Kfv.I.35.251/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Kocsondi Emese ügyvéd által képviselt felperesnek az Asztalosné dr. Kardos Ilona jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala Hatósági Főosztály Dél-alföldi Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Csongrád Megyei Bíróságon 3.K.22.144/2006. számon indított és ugyanezen bíróság 2007. április 18-án kelt 3.K.22.144/2006/12. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Csongrád Megyei Bíróság 3.K.22.144/2006/12. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra további 114.100 (száztizennégyezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél 2001-2002. évekre vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra átfogó ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés többek között megállapította, hogy a felperes és a B. T. Kft. 2001. október 2-án adásvételi szerződést kötött a Sz. …. szám alatti ingatlan 510/10.000-ed tulajdoni hányadának vételére, azzal, hogy a felperes tulajdoni hányadához az építendő társasház I.em. 3-as számú 110 m2-es területen újonnan kialakítandó és üzembe helyezendő iroda és kiszolgáló helyiségei tartoznak. A szerződésben a felek a telek vételárát 1.610.000 Ft-ban, a felépítmény vételárát pedig bruttó 2.990.000 Ft-ban állapították meg. A felperes és építőtársai a kialakítandó helyiségekre építőközösséget hoztak létre. Az első fokú építésügyi hatóság a jogutódlásokat követően ideiglenes használatbavételi engedélyt adott a jogutódok, közöttük a felperesi kft. részére is, majd a teljes építmény elkészültekor megkapták a végleges használatbavételi engedélyt is. A felperes e beruházással kapcsolatosan 2001. évben adóalap csökkentő tételként számolt el 7.771.000 Ft-ot, míg 2002. évben 3.305.000 Ft-ot. Az adóhatóság a felperes ez utóbbi eljárását jogszabálysértőnek nyilvánította, mivel megállapította, hogy a beruházás nem új épület létesítésével kapcsolatban merült fel, hanem a korábban meglévő épület átalakításával. Ezért a társasági adóról szóló többször módosított 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 7. § /1/ bekezdés
- z)pontja alapján adóalap kedvezményt nem lehetett igénybe venni. E megállapítás eredményeként meghozott első fokú 2006. május 31-én kelt határozatával a felperes terhére társasági adónemben 2.030.000 Ft adókülönbözetet állapítottak meg, amelyből 129.000.000 Ft minősült adóhiánynak. Ezen túl kötelezték a felperest 39.000 Ft adóbírság és 768.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2006. október 9-én kelt határozatával annyiban változtatta meg az első fokú határozatot, hogy az adóbírság összegét 64.000 Ft-ra felemelte és további mulasztási bírságokat is kiszabott. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlan helyén korábban álló épület olyan leromlott állagú volt, hogy a felújítás helyett alapvetően újat kellett létrehoznia. A kiadott építési engedély azért vonatkozott épület átalakítására, mert a régi épület homlokzatát városképi jelentőség miatt meg kellett tartania. A felperes álláspontja szerint a Tao.tv. 7. § /1/ bekezdés
- zs)pontjában írt "korábban még használatba nem vett ingatlan" kifejezést úgy kell tekinteni, hogy korábban más funkcióra szólt az épület és az általa kialakított irodahelyiségek újonnan létesültek. Az alperes kérte a kereset határozataiban foglaltakat. elutasítását és fenntartotta a A Csongrád Megyei Bíróság 3.K.22.144/2006/12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az első fokú bíróság ítéletében idézve a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megállapította, hogy a törvényi rendelkezés értelmében a kisvállalkozói adókedvezmény csak a korábban használatba nem vett tárgyi eszközök beruházásához kapcsolódhat. A perbeli esetben az első fokú bíróság beszerezte az építési engedélyeket, és abból is azt lehetett megállapítani, hogy a helyszínen található 2 emeletes épület felújítására és a felsorolt rendeltetésű egységek kialakítására vonatkozott az engedély. Az első fokú bíróság a Tao. törvényben írtakon túl, hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) értelmező rendelkezéseinek fogalom-meghatározására is. Ugyanakkor azt is megindokolta, hogy miért volt alaptalan a felperes illetékjogszabályokra történő hivatkozása. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását és a keresetében kifejtettek szerinti döntés meghozatalát. A felperes ismételten azt hangsúlyozta, hogy a részére kiadott módosított építési engedély lényegében újonnan kialakítandó irodahelyiségek létrehozását engedélyezte, amely a jogalkotói szándék szerint adókedvezmény igénybe vételét jelentheti. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § /2/ bekezdése alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A perbeli esetben a felperes arra hivatkozással kérte az ítélet felülvizsgálatát, miszerint az adóhatóság és az első fokú bíróság tévesen értelmezte a Tao.tv. 7. § /1/ bekezdés
- zs)pontjában írt adókedvezmény feltételeit. A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a vonatkozó törvényi rendelkezést, továbbá a per egyéb iratát, adatát, és megállapította, hogy mind az alperes mind az első fokú bíróság helyesen értelmezte a hivatkozott rendelkezést. Az első fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a Tao.tv. 1. § /5/ bekezdése szerint az ingatlan fogalmi meghatározásakor nem az ingatlan-nyilvántartási törvény, hanem az Sztv. rendelkezései az irányadóak. A társasági adókedvezményt a számviteli törvény alkalmazásával rögzített könyvviteli számviteli adatok alapján lehet igénybe venni. Az ingatlan beszerzését, létesítését, felújítását, mint gazdasági eseményt, a tárgyi eszközök között kell kimutatni és így kerülhet sor az adókedvezmény igénybevételére. A felperes a B. T. Kft-től ingatlan-tulajdoni hányadot vásárolt, adásvételi szerződéssel. Nem vitás tény, hogy ez az ingatlan 80 évvel korábban épült, valóban romos állapotban használaton kívül állt a megvételekor. A teljes ingatlanra vonatkozó építési engedélyt a beruházást kivitelező B. T. Kft. kapta, a módosított építési engedély a funkciót megváltoztatta. Nem vitás, hogy a felperes az általa megvásárolt ingatlanhányadra és az ott kialakítandó helyiségekre felújítási munkák címén kapott építési engedélyt. Az Sztv. 3. § 7) pontja, valamint 8.) pontja alapján a tárgyi eszköz felújítása magában foglalja azt a tényt, hogy az ingatlant használatra helyre állítják. A perbeli időszakban hatályos Tao.Tv. 7. § /1/ bekezdés
- zs)pontja azonban egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az adózás előtti eredményt csökkenti "a korábban még használatba nem vett ingatlan"… üzembe helyezése érdekében elszámolt adó évi beruházások értéke, … A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az adóhatósággal és az első fokú bírósággal abban, hogy ez a megfogalmazás kizárólag az újonnan beruházott tárgyi eszközök után jár. A meglévő épület felújítására vonatkozó beruházásokra nem vonatkozhat. Kétségtelen tény, hogy 2003. január 1-től hatályba lépett törvényi módosítás már lehetővé tette az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változás és átalakítás értékének adózás előtti eredménycsökkentésként való elszámolását. A Legfelsőbb Bíróság már számos ítéletében rámutatott arra, hogy az adókedvezményeket nem lehet kiterjesztően értelmezni, így a perbeli időben hatályos Tao. törvény a felújítás és átalakítás címén történt beruházásokra nem tette lehetővé az adókedvezmény igénybe vételét. Ez a lehetőség egyértelműen csak 2003. január 1-jét követő időszakra volt elszámolható. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § /1/ bekezdése alapján kötelezte felülvizsgálati perköltség fizetésére. A felperes a felülvizsgálati eljárás során kérelme benyújtásakor 7.700 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket lerótt. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a pertárgy értéke a vitatott társasági adókülönbözet összege 2.030.000 Ft volt. Az ez után járó felülvizsgálati eljárási illeték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § /1/ bekezdése és 50. § /1/ bekezdése szerint összesen 121.800 Ft lett volna, ebből a felperes által már lerótt illetéket levonva, kötelezte további 114.100 Ft felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § /2/ bekezdésére figyelemmel. Budapest, 2008. június 19. Dr. Kárpáti Magdolna sk. a tanács elnöke, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró