A határozat elvi tartalma: I. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége védi a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőket. A jóhiszeműség azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint szerez jogot, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva nem tudott és nem is kellett tudnia az annak tartalmától eltérő jogról. II. A jogszerzőtől még a vagyoni viszonyait érintő tömeges tulajdonszerzés esetén is elvárható a földhasználati nyilvántartás ellenőrzése, annak érdekében, hogy az érintett ingatlanokkal kapcsolatban jogszerű jogszerzést állító személyek jogérvényesítését ne akadályozza. A jóhiszeműség feltételének hiányában az elbirtoklás jogcímén ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző érvényesítheti jogát az ingatlan-nyilvántartásba hatósági határozat címén bejegyzett szerzővel szemben. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.034/2019/
- szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Gyarmathy Judit előadó bíró . Pap Eszter bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Meskó Ferenc ügyvéd Az alperes Az alperes képviselője: Szterényi Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Szterényi Sándor ügyvéd A per tárgya: Elbirtoklás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.21.568/2018/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ásárosnaményi Járásbíróság 1.P.20.221/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.21.568/2018/
- számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A V. Földkiadó Bizottság (a továbbiakban: földkiadó bizottság) az
- október 26-án kelt és jogerőre emelkedett határozataival a V. külterület
- helyrajzi számú ingatlanból a felperes és az édesanyja részére 8,82-8,82, összesen 17,64 AK értékű területet adott ki. A felperes a kiadott ingatlant az édesanyja területrészét érintően is, vele egyeztetve 1994-ben használatba vette, és azóta [2] [3] [4] [5] folyamatosan, megszakítás nélkül - édesanyja
- augusztus 11-én bekövetkezett halálát követően is - birtokolja. A V. külterület
- helyrajzi számú ingatlanból
- november 5-én kialakításra került az 5/
- helyrajzi számú ingatlan (a továbbiakban: perbeli ingatlan), amely azonos a kiadott ingatlannal. A felperes földhasználati jogát „saját tulajdon" jogcímén
- december 5-én bejegyezték a perbeli ingatlan tulajdoni lapjának földhasználati lapjára. A felperes tulajdonjoga a perbeli ingatlan vonatkozásában nem került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba. A Megyei Kormányhivatal a
- április 2-án jogerőre emelkedett SZ. számú határozatával több ingatlant - köztük a perbeli ingatlant is - maradványterületként az alperes tulajdonába adott. Az alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba hatósági határozat jogcímén jegyezték be. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] A felperes keresetében kérte annak tűrésére kötelezni az alperest, hogy a perbeli ingatlanra vonatkozóan jegyezzék be a tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén. Állította, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén 15 éven át tartó folyamatos, megszakítás nélküli birtoklás folytán 2008-ban megszerezte, ezért az ő tulajdonát képező perbeli ingatlanon az alperes 2014-ben már nem szerezhetett tulajdonjogot. Utalt arra, hogy a perbeli ingatlan földhasználati lapjára „saját tulajdon" jogcímén jegyezték be a földhasználati jogát, ennek alapján vitatta az alperes tulajdonszerzésének a jóhiszeműségét. Érvelése szerint az alperesnek a tulajdonszerzési eljárás során kellő körültekintés mellett látnia kellett, hogy a perbeli ingatlan földhasználójaként „saját tulajdon" címén ő van bejegyezve. Az alperes elsődlegesen alaki okra hivatkozással a per megszüntetését kérte. Álláspontja szerint alaki hiányosságok miatt - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §
(2)bekezdés a) pontja alapján. Érdemben is a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy tulajdonjogát eredeti szerzésmód, hatósági határozat alapján jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §-a értelmében, amely minden korábbi tulajdonszerzést „annulált". Hangsúlyozta, hogy a tulajdonszerzése nem volt rosszhiszemű. Kiemelte az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét, amelyet ellenkező bizonyításig a bejegyzett tények vonatkozásában valónak kell tekinteni. Érvelése szerint nem volt elvárható tőle, hogy a vagyoni viszonyaiban a perbeli ingatlant is érintő, tömeges tulajdonszerzése esetén még a földhasználati nyilvántartást is ellenőrizze, és annak adataiból szűrje ki a téves bejegyzéseket. Arra is utalt, hogy a földforgalmi törvényre vonatkozó rendelkezések a tulajdonszerzésére nem vonatkoznak, mivel nem adásvétel útján ellenérték fejében, hanem hatósági határozattal szerzett tulajdonjogot. Vitatta az elbirtoklás tényét, sajátkénti birtoklás hiányára hivatkozással. Az első- és másodfokú ítélet [14] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlan 1/1 arányú tulajdonjogát a felperes elbirtoklás címén megszerezte, megkeresni rendelte a földhivatalt a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, míg az alperest ennek tűrésére kötelezte. Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
- évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
- §-a alapján a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésére, 121. §
(1)és
(5)bekezdésére, 120. §
(1)bekezdésére, [15] [16] [17] [18] [19]
- §-ára, az
- évi II. törvény
- §
(1)-
(2)és
(3)bekezdésére, a szövetkezetekről szóló
- évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló
- évi II. törvény (a továbbiakban: Ámtv.) 25/A. §
(1)bekezdésére alapította. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes sajátkénti birtoklása - a felperes által állított
- évhez képest - a földkiadó bizottság határozatának jogerőre emelkedését követően,
- októberben kezdődött el, amihez képest a perbeli ingatlant 15 évi szakadatlan birtoklással, 2009 októberében elbirtokolta. Kiemelte, hogy a felperes az ingatlan-nyilvántartásba az elbirtoklás címén szerzett tulajdonjogát nem jegyeztette be, azonban az alperes a tulajdonjogát az Ámtv. 25/A. §
(1)bekezdése alkalmazásával, a régi Ptk. 120. §
(1)bekezdése alapján, hatósági határozat útján, jóhiszeműen, de nem ellenérték fejében szerezte, ezért a régi Ptk. 121. §
(5)bekezdése alapján vele szemben a felperes a korábbi, elbirtokláson alapuló tulajdonszerzésére alappal hivatkozhatott. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a jogvita során abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperesnek a jogerős hatósági határozaton alapuló tulajdonszerzése „annulálja-e" a felperes elbirtoklás útján történt tulajdonszerzését. Egyetértett az elsőfokú bíróság érvelésével abban, hogy a felperes elbirtoklási idejének kezdete
- október, amelyet követően a felperes a perbeli ingatlant 15 éven át sajátjaként szakadatlanul birtokolta, így azon 2009-ben elbirtoklás címén, míg az alperes - az Ámtv. 25/A. §-a és a Ptk. 5:
- §-a alapján - 2014-ben hatósági határozat útján szerzett tulajdonjogot. Okfejtése szerint a két eredeti szerzésmódra tekintettel döntő jelentősége a tulajdonjog keletkezése időpontjának van: mivel a felperes elbirtoklás jogcímén 2009-ben szerzett tulajdonjogot, ezért a régi Ptk.
- §
(5)bekezdése alapján a tulajdonszerzésére alappal hivatkozhat az alperessel szemben, kérheti annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzését is. Indokolása szerint az alperes utóbb valóban eredeti módon szerzett tulajdonjogot hatósági határozat alapján ingyenesen, mivel azonban azt megelőzte a felperes elbirtokláson alapuló eredeti tulajdonszerzése, erre alappal nem hivatkozhatott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a felperes keresetének elutasítását. [21] Megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 120. §-át, a Ptk. 5:41. §
(1)bekezdését, 5:
- §-át, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
- §
(1)bekezdését és 26. §
(4)bekezdését jelölte meg. [22] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban a jogszabály szövegével ellentétesen, jogsértő és téves következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy nem szerzett hatósági határozat alapján tulajdonjogot a perbeli ingatlanon. Kifejtette, hogy annak nincsen jelentősége, hogy a tulajdonszerzését eredményező hatósági határozat jogerőre emelkedésekor ki az ingatlan tulajdonosa, az így szerző nem az előző tulajdonostól eredezteti a tulajdonjogát, ugyanis a Ptk. 5:41. §
(1)bekezdésében szabályozott eredeti szerzésmód azt jelenti, hogy a hatósági határozat alapján, azaz a korábbi tulajdonos felperes esetleges tulajdonszerzésétől függetlenül, azt „annulálva" megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Megjegyezte, hogy a tulajdonszerzését eredményező hatósági határozat ellen a felperes nem élt jogorvoslattal. [23] Érvelése szerint azt a kérdést, hogy a
- április 2-i jogszerzésekor a hatósági határozaton alapuló eredeti szerzésmód és az elbirtoklás alapján történt jogszerzés milyen viszonyban állnak egymással, a Ptk. alapján kell megvizsgálni, mivel a felperes kereseti kérelmét a Ptk. hatálybalépését követően terjesztette elő. Utalt arra, hogy a Ptk. már nem tartalmazza a régi Ptk.
- §
(5)bekezdésének azt a rendelkezését: „Ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a [20] [24] [25] [26] [27] tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett." Megjegyezte azt is, hogy a Ptk. 5:
- §-a szerint azonban az elbirtokló a tulajdonjogát nem érvényesítheti az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző jóhiszemű szerzővel szemben. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint a felperes vele mint a perbeli ingatlanon jóhiszeműen, jogerős hatósági határozat alapján tulajdonjogot szerző, az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett személlyel szemben nem érvényesítheti elbirtoklás jogcímén a tulajdonjogát. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmét az Ítélőtáblához terjesztette be, holott a felülvizsgálati kérelem elbírálására a Kúria rendelkezik hatáskörrel; ezért álláspontja szerint vizsgálandó az a körülmény, hogy a felülvizsgálati kérelem nem késett-e el. Utalt arra, hogy az alperes tulajdonszerzését megalapozó határozat ellen nem tudott jogorvoslattal élni, mivel azt részére nem kézbesítették. Kiemelte, hogy miután a perbeli ingatlan tulajdonjogát 2009-ben megszerezte, a jogvitára a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, erre tekintettel ebben az ügyben a Ptk. rendelkezései nem irányadóak. A Kúria döntése és jogi indokai [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] A felperesnek a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó alaki ellenkérelmével kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy az alperes a régi Pp.
- §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, az arra előírt hatvan napos határidő alatt nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál, amely azt az ügy irataival együtt a régi Pp. 272. §
(5)bekezdésének alkalmazásával - a címzett téves megnevezése ellenére - a Kúriára terjesztette fel. Erre tekintettel a Kúria a határidőben érkezett felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A régi Pp. 270. §
(2)bekezdésének és 275. §
(3)és
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(2)bekezdésének megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelmek korlátai között, a kérelmekben támadott rendelkezések vonatkozásában bírálhatja felül. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet kizárólag anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással támadta. A felülvizsgálati eljárásban az alperes nem vitatta, hogy a felperes a hatósági határozat hozatalát megelőzően elbirtoklással tulajdonjogot szerzett, de azzal szemben arra hivatkozott, hogy az ő mint jóhiszemű jogszerző tulajdonszerzése - eredeti szerzésmódként - független a perbeli ingatlan korábbi tulajdonosától, és mivel tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a Ptk. 5:
- § szerint a felperes vele szemben elbirtoklás jogcímén nem érvényesítheti a tulajdonjogát. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a felperesnek az elbirtoklásra alapított kereseti kérelme körében a régi Ptk.
- §-át, míg a tulajdonszerzés időpontjára figyelemmel az alperes hatósági határozat útján történő tulajdonszerzésére a Ptk. 5:
- §-át kell alkalmazni. Azt is helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes elbirtoklás címén 2009-ben szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Azonban a Kúria rámutat arra, hogy a Ptk. 5:
- §
(2)bekezdés értelmében az ingatlan tulajdonjogát hatósági határozattal megszerző jogosult - a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltaktól eltérően - nem a határozat jogerőre emelkedésének időpontjában, hanem a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg, ha a hatósági határozat eltérően nem rendelkezik. A Kúria utal arra: tény, hogy az elbirtoklásra hivatkozó felperes tulajdonjogát nem jegyeztette be az ingatlan-nyilvántartásba, ellenben a hatósági határozat útján később tulajdonjogot szerző alperes [35] [36] [37] [38] [39] tulajdonjoga bejegyzésre került. Azonban a Ptk. 5:175. §
(1)bekezdése az ingatlan- nyilvántartáson kívül - így elbirtoklás útján - jogot szerző személlyel szemben csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jóhiszemű szerzőnek biztosít jogvédelmet. Az alperes hivatkozásával összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy a régi Ptk. 121. §
(5)bekezdésében megfogalmazott, a közhitelességre vonatkozó rendelkezést a Ptk. 5:
- §-a tartalmazza, azt azonban már nem csak az elbirtoklás kapcsán szabályozza, hanem kiterjeszti valamennyi ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzési módra. Kiemeli a Kúria, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége védi a jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőket. A jóhiszeműség azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint szerez jogot, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva nem tudott és nem is kellett tudnia az annak tartalmától eltérő jogról. E rendelkezés főszabály szerint az ellenérték fejében jogot szerző személyre irányadó. Ebben a perben azonban a Ptk. 5:
- §
(1)bekezdése alapján, hatósági határozat útján tulajdonjogot szerző alperest illetően nem értelmezhető az ellenérték fejében történő szerzés fogalma, így a Ptk. 5:175. §
(1)bekezdésének alkalmazásával kizárólag a jóhiszeműségét kellett vizsgálni. Helytállóan utalt az első- és másodfokú bíróság az Ámtv. 25/A. §
(1)bekezdése kapcsán arra, hogy a részarány-földkiadási eljárás lezárását követően, a maradványterület vonatkozásában van lehetőség annak határozattal az alperes tulajdonába adására. Ebben a körben azonban nem maradhat értékelés nélkül az a tény, hogy a perbeli ingatlan tulajdoni lapjának földhasználati lapjára 2000. december 5-én „saját tulajdon" jogcímén a felperes földhasználati jogát bejegyezték. A Kúria ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a Ptk. 5:175. §
(1)bekezdése a jogszerző alperes részéről is megkívánja a jóhiszeműséget, azaz ha az alperes jogszerző tudott vagy az adott helyzetben általában elvárható gondossággal eljárva tudnia kellett a felperesnek a perbeli ingatlanon fennálló, az ő jogszerzését gátló jogáról, akkor sem szerezhet jogot, ha egyébként a jogszerzését az ingatlan-nyilvántartás tartalma nem akadályozza. Az alperes érvelésével összefüggésben hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperestől még a vagyoni viszonyait érintő tömeges tulajdonszerzés esetén is elvárható a földhasználati nyilvántartás ellenőrzése annak érdekében, hogy az érintett ingatlanokkal kapcsolatban jogszerű jogszerzést állító személyek jogérvényesítését ne akadályozza. Mivel az alperes hatósági határozat útján történt tulajdonszerzése a felperes bejegyzett földhasználati joga ellenére került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, a Ptk. 5:175. §
(1)bekezdése által megkívánt jóhiszeműség feltételének hiányában az elbirtoklás jogcímén ingatlannyilvántartáson kívül jogot szerző felperes érvényesítheti jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett alperessel szemben. A régi Ptk. 120. §-ával, valamint az Inytv. 5. §
(1)bekezdésével és 26. §
(4)bekezdésével kapcsolatban az alperes hivatkozott ugyan a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára, annak indokait azonban a felülvizsgálati kérelme nem tartalmazza, így ez a hivatkozása sem vezethetett eredményre [1/
- (II.15.) PK vélemény
- pont]. Mindezekre tekintettel a Kúria a rendelkezése tekintetében nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a régi Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint meghatározott összegű ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét. [41] Az alperes személyes illetékmentessége [az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés a) pont] folytán le nem rótt, az Itv. 50. §
(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket pervesztességére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. [40] [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
- (III. 31.) kormányrendelet (Veir.)
- §
(1)bekezdésére és az 1/
- (IV. 30.) PK vélemény
- bekezdésére figyelemmel - a tárgyalás tartására irányuló kérelem ellenére a régi Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- június
- . Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, Dr. Pap Eszter s.k. bíró