Gf.30417/2007/4 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.417/2007/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Halmos Ügyvédi Iroda (4400 Nyíregyháza, Országzászló tér
2. I/3.; ügyintéző: Dr. Halmos Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Kende Ügyvédi Iroda (1118 Budapest, Villányi u. 47.; ügyintéző: Dr. Kende Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, tisztességtelen piaci magatartás megállapítása és kártérítés megfizetése iránt indított perében, a HajdúBihar Megyei Bíróság
3. június 20-án meghozott 7.G.40.066/2006/
4. számú ítélete ellen, a felperes részéről
5. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartást tanúsított azzal, hogy a „. . ." című folyóirat
6. novemberi számában, a
7. oldalon megjelentetett hirdetésében a felperes által előállított termékről készített fotón a saját logóját tüntette fel és a hirdetésben a képen szereplő terméket a saját gépsorán előállított termékként reklámozta. Kötelezi az alperest a jogsértés abbahagyására és eltiltja attól, hogy a felperes termékével reklámozza a saját áruját, valamint attól, hogy a felperes termékének fényképén, valamint más adathordozón rögzített képén a saját cégnevét, vagy logóját tüntesse fel, illetőleg a felperes által számára átadott, a felperes termékét ábrázoló képet egyéb módon nyilvánosságra hozza. Mellőzi a felperesnek az alperes javára elsőfokú perköltség fizetésre kötelezését azzal, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült perköltségeiket a felek maguk kötelesek viselni. A felperes részéről az államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 101 150 (Egyszázegyezer-egyszázötven) Ft-ra leszállítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 101 150 (Egyszázegyezer-egyszázötven) Ft feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - külön-külön 64 950 - 64 950 (Hatvannégyezer-kilencszázötven - Hatvannégyezer-kilencszázötven) Ft feljegyezett fellebbezési eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a felek a másodfokú eljárásban felmerült perköltségeiket is maguk kötelesek viselni. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
8. június 20-án meghozott,
9. sorszámú ítéletével a felperes teljes keresetét elutasította és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 202 336 Ft perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 202 300 Ft le nem rótt kereseti illetéket. A megállapított tényállás szerint
10. évben a felperes új üzem építését és ehhez kapcsolódóan az úgynevezett „magyar kenyér" automatizált, gépi előállítására alkalmas gépsor beszerzését és beüzemelését határozta el. Ennek érdekében a felperes több gépgyártóval - köztük az alperessel - felvette a kapcsolatot és árajánlatot kért tőlük a beszerezni kívánt gépsorra. Az alperes és a felperes képviselőinek első személyes találkozására
11. július 4-
12. között ...ban került sor, amely találkozóval összefüggésben a felperesnek - állítása szerint - 656 287 Ft költsége merült fel. Az alperes a felperes részéről kért ajánlat kidolgozásához különböző adatokat, információkat kért, amelyeket a felperes az alperes rendelkezésére bocsátott. Az alperesnek átadott dokumentumok között szerepeltek - egyebek mellett - a felperes részéről előállított kenyérről - a termék-előállítás különböző fázisaiban készült fényképfelvételek. A felperes közölte az alperessel, hogy a részére átadott adatokat, információkat üzleti titokként kéri kezelni.
13. októberében az alperes átadta a felperesnek a gépsor elkészítésére vonatkozó ajánlatát, azonban azt a felperes nem találta megfelelőnek. A felperesnél folytatott gyártás körülményeinek jobb megismerése érdekében a felek képviselői
14. november 9-én Debrecenben újra találkoztak, és ekkor a felperes további képanyagot bocsátott az alperes rendelkezésére a gépi úton előállítani kívánt termékről. E tárgyalási folyamat közben az alperes a M.P. " . . ." című folyóiratának
15. novemberi számában hirdetést tett közzé, amelyben azt állította, hogy házon belül sikeres tesztet hajtott végre az újonnan kifejlesztett, a tipikus „magyar szabadon vetett" kenyér formájának utánzására alkalmas osztó-gömbölyítő géppel. Az alperes a hirdetésre jelentkezőknek felkínálta a helyi teszt végzését és jelezte azt is, hogy a végső beállításokat magyar szakértők bevonásával kívánják elvégezni a közeli napokban. A hirdetés utolsó bekezdése a következőket tartalmazta: „Szabadalmi okok miatt a gépről nem áll módunkban fotókat közölni, csupán a végeredményről csatoltuk a fotókat". A hirdetéssel együtt 2 fényképfelvétel is közlésre került. Ezek közül az egyik a felperes debreceni sütőüzemében
16. június 22-én sütött kenyérről készült, amelyet a felperes adott át az alperesnek - egyéb dokumentumokkal együtt - az ajánlat elkészítéséhez. A folyóiratban megjelentetett fénykép jobb alsó sarkában azonban az alperes a saját logóját tüntette fel.
17. novemberének végén a felperes képviselői ismét ....ba utaztak az alpereshez üzleti megbeszélésre. Ekkor a felperes képviselői egy együttműködési megállapodás tervezetét adták át az alperesnek, amelyben - a peres felek mellett - szerződő félként tüntették fel a Kaak Nederland B.V-t is, mint a Kaak Csoport vezetőjét és irányítóját. A tervezet
18. pontja a következőket tartalmazta: „Az együttműködés célja az is, hogy sikeres együttműködés esetén a .. Csoport és/vagy leánycégei végleges ajánlatot tudjanak tenni a H.S.Rt. részére egy, a számára minden tekintetben megfelelő gépsor legyártására, leszállítására, beüzemelésére, stb. Az együttműködő felek a megrendelés bekövetkezésétől függetlenül megállapodnak abban, hogy a közösen kifejlesztett és/vagy magyarországi viszonyokra gyártástechnológiára és fogyasztói szokásokra adaptált berendezést a ... Csoport és leányvállalatai csak a H.S.Rt. külön írásbeli hozzájárulása esetén értékesíthetik, a H.S. Rt-n és érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásokon kívül a földrajzi értelemben vett európai felhasználásra. Az együttműködésben mindegyik fél a saját költségén vesz részt, a kötelezettségeit saját költségén köteles teljesíteni. A felek a vállalt kötelezettségeik teljesítésével összefüggő költségeket sem részben, sem egészben nem háríthatják át a többi szerződő félre". Az alperes a felperes szerződési ajánlatát nem fogadta el, a részére átadott szerződéstervezetet nem írta alá. A
19. novemberi hollandiai üzleti tárgyaláson való részvétellel kapcsolatosan a felperesnek - állítása szerint - 2 715 976 Ft költsége merült fel. A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az alperes azzal, hogy a részére üzleti titokként átadott fotót a felperes hozzájárulása nélkül, a saját logójával ellátva, a saját termékeként szerepeltette a „. . ." című folyóiratban megjelentetett hirdetésében, megvalósította „A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról" szóló,
20. évi LVII. törvény (Tpvt.) 2.§ és 4.§-aiban meghatározott jogsértéseket. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, ennek keretében attól, hogy a felperes termékeivel reklámozza a saját áruját, továbbá a felperes termékeiről készült fényképen, illetve más adatrögzítőn rögzített képen a saját cégnevét, vagy logóját tüntesse fel és a részére átadott információkat, adatokat, képeket felhasználja, azokat másnak átadja, vagy nyilvánosságra hozza. Kérte továbbá, hogy a bíróság kártérítés jogcímén kötelezze az alperest a hollandiai üzleti tárgyalásokkal összefüggésben felmerült költségei megfizetésére is, amelynek összegét 2 164 605 Ft-ban jelölte meg. Az alperes a felperes módosított keresetének a teljes mértékben történő elutasítását kérte. Az első érdemi nyilatkozatában még vitatta, hogy a hirdetésben szereplő fotó a felperes által készített kenyeret ábrázolta, utóbb azonban ezt a nyilatkozatát megváltoztatta és etekintetben a felperes előadását elismerte. Következetesen fenntartotta ugyanakkor azt az állítását, hogy a bármelyik üzletben megvásárolható kenyérről készült fotó nem képezheti a felperes üzleti titkát, ezért annak a hivatkozott hirdetésben történt megjelentetésével az alperes nem követte el a Tpvt. 2.§ és 4.§-aiban meghatározott jogsértéseket. Álláspontja szerint a fénykép megjelentésével legfeljebb az azt készítő személy szerzői jogait sérthette volna meg. Ezzel összefüggésben pedig állította, hogy a felperes az eljárás során nem bizonyította, hogy az érintett fotó a jogilag védett szellemi alkotások kategóriájába tartozna, illetve azt, hogy ő lenne a fényképpel kapcsolatos szerzői jogok jogosultja. A felperes kártérítési igényével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az abban megjelölt költségek nem az ő jogellenes magatartása, hanem a felperes „nem egyértelmű" nyilatkozatai miatt merültek fel.
21. novemberéig ugyanis a felperes egyáltalán nem jelezte számára, hogy a tervezetben megfogalmazott kizárólagosságot is magában foglaló, az alperes számára rendkívül előnytelen tartalmú megállapodást kíván kötni. Amennyiben ugyanis a felperes ezt a szándékát az üzleti tárgyalások kezdetén a tudomására hozta volna, úgy tárgyalásokba sem bocsátkozott volna a felperessel és a hivatkozott költségek sem merültek volna fel. Utalt arra is, hogy a szerződéskötésre irányuló tárgyalásokkal kapcsolatos költségek mindkét fél oldalán felmerültek és azokkal előzetesen mindkét félnek számolnia kellett. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy „az alperesnek a felperessel szembeni magatartása nem sérti a Tpvt. 2-7.§-aiban írt rendelkezéseket, a felperes alappal nem kérhette a jogsértés megállapítását, valamint az alperes attól történő eltiltását". Álláspontja szerint a felperes részéről készített fénykép közzétételével az alperes nem tanúsított tisztességtelen piaci magatartást, „ez ugyanis nem tekinthető olyan tisztességtelen gazdasági tevékenységnek, ami a felperes törvényes érdekeit sértette, vagy veszélyeztette volna", és a fénykép közzétételével az alperes a Tpvt. 4.§-ában meghatározott üzleti titok sérelmét sem valósította meg. Kifejtette, hogy „bármely boltban és bárki által megvásárolható kenyér képmása nem sorolható az üzleti titkok körébe, mert olyannyira nyilvánosságra került és ezáltal közkinccsé vált annak kinézete, hogy emiatt ilyen típusú jogvédelemben nem is részesíthető". Megállapította továbbá, hogy az alperesnek ugyancsak átadott receptúrák, technológiai leírások már üzleti titoknak tekinthetők, azonban az eljárás során arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy az alperes ezeket az információkat illetéktelen személynek átadta, vagy nyilvánosságra hozta. A hirdetésben közölt fényképpel összefüggésben az annak készítőjét megillető szerzői jog megsértését az alperes elismerte, azonban „a felperes kifejezetten nem erre alapította az igényét, ezért ez az alperesi elismerés a kereset elbírálására nem hathatott ki, erre vonatkozó felperesi igény hiányában (Pp. 215.§-a)". A felperes kártérítési igényével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes magatartása nem volt jogellenes, annak hiányában pedig az alperes kártérítési felelősségét nem lehetett megállapítani. A fénykép készítőjét megillető szerzői jog megsértésével ugyan az alperes jogellenes magatartást tanúsított, a felperes azonban az emiatt bekövetkezett kárát - felhívás ellenére - nem jelölte meg, ezért a bíróság etekintetben a kártérítési igényét a kár igazolásának hiánya miatt találta megalapozatlannak. Nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségének megállapítására a Ptk. 6.§-a alapján sem. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az úgynevezett „bíztatási kár" megtérítésének egyik konjunktív feltétele a kár bekövetkezését előidéző magatartás szándékossága, amely feltétel fennállása a jelen ügyben rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható. Álláspontja szerint az üzleti tárgyalások során felmerült költségek a felek által kölcsönösen vállalt üzleti kockázat részét képezték, ezért a szerződéskötés elmaradása esetén annak megtérítését a felek egymástól alappal nem kérhetik. Utalt arra is, hogy a felperes több gépgyártóval is tárgyalásokat kezdeményezett, szerződést azonban - nyilvánvalóan - csak az egyikőjükkel kívánt kötni. Ennek megfelelően számolnia kellett azzal, hogy a szerződéskötést nem eredményező tárgyalások költségei nem fognak megtérülni. Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes részéről megjelölt tanú1 és tanú2 tanúk meghallgatását, amely döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a jogvita elbírálható volt, és a tanúk vallomásától nem volt olyan eredmény várható, ami annak kimenetelét befolyásolhatta volna. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és az alperesnek a módosított kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Továbbra is állította, hogy az alperes megvalósította a Tpvt.
22. és 4.§aiban meghatározott jogsértéseket azáltal, hogy a felperes termékéről készült fotót a felperes hozzájárulása nélkül egy szakmai lapban közzétette, úgy, hogy azt a saját termékét ábrázoló felvételként mutatta be. Sérelmezte a felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a hirdetésben megjelentetett fotó nem tekinthető üzleti titoknak. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a megjelentetett fénykép az alperesnek átadott és az elsőfokú bíróság részéről is üzleti titoknak minősített dokumentumok részét képezte. A dokumentációt pedig a maga teljességében kell üzleti titoknak tekinteni, amelynek egy elemét az alperes a hozzájárulása nélkül nem használhatta volna fel. A felperes a fellebbezésében támadta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, amely szerint a felperes a szerzői jog megsértése miatt nem kívánt az alperessel szemben igényt érvényesíteni. Utalt arra, hogy a keresetlevelében az általa érvényesített jog alapjaként kifejezetten megjelölte a „Pp. 86.§-át" (helyesen: Ptk. 86.§-át) is. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH.2004/
23. szám alatt közzétett elvi döntését tartalmazó határozatára, amely szerint a bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelenti azt, hogy amennyiben valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően téves jogcímet jelöl meg, azt a bíróság a határozata meghozatalakor ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kártérítési igénye elutasításával is jogszabálysértést követett el, hiszen az alperes magatartásának jogellenessége (a részére átadott fotó jogellenes felhasználása) és a kár összege egyaránt bizonyítást nyert. Előadta, hogy az alperes kártérítési felelősségének megállapítása nem mellőzhető csupán arra tekintettel, hogy a károkozó magatartás jogi minősítése kérdésében a bíróság álláspontja eltért az ő jogi álláspontjától. Sérelmezte továbbá az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségviseléssel kapcsolatos rendelkezéseit is. Hivatkozott arra, hogy az alperes az eljárás kezdeti szakaszában még tagadta, hogy a hirdetésben közölt fénykép a felperes termékéről készült, amely tényt álláspontja szerint - a perköltségviselés mértékének meghatározása során is figyelembe kell venni. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alperes jogi képviselője nem mindegyik tárgyaláson jelent meg, amely - megítélése szerint - a perköltség megállapításakor ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú perköltségeiben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a hirdetésben megjelent fotó nem tekinthető üzleti titoknak, ezért annak engedély nélküli megjelentetésével az alperes nem valósított meg tisztességtelen piaci magatartást. A szerzői jogok megsértésére alapított felperesi igénnyel kapcsolatosan pedig előadta, hogy az elsőfokú eljárás során a felperes - felhívás ellenére - nem terjesztett elő semmilyen bizonyítási indítványt annak igazolására, hogy az alperesnek átadott fotói a szellemi alkotás kategóriájába tartoztak, illetve arra, hogy a felperes bármilyen perbeli legitimációval rendelkezne az ezzel kapcsolatos igényérvényesítésre. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kártérítési igényét is megalapozottan utasította el, hiszen a kártérítési felelőssége megállapításához szükséges elemek fennállását a felperes a per során nem bizonyította. Fenntartotta azt az állítását, hogy a szerződéskötésre irányuló tárgyalások során tisztességtelen, vagy jogellenes magatartást nem tanúsított és a felperes „kára" kizárólag a saját, nem eléggé előrelátó magatartása miatt merült fel. Az ügyvédi munkadíj összegét sérelmező felperesi fellebbezéssel összefüggésben előadta, hogy az alperes külföldi jogi személy és ebből következően mind az alperes, mind a jogi képviselője oldalán számos többletköltség merült fel, amelyre figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség nem tekinthető eltúlzottnak. A peres felek a másodfokú eljárásban tárgyalás tartását nem kérték. Ezért a Debreceni Ítélőtábla a felperes fellebbezését - a peres felek tájékoztatását követően - tárgyaláson kívül bírálta el, a Pp. 256/A.§