← Magyarország

Pf.20237/2020/4 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.237/2020/

  1. szám Kijavító végzés
  2. sorszám alatt ! A felperes: .......................................... A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Ádám Attila) Az alperes: alperes neve Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Karas Bettina ügyvéd A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás elrendelése Az elsőfokú bíróság neve és a fellebbezett határozat száma: ..........................i Törvényszék 7.P.20.655/2020/
  3. A fellebbezést benyújtó fél, a fellebbezett száma: Felperes, 7.P.20.655/2020/
  4. ÍTÉLET Az elsőfokú bíróság ítéletét az alábbiak szerint megváltoztatja: Kötelezi az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 5 (öt) napon belül a (hírportál
  5. neve) internetes hírportál főoldalán a vezetői hírek között 24 órán keresztül önálló hírként az eredeti cikkekkel azonos helyen és betűszedéssel, valamint a sérelmezett eredeti cikkek alatt annak szövege előtt mindaddig, amíg a cikkek a honlapon elérhetők, de legalább 30 napig kommentár nélkül tegye közzé az alábbi közleményeket: „Hírportálunkat a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.237/2020/
  6. számú ítéletével a következők közlésére kötelezte: Helyreigazítás A
  7. május
  8. napján 11:35-kor közzétett cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy felperes neve - (település neve)ben síelt; - az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága
  9. április 9-én levelet írt felperes nevenak, amire ő nem reagált. A valóság ezzel szemben az, hogy
  10. április 9-én Prof. felperes neve írt levelet az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának. Helyreigazítás A
  11. május 2-án 20:04-kor közzétett cikkünkben valótlanul híreszteltük, hogy felperes neve megszegte a saját maga által hozott járványügyi szabályokat és súlyosan fertőzött területre ment üdülni. A valóság ezzel szemben az, hogy felperes neve nem ment üdülni súlyosan fertőzött területre." Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a (kettőszázkilencvenkettőezer-száz) Ft első- és másodfokú perköltséget. felperesnek 292 100 Kötelezi a (Sz.) Kft-t ((kft. címe, cégnyt.-i száma)) fizessen meg a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására 72 000 (hetvenkettőezer) Ft elsőfokú és 96 000 (kilencvenhatezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A tényállás A felperes a (....) Tudományegyetem rektora. A koronavírus fertőzés terjedésével összefüggő intézkedések kapcsán a kancellárral együtt 2/
  12. (II. 26.) szám alatt a (....)-i Tudományegyetem hallgatóinak szóló körlevelet adott ki. A levélben - egyebek mellett - felsorolásra került
  13. február
  14. napjára aktualizálva azoknak a területeknek a listája, ahol a koronavírus közösségi terjedése feltételezhető. Ezek között négy olaszországi tartomány (Lombardia, Emilia-Romagna, Piedmont, Veneto) került feltüntetésre, továbbá a veszélyeztetett területről érkező hallgatóknak javasolta, hogy két hétre vonuljanak önkéntes karanténba. A felperes
  15. február 29 - március 7-e közötti időszakban Olaszország Dél-Tirolnak nevezett részén, az olasz-osztrák határ mellett fekvő (M.) településen található (S.) szálláshelyen szállt meg. A (hírportál
  16. neve) internetes sajtótermékben
  17. március
  18. napján „A hír igaz. Megszólalt felperes neve az (egyetem neve) koronavírussal fertőzött rektora" címmel jelent meg írás, amely a következőket tartalmazta: „Megszólalt felperes neve a (..........) Tudományegyetem rektora, miután az (tévécsatorna neve) szombat esti híradója bejelentette: koronavírust mutattak ki az SZTE egyik vezetőjénél, aki - miután hazatért osztrák síútjáról - házi karantén helyett bement dolgozni és sajnos műteni is". Ezt követően közzétette a felperes közleményét, amelyben elismerte, hogy megfertőződött az új típusú koronavírussal. Elmondta, „Egy hónapokkal korábban betervezett magáncélú külföldi utazáson vettem részt Tirol déli részén (település neve) mellett a hónap elején, ahonnan március 8-án, tehát a magyarországi hivatalos veszélyhelyzet - és egyúttal az egyetemi oktatás és betegellátás leállása előtt érkeztem haza.". Beszámolt arról, hogy előzetes tájékozódása alapján az üdülése helyszíne nem tartozott a koronavírus által veszélyeztetett területek közé, sem az ott tartózkodása, sem pedig a hazatérése során nem tapasztalt olyan jelet, amely a vírusfertőzésre utalt volna, majd miután a betegségre utaló tüneteket észlelte, a szükséges óvintézkedéseket megtette, családjával együtt karanténba vonult. Az (hírportál
  19. neve)
  20. március
  21. napján a felperes alábbiak szerint módosított közleményét adta közre: „Egy hónapokkal korábban betervezett, magáncélú külföldi utazáson vettem részt DélTirolban a hónap elején, ahonnan március 8-án, tehát a magyarországi hivatalos veszélyhelyzet egyúttal az egyetemi oktatás és betegellátás leállása - előtt érkeztem haza". A Magyar Orvosi Kamara (megye neve) Megyei Területi Szerve
  22. március 22-én a mok.hu oldalon bejelentette, az etikai bizottság „hivatalból és azonnali hatállyal" vizsgálatot kezdeményez a felperessel szemben, részletezte annak indokait. [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] A MOK (megye neve) Megyei Területi Szervezete Etikai Bizottságának Elnöke
  23. április
  24. napján válaszlevelet írt a felperesnek a hozzá intézett
  25. április
  26. napján kelt levele kapcsán. Ebben a levélben a felperes az etikai bizottság nyilatkozattételre történő felhívásban feltett kérdések célját illetően kért tájékoztatást. Az alperes hírportálján
  27. május
  28. napján 11:35-kor írás jelent meg, amelyben azt kifogásolta, hogy nem indult meg a felperes ellen az etikai vizsgálat, kifejtette ennek álláspontja szerinti okait. Azt a felperes magatartására és az orvosi kamara szabályaira vezette vissza. Az előzményekre utalva a következőket állította: „felperes neve, a (......) Tudományegyetem rektora magánúton síelni volt (település neve)ben, Ausztriában - ezt aztán igyekezett módosítani, de nem sikerült neki - akkor, amikor a koronavírus járvány szempontjából már minimum aggályos volt arra fele „csúszkálni", ez Őt mégsem érdekelte, …". Az etikai bizottság eljárását illetően pedig az alábbi megállapításokat tette: - „A nagy lendület nyomatékosítására április 9-én írnak egy levelet felperes neve rektornak, … - felperes neve nem reagált az április 9-i levélre. - Ezért aztán április 21-én írnak még egyet, hogy ők már tényleg nagyon indítanák valóban a vizsgálatot, de ehhez ugye kellene felperes neve is, mondjon már előzetesen pár dolgot". Az alperes hírportálján
  29. május 2-án 20:04-kor megjelent írásában közzétette a Momentum Politikai Párt (........) Elnökének, (személy neve)-nak a facebook posztját, amely egyebek mellett a következőket tartalmazta: „A /hírportál/ állítólag dokumentumokkal tudja igazolni, hogy felperes neve megválaszolta a MOK által feltett kérdéseket. Úgy látszik felperes nevenak van magyarázata arra, hogy miért szegte meg a saját maga által hozott szabályokat? Miért ment üdülni súlyosan vírusfertőzött területre…?". A felperes az alperes által
  30. május
  31. napján átvett levelében a keresetben írt tartalommal helyreigazító közlemény közreadását kérte, amelynek az alperes nem tett eleget. A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest, hogy 5 napon belül a (hírportál
  32. neve) portál főoldalán a vezető hírek között 24 órán keresztül önálló hírként az eredeti cikkel azonos helyen és betűszedéssel, valamint a sérelmezett eredeti cikk címe alatt annak szövege előtt mindaddig, amíg a cikk a honlapon elérhető, de legalább 30 napig kommentár nélkül tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt: „Helyreigazító közlemény: „Portálunkon a
  33. május
  34. napján 11:35-kor közzétett cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy Prof. Dr. felperes neve (település neve)ben síelt és nem érdekelte, hogy a koronavírus járvány szempontjából már aggályos volt utazni. A valóságban Prof. Dr. felperes neve nem síelt (település neve)ben, így nem is foglalkozhatott azzal, hogy aggályos-e odautazni. Ugyanebben a cikkben valótlanul állítottuk, hogy az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága
  35. április 9-én levelet írt felperes nevenak, amire felperes neve nem reagált, ezért április 21-én írtak még egyet. A valóságban
  36. április 9-én az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága nem írt levelet felperes nevenak, ezzel szemben éppen felperes neve írt ezen a napon az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának levelet.". „Portálunkon a
  37. május 2-án 20:04-kor közzétett cikkünkben valótlanul híreszteltük, hogy felperes neve megszegte a saját maga által hozott járványügyi szabályokat és súlyosan fertőzött területre ment üdülni. A valóságban nem szegte meg a saját maga által hozott járványügyi szabályokat és nem ment üdülni súlyosan fertőzött területre". Előadta, az alperes valótlan tényeket közölt a
  38. március eleji szabadságának helyszínéről és annak koronavírus fertőzöttségéről. Állította, nem síelt az ausztriai (település neve)ben. Hangsúlyozta, Dél-Tirolban tartózkodott, amelyet pontosított közleménye is tartalmaz. Ennek bizonyítására szállodai számlát csatolt. Előadta azt is, az első közleményben azért szerepelt (település neve), mert az a tartózkodási helyéhez [18] [19] [20] [21] [22] [23] közeli, széles körben ismert síterep. Ebből következően valótlan az a közlés is, hogy koronavírussal fertőzött helyszínen síelt. Ugyancsak valótlan, hogy az etikai bizottság írt neki április
  39. napján levelet, amelyre nem reagált. Valótlan továbbá az az állítás is, hogy a maga által hozott szabályokat megszegte. Keresetét a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
  40. évi CIV. tv. (Smtv.)
  41. §

(1)és
(2)bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. tv. (Pp.) 495-
  2. §-ára alapította. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, nem közölt valótlan tényt, mert a felperes a
  3. március
  4. napján kiadott közleményében maga jelölte meg az ausztriai (település neve)t síelése helyszíneként. Ezt nem érinti az, hogy a felperes erre vonatkozóan egy másik közleményt is kiadott. Az pedig valós, hogy Ausztria egyik legnépszerűbb síterepének számító (település neve)
  5. március elején a vírusfertőzés egyik gócpontjává vált. Az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága eljárásával összefüggő állítás valóságát maga a felperes igazolta a csatolt levéllel, ennek megszövegezése alapján egyértelmű, hogy a felperes
  6. április
  7. napját megelőzően kapott levelet a bizottságtól. Azon állítását, hogy a felperes a saját ajánlásait megszegte, arra hivatkozott, hogy a felperes és a kancellár
  8. február 26-án ajánlást adott ki, amelyben figyelmeztették a külföldről hazatérők potenciális veszélyeire, és felhívták a visszatérőket az önkéntes karanténra. A felperes hivatkozott arra, hogy az alperes képviseletében fellépő ügyvéd részére nem a alperes neve, tehát az alperes, hanem a médiatartalom-szolgáltató (Sz.) Kft. adott meghatalmazást, ezért az alperes érdemi ellenkérelme hatálytalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12 700 Ft perköltséget, valamint az államnak 36 000 Ft eljárási illetéket. Kifejtett indokai alapján alaptalannak találta a felperes eljárásjogi kifogását és az alperes érdemi ellenkérelmében foglaltak figyelembevételével döntött a jogvitában. Határozatának indokolásában kifejtette, a sajtó-helyreigazításra csak a tényállítások adnak alapot. Rámutatott, a sajtószerv a híresztelt tény valóságáért helytállni tartozik akkor is, ha a harmadik személy közlését változtatás nélkül adja közre. Mindebből következően a sajtószerv a másoktól származó tényállítások közreadása előtt köteles vizsgálni azok valóságtartalmát, ha ennek nem tesz eleget, de híven közli a más személytől származó valótlan állítást, a helyreigazításra köteles. Okfejtése szerint ez a kötelezettség nem terheli a sajtószervet abban az esetben, ha a sérelmezett tényállítás a felperes személyes közlésén alapul. Önmagában az a tény, hogy a felperes a síelés helyszínére vonatkozóan a közleményét módosította, a korábbi, a sajtóhoz eljuttatott közleményét nem tette „semmissé", annak valóságtartalmát az alperesnek vizsgálnia nem kellett. Ezért az alperes nem követett el jogsértést a síelés helyére és annak vírusfertőzöttségére tett tényállítások ismétlésével. Utalt arra, a felperes csak a peres eljárásban jelölte meg külföldi tartózkodásának pontos helyét, az sem a korábbi közleményeiben, sem pedig a helyreigazítási kérelmében nem szerepelt. Ennek alapján alaptalan a helyreigazítási kérelem a síelés helyszínére és annak koronavírussal való fertőzöttségére vonatkozó alperesi tényállításokkal kapcsolatban. A
  9. május
  10. napján megjelent írás további sérelmezett közlését illetően rámutatott, az írásművet a Legfelsőbb Bíróság PK.
  11. számú állásfoglalás II. pontjában foglaltak szerint a maga egészében értékelve, az a felperes tevékenységének, kommunikációjának, továbbá a MOK Etikai Bizottsága tevékenységének a kritikája, amelynek alapját az alperes korábbi írásában közöltek, a felperes nyilatkozata és tevékenysége, valamint a MOK Etikai Bizottságának
  12. március 22-i közleménye képezi. Azt a MOK
  13. április 21-i levele alapján megállapíthatónak találta, hogy
  14. április
  15. napján valóban a felperes írt levelet az etikai bizottságnak. Kiemelte, a levél utalást tartalmaz arra is, hogy az etikai bizottság már korábban nyilatkozattételre hívta fel a felperest. Ezért megítélése szerint az a valótlan tényt tartalmazó félmondat, hogy a felperes nem reagált az április 9- [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] i levélre, a felperes személyének megítélése szempontjából közömbös pontatlanság, amely helyreigazításra nem ad alapot. Valósnak fogadta el továbbá (személy neve) facebook pontjában szereplő, "a saját maga által hozott járványügyi szabályok be nem tartására" vonatkozó tényállítást a 2/
  16. (II. 26.) számú rektorikancellári körlevél tartalma alapján, továbbá a síelés helyszínének a fertőzöttségéről szóló közlést, a már kifejtett indokkal. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását, és az alperes elsőés másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. A másodfokú bíróságtól az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kérte a Pp.
  17. §
(3)bekezdése szerint, jogszabálysértésként az Smtv.
  1. §-át és a Pp. 495-
  2. §-át jelölte meg. A síelés helyszínével kapcsolatos állításokat illetően hangsúlyozta, a sérelmezett közléseket tartalmazó cikkekből tényszerűen megállapítható, hogy a tartózkodási helyét (település neve) környékével leíró közleményszöveg jelent meg először, míg a konkrét dél-tiroli helyszínt megjelölő szöveg volt időben a második. Utalt arra, az eredeti közleményben sem az szerepelt, hogy az ausztriai (település neve)ben síelt, ezért iratellenes az elsőfokú ítélet ezen megállapítása. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az elsőt nem vonta vissza, mert azt néhány órán belül pontosította, ezt követően pedig már csak a pontosított szöveg volt elérhető. Ugyancsak iratellenesnek minősítette az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy sem a korábbi közleményében, sem pedig a helyreigazítási kérelmében nem jelölte meg külföldi tartózkodásának pontos helyét, mert a végleges közlemény pontosan tartalmazta, hogy tartózkodásának helye az olaszországi Dél-Tirol volt. Az, hogy a sajtóközleményben a település neve kifejezetten nem szerepel, nem adhat alapot a sajtószerv számára a valótlan tény állítására. Hangsúlyozta, az, hogy a közleményét rövid időn belül pontosította a síelés helyszínére vonatkozóan, nem mentesíti alperest a helyreigazítási kötelezettség alól, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a tartózkodásának helyszínére vonatkozóan csatolt okirati bizonyítékot, a hotel számlát. Érvelése szerint nem foghat helyt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása sem, hogy személyének megítélése szempontjából jelentéktelen pontatlanság a levél küldésére vonatkozó valótlan tényállítás. Ennek ellentmond az, hogy a sérelmezett cikk a MOK eljárásának eredménytelenségét a felperes nem együttműködő magatartásával indokolta, ennek alapja pedig a valótlan tényállítás. Ugyancsak tévesen foglalt állást az elsőfokú bíróság tartózkodási helyének fertőzöttségét, illetve a saját maga által hozott járványügyi szabályok megszegését érintő tényállítások kapcsán. Hangsúlyozta, nincs olyan hatósági közlemény, amely dél-tiroli tartózkodási helyét fertőzött területnek minősítette volna üdülése idején, továbbá az a 2/
  3. (II. 26.) rektori kancellári körlevélben sem szerepel az ott megjelölt négy olaszországi tartomány között. Mindezen túl a körlevél a hallgatókra vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. Az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatása esetére a költségjegyzékben felszámított első- és másodfokú perköltségének megfizetésére kérte kötelezni az alperes főszerkesztőjét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, megismételve az érdemi ellenkérelmében írtakat. Az ítélőtábla döntésének indokai A fellebbezés alapos. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet anyagi jogi felülbírálatát kérte a Pp.
  4. §
(3)bekezdését jelölve meg. Jogszabályhelyszerűen nem tüntette fel, hogy a Pp. 369. §
(3)bekezdése mely pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kéri, ez azonban nem volt akadálya a fellebbezés érdemi elbírálásának. Jogorvoslati kérelmének indokai ugyanis egyértelműen a Pp. 369. [33] [34] [35] [36] [37] [38] §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásához kapcsolódtak, vagyis azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le, illetve a megállapított tényeket másként minősítse. Az Smtv. 12. §
(1)bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a sajtóhelyreigazítás alapjául szolgáló jogsértés megvalósulhat tényállítással, továbbá a mástól szerzett értesülés továbbadásával, vagy híreszteléssel, továbbá azt is, hogy a más személytől eredő nyilatkozat, kijelentés, értesülés valóságáért is felelősséggel tartozik a sajtó. A sajtóközlemény kifogásolt tényállításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. Az olyan sajtóközlemény valóságát is általában a sajtószerv köteles bizonyítani, amely híven közli más személy tényállítását, nyilatkozatát, vagy átveszi más szerv (sajtószerv) közleményét (PK.
  1. számú állásfoglalás I.). Annyiban szintén helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy a felperestől származó, szövegszerűen közzétett nyilatkozat valóságának bizonyítása nem terheli a sajtót. Egyetért azonban az ítélőtábla a felperes azon érvelésével, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes két, a külföldi síelésének helyszínére vonatkozó eltérő tartalmú nyilatkozatot tett, továbbá azzal is, hogy a megjelent közlemények közül az ausztriai (település neve) melletti helyszín az első, az olaszországi Dél-Tirol pedig a módosított közleményben került feltüntetésre. Ezt tartalmazza az alperes érdemi ellenkérelme is. Ebből következően a módosított közleményben szereplő síelés helyszínére vonatkozó tényállítás az olyan felperestől származó nyilatkozat, amelynek tekintetében a sajtószerv a valóság bizonyításának kötelezettsége alól mentesül. Ebből a szempontból közömbös a közlemény módosításának indoka, továbbá a síelés tényleges helyszíne. Erre tekintettel a jelen sajtóhelyreigazítási perben az alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy az a tényállítás, amely szerint a felperes Ausztriában, (település neve) mellett síelt, azért valós tényállítás, mert az a felperes nyilatkozatának a szöveghű közzététele. Mindezek alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes (település neve)ben síelt, erre nézve azonban bizonyítást nem ajánlott fel, azért a tényközlés valótlan, amelynek kapcsán a felperes megalapozottan érvényesített helyreigazítási igényt. Miután a síelés alperes által megjelölt helyszínére vonatkozó tényállítás valótlannak bizonyult, további bizonyítás hiányában valótlan az ehhez kapcsolódó az a tényállítás, amely szerint a felperest „nem érdekelte", hogy koronavírus szempontjából veszélyeztetett területen síelt. Utal az ítélőtábla arra, hogy a kifogásolt tagmondat tényleges jelentéstartalma az, hogy a síelés helyszíne már a felperes odautazásakor „minimum aggályos volt" a koronavírus szempontjából és a felperes e tény ismeretében, azt figyelmen kívül hagyva utazott oda. Az érdemi ellenkérelemből az tűnik ki, hogy március első hetében minősítették Tirolt vírusveszélyes vidéknek. Az osztrák kormánynak az a felszólítása, hogy aki február 28-tól Tirolban tartózkodott, hagyja el a térséget, vagy ha már megtette, vonuljon karanténba, március 14-én történt. Ilyen körülmények között pedig a fentiekben írt közlés valósága akkor sem lenne megállapítható, ha a felperes bizonyítottan (település neve)ben síelt volna. Egyetért az ítélőtábla a felperesnek azzal az álláspontjával is, hogy az írásnak az a része, amelyben az etikai eljárás lefolytatásának hiányát, illetve késedelmét kifogásolta, a felperest érintően azt - a PK.
  2. számú állásfoglalás II. pontja szerint értelmezve - az állítást tartalmazza, hogy a felperes magatartása akadályozza az eljárás lefolytatását, mert nem válaszolt az etikai bizottság hozzáintézett levelére. Az etikai bizottság
  3. április 21-én kelt levélből azonban kitűnik, nem volt olyan levél, melyre a felperes nem reagált. A felperes levelének tartalma e szempontból közömbös, és nem [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] képezi jelen eljárás tárgyát. Ehhez képest pedig nem tekinthető a felperes személyének megítélése szempontjából közömbös pontatlanságnak az a valótlan tényállítás, hogy a felperes nem reagált az április 9-i levélre. Megalapozottan hivatkozott a felperes arra is, hogy valótlan (személy neve) posztjában szereplő az az állítás, hogy a felperes megszegte a saját maga által hozott járványügyi szabályokat. Helytálló az a felperesi érvelés, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt 2/
  4. (II. 26.) körlevél az egyetemi hallgatókra vonatkozó intézkedéseket rögzített. Mindezen túl az abban felsorolt koronavírussal érintett területek között sem a síelés helyszínéül alperes által korábbi közleményében megjelölt (település neve) (Ausztria), sem pedig a felperes módosított közleménye szerinti DélTirol nem szerepel. Megjegyzi az ítélőtábla, az alperes ellenkérelméhez csatolta az 1/
  5. (II. 26.) számú rektori-kancellári körlevelet, amely az egyetemi vezetők számára került kiadásra, és az az egyetemi dolgozókra vonatkozó 2/
  6. (II. 26.) számú körlevéllel megegyező rendelkezéseket rögzít. Az előzőekben írtak alapján azonban ennek figyelembevétele sem alapozná meg a tényállítás valóságát. Miután nem nyert bizonyítást, hogy a felperes (település neve)ben síelt, nem bizonyított az sem, hogy súlyosan fertőzött területre ment üdülni. Ugyancsak megjegyzi az ítélőtábla, hogy az erre vonatkozó közlés szövegkörnyezetében értelmezve azt az állítást tartalmazza, hogy a felperes annak ismeretében utazott el, hogy tudta üdülésének helyszíne „súlyosan fertőzött terület". Ez pedig a fentiekben kifejtettek szerint akkor is valótlan tényállításnak minősülne, ha bizonyított lenne az üdülés ausztriai helyszíne. Mindezek alapján a felperes megalapozottan kérte helyreigazító közlemény közzétételére kötelezni az alperest. A sajtóhelyreigazításra alkalmas közlemény tartalmát a törvény részletesen nem határozza meg, csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a közleményből ki kell tűnnie: a sérelmes közleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, ehhez képest melyek a való tények, feltéve, hogy a valós tények megállapíthatók. Nem szükséges továbbá feltüntetni a valós tényeket, ha a valótlan tény megállapítására vonatkozó helyreigazításból az egyértelműen következik. A csatolt szállodai számla csak az üdülés helyét bizonyítja, magának a síelésnek a helyszínét nem. A helyreigazítás szövegét a kérelem és ellenkérelem korlátai között a bíróság belátása szerint állapítja meg, figyelemmel arra, hogy a közleményből a maga egészét és összefüggéseit is tekintve kitűnjék, hogy a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállításai valótlanok, illetve melyek a való tények (PK.
  7. számú állásfoglalás II. pont). Mindezek szem előtt tartásával az ítélőtábla az általa, a rendelkező részben újraszövegezett helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte az alperest. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  8. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. A felperes lényegében teljes egészében pernyertesnek bizonyult - a helyreigazító közlemény kérelmétől részben eltérő meghatározása ezt nem érinti -, ezért az ítélőtábla a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a Pp.
  1. §-a szerint felszámított első- és másodfokú perköltségének megfizetésére kötelezte az alperest. Annak összegét a költségjegyzékben feltüntetettnek megfelelően a 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM. r.)
  3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a csatolt ügyvédi díjmegállapodásban szereplővel megegyező összegben állapította meg (Keresetlevél elkészítése és benyújtása: 90 000 Ft/áfa, az elsőfokú eljárásban jogi képviselet ellátása: 80 000 Ft/áfa, másodfokú eljárás díja: 60 000 Ft/áfa). A felperes keresete valódi tárgyi keresethalmazat, mert a két különböző időpontban megjelent közlés kapcsán önálló sajtóhelyreigazításnak van helye. Ennek megfelelően a per tárgyának értéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 39. §
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontja alapján az első- és a másodfokú eljárásban egyaránt 1 200 000 Ft. A feljegyzett eljárási illeték összege az elsőfokú [48] eljárásban 72 000 Ft, míg a másodfokú eljárásban 96 000 Ft. Ezért az ítélőtábla a Pp. 383. §
(6)bekezdésében írtakra figyelemmel annak megfizetésére kötelezte a (Sz.) Kft-t [Pp. 101. §
(1)bekezdés, 102. §
(1)bekezdés]. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. S z e g e d ,
  1. július
  2. Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk.. Bálind Attila sk. előadó bíró táblabíró Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.237/2020/
  3. A felperes: felperes neve A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: Dr. Ádám Attila) Az alperes: alperes neve Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Karas Bettina ügyvéd A per tárgya: Sajtó-helyreigazítás elrendelése A kérelemmel érintett határozat száma: Pf.II.20.237/2020/
  4. A kérelmet benyújtó fél és a kérelem száma: Felperes, Pf.II.20.237/2020/
  5. KIJAVÍTÓ VÉGZÉS A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.237/2020/
  6. számú ítélete rendelkező rész perköltségre és eljárási illetékre vonatkozó hatodik és hetedik bekezdését az alábbiak szerint javítja ki: „Kötelezi (főszerkesztő neve) főszerkesztőt ((személyes adatai)), hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 292 100 (kettőszázkilencvenkettőezer-egyszáz) Ft első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak az adóhatóság felhívása szerint 72 000 (hetvenkétezer) Ft elsőés 96 000 (kilencvenhatezer) Ft másodfokú eljárási illetéket." A kijavító végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) nap alatt van helye fellebbezésnek, melyet elektronikusan a Szegedi Ítélőtáblánál kell előterjeszteni a Kúriához címzetten. Indokolás [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] A felperes keresetében részletezett tartalmú sajtó-helyreigazítási közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest. Keresetlevele IV.a) pontjában alperesi szerkesztői felelősséget viselő személyként (főszerkesztő neve) főszerkesztőt nevezte meg, F/
  7. alatt csatolta az alperesi sajtótermék impresszumát. Az elsőfokú bíróság 7.P.20.655/2020/
  8. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest kötelezte az alperes részére perköltség és az állam részére elsőfokú eljárási illeték fizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő
  9. sorszám alatt fellebbezést, amelyben annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, továbbá a módosított költségjegyzék alapján az alperesi sajtószerv által előállított sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő (főszerkesztő neve) főszerkesztő első- és másodfokú perköltségben történő marasztalására kérte, utalva a Pp.
  10. §
(1)és 499. §
(1)bekezdéseire. Az ítélőtábla Pf.II.20.237/2020/
  1. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az ítélet rendelkező rész hatodik bekezdésében az alperest kötelezte 292 100 Ft első- és másodfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére, továbbá a (Sz.) Kft-t első- és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. A felperes
  2. sorszám alatt a Pp.
  3. §
(1)bekezdésére hivatkozással az ítélet kiegészítése iránti kérelmet terjesztett elő akként, hogy az ítélőtábla kötelezze a perbeli jogképességgel nem rendelkező alperesi sajtószervért szerkesztői felelősséget viselő (főszerkesztő neve) főszerkesztőt az első- és másodfokú perköltség, valamint 72 000 Ft elsőfokú és 96 000 Ft másodfokú illeték megfizetésére. Kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesi sajtószerv perbeli jogképességgel nem rendelkezik, nem a médiaszolgáltató (Sz.) Kft. volt a per alperese. A keresetlevél F/
  1. sorszámú mellékletében szereplő impresszum szerint az alperesi szerkesztőség főszerkesztője (főszerkesztő neve). Erre figyelemmel terjesztett elő a perköltség viselésére vonatkozóan kérelmet fellebbezésében is. Az ítélet kijavítása iránti kérelem alapos. Az ítélőtábla a felperes beadványát tartalma alapján kijavítás iránti kérelemnek tekintette [Pp.
  2. §
(3)bekezdés], mert a határozat kiegészítésének Pp. 355. §
(1)bekezdés szerinti feltételei nem állnak fenn. A jelen ügyben alkalmazandó 499. §
(1)bekezdés második mondata szerint, ha a sajtószervnek nincs perbeli jogképessége, a perköltség megfizetésére a sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő természetes vagy jogi személyt kell kötelezni. Az iratokból megállapíthatóan a felperes már keresetlevelében illetve az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében is a sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő (főszerkesztő neve) kötelezését kérte perköltség fizetésére. Az ítélőtábla megállapította, hogy a jogerős ítéletben - elírás folytán - nem (főszerkesztő neve)t, az alperesi szerkesztőség főszerkesztőjét kötelezte első- és másodfokú perköltség, valamint elsőfokú és másodfokú eljárási illeték megfizetésére, hanem az alperest. A fentiek alapján az ítélőtábla a Pp. 352. §
(1)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint javította ki a jogerős ítélet perköltség, valamint illeték fizetésére vonatkozó rendelkezését. A kijavító végzés elleni fellebbezést a Pp. 352. §
(4)bekezdés b) pontja teszi lehetővé. Szeged,
  1. november
  2. Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró . Bálind Attila sk. táblabíró A kiadmány hiteléül: V é g z é s - I.: A Pf.II.20.237/2020/
  3. sz. végzés
  4. december
  5. napján jogerős. Szeged,
  6. december
  7. . Béri András sk. tanácselnök

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.