Bf.587/2019/23 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette [Btk. 184. §

(1)bekezdés 4. fordulat,

(2)bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül egyezően 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott esetében fegyházban, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott esetében börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy az I. és II. rendű vádlott a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az I. és II. rendű vádlott által

1. február
2. napjától
3. április
4. napjáig fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I. rendű vádlottat 111.069,- forint, a II. rendű vádlottat 135.227,- forint, az I. és II. rendű vádlottat egyetemlegesen 871.704,- forint megfizetésére kötelezte, míg 112.014,- forintról akként rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Az első fokú ítélettel szemben fellebbezést jelentett be: I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott felmentés, II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott elsődlegesen felmentés érdekében és a minősítés miatt, másodlagosan enyhítés érdekében, a vádlottak védője az I. rendű vádlott vonatkozásában az első fokú ítélet megalapozatlansága miatt téves tényállás megállapítása és téves minősítés miatt enyhítés, a II. rendű vádlott vonatkozásában szintén az első fokú ítélet megalapozatlansága miatt téves tényállás megállapítása és téves minősítés miatt, elsődlegesen bizonyíték hiányos felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.87/2019/
5. szám alatt indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
6. §

(1)és

(2)bekezdése, valamint

(10)bekezdése alapján az első fokú ítéletet teljeskörűen bírálja felül. Utalt az elsőfokú bíróság általi eljárási szabálysértésre, mely szerint az elsőfokú bíróság a

1. sorszám alatti rendőri feljegyzést vallomást tartalmazó részével együtt ismertette a tárgyaláson, amely a törvény alapján törvénysértően beszerzett bizonyíték, ezért indokolt azt a Be.
2. §

(5)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekeszteni. A tényállás helyesbítése, kiegészítése, a bűnösségi körülmények és a jogi indokolás helyesbítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy állapítsa meg a vádlottak személyi azonosító igazolványának számát. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában fellebbezését fenntartva kifejtette, hogy álláspontja szerint az első fokú ítélet részben megalapozatlan, mert az részben ellentétes az ügyiratok tartalmával, illetőleg az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen következtetéssel állapította meg, hogy a vádlottak kereskedés céljából szerezték be, készletezték a lefoglalt növényi törmeléket, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy a lefoglalt anyag árait közölték a Facebook-profilon. Álláspontja szerint semmilyen relevanciája nincs annak, amit az elsőfokú bíróság a vádlottak által árult szerek kapcsán a tudati elemekről kifejtett, azaz a vádlottaknak látnia kellett, hogy a vevők a vásárolt szert nem illatosítóként, füstölőként, hanem dohánnyal keverve, cigaretta papírba sodorva használják fel, mint ahogy annak sincs jelentősége, hogy a törvényszék megállapítása szerint a vádlottak csak azért helyeztek el a csomagolásban figyelmeztetést, hogy a későbbi büntetőjogi felelősségre vonás alól mentesüljenek. Utalt arra is, hogy számára is ismert, hogy a kábítószer nylon tasakban való kiporciózásából annak kereskedésére vonnak le következtetést a bíróságok, ami általában igaz lehet, de nem jelen ügyben, figyelembe véve az eljárás során feltárt valamennyi körülményt. Álláspontja szerint az ügyészség a vádlottakkal szemben indult korábbi eljárásokat a vádat alátámasztó bizonyítékként próbálta ellenük felhasználni, de azok éppen ellenkezőleg, a vádlottak jogkövetését látszottak bizonyítani, amit igazol a vádmódosítás is. A törvényszék is a korábbi eljárásokból azt a következtetést vonta le, hogy a terheltek rendszeres haszonszerzés céljából kábító hatású növényi törmeléket értékesítettek, füstölőként reklámozva. A vádlottak nyilvánosan, a közösségi médiában hirdettek és Legálkirálynak nevezték magukat, erről a hatóság is tudomással bírt, de a vádlottak mindezt annak tudatában tették, hogy minden szabályosan történik. Álláspontja szerint az árusítás helyéből és módjából is arra lehet következtetni, hogy tiltott anyagot a vádlottak nem árultak. Az ingatlanon elhelyezett kamera nem azt a célt szolgálta, hogy a rendőrség [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] váratlan kiérkezését észleljék és időt nyerjenek az illegális szerek elrejtéséhez, a kamerák használata azt támasztja alá, hogy semmi félnivalójuk nem volt a vádlottaknak. A házkutatás során az I. rendű vádlott önként adta át a hatóságnak a növényi törmeléket, azt meg sem próbálta eltitkolni. A védő álláspontja szerint az eljárás során beszerzett valamennyi bizonyítékot összességében nézve nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a vádlottak kereskedtek az anyaggal a pakkokba készítés miatt. Az I. rendű vádlott többször vallotta, hogy azt saját fogyasztásra tartotta és csomagolta ilyen kiszerelésekbe. Tekintettel arra, hogy a vádlottak a korábbi évek során nem árusítottak illegális anyagot, így nem lehet a kereskedésre következtetést sem levonni. Tanú 1 tanú vallomása alátámasztotta a vádlottak azon állítását, hogy mindvégig törekedtek a „C" lista nyomon követésére, mely körülményt nem értékelte az elsőfokú bíróság. Mindezen kifejtettekre figyelemmel álláspontja szerint nincs bizonyíték a kereskedésre. A II. rendű vádlott megromlott egészségi állapota miatt az árusítást 2014. eleje és közepe óta az I. rendű vádlott vette át. A tanúk jelentős része úgy nyilatkozott, hogy a II. rendű vádlott nem vett részt az árusításban. Abból, hogy az ő Facebook-profilján történt a hirdetés, nem lehet olyan következtetést levonni, hogy személyesen vett volna részt az árusításban, így csak az a következtetés vonható le, hogy a lefoglalt anyagot az I. rendű vádlott szerezte meg. A védő vitatta a bűnszövetség megállapítását is, a végrehajtás módjából, az elkövetés körülményeiből bizonyos fokú tervszerűségre nem lehet következtetni. Abból, hogy korábban a vádlottak felváltva árusítottak legális anyagokat, nem lehet levonni azt, hogy a jövőben is együtt árusították volna az illegális anyagot. A vádlottak tevékenységében sem tervszerűség, sem szervezettség nem állapítható meg, azt teljesen spontán folytatták. A bizonyítás kiegészítéseként a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott egészségi állapotára vonatkozóan igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzését indítványozta a tekintetben, hogy a II. rendű vádlott egészségi állapota - különös tekintettel a nála megállapított betegség 1 - az első fokú ítélet óta mennyit romlott, az hogyan befolyásolja börtöntűrő képességét. A védő indítványához a II. rendű vádlott is csatlakozott. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő az írásbeli indítványát fenntartotta, melyhez a II. rendű vádlott is csatlakozott. A fellebbezések alaptalanok. Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen bírálta felül. Az elsőfokú bíróság az eljárást döntően a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Eljárási szabályt sértett ugyanakkor, amikor az elsőfokú bírósági iratok között

1. sorszám alatt található rendőri feljegyzés tanú 2 tanú vallomását tartalmazó részét a tárgyaláson ismertette és azt az ítéletben bizonyítékként értékelte (első fokú ítélet
2. oldal utolsó bekezdés). A Be.
3. §

(1)bekezdése értelmében a nyomozóhatóság tagja az intézkedéséről feljegyzést készíthet, de arra a

(6)bekezdés értelmében csak akkor van lehetőség, ha az eljárási cselekményen terhelt, védő, tanú vagy vagyoni érdekelt nem volt jelen. E rendelkezésből pedig az következik, hogy tanú meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell felvenni, feljegyzésben a tanú vallomása nem rögzíthető. A Be. 167. §

(5)bekezdése alapján nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a nyomozóhatóság tiltott módon szerzett meg. Erre figyelemmel a rendőri feljegyzést a másodfokú bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből, amely azonban a tényállás megalapozottságát nem érintette. Az ítélőtábla az első fokú ítélet tényállását a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára - az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] Mindkét vádlott esetében mellőzte annak megállapítását, hogy nemzetiség állampolgár, illetve, hogy nemzetiség anyanyelvű. Ezen megállapítások nem tartoznak a személyi körülmények körébe. Ezt támasztja alá a Be. 186. §

(1)bekezdése. Az állampolgárság személyes adat [Be. 184. §

(2)bekezdés d) pont], melyet a rendelkező rész tartalmaz, az anyanyelvre vonatkozó megállapítást pedig akkor kell rögzíteni, ha az nem magyar. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott személyi körülményei közé utalta az első fokú ítélet

1. oldal hetedik bekezdésében írtakat az I. rendű vádlott beszámítási képességére vonatkozóan, mely szerint beszámítási képessége nem kizárt és nem korlátozott. A 4.oldal hetedik bekezdését akként helyesbítette, hogy a lefoglalt 14,73 gramm nettó tömegű növényi törmelékben 0,24 gramm tiszta hatóanyag tartalmú AB-CHMINACA volt. A
2. oldal utolsó három bekezdéséből azon megállapításokat, hogy a lefoglalt anyag hatóanyag tartalma milyen mennyiségűnek, illetőleg az adott mennyiség hány százalékának tekintendő, mellőzte, mert ezek a megállapítások helytelen adatokat tartalmaztak és a pontos adatok a jogi indokolásban szerepelnek. A tényállásba utalta a
3. oldal ötödik és hatodik bekezdését, mely szerint az I. és II. rendű vádlott esetében a
4. március
5. napján végzett toxikológiai vizsgálat negatív eredménnyel zárult. Az így kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, mely irányadó volt a felülbírálat során. A II. rendű vádlott megromlott egészségi állapota eddig is ismert volt, azt a büntetéskiszabás körében már értékelte az elsőfokú bíróság, ezért további bizonyításnak nincs helye, annak ugyanis nem lenne további lényeges kihatása a büntetés kiszabására. Ezért az ítélőtábla a bizonyítási indítványt elutasította. Az ítélőtábla álláspontja szerint az I. rendű vádlott esetében eltérő tényállás és eltérő minősítés, valamint a II. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak tagadó vallomását - az I. rendű vádlott esetében, hogy nem tudott a lefoglalt anyag illegális voltáról, illetőleg az csak az ő használatára került beszerzésre, azzal nem kereskedett, a II. rendű vádlott esetében, hogy bűncselekményt nem követett el - elvetve, a terhelő bizonyítékokat, így a tanúvallomásokat, a vegyész szakértői és orvosszakértői véleményeket, a lefoglalás adatait, a kamerafelvételeket elfogadva a bűnösségüket a terhükre rótt bűncselekményekben megállapította. Az I. rendű vádlott vallomása szerint ugyan évek óta herbált árusított illatosítóként, illetőleg füstölőként és mindig legális anyagot, amelyek az un. „C" listán nem szerepelnek. A családból egyedül ő foglalkozott ezzel, a lefoglalt anyagról nem tudta, hogy az illegális, azt ő fogyasztotta, a porciózásra is ez okból került sor. Ezzel összhangban álló vallomást tett a II. rendű vádlott azzal, hogy korábban ő is részt vett a herbál árusításában, beszerzésében.
6. augusztusától azonban mindent a felesége végzett. Vallotta, hogy az anyagot mindketten kipróbálták. Az interneten mindig olyan oldalakról rendeltek, ahol azt írták, hogy az anyag nem minősül kábítószernek. Az elsőfokú bíróság által kihallgatott tanúk - tanú 3, tanú 4, tanú 5 - egyezően vallották, hogy a vádlottak mindketten részt vettek az éveken át tartó kereskedelmi tevékenységben, amelynek során un. herbált árultak arra törekedve, hogy a külvilág számára elhitessék, hogy az árusított anyag legális füstölő. Ami nyilvánvalóan csak félrevezetés volt, hiszen az anyagot a vásárlók cigarettaként fogyasztották el és a vádlottak maguk is így fogyasztottak belőle (elszívták). Az anyagból a vádlottak különböző mennyiségű és értékű (500,-, 1.000,-, 2.000,- forint) pakkokat készítettek és értékesítettek, tevékenységük közismert volt város neve. Az árut a Facebookon és saját házuk falán is hirdették, sőt a II. rendű vádlott még interjút is adott az áruról, használatáról és értékesítéséről egy újságírónak. A tanúk vallomásából egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottaktól vásárolt anyagokat kábító hatásuk miatt vették, volt tanú, aki annak hatásáról vallomást tett (tanú 6, tanú 7). [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] Ezen felül a vádlottak a házukra biztonsági kamerát is felszereltek, ami nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy időben észleljék a nem kívánatos érkezőket és ez alatt nemcsak a rendőrséget kellett érteni. Az I. rendű vádlott azon védekezése sem foghatott helyt, hogy a lefoglalt anyag az ő fogyasztására került beszerzésre, mert az elvégzett toxikológiai vizsgálat negatív eredménnyel zárult nála, ami nyilván cáfolja az I. rendű vádlott esetleges rendszeres herbál fogyasztását is. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta. A bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve értékelte, azokból helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlottak lényegében
7. év végétől város neve-i lakóházukban engedély nélkül, rendszeres haszonszerzés céljából kábító hatású anyagot tartalmazó növényi törmelékeket kezdtek árusítani, azt füstölőként reklámozva. Az anyagok eredete és hatása nem volt pontosan ismert.
8. március 25-én a vádlottaktól - lakóházukban - részben pakkokba kimérve, részben ömlesztve tárolt növényi anyag került lefoglalásra, mely anyag részletes elemzése megtörtént a vegyész szakértő által. Azok részben kábítószernek, részben új pszichoaktív anyagnak minősülnek. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során részletesen indokát adta, hogy mely bizonyítékokat fogadott, illetőleg vetett el és milyen okból, illetve, hogy milyen tényekből vont következtetést a vádlottak bűnösségére. Okfejtése logikus és iratszerű. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a fellebbezési eljárásban nincs törvényes lehetőség, így eltérő tényállás megállapítására, illetőleg a II. rendű vádlott felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból a törvényszék helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor vizsgálta, hogy a vádlottak számára az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazása kedvezőbb-e. Következtetése helyes volt, miszerint az elbíráláskori hatóanyag mennyiség számítás miatt az elbíráláskori Btk. alkalmazása kedvezőbb még annak ellenére is, hogy az AKB48F nevű anyag az elkövetéskori törvény értelmében új pszichoaktív anyag volt, az elbíráláskori törvény szerint viszont már kábítószer. Nem vitatható a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereskedelmi célú megszerzése a lefoglalt anyagoknak a vádlottak részéről, az évek óta folytatott ilyen tevékenység, az anyag kiadagolása és a Facebookon, illetőleg a lakóházuk falán megjelent hirdetésük alapján. A vádlottak tisztában voltak azzal, hogy nem füstölőt, hanem kábító hatású élvezeti szert árulnak és a vevők pontosan e hatása miatt vették meg tőlük az árut. A kábítószernek a kereskedés céljából történt megszerzése önmagában akkor is kereskedés körébe tartozik - a bírói gyakorlat alapján, figyelemmel az 1/
9. BJE határozatban írtakra - ha többlet magatartás nem kapcsolódik hozzá. A kábítószer-kereskedelem szándékos bűncselekmény, amely eshetőleges szándékkal is elkövethető. Ez esetben az elkövető tudatának arra kell kiterjednie, hogy az elkövetés tárgyát képező anyag kábítószer vagy új pszichoaktív anyag is lehet. Az elkövetés körülményeiből levonható a vádlottak eshetőleges szándékára a következtetés. A vádlottak úgy szereztek be - rendeltek - kétes eredetű anyagot, hogy azt az értékesítést megelőzően nem vizsgáltatták meg, holott ismerték a veszélyességét, kábító hatását. Tevékenységük veszélyességét jelezhette számukra a gyakori rendőri ellenőrzés, a megindult büntetőeljárások, de számukra sokkal fontosabb volt az értékesítésből befolyt jövedelem megszerzése. Mindezekből az is következik, hogy a vádlottak esetében tévedésről nem lehet szó. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a vádlottak a bűncselekményt bűnszövetségben követték el. A
10. március
11. napján lefoglalt anyagokat a vádlottak egy évek alatt bejáratott beszerzés és értékesítés keretében kívánták eladni. A két vádlott részvétele mellett olajozottan működött a beszerzés, kialakult a vevőkör, hirdetések közreadásával segítették az eladást. Különös gondot fordítottak a legális értékesítés látszatának fenntartására is. Mindez komoly [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] szervezettségre utal és jelen ügyben két bűncselekmény elkövetése is befejeződött. A cselekmény már egy kialakult, szervezett értékesítési folyamatba illet tehát bele. Így helyes a bűnszövetségben történő elkövetés megállapítása is. Az első fokú ítélet jogi indokolása azonban több ponton kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult. A
12. oldal első, második és utolsó bekezdésében az új pszichoaktív anyag megnevezése helyesen 5F-AMB. A
13. oldal ötödik bekezdését akként egészítette ki és helyesbítette a másodfokú bíróság, hogy a AKB48F nevű anyag a
14. évi CLXXII. törvény alapján minősül
15. január
16. napjától kábítószernek. Ugyanezen oldal hatodik bekezdését kiegészítette azzal, hogy az 5F-AMB nevű vegyület a 66/
17. (IV. 02.) Kormányrendelet C) jegyzék 5.
18. pontja értelmében már
19. október
20. napjától új pszichotrop anyagnak minősült. A
21. oldal második, harmadik és negyedik bekezdésében megállapított értékeket helyesbítette az első fokú ítélet
22. oldal negyedik bekezdésében írtakkal, amely megállapítások a kiegészítő igazságügyi orvosszakértői véleményen alapultak. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása helyes volt. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények helyesbítésre szorulnak: Az ítélőtábla az I., II. rendű vádlottak igazolt betegségei helyett megromlott egészségi állapotukat értékelte enyhítő körülményként, illetőleg a II. rendű vádlott esetében mellőzte a betegség 2 figyelemmel arra, hogy az sem kizáró, sem korlátozó tényező nem volt a büntethetőség szempontjából. Mellőzte a súlyosító körülmények közül az elszaporodottságot, mert a Szegedi Törvényszék illetékességi területén csak a kábítószer birtoklása tekinthető elszaporodottnak. Az irányadó büntetési tételkeret öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték tíz év mindkét vádlott esetében. Az elsőfokú bíróság ettől lényegesen a vádlottak javára tért el, amikor velük szemben a törvényi minimumot valamivel meghaladó tartamú hat év szabadságvesztést szabott ki, annak további enyhítését az ítélőtábla nem látta indokoltnak. A közügyektől eltiltás kiszabása is törvényes, annak tartama arányos, de nem a szabadságvesztés tartamához, hanem a bűncselekmény tárgyi súlyához és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához igazodik. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a lefoglalt kábítószert és pszichoaktív anyagot elkobozta, azonban annak jogszabályi alapja a Btk.
23. §

(1)bekezdés c) pontja, továbbá hiányozott a rájuk vonatkozó szakértői vélemény száma, ami a beazonosításhoz szükséges. Ezért azt az ítélőtábla pótolta. A bűnügyi költség számítása során nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság, hogy a költségjegyzék

1. tétele alatt tévesen került bevezetésre a bűnügyi költség, az helyesen 92.288,- forint, illetve a
2. számú végzéssel megállapított szakértői díj - 7.858,- forint - pedig nem került bevezetésre a költségjegyzékbe. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlottak által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összege 880.562,- forint volt. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék II.rendű vádlott neve II. rendű vádlott személyi adatainál a Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja ellenére nem tüntette fel a fogvatartásban töltött időt, ezért azt az ítélőtábla megállapította. Észlelte az ítélőtábla, hogy az első fokú ítélet rendelkező része a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontja, a Be. 184. §

(2)bekezdés e) pontjában írt rendelkezés ellenére nem tartalmazta a vádlottak személyi azonosító igazolványának számát, ezért azt az ítélőtábla megállapította. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. [72] A végzés ellen a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. december
2. Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s. k. előadó bíró Dr. Cserháti Ágota s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.587/2019/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 7.B.190/2017/
4. számú ítélete a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. december
6. Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács elnöke