← Magyarország

Kf.27566/2007/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.566/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Sátori és Lutter Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sátori Anna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth Ádám Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Horváth Ádám ügyvéd által képviselt Magyar Energia Hivatal (1087 Budapest, Köztársaság tér 7., hivatkozási szám: ...) alperes ellen energiafelügyeleti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
  2. évi szeptember hó
  3. napján kelt 4.K.31.340/2007/
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen
  6. évi június hó
  7. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő í t é le t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes
  8. évi január hó
  9. napján kelt ... számú határozatával villamos energia szolgáltatói engedélyt adott a felperes részére, melyben I.
  10. pont alatt rögzítette az engedélyköteles tevékenység egyes elemeinek más személy általi végzésére vonatkozó feltételeket, így I.7.
  11. pont alatt jóváhagyáshoz kötötte a közüzemi szolgáltatói tevékenység jelentős részét érintő, illetve 200 millió forintot meghaladó értékű tevékenység más személy általi elvégzését, míg a I.7.
  12. pont alatt előírta, hogy a I.7.
  13. pont alatti jogügyletre vonatkozóan a felperes köteles nyilvános pályázatot kiírni. E határozat bírósági felülvizsgálat hiányában emelkedett jogerőre és vált végrehajthatóvá. A felperes
  14. évi október hó
  15. napján az alperes jóváhagyását a közüzemi szolgáltatói engedélyesi tevékenység egyes részeinek az ... Kft-vel, valamint az ... Kft-vel való elvégeztetéséhez kérte - nyilvános pályázat kiírása nélkül. E kérelem ténylegesen a ... számú határozat I.7.
  16. pontja alatti kötelezettség alóli mentesítést, ténylegesen a korábbi jogerős határozatban előírt kötelezettségek módosítását célozta. Az alperes a
  17. évi február hó
  18. napján kelt ... számú határozatával a felperesi kérelemnek részben helyt adott. A határozattal (II. pont alatt) hozzájárult a határozat
  19. számú mellékletében felsorolt ügyfélszolgálati tevékenységek ... Kft-vel nyilvános pályáztatási eljárás kiírása nélküli elvégeztetéséhez
  20. évi december hó
  21. napjáig terjedő időtartamra. A határozat rendelkező részének III.b. pontjában előírta, hogy ha a felperes az ügyfélszolgálati tevékenységet
  22. évi január hó
  23. napjától is más személyekkel kívánja elvégeztetni, akkor erre a működési engedélyében foglaltak szerint a
  24. év során nyilvános pályázatot kell kiírnia. A határozat rendelkező részének III.c. pontja a pályáztatás során érvényre juttatandó követelményeket tartalmazta. Az alperes határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes pályáztatási kötelezettségét a közüzemi működési engedély I.
  25. pontja tartalmazza. Kellő alátámasztás hiányában nem fogadta el, hogy a pályáztatás indokolatlan többlet-költséget okozna, és megfelelő szakismeret hiányában a megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtását veszélyeztetné. Ezzel szemben - a legkisebb költség elvének érvényre juttatása érdekében - köztudomású tényként utalt a verseny kiiktatásának piacszűkítő, és árfelhajtó hatására. Mindemellett utalt arra is, hogy a szolgáltatói költségek a fogyasztói árakban jelennek meg. A kérelem teljesítésére mégis lehetőséget látott a kiszervezéssel érintett tevékenység széles köre miatt és a pályázati feltételek, valamint az eljárás megfelelő kidolgozása érdekében. Az alperes a döntését a villamos energiáról szóló 2001.évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 101.§-nak

(1)bekezdésére, 102/B.§ára, 103.§-ának
(2)és
(6)bekezdésére, valamint a Vet. végrehajtására kiadott 180/2002. (VIII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 15.§-ának
(1)bekezdésére, 39/A.§-ának
(2)és
(4)bekezdésére, valamint a közüzemi működési engedély I.
  1. és I.
  2. fejezetére alapította. A felperes keresetében az alperesi határozat részbeni megváltoztatását és a II. pontban rögzített „
  3. december 31-ig terjedő időtartamra" szövegrész, továbbá a határozat III.b. pontjának, és III.c. pontjának törlését kérte, valamint a határozat indokolásának megváltoztatását a „
  4. december 31-ig terjedő" időtartam megállapítását alátámasztó részeinek mellőzésével. Álláspontja szerint az alperesi határozat sértette a legkisebb költség elvének érvényre juttatását (Vet. 22.§
(2)bek.), az alperes a pályáztatási kötelezettség előírásával - és a verseny körülmények jövőbeni védelmét célzó törekvésével - túlterjeszkedett hatáskörén (Vet. 9/A.§
(1)bek., 10.§), nem okszerűen mérlegelte a tényeket és bizonyítékokat, megsértve ezzel a mérlegelési jogkör gyakorlásának követelményét (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - Ket. - 1.§
(1)és
(2)bek., 19.§, 72.§ és a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény - Pp. - 339/B.§). Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a közbeszerzésekről szóló
  2. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 173.§-ának
(1)bekezdés a) pontját. Hivatkozásának alátámasztásaként előadta, hogy a kiszervezés egyetlen cégben történő összpontosítása jelentős költség megtakarítással jár, a speciális szakismeret és tapasztalat a villamos energia rendszer együttműködését és biztonságát garantálja, melyet a pályáztatás veszélyeztet. A Kbt. szabályaira utalással lehetőséget látott arra, hogy saját vállalatcsoporton belüli vállalkozástól közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül vegyen igénybe szolgáltatást. Hiányolta a
  1. évi július hó
  2. napjával megváltozó szabályozás figyelembe vételét. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes kérelme alapján egy kivételes jellegű és átmeneti felmentést kapott a jogerős működési engedélyben előírt kötelezettség teljesítése alól. A döntését kellően megindokoltnak és alátámasztottnak találta, vitatta a hatásköre túllépését és közbeszerzési eljárás hiányában - tévesnek találta a felperes Kbt. rendelkezésére való hivatkozását. Az új jogi szabályozást a határozat jogszerűsége tekintetében irrelevánsnak tartotta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította a Pp. 339.§-ának
(1)bekezdése alapján. Elsődlegesen kiemelte, hogy a felperes pályáztatási kötelezettségét nem a támadott határozat, hanem a korábbi működési engedélyt megadó határozat írta elő. Így a pályáztatási kötelezettség perbeli vitatására lehetőséget nem látott. Megállapította, hogy a határozat nem a Kbt. 173.§-ának
(1)bekezdés a) pontján alapult, így a Kbt. rendelkezéseinek sérelme nem állhatott fenn. Véleménye az volt, hogy a határozat világosan, egyértelműen és kellő részletességgel, a törvényi előírásoknak megfelelően tartalmazta az ügyfélszolgálati tevékenység pályáztatás nélküli kiszervezésének határozott időre történő jóváhagyását. E körben elfogadta, hogy a döntés a legkisebb költség elvével összhangban áll és megállapította, hogy ezt a felperes sem cáfolta meg. Rögzítette, hogy a minőségi szolgáltatással kapcsolatos felperesi érvek is alátámasztás nélkül maradtak. Nem értett egyet azzal, hogy az alperes versenyjogi szempontok alapján döntött volna. Végül megállapította, hogy a mérlegelés szempontjai és a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége a határozatból kitűnt, a megállapított tényállást és az elfogadott bizonyítékokat az alperes rögzítette. A felperes fellebbezésében elsődlegesen a Pp. 252.§-ának
(2)bekezdése alapján lényeges eljárásjogi szabályszegés miatt -, illetve a Pp. 252.§-ának
(3)bekezdése alapján - a bizonyítás terjedelmes kiegészítésének szükségessége miatt - az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per új tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítását kérte. E körben előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy az alperes alaki hatáskör hiányában járt el és a Ket. 121.§-a szerinti semmis határozatnak minősülő döntést hozott, mivel a Ket. 103.§-a, 113.§-a és 114.§-a körébe nem eső módon módosította támadott határozatával a ... számú határozatát. Hiányolta a hatáskör elvonással és hatáskör átlépéssel kapcsolatos érveinek részletes vizsgálatát, és felvonultatott érvei elutasításának ítéleti indokolását. Kifogásolta azt is, hogy a legkisebb költség elvének sérelmével kapcsolatos érveit sem vette sorba és nem is értékelte az elsőfokú bíróság. A Kbt. V. fejezetére utalás mellett változatlan álláspontja volt, hogy a Kbt. 173.§-ának
(1)bekezdés a) pontja felmentést ad számára a közbeszerzési eljárás, így a pályáztatás kötelezettsége alól, mely okból az alperes 2008-ra nem írhatta volna elő azt. Mindezekre figyelemmel másodlagos kérelemként - a kereseti kérelemmel azonosan - a határozat II. pontjának utolsó és utolsó előtti sorából kérte törölni a „
  1. december 31-ig terjedő időtartamra" szövegrészt, illetőleg a III.b. és III.c. pontot teljes egészében, valamint a határozat indokolásának a
  2. december 31-i határidő szabására vonatkozó részét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezés elutasítása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta korábbi álláspontját. Véleménye az volt, hogy a felperesi kérelem tartalma szerint a működési engedély módosítására irányult, így a határozata semmisnek nem tekinthető. Kiemelte, hogy a kérelem elfogadására a legkisebb költség elvének érvényre juttatása érdekében határidő szabása mellett került sor. Hivatkozott arra, hogy
  3. január
  4. napjával a villamos energiáról szóló
  5. évi LXXXVI. törvény és a 273/
  6. (X.19.) Kormányrendelet, mint végrehajtási rendelet hatályba lépésével érvényét vesztette a felperes korábbi működési engedélye, és a felperes mint egyetemes szolgáltató új engedély alapján végzi tevékenységét. Kiemelte, hogy az ügyfélszolgálati tevékenység harmadik személy által történő végzésének szabályai lényegileg nem változtak, sem az engedélyezés, sem a pályáztatás területén. A felperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényeket számba vette, azokat a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel helytállóan vetette egybe, és az alperesi határozatot részben vitató felperesi keresetet jogszerűen utasította el. A felperes kereseti kérelme alapján az alperesi határozat jogszerűségét lényegében a pályáztatási kötelezettség alóli végleges mentesítés hiánya, így az erre irányuló kérelmének részleges elutasítása miatt vitatta, támadva ezzel a határozat azon rendelkezéseit, amelyek e kötelezettségét - 2008. évi december hó 31. napját követően - fenntartani célozták. A felperes keresetében nem kifogásolta az alperesi határozat módosítását, annak semmisségére nem hivatkozott. A Pp. 247.§-a tiltja a másodfokú eljárásban a kereset megváltoztatását. A perindítás időpontjára figyelemmel irányadó Pp.335/A.§-ának
(1)bekezdése pedig legkésőbb az első tárgyaláson teszi lehetővé a kereseti kérelem módosítását a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási perben. Mivel a felperes a keresetében nem kifogásolta, hogy az alperes határozata semmis, így a felperes elsődleges, és a Pp. 252.§-ának
(2)bekezdésére alapított fellebbezési kérelmét a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálhatta a Pp. 247.§a és a Pp. 335/A.§-ának
(1)bekezdése alapján, annak tiltott keresetváltozatási körbe tartozása miatt. Mindezek ellenére megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes
  1. évi október hó
  2. napján előterjesztett kérelme - tartalma szerint - a ... számú határozat módosítására irányult, melynek az alperes részben eleget is tett, így a jóhiszemű pervitel kérdését veti fel, ha a felperes a módosítás jogszerűségét vitatja és állítja, hogy a jogszerű alperesi eljárás a kérelem elutasítása lett volna. A másodfokú bíróság - egyetértve az elsőfokú bírósággal - amellett foglal állást, hogy a ... számú határozat I.7.
  3. pontjában előírt pályáztatási kötelezettség kizárólag a ... számú határozat elleni bírósági felülvizsgálat keretében lett volna támadható, a perben felülvizsgálni kért határozat kapcsán nem, különös figyelemmel arra, hogy a Vet. 9.§-ának
(4)bekezdése alapján korábban alkalmazandó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72.§-ának
(1)bekezdése, illetőleg a Vet. 9/A.§-ának
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109.§-a alapján a közigazgatási per tárgya egy adott határozat. Már pedig a ... számú határozat - a felperesi kérelem alapján - arról rendelkezett, hogy átmeneti időre kedvezményt ad és felkészülési időt biztosít a felperesnek, így csak későbbi időponttól várja el a kiszervezési tevékenység nyílt pályáztatását. A kérelem részbeni teljesítésére az alperes azért látott lehetőséget, mert maga is úgy ítélte meg, hogy a kiszervezéssel érintett tevékenység széles köre és a pályázati feltételek jobb kidolgozása, a pályázati eljárás sikeressége ezzel biztosítható. A felperesnek ezen határozati érvelést semmilyen körben nem cáfolta, e körülményekre nyilatkozatot sem tett. Ezáltal érdemben nem is cáfolta az alperes megállapításait, a határozat tényleges rendelkezéseit (átmeneti mentesítés) illetően jogi véleménye - a legkisebb költség elvét kivéve - nem volt. Ezt ismerte fel az elsőfokú bíróság is, amikor érdemi vizsgálat nélkül hagyta a felperes mindazon kereseti érveit (hatáskör, Kbt. rendelkezései, minőségi veszélyek), amely a ... számú határozatban előírt kötelezettséggel voltak kapcsolatosak és a támadott határozat jogszerűségét nem érintették. Mindezen túlmenően a felperesnek a hatáskör túllépésére alapított hivatkozása alapjaiban volt téves, mert a felperes a határozat indokolását félreértelmezte, hiszen a kedvezmény kizárólag a felkészülés biztosításán, így a megfelelő pályáztatás kialakításán, ezzel a legkisebb költség elvének érvényre juttatásán nyugodott, és az alperes csak mint köztudomású tényre hivatkozott a verseny áralakító hatására. A másodfokú bíróság a Vet. preambulumára is felhívja a felperes figyelmét, mely alapelvi szinten rögzíti, hogy az alperes a villamosenergia-versenypiac kialakulását tevékenységével elősegíti. A felperes a legkisebb költség elvével kapcsolatos érvelését érdemben azért nem vizsgálta a másodfokú bíróság sem, és ennek alapján azért nem látott lehetőséget a felperesi részkedvezményt biztosító határozat megváltoztatására, mert a felperes a Pp. 164.§-ának
(1)bekezdése alapján rá háruló bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, kizárólag állította, de nem bizonyította az alperesi álláspont helytelenségét. A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles a fellebbezési illeték viselésére. Budapest,
  1. évi június hó
  2. napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet s.k. a tanács elnöke, dr. Bacsa Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró,

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.