← Magyarország

Mfv.10138/2020/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkahelyen belüli, az érintettre nézve sértő tartalmú szóbeszéd általában nem ad alapot a jóhírnév megsértésének megállapítására, ugyanakkor ettől eltérő értékelés alá esik, ha az bizonyítottan a munkáltató - adott esetben a munkáltatói jogkör gyakorló - tevőleges magatartásával valósul meg. á A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.138/2020/

  1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve ... A felperes képviselője: Kálóczy, Bagi és Wittner Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: dr. Wittner Márton ügyvéd Az alperes: alperes neve ... Az alperes képviselője: Szabó és Zeller Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: Dr. Bajnai Gábor ügyvéd A per tárgya: felmondás jogellenességének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.222/2019/
  2. Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.2896/2017/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.222/2019/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja, egyben felhívja a másodfokú bíróságot az 5.Mf.680.222/2019/
  5. számú ítélet aláírásának kijavítására. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra - 419.100 (négyszáztizenkilencezer-egyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A tényállás A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  6. január 1től kürtszólam tagjaként állt munkaviszonyban az alperesnél. A felperes életében az alperesnél végzett munka meghatározó szerepet játszott, tanulmányai befejezése óta mindennapjai része volt. [2] [3] [4] [5] Munkaviszonyának fennállása során megszámlálhatatlan próbán, fellépésen, utazáson vett részt. Munkájával kapcsolatban szakmai kifogás soha nem merült fel és magatartására sem volt panasz.
  7. május 22-én a zenekar a ... utcai épületben tartott próbát. A próba alatt a zenekar hegedű szólamának tagja, HD a munkahelyi szabályokkal és szokásokkal ellentétben elhagyta a próbatermet, majd néhány perccel később, a próba szünetében visszatért és a felpereshez lépve minősíthetetlen hangnemben és stílusban, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette a felperes játékát. A felperest HD agresszív kirohanása felkészületlenül érte, emelt hangon visszautasította a kritikát. Ezt követően HD a felperes személyét és játékát érintő emelt hangú szidalmazást folytatva a felperes felé lépett és a kezében tartott vizes pohárban lévő vizet a felperesre öntötte. A felperes, hogy magát és a kezében tartott nagy értékű hangszert, illetve a kottáit a károsodástól megóvja, félig álló helyzetben, védekező mozdulattal ösztönösen HD felé nyúlt és eltolta magától. A felperesre öntött víz a felperest és a hangszerét is elérte. A felkavaró incidens lezárását követően a felperes a helyén maradt, hangszeréről és saját magáról is megpróbálta letörölni a vizet, majd később a próba is folytatódott. A munkáltatói jogkör gyakorlója, LGY még ezen a napon írásban jelezte, hogy a történtek kivizsgálása érdekében tényfeltáró vizsgálatot rendel el. A felperes személyesen kereste meg LGYöt, aki azonban a személyes megbeszélést visszautasította. A vizsgálatra
  8. május 29-én került sor, ahol jelen volt ..., munka- és tűzvédelmi szakember, a vizsgálat lefolytatásával megbízott közalkalmazott, CSSZ HR-vezető, GyCs zenekari titkár, HD munkavállaló, a felperes képviselője és a felperes. A vizsgálatról jegyzőkönyv készült.
  9. június 13-án az alperes a felperes munkaviszonyát a munkaviszonnyal kapcsolatos felperesi magatartással összefüggő okból felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint „a
  10. május
  11. napján a zenekar működési helyén lévő próbateremben a zenekari társa az ön túlzott intenzív kürtjátéka miatt felfokozott érzelmi és idegi állapotba került, erre figyelemmel HD a próbaszünet előtt néhány perccel elhagyta a próbatermet és az előtérben lévő ital automatánál vizet vett magához. Időközben véget ért a próba és HD visszament a próbaterembe, ahol a játéka miatt keresetlen szavakkal és arrogáns hangnemben felelősségre vonta önt, aki szintén hasonló módon és stílusban válaszolt. Az éles szóváltás következtében, a még kezében lévő fél pohár vízzel HD arcon, szembe öntötte önt. A megállapított tényállás szerint ekkor ön felállt és dulakodó kézmozdulattal HD arcának bal oldalát tettleg elérte. Cselekményével durván és súlyosan megszegte az Mt.
  12. §

(1)bekezdés e) pontjában rögzített együttműködési kötelezettséget és nem az Mt. 52. §
(1)bekezdés d) pontjában foglaltak szerint a munkaköre betöltéséhez szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsította. Mindezekre figyelemmel - miután a zenekaron belül az ilyen jellegű magatartást károsnak és elfogadhatatlannak tartom - a munkakör betöltéséhez szükséges bizalom az ön esetében véglegesen és helyrehozhatatlanul megingott, így kénytelen voltam a rendelkező részben foglaltak szerint a munkaviszony megszüntetéséről határozni". A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes a módosított keresetében a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 82. §
(2)bekezdése alapján 1.546.750,- forint kártérítés, az Mt. 82.§
(3)bekezdése alapján 644.475,- forint végkielégítés, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  2. §-a alapján 2.000.000,- forint sérelemdíj és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felmondásban rögzített indokok nem valósak, ezért okszerűen nem eredményeztethették munkaviszonyának megszüntetését. Álláspontja szerint nem ő, hanem munkatársa szegte meg az együttműködési kötelezettségét. Felmondása az alperes Kollektív Szerződésének
  3. § 1.a. pontját is sérti, mely szerint csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmondással a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott azon munkavállaló munkaviszonya, aki legalább 20 évig folyamatos alapítványi és/vagy annak jogelődjénél, a MÁV [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] Szimfonikusok Zenekar főnökségnél eltöltött munkaviszonnyal rendelkezik. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felmondás indoka az eset összes körülményének ismeretében valós és okszerű volt. A jogszerű munkáltatói intézkedés önmagában is kizárja a sérelemdíj megállapításának lehetőségét, amelynek összegét - a felmondás jogellenességének megállapítása esetére - eltúlzottnak tartott. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Fővárosi Közigazgatás és Munkaügyi Bíróság az 53.M.2896/2017/
  4. számú ítéletével kötelezte az alperest 1.546.750,- forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés, 644.475,- forint végkielégítés, 2.000.000,- forint sérelemdíj, 270.000,- forint + ÁFA perköltség, valamint 92.805,forint eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában HP, ... és HD tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felmondás azon indoka, mely szerint a felperes „...felállt és dulakodó kézmozdulattal HD arcának bal oldalát tettleg elérte", nem volt valós, amit az érintett vallomása is alátámasztott. A tényeknek meg nem felelő indokolás esetén a munkáltatói felmondás eleve nem fogadható el (MK
  5. I/a.). A becsatolt okiratok és tanúvallomások alapján levont következtetése szerint a felperes nem tett dulakodó kézmozdulatot, csupán az őt ért atrocitás ellen, arányos védekezéssel reagált, különös tekintettel a hangszerének védelmére. A valótlan indokon alapuló felmondást ezért jogellenesnek ítélte. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a sérelemdíj iránti kereseti kérelem körében a Ptk. 2:
  6. §
(13), bekezdései, 2:
  1. §-a és a 2:
  2. §-ában foglaltak alapján megállapította, hogy a jogsértés ténye önmagában okot ad a sérelemdíj megfizetésére, a sértettet ért hátránynak csupán a sérelemdíj mértékének megállapításakor van jelentősége. Elégséges, ha a jogsértés alkalmas az érintett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására és nincs szükség arra, hogy a a hátrányos eredmény be is következzen. A felperes a sérelemdíj iránti keresete indokolásaként arra hivatkozott, hogy a felmondás valótlan tényállításokra épül és az indoklásból az tűnik ki, hogy az ellene támadást kezdeményező HD megütötte. Az alperes ezáltal a tényeket hamis színben tüntette fel, amely valótlan felmondás ténye szélesebb szakmai körben is nyilvánosságot kapott. A perben tanúként meghallgatott BE, PB és ... vallomása igazolta, hogy zárt szakmai körökben az a vélekedés alakult ki, hogy a felperes megverte egyik kolléganőjét. Az elsőfokú bíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonított KG tanúvallomásának, aki LGYtől hallott a verekedésről, továbbá arról is, hogy több zenekar a felperes mellőzését kérte tőle. Az alperes avval, hogy az incidenst követően a felperes munkaviszonyát nem valós tényállás alapján megszüntette, megsértette a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát, mivel a személyére vonatkozóan közölt valótlan tényállítás objektíve alkalmas volt az érintett hátrányos társadalmi megítélésének kiváltására. A felperes a perben a meghallgatott tanúk egybehangzó vallomásával azt is igazolta, hogy elbocsátása miatt hátrányos megítélése is bekövetkezett, mert a valótlan tények tények alapján a felmondást követően nem hívták más zenekarokba játszani. Az elsőfokú bíróság az összegszerűség megállapítása során figyelemmel volt a jogellenes magatartás felperesre és környezetére gyakorolt hatására, a jogsértés súlyára és a felróhatóság mértékére, amely szempontok alapján a felperes keresetét megalapozottnak találta. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 5.Mf.680.222/2019/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a kereseti illeték összegét 251.473,forintra felemelte. Kötelezte az alperest 133.071,- forint másodfokú perköltség és 335.298,- forint fellebbezési illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság a fellebbezéshez csatolt okirati bizonyítékok figyelembe vételét a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján mellőzte, mert az alperes nem igazolta, hogy a mellékelt, 2005. július 26-án kelt munkáltatói levél, valamint a felperes volt munkatársai által dátum nélkül aláírt levél az elsőfokú határozat meghozatala után jutott a tudomására. A törvényszék álláspontja szerint a perben az alperesnek kellett bizonyítania a felmondásban foglalt indokok valóságát. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor a bizonyítékok Pp. 206.§
(1)bekezdésének megfelelő értékélesével állapította meg, hogy a felperes a konfliktus során nem ütötte meg HD. és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes mozdulata nem minősült tettleges bántalmazásnak, dulakodásnak, csak egy ösztönös, támadást elhárító, védekező mozdulatnak. A felperes ezen mozdulata nem a munkatársa nőiessége ellen irányult, nem azt kihasználva született, hanem válasz reakció volt az őt váratlanul ért atrocitásra. Minthogy a felmondás szerint a munkáltató elsődlegesen a felmondását arra alapította, hogy a felperes tettlegesen lépett fel és dulakodó mozdulatával elérte a hölgy zenésztársa arcát, amely tényt az alperes nem tudott bizonyítani, az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felmondás indoka nem volt valós. [16] A törvényszék nyomatékosan értékelte, hogy a felperes a felmondás időpontjában több mint 20 éves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett az Alapítványnál, ezért munkaviszonyának megszüntetésére csak különösen indokolt esetben lett volna lehetőség. A bizonyított tények azonban nemhogy a különösen indolt esethez szükséges súlyos okot, de még a különös indokoltság követelményét sem érték el. Mindezek alapján a másodfokú bíróság is osztotta az elsőfokú bíróság megállapítását, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az Mt. 82. §-a szerinti jogkövetkezmények megfizetésére köteles. [17] A személyiségi jogsértés és sérelemdíj körében a törvényszék a Kúria Mfv.I.10.899/2016/8. számú eseti döntéséből arra következtetett, hogy a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdésében írt „más személy" fogalmának értelmezése során a munkáltató, és annak alkalmazottai a munkáltatótól elkülönült személyeknek tekinthetők, így a jó hírnév sérelme már önmagában megvalósult azzal, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló LGY a történteket tovább adta ...nak és közölte, hogy a felperes és HD összeverekedtek. Mindennek azért volt az átlagosnál nagyobb jelentősége és a jó hírnév sérelme kapcsán különös súlya, mert a hivatásos zenészek általában nem egy teljes munkaidőben, hanem több részmunkaidős munkaviszonyban dolgoznak és jövedelmük egy részét eseti megbízások útján szerzik. Nem hivatkozhatott ezért az alperes arra, hogy a felperesről a szakmában kialakult negatív vélemény kialakulása tekintetében semmilyen szerepe nem volt. [18] A törvényszék nem találta eltúlzottnak a megállapított sérelemdíj összegét sem. A felperes által hivatkozott személyiségi jogsértés - a jó hírnév sérelme - megvalósult és ezzel a megállapított sérelemdíj összege arányban állt. Ezzel összefüggésben kiemelte a jogintézmény kettős funkcióját, amely csak abban az esetben érvényesülhet, ha a megállapított sérelemdíj nem jelképes összegű. Az alperes által a fellebbezésben hivatkozott eseti döntés - eltérő tényállására tekintettel - a jelen perben nem volt irányadó. [15] A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. [20] Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság kézbesített és a 2020. február 4-én kihirdetett ítélete között perjogi szempontból olyan lényeges eltérés van, amely miatt a jogerős ítéletet érdemi vizsgálat nélkül hatályon kívül kell helyezni. A 2020. február 4-i tárgyalásról készült 5. számú jegyzőkönyv szerint a tanácsban dr. Mészárosné dr. Szabó Judit tanácselnök, dr. Bérces Nóra előadó bíró és dr. Mihalics Klaudia bíró vett részt, ugyanakkor a kézbesített ítéletet dr. Mészárosné dr. Szabó Judit tanácselnök, dr. Bérces Nóra előadó bíró és dr. Dobos Katalin bíró írták alá, vagyis az ítéletet nem az a tanács foglalta írásba, amely meghozta, mert a szavazó bíró személye eltért. Mindez ellentétes a Pp. 218. §
(1)bekezdésében, valamint 223. §
(1)bekezdésében foglaltakkal, és sérti az
  1. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének
  2. Cikkében [19] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] foglaltakat is. Az alperes az ügy érdemében fenntartotta az első- és másodfokú eljárásban, és különösen az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezésében foglaltakat és azok figyelembe vételét kérte. Határozott álláspontja szerint a perben bizonyította, hogy a felperes olyan magatartást tanúsított egy női kollégájával szemben, amely megengedhetetlen az ország egyik vezető szimfonikus zenekarának tagjától. A felmondás indoklásának vitatott része összhangban áll a
  3. május 29-én felvett meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakkal, amely az eseményt követő egy hét múlva került felvételre, míg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a bírósági eljárás keretében „előhívott" emlékezetekre épült. Analógia útján hivatkozott arra a büntetőjogi gyakorlatra, amely szerint a nyilatkozatok ellentmondása esetén a bíróság általánosságban az eseményhez időben közelebb álló nyilatkozatokat tekinti relevánsnak. Mindezek alapján a közölt felmondásban foglaltak valósak, abban világosan közlésre kerültek a munkaviszony megszüntetést megalapozó tények, amelyekből okszerűen következett a munkaviszony megszüntetés elkerülhetetlensége. Az alperes a sérelemdíj jogalapja és összegszerűsége körében is fenntartotta fellebbezésében foglaltakat. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által tévesen megállapított tényállást vette alapul és hagyta jóvá. Továbbra is hangsúlyozta, hogy a zenés szakmában a felperesről állítólagosan kialakult vélemény és az alperes magatartása között nem volt okozati összefüggés. Az alperes érvelése szerint a sérelemdíjjal összefüggésben a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az alperes
  4. január 29-i beadványában foglaltakat. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes az alperesnél csupán félállásban, részmunkaidőben került foglalkoztatásra, mivel főállása a ... Zenekarnál volt, amelyet az alperesnél történő munkaviszony megszüntetés semmilyen formában nem érintett. Arra is rámutatott, hogy a felperes a főállása mellett újabb munkaviszonyt is tudott létesíteni a ... Szakgimnáziumban. Ezek olyan releváns tények, amelyek a sérelemdíjra vonatkozó felperesi állításokat és az azon alapuló ítéleti megállapításokat alapjaiban is cáfolják. Megalapozatlan és életszerűtlen az a megállapítás is, hogy a felperest az alperesnél történő munkaviszonya megszüntetését követően a zenész szakmában bármilyen hátrány érte volna. Ha valakiről az a hír terjedne el, hogy megverte egyik kollégáját, az még a főállását sem tudná megtartani, nemhogy újabb állást szerezzen. Mindezek alapján álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.
  5. §
(1)bekezdésébe, az Mt. 64. §
(2)bekezdésébe, az Mt. 9. §
(1)bekezdésébe, továbbá a Ptk. 2:
  1. §-ába ütközően jogszabálysértő. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak és nem történt olyan eljárási szabálysértés sem , amely az ügy érdemére lényeges kihatással lenne. Az alperes eljárási szabálysértéssel kapcsolatos érvelése ténykérdés, ugyanakkor az ítélet aláírásában megmutatkozó elírás a Pp. 224.§-a szerinti kijavítás iránti kérelem keretein belül orvosolható. Álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelmének érdemi indokolása nem tartalmaz olyan érveket, amelyek az első-és másodfokú eljárás során ne kerültek volna részletes előadásra és vizsgálatra. A Kúria döntése és annak jogi indokai A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal kifogásolta, hogy a
  2. február 4-én kihirdetett és a felek részére kézbesített ítéleten nem ugyanazok a bírók neve szerepel, akik a fellebbezési eljárás tárgyalási jegyzőkönyve szerint a tanács tagjai voltak. [32] Az iratok tanulmányozása alapján azonban megállapítható, hogy a
  3. február 4-i tárgyalási [30] [31] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] jegyzőkönyv szerint a tárgyaláson a másodfokon eljáró tanácsban dr. Mészárosné dr. Szabó Judit tanácselnök, dr. Bérces Nóra előadó bíró és dr. Mihalics Klaudia bírók vettek részt és ők írták alá a tárgyaláson meghozott ún. kis ítéletet, amely a bíróság érdemi döntését, azaz az ítélet rendelkező részét tartalmazza. Az írásba foglalást követően azonban a tanács harmadik tagjaként dr. Mihalics Klaudia helyett dr. Dobos Katalin került az ítéleten a tanács tagjaként feltüntetésre. Mivel a tárgyaláson résztvevő és az érdemi döntést meghozó bírók személye azonos volt, vagyis az ítélet meghozatalában ugyanaz a három bíró vett részt, így a ténylegesen írásba foglalt határozaton szereplő eltérő név csupán elírásként értékelhető, amelynek kijavítására a Kúria a másodfokú bíróságot felszólította. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a peres eljárás során tett beadványai és az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében foglaltak figyelembe vételét kérte. A Pp.
  4. §
(2)bekezdésének rendelkezése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ennek során a korábbi beadványokra való utalás a felülvizsgálati kérelemben való kifejtés nélkül nem vehető figyelembe (BH 1995.99.). A fentiek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azokat a rendelkezéseit vizsgálhatta, amelyek megfeleltek a Pp. 272. §
(2)bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp. 272. §
(2)bekezdés). Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016. (II.15.) PK vélemény]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállás megállapítását a bizonyítékok okszerűtlen értékelését vitatva megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. §
(1)bekezdését jelölte meg. A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyíték egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH1995.193., BH1999.44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint értékelték, megállapításaik egymással és a per egyéb adataival nem voltak ellentmondásban, és nem jutottak kirívóan okszerűtlen, logikátlan eredményre sem. A felmondás indokolásának bizonyítása a perben az Mt. 64.§
(2)bekezdése alapján a nyilatkozattevő alperest terhelte. Ennek során azt kellett igazolnia, hogy a felmondásban foglalt, a felperes terhére rótt azon kitétel, hogy a felperes „a dulakodó kézmozdulattal HD arcának bal oldalát tettleg elérte", valós megállapítás. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanúk vallomásai azonban a felperes tettlegességét nem támasztották alá, egybehangzó értékelésük szerint a felperes csupán elszenvedője volt az eseménynek, tevőleges mozdulata pedig a vele szembeni fellépés [42] [43] [44] [45] [46] elhárítására irányult. A másodfokú bíróság ítéletében e körben megalapozottan tulajdonított kiemelkedő jelentőséget a konfliktust kezdeményező HD vallomásának, aki - a 2017. május 29- i meghallgatási jegyzőkönyvben tett nyilatkozatával szemben - a tárgyaláson a felperes vele szembeni mozdulatát már eltérően értékelte és azt vallotta, hogy a felperes „meglegyintette és csak az ujja hegyével érte el az arcát", vagyis a felperes cselekményét maga sem minősítette fizikai bántalmazásnak. A lezajlott eseménysor egészét értékelve ítéleti bizonyossággal az volt megállapítható, hogy a veszekedést HD kezdeményezte, a felperest először szóban provokálta, majd olyan, kár okozására is alkalmas tevőleges magatartást - egy pohár víz felperesre öntését - tanúsított, amelynek elhárítására tett ösztönös, védekező mozdulat semmiképp nem minősíthető az együttműködési kötelezettséget sértő magatartásnak. A felperes férfi munkavállalóként sem volt köteles tűrni kolléganője becsületét sértő szóbeli és fizikai bántalmazását, így bizonyított, védekező magatartása - különösen a Kollektív Szerződés által védelemben részesített több évtizede fennálló, szakmai és egyéb kifogásoktól mentes munkavégzésére - munkaviszonya megszüntetését jogszerűen nem eredményezhette. Az eljárt bíróságok a felperest ért személyiségi jogsértést és az ennek kapcsán megítélt sérelemdíj összegét is okszerűen, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok megalapozott értékelésével állapították meg. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony megszüntetése önmagában többlettényállás hiányában - nem valósít meg személyiségi jogsértést. A Ptk. 2:45.§
(2)bekezdésének törvényi tényállása ugyanakkor a más személyt sértő valótlan tény állítását vagy híresztelését, illetve a valós tény hamis színben való feltüntetését a jóhírnév megsértéseként határozza meg. A munkáltató az előzőekből következően a felperes munkaviszonyát nem csupán valótlan indokkal szüntette meg, hanem - ... tanúvallomása szerint - az abban foglaltakat más, kívülálló személyekkel is közölte, amely magatartásával a felperest sértő valótlan állításokat híresztelt, így személyiségi jogsértést követett el. A munkahelyen belüli, az érintettre nézve sértő tartalmú szóbeszéd általában nem ad alapot a jóhírnév megsértésének megállapítására, ugyanakkor ettől eltérő értékelés alá esik, ha az bizonyítottan a munkáltató - adott esetben a munkáltatói jogkör gyakorló - tevőleges magatartásával valósul meg. ... tanúvallomása azt is alátámasztotta, hogy a felmondás indokára tekintettel a felperest nem hívták a korábban rendszeres részvételével megvalósuló fellépésekre, a munkáltató nevében eljáró LGY állításai szakmai körökben elterjedtek és a felperes további foglalkoztatására vonatkozóan bizonyítottan kihatással voltak. Mindezek alapján a bíróságok által megítélt 2.000.000,- forint sérelemdíj összege- annak kettős funkcióját is figyelembe véve - nem volt eltúlzottnak tekinthető. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. [48] A pervesztes alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. [49] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [47] ,
  1. december
  2. . Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.