Bf.65/2020/30 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(2)bekezdés b),

1. d)és
2. k)pont), ezért életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben határozta meg. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Döntött a lefoglalt bűnjelek sorsáról, a vádlottnak kiadni rendelt pénzösszegek és mobiltelefonok visszatartásáról rendelkezett a bűnügyi költség megfizetéséig. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott indokolás nélkül, a védő téves minősítés miatt és enyhítés végett, valamint a lefoglalt pénzösszeg kiadása iránt jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.149/2020/5. számú átiratában az ügy tanácsülésen történő elbírálására tett indítványt, bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén részt kíván venni, melyet utóbb módosított, közölte, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni. A védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárás szabályokat megtartotta, teljes körű bizonyítást folytatott le, mely alapján megalapozott tényállást állapított meg. A bizonyítási indítványok helytállóan kerültek elutasításra. A törvényszék a bizonyítékokat egymással összevetve értékelte, helytállóan fogadta el a vádlotti védekezést cáfoló bizonyítékokat. Álláspontja szerint a törvényszék okszerűn következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás alapján a magánlaksértés törvényi tényállási elemei nem állapíthatóak meg. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor irányadó körülményeket teljeskörűen számba vette. A három okból is súlyosabban minősülő, kiemelt tárgyi súlyú, hidegvérrel, rendkívüli brutalitással végrehajtott bűncselekményt elkövető, megbánást nem tanúsító, fokozott veszélyességű vádlottal szemben a társadalom védelme érdekében kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztés felel meg a Btk. 79.§-ában rögzített büntetési céloknak, valamint a Btk. 80. §-ban írt büntetés kiszabási elveknek. A feltételes szabadság legkorábbi időpontjának meghatározása törvényes, annak enyhítésére törvényes indok nincs. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 605. § alapján hagyja helyben. [4] A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a vádlott a sértett halálát okozó bántalmazást illetően mindvégig tagadásban volt, csupán annyit ismert be, hogy 2018. március hó 5. napján délelőtt 9 és 10 óra között a sértett ingatlanába bement, ott kutatást végzett, a sértettet megütötte, és megkötözve magára hagyta. Az ingatlanból 20-25.000 forintot vitt magával. A vádhatóság törvényi feladata lett volna a többszörösen minősített emberölésre vonatkozó bűnösség bizonyítása, melynek nem tett eleget, sajnálatos módon a bíróság is egyoldalúan értékelte a bizonyítékokat, a megállapított tényállás megalapozatlan. [5] Kiemelte azon bizonyítékokat, amely miatt véleménye szerint védence felelőssége a minősített emberölés bűntettében nem állapítható meg, és amely a vádlott szavahihetőségét támasztja alá. [6] A vádlott által használt mobiltelefon cellainformációja alátámasztja, hogy március hó 5. napján délelőtt még Dabas-Sári községben, míg délutántól Dabas víztorony körül volt. Azon tényből, hogy a vádlott bizonyítottan a sértett lakásában járt az általa elmondott időpontban, még nem következik, hogy ő ölte meg. [7] A rendőrorvos írott és tanúként szóban kiegészített véleménye nem bizonyítja kétséget kizáróan az elkövetés időpontját, valamint azt, hogy a vádlott bántalmazása volt a sértett halálának oka. Lényegében a rendőrorvos a halál beálltának időpontját 2018. március hó 5. napjának 21 órájára tette. Később előadta, hogy az írott véleményben csak hozzávetőleges időpontot tudott mondani, mely időpont eltérhet a halál beálltának valós idejétől, azt tanúvallomásában lényegesen kiterjesztette. Nyilatkozott a rendőrorvos arra is, hogy a halál időpontjának megállapítása egy becslés, mely számtalan tényezőtől függ. Utalt arra, hogy a bizonytalanság miatt szakértő kirendelését indítványozta, mert a szakvélemény a Be. 191.§

(1)bekezdés h) pontja alapján aggályos. Szakértők is adtak véleményt, amelynek lényege az volt, hogy a halál a bántalmazást követően gyorsan, kb. 30 perc alatt beállt, valamint megállapították, hogy a vádlott által elmondott bántalmazástól létrejöhető és a feltalált sérülések különbözőek. [8] A helyszínen talált nyomok sem támasztják alá a vádlott bűnösségét. A vádlott nem tudott arról, hogy a sértett az ingatlanában készpénzt tartott. A sértett otthon tartott pénzére vonatkozó bizonyítékok beszerzése a vádhatóságnak nem sikerült. Erre vonatkozóan a sértett fiának vallomása nem tekinthető elfogulatlannak. A nagyobb pénzösszeg eltulajdonítása a vádlott részéről csak egy feltételezés, mely nem került az eljárásban kellően alátámasztásra. Ugyanakkor dokumentumokkal igazolható az a tény, hogy a vádlott édesanyjának volt anyagi lehetősége a főbérlő felé fia albérleti díjtartozásának kielégítésére. A vádlottól lefoglalt nagyobb összegű készpénz szakértői vizsgálata megtörtént, azon sem a vádlott, sem a sértett ujjnyom vagy tenyérnyom töredéke nem volt fellelhető. A szakértői vélemény is azt bizonyítja, hogy a vádlottól lefoglalt nagyobb összegű pénz nem köthető a sértetthez. Ezáltal az a feltételezés is megdől, hogy a sértett bántalmazása a pénz tárolási helyének elárulása végett történt. [9] Nem került igazolásra az sem, hogy a vádlott járt volna a padláson, a tárolóeszköz (bödön) vizsgálata sem hozott eredményt, nem volt bizonyítható, hogy a bödönt bárki felnyitotta volna. [10] Furcsának tartotta, hogy a szakértő a DNS profil értékelésről szóló eredményt 2018. március hó 10-i keltezéssel látta el, és adta le, ennek ellenére a hatóság felkészülten már e nap hajnalán két helyszínen házkutatást tartott. A vádlott híváslistájának lekérése is korábban történt, mint ahogy a vádlott a bizonyítékok alapján gyanúsíthatóvá vált volna. Nyilvánvalóan lennie kell olyan iratnak, amely nem került az eljárás iratai közé, amely azt bizonyíthatná, hogy a vádlott már korábban a hatóság látókörébe került az eset kapcsán. Lennie kellett olyan személynek, aki a bűncselekményről már korábban tudomással bírt, aki nem került kihallgatásra. Nem ellenőrizhető az eljárásban, hogy az ügyben még milyen érdemleges információk kerültek elhallgatásra, a nyomozás a vádlott irányában mindvégig célzatos volt. Figyelemmel arra, hogy az ölési cselekményt illetően a vádlott tagadásban van, ezen információk az ügy megítélése szempontjából lényegesek. [11] A beszerzett bűnjelek és szakértői vélemények kategorikusan nem zárják ki, hogy más személy is lehetett a helyszínen az elkövetés időpontjában, vagy hogy a halál időpontja eltérhet az első megállapított időponttól, így a vádlott rész-beismerésének tartalma nem cáfolható. Nem állapítható meg bírói bizonyossággal, hogy a vádlott bántalmazásának eredményeképpen halt volna meg a sértett, az általa okozott sérülések sem indíthattak el ilyen okfolyamatot. [12] Az ítélet részbeni megalapozatlansága miatt elődlegesen a Be.604.§

(1)bekezdés

1. c)pont
2. cb)alpont szerinti hatályon kívül helyezést, másodlagosan pedig a megalapozatlanság másodfokú eljárásban történő kiküszöbölését követően olyan tartalmú megváltoztatást kért, amely a rablás bűntettének vagy a halált okozó testi sértés bűntettének megállapítását lehetővé teszi. Fenntartotta a lefoglalt 1.140.000 forint vádlott részére történő kiadásának igényét is. Az összeg sértetthez tartozása nem nyert bizonyítást, annak tulajdonlására a vádlott meg nem cáfolt magyarázatot adott, ezért a sértetti hozzátartozó részére történő kiadás törvénysértő. Harmadlagosan enyhébb szabadságvesztés büntetés kiszabását látta indokoltnak. [13] A vádlott írásbeli fellebbezés indokolásában bizonyítási indítványokat terjesztett elő. Indítványozta igazságügyi orvosszakértő kirendelését azon szakkérdésre, hogy a sértett halála mikor állhatott be. Kérését azzal indokolta, hogy a rendőrorvos tanú etekintetben bizonytalan vallomást tett, a meghallgatott két orvosszakértőnek pedig nem tartozott kompetenciájába ezen szakkérdés. Kérte ezen túl a szemlebizottság vezetőjének megidézését a szemlét érintő kérdéseire vonatkozóan. [14] A vádlott lényegében a beadványban a tárgyaláson elhangzott észrevételeit ismételte meg, saját állításait támasztotta alá, az elfogadott bizonyítékokat pedig az elsőfokú bíróságtól eltérően értékelte mind hitelességüket, mind pedig bűnössége alátámasztására szolgáló alkalmasságukat illetően. Végkövetkeztetése az volt, hogy a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján felmentő ítélet meghozatalának lett volna helye az emberölés bűntettének vádja alól. Ismételten jelezte, hogy a nyomozati iratokat nem kapta meg teljes egészében, így nem minden irat állt rendelkezésére a védekezés során. [15] Vitatta a rendőrorvos tanúvallomásának hitelességét, álláspontja szerint módosított vallomása tette lehetővé elítélését, mert a meghallgatott két orvosszakértő hiába nyilatkozott vele azonosan, nem voltak a halál időpontjának megállapítására kompetensek. Vitatta a poligráfos szaktanácsadó műszeres vallomásellenőrzésének egzaktságát, valamint a tanúvallomásában foglaltakat, véleménye szerint megpróbálta úgy terelni a vizsgálatot, hogy a kapott eredmény szülessen. A sértett fiának tanúvallomását sem tartotta elfogulatlannak, különösen a házban lévő pénz nagyságára és tárolási helyére vonatkozóan, mert egy cigarettacsikken az ő DNS-e került felfedezésre. Ez pedig csak akként lehetséges, ha az általa vallottnál később, a sértett halálához közelebbi időpontban volt a helyszínen. Nem mellékes az sem, hogy a sértett másokkal azt közölte, hogy már nem ad a fiának több pénzt, mert nem tud rá vigyázni. Utalt arra is, hogy a tőle lefoglalt nagy összegű pénzen nem volt fellelhető a sértett DNS-e, mely azt bizonyítja, hogy a pénz nem tőle származik. A sértett kezének DNS vizsgálatából nem arra a tényre vonható következtetés, amelyet az elsőfokú bíróság megtett, az igazságügyi genetikai vélemény alapján éppen az bizonyosodott be, hogy a vád nem tudta az állítását bizonyítani. A sértett testhelyzetének megjelölése is szavahihetőségét támasztotta alá. Az elfogadott tanúvallomások álláspontja szerint nem voltak következetesek és egymást alátámasztóak, kiemelte az ellentmondó részleteket. Végül foglalkozott a boncjegyzőkönyv adataival, amelyek megítélése szerint ugyancsak az ő vallomását támasztják alá. [16] Az ítélőtábla az ügyet nyilvános ülésre tűzte, a vádlott jelenlétét telekommunikációs eszköz útján biztosította. A vádlott utóbb kérte, hogy a nyilvános ülésen személyesen lehessen jelen, mely kérelme elutasításra került a Be.122.§

(6)bekezdésére alapítottan. [17] A másodfokú bíróság a vádlott bizonyítási indítványait elutasította, nem tartotta szükségesnek az ügyben tárgyalás kitűzését, bizonyítás felvételét. Ekörben részben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletének 30. oldalán kifejtettekkel, miért nem szükséges új orvosszakértő kirendelése, a szemlével kapcsolatosan sem osztotta a vádlott aggályait, az írásbeli dokumentumok és a szemléről készült felvételek alapján a szemle törvényes volta nem volt kétségbe vonható. A másodfokú bíróság nem észlelt olyan releváns anomáliát, amely a szemlebizottság vezetőjének tanúkénti kihallgatását indokolta volna. [18] A nyilvános ülésen a vádlott úgy nyilatkozott, hogy személyi körülményeiben nem történt változás. [19] A védő perbeszédében az írásbeli fellebbezés indokolásban kifejtetteket ismételte meg. [20] A vádlott az utolsó szó jogán írásbeli fellebbezés indokolását lényegében felolvasta. Kitért arra is, hogy a szemléről készített felvételen az egyik mobiltelefonon egy ujjnyomot észlelt, de nincs tudomása arról, hogy ez megvizsgálásra került-e. Arról sincs ismerete, hogy a lefoglalt bűnjeleket megvizsgálták-e, annak mi lett az eredménye. Véleménye szerint több bűnjel került lefoglalásra, mint amennyit letétbe helyeztek. Arról sincs tudomása, hány fénykép, hány percnyi felvétel készült, így nehezített a védekezése. Kérte, hogy az ítélőtábla a vád tárgyává tett bűncselekmény vádja alól mentse fel. [21] Az ítélőtábla az ítéletet a Be.590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen felülbírálta. [22] Megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Nem fog helyt a vádlott azon állítása, miszerint nem kapott meg bizonyos iratrészeket, melyek a védekezésben akadályozták. Már az elsőfokú bíróság is utalt arra ítélete 31. oldal utolsó bekezdésében, hogy az iratokat a vádlott megkapta, a másodfokú eljárásban is megküldésre kerültek részére a kért iratrészek. Az ítélőtábla a vádlottal ellentétben nem észlelt olyan nyomozati hiányosságokat, amelyek a nyomozati munka törvényességét megkérdőjelezték volna, lényeges bizonyítékok ne kerültek volna szakértői vizsgálatra. A vádlott az iratok tartalmát megismerhette, védekezésében semmilyen módon nem volt korlátozva. [23] A törvényszék a bizonyítási eljárást a bizonyítandó tényekre lefolytatta, mely alapján az iratok tartalmának megfelelő, teljes, logikai hibától mentes tényállást állapított meg, mely mentes a Be.592.§

(2)bekezdés a)-d) pontjaiban írt hibáktól. A tényállás megalapozott, ezért az a felülbírálat alapját képezte a Be.591.§

(1)bekezdése szerint. Fel sem vetődik, hogy akár eljárási, akár megalapozatlansági okból az ítélet hatályon kívül helyezésének lehetne helye. [24] A tényállás személyi részében a beszerzett erkölcsi bizonyítvány adatai alapján rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a vádlottat a Dabasi Járásbíróság a

1. december hó
2. napján kelt és
3. március hó
4. napján jogerős 15.Bpk.392/2019/
5. számú végzésével rongálás bűntette miatt (elkövetési idő:
6. július hó
7. napja) 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [25] A bizonyítási indítványok elutasítására is helytállóan került sor. Az ítélet 30-
8. oldalán kifejtettekkel az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. Annak okán, hogy a védő következetesen szakértőként nevezte meg a rendőrorvost, aki tanúként került kihallgatásra, és véleményének megalapozatlanságát illetően is a szakértői vélemény megalapozatlanságára utalt, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy tanúvallomását követően ugyanazon tényre vonatkozóan két orvos-szakértő is nyilatkozott ugyanolyan tartalommal a halál időpontjának megállapítását befolyásoló tényezőkről, annak bizonytalanságairól, illetve a megadott időintervallum lehetséges voltára. A halál lehetséges időpontjára vonatkozóan új szakértő kirendelése nem lett volna indokolt, az az eljárás elhúzódását eredményezte volna. Nem fog helyt az a vádlotti érvelés sem, miszerint az orvosszakértők ebben a körben ne adhattak volna szakvéleményt, illetve ne lettek volna kompetensek. Csupán az hangzott el, hogy a rendőrorvos tanú náluk is nagyobb ismeretanyaggal rendelkezik ezen a téren, mert olyan sok esetben foglalkozott a halál időpontjának megállapításával. A szakértők éppen azt hangsúlyozták, hogy mindenben egyetértenek a rendőrorvossal, jelenleg nincs olyan elfogadott szakmai, tudományos módszer, amellyel pontosabban meg lehet határozni a halál beálltának időpontját. Előadták, hogy több országban orvostudományi kísérletek folynak e tárgyban, de a tudomány állása szerint csupán egy intervallumban határozható meg a halál időpontja. Nem volt tehát olyan körülmény, amely új szakértő kirendelését megalapozottá tette volna. A határidőn túl előterjesztett védői indítvánnyal kapcsolatban kifejtettek is helytállóak, az új Be. az eljárás elhúzását célzó indítványok megtételét immár szankcionálja, szakítva a korábbi eljárásjogi rendelkezésekkel, így járulva hozzá a büntetőeljárások időszerű befejezéséhez, mely a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogának is egyik alkotóeleme. Nyilvánvalóan a vádlottnak lehetősége volt ismételten bizonyítást kérni a már elutasított bizonyítási indítványokkal érintett körben is, azonban további bizonyítás felvételének szükségességét az ítélőtábla sem tudta megállapítani. [26] A törvényszék a bizonyítékokat maradéktalanul felsorolta, azokat összevetette, megindokolta, hogy a vádlott vallomásával szemben miért a tanúk vallomását, az igazságügyi szakértők véleményét és az okirati bizonyítékokban foglaltakat fogadta el. A vádlott írásbeli fellebbezés indokolásában az elfogadott bizonyítékokat vitatta, sejtette, hogy más is lehetett az elkövető. A vádlott és védője is utalt arra, hogy a vádlottra fókuszált csak a nyomozás, de más is lehetett az elkövető, a túl korán bekért telefonos adatok és a túl korán megtartott házkutatások gyanút ébresztenek, hogy más is tudhatott az eseményekről már az előzetes genetikai vélemény előtt. A vádlott valószínűsíthetően azért utalt nyomatékkal egyes nyomozati cselekmények hiányaira, hogy rámutasson arra, hogy a hatóság elégedett volt az ő elfogásával, ezért nem kutakodott tovább, nem vizsgáltatott meg egyes bizonyítékokat, holott ő csak a cselekménysor egy részéért vállalta a felelősséget. [27] A másodfokú bíróság megítélése szerint nem vonható le olyan következtetés, hogy a nyomozati munka során ne történt volna meg a vádlott személyétől független, komplex, más irányú tudakozódás, vagy ne kerültek volna elvégzésre nélkülözhetetlen nyomozati cselekmények. Kétségtelen, hogy amikor az előzetes genetikai szakvéleményt készítő szakértő közölte a nyomozóhatósággal a megállapításait, a vádlottra irányult a figyelem, és a lehető leggyorsabban megtörtént a szükséges és elvárható intézkedés a hatóság részéről. [28] Az igazságügyi genetikus szakértő már az előzetes véleményben megállapította, hogy a sértett fülbevalóján, a kötöző dróton, az elektromos kábelvezeték szennyeződésein, a kendőn kevert autószómás DNS-profilt mutattak ki, mely egyezést mutat a sértett és a vádlott bűnügyi nyilvántartásban szereplő DNS profiljával. A genetikai szakértő a
9. augusztus
10. napján kelt írásban adott szakvéleményében ugyanezen megállapításokat tette. További megállapítása volt, hogy a sértett bal kezének 2-
11. ujjának körömnyiradéka szennyeződéseiből kimutatható volt a vádlott DNS mintája. [29] Valóban - és ennyiben a vádlotti hivatkozás helytálló - a doboztető füléről, a doboztető felső pereméről, valamint a zsíros bödön tetejének pereméről biztosított törletminták az autoszómás vizsgálatok során csak a sértett DNS-profilját mutatták ki, de a szakvélemény arra is utalást tesz, hogy alacsony kópiaszámú DNS-t tartalmaztak a szennyeződések. [30] A zsíros bödön füléről, a GC8952604 sorszámú bankjegy mind két oldaláról, a GZ8275995 sorszámú bankjegy elülső oldaláról, a GA412.1949 sorszámú bankjegy hátsó oldaláról, a GA3766022 sorszámú bankjegy elülső oldalának nyomtöredékéről és a GA3766022 sorszámú bankjegy hátulsó oldaláról biztosított törletminták szennyeződéseiből például emberi eredetű sejtmagi DNS-t értékelhető koncentrációban nem lehetett kimutatni. A szakértő kifejtette, hogy az ilyen típusú minták összehasonlításra alkalmas sejtmagi DNS-profil meghatározásának sikeressége nagyon alacsony. Ennek alapján a mintákon további, összehasonlító DNS-profil vizsgálatot nem is végeztek. [31] Ezen túlmenően a lefoglalt nagyobb összegű készpénz bankjegyeiről vegyszeres eljárással ujj-illetve tenyérnyom kutatást követően azonosításra alkalmas daktiloszkópiai nyomtöredék valóban nem vált láthatóvá. [32] Mindez nem jelenti azt, hogy más bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság ne állapíthatta volna meg, hogy a bödönben volt a tényállásban megállapított összegű készpénz, és azt a vádlott vette el. A törvényszék tételesen levezette, hogy ezen ténymegállapítás során mely tanúvallomásokat és okirati bizonyítékokat fogadott el, illetve kifejtette azt is, hogy a vádlotti vallomást a nála lévő nagyobb pénzösszeg eredetére miért vetette el. A vádlott édesanyját, mint tanút a törvényszék ugyancsak szavahihetetlennek találta, és elvetette azon nyilatkozatát, hogy más pénzből fizette volna ki a vádlott lakbér tartozását. [33] A vádlott által beadványában hivatkozott cigarettacsikk emberi eredetű DNS-t tartalmazó szennyeződéséből egy ismeretlen férfitól származtatható autoszómás DNSprofilt, valamint Y-kromoszómás, férfiági haplotípust mutatták ki megjegyezve, hogy a kimutatott NN1 DNS-profil és a sértett DNS-profilja közötti minden lokuszon legalább egy allél megegyezik, így a két személy esetében nem zárható ki a szülő-gyerek kapcsolat. [34] A szakértői megállapítás nem egyezett tehát a vádlott azon állításával, hogy a cigarettacsikk tanú
12. bűntény időpontjához közeli helyszínen létét és szavahihetelenségét támasztotta volna alá. [35] A sértett körömnyiradékában a vádlotti DNS megtalálható volt, amely azt jelentette, hogy a vádlott által olyan bántalmazásban részesült, amely ellen érdemben védekezett, ezen túl a szakértők szerint védekezési sérülések is megtalálhatók voltak a testen. Amennyiben kizárólag egy pofont kapott volna, ahogyan azt a vádlott előadta, a körömnyiradékban a vádlotti DNS nem lett volna meghatározható. [36] A vádlotti vallomás műszeres vizsgálatára vonatkozóan a poligráfos szaktanácsadó tanúvallomása a bizonyítékok között nem képezett olyan súlyt, amelyre önállóan tényállás lett volna alapítva, a tényállás valamennyi eleme más bizonyítékkal is alátámasztott. [37] A vádlott hivatkozott a tanúvallomások ellentmondásaira is, véleménye szerint azok nem mutattak olyan egyezést, amelyről a törvényszék számot adott. Az ítélőtábla megítélése szerint az elfogadott tanúvallomásokban olyan ellentmondások nem voltak felfedezhetőek, amelyek alapján ne lehetett volna azokra tényállást alapítani. [38] A sértett bántalmazásának mechanizmusa, a sérülések száma, jellege, a halál beálltának oka az igazságügyi orvosszakértők véleményén, a rendőrorvos vallomásán, valamint a boncjegyzőkönyvön alapul. Az a körülmény, hogy a sértett a padláson 1,5-2 millió forint körüli készpénzt tarthatott, hozzátartozó tanúk vallomásával, valamint a vádlottól lefoglalt nagyösszegű bűnjelpénzzel, a lakbértartozásra kifizetett 555.000 forinttal és a kifizetés időpontjával nyert igazolást a főbérlő tanú vallomása által. Közvetett bizonyítékot képeztek a pénzintézeti dokumentumok és további tanúvallomások arra a tényre, hogy a sértett vagyonos embernek számított lakóhelyén. A vádlott maga is beismerte, hogy két helyről pénzt vitt el a házból, mely azt igazolja, hogy azért ment a házba, hogy onnan pénzt hozzon el. Ezen bizonyítékok bizonyítóerejét nem rontja le az a szakvélemény, hogy a vádlottól lefoglalt pénzen a sértettől daktiloszkópiai nyomtöredék nem volt kimutatható. Egyebekben a vádlott nem élt az eljárás során azon jogával, hogy megnevezte volna azon uzsorást, akitől vallomása szerint ilyen nagy összegű pénzt vett fel éppen a bűncselekmény idején, ennek okaként családja biztonságát jelölte meg. Ily módon a kabátjában a házkutatás során megtalált 1.140.000 forint eredetét semmilyen módon nem igazolta. A személyi körülmények, vagyoni viszonyok feltárása során nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a vádlottnak ekkora megtakarítása lehetett volna. [39] A vádlott védekezésének cáfolataként a törvényszék is hivatkozott arra, hogy a szakértők megállapították, hogy a sértett a bántalmazást követően igen rövid időn, legfeljebb fél órán belül elhunyt, a sértett sérülései csupán részben feleltethetőek meg a vádlott által elmondott bántalmazás mechanizmusával (a szék eldőlését a vádlott a helyszínen háromszori próbálkozás után sem tudta bemutatni), a sértetten védekezéshez kapcsolódó sérüléseket is találtak a szakértők, a sértettet a házában tanú
13. és felesége, majd a szemlebizottság is lényegileg ugyanabban a testhelyzetben találta, amelyben a vádlott hagyta. Megállapítható volt, hogy a vádlott bántalmazásával összefüggésben hunyt el a sértett. [40] A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján nem vonható következtetés arra, hogy a sértetthez a vádlott általi bántalmazás, megkötözés után más személy bement volna, aki az ölési cselekményt véghez vitte, és aki a sértett bödönben tartott pénzét is elvitte volna. [41] Az elfogadott bizonyítékok a lényegi részeket illetően egymást alátámasztották, ésszerű kételyt nem ébresztettek. Olyan zárt logikai láncot alkottak, amelyek a másként történés lehetőségét kizárták. [42] Nem fog helyt a vádlotti és védői érvelés a tények megalapozatlanságát illetően. A védő által kifejtettek valójában a vádlott védekezésének elfogadhatóságát támasztják alá. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat és a szakértői véleményeket elfogadta, és a tényeket e bizonyítékokra alapította szemben a vádlotti előadással, a logika szabályainak megfelelően megindokolva, hogy mely vallomást és a szakvéleményeket miért fogadta el, illetve a vádlotti nyilatkozatot miért vetette el. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. [43] Tekintettel arra, hogy a védő és a vádlott eltérő tényállás megállapítására irányuló fellebbezésében lényegében a bizonyítékok felülmérlegelését kérte, arra pedig megalapozottan megállapított tények mellett nincs mód, az eredményre nem vezethetett. [44] A helyesen megállapított tényekből a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény jogi minősítése törvényes, megfelel az anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás alapján - melynek megváltoztatására a fent kifejtettek szerint nem volt indok és lehetőség - a rablás bűntettének és a halált okozó testi sértés bűntettének megállapíthatósága kizárt. [45] A védő által megállapítani indítványozott minősítés, a halált okozó testi sértés megállapításának az a feltétele, hogy az elkövetési magatartás szándékos testi sértést valósítson meg és ezzel összefüggésben gondatlanság formájában következzék be a halálos eredmény. [46] Az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló a Kúria 3/
14. számú Jogegységi határozata alapján az emberölésre, illetve a testi sértésre irányuló szándék megállapításakor, azok elhatárolásakor az elkövető tudattartamának vizsgálata alapján lehet következtetést levonni. [47] A tárgyi tényezők körében a támadott testtájékot, a ténylegesen bekövetkezett sérülés helyét, jellegét, számát, az erőbehatások számát, nagyságát, az elkövető kijelentéseit, és elkövetés utáni magatartását kell figyelembe venni. Az alanyi tényezők között az elkövető személyiségét, az indítóokot, motívumot, a sértett egészségi, fizikai állapotát, életkorát, személyét, valamint az elkövető, és a passzív alany közti viszonyt kell vizsgálni. [48] A tényállásban leírtak szerint a vádlott legalább 7-10 alkalommal megütötte, megrúgta az idős, beteg, női sértett fejét, mellkasát, aki a test különböző részein nagyszámú sérülést szenvedett el. A sérüléseket közepes-nagy erővel okozta. Kifejezetten életfontosságú szerveket támadott. [49] A törvényszék helyesen fejtette ki, hogy ilyen mértékű bántalmazás során a vádlott tudatában fel kellett merülnie, hogy a sértett a bántalmazás következtében az életét veszítheti, ehhez érzelmileg közömbösen viszonyult, azaz a Btk.7.§ II. fordulata alapján eshetőleges szándékkal követte el az emberölés bűntettét. [50] A minősítő körülményekkel kapcsolatban az ítéletben kifejtettek ugyancsak helytállóak. [51] A törvényhozó az elkövetett cselekményre 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. [52] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket maradéktalanul felsorolta. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott ugyan csekélyebb súlyú cselekmények miatt indult, de két folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg cselekményét, melyek közül az egyik jogerős befejezést nyert az elsőfokú eljárás során. A kiegészített előéleti adatok alapján a második, folyamatban lévő eljárás is jogerős befejezést nyert, a vádlott marasztalásával zárult, ezért a két büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés súlyosító körülménykénti értékelése helytálló. [53] Figyelemmel arra, hogy a cselekmény három oknál fogva is súlyosabban minősül, az ítélőtábla nem látott lehetőséget enyhébb, határozott tartamban megállapított szabadságvesztés büntetés kiszabására. Erre akkor lett volna lehetőség, ha a vádlott szembefordult volna tettével, megbánást tanúsított volna, melyet nem tett meg. A személyének kiemelkedő társadalomra veszélyességére vont törvényszéki következtetés helytálló. [54] A Btk.41.§

(2)bekezdése szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, ezért a fokozat megállapítása is törvényes. [55] A Btk.42.§ szerint életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy azt kizárja. A 43.§ szerint ha ez nem kerül kizárásra, legkorábbi időpontját legalább 25, legfeljebb 40 évben állapítja meg. A legkorábbi időpontot években kell meghatározni. A törvényszék által megállapított 30 év megállapítása eltúlzottnak nem tekinthető a cselekmény tárgyi súlyát és a vádlott társadalomra veszélyességének fokát szem előtt tartva. [56] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama is helyesen került a törvényi maximumban meghatározásra. Az ítélőtábla a rendelkező részben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés jellegét a Btk.33.§

(2)bekezdése alapján megjelölte. [57] A védő által a büntetés enyhítésére benyújtott fellebbezés sem vezetett eredményre. [58] A Btk.74.§

(1)bekezdés a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A

(2)bekezdés alapján a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyonra is, amellyel más gazdagodott. [59] A Btk.75.§

(1)bekezdése alapján a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a) a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel. [60] Figyelemmel arra, hogy a megállapított tényállás szerint a sértettől eltulajdonított pénzből került kifizetésre a főbérlő részére 555.000 forint, ezen összeg az okozott kár része, az ítélőtábla ezen összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el, mely nem esik a súlyosítási tilalom hatálya alá. [61] Az ítélet járulékos rendelkezéseit az ítélőtábla ugyancsak törvényesnek találta. Nincs lehetőség a vádlottól lefoglalt 1.140.000 forint vádlott részére történő kiadására. Az irányadó tényállás szerint a vádlott ezt az összeget a sértettől tulajdonította el, ezért az elhunyt sértett okiratokkal igazolt örökösének történő kiadás helytálló. Helyesen történt meg a vádlott részére kiadandó összegek és telefonok visszatartása is a nagyösszegű bűnügyi költség megfizetéséig. [62] A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a Be.599.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen a törvényszék ítéletét a Be.606.§

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.605.§

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. [63] A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámítani rendelte. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Cserni János sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. január hó
4. napján kelt 6.B.23/2019/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.65/2020/
6. számú ítélettel eszközölt változtatással
7. december hó
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. december hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő