Pfv.20412/2020/12 – Kúria

(3)bekezdésében szabályozott megdönthető törvényes vélelem alapján az alperesnek az eredményes védekezéshez mind a visszterhesség mind a rosszhiszeműség törvényi vélelmét meg kell döntenie. 1991. XLIX. Tv. 40. §

(3)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VI.20.412/2020/

1. A tanács tagjai: . Puskás Péter a tanács elnöke . Kocsis Ottilia előadó bíró . Csesznok Judit Anna bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Imre Márton ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. alperes Az I-II. rendű alperesek képviselője: dr. Hegedűs Péter ügyvéd A IV. rendű alperes képviselője: A per tárgya: szerződések érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I., II. rendű alperes A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla Gf.IV.30.168/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: éti Törvényszék 8.G.21.313/2017/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítélet ... frsz-ú L. Vision 95 típusú haszongépjárművel kapcsolatos, az I. rendű alperest a haszongépjármű IV. rendű alperes tulajdonába és birtokába adására kötelező, a IV. rendű alperest eredeti állapot helyreállítása címén az I. rendű alperesnek 5.212.789 (ötmilliókettőszáztizenkettőezer-hétszáznyolcvankilenc) forint és ez után
4. február
5. napjától késedelmi kamat megfizetésére kötelező és az illetékes közlekedési igazgatási hatóság megkeresésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi, ebben a keretben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéleti rendelkezését helybenhagyja, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi az I. rendű alperest 100.000 (százezer) forint, a II. rendű alperest 130.000 (százharmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, 15 napon, belül a felperes részére. - A felperes 521.280 (ötszázhuszonegyezer-kétszáznyolcvan) forint, az I. rendű alperes 1.574.940 (egymillió-ötszázhetvennégyezer-kilencszáznegyven) forint, a II. rendű alperes 1.365.420 (egymillió-háromszázhatvanötezer-négyszázhúsz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket köteles megfizetni, felhívásra, az állam részére. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [1] [2] A IV. rendű alperes Kft. - amely az ügyvezető I. rendű alperes, az I. rendű alperes néhai házastársa és a gyermekeik, köztük a II. rendű alperes családi vállalkozása - főtevékenysége nagykereskedelem, mezőgazdasági integráció és szántóföldi növénytermesztés haszonbérelt területen saját mezőgazdasági gépparkkal. Az integrátori tevékenység keretében a mezőgazdasági termelőket anyagokkal (vetőmag, növényvédőszer stb.) látta el, azokért a termelőktől felvásárolt termény értékesítéséből befolyt vételárból fizetett. Az I. és a II. rendű alperes a mezőgazdasági egyéni vállalkozóként termesztett olajos magot, zabot, repcét a IV. rendű alperesnek, a gabonát a II. rendű alperes ügyvezetésével működő P. A. Kft.-nek értékesítették, amely cégnek szintén a tagjai voltak. A IV. rendű alperessel
6. július 10-én megbízási szerződést kötött felperes feladata díj és jutalék ellenében a kintlévőségek, köztük a G. K. Kft.-vel szemben
7. őszén esedékessé vált 263.006.958 forint vételár-követelés behajtása volt. A IV. rendű alperes a
8. február 3-án indult fizetési meghagyásos eljárást követő perben, majd a
9. szeptemberben indult felszámolásban behajtási költségként érvényesítette a felperes 13.200.000 forint megbízási díját is. A IV. rendű alperes az integráció finanszírozásához 2009-ben és 2011-ben bankkölcsönt, 20112012-ben tagi kölcsönt vett igénybe. Több hitelezőjével történt megállapodással kerülte el a felszámolását. A földhaszonbérleti lehetősége is beszűkült, a növénytermesztés leépítéseként könyv szerinti érték közeli, összesen 34.616.401 forint vételáron átruházta az I. és a II. rendű alperesre a mezőgazdasági gépeit, eszközeit és a székhely ingatlanát: · az I. rendű alperesre
10. október 4-én a L. Vision 95 traktort,
11. március 14-én kötött adásvételi szerződéssel az A.,
12. helyrajzi szám alatti ingatlant, a 5.212.789 forint és a 7.500.000 forint vételár kifizetése banki átutalással történt;
13. március 1-én a Hardi Twin Stream eszközt több ingósággal (0287351 számla),
14. február 23-án Landini Landpower, VW Trans Van, Nissan Navara gépkocsikat, pótkocsikat, utánfutót, lakókocsit (526615 számú számla); a 718.312 forint és 7.531.100 forint vételárat kompenzálták a vevő
15. novemberi,
16. júniusi terményvételár követelésével. · a II. rendű alperesre
17. április 29-én a Monosen Rapid vetőgépet, a kukorica és a napraforgó adaptert, a NEW Holland rakodógépet (526501, 526502 számla), azok 8.625.000 forint vételárát kompenzálták a vevő
18. júniusi 13.675.200 forint terményvételár követelésével (757766 számla);
19. március 10-én tárcsát, Vaderstadt Carrier gépet, árokásót, aggregátort (526575 számla), MTZ 82 traktort, két pótkocsit, szárzúzót, hengert, Honda motorkerékpárt, kombinátort (526616 számla), a 3.822.700 forint és 1.206.500 forint vételárat kompenzálták a vevő
20. és augusztusi 9.100.000 forint terményvételár követelésével. A III. rendű alperes az ingatlanra
21. július18-án bejegyzett jelzálogjog jogosultja. A felperes keresete folytán
22. december 5-én indult perben a Szegedi Ítélőtábla
23. április 27én meghozott Gf.I.30.346/2014/
24. számú jogerős ítéletével a IV. rendű alperest 15.738.520 forint megbízási díj és
25. március 3-tól késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. A Kúria a Pfv.V.21.555/2015/
26. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a megbízási szerződés a IV. rendű alperes felmondása folytán
27. március 2-án megszűnt. A felperes felszámolási eljárás lefolytatására irányuló,
28. augusztus 7-én beérkezett kérelmére a bíróság
29. szeptember 28-i hatállyal elrendelte a IV. rendű alperes felszámolását. A felperes 27.737.592 forint (eljárási költség, tőke, regisztrációs díj, késedelmi kamat), az I. rendű alperes 5.179.125 forint, a II. rendű alperes 10.100.430 forint tagi kölcsön hitelezői követelést jelentett be. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes a módosított keresetében a IV. rendű alperes által az I. és II. rendű alperes tagjaival és ügyvezetőjével kötött adásvételi szerződések érvénytelensége kapcsán az eredeti állapot helyreállítását kérte elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
30. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.).
31. §

(1)bekezdés a) pontja és

(3)bekezdése, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.)
2. §

(2)bekezdése alapján. Az I-II. rendű alpereseket kérte kötelezni az általuk továbbértékesített eszközök szerződéses ára, az I. rendű alperest a L. Vision 95 haszongépjármű forgalmi értéke és vételár különbözete megfizetésére. A jóerkölcsbe ütközés tekintetében az értékesítéssel a követelése kielégítési alapjának az elvonására hivatkozott. Az I-II. rendű alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, védekezésük szerint az értékesítés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet elkerülését célozta. A III. rendű alperes a zálogjoga érintése nélkül a kereset teljesítését nem ellenezte, a IV. rendű alperes nem nyilatkozott. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a Cstv. 40. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti törvényi tényállásban az adós vagyoncsökkenésén túl konjunktív feltétel az adós hitelező kijátszására irányuló szándéka és ennek ismerete a szerző fél részéről. A Cstv. 40. §

(3)bekezdés alapján érvényesülő rosszhiszeműség és ingyenesség törvényi vélelmét az alperesek megdöntötték. A visszterhességet, a cég fizetőképes működését L. M. könyvelő és F. P. könyvvizsgáló tanúvallomása igazolta. A vagyontárgyak elidegenítése pedig nem azért történt, hogy a felperes számla kiállítása nélkül támasztott, vitatott követelése fedezetét elvonják. A IV. rendű alperes 2010-2012 között még jelentős árbevétellel rendelkezett, köztartozásait rendezte. A felperes követelésének fedezetét jelenthette a G. K. Kft.-vel szemben érvényesített követelés is. A folyamatos gazdálkodást szolgálta a tevékenység észszerű átstrukturálása, ennek folytán a már nem hasznosítható, elavult eszközpark elidegenítése, tekintettel a haszonbérlet jogi környezetének változására is. A reális, piaci ellenérték folytán a bíróságnak nem merült fel kételye, a forgalmi érték meghatározása nem igényelt szakértői bizonyítást. A másodlagos kereset többlettényállási elem hiányában alaptalan (BH.

1. 233.). A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: kötelezte az I. rendű alperest a IV. rendű alperes javára 8.449.412 forint, a II. rendű alperest 13.654.200 forint és késedelmi kamatai megfizetésére, az I. rendű alperest az A., 581 helyrajzi szám alatti ingatlan és a L. Vision 95 haszongépjármű tulajdonba és birtokba adására; kötelezte a IV. rendű alperest eredeti állapot helyreállítása címén az I. rendű alperesnek 12.712.789 forint megfizetésére, a III. rendű alperest a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartási átvezetésének tűrésére; megkereste az illetékes hatóságokat az eredeti nyilvántartási állapot helyreállítása érdekében. Indokolása szerint a kiegészített, az I-II. rendű alperesek által sem vitatott tényállás szerint a 200 millió forintot meghaladó kintlévőség keletkezése súlyosan érintette a IV. rendű alperest, a mérlegadatok anyagi helyzetének megromlását igazolják, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét mutatja
2. februárban a felszámolásának a kezdeményezése és
3. [7] februárban az újabb kérelem megelőzése érdekében kötött egyezségek. Miután éveken keresztül nem volt képes a fizetési kötelezettségeinek határidőben eleget tenni, a cégvezetésnek a gazdasági társaságokról szóló
4. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.)
5. §

(3)bekezdés és a Cstv. 33/A. § szerint a hitelezők érdekeit kellett volna elsődlegesen szem előtt tartani. A szerződéskötések időszakában a fizetésképtelenséggel küzdő IV. rendű alperes elmulasztotta a felperes hitelezői érdekeinek figyelembevételét. A Cstv. 40. §

(3)bekezdése alapján vélelmezett rosszhiszeműség, ingyenesség megdöntése érdekében az I-II. rendű alperesek a beszámítással és átutalással történt teljesítésre hivatkoztak. Az ingyenesség vélelmének megdöntése érdekében az okiratokban foglalt nyilatkozatok valóságát is bizonyítani kell (BDT

1. 3572.). Az ingyenesség vélelmének megdöntése szakértői bizonyítást igényelt volna. A feleket terhelő bizonyítási kötelezettség miatt a felperes által felajánlott szakértői bizonyítást a másodfokú bíróság sem találta szükségesnek. A jogerős ítélet szerint a kereset azért alapos, mert az alperesek a rosszhiszeműség vélelmét nem döntötték meg. E jogkövetkeztetés levonásához az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás elegendő volt. Az I-II. rendű alperesek tagként és ügyvezetőként az adásvételi szerződések megkötésekor pontosan ismerték a IV. rendű alperes jelentősen megromlott anyagi helyzetét, likviditási problémáját. A támadott ügyletekkel az adós Cstv. által védett aktív, a hitelezők kielégítését szolgáló likvid vagyona csökkent, a felperes hitelezői érdekével ellentétes volt, az ő kijátszását eredményezte a vételár beszámítással történő kiegyenlítése. A tényleges fedezetelvonás megvalósult, mert az ügyletek eredményeként regisztrált hitelezői követelésének a kielégítési hányada csökkent (BDT2011.2474.). Az alpereseknek az azonnali elszámolási kötelezettséget keletkeztető felmondás folytán a felperes követelésével számolni kellett [Ptk.
2. §

(1), 319. §

(2)bekezdése]. A vagyon 2011-

1. évi elidegenítése a felperes igénye fedezetének az elvonását célozta, a IV. rendű alperes a saját nevében érvényesített követelés jelentős részéhez hozzájutott. A vélelemmel szemben az alperesek nem bizonyították, hogy nem a hitelező felperes követelése fedezetének az elvonására irányultak a IV. rendű alperes vagyonát elidegenítő szerződések, ezért azok a Cstv.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján érvénytelenek, aminek a 40. §

(1a)bekezdése szerint alkalmazott jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása: az I. és a II. rendű alperes köteles a kompenzációs szerződésekben megállapított vételár pénzbeli megfizetésére a IV. rendű alperes javára, a mezőgazdasági termények eladásából fennmaradt vételárigényeiket pedig a IV. rendű alperes felszámolási eljárásában hitelezői igényként érvényesíthetik. A banki átutalással kifizetett vételárak esetében az eredeti állapot visszaállításaként az I. rendű alperes vevő köteles az ingatlant és az ingóságot IV. rendű alperes birtokába és tulajdonába, azaz a felszámolási vagyonba visszaadni. A IV. rendű alperes a felszámolási eljárás szabályai szerint a szerződéses vételárakat tartozik visszafizetni a vevőnek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] Az I. és a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Cstv. 40. §

(1)-

(3)bekezdését, a 33/A. §-át, a Ptk. 319. §

(2)bekezdését, a

1. §-át, a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
3. §

(1)-

(3)bekezdéseit, a

1. §-át, a
2. §-át, a
3. §-át, a
4. §át jelölték meg. A jogszabálysértést azzal indokolták, hogy a másodfokú bíróság nem a Cstv.
5. §

(1)és

(3)bekezdés szerinti kereseti kérelmet bírálta el, az egyébként könyvszakértői kompetenciát igénylő „fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet" a Cstv. 33/A. §

(1)és

(6)bekezdés szerinti megállapítási és marasztalási kereset feltétele [BH

1. 179.]. A szakértő kirendelésének elmulasztása lényeges jogszabálysértés [BH
2. 208.; BH
3. 169.]. A fenyegető fizetésképtelenség megállapítása tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni [Kúria Gfv.VII.30.247/2013/9., BH.
4. 188.]. A jelen [9] perben az ingyenesség, rosszhiszeműség, csalárd jelleg, hitelezők kijátszására irányuló szándék vizsgálata a releváns. A másodfokú bíróság a rosszhiszeműség kapcsán gyakorlatilag objektív felelősséget állapít meg annak kijelentésével, hogy nem tudták bizonyítani a szándék ismeretének hiányát a közeli rokoni kapcsolatra tekintettel. A másodfokú bíróság a bizonyítandó tényekkel és bizonyítási teherrel kapcsolatos, az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontja miatt nem tett eleget a Pp.
5. §

(3)bekezdése szerint tájékoztatási kötelezettségének [1/

1. (VI.24.) és a 1/
2. (VI.30.) PK vélemény, EBH
3. 1612.]. A bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. A rendelkezése lehetetlen: a kiadni rendelt haszongépjárművet 2015-ben továbbértékesítették. Az I. és a II. rendű alperesek a perben az ingyenesség törvényi vélelmét is megdöntötték a számlákkal, F. P. könyvvizsgáló tanúvallomásával, az M.-től beszerzett terület alapú kérelmekkel. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az 1/
4. (VI.15) PK vélemény
5. pontjában foglaltakat is. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a szerződéskötések időpontjában az alpereseknek nem kellett számolni a felperes követelésével, a felperes a mai napig nem állított ki számlát és a megbízási szerződés
6. március 3-án történt felmondása nem eredményezett azonnali elszámolási kötelezettséget a felek között [Ptk.
7. §

(1), 319. §

(2)bekezdése]. A felek szándéka a szerződések megkötésekor nem irányulhatott a hitelezők kijátszására, hiszen a felperes követelése szerepel a G. K. Kft. elleni eljárásokban is. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet - csatlakozó felülvizsgálati kérelmével érintett rendelkezését meghaladó - hatályában való fenntartását indítványozta. A jogerős ítélet a Cstv. 40.

(1)bekezdés a) pontján és

(3)bekezdésén, a Ptk.

1. §-án alapul, az alperesek az ítélőtábla bizonyíték mérlegelő tevékenységét alaptalanul támadják. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetre, mint tényre a felperes is hivatkozott [
2. sorszámú beadvány, fellebbezés], a megállapítása nem igényelt szakértői bizonyítást, a rendelkezésre állt mérleg, részletes kiegészítő melléklet, könyvvizsgálói jelentések adataiból a bíróság megalapozott következtetést vont le. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megítélése pénzforgalmi szemléletű: az adós az esedékességkor ki tudja-e fizetni a tartozását, vagy sem. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával kérte kötelezni az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a IV. rendű alperesnek 13.662.201forintot, ebből 5.212.789 forint után
3. október 5., 7.731.100 forint után
4. február 24., 718.312 forint után
5. március
6. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatot; kérte mellőzni az I. rendű alperes kötelezését a Landini Vision haszongépjármű 5.212.789 forint értékben a IV. rendű alperes tulajdonába és birtokába adására és az illetékes közlekedési igazgatási hatóság megkeresését. Az eredeti állapot helyreállításaként kérte az I. rendű alperest kötelezését a IV. rendű alperes javára az 5.212.789 forint vételár megfizetésére, mert indokai szerint a jogerős ítélet lehetetlenre kötelez, a gépjármű tekintetében az eredeti állapot mikénti helyreállítása körében tévedett, megsértette a Pp.
7. §

(1)bekezdését és a Ptk.

1. §-át. A Kúria döntése és jogi indokai A felülvizsgálati kérelem részben, az I. rendű alperest érintően alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [12] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem határozta meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit, a felperesnek és az I-II. rendű alpereseknek a rendkívüli perorvoslati eljárás keretében orvosolni kért jogsérelmeit [Pp.
2. §

(2), 275. §

(2)bekezdés, 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. 4.]. A Kúria ennek megfelelően a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. A Pp.
3. [11] §

(3)bekezdés alapján a másodlagos felülvizsgálati kérelem teljesítésére alapot adó, az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt eljárási szabálysértést nem észlelt. [13] A fellebbezés rendes perorvoslat jellege folytán a jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság reformatórius jogkörben járt el: a Pp. 253. §

(2)bekezdés alapján teljes egészében felülbírálhatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, szabadon felülmérlegelhette a bizonyítás eredményét, azokból juthatott eltérő jogkövetkeztetésre [BH

1. 261., EBH
2. 1143., BH
3. 471.]. A megállapított tényállás másodfokú bíróság által elvégzett jogi értékelését, eltérő érdemi döntését lényegében a Kúria is osztotta. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet a vagyoncsökkenéssel, a jogszerző alperesek rosszhiszeműségével kapcsolatban alapvetően a bizonyítékok mérlegelése körében támadta, azonban a felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli perorvoslati jellege miatt - már nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének (BH
4. 119.II.). A jogerős ítéletnek nem volt a felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hibája: nem iratellenes, nem szenved logikai ellentmondásban és nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés levonása sem volt megállapítható. [14] A Cstv.
5. §-át módosító, az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló
6. évi XXVII. törvényjavaslat
7. §-hoz fűzött, az Alaptörvény
8. cikke szerint a jogalkalmazás számára a jogértelmezés során mérvadó indokolás értelmében a szabályozás célja az adós által kötött jogügyletek kapcsán a megtámadási jog három fő típusának egyértelmű elkülönítése: az a) pontban a csalárd ügyletek [fraudulent transactions], a b) pontban az ingyenes vagy feltűnően értékaránytalan ügyletek [undervalued transactions], a c) pontban a hitelezők közötti egyensúly megbontására, előnyben részesítésére irányuló ügyletek [preferential transactions]. A törvény differenciáltan határozza meg a megtámadási jog három esetében mérvadó időszakot is. A felperes ez okból a Cstv.
9. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja alapján megtámadási jogot nem gyakorolhatott, az ott szabályozott törvényi tényállás elemeire, a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára, az I. és a II. rendű alperes hitelezőként történt előnyben részesítésére a Cstv. 40. §

(1)bekezdés a) pontjára alapított keresete ténybeli megalapozásaként nem - a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében sem - hivatkozhatott. [15] A jogerős ítélet a kereset jogalapjaként megjelölt törvényhely, a Cstv. 40. §

(1)bekezdés

1. a)pont alkalmazásán alapult. A másodfokú bíróság is az elsőfokú eljárásban történtek szerint járt el a bizonyítási teher telepítése, a feleket terhelő bizonyítási kötelezettség tekintetében. Ez azonban nem zárta ki az átruházó adós fizetésképtelenségének értékelését a rendelkezésére álló adatok alapján, ami szakértői bizonyítást nem igényelt. A hitelező(
2. k)kijátszására irányuló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet esetén az adós fizetésképtelenségének a 2004. évi XXVII. törvényjavaslat 53. §-hoz fűzött indokolás is jelentőséget tulajdonít. Ez abban áll, hogy a fizetni már képtelen adós vagyonát minden olyan ügylet csökkenti, amely eredményeként a hitelezői követelések kielégítési alapja csökken, az ügylet a jogszerző javára részben vagy egészben elvonja az ingó és ingatlan vagyonelemeket is. Ahogyan a felek is helyesen hivatkozták, a fizetésképtelenség megítélése pénzforgalmi szempontú, a perben feltárt adatokból pedig okszerűen csak az a következtetés volt levonható, hogy a IV. rendű alperes a 2008. év őszét követő időszakban - és a per tárgyává tett szerződések megkötésekor is - fizetésképtelen volt: a vele szemben támasztott esedékes követeléseket nem volt képes határidőben kifizetni. Ennek egyértelmű bizonyítékaként a Kúria kiemeli a következőket: a V. D. Szövetkezet a 2008. november 1-én esedékes követelése miatt 2009. február 20-án felszámolási eljárást kezdeményezett, azt a J. 2000 Kft. a 2009. októberben és novemberben lejárt számlái miatt 2010. szeptember 10-én helyezte kilátásba, a IV. rendű alperes a G. Kft.-vel 2011. február 9-én egyezett meg. Ugyancsak e körben releváns az is, hogy a keresettel támadott adásvételi szerződésekben kikötött vételár teljesítéseként az I. és a II. rendű alperes a 2009-2011. között esedékessé vált követeléseit számította be (47. sorszámú jegyzőkönyv). A felülvizsgálati kérelem a felperes megbízási díj követelésének az esedékességét nem vitathatta: a IV. rendű alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségének kezdő időpontja ítélt dolog. A Kúria a Pfv.V.21.555/2015/8. számú ítéletében már rámutatott arra is, hogy a számla kiállításának elmaradása a felperes követelése megnyílását, esedékessé válását nem érintette. [16] A szerződés relatív hatálytalanságát eredményező fedezetelvonás szabályaihoz képest a Cstv. 40. §

(1)bekezdésben szabályozott törvényi tényállás esetén a hitelező felperesnek nem kellett azt is bizonyítania, hogy a vagyontárgy elvonása követelésének kielégítését részben vagy egészben megakadályozta, mert azt igazolja a követelése érvényesítése érdekében a IV. rendű alperes ellen kezdeményezett totális végrehajtás, a felszámolási eljárás. A IV. rendű alperes szándéka a tagjaival kötött, az előzőekben kifejtettek szerint a vagyonának csökkenését eredményező adásvételi szerződésekkel a hitelező felperes kijátszására irányult. A Cstv. 40. §

(3)bekezdésben szabályozott megdönthető törvényes vélelem (praesumptio juris) a bizonyítás alóli mentesítés jogalkotói megoldása, a bizonyítási teher különös szabálya, a bírósághoz címzett felhívás meghatározott releváns tény valónak elfogadására az ellenkező bebizonyításáig. A bizonyítási kötelezettség/teher átfordult, a vélelmezett tény fenn nem állását kellett bebizonyítani a keresettel szembeni védekezés eredményessége érdekében. Ennek megfelelően a szakértő bizonyítás is az I. és a II. rendű alperes feladata lett volna. A szerzők rosszhiszeműsége, reájuk nézve a szerződésből ingyenes előny származása nem együttes (konjunktív), hanem vagylagos feltétel. Az ingyenesség törvényi vélelmének a felülvizsgálati kérelemben állított megdöntése tehát önmagában nem vezethet a kereset elutasításához. [17] Az ingyenesség vélelmének a megdöntését a felperes az ingatlan és a L. Vision 95 gépjármű átruházása vonatkozásában elismerte (

1. számú beadvány 2.
2. pont,
3. sorszámú jegyzőkönyv), ezen alapul a jogerős ítéleti rendelkezés is. A bizonyítási kötelezettség/teher csak az ezt meghaladó szerzést érintően fordult át az ingyenesség kapcsán, azonban a másik vélelmezett tény, a rosszhiszeműség fenn nem állásának bebizonyítása a perben az I.-II. rendű alpereseket valamennyi általuk kötött szerződés vonatkozásában terhelte, az eredményes védekezéshez mind a visszterhesség, mind a rosszhiszeműség törvényi vélelmét meg kellett volna dönteniük. A Kúria a rosszhiszeműség perben megdöntetlen törvényi vélelme tekintetében osztotta a jogerős ítélet indokolását. A felülvizsgálati kérelem érveivel szemben a másodfokú bíróság nem a rokoni kapcsolatnak, hanem a jogszerzők és az adós társaság közötti társasági jogviszonynak, a tagsági jogviszonynak, az I. rendű alperes törvényes képviselői minőségének tulajdonított - alappal jelentőséget. Ezzel szemben az I. és a II. rendű alperesek a perben nem is állítottak a jóhiszemű szerzésüket alátámasztó tényeket, a felülvizsgálati kérelmükben sem hivatkoztak olyan releváns tényre, körülményre, amely folytán a családi vállalkozásként működő adós szándékáról nem tudtak vagy nem kellett tudniuk. A rosszhiszeműséget igazolja a beszámítással teljesített visszterhes ügylet, mert az nem biztosított más hitelező követelésére fedezetet. Az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülmény pedig, miszerint a felperes követelése szerepelt a G. K. Kft. elleni eljárásokban is, nem releváns, hiszen éppen a kielégítés másodfokú bíróság által is értékelt hiánya vezetett a IV. rendű alperes felszámolása elrendeléséhez. A Kúria egyetért azzal is, hogy a IV. rendű alperes pénzügyi forrás hiányában nem volt képes a vele szembeni lejárt követeléseket az esedékességkor kiegyenlíteni, ezért a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján kellett volna eljárnia. A felperes kijátszását célzó és a jogszerző I. és II. rendű alperestől elvárhatóan ismert szándékú, a felek rosszhiszeműségén alapuló, ún. csalárd szerződéskötéssel oksági kapcsolatban csökkent az adós IV. rendű alperes teljesítésre fordítható, likvid vagyona. [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet Landini Vision gépjárműre vonatkozó rendelkezését érintően ítélte alaposnak. A felperes IV. rendű alperes elleni felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelme bíróságra történő beérkezése napja,
4. augusztus 7., az azt megelőző öt éven belül
5. április
6. -
7. március
8. között kötött adásvételi szerződéseket a
9. július 31-én előterjesztett keresetében támadta meg. Az időpontokra tekintettel hitelezőként az igényét - elsődleges kereseti kérelemként - kizárólag a Cstv.
10. §

(1)bekezdés a) pontjára, az ott szabályozott törvényi tényállásnak megfelelő történeti tényállásra alapíthatta. Kérnie kellett az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazását is, az érvénytelen szerződések megkötését megelőző állapot helyreállítását a Cstv. 40. §

(1a)bekezdés alapján irányadó Ptk. 237. §

(1)bekezdése alapján. A felperes - az ingyenesség vélelmének általa elismert megdöntésével összhangban - a L. Vision 95 típusú gépjárműre vonatkozóan az I. rendű alperest a forgalmi érték és a vételár különbözete megfizetésére kérte kötelezni (29., 35. számú beadvány). A harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel történt visszterhes jogügylet a Cstv. 40. §

(1)bekezdés b) pontjában írt törvényi tényállás. A jogerős ítélet azon rendelkezésével, amely I. rendű alperest e gépjármű tulajdonba és birtokba adására kötelezte, túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, az előterjesztett kereset pedig megalapozatlan. A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében sem kérhetett mást [a szerződéses vételár megfizetését], mint a

1. sorszám alatt pontosított, a fellebbezési kérelemmel megegyező kereseti kérelmében. E vagyontárgy átruházása tekintetében tehát alaptalan az elsődleges, és az elsőfokú bíróság helytálló indokai szerint a másodlagos kereset is és nem találta megalapozottnak a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet sem. [19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)-

(4)bekezdése alapján részben, a L. Vision 95 típusú haszongépjárművel kapcsolatos rendelkezéseit illetően hatályon kívül helyezte, ebben a keretben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéleti rendelkezését a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta, míg a jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta. Záró rész A felülvizsgálati kérelem részben, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme pedig nem vezetett eredményre. A felülvizsgálati kérelem kapcsán az I. rendű alperes pernyertes (a felperes pervesztes) 5.212.789 forint, az I. rendű alperes pervesztes (a felperes pernyertes) 15.749.412 forint, a II. rendű alperes pervesztes (a felperes pernyertes) 13.654.200 forint erejéig, ennek arányában viselik a felülvizsgálati eljárási illetéket, amelyet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban tárgyában hozott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján kötelesek megfizetni. A felperes viseli a megfizetett csatlakozó fellebbezési illetéket. Az I-II. rendű alperesek a Pp. 270. §

(1), a 81. §

(1)bekezdés alapján kötelesek a többségében pernyertes felperes ügyvédi munkadíjból álló, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)-

(6)bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott, áfával növelt összegű, felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [22] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. [20] Budapest, 2020.november 17. Dr. Puskás Péter s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző