Gf.40265/2020/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése szerinti kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest a régi Ptk. 536. §

(1)bekezdése és 559. §

(1)-

(2)bekezdései alapján. Előadta, hogy a Jászberényben

1. április
2. napján felrakott áru a külföldi rendeltetési helyére nem érkezett meg, az elveszettnek tekintendő áruval kapcsolatos kárt pedig megtérítette. A káreseményt az alperesnek bejelentette, az azonban a szerződés teljesítésétől elzárkózott. [2] II. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a biztosítás nem nyújtott fedezetet a perbeli esetre, a biztosított ugyanis fuvarozóként járt el. [3] III. Az elsőfokú bíróság – a
3. sorszámú végzésével kijavított – ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 560.483 forint perköltséget. [4] [5] III.
4. Tényként állapította meg, hogy a II. rendű felperes mint fuvarozó és az E.... Kft. mint megbízó között szerződés jött létre porszívók fuvarozására. A felrakodás ideje és helye
5. április
6. napjának 11 órája volt Jászberényben, míg a lerakodásra
7. április
8. napján 8 órakor kellett, hogy sor kerüljön Zágrábban; a felrakott áru azonban a rendeltetési helyre nem érkezett meg, elveszett. A II. rendű felperes mint biztosított és az alperes mint biztosító között felelősségbiztosítási szerződés állt fenn a káresemény időpontjában a
9. április
10. napján kelt FS 350166 számú biztosítási kötvény szerinti tartalommal, a kockázatviselés kezdete
11. március
12. napja volt. [6] III.
13. Ítélete jogi indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy a felelősségbiztosítási szerződés a csatolt biztosítási kötvény szerinti tartalommal a káresemény bekövetkeztekor fennállt, valamint az sem, hogy a káresemény az áru elveszése folytán bekövetkezett. [7] A Polgári Törvénykönyvről szóló
14. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 6:
15. §-ára és 6:
16. §-ára hivatkozva kiemelte, hogy a II. rendű felperes a megbízó részére kiállított visszaigazoláson a megbízást szállítmányozási megbízásként fogadta el, azonban a Transporeon elektronikus rendszerben adott 006932637 számú fuvarmegbízáson a II. rendű felperes fuvarozóként szerepelt. A II. rendű felperes az általa elfogadott megbízói tender feltételekre utalva a perben azt adta elő, hogy a megbízótól elnyert tender alapján fuvarozóként járt el, amely állítást az alperes nem vitatott, ezért a Polgári perrendtartásról szóló
17. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
18. §

(2)bekezdése alapján való tényként fogadta el, hogy a Ptk. 6:257.§-a szerinti fuvarozási szerződés jött létre. [8] A régi Ptk. 207. §

(1)bekezdése szerint vizsgálva a szerződési nyilatkozatokat rögzítette, hogy a felek a biztosítási kötvény 1. oldala szerint „Egyedi szállítmányozói felelősségbiztosítás” elnevezéssel kötöttek szerződést; a kötvény 1. oldalának a)-

1. f)pontjai meghatározták a biztosított tevékenységet, az 1-3. oldalakon pedig a felek felsorolták a biztosítási szerződésre alkalmazandó általános szerződési feltételeket, valamint az ezekhez kapcsolódó eltéréseket. Az
2. a)és
3. c)pontok rögzítették, hogy a biztosított tevékenység a szállítmányozó fő tevékenysége során a megbízónak okozott és a szállítmányozó szokásos melléktevékenységéből eredő károkozás, míg a többi pontban sem került említésre biztosított tevékenységként a fuvarozás. Rögzítette, hogy a kötvény szerint a biztosítási szerződés részévé vált többek között a „Szállítmányozói felelősség-biztosítás különös biztosítási feltételei” megnevezésű általános szerződési feltétel, amelynek egyes pontjaitól a felek a biztosítási kötvényben rögzített tartalommal eltértek. A kötvény 4. oldalán pedig a „Ha a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozóként felel, akkor az alábbi feltételek alapján érvényes a fedezet” szövegezésű alcím szerepelt, valamint ezen alcím alatt feltüntetésre került, hogy „Biztosítva vannak a szállítmányozóval szemben érvényesített mindazon kárigények, amely esetekben a biztosított fuvarozóként felel, de az általa igénybe vett első fuvarozó alvállalkozó (teljesítési segéd) – a biztosított előírása és ellenőrzése ellenére – CMR vagy BÁF biztosítása révén, annak érvénytelensége, illetve nem léte vagy limitelégtelensége következtében a kár nem térül meg, és a fuvarozótól sem hajtható be peren kívül a keletkezett kár összege. A biztosított előírja a vele szerződésben lévő tényleges fuvarozók CMR vagy BÁF biztosításának meglétét, a kockázatviselés érvényességét és díjjal rendezettségét. A fuvarozói hibából keletkezett károk megtérítése elsődlegesen a fuvarozó CMR vagy BÁF biztosítása alapján történik.” [9] Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy a II. rendű felperes szállítmányozási és fuvarozási tevékenységgel üzletszerűen foglalkozó gazdasági társaság, amelynek tisztában kellett lennie azzal, hogy a szállítmányozás és a fuvarozás nem azonos tevékenység. A biztosítási kötvény tartalma, annak megnevezése, szerkezete, felépítése, megfogalmazása és szövegösszefüggései alapján megállapította, hogy helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a biztosított tevékenység a szállítmányozás és nem a fuvarozás volt. Erre utalt többek között a megnevezésén túl a „Szállítmányozói felelősség-biztosítás különös biztosítási feltételei” megnevezésű általános szerződési feltétel biztosítási kötvény szerinti eltérésekkel való beépítése a szerződésbe. Álláspontja szerint helytállóan fejtette ki az alperes, hogy a biztosítási kötvény 4. oldalán található alcím viszonya a biztosítási kötvény 1-3. oldalán található címekhez képest nem önálló, hanem speciális, vagyis ez a rész a szállítmányozói felelősségbiztosítást azokra az esetekre terjesztette ki, amikor a szállítmányozási szerződésben résztvevő szállítmányozó a régi Ptk. 520. §

(2)bekezdése vagy a Ptk. 6:307. §

(1)bekezdése alapján, vagy akár más okból a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozóként felelt. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a biztosítás a szállítmányozóval szemben érvényesített kárigényekre biztosít mögöttesen fedezetet, ugyanis a biztosítási kötvény értelmében a fuvarozói hibából keletkezett károk megtérítése elsődlegesen a fuvarozó és nem a szállítmányozó nemzetközi vagy belföldi árufuvarozói felelősségbiztosítása alapján történt és csak ennek sikertelensége esetén kellett az alperesnek a perbeli biztosítás alapján a fuvarozói kárt megtérítenie. [10] [11] Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a biztosító fizetési kötelezettsége kizárólag a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási eseményre nézve állt fenn, a fuvarozási szerződéssel okozott károkra, mint biztosítási eseményre nem vonatkozott, ezért a keresetet elutasította. IV. Az ítélettel szemben a II. rendű felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. [12] Fenntartotta, hogy a felek a perbeli esetben olyan komplex felelősségbiztosítási szerződést kötöttek, amely a szállítmányozási és fuvarozási tevékenységre egyaránt kiterjedt. Előrebocsátotta, hogy a peres felek jogviszonyára teljes egészében a régi Ptk.-t kellett alkalmazni, hiszen a biztosítási szerződés annak hatálya alatt jött létre. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a biztosítási eseményt a Ptk. rendelkezéseiből kívánta meghatározni. Miután a kötvény nem módosult és a felek a szerződéses viszonyukat nem helyezték a Ptk. hatálya alá, így a szállítmányozói és a fuvarozói tevékenység definíciója semmiképpen sem eredeztethető a Ptk. rendelkezéseiből. Azonban a régi Ptk.-ból sem, mivel a szerződés nem utalt arra, hogy a kötvény szerinti szállítmányozás, illetve fuvarozás, továbbá a „fuvarozóként felel” kitételeket a Ptk. szabályai alapján kell értelmezni. Kiemelte egyúttal, hogy abban az esetben, ha a régi Ptk. rendelkezéseiből kell kiindulni, a „fuvarozóként felel” kitétel megvalósulhat akkor is, ha fuvarozóként szerződött vagy fuvarozói felelősséget vállalt. A biztosítási kötvény nem határozta meg, hogy milyen típusú szerződéses viszonyban (fuvarozás vagy szállítmányozás) kellett eljárnia. [13] Amennyiben szállítmányozóként volt felelős, akkor a biztosítási kötvény 1-3. oldalának, amennyiben bármilyen okból a küldeményben bekövetkező kárért fuvarozóként felelt, akkor a biztosítási kötvény 4-6. oldalának szabályait kellett alkalmazni. Ezt támasztja alá a kötvény 4. oldalának szóhasználata („első fuvarozó alvállalkozó”), ugyanis egy szállítmányozónak nincsen alvállalkozója, kizárólag almegbízottja, alszállítmányozója, valamint a „tényleges fuvarozók” kitétel, amelynek csak a fuvarozás körében lehet értelme, hiszen ez esetben a II. rendű felperes lenne a „szerződött fuvarozó” és alvállalkozói a „tényleges fuvarozók”. [14] A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit) 166. §

(2)és

(6)bekezdése, valamint a régi Ptk. 205/A. §-a és 205/B. §-a alapján az alperes tájékoztatási kötelezettsége körében utalt arra, hogy megfelelő figyelemfelhívás a biztosító részéről nem volt, elmulasztotta a figyelmet felhívni arra, hogy a fedezeti kört jelentősen le kívánja szűkíteni. [15] Az elsőfokú bíróság egyebekben nem foglalkozott a felek között kialakult kárrendezési gyakorlattal sem, ugyanis a felek között érvényben volt, lényegében azonos tartalmú korábbi kötvény alapján 2012 márciusában, míg a jelenlegi kötvény alapján 2014 májusában is rendezte a károkat a biztosító a perbelivel megegyező esetekben. A felek között kialakult kárrendezési gyakorlat jelenti ugyanakkor a szerződés szerinti fedezetnek a felek által történő elsődleges értelmezését. V. [16] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a perbeli káresemény kapcsán a II. rendű felperes fuvarozóként járt el, így a biztosítási szerződés hatálya nem terjed ki a perbeli káresemény kapcsán keletkezett károkra. A figyelemfelhívó tájékoztatás hiányára vonatkozó felperesi előadás körében előadta, mentesülésre az elsőfokú eljárás során nem hivatkoztak. A II. rendű felperes tévesen értékeli úgy a felek közötti biztosítási szerződést, hogy a biztosító jelentősen le kívánta volna szűkíteni a fedezeti kört. Ezen túlmenően hangsúlyozta, hogy a figyelemfelhívással kapcsolatos nyilatkozatok új hivatkozások, erre a II. rendű felperes az elsőfokú eljárásban utalást sem tett, így erre a fellebbezésében már nem hivatkozhat. A felek közötti kárrendezési gyakorlat kapcsán kiemelte, hogy a korábbi esetek a jelen eljárásban nem vizsgálhatók, ugyanis nem ismert és a jelen pernek sem tárgya a korábbi esetek tényállásának felderítése és annak vizsgálata, hogy azok a jelen biztosítási szerződés kockázatviselési időszakában következtek-e be vagy sem. [17] VI. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül a fellebbezésben előadott indokok alapján. VII. [18] A fellebbezés nem alapos. [19] VIII. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla kiegészíti az alábbiakkal. [20] A perbeli, 2012. április 2. napján kelt biztosítási kötvény első oldala rögzítette a felek között létrejött szerződés elnevezését: „egyedi szállítmányozói felelősségbiztosítás”. [21] A biztosított tevékenységek az alábbiak voltak:

1. a)a szállítmányozó törvényes felelőssége, a szállítmányozó fő tevékenysége – azaz a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződések megkötése – során a megbízójának okozott károkra,
2. b)a vámhatóságok által kiszabott azon bírságokra, melyeket a szállítmányozóra a vámügynöki és vámközvetítői tevékenységével kapcsolatban a vámszabályok megszegése miatt szabtak ki,
3. c)a szállítmányozó alábbiakban felsorolt szokásos melléktevékenységéből eredő károkra: - az eszközbérleti tevékenység, illetve ezen szolgáltatásoknak a megbízók részére történő biztosítása, - a szükséges biztosítások megkötése, ha erre megbízást kap, - a szállítmányozás során szükségessé váló hatósági kezelések elvégeztetése, iratok beszerzése,
4. d)a raktározási tevékenységből eredő kockázatokra,
5. e)raktározói, logisztikai tevékenység, melyhez kapcsolódóan fedezetbe vonható logisztikai szolgáltatások az alábbiak lehetnek: saját vagy bérelt raktárban végzett csomagolás, felcímkézés minőség-ellenőrzés, ki- és berakodás, árumozgatás, ha a szállítmányozó ezen tevékenységét (a raktár üzemeltetését) a gyűjtőforgalomban továbbított áruk tárolása céljából, a szerződésen feltüntetett raktárban végzi, a gyűjtőforgalomban továbbított áruk tárolása, disztribúciós tevékenység, vámkezelés, bizonylatkezelés, közvetlenül befutó rendelésre vásárlói csomag összeállítása szoftverellenőrzéssel, konténer terminál működtetése, raktári szolgáltatás végzése megbízó raktárában anyagmozgatással, adatfeldolgozással és adatszolgáltatással, adóraktárban raktározási tevékenység.
6. f)a biztosító megtéríti – a szállítmány téves kiszolgálása esetében – az ugyanazon áru megfelelő címre történő továbbításával, különösen annak újbóli légi feladásból eredő többletköltségeket. [22] A kötvény második oldala tartalmazta a kiegészítő feltételeket, záradékokat a szállítmányozói felelősségbiztosításhoz, valamint a szállítmányozói felelősségbiztosítás módosított különös biztosítási feltételeit. [23] A kötvény negyedik oldala tartalmazta azokat a feltételeket, amelyek alapján érvényes a fedezet akkor, ha a "szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozóként felel". E körben rögzítették továbbá, hogy biztosítva vannak a szállítmányozóval szemben érvényesített mindazon kárigények, amely esetekben a biztosított fuvarozóként felel, de az általa igénybe vett első fuvarozó alvállalkozó (teljesítési segéd) – a biztosított előírása és ellenőrzése ellenére – CMR vagy BÁF biztosítása révén, annak érvénytelensége, illetve nem léte vagy limitelégtelensége következtében a kár nem térül meg, és a fuvarozótól sem hajtható be peren kívül a keletkezett kár összege. A biztosított előírja a vele szerződésben lévő tényleges fuvarozók CMR vagy BÁF biztosításának meglétét, a kockázatviselés érvényességét és díjjal rendezettségét. [24] A kártérítési limitek vonatkozásában pedig szerepeltették a szállítmányozói felelősségbiztosítást, a vámügynöki, vámközvetítői tevékenységet, az I-III. számú záradékokat, a raktározott tevékenységből eredő kockázatokat és „fuvarozói felelősségi körben” okozott károkat. A díjszámítási alap a szállítmányozói tevékenység tervezett éves bruttó árbevétele volt. [25] [26] IX. Az így kiegészített tényállásra tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és jogi indokaival egyetértett, a fellebbezésre figyelemmel emeli ki az alábbiakat. Előrebocsátja az ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel, hogy a jogvita tárgyát az adott esetben nem a biztosító mentesülésének szabályai, szolgáltatása korlátozásának feltételei, vagy valamely kizárás, illetve a szokásos szerződési gyakorlattól való eltérő rendelkezések képezték, hanem az, hogy mi a biztosítási szerződés tartalma. Ebből következően megalapozatlanul hivatkozott a II. rendű felperes a Bit. 166. §

(2)és

(6)bekezdésében, valamint a régi Ptk. 205/A. és 205/B. §-aiban foglaltakra; az elsőfokú bíróság pedig a régi Ptk. 207. §

(1)bekezdése alapján helyesen vizsgálta a biztosítási kötvényben megjelenő perbeli szerződéses tartalmat. IX.

1. [27] A perbeli esetben a II. rendű felperes és a megbízója között – a perben nem vitatott módon – fuvarozási szerződés jött létre, ezzel összefüggésben kellett tehát állást foglalni abban a körben, hogy a bekövetkezett káresemény vonatkozásában az alperes a szolgáltatás teljesítésére köteles-e. Fellebbezésében tévesen érvelt azzal, hogy az elsőfokú bíróság a biztosítási eseményt a Ptk. rendelkezései alapján kívánta meghatározni. Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság mind a Ptk., mind a régi Ptk. szabályait idézte arra vonatkozóan, hogy a szállítmányozó a fuvarozás körében bekövetkezett kárért mely esetekben felel fuvarozó módjára, perdöntő jelentőséget azonban helyesen annak tulajdonított, hogy mi volt a biztosítási kötvény tartalma. [28] Tévesen hivatkozott a II. rendű felperes arra is, hogy a kötvény szerinti szállítmányozással, illetve fuvarozással összefüggő fogalmakat, továbbá a "fuvarozóként felel" kitételt nem a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiből kellene levezetni. A fenti szerződések és ezeken belül a felek felelősségének szabályait ugyanis a biztosítási szerződés megkötésének időpontjában a régi Ptk. határozta meg, vagyis a biztosítási szerződésben is ezen szabályokból kellett kiindulni a feleknek, amikor meghatározták, mire terjed ki a felelősségbiztosítás. Kétségtelenül a "fuvarozóként felel" meghatározás értelmezhető úgy is, hogy a biztosított fuvarozóként szerződött, de a fuvarozó károkozására a felelősségbiztosítás csak akkor terjedne ki, ha ez magából a biztosítási szerződésből következne, ez azonban az adott esetben a későbbiekben kifejtettek szerint nem áll fenn. [29] IX.
2. A biztosítási kötvényből kétséget kizáróan megállapítható az ítélőtábla álláspontja szerint, hogy a felelősségbiztosítás mire terjedt ki, hiszen a szerződésre vonatkozó alapvető adatok után "egyedi szállítmányozói felelősségbiztosítás" cím alatt sorolja fel a kötvény a szerződési feltételeket. Ezt követően biztosított tevékenység cím alatt az a), b) és c) pontokban a szállítmányozói tevékenység jelenik meg és a d), f) és e) pontok sem utalnak fuvarozói tevékenységre. A kötvény a szerződés részeként egyebek mellett kiegészítő feltételeket, záradékokat jelöl meg a "szállítmányozói felelősségbiztosításhoz" kapcsolódóan; ezek között I. számú függelékként a Vagyonvédelmi szabályzatot a szállítmányozói felelősségbiztosításhoz, majd felsorolja, hogy a szállítmányozói felelősségbiztosítás különös biztosítási feltételei mennyiben módosulnak az adott esetben. Ebből is megállapítható, hogy mindig a szállítmányozáshoz kapcsolódó feltételeket érint. [30] A II. rendű felperes által hivatkozott negyedik oldaltól a kötvény alcíme azokat a feltételeket jelöli, amelyek arra az esetre irányadók "ha a szállítmányozó a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozóként felel". [31] A régi Ptk.
3. §

(1)bekezdése értelmében a szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett károkért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel. A

(2)bekezdés tartalmazza azon eseteket, amikor kivételesen a fuvarozás körében bekövetkezett kárért is felel, éspedig fuvarozó módjára. [32] A régi Ptk. rendelkezéseiből egyértelműen következik, hogy a szállítmányozó a megbízója felé meghatározott esetekben, illetve körben fuvarozó módjára felel. Nyilvánvalóan ezen megkülönböztetéshez igazodnak a kötvényben a negyedik oldaltól kezdődően írt szerződési feltételek, amelyek azt határozzák meg, hogy ilyen esetben mire terjed ki a biztosítási fedezet. A szállítmányozási szerződés fogalmából eredően a szállítmányozó jogosult a fuvarozó kiválasztására. Ebben az esetben a kiválasztott fuvarozó valóban nem alvállalkozónak minősül, önmagában azonban ez a körülmény nem támasztja alá, hogy a felelősségbiztosítás a fuvarozási tevékenységre is kiterjedne. Különösen arra tekintettel, hogy a kötvényben szerepelnek a fuvarozói kör kiválasztásának szabályai, ezek között az, hogy a vállalkozó felelősségbiztosításának meglétéről és érvényességéről a biztosítottnak meg kell győződnie és azon kárigények biztosítottak, amelyek a vállalkozó biztosítása révén nem térülnek meg, továbbá a kár a fuvarozótól sem hajtható be. A kötvény fuvarozásra vonatkozó részei mindig a biztosítottal kapcsolatban álló, illetve leendő fuvarozóról vagy vállalkozóról szólnak (és ezen vállalkozó, illetve fuvarozó felelősségbiztosításáról), nem pedig a II. rendű felperes mint biztosított, illetve fuvarozó felelősségbiztosításáról. A kötvény végén szerepeltetett kártérítési limitek is a szállítmányozói felelősségbiztosítás esetében alkalmazandó összeget, majd egyebek mellett a fuvarozói „felelősségi körben” okozott károkra nézve meghatározott összeget határozzák meg. [33] A fellebbezés érvelésével szemben a fentiek szerint a biztosítási kötvény kifejezetten tartalmazta, hogy a II. rendű felperes szállítmányozási szerződése vonatkozásában áll fenn a biztosító helytállási kötelezettsége. Az ítélőtábla ezért maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróságnak a kereset alaptalanságával kapcsolatosan kifejtett jogi álláspontját. Csupán megjegyzi a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel, hogy a perbeli jogvita eldöntésénél nem a felek korábbi megállapodásának és az ahhoz kapcsolódó kárrendezési „gyakorlatnak” volt jelentősége (arra is tekintettel, hogy két esetet említ a fellebbezés összességében és a kötvények szövegezése eltért a II. rendű felperes szerint is), hanem a kár bekövetkezésekor közöttük fennálló szerződéses tartalomnak, ezért a II. rendű felperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy korábban hasonló esetekben az alperes megfizette az általa rendezett kárt. [34] [35] Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. X. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárás során felmerült költségét a II. rendű felperes maga viseli, köteles továbbá a régi Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése szerint az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amely a képviseletet ellátó jogi képviselő ügyvédi munkadíjából állt. A munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdésében foglaltakra figyelemmel állapította meg az ítélőtábla – az általános forgalmi adóval növelten – mérsékelt összegben a jogorvoslati eljárás kisebb munkaterhére, az annak során kifejtett képviseleti tevékenységre tekintettel. Budapest, 2020. december 3. dr. Sándor Ottó s. k. a tanács elnöke dr. Vasady Loránt Zsolt s. k. bíró . Molnár József s. k. bíró előadó