Bf.462/2019/19 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(4)bekezdés a) pont, II. rendű vádlott terhére megállapított bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapja helyesen Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont 1. fordulat,

(4)bekezdés a) pont. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság I. rendű vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés a) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.

1. §] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a szabadságvesztést a végrehajtása elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani, amelyből az I. rendű vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. I. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.

1. §] miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap szabadságvesztésre és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy azt a végrehajtás elrendelése [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] esetén börtönben kell végrehajtani, amelyből a II. rendű vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Kft.-vel szemben 5.000.000,- forint pénzbírságot szabott ki, valamint 389.934.242,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A Kft. tulajdonát képező ingóságokra és a Kft. kötelezettel szemben fennálló vevőkövetelésének biztosítására a Kecskeméti Járásbíróság 8.Bny.491/2016/
2. számú jogerős végzésével elrendelt zár alá vételt fenntartotta. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és részben megállapította, hogy azok az ügyirat részét képezik, részben pedig kiadni rendelte a Kft. képviselőjének. A nyomozás során helybenhagyólag lefoglalt Tallmann 1800 típusú flakonrendező lefoglalását megszüntette és azt a Kft. képviselője részére kiadni rendelte, és egyúttal rendelkezett annak zár alá vételéről a Kft.-vel szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítása érdekében. Kötelezte továbbá a vádlottakat az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség egyetemleges viselésére is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre, így az ügyészség I. rendű és II. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést egyezően hosszabb tartamú börtönfokozatú szabadságvesztés büntetés, közügyektől eltiltás és hosszabb tartamú gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól történő eltiltás érdekében. I. rendű vádlott felmentés érdekében jelentett be fellebbezést arra hivatkozással, hogy bűncselekményt nem követett el. Az ügylet során mindvégig jóhiszeműen járt el abban a tudatban, hogy a gépsor beszerzése a piaci ár alatti áron történt.I. rendű vádlott fellebbezésében előadta, hogy nem bírt tudomással arról, hogy II. rendű vádlott honnan, milyen áron szerezte be a gépsort, a pályázattal személy szerint nem nyert semmit és az általa képviselt cég sem tett szert tisztességtelen bevételre. I. rendű vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény hiánya okából, másodlagosan bizonyítottsága hiánya okából történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. II. rendű vádlott és védője egyezően elsődlegesen a II. rendű vádlott bűncselekmény hiánya okából, másodlagosan bizonyítottsága hiánya okából történő felmentése érdekében, míg harmadlagosan a bűnösség megállapítása esetén rövidebb tartamú szabadságvesztés és rövidebb tartamú próbaidő megállapításáért jelentett be fellebbezést. A Kft. jogi személy jogi képviselője elsődlegesen a pénzbírság kiszabásának és a vagyonelkobzás elrendelésének mellőzése, másodlagosan annak alacsonyabb összegben történő megállapítása iránt, a vagyonelkobzás tekintetében a jogosulatlan vagyoni előny összegéhez igazodó megállapítás iránt fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség az ügyészség által bejelentett fellebbezést fenntartotta, a vádlottak, védők, valamint a jogi személy jogi képviselőjének fellebbezéseit nem tartotta alaposnak. Észrevételezte, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ítélettel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan I. rendű és II. rendű vádlottak védőit a vádlottakat megelőzően nyilatkoztatta. Észrevételezte továbbá, hogy a törvényszék a költségvetési csalás bűntettének minősítése során elmulasztotta a tényleges elkövetési magatartásra utaló törvényi tényállási fordulatra történő utalást, valamint a jogi indokolásban II. rendű vádlott vonatkozásában a Btk.
3. §

(2)bekezdésére, illetőleg az elkövetési értéket meghatározó Btk. 459. §

(6)bekezdés d) pontjára történő hivatkozást. Indítványozta a fellebbviteli főügyészség, hogy a másodfokú bíróság további súlyosító körülményként értékelje a költségvetési csalások elszaporodottságát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlzottan nagy nyomatékkal vette figyelembe a vádlottak büntetlen előéletét és a jelentős időmúlást, így tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a büntetési célok végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabásával is elérhetőek. [16] [17] [18] [19] [20] Összességében azt indítványozta, hogy ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, pontosítsa I. rendű és II. rendű vádlottak esetében a költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapját, az I. és II. rendű vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés és gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás tartamát súlyosítsa, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést és a vádlottakat ítélje közügyektől eltiltásra is, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. I. rendű vádlott védője fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék ítélete megalapozatlan. Erre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság bizonyítást vegyen fel, amelynek keretében igazságügyi szakértő által készített szakértői véleményt bizonyítékként értékelje, továbbá tanúként hallgassa ki , aki az képviselője volt, és nyilatkoztassa arra vonatkozóan, hogy az Ister Servis s.r.o.-nak volt-e gazdasági kapcsolata a Kft.-vel. A megalapozatlanság körében hivatkozott arra is, hogy bár a vádirat szerint I. rendű vádlott a munkatársát ejtette tévedésbe, az elsőfokú bíróság erre vonatkozóan nem folytatott le bizonyítást, és nem is tett az ítélet tényállásában olyan megállapítást, amely szerint az I. rendű vádlott az bármelyik munkatársát megtévesztette volna. I. rendű vádlott védője sérelmezte, hogy a törvényszék nem vizsgálta, hogy az által megtartott helyszíni ellenőrzési időpontjáig megtörténhetett-e a vádlottak által hivatkozott értéknövelő beruházás, így álláspontja szerint az ítélet erre figyelemmel is megalapozatlan. Utalt arra is, hogy Takács Nándor szakértő véleménye szerint a gépek piaci áron kerültek beszerzésre, valamint arra, hogy a szakértő meg tudná azt állapítani, hogy a helyszíni ellenőrzéskor készített fényképfelvételek alapján ugyanolyan állapotban volt-e a vizsgált gépsor, mint amikor a szakértői vizsgálatot elvégezte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást az okozott vagyoni hátrány összegét illetően is, hiszen az iratok szerint a támogatás mértéke 50% volt, így a 156.000.000,- forintos vételárat figyelembe véve az elkövetési érték 78.000.000,forint lenne. Véleménye szerint a vádiratban, valamint az ítélet 9. oldalának második bekezdésében meghatározott 389.934.242,- forint elkövetési érték magába foglal olyan gép utáni támogatási összeget is, amely nem képezte a vád tárgyát, így arra vonatkozóan az elsőfokú bíróság tényállást sem állapított meg. I. rendű vádlott védője kifejtette továbbá azt is, hogy nem volt a piaci ár feletti a beszerzés, így egyáltalán nem keletkezett vagyoni hátrány. Ebből fakadóan amennyiben I. rendű vádlott mégis valótlan tartamú nyilatkozatot tett, úgy csak az úgynevezett adminisztratív költségvetési csalás állapítható meg, amely esetben a cselekmény a Btk. 396. §

(7)bekezdése szerint minősül. A büntetés kiszabása körében utalt az időmúlásra és I. rendű vádlott idős korára. Álláspontja szerint figyelemmel arra, hogy a költségvetést tényleges vagyoni hátrány nem érte, téves a törvényszéknek a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése, így összességében elsődlegesen a bűncselekmény hiányában, másodlagosan a bizonyítottság hiányában történő felmentésre, harmadlagosan pedig a bűnösség megállapítása esetére eltérő minősítésre, és az I. rendű vádlottal szemben megrovás vagy próbára bocsátás alkalmazására tett indítványt. II. rendű vádlott védője fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy Kft. közel 170.000.000,- forintot fordított a gépsor átalakítására, amelyet alvállalkozó útján az bevonásával végzett el. Sérelmezte, hogy a nyomozás során II. rendű vádlottal szemben közölt alapos gyanú csalás bűntettére vonatkozott, így álláspontja szerint az, hogy a vádelemelésre költségvetési csalás bűntette miatt került sor, sérti a védekezéshez való jogot. Kifejtette, hogy a felvett bizonyítás során nem lehetett cáfolni azt a tényt, hogy I. rendű vádlott nem tudott a láncolatos értékesítésről, ebből következően az I. rendű vádlott nem követhette el a terhére rótt költségvetési csalás bűntettét, amelyből viszont az következik, hogy ezen bűncselekmény bűnsegédje nem lehetett II. rendű vádlott. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a kapacitás bővítésére figyelemmel I. rendű vádlott valós értéken szerezte meg a gépsort. [21] [22] [23] [24] [25] [26] II. rendű vádlott védője az I. rendű vádlott védőjéhez hasonlóan vitatta a törvényszék által megállapított 389.934.242,- forint elkövetési értéket, hiszen az a által szállított pálinkafőzdei gyümölcsfeldolgozó gépsorra igénybe vett támogatási összeget is tartalmazza, amely ügyletre az elsőfokú bíróság nem vett fel bizonyítást és nem állapított meg tényállást. II. rendű vádlott védőjének álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyíték értékelésének körében logikai hibát is vétett, hiszen I. rendű és II. rendű vádlott a nyomozás során azért nem említette az értéknövelő beruházást, mert erre vonatkozó kérdést a hatóság tagjai nem intéztek hozzájuk, így téves az elsőfokú bíróságnak az a logikája amely azt rója fel a vádlottaknak, hogy olyan körülményre nem hivatkoztak, amelyre vonatkozóan kérdést sem tettek fel nekik. Álláspontja szerint úgyszintén a logika szabályaival ellentétesen állapította meg a törvényszék, hogy II. rendű vádlott az 500.000.000,- forint vételárat annak tudatában állapította meg, hogy I. rendű vádlott cége körülbelül ilyen összeg után tud támogatást igénybe venni. Összességében II. rendű vádlott felmentését indítványozta elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiánya okából, míg harmadlagos indítványa a bűnösség megállapítása esetére rövidebb tartamú szabadságvesztés és rövidebb próbaidő kiszabása volt. Az enyhítésre irányuló fellebbezésének indokaként kifejtette, hogy a tényállás szerint a Kft. gazdagodott a jogosulatlan támogatás összegével, amely céggel szemben zár alá vétel van a vagyonelkobzás biztosítására, ebből fakadóan a vagyoni hátrány várhatóan meg fog térülni. A Kft. jogi személy jogi képviselője fellebbezésének indokolásában hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, így a kft.-vel szemben tévesen került sor mind a vagyonelkobzás, mind a pénzbírság kiszabására, így elsődlegesen ezek mellőzésére, másodlagosan pedig a vagyonelkobzásnak a ténylegesen okozott vagyoni hátrányhoz igazodó összegben való megállapítására tett indítványt. I. r. vádlott védője a másodfokú eljárásban a fellebbezésének írásbeli indokolását módosította és kiegészítette. Tárgyalás tartását és bizonyítás felvételét, ennek keretében a ltal megküldött CD-n található, és az által végzett helyszíni ellenőrzések jegyzőkönyveinek és az ennek során készült fényképfelvételeknek, és az általa becsatolt Takács Nándor kiegészítő igazságügyi szakértői véleményének ismertetését, valamint az ellenőrzésben részt vett személyek tanúkénti kihallgatását indítványozta. Álláspontja szerint a kiegészítő igazságügyi szakértői vélemény, valamint a CD-n szereplő fényképek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokkal és iratokkal ellentétes megállapítást tett az elsőfokú ítélet 23. oldalán, mivel nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy ugyanaz a gépsor került beszerzésre, mint amit később a szakértő a helyszínen megtekintett. Álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratok alapján az állapítható meg, hogy a beépített gépsor a mai állapotának megfelelően került átadásra 2010. augusztus 28. napján, azaz a támogatási szerződésben foglaltaknak megfelelően, amit a kiegészítő igazságügyi szakértői vélemény is valószínűsített. Az I. r. vádlott cselekményének eltérő, az 1978. évi IV. törvény 288. §-a szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének minősítésére irányuló indítványát azzal indokolta, hogy az I. r. vádlott jogtalan haszonszerzési célzatára az elsőfokú ítéleti tényállás nem tartalmaz megállapítást, illetve a gépsor ma is megfelel a pályázatban, illetve a támogatási szerződésben foglaltaknak, így a csalárd jellegű magatartást álláspontja szerint nem lehet megállapítani. Minderre figyelemmel kizárólag arra lehet következtetést levonni, hogy hamis magánokirat került benyújtásra a projekt megvalósítása során, ezért legfeljebb jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének minősíthető az I. r. vádlott cselekménye, amely az I. r. vádlott büntetésének lényeges enyhítését is indokolja. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen fenntartotta az átiratában foglaltakat, azzal, hogy az elsőfokú ítélet I. r. vádlott személyi körülményeire vonatkozó részének, másik ügyben hozott nem jogerős büntetésével való kiegészítését indítványozta. [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] I. r. és II. r. vádlottak védői a fellebbezési nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezés irásbeli indokolásában, illetve az I. r. vádlott védője a fellebbezés indokolásának kiegészítésében foglaltakat mindenben fenntartották, azt azzal egyezően adták elő. A vagyoni érdekelt jogi képviselője a fellebbezési nyilvános ülésen a költségvetésnek okozott kár vonatkozásában a vagyonelkobzás alkalmazását indítványozta. I. r. vádlott az utolsó szó jogán a felszólalásában előadta, hogy a beszerzett automata gépsor a mai napig működik, a Lidl saját márkás termékét palackozza. II. r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz, illetve hivatkozott arra, hogy kiskorú gyermekei eltartásáról saját háztartásban gondoskodik. A bejelentett fellebbezések közül kizárólag a jogi személy jogi képviselője által a vagyonelkobzás leszállítása vonatkozásában bejelentett fellebbezés volt alapos. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 590. §

(1)és

(2)-bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ahogy arra a fellebbviteli főügyészség az átiratában hivatkozott, eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az ítélettel kapcsolatos jogorvoslati nyilatkozatok körében I. rendű vádlott védőjét az I. rendű vádlottat megelőzően, míg II. rendű vádlott védőjét a II. rendű vádlottat megelőzően nyilatkoztatta. A Be. 551. §

(2)bekezdése szerint ugyanis a jogorvoslatok sorrendje a következő: az ügyész, a magánfél, vagyoni érdekelt, a vádlott és a védő nyilatkozata. Ezen eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére kihatása nem volt, ezért az ítélőtábla csupán ennek megállapítására szorítkozott. A törvényszék a tényállás felderítési feladatának eleget tett és a vád tárgyát képező tényekre nézve a szükséges és lehetséges körben és terjedelemben a bizonyítást felvette. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el amikor a bizonyítási indítványokat elutasította, annak megfelelő indokát is adta az ítéletében, amellyel a másodfokú bíróság mindenben egyet is értett. A törvényszék széleskörű bizonyítást vett fel a gépsor németországi beszerzésére, valamint szállítására vonatkozóan egyaránt. Ennek kapcsán körültekintően vizsgálta azt, hogy I. rendű vádlottnak mennyiben volt tudomása a gépsor németországi beszerzésének körülményeiről, és a fuvarosok tanúvallomásai, valamint a szállítással kapcsolatos okmányok és a adatok alapján megfelelő indokokkal vetette el azt vádlotti védekezést is, amely szerint a Németországban megvásárolt gépsoron Szlovákiában jelentős értéknövelő beruházást hajtottak végre. A Be. 167. §

(4)bekezdése alapján a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg. Ebből következően a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása az elsőfokú bíróság feladata, amely feladatát önállóan, a vád keretei között végzi el. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységének kizárólag az képezi korlátját, hogy ezen tevékenységének minden lényeges bizonyítékra kiterjedőnek, életszerűnek és logikusnak kell lennie. A törvényszék bizonyítékértékelő tevékenysége megfelelt ezeknek a kritériumoknak, az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott az egymással ellentétes bizonyítékokkal is. Kimerítő és megfelelő indokát adta annak, hogy a vádlottak utólagosan elvégzett értéknövelő beruházásra vonatkozó védekezését milyen adatok alapján vetette el. Ennek során jelentőséget tulajdonított az általa szakértői véleményként értékelt I. r. vádlott megbízása alapján magánszakértőként eljárt igazságügyi mérnök szakértő által készített szakvéleménynek is. Megállapította azt is, hogy a szakértői véleménynek a cselekmény jogi minősítésére nincs kihatása. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján - helyes érvelés mellett - nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy a Kft. nem pontosan azt a gépsort, illetve nem olyan kapacitással vásárolta meg az ltal nyújtott támogatásból, mint amit a szakértő hat évvel az elkövetést követően a helyszínen megtekintett. Ezt találta alátámasztottnak a II. r. vádlott védője által becsatolt, és a nyomozás során jogsegély keretében tanúként kihallgatott nyilatkozata [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] alapján is, amely szerint a részére megküldött felvételeken látható gépsor nem azonos azzal, mint amit 2010. áprilisában a Kft. részére értékesítettek, valamint a pénzforgalmi adatokra tekintettel is, amely bizonyítékokból megfelelő indokokkal vont le ténybeli következtetéseket. Miután az I. r. vádlott védője által becsatolt igazságügyi szakértő kiegészítő szakvéleményétől, az ellenőrzési jegyzőkönyvektől, illetve a fényképfelvételektől, mint ahogy az ellenőrzésben részt vett személyek kihallgatásától sem várható a törvényszék által értékelt bizonyítékoktól eltérő, az ügy elbírálása szempontjából releváns bizonyíték, ezért a másodfokú bíróság a bizonyítási indítványokat elutasította. A törvényszék túlnyomórészt hiánytalan, megalapozott tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság a tárgyalás anyagát képező ügyiratok egybehangzó adatai alapján a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ítélet

1. oldalának második bekezdését ugyanakkor annyiban helyesbítette, hogy a mindösszesen 389.934.242,- forint támogatási összeget fizetett ki a Kft. részére, amelyből a Kft. képviseletében eljáróI. rendű vádlott megtévesztő magatartása, azaz a valótlan tartamú okiratok elbíráló hatóság részére történő benyújtása következtében 161.159.250,- forint kifizetésére került sor, amelyhez a Kft. és a képviseletében eljárt II. rendű vádlott segítséget nyújtott. A Csongrád Megyei Főügyészség a 2.B. 1103/2016/1-I. számú vádiratában indítványozta a Kftvel szemben pénzbírság kiszabását. A fenti helyesbítéssel és kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes és hiánytalan és az a másodfokú felülbírálat alapját képezte. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú bíróságnak nincsen törvényes lehetősége a bizonyítékok eltérő értékelésére, így a felmentés érdekében bejelentett, lényegét tekintve azonban a bizonyítékok eltérő értékelését célzó fellebbezések nem vezethettek eredményre. Az elsőfokú bíróság a tényállásból helyesen következtetett I. rendű vádlott és II. rendű vádlott bűnösségére, és az általuk elkövetett bűncselekményeket - még az elkövetési érték tekintetében helyesbített tényállás szerint is - a törvénynek megfelelően minősítette. Az elsőfokú bíróság ugyanis a tényállás megállapításra körében tévedett, amikor a által kifizetett teljes támogatási összeget, azaz 389.934.242,- forintot tekintett olyan összegnek, amelynek kifizetésére I. rendű vádlott megtévesztő magatartása, azaz valótlan tartamú okiratok benyújtása révén került sor. Az irányadó tényállás alapján ugyanis valótlan tartamú okiratok benyújtására kizárólag a .-tól beszerzett töltőberendezéssel kapcsolatban került sor. Más eszközzel kapcsolatos megtévesztő magatartást sem a vádirat, sem az ítéleti tényállás nem tartalmaz, így a vádlottak megtévesztő magatartásával a további támogatási összeg kifizetése nem áll összefüggésben. A beruházás azonban a pályázati célnak megfeleltethetően, ténylegesen megtörtént, ezért az által a töltőberendezéssel összefüggésben kifizetett 239.378.500,- forint támogatási összeg csökken a ténylegesen megvásárolt és ma is működő gépsor 590.000.- euró vételárának, azaz [
2. április
3. napján közzétett 265,15-Ft-os árfolyamát alapul véve] 156.438.500.-Ft-nak az önerőként kifizetett 50 %-ával, azaz 78.219.250,- forinttal, így II. r. vádlott megtévesztő magatartása folytán 161.159.250.-Ft kifizetésére került sor. Erre tekintettel helyesbítette az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának
4. oldal
5. és
6. bekezdésében írt összegeket is 161.159.250.-Ft-ra. A tényállás ezzel kapcsolatos helyesbítése azonban a minősítést nem érintette. Az ítélőtábla a törvényszéknek a vádlottak cselekményeit érintő minősítésével, és annak indokolásával - az alábbi kiegészítésekkel együtt - egyetértett. Erre figyelemmel az eltérő minősítésre irányuló fellebbezések alaptalannak bizonyultak. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon észrevételét, hogy a törvényszék az I. és II. rendű vádlott terhére megállapított költségvetési csalás vonatkozásában a Kúria
7. számú BK véleményének 3/a. pontjában foglaltak ellenére elmulasztotta az elkövetési magatartásra utaló fordulat feltüntetését, ezért a másodfokú bíróság ezt pótolta. [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] Ahogyan arra a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, a törvényszék bár helyesen minősítette II. rendű vádlott által elkövetett bűncselekményeket bűnsegédként elkövetettnek, azonban ezzel összefüggésben elmulasztotta a Btk.
8. §

(2)bekezdésére történő hivatkozást, s ezért az ítélőtábla azt pótolta. Az elsőfokú bíróság a minősítést megalapozó értékhatárral kapcsolatban elmulasztotta a Btk. 459. §

(6)bekezdés d) pontjára történő hivatkozást, ezért az ítélőtábla azt is pótolta. A törvényszék helyes okfejtés alapján foglalt állást az alkalmazandó büntető törvénnyel kapcsolatban, az ezzel kapcsolatos okfejtését a másodfokú bíróság mindenben osztotta. Ami a büntetés kiszabását illeti, az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen vette számba, azt csak annyival egészítette ki az ítélőtábla, hogy további enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlottak hosszabb ideje állnak büntető eljárás hatálya alatt (Kúria

1. számú Bkv. III/10.). Nem osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészségnek azt az álláspontját, amely szerint a költségvetési csalások elszaporodottsága további súlyosító körülményként vehető figyelembe, hiszen a Szegedi Törvényszék Büntető Kollégiumának ezzel kapcsolatos állásfoglalása
2. évben kelt. Ezt megelőzően a Szegedi Törvényszék Büntető Kollégiuma gyakorlata szerint az adócsalás, illetőleg a költségvetési csalás nem tartozott azon bűncselekmények közé, amelyek helyi elszaporodottsága súlyosító körülményként értékelendő. A vádlottak által elkövetett bűncselekmények a halmazati szabályokra is figyelemmel kettő évtől kilenc évet el nem érő tartamig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők, így a büntetés kiszabása során irányadó középmérték öt év hat hónap. A nagyobb számú enyhítő körülményre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy indokolt mindkét vádlott esetében a középmértéktől való jelentős eltérés illetőleg, hogy II. rendű vádlott esetében helye van az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazásának a büntetés kiszabása során. Mivel I. rendű és II. rendű vádlottak vonatkozásában súlyosító körülmény nem állapítható meg, osztotta az ítélőtábla a törvényszék azon álláspontját is, hogy erre, valamint arra is tekintettel, hogy a gépsor a mai napig működik, és a munkahelyteremtő pályázati cél végső soron megvalósult, a vádlottak vonatkozásában a büntetési célok a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása nélkül is elérhetőek. Erre figyelemmel az ügyészségnek a büntetések súlyosítására, a szabadságvesztések végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések mellőzésére, a vádlottak közügyektől eltiltására irányuló fellebbezése alaptalannak bizonyult. Ugyanakkor az okozott vagyoni hátrány összege miatt a szabadságvesztés büntetések, illetve a próbaidő tartamának enyhítése szóba sem kerülhetett. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mindkét vádlott vonatkozásában helye van a gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás alkalmazásának, annak tartamát is arányosan határozta meg. Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően szabott ki a Kft.-vel szemben pénzbírságot és annak összege is arányos azzal, hogy a tényállás helyesbítése folytán a jogi személlyel szemben maximálisan kiszabható pénzbírság összege a tényállás helyesbítésére figyelemmel 483.477.750,forint volt. Ezért az ítélőtábla az ítélet
3. oldal utolsó bekezdésének második mondatát ekként helyesbítette. Helyesen állapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy mivel a vagyoni előny a Kft.-nél jelentkezett, a jogi személlyel szemben van helye a vagyonelkobzásnak. Mivel a tényállást a másodfokú bíróság e tekintetben helyesbítette, a vagyonelkobzás összegét is ennek megfelelően leszállította. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései a törvénynek megfelelők voltak. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a jogi személy jogi képviselője által bejelentett fellebbezést részben alaposnak ítélte, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése [55] alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a költségvetési csalás bűntette jogszabályi alapját pontosította. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. november
3. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke . Halász Edina s.k. előadó bíró . Hegedűs István s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.462/2019/
4. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 6.B.346/2017/
5. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerős. Szeged,
6. november
7. Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő