Bf.540/2020/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés, Btk. 10. §

(1)bekezdés]. Ezért 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében (...Megyei Főügyészség ....). Indokai szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot a súlyosító körülményeknek, így a büntetési célok maradéktalanul nem érvényesülnek, ezért a büntetés lényeges súlyosítása szükséges. [3] Másrészt a védő élt jogorvoslattal az ítélet ellen szintén kizárólag a büntetés enyhítése céljából. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem vette megfelelő nyomatékkal figyelembe a cselekmény beismerését, az eshetőleges szándékot, a kísérleti szakot, a sértetti megbocsátást és azt, hogy a sértett nem kívánja a vádlott megbüntetését, ezáltal túl szigorú büntetést szabott ki, melynek lényeges enyhítésére, a törvényi alsó határhoz közelebb eső szabadságvesztés meghatározására tett indítványt (másodfokú irat 5. sorszám). [4] A ... Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában az ügyészi jogorvoslat indokait osztva és a védő fellebbezését alaptalannak tartva - tanácsülésen történő elbírálás mellett - a támadott ítélet megváltoztatására tett indítványt akként, hogy az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést a középmértékhez igazítva számottevően súlyosítsa és ezzel arányosan a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is magasabb mértékben állapítsa meg, egyebekben hagyja helyben a határozatot. [5] A másodfokú bíróság a kétirányú perorvoslatokat a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 598. §

(2)bekezdés alapján - utalva a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(2)bekezdésére is - tanácsülésen bírálta el. [6] A

1. január 1-jétől módosult és az átmeneti szabályokkal való összhangban a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján már alkalmazandó Be. 598. §

(2)bekezdése lehetővé tette a tanácsüléses elbírálást, mert a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a) pontján alapszik és az arra jogosultak (ügyészség, vádlott, védő) a törvényes határidőben [a 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(6)bekezdésében írt tizenöt napos határidő] nem indítványozták a nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. Az új szabály nem szankciós fellebbezésnél egyébként szigorúbb, mert megkívánja a tényállás megalapozottságát, de az átmeneti törvény 211. §

(4)bekezdése a törvény hatálya alatt még feloldja e szabályt, hiszen lehetőséget teremt a tanácsülésen is a részbeni megalapozatlanság orvoslására. Jelen esetben azonban a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, a tényállás rögzült, mindez ezért csak elvi kérdés. A lényeges, hogy a tanácsülésen való elbírálásnak nem volt perjogi akadálya. [7] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be (mértékes fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 593. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése, konkrétan a

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. A mértékes fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, alaposan, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát. [11] Az elsőfokú bíróság a fellebbezések irányához kapcsolódó határozatszerkesztést könnyítő, egyszerűsítő szabályokat [Be. 562. §

(2)bekezdés, 564. §

(4)bekezdés] nem használta ki, hanem igen részletes és színvonalas indokolást adott. Mindez természetesen nem hiba, de a jogalkotói cél a korlátozott fellebbezéshez „korlátozott" indokolást és ebből eredően korlátozott felülbírálatot fűz, mely pervitelt egyszerűsítő rendelkezések alkalmazása általában indokolt, már csak azon okból is, mert a tényálláshoz kötöttség folytán a másodfokú bíróság az adott perjogi helyzetben a mérlegelést és a ténymegállapítási tevékenységet nem is vizsgálhatja. [12] A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. [13] A cselekmény minősítése is törvényes. A vádlott cselekménye valóban az emberölés bűntettének befejezett és egyben viszonylag közeli kísérletének törvényi tényállását merítette ki [Btk. 160. §

(1)bekezdés]. Az ölési szándék azonban nem eshetőleges, hanem egyenes, mert a vádlott az elkövetés pillanatában, kétségtelenül rögtönös szándékkal, a sértett életét ki akarta oltani. A cselekmény ugyan motiválatlan volt, de a tárgyi oldali elemek, különösen a kifejtett erőbehatások intenzitása és rendbelisége, a támadott testtájék és az okozott életveszélyes sérülés az egyenes szándékú elkövetést alapozzák meg, mint ahogy a vádlott cselekményt követő, a sértettet sorsára hagyó magatartása is. [14] A másodfokú bíróság ugyanakkor a rendelkező részből mellőzte a kísérlet törvényhelyének felhívását, melynek feltüntetése az indokolásban kifogástalan, azonban a Be. 561. §

(2)bekezdés c) pontja - utalva a 61.BK vélemény 3.a. pontjára - a bűncselekményi stádium törvényhelyének rögzítését a rendelkező részben nem írja elő és azt a követett gyakorlat sem alkalmazza, ezért elegendő a határozat indokolásában kitérni a kísérlet törvényhelyére és értelmezésére. [15] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság nagyrészt helyesen feltárta és azokat nyomatékuknak megfelelően értékelte. A családtag sérelmére elkövetés helyett azonban helyesen a közeli hozzátartozó (egyeneságbeli rokon, vérszerinti anya) sérelmére elkövetés jelent súlyosító körülményt. Az eshetőleges szándék pedig a direkt szándék megállapíthatósága miatt nem enyhítő tényező, mint ahogy az időmúlás is súlytalan, miként arra kifogástalanul hivatkozott a fellebbviteli főügyészség. [16] A bűnösségi körülmények szükséges helyesbítésétől eltekintve a törvényszék a büntetett, az élet elleni cselekményt közeli hozzátartozója, anyja sérelmére elkövető vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos és az egyéniesítésnek is megfelelő büntetést szabott ki, mely túl enyhének nem tekinthető, ezért lényeges súlyosítása nem indokolt. A büntetési tétel középmértékétől az alsó határ felé eltérő büntetés túl szigorúnak sem minősíthető, így lényeges enyhítésre sem kerülhetett sor, ezért a büntetés kiszabását támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. [17] Megfelelnek a törvénynek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a beszámításra, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, a közügyektől eltiltásra, alapvetően a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is. [18] Az elkövetés eszközének elkobzása azonban téves. Az elkövetéshez használt eszköz valóban elkobzás alá esik a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében, ennek azonban feltétele, hogy a dolog az elkövető tulajdonában álljon [Btk. 72. §

(3)bekezdés]. E feltétel nem adott, mert az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdések felülbírálata során egyértelműen megállapítható a vádlott és a sértett vallomása alapján is, hogy a dolog nem a vádlott tulajdona, a kést ugyanis a vádlott az unokatestvérétől hozta el (nyomozási irat 158. o., 347-349. o.). A kés ezért nem kobozható el, viszont a lefoglalásának megszüntetése és az értékkel nem bíró, meggörbült, más által nem igényelt dolog megsemmisítése szükséges a Be. 320. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdése alapján, így a másodfokú bíróság az elkobzás mellőzése mellett erről határozott. [19] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezések alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. január
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 11.B.3/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.540/2020/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.