Bf.461/2020/13 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés,

(3)bekezdés

1. b)és
2. e)pont], kitartottság bűntettében (Btk. 202. §), kapcsolati erőszak bűntettében (Btk. 212/A. §

(2)bekezdés a) pont, valamint zaklatás vétségében (Btk. 222. §

(1),

(3)bekezdés a) pont). Ezért a törvényszék halmazati büntetésül 5 év 4 hónap szabadságvesztés büntetésre, valamint 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte

1. január
2. napjától
3. július
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének a kitöltését követő nap. A vádlottal vonatkozásában 70.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el, emellett kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 586.681,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. [2] A fentiek szerint kihirdetett ítéletet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség képviselője tudomásul vette, míg a vádlott és védője élt vele szemben fellebbezéssel kizárólag a büntetés enyhítése céljából. [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.257/2019/
5. számú átiratában indítványozta, hogy az elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
7. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdése alapján a Be. 605. §

(1)bekezdésének rendelkezése szerint a vádlott tekintetében hagyja helyben a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen. A fellebbviteli főügyészség képviselője átiratában kifejtette, hogy a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartja alaposnak. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el az ügyben. A felülbírálat tárgyát a Be. 583. §

(3)bekezdésének a) pontja értelmében - figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésére is - csak a fellebbezéssel sérelmezett elsőfokú ítéleti rendelkezés, a kiszabott büntetés neme és mértéke képezi. Az elsőfokú bíróság a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti eljárási szabálysértést nem vétett, a Be. 562. §

(2)bekezdésében írt indokolási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Az első fokon megállapított tényállás megalapozottsága felülvizsgálat tárgyát nem képezhette, figyelemmel a Be. 583. §

(2)bekezdésében írtakra is. Az irányadó tényállás mellett a bűnösség megállapítása okszerű, nem merült fel a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének a lehetősége. A bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek, arra az elkövetéskor hatályos törvény irányadó (Btk. 2. §

(2)bekezdés). Az elsőfokú bíróság továbbá helyesen sorolta fel a büntetéskiszabásnál irányadó alanyi és tárgyi körülményeket és azokat kellő nyomatékkal értékelte. A bejelentett védelmi fellebbezés alapján az időmúlás és a zaklatás vétségére vonatkozó részbeni beismerés sem indokolják a kiszabott szabadságvesztés büntetés mérséklését. Figyelemmel arra, hogy a kiszabott büntetések a Btk. 79-

1. §-aiban megjelölt büntetési célok és büntetéskiszabási elvek eléréséhez feltétlenül szükségesek, enyhébb büntetés kiszabásának nem állnak fenn a törvényi feltételei figyelemmel a Kúria
2. számú BK. vélemény iránymutatásaira is. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései, így a vagyonelkobzásra és a bűnügyi költség összegének megfizetésére kötelezése is helytálló. [4]. ... a vádlott kirendelt védője
3. sorszám alatt terjesztette elő fellebbezésének írásbeli indokolását, melyben az elsőfokú eljárás során előadott védői perbeszédében foglaltakat, illetőleg az enyhítést célzó fellebbezését változatlanul fenntartotta. A büntetés kiszabása során indítványozta értékelni nagyobb nyomatékkal a vádlott vonatkozásában jelentkező és korábban feltárt enyhítő körülményeket és egyben indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés időtartamát az ítélőtábla enyhítse. A A vádlott az ítélőtáblán
4. november
5. napján
6. sorszám alatt érkeztetetten írásbeli indokolással látta el fellebbezését a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslatát fenntartotta. Kifejtette, hogy a letartóztatásának megszüntetését követően gyermekével rendszeresen tartja a kapcsolatot, sikerült elhelyezkednie, ugyanakkor becsatolt egy munkáltatói szándéknyilatkozatot is, ami tartalmazza jövőbeli munkahelyét is. Emellett álláspontja szerint sikerült visszailleszkednie a társadalomba, a vele szemben megállapított bűnügyi felügyelet magatartási szabályait maradéktalanul betartja, így a fenti indokok miatt indítványozta a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését, illetőleg a fogvatartásban töltött idő beszámításával a bíróság vegye kitöltöttnek a büntetését. [6] Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket a Be.
7. §

(2)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el, melynek során megállapította, hogy az előterjesztett védelmi fellebbezések nem alaposak. [7] A fellebbezések kizárólag a büntetés enyhítését célozták (Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont), ezért az ítélőtábla a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében a törvényszék ítéletének csak a jogorvoslattal sérelmezett rendelkezését, illetőleg részét bírálta felül. [8] A korlátozott fellebbezés jogkövetkezménye a korlátozott felülbírálat, a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezésen, illetve ítéleti részen kívül azonban a revízió a Be. 590. §

(5)bekezdése értelmében kiterjed az elsőfokú bíróság eljárásának és azon eljárási szabályoknak a megtartására, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése szerint az ítéletet hatályon kívül kell helyezni (abszolút eljárási szabálysértés), a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre a tekintetben, hogy nincs-e helye a vádlott felmentésének vagy fennáll-e az eljárás megszüntetésének a lehetősége. Hivatalból döntött ezen túl a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(2)bekezdése alapján az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [9] A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút - a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve 608. §

(1)bekezdésének a)-f) pontjában írt - eljárási szabálysértésre, mely az ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. Ilyenre egyébként a fellebbezők sem hivatkoztak, az elsőfokú bíróság az eljárást igen gondosan és alaposan folytatta le. [10] A másodfokú bíróság ugyanakkor a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú határozat megalapozottságát nem vizsgálhatta és döntését a törvényszék által megállapított tényállásra alapította. A szankciós fellebbezés elbírálásakor a tényálláshoz kötöttség teljes. ABe. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában foglalt tények és adatok is teljesek és hiánymentesek. [11] Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Büntethetőségi akadály hiányában a vádlott felmentésére nem kerülhetett sor. [12] A tényállásban megállapított cselekmények pedig valóban a Btk. 192. §

(2)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés

1. b)és
2. e)pontjai szerint minősülő és büntetendő - kizsákmányolás céljából erőszakkal, fenyegetéssel az elkövető a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal elkövetett - emberkereskedelem bűntettét, a Btk. 202. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő kitartottság bűntettét, a Btk. 212/A. §

(2)bekezdés a) pontjába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő - könnyű testi sértés és becsületsértés vétségével elkövetett - kapcsolati erőszak bűntettét, valamint a Btk. 222. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő - volt élettárs sérelmére elkövetett - zaklatás vétségének tényállásait merítette ki. [13] A büntetés kiszabásának felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket hiánymentesen, hibátlanul feltárta. Részletesen megindokolta, hogy az egyébként kedvezőtlen előéletű vádlott esetében miért tér el a szabadságvesztés büntetési tételének középmértékétől. Ezen indokokkal az ítélőtábla is teljes egészében egyetértett. A vádlott büntetett előéletű, hasonló jellegű erőszakos bűncselekmények elkövetésére hajlamos személyisége, valamint a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények kettőt meghaladó száma, a családon belüli erőszakkal összefüggő bűncselekmények mind országos, mind helyi szintű elszaporodottsága miatt a kiszabott büntetés tettarányos, a büntetési célok elérésére alkalmas, igazodik a bűnösség mértékéhez, tükrözi a vádlott társadalomra veszélyességét. Így az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés büntetés, illetőleg az azzal arányos tartamú közügyektől eltiltás mellékbünteéts enyhítésére nem látott törvényi lehetőséget, ezért a büntetést támadó védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata is megfelel az irányadó anyagi jogszabályoknak. [14] Az ítélet járulékos rendelkezései a törvénynek megfelelnek, így az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyában hozott további, a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára, az előzetes fogvatartás beszámításával kapcsolatos, a vagyonelkobzásról, illetőleg a bűnügyi költség viseléséről szóló döntései is mindenben megfelelnek az elsőfokú határozatban hiánytalanul felhívott jogszabályi rendelkezéseknek. [15] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [16] A Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezéssel érintett vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült kirendelt védői díjnak a megfizetésére, melynek összege a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(3)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. november
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Lányi Csaba sk. előadó bíró, Dr. Virágh Pál sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.6/2019/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerős. Debrecen,
4. november
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke