Mfv.10055/2020/4 – Kúria

(1)bekezdése szerint fennálló kártérítési felelőssége a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért vétkesség nélküli felelősség. A kártérítési felelősség alól még nem eredményez mentesülést, hogy eltérő felelősségi alapon történt vizsgálatok szerint eltérő eljárásokban vétkes kötelezettségszegést nem róttak a munkáltató terhére. Az Mt. 166. §

(2)bekezdés

1. b)pontjában előírt konjunktív feltételek bizonyítására a munkáltató köteles. á A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.055/2020/4. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Stark Marianna előadó bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve (törvényes képviselő: .....) A felperes képviselője: Dr. Borsos József ügyvéd (fél címe 1) Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Tordainé dr. Sztráska Erzsébet ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.559/2019/4. Az elsőfokú bíróság határozata: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.275/2017/96. Rendelkező rész A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.559/2019/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40 000 (negyvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 154 400 (százötvennégyezernégyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A tényállás Néhai Cs.... A... (a továbbiakban: felperesi jogelőd) kiskorú felperes neve (a továbbiakban: felperes) édesapja, aki 2013. augusztus 19-től állt az alperessel munkaviszonyban, m...i és n...i munkavégzési hellyel, egyéb építési és szerelési, ács-segédmunkás munkakörben. 2013. szeptember 13-án felperesi jogelőd D...ben munkavégzés közben üzemi balesetet szenvedett. A baleset úgy következett be, hogy a felperesi jogelődöt zsaluk bontására osztották be, és miután a zsalufal mögé ment, azok összekötő csavarját kivette, eközben a darus a belső zsalut elemelte, így a külső zsalutábla a felperesi jogelődre dőlt. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] Az alperes a balesetet munkahelyi balesetként elismerte, a munkabaleseti jegyzőkönyvben a balesethez vezető okként a munkavállaló figyelmetlenségét, valamint a gyakorlat hiányát jelölte meg. A felperesi jogelőd az üzemi baleset következményeként sorozatos bordatörést, léprepedést, bal váll rotátor köpenyének sérülését, bal kar felkar izmának leszakadását szenvedte el. 2013. szeptember 13-tól 2013. október 5-ig R...ben volt kórházban, ahol a hozzátartozói meglátogatták. A balesettel összefüggésben 2014. június 16-ig keresőképtelen állományban volt, az otthonában tartózkodott. A balesetet követő 5-6 hétben édesanyja a közös használatú lakásukban ápolta, mosott, vasalt rá, takarított. A sérült több alkalommal gyógykezelésben részesült, élelemfeljavítása vált szükségessé. A külvilággal telefonon tartotta a kapcsolatot, a táppénzes időszak alatt videojátékozott, könyvet és újságokat olvasott, életmódjában változás állt be. A felperesi jogelőd alperesnél fennálló munkaviszonya 2014. június 6-án kelt rendkívüli azonnali hatályú felmondása folytán megszűnt. A felperesi jogelőd 2016. szeptember 4-én elhunyt. A halála nem a munkahelyi balesettel összefüggésben keletkezett fizikai sérülések miatt következett be. A felperesi jogelőd képviseletében a H... Ügyvédi Iroda részéről dr. H... Ádám ügyvéd 2016. szeptember 9-én keresetet terjesztett elő az alperessel szemben vagyoni, valamint nemvagyoni kártérítés jogcímén. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesi jogelőd haláláról való tudomásszerzést követően a 4.M.248/2016. szám alatt megindított pert 2016. november 22-én kelt végzésével megszüntette a felperes perbeli jogképességének hiánya miatt a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 157. §
2. a)pontja alapján. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes, aki a felperesi jogelőd egyedüli egyenesági örököse, először törvényes képviselője útján 2017. március 17-én terjesztett elő keresetet az alperessel szemben vagyoni és nemvagyoni kártérítés megfizetése iránt, amely keresetet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasított. Az erre vonatkozó végzés 2017. június 6-án emelkedett jogerőre. A felperes a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. §

(1)-

(2)bekezdéseire alapítva

1. október 9-én ismét keresetet terjesztett elő, és a felperesi jogelőd örököseként különböző jogcímeken költségek, jövedelemkiesés, valamint nemvagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a felperesi jogelőd
2. szeptember 13-án bekövetkezett balesetével összefüggésben. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperesi jogelőd kellő ismerettel és jártassággal, gyakorlattal rendelkezett a részmunkafolyamatokra vonatkozóan. Állította, hogy a foglalkoztatói, munkavédelmi szabályokat megtartotta, az őt terhelő biztonságos munkavégzés feltételeit biztosította. Ezért az Mt.
3. §

(2)bekezdés b) pontja alapján kártérítési felelőssége alóli mentesítését kérte arra való tekintettel, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Mindemellett az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes keresete elévült. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.275/2017/

1. számú ítéletével kötelezte [9] az alperest, hogy a
2. szeptember
3. napi munkabalesettel összefüggésben fizessen meg a felperes részére vagyoni kártérítésként 21.000,- forint kórházi ruházati költségtérítést, 49.000,forint látogatási költséget, 77.175,- forint gondozási költséget, 28.000,- forint háztartási kisegítő költséget, 89.250,- forint élelemfeljavítási költséget, 29.750,- forint művelődési költséget, 31.500,forint többlet telefonköltséget, 59.500,- forint közlekedési költséget, 1.158.433,- forint keresetkiesést, és mindezen összegek után járó késedelmi kamatot. A bíróság az ezt meghaladóan előterjesztett vagyoni és nemvagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította. [10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az elévülést hivatalból vizsgálta. Megállapította, hogy néhai Cs... A... által előterjesztett és 4.M.248/
4. szám alatt iktatott ügyben a keresetlevél bíróság általi, [11] [12] [13] [14] [15]
5. szeptember
6. napján az alperes részére történő kézbesítése a három éves elévülési időt megszakította. Az elévülés megszakítása körében a régi Ptk. szabályai voltak irányadók. Ebben a körben utalt a bíróság arra, hogy a felperes által előterjesztett igények, jellegükből adódóan tényszerűen később, legkorábban a n....i kórházi tartózkodás,
7. szeptember 13-tól október 5-ig terjedő időszakában merültek fel. A további - a keresetben tételesen megjelölt - kárigények ezen időszakot követően merültek fel. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a baleset bekövetkezésének körülményeire tanúkat hallgatott meg és igazságügyi szakértőt rendelt ki. Ezen bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a perbeli balesetet nem kizárólag a felperesi jogelőd elháríthatatlan magatartása okozta. Értékelte, miszerint nem csinált korábban olyan feladatot, mint amilyennel a baleset bekövetkezésekor bízták meg. Jóllehet aláírta a munkavédelmi oktatásról szóló jegyzőkönyvet, de a jegyzőkönyv mögött tényleges oktatási tevékenység nem volt. Az igazságügyi szakértő véleményében foglaltak szerint az alperes nem csatolta a munkaalkalmassági vizsgálatról szóló orvosi igazolást, felelős a munkaképes állapot ellenőrzésének elmaradásáért, azért, hogy nem készült zsaluzási terv a zsalu építésére, annak bontására nincs szabályozás, a munkáltató nem biztosított magyar nyelvű üzemeltetési dokumentációt a munkaeszközökhöz és munkabiztonsági, illetve munka egészségügyi tevékenység végzésére jogosult munkavédelmi végzettségű szakembert. A szakértői véleményben foglaltak szerint az alperes által elkészített kockázatelemzés hiányos volt, a sérült az új munkahelyen munkavédelmi oktatást nem kapott, a munkáltató nem csatolta a gyakorlás tényét bizonyító okiratokat, a munka irányítására nem nevezett ki vezetőt, munkavédelmi ellenőrzései a mulasztásokat nem tárták fel. A fentiek megállapítása mellett a felperesi jogelőd vétkes közrehatása is szerepet játszott a baleset bekövetkeztében, amelyet a n... hatóság megállapításai, a baleseti jegyzőkönyvben feltüntetett figyelmetlenség okszerűen is alátámasztottak. Mindezekre tekintettel a bíróság az Mt.
8. §

(2)bekezdése alapján a munkáltatóra terhesebb 70%-30%-os mértékű kármegosztást határozott meg. Ennek figyelembe vételével döntött a felperest különböző jogcímeken megillető költségek, valamint jövedelemkiesés összegéről. A felperes által előterjesztett nemvagyoni kártérítés iránti igényt teljes egészében elutasította arra való hivatkozással, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 85. §

(1)bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat - a

(2)és

(3)bekezdésében foglalt kivétellel - csak személyesen lehet érvényesíteni. Mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.559/2019/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes elévülési kifogására tekintettel a törvényszék elsődlegesen az elévülés kérdését vizsgálta. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, mely szerint a károsult munkavállaló halálát követően benyújtott, és az alperesnek kézbesített kereseti kérelem megszakította volna az elévülést, tekintettel arra, hogy a keresetlevél benyújtásakor a felperesi jogelőd perbeli jogképessége már nem állt fenn, így részéről joghatályos keresetlevél nem kerülhetett előterjesztésre. Ugyanakkor a kiskorú felperes igényérvényesítési jogosultsága a felperesi jogelőd
2. szeptember 4-én bekövetkezett halálával nyílt meg. Az igényérvényesítési jogosultság tényleges gyakorlásához azonban a jogutódi minőség igazolása szükséges, így jogutódi mivolta igazolásának lehetőségéig az elévülés nyugodott. Az elévülés nyugvása addig tartott, amíg a hagyatéki leltár felvétele alapján nyilvánvalóvá nem vált, hogy a felperesi jogelődnek nincs vagyona, így hagyatéki eljárás lefolytatására nem kerül sor, hanem öröklési bizonyítvány kiállítására van lehetőség. A hagyatéki leltár felvétele
3. december 12-én történt meg, így a felperes ezen időponttól kérhette az öröklési bizonyítvány kiállítását, ekkor szűnt meg az akadály az igény érvényesítésére. A régi Ptk.
4. §

(2)bekezdése alapján ezen időponttól számított egy éven belül volt érvényesíthető az igény, amely határidőn belül,

1. október 9-én a felperes a kereseti kérelmet előterjesztette. A másodfokú bíróság a munkáltató kártérítési felelősségének megállapítása körében egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival is. Kiemelte, miszerint az alperes kizárólag abban az esetben menthette volna ki magát a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a baleset kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása miatt következett be. A rendelkezésre álló bizonyítékok, iratok alapján azonban nem a felperesi jogelőd kizárólagos elháríthatatlan magatartása vezetett a baleset bekövetkezéséhez. Helytállóan hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy nem csupán a n... előírásokat és törvényeket kellett figyelembe venni és alkalmazni a baleset bekövetkeztének vizsgálata során, hanem a m... szabályozást is, így irányadóak voltak a Munka Törvénykönyvében foglaltak, valamint a magyar munkavédelmi szabályok is. A munkaszerződés kiegészítése is tartalmazta azt a rendelkezést, miszerint a felperesi jogelődnek mind a n..., mind a magyar szabályokat be kell tartania. Ebben a körben a kötelezettség az alperest is terhelte. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott a kármegosztás kérdésében is, az aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény alapján mérlegeléssel helytállóan állapította meg a felelősség mértékét. [16] [17] [18] [19] [20] A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem A jogerős ítélet ellen kizárólag az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes kereseti kérelmének részben helyt adó elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperesi kereset elutasítását, másodlagosan a törvényszék új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte költségeinek megfizetésére való kötelezés mellett. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az eljárási és az anyagi jogi szabályok megsértésére is hivatkozott. Jogszabálysértésként jelölte meg a Pp.
2. §,
3. § és
4. § rendelkezéseiben foglaltakat, valamint az Mt.
5. §

(2)bekezdés b) pontjának, 171. §

(1)és

(2)bekezdésének,

1. §-ának,
2. §-ának, a Ptk.
3. §

(1)bekezdésének, 326. §

(1)és

(2)bekezdéseinek megsértését állította. Elévülési kifogását fenntartva arra hivatkozott, miszerint a Ptk. 326. §

(2)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperesi jogutódnak a kereseti kérelmét

1. szeptember
2. napjáig kellett volna az elsőfokú bíróságnál előterjesztenie. Tény azonban, hogy a felperes által
3. március 17-én előterjesztett kereseti kérelmet az ügyben eljáró bíróság
4. május 9-én idézés kibocsátása nélkül elutasította, ezen végzés pedig
5. június
6. napján emelkedett jogerőre. Ezen kereset tehát joghatás kiváltására nem volt alkalmas. Az alperes sérelmezte, miszerint a törvényszék ítéletének indokolása tartalmazza, hogy a felperesi jogelőd hagyatéka ügyében a hagyatéki leltár felvételére csak
7. december 12-én került sor, és ekkor szűnt meg az akadály az igény érvényesítésére. E körben azonban nem tisztázott az, hogy a hagyatéki leltárban egyáltalán feltüntetésre került-e vagy sem az alperessel szembeni hagyatéki követelés. Az alperes jogi álláspontja szerint a törvényszék ítéletének indokolása teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy korábban,
8. június 6-án jogerősen a felperes követelését az első fokon eljáró bíróság elutasította. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a perbeli igazságügyi szakértői vélemény értékelését is panaszolta, arra hivatkozva, hogy azt nem fogadta el, a szakértői vélemény felülvizsgálatát, illetve új szakértői vélemény beszerzését indítványozta, tekintettel arra, hogy a kirendelt szakértő az ügyben eljáró külföldi hatóságot a balesetre vonatkozóan nem kereste meg, illetve teljesen figyelmen kívül hagyta a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, a balesetet kivizsgáló n... rendőrség által tett megállapításokat, a n...i munkavégzésre irányuló n... technológiai és munkavédelmi szabályokat, ennek érdemi indokait azonban nem jelölte meg. Mindezekre figyelemmel tévesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felperesi jogelőd balesetében a munkáltató által elkövetett szabályszegések is közrehatottak. Álláspontja szerint a munkaügyi perben bizonyítani tudta, hogy a felperesi jogelőd munkabalesetében vétkes kötelezettségszegés nem terheli. Figyelemmel arra, hogy a munkavállaló hozzátartozójával szembeni felelősség járulékos jellegű, ezért a munkáltató felelőssége a hozzátartozóval szemben csak akkor állapítható meg, ha e felelőssége a munkavállalóval szemben fennáll. Adott esetben azonban a munkáltató felelőssége a felperesi jogelőd munkabalesetében nem állapítható meg. [21] Az alperes a Pp.
9. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltak megsértését is panaszolta, azt, hogy az eljárt bíróságok a tényállás megállapítása során a rendelkezésre álló iratok tartalmát, a peres felek által előadottakat, a német rendőrség megállapításait, a beszerzett szakértői vélemény tartalmát nem kellően értékelték, és téves jogi következtetéssel hozták meg az érdemi döntésüket. [22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] A Kúria döntése és annak jogi indokai Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése értelmében kizárólag az alperes felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta. Ezért a Kúria kizárólag az elévülés és az alperes kártérítési felelősségének fennállása kérdésében vizsgálta a jogerős ítéletet és - felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában - nem érintette a kármegosztás tényét, annak mértékét, valamint az összegszerűséget és a felperes további keresetének elutasítását. Az alperes mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a felperes igénye elévült. Az Mt. 286. §

(1)bekezdése alapján a munkajogi igény három év alatt évül el. Nem vitatottan a felperesi jogelőd

1. szeptember 13-án szenvedett munkahelyi balesetet, és az alperessel szemben
2. szeptember 4-én bekövetkezett haláláig - amikor az általános elévülési idő még nem telt el kártérítési igényt nem érvényesített. A felperes a jogelődje halálakor még nem volt abban a helyzetben, hogy igényét az alperessel szemben érvényesítse. A jogerős ítéletben foglaltak szerint a jogosult felperes a követelését
3. december 12-ig, a hagyatéki leltár felvételéig menthető okból nem érvényesítette. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy az elévülési idő
4. december 12-ig nyugodott. Érvelése szerint azonban felperesnek az igényérvényesítéssel való késlekedése „felróható", „
5. december
6. napját követően a felperesnek lett volna módja, hogy az egy éves elévülési időtartam alatt,
7. szeptember
8. napjáig a keresetét az alperessel szemben előterjessze" (felülvizsgálati kérelem ... oldal ... és ... bekezdés). Az alperes jogi álláspontja téves, a másodfokú bíróság az irányadó törvényi rendelkezéseket jogszabálysértés nélkül alkalmazta. Az Mt.
9. §

(4)bekezdése értelmében az elévülésre egyebekben a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a munkavállaló igényének érvényesítésével kapcsolatos elévülési időt a felek nem rövidíthetik le. A perben a felperesi jogelőd munkahelyi balesetének időpontjára tekintettel még a régi Ptk. szabályai az irányadóak. A régi Ptk. 326. §

(2)bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt. Adott esetben a felperes

1. december 12-től számított egy éven belül érvényesíthette a követelését, amely
2. október 9-én előterjesztett keresetével megtörtént, így az igénye nem évült el. Minthogy a felperes az élévülési idő nyugvását követő egy éven belül joghatályosan érvényesítette igényét, nincs jelentősége annak, hogy a bíróság a
3. március 17-én előterjesztett kereseti kérelmét idézés kibocsátása nélkül jogerősen elutasította, mert e végzés nem minősült az ügy érdemében hozott döntésnek, és az egy éves határidő alatt az újbóli igényérvényesítés lehetőségét a törvény nem zárja ki. Az elévülési idő nyugvásának tehát az a jogkövetkezménye, hogy az elévülési idő nem a nyugvás időtartamával, hanem a törvény által előre, általános jelleggel meghatározott időtartammal - egy évvel, illetve az általános elévülési időnél rövidebb elévülési idő esetében három hónappal hosszabbodik meg. E speciális, további igényérvényesítési határidőt az elévülés nyugvására vezető [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] igényérvényesítési akadály megszűnésétől kell számítani, és a jogosult még e speciális határidőn belül érvényesítheti az igényét a bíróság előtt. E határidő jogvesztő. E határidőn belül azonban a jogosult felróható késedelme, annak felróhatósága nem vehető figyelembe. Nincs jelentősége annak sem, hogy a keresetindítást megelőzően a hagyatéki leltárban mi került feltüntetésre. Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül vizsgálták érdemben a felperes keresetét, és jogszabálysértés nélkül vontak le a jogkövetkeztetést az alperes kártérítési felelősségének fennállására. Az Mt.
4. §

(1)bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Az alperes megsértett jogszabályhelyként jelölte meg az Mt. 167. §

(2)bekezdés b) pontját, felülvizsgálati érvelésének lényege szerint azonban arra hivatkozott, hogy a felperesi jogelőd munkabalesetében kötelezettségszegés nem terheli. E körben sérelmezte a balesetet kivizsgáló n... rendőrség megállapításainak, valamint a társadalombiztosítási megtérítési igény tárgyában folyamatban volt per irataiban foglaltak figyelmen kívül hagyását. A munkáltató Mt. 166. §

(1)bekezdése szerint fennálló kártérítési felelőssége a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért vétkesség nélküli felelősség. A kártérítési felelősség alól még nem eredményez mentesülést, hogy eltérő felelősségi alapon történt vizsgálatok szerint eltérő eljárásokban vétkes kötelezettségszegést nem róttak a munkáltató terhére. A munkaügyi perben a munkáltató akkor mentesülhet a kártérítési felelőssége alól, ha kimenti magát. Az alperes által hivatkozott Mt. 166. §

(2)bekezdés b) pontja szerint a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Az Mt. 166. §

(2)bekezdés b) pontjában előírt konjunktív feltételek bizonyítására a munkáltató köteles. A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelőssége alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet (1/

1. (VI.28.) KMK vélemény II. pont 5.). A KMK vélemény e ponthoz fűzött indokolása szerint e körben vizsgálni kell az eset összes körülményét, mivel e mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre. Ennek bizonyítása hiányában a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll. (Mfv.I.10.338/2017., Mfv.I.10.291/2018., EBH 2019.M.13., Mfv.I.10.040/2020.) Adott esetben az alperes maga sem vitatta az irányadó tényállás azon megállapításait, mely szerint a felperesi jogelőd a munkafeladatokra, az ún. nagy táblás rendszeren történő zsaluzás technológiájára nem kapott megfelelő oktatást, gyakorlatlan volt, a zsalutáblákat összekötő kapcsok és egyéb biztosítékok eltávolítására vonatkozó speciális ismerettel, tapasztalattal nem rendelkezett, ennek ellenére a munkafeladatot egyedül, ellenőrzés nélkül végezte. E körben az eljárt bíróságok a Pp.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően értékelték a perbeli bizonyítékokat. Ezért az alperes megalapozottan nem hivatkozhatott arra, hogy a balesetet kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. [44] Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján köteles viselni. [45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alperes kérelmére a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján [43] tárgyaláson bírálta el. [46] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja kizárja. ,

1. november
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró