Pf.20358/2008/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére alapított kereseti kérelmében 600.000 Ft nem vagyoni kártérítés és

1. augusztus
2. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetében előadta, hogy
3. augusztus 9-én az alperes ...i üzletében megrendelte az augusztus 7-én tartott esküvőjéről digitális fényképezőgéppel készített képek CD-re történő kiírását és archiválását egy CF-kártyáról. Majd a képek kiírását követően a CF kártyára újabb felvételeket készített a nászútról. A hazaérkezést követően észlelte, hogy a CD-n nem az esküvői fényképek, hanem ismeretlen személyek képei láthatók. Előadta, hogy megismételhetetlen és jelentős eseményt megörökítő képei vesztek oda, és ezzel magánszférához való joga sérült. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem történt hibás teljesítés, a készüléket a kezelési utasítás szerint használták. Hivatkozott arra, hogy a képek bárhol elkeveredhettek. A kár mértéke pedig kizárólag a szolgáltatásért kifizetett 799 Ftos összegre korlátozódhat. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 600.000 Ft-ot és ennek
4. augusztus 9-től járó késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát valamint 146.000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a Ptk.
5. §

(1)bekezdése deklarálja a személyhez fűződő jogok védelmét, továbbá hogy a 76.-

1. §-ig terjedő szakaszok nem kimerítő jelleggel, hanem példálózó módon sorolják fel a személyiségi jogok legtipikusabb eseteit. Kifejtette, hogy a házasságkötés a felnőttkor legjelentősebb, további életvitelt alapvetően meghatározó eseménye. A felperes gondoskodott arról, hogy ezek a pillanatok megörökítésre kerüljenek. Rámutatott, hogy az emberi élet teljességéhez hozzátartoznak az emlékek is, amelyek között kiemelt szerepet töltenek be az esküvői képek. Azzal, hogy a felperes életének legfontosabb napjáról rögzített felvételek eltűntek, megsérült a felperes Ptk.
2. §

(1)bekezdése szerinti személyiségi joga. A felperes felelőssége körében utalt a perben beszerzett igazságügyi szakvéleményre, amelynek alapján megállapítható volt, hogy a felperes nem a saját gépéhez tartozó CF-kártyáról készített CD lemezt kapta meg alperestől. Mivel a szakértő kizárólag a vélemény készítésekor használatban levő Digiboxot tekinthette meg, a perbeli CD-re mentés körülményei nem voltak feltárhatók. Olyan okszerűen felmerülő adat nem állt rendelkezésre, amely azt támasztotta alá, hogy hogyan kerülhetett a felperes birtokába olyan CF-kártya, amelyen levő felvételek az esküvői vacsora idején más helyszínen, eltérő fényképezőgépen készültek. Az alperes szállodai személyzetre történő utalását semmilyen körülmény nem igazolta. A CF-kártya kiemelése nem szükséges az esküvői felvételek megtekintéséhez, így ez a körülmény sem teremthetett alapot arra, hogy a felperes felelőssége felmerüljön. A képek ellenőrzésének szükségszerűségére az eladónak kellett volna a figyelmet felhívni. Így az sem alapozza meg az alperes kimentését, hogy a felperes nem kérte a mentés sikerességének ellenőrzését. A felperes személyiségi jogainak megsérülését kizárólag az okozta, hogy az alperes nem gondoskodott megfelelő berendezés rendelkezésre állásáról. Mivel a CD-re mentés következtében a felperes kiemelten fontos eseményt megörökítő pótolhatatlan emlékei végérvényesen elvesztek, így az ezt enyhítő nem vagyoni kártérítés összegét a keresettel egyezően 600.000 Ft-ban tartotta indokoltnak. A késedelmi kamatról a Ptk. 301. §

(1)bekezdése szerint rendelkezett, míg a perköltségről a Pp. 78. §

(1)bekezdésének megfelelően határozott. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az ítéleti tényállás kizárólag a felperesi előadást tükrözi, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta az alperesi védekezést, a tanú által elmondottakat és a szakértő megállapításait. Hivatkozott arra, hogy a peres felek között a Ptk.

1. § e) pontja szerinti fogyasztói szerződés jött létre. Így a Ptk. hibás teljesítésre vonatkozó szabályai és nem a személyek polgári jogi védelme fejezetében foglaltak irányadók a jogvita elbírálásánál. A felperes maga is a hibás teljesítés kifejezést használta a keresetében. A felperes és felesége nem vitatták azt, hogy önkiszolgáló rendszerű volt a Digibox készülék. Utalt az alperesi tanúvallomás tartalmára, amelyben a felperes azt nem vitatta, hogy a felvételek megtekintésére lehetőség volt, és előadta, hogy nem kérte a megtekintést. Ezzel a mulasztással a felperes lehetetlenné tette igénye bizonyítását. Így állításán kívül nem állapítható meg, hogy mit adott át teljesítésre, és az sem, hogy a teljesítés hibás volt. Hivatkozott arra, hogy az alperes alvállalkozója és az igazságügyi szakértő azt állapították meg, hogy a Digibox készülékbe helyezett memóriakártya esetén kizárólag a memóriakártyán levő adatállomány kerülhet a CD-lemezre. A CD-k elcserélése az üzletben nem történhetett meg, hiszen az idegen CD még el sem készült, abban az időpontban, amikor a felperes a szolgáltatást igénybe vette. Utalt arra is, hogy gazdátlan esküvői képeket tartalmazó képek nem kerültek vissza a laboratóriumba. Senki nem jelentkezett az üzletben felperesi esküvői képeket tartalmazó CD-vel és az idegen CD felvételeket sem kereste senki. Az alperesi üzletből történt távozás után egy hetes ...i tartózkodásuk idején az alperes működési körén kívül, nem ellenőrizhető módon is összekeveredhettek a CD-k, így alperes terhére a hibás teljesítés megállapítása nem jogszerű. Amennyiben az alperest felelősség is terhelné a felvételek elveszítése miatt, az alperes felelőssége kizárólag a 799 Ft összegű vételárra korlátozódhat. A személyiségi jogokat az alperes semmilyen módon nem sértette meg. A Ptk.
2. §

(3)bekezdésében foglaltakra is hivatkozott, miszerint nem sérti a személyhez fűződő jogokat az a magatartás, amihez a jogosult hozzájárult. Így tehát az alperes felelőssége nem áll fenn. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes felelősségét kétségkívül megalapozó szakértői megállapítás az volt, hogy a felperesnek átadott CD-re a képeket teljes bizonyossággal egy másik CD lemezről vitték át és nem CF-kártyáról. Holott a felperes egy CF-kártyát adott át a tanúként is meghallgatott alkalmazottnak. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg a tényállást, amelyre alapított érdemi döntése is helytálló volt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése és a 254. §

(3)bekezdése szerint helybenhagyta, annak helyes indokaira is tekintettel. A Ptk. 75. §

(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a személyhez fűződő jogokat a Ptk. csak példálózva sorolja fel. A magánélet zavartalanságához, ezen belül az emlékekhez, azok ápolásához való jog is olyan személyhez fűződő jogosultság, amelyet a Ptk. abszolút hatállyal, mindenkivel szemben védelemben részesít, a Ptk. 75. §

(1)bekezdésének rendelkezése szerint. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában,

1. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló
2. évi XXXI. törvény
3. §-a értelmében mindenkinek joga van arra, hogy magán és családi életét tiszteletben tartsák. Az elsőfokú bíróság ezen rendelkezések alapján érdemben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát. Attól függetlenül, hogy a felek között létrejött szerződés vállalkozási szerződésnek minősül, a felperes jogosult volt személyhez fűződő jogi igényt érvényesíteni, mivel magánélethez való joga megsértését sérelmezte. A felperes keresetében egyértelműen kinyilvánította, hogy ilyen tartalmú igényt terjeszt elő, és nem önmagában a vállalkozási szerződés hibás teljesítését kifogásolta, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy hibás teljesítésről lehet csak szó, és a szerződési feltételek alapján kizárólag 799 Ft erejéig felel. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes által hivatkozott körülmények kimentési érvként nem voltak elfogadhatóak. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény egyértelműen alátámasztotta a felperesi álláspontot. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a per tárgyát képező szolgáltatásnyújtás idején használatban lévő gépeket meg sem lehetett vizsgálni, tekintettel arra, hogy 2006-ban ezek a gépek teljes körűen kicserélésre kerültek, ez a körülmény pedig az alperes terhére értékelendő. A felperes nem vitásan egy CF-kártyát adott át az alperesi alkalmazottnak, míg a szakvéleményből kitűnően az alkalmazott által átadott CD-n levő felvételeket egy másik CD-ről és nem egy CF-kártyáról másolták át. A szakvélemény alapján az is megállapítható volt, hogy a CD-n látható fotókat más típusú fényképezőgéppel készítették, mint a felperesi felvételeket. Arra nézve a perben semmiféle adat nem merült fel, hogy akár a szállodában, akár máshol cserélték volna el a CD-t. Mindezek alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában, hogy a felperes személyhez fűződő jogát az alperes megsértette. A felperes által előterjesztett nem vagyoni kártérítési igény a másodfokú bíróság megítélése szerint sem volt eltúlzott. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a házasságkötés, a szertartás és a vacsora olyan családi esemény, amely a felnőttkor kiemelkedő és megismételhetetlen eseménye. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a Pp.
4. §

(3)bekezdésének megfelelően értékelte a perben rendelkezésre álló adatokat és a jogsértés tárgyi súlyára tekintettel helytállóan állapította meg a Ptk. 84. §

(1)bekezdésének e) pontja és a Ptk. 355. §

(4)bekezdése szerinti nem vagyoni kártérítés összegszerűségét, annak felülmérlegelésére okot adó körülményt az alperes nem adott elő. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban felmerült költségről a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint határozott, figyelemmel a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-ára. A másodfokú bíróság a felperes által előterjesztett útiköltségigényt csupán a jogi képviselő tekintetében ítélte megalapozottnak, a figyelemmel arra, hogy a felperes megidézésére nem került sor, saját elhatározásából jelent meg a tárgyaláson, ezért a megjelenésével kapcsolatosan felmerült költség nem tekinthető szükségszerűnek. Budapest,
3. június
4. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s. k. a tanács elnöke Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k. . Győriné dr. Maurer Amália s. k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő