← Magyarország

Kfv.35356/2020/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A fél távolmaradása akkor sem akadálya a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálásának, ha egyoldalú kérelemben, betegségre hivatkozva kéri a tárgyalás elhalasztását. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I.35.356/2020/

  1. A tanács tagjai: . Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Furulyás ügyintéző ügyvéd: dr. Furulyás Ibolya Ibolya Ügyvédi Iroda Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe.) Az alperes képviselője: dr. Feketéné dr. Németh Georgina Borbála kamarai jogtanácsos A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Törvényszék előtt 9.K.702.742/2020/
  2. új számon a Fővárosi A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.955/2019/
  3. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.955/2019/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.073.000 (kétmillió-hetvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú adóhatóság megismételt eljárásban szja és százalékos EHO adónemekben a
  5. évre bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Megállapították, hogy eltérés van a felperesi jövedelemigazolás és így a bevallási adatok, valamint a munkaviszonyból származó bérjövedelem és a levont adóelőleg tekintetében. Az ellenőrzés a kontroll adatokat tekintette irányadónak. [2] A kifizetők között szerepelt a F. Kft. (a továbbiakban: F.Kft.), amelynek felperes
  6. december
  7. és
  8. november
  9. között tagja és képviselője volt, cég bankszámlája felett kizárólag felperesnek volt rendelkezési joga. Üzletrészét
  10. november 16án értékesítette. Az új tulajdonos N.L.-né arról nyilatkozott, hogy nem kapott felperestől iratokat. Az adóhatóság az F.Kft-nél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, felszámolás miatti tevékenységet lezáró ellenőrzést folytatott, amelynek során megállapították, hogy a felszámoló sem kapott iratokat. [3] Az F.Kft. bankszámlájáról a felperes a
  11. évben összesen 52.012.543 forintot vett fel, melynek a Kft. érdekében való felhasználása nem lett igazolva. A Kft. tulajdonában álló Volvo típusú személygépkocsi
  12. november hónapban került át a felperes nevére, a szerződés szerint 3.800.000 forint ellenében, de ahhoz nem kapcsolódott pénzmozgás. A revízió során a felperes tagi kölcsönnel kapcsolatos elszámolásra hivatkozott, de ezt iratok hiányában az adóhatóság nem fogadta el. A bankszámláról felvett összeget az ellenőrzés a személyi jövedelemadóról szóló
  13. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 28.§ szerinti egyéb jövedelemnek, a gépkocsihoz kapcsolódó tételt, mint elengedett tartozást, szintén egyéb jövedelemnek minősítette. [4] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság az F.Kft.-től származó egyéb jövedelem figyelembevételével, az ellenőrzött adónemekben összesen 20.731.532 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 75%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Alperes a 2233736632 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. [5] Az elsőfokú bíróság a 29.K.319/2017/
  14. számú ítéletével a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  15. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 121.§

(1)bekezdés b) pontja miatt bekövetkezett, a kiadmányozás hibájában megjelenő semmisségre hivatkozva az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A Kúria a Kfv.V.35.379/2018/
  1. számú végzésével ezen ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban új összetételben járt el. A megismételt eljárás elsőként megtartott tárgyalásán a bíró a tanácsváltozásra tekintettel ismertette az iratokat, a harmadik, ítélethozatali tárgyaláson tájékoztatta a feleket a bizonyítási teher kiosztásáról, amelyre nézve a felperes akként nyilatkozott, megértette a tájékoztatást, majd a berekesztés előtt akként, hogy a perrel összefüggésben egyebet nem kíván előadni. [7] Az elsőfokú keresetét. bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes [8] Indokolásában megállapította, hogy a felperes a Ket.
  2. §
(1)bekezdés f) pontjára alapított semmisségi kifogásának alapja az, hogy a határozatból nem derül ki a kiadmányozó hatáskörrel feljogosítottsága. Az 1/2019. KMPJE jogegységi határozat alapján a Ket. 121.§
(1)bekezdés b) pontja szerinti semmisségi okot a hatáskör hiánya jelenti. A perben sem a hatáskör hiányára vonatkozó ok, sem a helyettesítés hibája nem merült fel. A „h." megjegyzés az aláíró neve mellett szerepel, és egyúttal az alperesi határozaton megtalálható egy dr. H.K. igazgatóhelyettes feliratú pecsét is. Az alperesi határozat kiadmányozása, a szabályszerű helyettesítése okán, megfelel a Ket. 72.§
(1)bekezdés f) pontjában foglaltaknak, nem merült fel eljárási jogszabálysértés. [9] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az adóhatóság az ügyintézési határidőt is megtartotta. Nem sérült sem az egyenlő elbírálás-, sem a fegyveregyenlőség-, sem a szabad bizonyítás elve. Felperes nem jelölte meg, milyen eljárási szabály sérült volna azzal, hogy az alap- és a megismételt eljárásban ugyanazon adóellenőr járt el. [10] Az egyéb bevételek kapcsán a felperes nem adott elő bizonyítási indítványt, az alperesi tényállításoknak csupán a vitatása nem elégséges az alperesi határozat megalapozatlanságának alátámasztására. Ugyanez állapítható meg az iratokba való betekintésről, nyilatkozattételekről. [11] Az F.Kft. bankszámlájáról történő készpénzfelvétel igazolást nyert. Az adózók nem háríthatja el bizonyítási kötelezettségét a gazdasági társaságtól felvett pénzeszközök elszámolásakor azzal, hogy magánszemélyként nem terheli őket bizonylatmegőrzési kötelezettség. A felperesre eső bizonyítási teher szabályából következően, az ellenkező bizonyításáig a magánszemély adóköteles bevételei közé tartozik az a pénzösszeg, amelyet egy gazdasági társaság számlájáról kétséget kizáróan felvett. Az, hogy mi tekinthető a szabad bizonyítás körében arra alkalmas bizonyítéknak, minden ügyben egyedi értékelés és vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Kiemelte, hogy a peres eljárás során a felperest terhelte a szabad bizonyítási eljárásban annak hitelt érdemlő bizonyítása, hogy a pénzt a gazdasági társaság érdekében használta fel, azaz nem sajátként rendelkezett vele, illetve adóügyben a felperesnek kell igazolnia, hogy a gazdasági társaság számlájáról felvett pénzzel elszámolt, és azt a gazdasági társaság tevékenysége érdekében használta fel. Ilyen bizonyítékra azonban a felperes egyetlen alkalommal sem utalt. A felperes iratellenesen sérelmezte, hogy az adóhatóság az F.Kft. teljes, adózással kapcsolatos iratanyagának bemutatására hívta volna fel. [12]volt a kereseti kérelem a személygépkocsi esetében is. Kitért arra, hogy az F.Kft. a gépjármű értékesítésből eredően felperessel szemben fennálló 3.800.000 forint követeléséről lemondott, amely az Szja.tv. 4. §
(1)bekezdése alapul vételével jövedelemnek minősül. [13]a kereseti kérelem az elévülés kérdésében is. A megelőző eljárás során keletkezett iratanyagokra alapítottan megállapítható, hogy felperes vonatkozásában, a
  1. évre vonatkozó adómegállapításhoz való jog elévülése az új eljárás elrendelésére is tekintettel, nem állt be, az
  2. december 31-én következett volna be jogerős adóhatósági megállapítás hiányában. Másodsorban a bíróság ugyancsak egyetértett azon alperesi határozati megállapítással, hogy jogerős közigazgatási határozat hiányában, fogalmilag kizárt a végrehajtási jog megnyíltáról beszélni. [14]hivatkozott a felperes az adózás rendjéről szóló
  3. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§
(1),
(3)valamint az Art. 2. §
(1)bekezdéseinek sérelmére. Kereseti állítását semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte. [16] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban mellőzte a Kúria iránymutatását. A továbbiakban a bizonyítás körébe tartozó előadásokat tett, amelyek közül elsőként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során úgy osztotta ki a bizonyítási terhet, hogy előre eldöntötte a per kimenetelét. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság nem teljesítette tényállás tisztázási kötelezettségét, mellyel összefüggésben a peres eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 164.§ és 336/A. §
(2)bekezdésének sérelme következett be. A bizonyítási teher megfordult, az elsőfokú bíróságnak ennek megfelelően kellett volna eljárnia. Az adóhatóság nem tárta fel a felperes javára szolgáló tényeket, holott nem válogathat a rendelkezésére álló értesülések között. Az elsőfokú bíróság a tényállás körében az indokolásban foglaltakból kitűnően akként járt el, hogy teljes egészében az adóhatóság által feltárttal és a felperes által vitatott tényállással egyező megállapításokat rögzített. [17] Felülvizsgálati kérelmében az alperesi határozat kiadmányozásában megjelenő semmisségre vonatkozó részletes álláspontját kifejtve előadta, hogy az elsőfokú határozat - külön tekintettel a Ket. 121. §
(1)bekezdés b) pontjára - ex tunc hatállyal semmisnek minősül. [18] A felperes jogi képviselője 6. sorszámú beadványában betegségére hivatkozva a tárgyalás elhalasztását kérte. saját [19] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta, mert a felperesi hivatkozások nem megalapozottak. Az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra ítéletében, hogy a felperes nem háríthatja el bizonyítási kötelezettségét a gazdasági társaságtól felvett pénzeszközök elszámolásakor azzal, hogy magánszemélyként nem terheli bizonylat megőrzési kötelezettség. A peres eljárás során a felperest terhelte annak hiteles bizonyítása, hogy megtörtént az elszámolás a magánszemély és a gazdasági társaság között, illetve a pénzt a gazdasági társaság érdekében használta fel. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [21] A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§
(2)bekezdés, 275.§
(2)bekezdés, BH
  2. KGD
  3. 262.). [22] A Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint, ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Kúria az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. Ilyen, maga a Pp. által meghatározott eltérést tartalmaz a 274.§
(3)bekezdése, melynek következtében a felek távolmaradása - amelyre őket az idézésben figyelmeztetni kell - nem akadálya a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálásának. A figyelmeztetést tartalmazta a Kfv.
  1. sorszámú idéző végzés, így a Kúria a felperes egyoldalú-, jogi képviselőjének betegségére alapított tárgyalás halasztás iránti kérelmének nem adott helyt, a felperes indítványára elrendelt tárgyalási határnapot megtartotta és azon határozatot hozott. A Kúria felhívja felperes figyelmét, hogy egyoldalú tárgyalás halasztás iránti kérelemnek helyt adó határozat meghozatala a Pp. 151.§ általános szabályai szerint sem kötelező a bíróság számára. [23] A felperes kiadmányozás hibájára alapított semmisségi kifogását az elsőfokú bíróság a 29.K.319/2017/
  2. szám alatt alaposnak értékelte, de ezt a jogerős ítéletet a Kúria a Kfv.V.35.379/2018/
  3. számú végzésével hatályon kívül helyezte. Indokolásában azt az iránymutatást adta az elsőfokú bírságnak, vizsgálja, hogy a határozat aláírásaival kapcsolatosan - mivel azok az 1/
  4. számú KMPJE jogegységi határozat szerint semmisséget nem eredményező eljárási kérdések - felperes a kereset előterjesztésére nyitva álló határidőn belül kifogást terjesztette-e elő, tehát az elbírálható-e avagy sem, elbírálhatósága esetén eljárási szabályszegést a hatóság megvalósított-e, amennyiben igen, az az ügy érdemi elbírálására kihatott-e avagy sem. Eljárási szabálysértés hiányában, továbbá annak megállapítása esetén, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére nem hatott ki, az elsőfokú bíróságnak a keresetet érdemben el kell bírálnia. [24] Az elsőfokú bíróság elemezte, bekövetkezett-e a kiadmányozás hibája miatt hatáskör hiányát eredményező eljárási hiba, majd azt is, hogy egyáltalán volt-e eljárási hiba. Mivel értékelése szerint ilyen hiba nem történt, azt már nem kellett vizsgálnia, hogy az esetlegesen miként hatott volna az ügy érdemére. Az elsőfokú bíróság értelemszerűen követte a Kúria Kfv.V.35.379/2018/
  5. számú végzésében kapott iránymutatást, az eljárási hibák vizsgálatát követően helytállóan térhetett át a kereset érdemi előadásainak elbírálására. [25] A felülvizsgálati kérelem semmisségi hivatkozásai kapcsán a Kúriának arra kellett tekintettel lenni, hogy a jogegységi határozat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  6. évi CLXI. törvény 24.§
(1)bekezdés c) pontja alapján a bíróságok, így a Kúria számára is kötelező. A jogegységi határozat 2) pontja szerint a közigazgatási döntés kiadmányozójának aláírásával kapcsolatos hiba vagy hiányosság önmagában semmisséget nem eredményez, hanem eljárási jogszabálysértésnek minősül. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően vizsgálta az alperesi határozat kiadmányozásának körülményeit. Helytállóan állapította meg a helyettesítés tényének azonosíthatóságát és jogszerűségét. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a kiadmányozás nem generált az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére vezető hibát. A felperes vonatkozó felülvizsgálati kérelme alaptalan volt. [26] Felperes felülvizsgálati kérelmének további előadásait a peres eljárás bizonyítási szabályainak sérelmére alapította. A Pp. 324.§
(1)bekezdés folytán a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során, a vonatkozó speciális szabályok mellett érvényesülnek a Pp. bizonyításra vonatkozó általános előírásai is. [27] A Pp. általános eljárási szabályai magukban foglalják a bizonyítási kötelezettség, a bizonyítási teher szabályait, és a bíróságnak a Pp. 164.§
(1)és 141.§
(6)bekezdéséhez kapcsolódó általános kitanítási kötelezettségén túl, a 3.§
(3)bekezdése szerinti speciális, célzottan a bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét. A bíróság tájékoztatási kötelezettségének célja annak biztosítása, hogy a fél bizonyítási indítványait - a jóhiszemű és célszerű pervitel követelményeinek megfelelően - előterjeszthesse. A bizonyítási teher kiosztásakor a bíróságnak arra kell tekintettel lenni, hogy egy adott tényt kinek kell bizonyítani. Ebben a kérdésben a bíróság csak az eset összes-, a per adott szakaszában ismert körülményének, az alkalmazandó jognak a vizsgálata alapján tud állást foglalni. A bizonyítási teher kiosztása tehát nem prejudicatió, hanem a peres fél tájékoztatása arról, hogy mit kell bizonyítania, ahhoz, hogy az általa előadott tényt valónak fogadja el a bíróság. A közigazgatási per speciális eljárási szerkezetéből adódón a bíróság előtt a kereseti indokok és a közigazgatási iratok ismeretében már az első tárgyaláson ismertté válik, mik azok a kérdések, amelyekben a felperesen nyugszik a bizonyítási teher, de az eljárás menetének függvényében a perben folyó bizonyítási eljárás eredményeként a későbbiekben is előállhat a bíróságnak ezen kötelezettsége. [28] A jelen esetben az elsőfokú bíróság a per első tárgyalásán 2017. november 22-én, a 29.K.32.319/2017/8. számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint azt a tájékoztatást adta, hogy „… a Pp. 324.§
(1)bekezdés alapján irányadó 164.§
(1)bekezdés alapján a perben felperes terhére esik annak bizonyítása és igazolása, hogy az alperes határozata a keresetben hivatkozott jogszabályi rendelkezésekbe ütközően jogszabálysértő, az eljárásjogi jogszabálysértések vonatkozásában pedig annak igazolása, hogy az lényeges volt és az ügy érdemére is kihatott." A tárgyaláson felperes nem volt jelen, a jegyzőkönyvet részére jogi képviselője útján, elektronikusan kézbesítették. Az, hogy erre csak
  1. január
  2. napján került sor, nem befolyásolta a tájékoztatás megismerését, különös tekintettel arra, hogy a jogerős ítélet meghozatalára csak
  3. február 14-én került sor. [29] Az új összetételű bíróság
  4. február 14-i tárgyalási napon alapos, részletes, tételesen a konkrét perre egyediesített tájékoztatás adott mind a felperes, mind az alperes számára a bizonyítási teherről. Felperes ezt követően úgy nyilatkozott, hogy „Megértettem a bíróság tájékoztatását és figyelmeztetését, mind az eljárási jogok rendeltetésszerű és törvényes gyakorlásával összefüggésben, mind a felperes irányában meghatározott bizonyítási teher kiosztásával kapcsolatban." A tárgyalás berekesztésére vonatkozó tájékoztatás után a felperes azt adta elő, hogy „A perben előterjesztett kereseti kérelmünket, a per tárgyalásán tett nyilatkozatainkkal egyidejűleg változatlanul fenntartjuk. Kérjük, hogy a bíróság a felperes keresetének adjon helyt, és egyúttal kötelezze az alperest a perrel összefüggésben felmerült perköltsége megfizetésére. Egyebet a perrel összefüggésben előadni nem kívánunk.". A felperesnek tehát sem tájékoztatás, - sem a tárgyalás berekesztésére való figyelmeztetés után nem volt bizonyítási indítványa. [30] A felperesre vonatkozó bizonyítási teher kiosztása, és annak kapcsán a felperes tájékoztatása, során az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. bizonyítási szabályait. [31] Speciálisan a közigazgatási perekre irányadó bizonyítási szabályt tartalmaz a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 336/A.§
(2)bekezdés. Eszerint, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállásmegállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja. A Pp. ezen rendelkezése a peres eljárásban felmerülő bizonyítási kötelezettség megosztásával kapcsolatos szabályozást tartalmaz, meghatározott feltételek fennállása esetére (KGD 2012. 140.). A szabály alkalmazhatóságát a Kúria már több eseti döntésében vizsgálta (pl. Kfv.I.35.312/2016/6., Kfv.I.35.718/2019/6.). A Kúria változatlanul egyetért azzal a levonható következtetéssel, miszerint a bizonyítási teher megfordulásához nem elegendő a tényállás valóságának vitatása, az is szükséges, hogy a felperes a megállapított tényállás helyességét cáfoló bizonyítékot szolgáltasson és ezáltal megalapozottan kétségbe vonja a tényállás valóságát. Az elsőfokú bíróság előtt erre nem került sor, így nem sérülhetett a Pp. 336/A.§
(2)bekezdése. [32] A felülvizsgálati kérelem azon hivatkozásai, miszerint az adóhatóság nem tárta fel a felperes javára szolgáló tényeket, illetőleg, hogy az elsőfokú bíróság teljes egészében az adóhatóság által feltárttal és a felperes által vitatott tényállással egyező megállapításokat rögzített, szintén megalapozatlanok voltak. A gazdasági társaságoktól felvett készpénz összegek egyéb bevételként való minősítésének kérdését a Kúria már számos ítéletében érintette - legutóbb pl. a Kfv.I.35.278/2020/9. számú ítéletében - az azokban foglaltaktól ebben a kérdésben sem kíván eltérni. [33] A Kúria így irányadónak azt tekinti, hogy a gazdasági társaságok bankszámlájáról felvett összegekkel való elszámoláshoz kapcsolódó bizonyítási teher úgy oszlik meg a felek között, hogy a pénzfelvétel bizonyítása az alperest terheli, annak bizonyítása pedig, hogy a pénzt a gazdasági társaság érdekében használták fel a felperes terhén marad. Alperes a közigazgatási eljárás során kétséget kizáróan, bankszámlakivonatokkal igazolta a felperes általi készpénzfelvétel tényét és összegét. Az F.Kft. érdekében való felhasználást, legkésőbb a bírósági felülvizsgálat során igazolnia kellett volna felperesnek, amire azonban nem került sor. Ugyancsak elmaradt annak felperes általi bizonyítása, hogy a gépjármű ellenértékét ténylegesen megfizette volna az F.Kft-nek. Ennek következtében mind a kérdéses készpénzfelvétel, mind a meg nem fizetett ellenérték az Szja tv. 28.§ szerinti egyéb jövedelme felperesnek. [34] A felperesi bizonyítás hiányában az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [61] pontjában helytállóan indult ki abból, hogy a felperes kizárólag azt hangsúlyozta, az alperes megállapításai és abból levont jogkövetkeztetései valótlanok. Az alperes által beszerzett bizonyítékok és tényállási elemek értékelését a kereseti kérelem korlátai között, ennek alapján végezte el az elsőfokú bírság mind a készpénzfelvétel, mind a gépkocsi vásárlás kapcsán. Alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon előadása, hogy az elsőfokú bíróság teljes egészében az adóhatóság által feltárttal és a felperes által vitatott tényállással egyező megállapításokat rögzített volna: a jogi indokolásban az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott általános keretek között elvégezte a bizonyítékok értékelését, amelyek érdemben az alperes által levontakkal egyező eredményre vezettek, a feltárható és azonosítható értékelési folyamat következtében azonban ez nem azonos az alperesi álláspont mechanikus megismétlésével. [35] A felülvizsgálati kérelemmel érintett valamennyi kérdésben az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§
(1)és 221.§
(1)bekezdései szerint járt el, a jogerős ítélet egyetlen felperes által előadott okból sem tekinthető jogszabálysértőnek. Ezért a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [36] A fél távolmaradása akkor sem akadálya a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálásának, ha egyoldalú kérelemben, betegségre hivatkozva kéri a tárgyalás elhalasztását. Záró rész [37] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. [38] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [39] A felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. a Kúria felperes indítványára Budapest,
  1. október
  2. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.