Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.079/2020/
- A Fővárosi Ítélőtábla a B. Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző: dr. Bihari Krisztina) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a ... és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe; ügyintéző: Dr. Szikla Gergely) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- december
- napján kelt 74.G.41.546/2018/55-II. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 128.246 (százhuszonnyolcezerkétszáznegyvenhat) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint
- (helyesen: 2008.) június 30án írásba foglaltan, ... számon, gépjármű megvásárlása céljából hitelszerződés jött létre az alperes jogelődje, a B. A. Zrt. mint hitelező és a felperes mint adós között. A hitel összege 4.163.200 forint, a futamideje 120 hónap volt. A szerződés
- pontja tartalmazta, hogy a szerződés változó kamatozású, svájci frank alapú, változó futamidejű. A
- pont tartalmazta az induló és a
- hónapot követően fizetendő törlesztőrészletek összegét. E pontban foglaltak szerint deviza alapú finanszírozás esetén a törlesztő részletek forintban fizetendő összege a devizanem árfolyam és kamat alakulásától függően változhat. Ennek jelentős kockázata abban rejlik, hogy a forint leértékelődése nem csak az esedékes törlesztő részletek növekedését eredményezheti, de a teljes hátralévő tőketartozást is növeli A hitelszerződés lejárat előtti megszűnése, vagy módosulása esetén a teljes hátralévő tőketartozást érintő árfolyamkülönbözet egy összegben esedékessé válik. Az adós kijelenti, hogy tudatában van a deviza alapú finanszírozás fokozott kockázatának, és vállalja ennek következményeit. A
- pont szerint a szerződésben és mellékleteiben nem szabályozott feltételekre a hitelező Üzletszabályzata az irányadó. Az adós a szerződés aláírásával kijelenti, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte és az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az alperes Pénzkölcsön nyújtására és pénzügyi lízingre vonatkozó üzletszabályzatának (a továbbiakban: Üzletszabályzat) 18.3.
- pontja a szerződés
- pontjával egyező szövegű tájékoztatást tartalmazott a deviza alapú finanszírozás kockázatairól. A B. A. Zrt.
- január 1-jei hatállyal beolvadt az alperesbe. [2] A felperes leszállított keresetében az egyedi szerződés
- pontjának második bekezdése és az Üzletszabályzat 18.3.
- pontja érvénytelenségének megállapítását, valamint az alperes perköltségben marasztalását kérte. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményeként azt jelölte meg, hogy e szerződési feltételek kiesnek a szerződésből, és az induló ügyleti kamatláb irányadó a szerződés teljes futamidejére, az árfolyamból eredő törlesztőrészlet-többletet megfizetni nem köteles. Előadta, hogy 1.603.069 forint tartozása áll fenn az alperes felé. A keresete indokául kifejtette, hogy az egyedi szerződésben, valamint az Üzletszabályzatban nyújtott tájékoztatás nem felel meg a Hpt.
- §
(6)és
(7)bekezdésében foglalt, a Kúria 2/
- PJE határozatának
- pontjában, a 6/
- PJE határozat
- pontjában, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-26/13., C-51/
- és C-186/
- számú határozataiban írt követelményeknek, a támadott szerződéses pontok a Tanács 93/13/EGK irányelve és a 2008/48/EK irányelve rendelkezéseibe ütköznek. Az EUB C-51/
- számú ítéletéből kitűnően a tájékoztatásnak kellő időben kell rendelkezésre állnia, és az ebből eredő tisztességtelenséget a nemzeti bírónak hivatalból is vizsgálnia kell. Hivatkozott ezen ítélet 74-76., 78., 81., 85., 87.,
- és
- pontjában foglaltakra, kifejtve, hogy a perbeli tájékoztatás nem terjedt ki a kölcsönbe vevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására, arra, hogy gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat a kötelezettsége teljesítése. Abból nem állapítható meg, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, és az a kölcsön futamideje alatt bármikor bekövetkezhet. Az EUB C-26/
- számú ítéletéből kitűnően a tájékoztatásnak nemcsak nyelvtanilag és alakilag kell érthetőnek lennie, hanem annak alapján a fogyasztónak képesnek kell lennie arra, hogy a rendelkezés hatásmechanizmusát megértse, a tartozására gyakorolt hatást számszerűen felmérhesse. Külön kockázatfeltáró nyilatkozat nem készült, tájékoztatást kellő időben - hogy azt áttanulmányozni lehetősége legyen - nem kapott. A kapott tájékoztatásból nem állapítható meg, hogy az árfolyamkockázat kizárólag és korlátlanul őt terheli. A fogyasztóval szemben támasztható elvárhatóság és a tájékoztatás megkívánt tartalma körében utalt a Kúria Konzultációs Testülete
- április 10-i állásfoglalásában foglaltakra. Előadta, hogy az alperes képviseletében eljárt gépjármű kereskedés számára szóban téves tájékoztatást adott, a szerződés megkötéséből eredő kockázatot elbagatellizálta. Mindebből következően a szerződés részlegesen érvénytelen a Ptk.
- §
(1)és
(4)bekezdése alapján. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Előadta, hogy az egyedi szerződés 7. pontja tartalmazza a Hpt. 203. §
(6)és
(7)bekezdésének megfelelő kockázatfeltáró nyilatkozatot; az árfolyamkockázatról való tájékoztatás megfelel az irányadó jogszabályoknak és jogegységi határozatoknak, az EUB irányadó álláspontjának is. A Ptk. 209. §
(5)bekezdéséban, valamint a 2/
- PJE határozatban foglaltak értelmében az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses rendelkezés a főszolgáltatás körébe tartozik, így annak tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. A Kúria jogegységi határozata alapján, amennyiben a jogszabályoknak megfelelő kockázatfeltáró nyilatkozatot tartalmaz a szerződés, akkor az adósnak kell bizonyítania a nem megfelelő tájékoztatás tényét, és azt, hogy ennek következtében a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése számára nem volt világos és érthető. Az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás e követelményeknek megfelel, illetőleg megfelel az EUB C51/
- számú döntésében foglaltaknak is. Ennek kapcsán kiemelte, hogy e döntés értelmében a fogyasztónak észszerűen figyelmesen és körültekintően kell eljárnia. A felperes nem volt szerződéskötési kényszerben, a szerződéses feltételek megismerésére lehetősége volt, olyan kötelezettség viszont nem áll fenn az oldalán, hogy a szerződéskötést megelőzően kötelező gondolkodási időt adjon a felperes számára. A körültekintően, figyelmesen eljáró fogyasztó számára a szerződés szövegéből megállapítható volt, hogy az árfolyamkockázat őt terheli, az árfolyamváltozás következményeként a törlesztőrészletek növekedhetnek. A szerződés
- pontjában foglalt figyelmeztetés megfelelő tájékoztatásnak, kockázatfeltáró nyilatkozatnak minősül, azt a felperes a szerződéskötés előtt megismerhette. Ezen, írásbeli tájékoztatáshoz képest a felperes egyéb, ettől eltérő tartalmú, félrevezető kioktatást nem kapott, illetve nem bizonyított. A felperes személyesen tett előadása eljárásjogi értelemben nem minősül bizonyítéknak, nem alkalmas arra, hogy a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltakat megdöntse. Vitatta a felperes által megjelölt összegszerűséget is, kifejtve, hogy a felperes számítási módja a Kúria Konzultációs Testületének
- júniusi állásfoglalása alapján nem helytálló. Hatályossá nyilvánítás esetén nem jegybanki alapkamatot, hanem úgynevezett egyenértéki kamatot kell alkalmazni az elszámolás során, amely pénzpiaci kamatot jelent. [4] Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék a
- december 11-én kelt 74.G.41.546/2018/55-II. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 104.924 forint ügyvédi munkadíjat, továbbá az államnak külön felhívásra 99.142 forint, az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetéket, a felhívásban megjelölt módon és határidőre. Az ítélet indokolásában a Ptk.
- §
(1)bekezdése, a 205/B. §
(1)és
(2)bekezdése, a 207. §
(1)bekezdése, a 209. §
(1),
(2),
(4)és
(5)bekezdései, a 209/A. §
(1)és
(2)bekezdése, a Hpt. 203. §
(1),
(6),
(7)és
(8)bekezdése rendelkezéseinek idézését követően kifejtette, hogy az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses rendelkezés a főszolgáltatás körébe eső szerződéses rendelkezés, annak tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, csak akkor, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is nem volt világos, nem volt érthető. Ennek vizsgálata körében a Ptk. és a Hpt. irányadó rendelkezései, a 2/2014., valamint a 6/
- PJE határozatok és az EUB C-51/17., valamint a C-186/
- ítéleteiben foglalt szempontok alapján vizsgálta az árfolyamkockázathoz kötődő tájékoztatás megfelelőségét. Megállapította, hogy a szerződés
- pontjában és az Üzletszabályzat 18.3.
- pontjában adott tájékoztatás e kritériumoknak megfelel. A tájékoztatás egyértelműen rögzíti, hogy a törlesztőrészletek forintban fizetendő összege a devizanem árfolyam és kamat alakulásától változhat. A szerződésben egyértelműen rögzítésre kerül, hogy svájci frank alapú szerződésről van szó, mely változó kamatozású, az éves kamatláb induló ügyleti kamatlábként van meghatározva, és a
- pontja rögzíti, hogy az ügyleti kamatláb változásának eseteit és módját az Üzletszabályzat tartalmazza, tehát egyértelműen felhívja a figyelmet a kamatláb változásának lehetőségére. A
- pont továbbá az árfolyam tekintetében is meghatározást tartalmaz, tehát egyértelmű, hogy a szerződéses kötelezettségekre az árfolyamváltozás kihat. Közli azt is, hogy az árfolyamváltozás kockázata mit jelent, rögzítve, hogy a forint leértékelődése a törlesztőrészletek növekedését is eredményezheti, és teljes hátralévő tőketartozást is növeli, tehát az árfolyamváltozásnak a fogyasztó fizetési kötelezettségeire vonatkozó hatását is ismerteti. Tájékoztatást nyújt arról, hogy az árfolyamváltozás lehetősége fennáll, annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre és a felperes teljes tartozására, rögzítve, hogy ez a forint leértékelődéséhez kapcsolódik, tehát a fogyasztó lakóhelye szerinti állam fizető eszköze leértékelődéséről szól. A tájékoztatás kiemeli, hogy a kockázat jelentős, hogy a deviza alapú finanszírozás fokozott kockázatot jelent. Az Üzletszabályzat 18.3.
- pontja ezzel azonos tartalmú tájékoztatást nyújt, a 18.3.
- pont pedig a számítási metódust is ismerteti. A felperesnek módja volt a szerződés szövegének megismerésére, átolvasására az aláírás előtt, személyes előadása során kifejezetten közölte, hogy alaposan átolvasta a szerződést. A szerződés szövegével szemben a felperes nem bizonyította, hogy a deviza alapú finanszírozás kockázata számára nem volt világos és érthető; a perbeli szerződés megkötése előtt az alperes képviseletében eljárt személytől vagy személyektől kapott írásbeli és szóbeli tájékoztatásból reálisan, alappal gondolhatta, hogy a deviza alapú elszámolásból eredő kockázat őt nem, vagy csak korlátozott mértékben terheli, az árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy bizonyos mértékben korlátozott. A felperes perben tett a személyes előadása során a szerződéskötési folyamat ismertetése körében nem, csak ezután, bírói kérdésre tett további tényelőadást arról, hogy elhangzott szóban a szerződéskötés során 1-2 ezer forint mint a változás maximuma. A felperes arra nem tudott konkrétumot közölni, hogy a változást az ügyintéző minek kapcsán jelezte, holott ezt számára alapvető jelentőségű kérdésként minősítette; ez kétségessé teszi az előadását. Ezen felül az alperes vitatása mellett a felperes által személyesen közöltek tényként nem értékelhetők. Az ismertetett bizonyításra szoruló tényekről adott tájékoztatás mellett a felperes felhívásra az autókereskedés részéről eljárt, általa meghallgatni kért személy idézésre alkalmas lakcímét nem jelentette be. [5] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében elsődlegesen az ítélet perköltségre is kiterjedő megváltoztatását, közbenső ítélettel a szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását, míg másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az egyedi szerződés
- pontját a felek egyedileg nem tárgyalták meg; ennek ellenkezőjét az alperesnek kellett volna bizonyítani. Az e pontban foglaltakkal ellentétes tájékoztatást adott számára a gépjármű-kereskedés alkalmazottja, amikor arról tájékoztatta, hogy az elmúlt években nem volt nagy árfolyammozgás, így az árfolyamváltozásban rejlő kockázatot elbagatellizálta. Emellett az egyedi szerződés
- pontjában rögzített tájékoztatás önmagában, külön figyelemfelhívás és tájékoztatás nélkül nem alkalmas a fokozott veszélyre történő figyelemfelhívásra. A Hpt.
- §
(6)és
(7)bekezdésében, valamint a Ptk. 209. §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltak idézése után kifejtette, hogy az alperes által nyújtott tájékoztatás e követelményeknek nem tesz eleget. Mindemellett az EUB C-51/
- számú ítéletéből kitűnően a tájékoztatásnak kellő időben kell rendelkezésre állnia, és az ebből eredő tisztességtelenséget a nemzeti bírónak hivatalból is vizsgálnia kell. Hivatkozott ezen ítélet 74-76., 78., 81., 85., 87.,
- és
- pontjában foglaltakra, kifejtve, hogy a perbeli tájékoztatás nem terjedt ki a kölcsönbe vevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Az egyedi kölcsönszerződés és az Üzletszabályzat támadott pontja nem tartalmazza az árfolyamváltozásból eredő gazdasági következményeket; azt, hogy a terhek gazdaságilag nehezen viselhetővé válhatnak, hogy a forint leértékelődése milyen gazdasági következményekkel jár, valamint, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, és az a hitelszerződés futamideje alatt bármikor bekövetkezhet. Az alperes a szerződés megkötése előtt, kellő időben nem adott olyan kockázatfeltáró nyilatkozatot, amelyet hazavihetett, nyugodtan áttanulmányozhatott volna. Az ítélet figyelmen kívül hagyta az EUB C-26/13., C-186/16., C-51/
- és 227/
- számú ítéleteiben foglaltakat. Állította, hogy a Kúria Konzultációs Testülete
- április 10-i állásfoglalásában írtak értelmében az árfolyamkockázat nem őt terheli. Az alperest terhelte a megfelelő, professzionális intézménytől elvárható tájékoztatás megtörténtének bizonyítása, azonban bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, amelyet a terhére kellett volna értékelni. Az elsőfokú bíróság számára a bizonyításra szoruló tényekről a Pp.
- §
(3)bekezdése szerinti tájékoztatást nem adott. [6] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Az elsőfokú ítéletben foglaltakkal mindenben egyetértett. Előadta, hogy az egyedi szerződés
- pontja az árfolyamkockázat tekintetében világos tájékoztatást adott, annak alapján a felperes nem gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy hogy az őt korlátozott mértékben terheli. A 2/
- PJE határozat III. pontjában foglaltakra is tekintettel valóban terhelte annak bizonyítása, hogy az árfolyamkockázat feltárása a jogszabályoknak megfelelő módon megtörtént. Ennek a kölcsönszerződés
- pontjában írtak, valamint az Üzletszabályzat tartalmilag egyező 18.3.
- pontjában foglalt kockázatfeltáró nyilatkozat csatolása által eleget tett. Ezzel szemben a felperes eltérő tartalmú tájékoztatást nem bizonyított. A gépjármű-kereskedő alkalmazottjának tanúkénti meghallgatása azért maradt el, mert a felperes kifejezett felhívás után sem jelentette be a kézbesítésre alkalmas címét. Arra sem lehetett következtetést levonni, hogy ne biztosított volna a felperesnek kellő időt a szerződéskötés előtt a szerződés tanulmányozására, ezáltal ne tett volna eleget az EUB C-51/
- számú döntésében foglalt követelménynek. A felperes személyes előadása szerint is volt lehetősége a szerződés alapos áttanulmányozására annak aláírását megelőzően. A felperes nem volt szerződéskötési kényszerben, szabadon dönthetett arról, hogy az ismertetett kockázatok mellett megköti-e a szerződést. Hivatkozott a bírósági joggyakorlatra, a támadott szerződéses rendelkezésekkel megegyező szövegű szerződések peresítése mellett egyes perekben hozott, számára kedvező Kúriai és ítélőtáblai döntésekre. Ekként a vizsgált szerződéses kikötés világos és érthető, az nem tisztességtelen. [7] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló
- évi LVIII. törvény
- §
(3)bekezdése alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. [8] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. [9] Az elsőfokú bíróság a döntését a perindításkor hatályban volt, ezért a jelen eljárásban még alkalmazandó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a szükséges mértékben indokolta, nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, illetőleg nem mellőzött lényeges bizonyítást, amely folytán a Pp. 252. §
(2)vagy
(3)bekezdésében foglalt hatályon kívül helyezési ok állna fenn - az 1/
- (VI.30.) PK vélemény
- pontjában foglaltakra is tekintettel. [10] Az 1/
- (VI.30.) PK. vélemény
- pontja értelmében a bizonyítási teherről való tájékoztatás kötelezettségének esetleges megszegése sem vonná automatikusan maga után a határozat hatályon kívül helyezését. Ugyanakkor az iratokból megállapíthatóan az elsőfokú bíróság a
- március 22-én kelt 74.G.41.546/2018/
- számú végzésében, majd a felperes kérésére a
- szeptember 25-én kelt 74.G.41.546/2018/
- számú végzésével megismételten a bizonyítási teherről teljes körű kioktatást adott. Az kifejezetten tartalmazta, hogy a felperes terhére esik annak bizonyítása, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás nem volt érthető és világos, valamint a szóban vagy írásban kapott tájékoztatás alapján alappal feltételezhette, hogy az árfolyamkockázat nem valós, nincs reális valószínűsége, nem őt terheli, vagy annak mértéke csak korlátozott. [11] A perben nem volt vitás, hogy a felek deviza alapú, fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek. [12] A szerződés megkötésekor hatályban volt, ezért a jelen jogviszony elbírálására irányadó a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205/A. §
(1)bekezdése értelmében általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. A Ptk. 205/A. §
(2)bekezdése szerint az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e. Mivel az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezési ellenkérelmében nem tette vitássá, hogy a szerződés 7. pontjában írtak nem egyedileg megtárgyalt, hanem általános szerződési feltételnek minősülő rendelkezések, az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette azokat általános szerződési feltételnek, és helytállóan vizsgálta azok tisztességtelenségét a Ptk. 209. §
(1)bekezdése és a 209/A. §
(2)bekezdése alapján. [13] Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként helytállóan állapította meg, hogy a felperes részére az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás tartalma megfelel a szerződéskötés időpontjában hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 203. §
(6)és
(7)bekezdéseiben írt követelményeknek, az árfolyamkockázatot telepítő szerződéses rendelkezések tisztességtelensége a Ptk. 209. §
(1),
(2)és
(4)bekezdése, valamint a 6/
- és 2/
- PJE határozatok és az EUB C-51/
- és C-186/
- számú határozataiban foglalt iránymutatására is figyelemmel nem állapítható meg. [14] A Ptk.
- §
(5)bekezdése szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A 6/
- PJE határozat értelmében a deviza alapú hitel, kölcsön és pénzügyi lízingszerződések egyik sajátossága, hogy az adós viseli az árfolyamváltozás hatásait. A forint gyengülés az adós fizetési terheinek növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezheti. A 2/
- PJE rögzíti, a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, ami szerint az árfolyamkockázatot - a kedvező kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, melynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható, illetve csak akkor, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára, annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás, vagy annak elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen. A 6/
- PJE alapján a pénzügyi intézményt az árfolyamváltozás kockázatával kapcsolatban terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kell terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség ugyanakkor nem terjed ki az árfolyamváltozás várható irányára, mértékére, valószínűségére. [15] A jelen esetben külön kockázatfeltáró nyilatkozat nem készült, azonban a szerződés
- pontja, illetve az Üzletszabályzat 18.3.
- pontja megfelelő tájékoztatást tartalmazott az árfolyamkockázatra vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy a támadott szerződéses pont felhívta a fogyasztó figyelmét az árfolyam és a kamat alakulásától függő törlesztőrészlet-változás lehetőségére, továbbá arra, hogy a forint leértékelődése a törlesztőrészletek növekedése mellett a teljes hátralevő tőketartozást is növeli, és felhívta a figyelmet arra, hogy a kockázat jelentős. Az árfolyamkockázat viselése korlátlanságának kifejezett, szövegszerű feltüntetése nem volt szükséges. A szerződés szerinti tájékoztatás alapján egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, így felperes is megfelelően mérlegelni tudta az esetleges árfolyamváltozás lehetséges gazdasági következményeit, és értékelni kellett tudnia, hogy a forint leértékelődésével együtt járó törlesztőrészlet és tőketartozás növekedés folytán a szerződés teljesítése gazdaságilag nehezen viselhetővé válik. A Kúria Konzultációs Testülete fellebbezésben hivatkozott
- április 10-i állásfoglalását illetően a Fővárosi Ítélőtábla utal arra, hogy a jelen perben a kockázatfeltáró nyilatkozat a szerződés részét képezte, illetve az általános szerződési feltételekben is megtalálható volt. A tájékoztatás tartalma nem bonyolult megfogalmazású, hanem egyértelmű volt, azt nem több rendelkezés együttes értelmezésével kellett kikövetkeztetni. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tájékoztatás nyújtásának eleget tesz a pénzintézet akkor, ha a szerződés aláírása előtt lehetőséget biztosít a szerződés, illetőleg az abban foglalt tájékoztatás áttanulmányozására, és megfelelően értékelte a felperes személyes előadását, amely szerint az aláírás előtt alaposan átolvasta a szerződést. [16] A Fővárosi Ítélőtábla más perekben az alperes jelen perbelivel azonos tartalmú, az árfolyamkockázat telepítését tartalmazó általános szerződési feltételeinek szövegrészeit már vizsgálta, és annak tisztességtelenségét szintén nem találta megállapíthatónak (16.Gf.40.650/2018/3., 16.Gf.40.143/2019/6-II., 16.Gf.40.041/2020/11.). [17] A Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében a szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A 2/
- PJE határozat III/
- utolsó bekezdésében, valamint az EUB C-51/
- számú ügyben hozott ítéletében kifejtettek alapján a bíróságnak mérlegelnie kell a teljes, az írásbeli nyilatkozat tartalmán túlmutató, vagy azzal esetlegesen ellentétes egyéb tájékoztatást is. [18] A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. [19] Az elsőfokú bíróság a felperes személyes előadását a fentiek szerint értékelte. Az indokolásban megjelölt körülmény folytán - hogy a felperes a saját előadásában nem, csupán kifejezett bírói kérdésre említette meg a törlesztőrészletek változásának felső határáról kapott, félrevezető tájékoztatást, és annak tartalmát nem tudta pontosan előadni - helytállóan találta az alperes vitatásával szemben kétséget kizáró módon nem bizonyítottnak az ilyen szóbeli tájékoztatás megtörténtét. Az elsőfokú bíróság megfelelő módon indokolta, miért támadt kétsége az előadás bizonyító erejét illetően; a fellebbezés sem jelölt meg kellő okot e meggyőződése felülbírálatára. A felperesnek lehetősége volt a félrevezető szóbeli tájékoztatás megtörténtét az azt adó, alperes képviseletében eljárt személy meghallgatásával megerősíteni, azonban - a bizonyítási teherről korábban kapott, megfelelő tájékoztatás ellenére - nem indítványozta az autókereskedés megkeresését a tanú fellelhető címének beszerzése érdekében. [20] Ennek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a szerződés, valamint az Üzletszabályzat rendelkezéseinek tartalmával igazolta azt, hogy a tájékoztatási kötelezettségének megfelelő módon eleget tett, míg a felperes ezzel ellentétes állítását nem bizonyította. A bizonyítás sikertelensége a Pp. 3. §
(3)bekezdése alapján a felperest terheli. [21] Mindezek folytán a kölcsönszerződés szerződési feltételei tisztességtelenségén alapuló érvénytelensége nem volt megállapítható, az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a keresetet. [22] A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokainál fogva - a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] A fellebbezés nem vezetett eredményre, így a felperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes másodfokú perköltségét megfizetni köteles. A Fővárosi Ítélőtábla a felperest az alperes 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján meghatározott, a ténylegesen végzett és szükséges mértékű jogi képviselői tevékenységhez igazodóan mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltségének, valamint a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, 1.603.069 forint fellebbezett perértékhez igazodó 128.246 forint fellebbezési illeték államnak megfizetésére kötelezte. Budapest,
- november
- . Rutkai Éva s.k. a tanács elnöke . Kolozs Balázs s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: dr. Molnár József s.k bíró