Pfv.20138/2020/6 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.138/2020/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró . Gyarmathy Judit bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű A felperesek képviselője: Dr. Szilágyi József ügyvéd Az alperes Az alperes képviselője: Dr. Maczkó Tibor Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Maczkó Tibor ügyvéd által képviselt . Zaicsek Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Zaicsek Károly ügyvéd Alperesi beavatkozó Alperesi beavatkozó képviselője: Dr. Brátán Tünde jogtanácsos A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Nyíregyházi Törvényszék 4.Pf.20.758/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Nyíregyházi Járásbíróság 29.P.22.849/2018/
3. Rendelkező rész A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Pf.20.758/2019/
4. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja; kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] A felperesek a Földkiadó Bizottság
5. június 8-án kelt határozatával szereztek tulajdonjogot részarány kiadás címén a T. 2/
6. helyrajzi számú erdő megjelölésű 22 ha 3294 m² (140,68 AK) területű ingatlanon. Az alperes tulajdonaként van bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba a t-i 9/
7. helyrajzi számú T. folyó és erdő megjelölésű, valamint a tiszateleki 0219/
8. helyrajzi számú T. folyó és erdő megjelölésű ingatlan. Az ingatlanok ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelője - jelenleg vagyonkezelője - 1969 óta Vízügyi Igazgatóság, a jelen per beavatkozója. A részaránykiadást megelőzően a felperesek tulajdonát képező ingatlant a Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (a továbbiakban: Tsz.) birtokolta és használta, azon is erdőgazdálkodás folyt. A felperesek 1993-ban vették birtokba a Termelőszövetkezettől az ingatlant. Az alperes ingatlanai határosak a felperesek ingatlanával. A felperesek az alperes ingatlanainak egy részéről az erdőt
9. évben kitermelték, a kitermelt faállomány 40 éves volt. A Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság állásfoglalásában nyilatkozott arról, hogy a 9/
10. helyrajzi számú T. folyó természetes medervándorlása során létrejött parti növedék a T. 2/
11. helyrajzi számú földrészlettel egy üzemtervi egységbe való nyilvántartásba vételéhez a hozzájárulását nem adja meg, mert az ingatlan növedék a kezelésében lévő T. folyó ingatlan részét képezi, és mint kezelő a fenntartói feladatok ellátásához a területre igényt tart. A Debreceni Ítélőtábla a Pf.II.20.852/2010/
12. számú végzésével a Vízügyi Igazgatóság felperesnek a jelen per III. rendű alperese ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság 4.P.21.190/2008/
13. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint a 2/
14. helyrajzi számú ingatlan tulajdonosainak tulajdonjoguk bizonyítása körében a 120/
15. (VIII. 6.) Korm. rendelet
16. §

(5)bekezdése és a 18/

1. (VI. 13.) KHVM rendelet
2. §-a alapján közigazgatási eljárást kell indítania a perbeli feliszaposodás minősítésének, eredetének és ehhez képest a jelenlegi partvonal meghatározásának érdekében. Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a közigazgatási eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A közigazgatási eljárást a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség az 5215/
3. számú végzésével megszüntette. A beavatkozó által a III. rendű felperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított per tárgyalását a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.20.424/2013/
4. számú végzésével a jelen per jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A peres eljárás folyamatban léte alatt a Járási Földhivatal a 10118/11/2015/2014.11.
5. számú határozatával a T. 9/
6. helyrajzi számú 42 ha 1836 m² területű, T. folyó megjelölésű ingatlan adatait módosította, és az ingatlant 35 ha 0454 m² területű kivett T. folyó és 7 ha 3608 m² területű erdő művelésű ágú, összesen 42 ha 4062 m² területű ingatlanként tartja nyilván. A T. 9/
7. helyrajzi számú 29 ha 5188 m² területű, T. folyó megjelölésű ingatlan adatait módosította, és az ingatlant 26 ha 7745 m² területű kivett T. folyó és 3 ha 0535 m² területű erdő művelési ágú, összesen 29 ha 8280 m² területű ingatlanként tartja nyilván. A Járási Földhivatal a T. 2/
8. helyrajzi számú, a felperesek tulajdonát képező erdő művelési ágú ingatlan területét területszámítási hiba kijavítása címén 20 ha 5120 m² területre (129,23 AK) javította ki a 2772/9/
9. számú határozatával, mert az épület nem lett feltüntetve a térképi adatbázistól eltérően, azonban a térképi határvonal nem változott. A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperesek keresetükben kérték, hogy a t-i 9/
10. és 9/
11. helyrajzi számú ingatlanok megosztásával a G.. 103/
12. szám alatt készített és a Kormányhivatal Járási Földhivatal 800554/15/
13. számú
14. augusztus 29-én kelt határozatával jóváhagyott változási vázrajza alapján újonnan keletkezett 9/
15. helyrajzi számú, 7 ha 1050 m² területű erdő megjelölésű ingatlan a felperesek közös tulajdonaként kerüljön bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, az I. rendű felperes javára 4590/13746, a II. rendű felperes javára 4262/13746, a III. rendű felperes javára 4694/13746 arányban, míg a t-i 9/
16. helyrajzi számú, 26 ha 7745 m² területű, T. folyó és erdő megjelölésű, a t-i 9/
17. helyrajzi számú 3 ha 3094 m² területű erdő megjelölésű és a t-i 9/
18. helyrajzi számú 35 ha 4053 m² területű T. folyó és erdő megjelölésű ingatlan az alperes tulajdonaként kerüljön visszajegyzésre elsődlegesen parti növedék, másodlagosan jogcímes elbirtoklás, harmadlagosan elbirtoklás címén. [10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a perben vitatott terület a T. szabályozás következtében keletkezett, és mint elhagyott folyómeder az állam kizárólagos tulajdona. Hivatkozott arra, hogy az elbirtoklás együttes feltételei az adott esetben nem állnak fenn, továbbá arra, hogy a beavatkozó a
19. január 29-én kelt levelében felszólította a III. rendű felperest, hogy a vagyonkezelő hozzájárulása nélkül használatba vett terület jogellenes használatával hagyjon fel, továbbá az általuk okozott kárt térítse meg. Álláspontja szerint az írásbeli felszólítás az elbirtoklást megszakította. [9] Az első- és másodfokú ítélet [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló
20. évi V. törvény
21. március
22. napján lépett hatályba, ezért a bíróságnak a felek jogvitájára a korábban hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló
23. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. A régi Ptk.
24. §-a szerint a föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék). Álláspontja szerint a növedékről szóló rendelkezésből egyértelműen az következik, hogy növedék jogcímén csak annak a dolognak a tulajdonjogát lehet megszerezni, amelyik a tulajdonszerzést követően utóbb vált a föld alkotórészévé. Úgy foglalt állást, hogy a felperesek által növedék jogcímén kért tulajdonszerzés jogi feltételei nem állnak fenn, mivel a felperesek tulajdonszerzése 1999-ben történt - az ingatlan-nyilvántartásba ekkor jegyezték be a tulajdonjogukat - még jóval ezt megelőzően alakult ki a per tárgyát képező ingatlanrész és azon az erdő, így kizárt, hogy a felperesek az alperes ingatlanainak alrészleteként nyilvántartott földterület tulajdonjogát növedék jogcímén megszerezhették volna. Utalt arra, hogy a felperesek maguk sem tették vitássá, hogy az alperes ingatlanairól 40 éves faállományt termeltek ki. Az elsőfokú bíróság a felek jogvitájára a Ptk 5:
25. § rendelkezéseit - jogcímes elbirtoklás - nem látta alkalmazhatónak. Úgy foglalt állást, hogy a régi Ptk.
26. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az alperes megalapozottan hivatkozott az elbirtoklás megszakadására: a vagyonkezelő az elbirtoklást

1. január 29-én kelt írásbeli felszólítása megszakította, így a felperesek tekintetében 1993-tól kezdődően a tizenöt éves elbirtoklási idő nem telt el. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság döntésével érdemben egyetértett. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a T. folyó és az elhagyott folyómeder az állam kizárólagos tulajdonát képezi a Nemzeti Vagyonról szóló
2. évi CXCVI. törvény
3. §

(1)bekezdés d) pontja [20] [21] [22] [23] értelmében, ugyanakkor a jelen per tárgya a T. folyó mentén kialakult erdő művelési ágú ingatlan alrészlet tulajdonjoga, amely ingatlanrészt az alperes ingatlanainak erdő művelési ágú alrészleteként jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, ezért az erdő alrészletű ingatlan tulajdonjogának megszerzésére irányuló kereset növedék jogcímén nem alapos. Hangsúlyozta, hogy a per során az sem volt vitás, hogy a parti növedék nem a felperesek tulajdonszerzését követően alakult ki, azon hosszú évek óta erdőgazdálkodás folyt, amire utal, hogy a felperesek maguk hivatkoztak arra az eljárásban: közel 40 éves fákat termeltek ki az adott területről. Álláspontja szerint egy földterület akkor felel meg a növedék feltételeinek, ha „utóbb" válik a föld alkotórészévé, a föld tulajdonosa az alkotórészi kapcsolat „eredeti kiépülésével" szerez rajta tulajdonjogot (Pfv.I.20.431/2016/9., megjelent: BH 2017.118.). A másodfokú bíróság a felpereseknek a jogcímes elbirtoklásra való hivatkozását sem találta alaposnak, mivel ebben a perben a felperesek az alperessel mint tulajdonossal nem kötöttek írásbeli szerződést a per tárgyát képező ingatlanok alrészleteinek átruházására. Idézte a régi Ptk. 121. §

(3)bekezdését, amelynek értelmében állami tulajdon tekintetében az elbirtoklás kezdő időpontja:

1. június
2. Alaptalannak találta a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a Tsz. használata sajátjakénti használatnak minősülne, így a Tsz. használata mint a jogelőd elbirtoklási ideje, hozzászámítana a felperesek elbirtoklási idejéhez. Megállapította, hogy a felperesek tekintetében az elbirtoklási idő a birtokbalépéstől, azaz1993-ban kezdődhetett, ezért egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a beavatkozónak mint az alperesek ingatlanainak ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyonkezelőjének a
3. január 29-i írásbeli felszólítása az elbirtoklást megszakította [a régi Ptk.
4. §

(1)bekezdés a) pont], így az elbirtoklási idő nem telt el. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [24] [25] [26] [27] [28] A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérték keresetük szerint, tulajdonjoguk bejegyzését elsődlegesen növedék, másodlagosan elbirtoklás jogcímére alapítottan. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 126. §-át, valamint az 1992. évi II. törvény 13. §

(2)bekezdését és az

1. évi II. törvény
2. §-át és
3. §

(1)bekezdését. Érvelésük szerint téves az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság jogértelmezése, ugyanis a régi Ptk.

1. §-ában foglalt értelmezés szerint nem a tulajdonszerzéshez kell viszonyítani az „utóbb" időhatározást, hanem a föld (a dolog) létrejöttéhez. A jelen esetben a T. folyó mesterségesen kialakított folyammedre „utóbb" vált a föld alkotórészévé, ezt a tényt bizonyítja a periratoknál fellelhető földhivatali határozat is, amely szerint a többszöri bemérés éppen a folyamatos növekedés miatt vált szükségessé. Azzal érvelt, hogy az erdő nem vitásan a felperesek tulajdonszerzését megelőzően a korábbi földhasználó, a Tsz. használatában volt, az a felperesek tulajdonát képező erdővel együtt mint tervezett erdő egy erdőtagot képez. Hivatkozott arra, hogy a beavatkozó vagyonkezelő - soha nem birtokolta, kezelte ezt a területet. Sérelmezte, hogy az ügyben eljáró bíróságok nem szerezték be a közigazgatási eljárás teljes iratanyagát, amely alátámasztaná, hogy a perben vitatott terület parti növedék, a beavatkozó elvégeztette a parti él bemérését. Az elbirtoklás kapcsán kifejtett - megismételt - érvelése szerint az írásbeli felszólítás nem az arra jogosulttól származott, így joghatás kiváltására alkalmatlan volt a kezelő
2. január 29-i írásbeli felszólítása, ugyanis az alperes tulajdonjoga az
3. évi II. törvény rendelkezései alapján megszűnt, amikor a per tárgyát képező földterület a tagi földalapba került, ezért 1992-től kezdődően a részarány-földalapba került földterülettel a Tsz. annak kezelője útján nem rendelkezhetett. Ebből következő álláspontja szerint a szükséges elbirtoklási idő 1993-tól kezdődően eltelt. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati kérelemnek mint rendkívüli perorvoslatnak az alapja a polgári perrendtartásról szóló
4. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
5. §

(2)bekezdése szerint a jogszabálysértés, amely anyagi jogi vagy eljárásjogi szabálysértés egyaránt lehet, utóbbi azonban a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése szerint csak az abban az esetben alapozza meg, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása volt. A régi Ptk.

1. §-a szabályozza a növedék mint eredeti módon való tulajdonszerzési jogcímen alapuló való ingatlan-nyilvántartáson kívül történő tulajdonszerzés esetét. A növedék az alkotórész sajátos válfaja: nem eredetileg, hanem már a fődolog megléte után kapcsolódik ahhoz, és válik alkotórészévé. A növedék a fődologgal olyképpen van tartósan egyesítve, ha az elválasztással a fődolog, vagy elválasztott része elpusztulna. Ez a tartós egyesítés bekövetkezhet mind természeti úton (pl. természetes iszapolódás, vadon növő fa), mind mesterséges (mechanikai) úton. A föld tulajdonosa a tartós egyesüléssel megszerzi a növedék tulajdonjogát. A perbeli esetben nem volt vitás az a körülmény, hogy a parti növedék csak utóbb, azaz a föld keletkezését követően válhat a föld alkotórészévé. Ettől azonban még nem okszerűtlen az a jogértelmezés, hogy a föld tulajdonosának növedék jogcímén való tulajdonszerzése csak akkor következik be, ha a növedék keletkezése előtt az arra igényt érvényesítő személy már tulajdonosa annak a földrészletnek, amelyen a növedék mint alkotórész utóbb keletkezik. Mindezt nem befolyásolja az, a felperes által hivatkozott körülmény sem, hogy a part éle folyamatosan kis mértékben változik. A perben valóban nem vitás tény, hogy a T. folyó jelenlegi medre az általános szabályozáskor alakult ki közel 100 éve és folyamatosan parti növedéket alkotott. Tény az is, hogy három esetben bemérés is történt e miatt, az elmúlt 20 évben 5-6 méteres új földsáv keletkezett. A felperesek azonban nem ennek a földsávnak a tulajdonjogára tartanak igényt. Az eljáró bíróságoknak abból kellett kiindulniuk, hogy a felperesek tulajdonszerzése részaránykiadással történt. A Földkiadó Bizottság a
2. június 8-án jogerős határozatával - a határozat jogerőre emelkedésének napján - szerezhet tulajdonjogot részaránykiadás jogcímén a Tiszatelek 0222/
3. helyrajzi számú erdő megjelölésű ingatlanon [régi Ptk.
4. §

(1)bekezdés, EBH 2005.1302.]. A földkiadó bizottság mint hatóság határozatával való tulajdonszerzés eredeti szerzésmód, azaz a megszerzett tulajdonjog terjedelme nem igazodik a korábbi tulajdonos tulajdonjogának terjedelméhez, független a korábbi tulajdonjogtól. A termelőszövetkezeti részaránytulajdon a tulajdonjognak egy sajátos formáját képezte, a részarány eszmei értékben kifejezett tulajdoni hányad, a részaránytulajdon egy eszmei tulajdonjog, vagyoni értékű jog. A tulajdonos a tulajdonjog részjogosítványait csak rendkívül szűk körben gyakorolhatta, ezen a helyzeten változtatott a szövetkezetekről szóló

1. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti rendelkezésekről szóló
2. évi II. törvény (Ámt.), amely elrendelte a szövetkezet vagyonának nevesítését és a részaránytulajdonosok kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak és AK értékeknek megfelelő értékű és nagyságú föld kiadását. Ez a törvényi rendelkezés tette lehetővé, hogy a részaránytulajdonos részaránytulajdona fejében korlátozástól mentes földtulajdont szerezzen. Mindazonáltal az ügy eldöntése szempontjából annak volt jelentősége, hogy a felperesek ingatlana a földkiadás folytán a részaránytulajdon helyébe lépett, a részaránynak és AK értékének megfelelő területtel. A felperesek a termelőszövetkezeti külön lapon nyilvántartott, az ott feltüntetett tulajdoni részarányoknak és AK értéknek megfelelő nagyságú és értékű földet kaptak tulajdonba, ezt maguk a felperesek sem tették vitássá az eljárás során. Ennek az ingatlannak nem volt része az általuk igényelt 7 ha 3608 m² területű erdőművelési ágú növedék. Ebből következően a régi Ptk.
3. §-a alapján növedék címén csak akkor szerezhetnék meg a vitatott földrészletek tulajdonjogát, ha a növedék 1993 óta keletkezett volna. Ugyanakkor az nem [37] [38] [39] [40] volt vitás, hogy a felperesek által kitermelt faállomány mintegy 40 éves volt, azaz a perbeli növedék nyilvánvalóan ezt megelőzően keletkezett. Az is tény továbbá, hogy a parti növedéket az alperes ingatlanainak erdő művelési ágú alrészleteként jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Tekintve, hogy a növedék címén történő tulajdonszerzés jogi feltételei nem teljesültek, szükségtelen volt a vitás terület keletkezési körülményeinek vizsgálata. Ugyanezen ok miatt nem sértettek jogszabályt a bíróságok a perbeli területtel kapcsolatban keletkezett dokumentáció beszerzésének mellőzésével: a kifejtettek értelmében a per eldöntése szempontjából e körülményeknek nincs jelentőségük. Következésképpen az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a felpereseknek az erdő alrészletű ingatlan tulajdonjogának megszerzésére irányuló keresete növedék jogcímén nem alapos. Az elbirtoklásra alapított keresettel összefüggésben utal arra a Kúria, hogy a Tsz. meghatározott jogcímen, termelőszövetkezeti használati jog alapján birtokolta, használta a bevitt földeket, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló
4. évi III. törvény
5. §-a alapján. A jogcímen alapuló használat pedig önmagában kizárja az elbirtoklást, az nem minősül sajátjakénti használatnak. Helytállóan jutott tehát a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a Tsz. földhasználata nem minősül a „jogelőd" elbirtoklást megalapozó használatának. Az azért is fogalmilag kizárt, mert a Tsz. a fentiek szerint eredeti szerzésmóddal tulajdonossá vált felpereseknek nem jogelődje. Ezért az elbirtoklási idők összeszámításának nem volt helye. Az elbirtoklás kezdő időpontja
6. amikor a felperesek birtokba léptek, ettől számítottan az elbirtokláshoz szükséges tizenöt éves elbirtoklási idő a régi Ptk.
7. §

(1)bekezdése alapján nem telt el, tekintettel arra, hogy az alperes kezelőjének írásbeli felszólítása az elbirtoklást a régi Ptk. 124. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megszakította. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 11. §

(8)bekezdése szerint a vagyonkezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei az ott meghatározott korlátozásokkal. Az állam az ingatlanok felett a tulajdonosi jogait különböző szerveken keresztül gyakorolja. Következésképpen a felperesek alappal nem hivatkozhattak arra, hogy a felszólítás nem az arra jogosulttól származott. Mindezekre tekintettel a felperesek a vitatott területrész tulajdonszerzésére jogcímet igazolni nem tudtak, ezért a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért az általuk lerótt felülvizsgálati eljárási illetéket viselik, és kötelesek megfizetni a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazott 78. §

(1)bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati eljárással felmerült költségét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésében foglaltak szerint. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperesek kérelmére a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [41] Budapest,

1. október
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Gyarmathy Judit s.k. bíró