← Magyarország

Mfv.10108/2020/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bizonyítási eljárás adatai alapján még közvetett módon sem volt levonható következtetés arra, hogy a balesetet a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta, ezért az alperes a vétkességtől független kártérítési felelőssége alól nem tudta kimenteni magát. á A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.108/2020/

  1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve ... A felperes képviselője: Bodnár és Társa Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: dr. Bodnár Zoltán ügyvéd Az alperes: alperes neve ... Az alperes képviselője: Fehér és Társai Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: dr. Fehér Dániel ügyvéd A per tárgya: kártérítés és távolléti díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.007/2020/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.95/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.007/2020/
  4. számú ítéletét abban a részében, amelyben helybenhagyta az alperest a törvényes levonásokkal terhelten 320.090 (háromszázhúszezer-kilencven) Ft-ban marasztaló rendelkezést hatályon kívül helyezi a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.95/2016/
  5. számú ítéletét e körben részben megváltoztatja és az alperes marasztalását kártérítés jogcímén 224.063 (kettőszázhuszonnégyezer-hatvanhárom) Ft-ra leszállítja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) Ft és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 281.300 (kettőszáznyolcvanegyezerháromszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] A tényállás A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  6. november 16-tól állt munkaviszonyban az alperessel,
  7. február 6-tól az alperes ... telephelyén betonacél feldolgozó munkakörben dolgozott. A felperes alapbére
  8. január 1-től havi 133.000 Ft,
  9. január 1-től 161.000 Ft volt. A felperes gépgyártás-technológiai és számítástechnikai végzettséggel rendelkezik, korábban gépésztechnikusként dogozott. A felperes munkaköri leírása - többek között - a munkavállaló feladataként rögzítette, hogy a munka megkezdése előtt köteles a gép állapotának, biztonsági berendezései (burkolatok) meglétének és működésének ellenőrzésére. A felperes munkába állásakor aláírt és átvett munkavállalói munkavédelmi nyilatkozatban arra is kötelezettséget vállalt, hogy a munkavégzés ideje alatt észlelt munkabiztonsági hiányosságot, veszélyt azonnal jelenti a gazdasági vezetőnek, forgó, mozgó gépbe, berendezésbe nyúlnia tilos volt, továbbá kézzel a behúzható görgőket csak 40 cm-es távolságig közelíthette meg. Az alperes általában évente két alkalommal, továbbá a munkahelyi balesetek után is munkavédelmi oktatást tartott, a
  10. január 17-én és
  11. január 17-i oktatáson, valamint ezen kívül még legalább egy-két alkalommal a felperes is jelen volt. Az alperes az oktatáson felhívta a munkavállalók figyelmét a gépek munkakezdés előtti ellenőrzésére, a védőburkolat leszerelésének és a védőburkolat nélküli géppel történő munkavégzés tilalmára, továbbá arra, hogy amennyiben hibát észlelnek a gép működésében, a munkát abba kell hagyni és jelezni kell a karbantartónak. A felperes a munkaköri feladatait az ún. Cutline típusú betonacél vágógépen végezte, azonban
  12. áprilisban LZ betanította az eltérő mechanizmussal működő Schnell típusú betonacél vágógép kezelésére. A felperes négy órás bemutatót követően vette át a gép kezelését, majd munkavégzését LZ 6-12 órán keresztül figyelemmel kísérte. A gép írásbeli kezelési utasítását a felperesnek nem adták át. A Schnell típusú vágógépen a felperes csak kisegítő jelleggel - a balesetet megelőzően összesen 4-5 alkalommal - dolgozott. Az alperes tilalma ellenére többször előfordult, hogy a munkavállalók a Schnell vágógépen védőburkolat nélkül dolgoztak, amelyet a munkáltató nem észlelt, illetve nem kifogásolt.
  13. június 6-án a 6 órai munkakezdéskor a felperes a Cutline vágógépen dolgozott, majd a gép karbantartása miatt ŐÁ műszakvezető utasítására 9 órától munkáját a Schnell vágógépen folytatta. A vágógép 5 imbusz csavarral rögzített mozgó védőburkolata - amely a veszélyes tér elzárását biztosítja, az acélszárak mozgatására szolgáló görgőket takarja - a munkanap kezdetén a gépen volt, azonban a felperes Schnell vágógépen történő munkakezdésekor már nem volt felszerelve. A felperes a munkavégzést a védőburkolat nélküli gépen kezdte meg, annak hiányát feletteseinek nem jelentette. A 12 mm átmérőjű, 12 m hosszú betonacél darabolása során változó, de inkább nagyobb méretű, 70-100 cm hosszú hulladékok keletkeztek, amelyeket a felperes a megmunkálás során nem tudott eltávolítani, így azokat visszajáratta a behúzási oldal felé. Kb. 10 órakor az egyik visszajáratást a kezelőpanelen jobb kézzel elindította és eközben a bal kezét - annak érdekében, hogy megfogja a gép megállása, a görgők szétnyílása után széthulló vasbeton szálakat - a behúzóvisszajárató, forgó görgőkhöz jóval 40 cm-en belül közel helyezte. A görgők a bal kesztyűjénél fogva a felperes bal kezét behúzták a görgők közé. A mozdulat szükségtelen volt. A felperes előírás ellenes magatartást a munkavégzés során korábban nem tanúsított. A baleset során a felperes bal keze II-III-IV. ujjának nyílt törését szenvedte el. A töréseket a
  14. június 6-án végzett műtéttel helyreállították, azonban
  15. június 25-én a bal kéz III. ujjának részletes amputációját kellett elvégezni.
  16. októbert 2-án a tűződrótokat műtétileg eltávolították, a bal kéz II. ujján
  17. június 9-én újabb műtétet kellett végrehajtani. A kontroll vizsgálatok során az ujj elmerevítését, illetve feszítősín áthelyezését javasolták, az újabb műtéti beavatkozást azonban a felperes nem vállalta. A baleset következtében felperes 10%-os össz-szervezeti egészségszervezeti károsodást szenvedett. Bal kezén a kisujj funkciója élettani, a II. ujja kényszertartásban rögzült, III. ujja középperc táján amputált, a IV. ujjának mozgása részlegesen beszűkült. Valamennyi elváltozás kizárólag a munkahelyi balesetre visszavezethető, maradandó sérülések. Keze állapota végleges, érdemi javulás, romlás nem várható. Torzító hegek nem észlelhetők, kényszertartásban rögzült ujja esztétikai károsodásként értékelhető. A gipsz rögzítése idején -
  18. június
  19. és
  20. július
  21. között - felperes napi 1 órában [9] gondozásra szorult. A felperesnek a baleset következtében - végtagsérülésére tekintettel elhelyezkedési lehetőségei beszűkültek. [10] A felperes a balesettel összefüggésben
  22. június 6-tól
  23. június 5-ig táppénzes állományban volt. A kezelésre történő utazással kapcsolatban összesen 43.870 Ft útiköltsége merült fel. [11] A felperes
  24. június 6-tól vált keresőképessé, ezt követően 56 nap szabadságát töltötte.
  25. augusztus 23-tól október 28-ig keresőképtelen, majd november 2-10-ig ismét szabadságon volt. Az üzemi orvosi vizsgálat megállapította, hogy a felperes a betonacél feldolgozói munkakör betöltésére alkalmatlan, azonban az alperes más munkakört nem ajánlott fel számára és a szabadsága lejártát követően munkabért sem fizetett. A
  26. január 19-én közölt felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette. [8] A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [12] A felperes a többször módosított keresetében vagyoni kártérítésként 20 hónapra 33.000 Ft - 25.000 Ft szép kártya juttatást és 8000 Ft Erzsébet utalvány - , összesen 660.000 Ft összegű elmaradt béren kívüli juttatás, 200.000 Ft az orvosi kezelések miatt felmerült útiköltség térítés, 5 millió Ft nemvagyoni kártérítés, továbbá a
  27. június
  28. és
  29. február
  30. közötti időszakra járó távolléti díj jogcímén 1.757.284 Ft, valamint perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [13] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.95/2016/
  31. számú ítéletével kötelezte az alperest 492.709 Ft vagyoni kártérítés, 2 millió Ft nemvagyoni kártérítés, törvényes levonásokkal terhelten 320.090 Ft, és ezen összegek kamatainak, valamint 266.950 Ft eljárási illeték és 197.335 Ft költség megfizetésére. Megállapította, hogy a perköltséget a felek maguk viselik. [15] Ítéletének indokolásában a munka törvénykönyvéről szóló
  32. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  33. §

(1)és
(2)bekezdésének felhívását követően megállapította, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége objektív, ezért a megállapításnak nem feltétele a felróhatóság. A kárnak nem a munkáltató magatartásával kell okozati összefüggésben állnia, a felelősség fennállásához elég az, ha a kár a munkaviszonnyal összefüggésben éri a munkavállalót, amely körülményeket a felperesnek kell bizonyítania. A felek között nem volt vitás, hogy a felperest 2014. június 6-án munkavégzés közben baleset érte, ezért az Mt. 166.§
(2)bekezdésében foglalt mentesülési okok bizonyításának hiányában az alperes kártérítési felelőssége fennáll. [16] Az alperes a perben a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartására hivatkozva azt állította, hogy a balesetet okozó munkagép védőburkolatát a felperes szerelte le. Ezt az állítását ugyanakkor a munkáltatói vizsgálat és a közigazgatási, illetve bírósági eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás adatai sem támasztotta alá. ŐÁ tanúvallomása szerint munkakezdéskor a védőburkolat a gépen volt, ugyanakkor 6-9 óra között azt valaki leszerelte. Minthogy a munkagép zárt telephelyen volt, az csak az alperes munkavállalója lehetett, akinek magatartásáért felelős. A védőburkolat hiányát ŐÁ napközben és a munkafeladat felperes részére történő kiadáskor sem észlelte, amely pedig arra utal, hogy az alperes az ellenőrzést nem megfelelően végezte, vagy a munkáltató a feladatot, annak tartalmát nem megfelelően határozta meg, amely szintén a munkáltató felelősségi körébe tartozik. Az alperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a védőburkolatot a [14] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] felperes szerelte le, ezért az alperes a felelősség alól nem mentesülhetett. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a felperes gondatlan magatartását - azt, hogy a bal kezét a görgőkhöz közel tette - az Mt. 167. §
(2)bekezdésére figyelemmel vétkes közrehatásként értékelte. Álláspontja szerint az alperes a munkavédelmi oktatással kapcsolatos kötelezettségét teljesítette és a felperes a perben nem bizonyította, hogy a helytelen mozdulatról a betanítás során oktatták ki. Életszerűnek ítélte ugyanakkor, hogy a védőpanel hiánya a felperes figyelmét elkerülte, ezért a baleset körülményeit értékelve a munkáltatóra terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazott. A kereset összegszerűségével kapcsolatban megállapította, hogy a perbeli időszakban a felperes cafeteria jogcímén 660.000 Ft-ra tarthatott igényt, míg útiköltségként 43.800 Ft-ot talált bizonyítottnak, így a kármegosztásra figyelemmel az alperest 462.000 Ft-ban és 30.790 Ft-ban marasztalta, ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes a baleset során maradandó sérülést szenvedett. Bal keze három ujjának sérülése folytán a kéz fogó, tartó és szorító ereje enyhe-közepes fokban csökkent, amely az elhelyezkedésben korlátozza, a jövőben kétkezes manipulációt igénylő tevékenységre 100%-ban nem képes. Az igazságügyi pszichiáter szakvéleménye szerint a felperes pszichés károsodást a balesettel összefüggésben nem szenvedett, családi és társas kapcsolatai elnehezülését nem bizonyította. Mindezen körülményeket értékelve a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértése miatt az elsőfokú bíróság az alperest 2.000.000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A felperes 2016. június 6-tól november 11-ig és 2017. január 20-tól február 24-ig igényelt távolléti díj iránti keresetét annak alaptalansága miatt elutasította. Megalapozottnak találta ugyanakkor a 2016. november 10. és 2017. január 19. közötti időtartamra járó munkabér iránti igényt. Megállapította, hogy az alperes az Mt. 42.§
(2)bekezdése szerinti foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget, a felperes munkaviszonyát nem szüntette meg, így erre az időszakra az Mt. 146. §
(1)bekezdése alapján állásidőre járó alapbér megfizetésére köteles. A peres felek fellebbezése alapján eljárt Székesfehérvári Törvényszék a 2.Mf.20.007/2020/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a perben kirendelt munkavédelmi szakértő kizárólag a felperes munkavédelmi szabályszegő magatartását állapította meg, ugyanakkor annak megítélése, hogy az adott helyzetben a felelősség a felek között hogyan oszlik meg bírói kompetenciába tartozó kérdés volt. Figyelemmel arra, hogy az adott munkagépen a felperes rövid idővel korábban tanult be, azon eseti jelleggel dolgozott, a gép kezelési utasítását írásban nem kapta meg és a gépet az alperes maga is a veszélyes berendezésekre vonatkozó szabályok szerint helyezte üzembe és működtette, ezért a munka irányítójától elvárható lett volna, hogy a felperes adott gépen történő munkakezdését ellenőrizze. Ebben az esetben észlelhette volna, hogy a felperes előírásszerűen végzi-e a munkát és azt is, hogy a Schnell vágógép üzemképes állapotban van-e, vagyis a védőburkolat felszerelt állapotban található-e rajta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem iratellenes, hanem a bizonyítékok okszerűtlen mérlegeléséből ered az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperes munkakezdésekor a Schnell vágógép védőburkolata már nem volt felszerelve. Annak igazolása ugyanakkor az alperest terhelte volna, hogy a védőburkolatot a felperes szerelte le, erre azonban a perben objektív bizonyíték nem volt. Az alperes is csak logikai érveléssel látta ezt igazoltnak, ugyanakkor PI és VSz érdektelen tanúk vallomása szerint a védőburkolat nélküli munkavégzés eltűrt gyakorlat volt a munkáltatónál. Minthogy az alperes az ellenőrzési kötelezettségének nem az adott helyzetben elvárható módon tett eleget, nem volt megállapítható, hogy a baleset kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása miatt következett be. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes a munkavédelmi szabályokat megszegte, mivel észlelnie kellett volna a veszélyhelyzetet, tudhatta, hogy a veszélyes [25] [26] [27] [28] [29] zóna közelében a mozgó alkatrészektől tartózkodnia kell. Ugyanakkor a felperes szándékos magatartása nem volt megállapítható, legfeljebb az, hogy a helyzetet rosszul mérte fel, ezért a kármegosztás arányának megállapítását nem találta jogszabálysértőnek. Az alperes a vagyoni károk körében az utazási költség összegét nem vitatta, azonban álláspontja szerint a cafeteria juttatás kizárólag munkavégzéskor illeti meg a munkavállalót. A törvényszék azonban kifejtette, hogy a kártérítési eljárás során a felperest olyan helyzetbe kellett hozni, mintha a baleset nem következett volna be, így erre a juttatásra is jogosult volt. A sérelemdíj összegének mérlegelésével kapcsolatban - amelyet a felperes a fellebbezésében alacsonynak, míg az alperes aránytalanul magasnak értékelt - a jogerős ítélet rámutatott arra, hogy nem csupán az elszenvedett testi sérülést, hanem a sérült életminőségében, életvezetésében okozott hátrány mértékét kellett értékelni, amely minden esetben egyedi vizsgálaton alapul. Nem volt vitatott, hogy a felperes bal kezének három ujja sérült, az egyiknél részleges amputációt kellett végrehajtani. Két évig volt táppénzen, több műtéten is átesett, a baleset következtében összszervezeti egészségkárosodása 10%-os lett. A keze állapota végleges, abban érdemi javulás nem várható. Fiatal korában elszenvedett sérülése a munkavállalási lehetőségét csökkenti, a bal kéz finommotorikus mozgásának korlátozottsága a mindennapi életben is nehézséget okoz számára, ezért a felperes többszörös munkavédelmi szabályszegését is figyelembe véve a másodfokú bíróság a sérelemdíj leszállítására, de annak felemelésére sem látott lehetőséget. A törvényszék a távolléti díj esedékességének időpontját az Mt.
  2. §
(2)bekezdés rendelkezésére tekintettel vizsgálta. Megállapította, hogy amennyiben a munkavállaló többször egymás után válik jogosulttá távolléti díj számítására, akkor az esedékesség időpontját az adott jogcímen való távolléti díj elszámolásának kezdő időpontja alapján kell megítélni. Mivel a felperes a táppénzes időszakot követően kártérítési igényt nem terjesztett elő, a kezdő nap lehetett az üzemi baleseti táppénzre való jogosultság kezdőnapja. A törvényszék a jogerős ítéletében kifejtette, hogy a munkáltatónak nem csak joga, hanem kötelezettsége is a munkavállaló foglalkoztatása, amelynek elmulasztása esetén az Mt. 146. §
(1)bekezdése alapján a munkavállalót alapbére illeti meg. Ez alól akkor sem mentesülhet a munkáltató, ha a munkavállaló egészségügyi okok miatt nem képes a munkavégzésére. Ha a munkavállaló munkaképes, de az adott munkakört nem tudja ellátni, a munkáltató úgy tehet eleget foglalkoztatási kötelezettségének, hogy más, a munkavállaló egészségi állapotának megfelelő munkakört ajánl fel. Ha a munkaszerződés módosítása nem lehetséges, vagy ehhez a munkavállaló nem járul hozzá, úgy a munkaviszonyt megszüntetheti. Az alperes a másodfokú eljárásban nem tudott arra nyilatkozni, hogy a felperes részére mikor ajánlott fel más munkakört, az alkalmatlannak minősítés előtt vagy azt követően, azonban ennek nem volt jelentősége. A felperes ugyanis nem volt köteles a felajánlott rehabilitált munkakört, ekként a szerződés módosítást elfogadni és az sem volt vizsgálható, hogy a felperes indokoltan utasította-e vissza a rehabilitált munkakörre vonatkozó szerződés módosítást, mert a felperes nem kártérítési, hanem munkabér igényt érvényesített. Az alperes a másodfokú eljárásban hivatkozott először arra, hogy a felperes csak öt nap késedelemmel mutatta be az üzemorvosi véleményt és késedelme idején a munkáltató abban a tudatban volt, hogy a felperes jogszerűen volt távol a munkahelyétől, utóbb vált számára ismertté, hogy ez nem így van. Az alperes azonban az igazolatlan távollét jogkövetkezményeit azonnali hatályú felmondással vonhatta volna le, ezzel kapcsolatos érvelésének a másodfokú eljárás során már nem volt jelentősége. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem [30] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a munkabalesettel összefüggő kármegosztás arányának 99,99-0,01%-os arányban a felperesre terhesebben történő megállapítását, a béren kívüli juttatásra, illetve a munkaköri egészségügyi alkalmatlanságának idejére vonatkozó bérezés iránti [31] [32] [33] [34] [35] [36] kereseti kérelem elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 163. §
(2)bekezdésébe, a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe és a Pp. 221. §
(1)bekezdésébe ütköző ítéletet hoztak, megsértették a bírói mérlegelés szabályait azzal, hogy a logikának és a gyakorlati tapasztalatoknak ellentmondó tényállást állapítottak meg, amely ellentétes az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakkal. A jogerős ítélet ezentúl sérti Magyarország Alaptörvénye alapvetésének O. cikkét, a Szabadság és Felelősség rész XV. és XXVIII. cikkét, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1:2. §
(2)bekezdését, az Mt.
  1. §-át,
  2. §-át,
  3. §
(1)bekezdés d) pontját,
  1. §-át, 65-
  2. §-ait,
  3. §
(1)bekezdését, 169. §
(4)bekezdését, továbbá az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló
  1. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.)
  2. § h) pontját is. A törvényszék a jogerős ítéletében az ellenőrzési kötelezettség elmulasztását rótta az alperes terhére, amely megállapítás ugyanakkor a Pp. 206.§
(1)bekezdésébe ütközően ellentétes a lefolytatott bizonyítás eredményével, amely szerint igazolt, hogy a munkakezdéskor a védőburkolat fent volt a munkagépen, ami nem okszerűségi és mérlegelési, hanem ténykérdés. Arra vonatkozóan, hogy ezt a védőburkolatot a felperes szerelte le, közvetlen, objektív bizonyítékokkal nem tudott szolgálni, ugyanakkor a logika és gyakorlati tapasztalat alapján más magyarázat nem foghat helyt. A védőburkolat a munkakezdéskor a gépen volt, ezen a gépen csak a felperes dolgozott, a baleset bekövetkezésekor pedig már nem volt felszerelve, amely körülmények közvetetten igazolják, hogy azt a felperes távolította el. Álláspontja szerint abban, hogy a másodfokú bíróság ŐÁ és LZ tanúvallomását érintően nem a bizonyíték kizárásáról, hanem a teljes mellőzéséről rendelkezett, a végeredményt tekintve nincs különbség. Az eljárt bíróságok a munkaviszony fennállásán kívül nem indokolták mérlegelésüket, ugyanakkor ez a körülmény nem lehet a bizonyíték értékét meghatározó szempont. Ennek megállapítása súlyosan jogellenes, a tanúvallomás kizárásával ér fel. Helyes mérlegelés esetén ŐÁ és LZ tanúvallomásának kellett volna nagyobb hitelt adni, hiszen munkakörüknél fogva ők voltak abban a helyzetben, hogy a védőburkolatot és munkavégzés folyamatát érintően nyilatkozatot tudjanak tenni PI és VSz állításával szemben pedig nem csupán a munkavédelmi oktatás megtartásának tényét és időpontját, hanem az oktatási naplóval annak tartalmát is bizonyították. Az ellenőrzési kötelezettségnek a munkavédelmi szabályoknak megfelelően eleget tettek. Az alperes érvelése szerint a cafeteria juttatás a munkavállalót az Mt. 169. §
(4)bekezdése alapján csak munkavégzés esetén illeti meg. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a kármegosztás arányát sérelmezve azt is panaszolta, hogy a felperes többszörös munkavédelmi szabályszegése ellenére az eljárt bíróságok a közrehatását csak 30%-os mértékben állapították meg. Az igazságügyi szakértői vélemény és a fényképek alapján egyértelmű, hogy a felperes a görgőkhöz kizárólag szándékosan nyúlhatott, ezért ez a magatartása, valamint a vágógép védőburkolatának leszerelése és a védőburkolat hiányában történő munkavégzése a munkáltató által elháríthatatlan közrehatásnak minősült. A felperes munkaköri leírása nem pusztán munkavédelmi szabályként, hanem külön munkaköri feladatként nevesíti, hogy a burkolatok meglétét ellenőriznie, hiányát pedig jelentenie kell. Ezen bírói mérlegelés sérti Magyarország Alaptörvénye alapvetésének O. cikkében foglalt azon elvet, mely szerint mindenki felelős önmagáért. Az alperes a Kúria EBH 2017.M.16. számú elvi határozatában kifejtett jogértelmezést vitatva arra hivatkozott, hogy ilyen tényállás mellett a munkáltató nem csupán nem képes, de nem is jogosult a munkavállaló foglalkoztatására, sőt az jogellenes volna. Álláspontja szerint az Mt. 146. §
(1)bekezdés alkalmazásának elengedhetetlen előfeltétele, hogy a munkavállaló oldalán a foglalkoztatásra való képesség és készség fennálljon. Amennyiben a munkavállaló a munkakörében nem foglalkoztatható, a munkáltató nem tudja és a munkavédelmi szabályok miatt tilos is a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkakörben foglalkoztatnia. Hangsúlyozta, hogy ebben az esetben nem külső ok alapján mentesül a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettség alól. A más munkakör felajánlási kötelezettségre vonatkozó ítéleti hivatkozásnak pedig nincs jogszabályi alapja, ezért az jogellenes. Érvelése szerint, amennyiben a munkáltató a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatással nem él, vagy annak jogszerű keretei nem adottak és a felek a munkaszerződést nem módosítják, ezzel a munkaviszony lényegében ellehetetlenül. Nem az állásidő következik be, hanem megszűnik a munkaviszony, mert annak teljesítése lehetetlenné válik. [37] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében összemossa a napi munkakezdés általános és a felperesnek az adott gépen történő munkavégzése kezdő időpontját, amely azonban nem esett egybe. Az elsőfokú bíróság ítélete megállapította, hogy az adott gépen reggel 9 órakor kezdett dolgozni, ugyanakkor a védőburkolat meglétét a gépen az elsőfokú bíróság a munkanap kezdetekor állapította meg. Az alperes érvelésével szemben a perben tett nyilatkozata szerint utólag derült ki számára, hogy a védőburkolat nem volt a gépen, ugyanakkor azt ezen a gépen korábban sem látott. A jogerős ítélet helytálló megállapítása szerint a perben rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a burkolatot a felperes szerelte le. [38] A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékokat, különösen a tanúvallomásokat a logika szabályainak megfelelően értékelték és indokát adták annak, hogy miért tekintették aggálytalannak az alperessel jogviszonyban már nem álló PI és VSz tanúk vallomásait. ŐÁ és LZ esetében nem csupán a munkaviszonyuk fennállását értékelték, hanem azt is, hogy a megtett vallomásukkal ellentétes nyilatkozataikkal saját szabályszegő magatartásukat igazolták volna, így vallomásukkal szemben több, alapos kétely hozható fel. [39] A felperes a cafeteria, a munkáltatói közrehatás, valamint a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége tekintetében is egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal. [40] [41] [42] [43] [44] [45] A Kúria döntése és annak jogi indokai A felülvizsgálati kérelem nagyobb részt megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272. §
(2)bekezdés). Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - többek között - a Pp.206.§
(1)bekezdésére hivatkozással a tényállás megállapítását és a bizonyítékok értékelését vitatta. A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírája el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)[46] [47] [48] [49] [50] [51] bekezdésében foglaltak szerint értékelték, megállapításaik egymással és a per egyéb adataival nem voltak ellentmondásban és nem jutottak kirívóan okszerűtlen, logikátlan eredményre sem. A kizárólag eljárási jogszabálysértésre (adott esetben a Pp. 206. §
(1)bekezdésére) alapított felülvizsgálati kérelem nem eredményezheti annak megalapozottságát, mivel ha az eljárási szabálysértés megállapítható, abból még nem vonható le következtetés az anyagi jogszabályhely megjelölése hiányában arra, hogy ennek megsértése is megvalósult. A megsértett anyagi jogszabályhely megjelölése nélkül a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása, és arra vonatkozó jogi álláspont kifejtése mellett sem alapos a felülvizsgálati kérelem a Pp. 272. §
(2)bekezdése alapján. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem a kártérítési felelősség jogalapja vonatkozásában anyagi jogszabálysértésként kizárólag az Mt. 166. §
(2)bekezdés b) pontjára, vagyis a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartására hivatkozott, így a felülvizsgálati eljárásban csupán a munkáltató felelősség alóli teljes mentesülése volt vizsgálható. Ugyanakkor az alperes a kármegosztás mértékére vonatkozóan megsértett anyagi jogszabályt, vagyis az Mt. 167. §
(2)bekezdését nem jelölte meg, így a bíróságok mérlegelése nem volt vizsgálható. Nem volt vitatott a perben, hogy a felek között munkaviszony állt fenn és a felperest
  1. június 6án a Schnell típusú vágógépen történő munkavégzés közben baleset érte. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a baleset bekövetkezésekor a gép védőburkolata hiányzott, amely körülmény nagy mértékben hozzájárult annak bekövetkezéséhez. Az alperes a felelősség alóli teljes mentesülésére alapított érvelése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján közvetett módon csak az a következtetés vonható le, hogy a védőburkolatot a felperes szerelte le, így az Mt.
  2. §
(2)bekezdésének b) pontja alapján mentesülhet a felelősség alól. A védőburkolat balesetet megelőző ellenőrzése körében azonban a meghallgatott tanúk vallomása nem volt egybehangzó. Az ellenőrzési feladatokkal megbízott ŐÁ vallomása szerint a baleset napján a védőburkolat meglétét valószínűleg ellenőrizte (6.M.95/2016/
  1. számú jegyzőkönyv
  2. oldal
  3. bekezdés), a konkrét munkanapra nem emlékezett, azonban nyilván körbejárt ekkor is, megnézte a gépeket (
  4. számú jegyzőkönyv
  5. bekezdés). A tanú ugyanakkor a
  6. számú jegyzőkönyv
  7. oldal
  8. bekezdésében határozottan azt állította, hogy a reggeli ellenőrzéskor a védőburkolat a gépen volt. A tanúvallomás ekként ellentmondást tartalmaz, így nyilatkozata egyértelműen nem támasztja alá a baleset napján történő ellenőrzéskor tapasztaltakat. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében ugyanakkor helytállóan hivatkozott arra, hogy az általános ellenőrzés időpontja a reggeli 6 órai munkakezdés, vagyis nem a felperes ezen a gépen történő munkakezdésének időpontja, így abból egyértelműen nem vonható le következtetés arra, hogy a munkaköri feladat megkezdésekor a gép felszerelése hiánytalan volt. E körben a meghallgatott tanúk azt is alátámasztották, hogy a védőburkolat leszerelése csak kulccsal volt lehetséges (LZ
  9. számú jegyzőkönyv
  10. oldal
  11. bekezdés) , illetve az adott vágógép gyakran meghibásodott és folyamatosan védőburkolat nélkül dolgoztak vele ( PI
  12. számú jegyzőkönyv
  13. oldal
  14. bekezdés). Mindezen tanúvallomások alapján még közvetett módon sem volt levonható következtetés arra, hogy a védőburkolatot a felperes szerelte le, így a felelősség alól az alperes az Mt. 166.§
(2)bekezdés b) pontja alapján nem mentesülhet, mert nem bizonyította, hogy a beleset a részéről elháríthatatlan volt. Ezért a bizonyítatlanság a terhére csak a Pp. 164. §
(1)bekezdésének megfelelően és ezért az alperes a vétkességtől független kártérítési felelőssége alól nem tudta kimenteni magát. A meghallgatott tanúvallomások bizonyító ereje körében az alperes megsértett jogszabályt nem jelölt meg, ezért ezen hivatkozása szintén nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát. Az eljárt bíróságok a felperes cafeteria juttatásra történő jogosultságát a munkáltató teljes kártérítési felelőssége (Mt. 167. §
(1)bekezdés) alapján helytállóan értékelték. Az alperesnek a felperes minden olyan vagyoni kárát meg kell térítenie, amelyet az alperes felelősségi körébe tartozó munkaképtelensége folytán szenvedett el, amelybe a rendszeres béren kívüli juttatás is beletartozott. A felperes a keresetében a munkaköri alkalmatlanságát követően a munkaviszonya megszüntetéséig tartó időtartam körében elmaradt munkabér iránti igényt érvényesített azon az alapon, hogy az alperes foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Az eljárt bíróságok az alperes magatartását az Mt. 146. §
(1)bekezdése alapján állásidőként értékelték, és erre az időszakra a felperes részére alapbérét ítélték meg. [53] A Pp. 3.§
(2)bekezdése szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Nem sérti a kereseti kérelemhez kötöttség elvét, ha a bíróság eltérő jogcímen találja megalapozottnak a keresetet, így a kártérítésre irányuló kereseti követelés a jogcím (elmaradt munkabér) téves megjelölése miatt nem utasítható el. Az adott esetben - az alperes által hivatkozott EBH2017.M.
  1. számú döntéssel egyezően - tény, hogy a felperes a táppénzes betegállományának kimerítését és szabadsága lejártát követően az üzemorvos véleménye alapján a munkakörébe tartozó munkaköre ellátására alkalmatlan volt. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a perbeli esetben a felperes munkaképtelenségét az a munkahelyi baleset okozta, amellyel kapcsolatban a felperes igényt érvényesített és amelynek következtében az adott munkakörre vonatkozó alkalmatlansága a balesetet követően folyamatosan, a szakértői vélemény szerint véglegesen fennállt. Ebből következően a bíróságok álláspontjától eltérően az adott esetben a felhívott elvi határozatban foglalt tényállástól eltérően nem az alperes foglalkoztatási kötelezettségének, hanem kártérítési felelősségének volt jelentősége. A felperes a táppénzes betegállománya lejártát követően a munkahelyi balesetével összefüggő alkalmatlansága miatt nem tudott munkába állni. Ezért nem munkabérre, hanem kártérítésre jogosult a kármegosztás mértékének megfelelően 70%-ban. [54] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben helybenhagyta az alperest a törvényes levonásokkal terhelten 320.090 (háromszázhúszezer-kilencven) Ft-ban marasztaló rendelkezést hatályon kívül helyezte a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.95/2016/
  2. számú ítéletét e körben részben megváltoztatta és az alperes marasztalását kártérítés jogcímén 224.063 (kettőszázhuszonnégyezer-hatvanhárom) Ft-ra leszállította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [52] Záró rész A felperes felülvizsgálati perköltséget nem igényelt, ezért arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett. Az alperes pervesztes lett, ezért a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján köteles megfizetni. [57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján a
  1. november 11-én megtartott tárgyaláson bírálta el. [55] [56] ,
  2. november
  3. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.