
- . Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke . Szunyogh Zsófia s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Csonka Balázs s.k. bíró