alperes mérlegelési tevékenysége jogszabálysértőnek minősült. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete
ügy száma: Kfv.I.35.619/2019/8. A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Szabó László előadó bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: A felperes képviselője: Europe Global Invest Zrt. végelszámoló szervezet (eljáró végelszámoló: Szabó Dániel Attila
alperes: Nemzeti Adó-és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
alperes képviselője: Dr. Hernádi Zoltán kamarai jogtanácsos A per tárgya: mulasztási bírsággal kapcsolatos jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
alperesnek 100.000 (százezer) forint elsőfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
állam javára
állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a 2015-2016. vizsgált évek során vevői megrendelésre, megrendelőként előre kizsákolva, Törökországból különféle ruházati termékeket szerzett be, majd
okat a szolnoki vámhatóságnál történt vámkezelést, szabadforgalomba bocsátást követően közvetlenül belföldi fuvarozással, a vevőknek a budapesti józsefvárosi piacra leszállítva [2] [3] [4] értékesítette. A felperes a szabadforgalomba bocsátást követően
árukat nem tárolta, hanem
okat a józsefvárosi piacon még a szállítójárműből közvetlenül, a vevők részére történt fuvarozással adta át a vevők részére. A felperes e magatartásával a vámkezelést követően közvetlenül megvalósította
első fuvarozással járó általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) köteles belföldi termékértékesítést, de
Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszerbe (a továbbiakban: EKAER) bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes a vizsgált időszakban 70 alkalommal szállított ugyanazon címzettek részére közúti fuvarozás keretében egymillió forintot meghaladó, adó nélküli ellenértékű kockázatos terméket. A felperes a vizsgált időszakban 144.485.903,- Ft értékű áru vonatkozásában nem tett eleget
EKAER bejelentési kötelezettségének, így a szállított termékek igazolatlan eredetűeknek minősülnek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adó- és Vámigazgatósága (elsőfokú hatóság) a 2256771575 számú határozatában a felperest 40.000.000,- Ft mulasztási bírsággal sújtotta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. november 13-án kelt 2233885598 számú határozatával
elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy a közúti fuvarozással járó termékértékesítést
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22/E. §
Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer működéséről szóló 5/
adóhatóság a felperessel szemben
t, hogy a felperes
adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A felperes javára értékelte, hogy a felperessel szemben 3 adóéven belül hasonló jogsértést nem állapítottak meg, terhére értékelte, hogy a jogsértések elkövetésekor már több éve, 2012. év óta működő, tapasztalt adóalany volt, így tőle különösen elvárható volt, hogy ismerje és alkalmazza a tevékenységére vonatkozó jogszabályokat. A terhére értékelte, hogy a felperes gazdasági társaságként végzi kötelezettségét, így
elvárhatósági szint magasabb vele kapcsolatban, mint a tevékenységét egyéni vállalkozóként végző adóalannyal szemben.
adóhatóság figyelemmel volt
EKAER használatához fűződő társadalmi érdekekre is. A felperest a cégnyilvántartásba
alperes védekezése [5] A felperes keresetében
alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A felülvizsgálati kérelem szempontjából lényeges körben előadta:
alperes határozatából nem derült ki, hogy a 40%-os bírság helyett
alperes hány százalékos bírságot alkalmazott.
adózási érdeksérelem körében hivatkozott arra, hogy a 2015-2016. évek vonatkozásában áfa szempontból folyt vizsgálat eredményét nem lehet figyelembe venni, mert a vizsgálat jelen pert érintő vizsgálat elrendelését követően indult kb. fél évvel.
EKAER bejelentési kötelezettség elmulasztásának szankcionálása nem áll összhangban a bejelentési kötelezettség elmulasztásával járó egyéb jogszabályokban meghatározott bírság mértékével, felróhatóság hiányában pedig nincs helye bírság kiszabásának. A felperes
[6] első tárgyalást követően, a per ötödik tárgyalásán keresetét megváltoztatta, a vevői nyilatkozat hiánya miatt ekkor vitatta első alkalommal a Kft.. (a továbbiakban: Kft.) vevő részére kibocsátott BI2SA7246159 sorszámú számla szerinti megállapítás jogszerűségét annak ellenére, hogy
t nem vitatta, hogy a Kft. felé fuvarozással egybekötött, 1.100.000,Ft adó nélküli ellenértékű termékértékesítést teljesített.
alperes a határozatának indokaival egyezően kérte a kereset elutasítását.
elsőfokú ítélet [7] [8]
elsőfokú bíróság
alperes határozatát
elsőfokú adóhatóság határozatára kiterjedő hatállyal megváltoztatta és a felperes terhére
EKAER bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt 25.000.000,- Ft mulasztási bírságot szabott ki,
zal, hogy
elsőfokú adóhatóság határozata egyéb rendelkezései változatlanok. Kötelezte a felperest, hogy térítsen meg
állam javára -
adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 937.500,- Ft le nem rótt kereseti illetéket, míg 562.500,- Ft illetéket
állam visel, kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg
alperes részére 100.000,- Ft perköltséget.
elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében a keresetet nem találta alaposnak, megállapította, hogy a felperest EKAER bejelentési kötelezettség terhelte, fuvarozási tevékenységet végzett és felperes vevői a Kft. kivételével nyilatkozatukkal meg is erősítették a felperes által is elismert tényt, hogy felperes a nevükre kiállított számla szerinti termékértékesítéseket valóban elvégezte. Álláspontja szerint
alperes határozata a bírság összegének megállapítása körében jogszabálysértő, egyrészt
ért, mert
adóhatóság
egyik számla szerinti vevő nyilatkozatát a részére történt termékértékesítés megerősítésére nem kérte ki, másrészt pedig a mulasztási bírság kiszabásakor értékelendő körülményeket nem megfelelően vette figyelembe.
adóhatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, mivel 2015. évben a felperes mindössze 3 éve működő gazdálkodó szervezet volt, önmagában
EKAER bejelentés elmulasztása a határozat meghozatalának időpontjában - költségvetési kárként - nem jelentkezett, a fuvarozással kapcsolatos áfát érintő vizsgálat lefolytatására, illetve megkezdésére pedig 2017 augusztusában került sor és a másodfokú határozat meghozataláig jogerős döntés
áfával kapcsolatban nem keletkezett, tehát adózási érdeksérelemnek pusztán a bejelentés elmaradását lehetett tekinteni. A fentiek alapján
alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és
elsőfokú bíróság új eljárás utasítására irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §
elsőfokú bíróság a Pp. 335/A. §
t nem lehetett volna értékelni, hogy mindössze 3 éve működő gazdálkodó szervezet, továbbá a mulasztási bírság kiszabásánál értékelendő adózási érdeksérelem és a költségvetési bevételkiesés nem feltétlenül
onos fogalmak. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [14] [15] [16] [17] A felülvizsgálati kérelem alapos. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Pp.
t vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körben jogszabálysértő-e. A Pp. 275. §
ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem bíró eljárási szabály megsértésének kivételével a jogszabálysértő jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és ha a döntéshez szükséges tények megállapíthatók, helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként
ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
alperes felülvizsgálati kérelmében két okból támadta
elsőfokú bíróság ítéletét, egyrészt
ért, mert a bíróság a mulasztási bírság alapja tekintetében nem vette figyelembe a Kft. részére kibocsátott számla adó nélküli ellenértékét figyelemmel arra, hogy a Kft. nyilatkozatával nem erősítette meg a számla szerinti gazdasági eseményt, másrészt
ért, mert
elsőfokú bíróság tévesen vette figyelembe
enyhítő körülményeket. Kft. részére kibocsátott számla értékelése [18]
Sztv. 15. §
adózónak kell rendelkeznie olyan hiteles bizonylatokkal, amelyek a gazdasági eseménnyel egyidőben készültek és kívülállók számára is megállapítható módon igazolják a gazdasági esemény megvalósulásának módját. A Kúria több, közzétett határozatában (például Kfv.VI.35.585/2012/10., Kfv.III.35.437/2015/6., Kfv.V.35.433/2017/5.) is kimondta, hogy a számviteli dokumentum hiánya tanúvallomással nem pótolható. [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25]
elsőfokú bíróság a mulasztási bírság alapjául szolgáló, igazolatlan eredetű áru értékét a Kft. részére kibocsátott számla nettó összegével arra hivatkozással csökkentette, hogy
alperes e Kft. képviselőjének a nyilatkozatát nem szerezte be. A hivatkozott jogszabályhelyekből és a Kúria ítélkezési gyakorlatából
onban
következik, hogy a hiteles számviteli bizonylatok kétséget kizáróan igazolják a gazdasági esemény megvalósulását. A gazdasági esemény megtörténtének bizonyításához a hiteles számviteli dokumentumokon túlmenően további bizonyíték (például tanúvallomás) nem szükséges. A Kft. képviselője nyilatkozatának beszerzése a felperes által kibocsátott, általa nem vitatott hitelességű számlával igazolt gazdasági esemény megvalósulásának megállapításához nem volt szükséges, különös tekintettel arra, hogy a számlát a felperes nem sztornírozta és ő maga sem állított soha olyat, hogy ezt a termékértékesítést ne végezte volna el, illetve ilyen tartalmú okiratot sem csatolt be
eljárás során. A felperes sem vitatta, hogy a számlán feltüntetett, a Kft. részére egymillió forintot meghaladó értékű kockázatos termékértékesítés a számla szerinti módon teljesült, e szerint a felperes a terméket Törökországból történő beszerzést követően először értékesítette fuvarozással egybekötötten Magyarországon. A török partner a felperes által megrendelt terméket a vevők egyedi
onosítójával ellátva helyezte el a bejelentési kötelezettséggel érintett fuvarozást végző szállítóeszközön. A termékeket zsákokba rendezte és olyan zsáklistát készített, amelyen többek között a Kft. mint vevő felperes által meghatározott egyedi
onosítója („vivi 2312") is megtalálható volt. A felperes ügyvezetője ezt is megerősítette a 2017. március 16-i Budapest, Kőbányai úton történt helyszíni ellenőrzés során. A felperes a török partner által előkészített zsákokat bontatlanul, egy szállítás keretében adta át a vevőinek. A számla szerinti áru tehát a felperes iratai szerint is a szállítójárművön volt, amelynek útvonalát, indulásának időpontját, rendszámát a felperesnek be kellett volna jelentenie.
alperes
EKAER rendelet 3. §
t, hogy a felperes belföldön nem közvetlen végfelhasználó részére egymillió forintot meghaladó értékű kockázatos áru fuvarozási tevékenységgel egybekötött termékértékesítést végzett a Kft. részére kiállított számla szerinti gazdasági esemény vonatkozásában is. A felperes is elismerte a számla szerinti belföldi termékértékesítés általa történt megvalósítását, ezért nem is volt szükség a Kft. képviselőjének a vásárlással kapcsolatos nyilatkozatára ahhoz, hogy megállapítható legyen
, hogy a felperes EKAER bejelentési kötelezettséggel járó fuvarozási tevékenységet végzett.
elsőfokú bíróság ezzel megsértette a Pp. 206. §
t, hogy a Kft. képviselője nyilatkozatának hiánya miatt a számla szerinti ellenértéket a mulasztási bírság alapjánál nem lehet figyelembe venni. A Pp. 335/A. §
első tárgyaláson [141. §
onban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. Ennek értelmében tiltott keresetváltoztatásnak minősül, ha a felperes
első tárgyalást követően olyan jogosultsági feltétel és jogszabály megsértése miatt kéri
adóhatóság határozatának felülvizsgálatát, amelyre korábban nem alapította a keresetét. A felperes a per ötödik tárgyalásán nyilatkozta első alkalommal
t, hogy a Kft. képviselője nyilatkoztatásának elmulasztása miatt a számla mulasztási bírság alapját nem képezheti.
elsőfokú bíróság
zal, hogy a felperesnek a per ötödik tárgyalásán előadott ténybeli és jogi hivatkozásait a felülvizsgálata körébe vonta, megsértette a keresetváltoztatás tilalmát, a felperes határidőn túl történő keresetváltoztatásának nem adhatott volna helyt. [26] A fentiek alapján megállapítható, hogy a mulasztási bírság alapja vonatkozásában figyelembe kell venni a Kft. részére kiállított számlában foglalt adó nélküli 1.100.000,- Ft ellenértéket is,
adóhatóság a mulasztási bírság alapját (144.485.903,- Ft) helyesen állapította meg. Mulasztási bírság kiszabásakor mérlegelendő körülmények [27] [28] [29] [30] A Pp. 339/B. §-a alapján a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta,
eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A mérlegelési jogkörben hozott hatósági aktus törvényességi felülvizsgálat tárgya lehet, ez
onban nem biztosít a bíróságnak felülmérlegelést (felülmérlegelés tilalma). Felülmérlegelés alatt teljeskörű, a törvényességi felülvizsgálat mellett célszerűségi szempontokat is felölelő felülvizsgálat értendő, mely mind a tények, mind
abból levonható jogi konzekvenciák tekintetében a bizonyítékok egészének vagy bármelyikének ismételt értékelését jelenti, a korábban már eljárt szerv döntésében foglaltakra tekintet nélkül. A bíróság a mérlegelési jogkörhöz kapcsolódóan kizárólag a Pp. 339/B. §-ában felsorolt szempontok alapján, erre irányuló kereseti kérelem esetén dönthet
ilyen hatósági döntés jogszerűségéről, függetlenül attól, hogy a bíróság a felülvizsgálandó határozatot megváltoztathatja-e. A közigazgatási döntésben megnyilvánuló mérlegelés törvényességi felülvizsgálata és a közigazgatási mérlegelés meg nem engedett bírósági felülmérlegelésének elhatárolása leginkább úgy lehetséges, ha előbbit a Pp. 339/B. §-ában is nevesített okszerűség, utóbbit a célszerűség mércéjével jellemezzük. Még a célszerűségi vizsgálat korlátlan lehetőséget ad egyik okszerű mérlegelésről egy másikra áttérni, addig a tisztán okszerűségi (törvényességi) vizsgálat esetén erre nincsen lehetőség; a bíróság tehát nem dönthet
on
alapon, hogy létezik vagy létezhet a közigazgatási szerv mérlegelésénél még okszerűbb mérlegelés is, mert utóbbi önmagában alkalmatlan annak logikailag belátható alátámasztására, hogy maga a közigazgatási mérlegelés is okszerűtlen. A mérlegelési jogkörben hozott határozat csak abban
esetben jogszerű, ha - figyelembe véve a felülmérlegelés tilalmára vonatkozó hatásköri megfontolásokat - a Pp. 339/B. § valamennyi feltételének együttesen megfelel. A tényállásnak a mérlegelési jogkör szempontjából kell kellően feltártnak lennie, mely függ a hatóság mérlegelési szabadságát meghatározó anyagi jog tartalmától.
eljárási szabályok betartása fejezi ki
t a kapcsolatot, amely a mérlegelési jogkör törvényes gyakorlásának feltételét képező megfelelő terjedelmű,
ügyfél eljárási jogait érvényre juttató bizonyítási eljárás és a mérlegelési jogkör terjedelme között fennáll;
eljárási szabályok lényeges megsértésével mérlegelési jogkörben hozott döntés - tekintettel
1/
esetben sem, amennyiben a Pp. 339/B. § más feltételeinek a határozat egyébként részben megfelelne. A mérlegelés szempontjainak megjelölése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a mérlegelési jogkörben hozott döntés felülvizsgálható legyen, hiszen a döntés jogszerűsége csak akkor vizsgálható, ha a döntés szempontjait annak indokolása - a tényállással együtt - kellő részletességgel tartalmazza. Ezen túl a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége is ki kell hogy tűnjön
indokolásból, mely a fentiek szerint nem kizárólag annak leírásával egyenértékű, hogy a mérlegelést feltételező tényállás milyen bizonyítékokon alapul.
okszerűség a jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok és a konkrét ügy - mérlegelési szempontokkal adekvát - tényállásának kapcsolatára vonatkozik. A bírói gyakorlat - [31] [32] [33] [34] [35] összefüggésben a kereseti kérelemhez kötöttséggel, a felperest terhelő bizonyítási kötelezettséggel, valamint a bírósági felülmérlegelés tilalmával - a kiszabott bírság eltúlzott mértékére vonatkozó felperesi érvelést önmagában a határozat jogsértő voltának megállapításához elégségesnek nem tekinti (Kfv.VI.37.607/2017/7.). A közigazgatási hatóság által elvégzett szankcionálás körében a bírság összegének felülmérlegelését a bíróság csak akkor végezheti el, ha
alperes mérlegelési tevékenysége jogszabálysértőnek minősül (KGD2017. 51.).
adóhatóság mérlegeli
eset összes körülményét,
adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá
t, hogy
adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja
adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján
adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó
adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
adóhatóság számára meghatározza a mérlegelési szempontokat.
elsőfokú bíróság
adóhatóság értékelésével ellentétesen a felperes javára értékelte, hogy a felperes
EKAER bejelentések elmulasztásakor mindössze 3 éve működő gazdálkodó szervezet volt. A Kúria álláspontja szerint
elsőfokú bíróság által figyelembe vett enyhítő körülmény a bírság összegének megváltoztatását jogszerűen nem indokolja.
a tény, hogy a felperes
EKAER bejelentések elmulasztásakor már legalább 17 éve működő jogalany volt,
elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben nem a felperes javára, hanem a terhére szolgáló körülmény, különös tekintettel arra, hogy
adózóknak
EKAER bejelentési kötelezettséget első alkalommal 2015. március 1-jén és
t követően megkezdett fuvarozások tekintetében kellett teljesíteniük
elsőfokú bíróság ítélete indokolásában tévesen tüntette fel
t is, hogy a felperes a mulasztás elkövetésekor 3 éve működő gazdálkodó szervezet volt, figyelemmel arra, hogy a felperest a cégnyilvántartásba 1998. szeptember 18-án jegyezték be. A felperes
adóbevallásai szerint egy több százmillió forint forgalmat bonyolító gazdasági társaság, amelynek ennyi idő alatt kellő adózási tapasztalatot kellett szereznie. A felperes
EKAER rendszer bevezetésekor biztosított türelmi időszak után bejelentési kötelezettségét sorozatosan, a vizsgált időszakban 70 esetben és 144.485.903,- Ft értékű áru vonatkozásában mulasztotta el.
elsőfokú bíróság nyilvánvalóan okszerűtlenül és iratellenesen a felperes javára értékelte, hogy mindösszesen 3 éve működik. A Kúria álláspontja szerint
elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben
a körülmény sem értékelhető a felperes javára, hogy
EKAER bejelentés elmulasztása
elsőfokú adóhatósági határozat meghozatalának időpontjában költségvetési kárként nem jelentkezett.
EKAER bejelentések megtételére
ért van szükség, hogy
Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer működésével összefüggésben a kockázatos termékek meghatározásáról szóló 51/2014. (XII. 31.) NGM rendelet szerinti kockázatos áruk (jelen esetben
utóbbi rendelet 2. mellékletében a 6101-6217 vámtarifaszám alatti ruházati termékek) szállítása, forgalmazása nyomonkövethető legyen, ezzel is kikényszerítve
adózók jogkövető magatartását. A mulasztási bírság kiszabásánál értékelendő adózási érdeksérelem és a költségvetési bevételkiesés nem feltétlenül
onos fogalmak. A törvényben meghatározott adókötelezettségek elmulasztása adózási érdeksérelmet okoz akkor is, ha
nem eredményez közvetlenül forintban kifejezhető költségvetési kárt. E körülmények a mulasztó javára történő értékelése okszerűtlen, ezért jogszabálysértő. A mulasztási bírság kilátásba helyezésével a jogalkotó egy-egy adókötelezettség teljesítésének
elmulasztását rendeli szankcionálni és a védendő adózási érdek társadalmi jelentőségét már a kiszabható bírság mértékével meghatározza. A jogalkalmazónak a szabályozás célját [36] [37] szem előtt tartva kell
adózó mulasztását értékelnie és ez teljes mértékben független attól, hogy van-e folyamatban
adózó adókötelezettségeinek teljesítésére vonatkozó adóellenőrzés és hogy
milyen megállapítással zárult, vagy hogy a döntés végleges-e. A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy
elsőfokú bíróság nem jelölt meg egyetlen olyan,
ügyre vonatkozó tényt vagy körülményt sem, amely a mulasztási bírság összegének csökkentését megfelelően indokolta volna. A felperes a jogsértést a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen elkövette,
t
alperes a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően szankcionálta. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében sérti
alperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért
t a Pp. 275. §
alperes mérlegelési tevékenysége jogszabálysértőnek minősült. Záró rész [39] [40] [41] [42] A Kúria a felperest a Pp. 270. §
elsőfokú és felülvizsgálati eljárási perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére
illetékekről szóló
illeték alapja a mulasztási bírsággal kapcsolatos adóhatósági határozatok esetében nem állapítható meg, mivel a mulasztási bírság nem minősül adónak, illetéknek vagy adójellegű kötelezettségnek, ezért
eljárási illeték mértéke
elsőfokú eljárás során 30.000,- Ft, míg a felülvizsgálati eljárás során a meg nem határozható per tárgyának értéke miatt 700.000,- Ft illetékalap után 70.000,- Ft.
Art. rendelkezéseit kell alkalmazni,
onban ezen jogszabályi rendelkezés nem jelenti
t, hogy
Itv. szerinti illetékkötelezettség szempontjából a mulasztási bírságot is adónak vagy adójellegű kötelezettségnek kellene tekinteni, ez
Itv. 43. §
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.