Kf.38358/2019/10 – Kúria

(2)bekezdése a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának elrendelése vonatkozásában mérlegelési jogkört biztosít. A mérlegelés szempontjait a 111.§ nem határozza meg, ebben a körben az Üt tv. 109.§

(1)bekezdésében írt mérlegelési szempontok nem irányadók. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.III.38.358/2019/

1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró A felperes: felperes neve ... A felperes képviselője: ... Ügyvédi Iroda Az alperes: alperes neve ... Az alperes képviselője: ... A per tárgya: ügyvédi kamarai ügyben indult jogvita A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezési kérelem száma:
2. Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék
3. október 7én hozott 28.K.700.219/2019/
4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 28.K.700.219/2019/
5. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 40.000.- (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s: A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a Sz. és Társai Ügyvédi Iroda (a továbbiakban: Ügyvédi Iroda) tagja, egyben irodavezető ügyvédje. A felperessel szemben összesen 12 alkalommal került kiszabásra fegyelmi eljárás eredményeként jogerősen pénzbírság 100.000 - 450.000 forint közötti összegekben. További egy alkalommal a felperest jogerősen megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a fegyelmi bizottság. A B. Ü. K. F. T. (a továbbiakban: elsőfokú szerv) a
6. május 11-én hozott 2016.F.117/
7. számú határozatában a felperest kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mely büntetés végrehajtását három évre felfüggesztette. A M.Ü. K. F. F. T. a
8. december 19-én kelt FF/056/
9. számú határozatában a fenti elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú határozattal szemben [2] [3] [4] [5] [6] előterjesztett keresetlevelet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 20.K.30.837/2017/
10. számú végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította. Az Ügyvédi Iroda és a H. Kft. (a továbbiakban: Kft.) képviseletében K. G.ügyvezető (a továbbiakban: panaszos)
11. január 25-én megbízási szerződést kötöttek, amelyben az Ügyvédi Iroda kötelezettséget vállalt a panaszos devizaalapú hitelével kapcsolatos elszámolási ügyben a Kft. képviseletére a B. A. Zrt.-vel szemben. A felperes
12. február 2-án levelet intézett a M. B. Zrt. felé, majd
13. augusztus 31-én a B. A. Zrt.-nek. Utóbbi társaság a felperest arról tájékoztatta, hogy eredeti meghatalmazás hiányában a megkeresést nem áll módjában elfogadni. A felperes ezt követően a B. A. Zrt. felé ismét megkeresést küldött, amelyre az
14. szeptember 22-én válaszolt. Erről az Ügyvédi Iroda
15. november
16. napján az iratok átadásával tájékoztatta a panaszost.
17. december 7-én a panaszos a megbízási szerződést felmondta, egyúttal kérte az átadott iratok visszaadását, illetőleg a megfizetett megbízási díj és sikerdíj előleg visszautalását. A megbízási szerződés a
18. június 6-án létrejött okirattal szűnt meg, ez alapján a felek elszámoltak egymással. A panaszos
19. március 5-én panaszbeadványt nyújtott be. Az elsőfokú szerv a
20. március 24én kelt levelében értesítette a felperest az előzetes vizsgálat elrendeléséről, valamint felhívta, hogy nyilatkozatát, bizonyítékait és az ügyben keletkezett iratokat 8 napon belül küldje meg azzal, hogy ennek elmaradása fegyelmi vétségnek minősül. Az értesítés címzettje a Sz. és Társai Ügyvédi Iroda, .... volt, azt a meghatalmazott
21. április 6-án átvette. A felperes a felhívásra nyilatkozatot nem terjesztett elő, az elsőfokú szerv elnöke a fegyelmi eljárást
22. június 2-án elrendelte, abban
23. október 2-án tárgyalást tartott, amelyen a felperes nem jelent meg. A felperes
24. szeptember 22én észrevételt nyújtott be, ebben fegyelmi felelősségét nem ismerte el. Az elsőfokú hatóság a
25. október 2-án kelt fegyelmi határozatában megállapította, hogy a felperes két rendbeli, ebből egy rendbeli folytatólagosan megvalósított, szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 300.000.- forint fegyelmi büntetéssel sújtotta. Megállapította, hogy a 2016.F.
26. számú fegyelmi eljárásban kiszabott három évre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetést a jelen határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg végre kell hajtani. A fentiek mellett az elsőfokú szerv az Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltjét, K. N. (a továbbiakban: ügyvédjelölt) 100.000.- forint fegyelmi büntetéssel, míg az Ügyvédi Iroda alkalmazott ügyvédjét, K. J. (a továbbiakban: alkalmazott ügyvéd) megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az indokolás szerint a fegyelmi felelősség megállapítható volt a megbízás teljesítésének elmulasztása kapcsán, tekintettel arra, hogy a felperes a megbízásnak nem tett eleget maradéktalanul, majd a teljesítés előtt megszűnt megbízással kapcsolatban a megbízó felé nem számolt el, a letétbe átvett összeget pedig nem fizette vissza csak a fegyelmi eljárás megindulását követően, akkor sem teljes körűen. A fentieket meghaladóan a felperes a vizsgálati eljárásban az iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget felhívás ellenére sem, csak a fegyelmi eljárásban, és ott sem teljes körűen. Ezzel megszegte a 8/
27. (III.12.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) 14/
28. pontjában írtakat és ezzel egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Fegyelmi büntetésként pénzbírságot alkalmazott, ebben a körben enyhítő körülményként értékelte, hogy a felperes az átvett összegek egy részét visszafizette, a panaszosnak az iratokat visszaadta. Súlyosító körülményként rögzítette a felperes fegyelmi előéletét. Kifejtette, hogy az ügyvédekről szóló
29. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.)
30. §

(2)bekezdésére figyelemmel, mivel az eljárás tárgyát képező fegyelmi vétség elkövetési ideje

1. január
2. -
3. június 6-a közötti időre esett, ami próbaidő alatti elkövetésnek minősül, így az ügyvédi kamarából való kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását el kellett rendelni a 2016.F.
4. számú határozatra tekintettel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
5. február 22-én hozott FF/130/2017.I. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta és megállapította, hogy a 2016.F.
6. számú fegyelmi eljárásban kiszabott három évre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetést a jelen határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg végre kell hajtani. [7] Az indokolásban rögzítésre került, hogy az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt önálló munkavégzésre kizárólag a felperes utasításai szerint voltak jogosultak. Egyikőjük sem képviselhette az Ügyvédi Irodát önállóan, aláírási joggal nem rendelkeztek, az Ügyvédi Iroda jegyzésére a felperes volt jogosult. A felperes meghatalmazta az ügyvédjelöltet arra, hogy az Ügyvédi Iroda részére érkezett postai küldeményeket átvegye amikor az ügyvédjelölt a felperes részére érkezett postai küldeményt meghatalmazottként átvette, az átvételhez kapcsolódó joghatások közvetlenül a felperest jogosították és kötelezték. A fegyelmi eljárásnak nem tárgya a felperes és az ügyvédjelöltje közötti meghatalmazás teljesítésének vizsgálata. A felperes sem az alkalmazott ügyvéd, sem az ügyvédjelölt vonatkozásában munkáltatói kötelezettségeinek nem tett eleget, ezzel függött össze, hogy a vizsgálati eljárásban az iratcsatolási kötelezettségét határidőben nem teljesítette. [8] Megállapítást nyert, hogy az Ügyvédi Iroda érdemben egy levelet küldött el a panaszos ügyében és az arra érkezett válaszlevélről a panaszost csupán két hónappal később értesítették. Ebből következik, hogy a felperes tájékoztatási kötelezettségének határidőben nem tett eleget. [9] A megbízás felmondását követően haladéktalanul intézkedni kellett volna a felperesnek az elszámolás megkezdéséről és ki kellett volna adnia részére az iratait. Ezen kötelezettségének a felperes késedelmesen, a panasz előterjesztését követően tett eleget. [10] A fentiekre tekintettel az elsőfokú szerv alappal vont következtetést a felperes fegyelmi felelősségére. Az alperes enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a felperes kötelezettségeinek - megkésve ugyan - részben eleget tett, a panaszosnak a megbízási jogviszony hiányos teljesítéséből kára nem származott. Súlyosító körülményként értékelte a felperes fegyelmi előéletét, tovább azt a körülményt, hogy magatartása alkalmas volt az ügyvédi hivatásrend megítélésének csorbítására. A 20/
7. (XI.26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: Szabályzat) 26.
8. pontjának előírása szerint az alperes a fegyelmi vétség megítéléséig további súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes a fegyelmi vétséget a korábban kiszabott fegyelmi büntetés hatálya alatt követte el, továbbá korábban már több hasonló ténybeli alapon nyugvó fegyelmi vétségben marasztalták el. [11] A felperes érvelésével szemben a megbízó felé fennállt iratkiadási és elszámolási kötelezettségét a felperes folytatólagosnak minősülő magatartással sértette meg, míg a kamara felé fennállt iratcsatolási kötelezettségét a felfüggesztés hatálya alatt nem teljesítette. [12] Az ügyvédi tevékenységről szóló
9. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.)
10. §

(2)bekezdését alkalmazva - mivel az ügyvédi fegyelmi vétséget megalapozó magatartások részben a felfüggesztés idejére estek - megalapozott volt az elsőfokú döntés, amely a felperessel szemben a korábbi fegyelmi eljárásban kiszabott három évre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását rendelte el. A kereseti kérelem [13] Az alperes határozatával szemben a felperes eljárási- és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet terjesztett elő. Az elsőfokú ítélet [14] A törvényszék ítéletében a keresetet elutasította. Kiemelte, hogy a felperes keresetében nem támadta a panaszos tekintetében megállapított megbízás teljesítésének elmulasztását, keresete kizárólag az ÜESZ 14/2. pontjában foglalt iratcsatolási kötelezettség miatt megállapított fegyelmi vétség körében tett megállapításra irányult, amelynek keretében sérelmezte a a kizárás végrehajtásának elrendelését és a részére történt kézbesítés szabálytalanságát. [15] A felek által nem vitatottan a felfüggesztett kizárás végrehajtása az Üttv. 111. §

(2)bekezdésére alapítottan elrendelhető, ebben a körben a fegyelmi tanács mérlegelési jogkörében járt el, a mérlegelés szempontjait a jogalkotó nem határozta meg. A bíróság kifejtette, hogy az alperes nem követett el jogszabálysértést akkor, amikor a Szabályzat 26.

1. pontjában foglalt szempontokat értékelte. A két megjelölt mérlegelési szempont közül a felperes nem támadta azt a megállapítást, hogy őt már több hasonló ténybeli alapon nyugvó fegyelmi vétségben marasztalták el. [16] A felperes által sérelmezett fegyelmi vétség elkövetési ideje körében kiemelendő, hogy a megbízási jogviszonyt a panaszos 2016.decemberében mondta fel, de a megbízás megszűnéséről a felek csak
2. június 6-án írtak alá okiratot, ezen a napon számoltak el és a felperes ekkor adta vissza a panaszos iratait. Így a fegyelmi vétség eddig a napig folyamatosan fennállt. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetési ideje nem esett a felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés idejére. [17] Az elsőfokú szerv által küldött felszólítások kézbesítésének szabályossága vonatkozásában a bíróság kifejtette, hogy a felperes részére megküldött értesítést és iratcsatolásra történő felhívást tartalmazó postai küldeményen az Ügyvédi Iroda neve mellett a felperes mint ügyvéd neve is feltüntetésre került. Azt a felperes által sem vitatottan az átvételre meghatalmazással rendelkező személy vette át. Az, hogy az Ügyvédi Iroda belső munkamegosztása szerint az iratot átvevő ügyvédjelölt azt nem adta át a felperesnek nem értékelhető, mert ez a felperes és az ügyvédjelölt közötti jogvita tárgya. [18] Nincs olyan előírás, hogy a fegyelmi eljárások esetében kötelező lenne annak meghatározása, hogy a küldeményt csak a címzett kezeihez lehet kézbesíteni. Más eljárásban hozott alperesi határozatokban kifejtettek a bíróságot nem kötik. [19] A fegyelmi eljárás során tett azon felperesi nyilatkozat, hogy az értesítést nem kapta kézhez, nem tekinthető kézbesítési kifogásnak, ilyen tartalmú iratot a felperes nem nyújtott be. A felperes fellebbezésében úgy nyilatkozott, hogy az ügyvédjelölt által írt észrevételben foglaltakat fenntartja, így az álképviselői eljárásra történő hivatkozása alaptalan volt. [20] A törvényszék a felperes tanúbizonyítási indítványait mellőzte, véleménye szerint szükségtelen az ügyvédjelölt és az egyik ügyviteli alkalmazott tanúkénti meghallgatása a kézbesítés szabályosságára, szabálytalanságára vonatkozóan, mivel a korábban kifejtetteknek megfelelően az Ügyvédi Iroda belső működési anomáliái nem relevánsak. A fellebbezés és ellenkérelem [21] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak megváltoztatása és az első- és másodfokú fegyelmi határozatok megsemmisítése és az elsőfokú fegyelmi tanács új eljárásra utasítása iránt. Másodlagosan kérte a felperes a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. [22] A megbízási szerződés megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás és az iratok átadásának késedelmessége vonatkozásában a felperes előadta, hogy a felmondásról nem tudott, ezt az ügyvédjelölt is megerősítette. Az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezésének
3. és
4. pontja között - a bíróság érvelésével szemben - ellentmondás nem áll fenn. Az elszámolás kapcsán nincs olyan jogszabályi határidő, amelyet megsértett volna, így a fegyelmi felelősségének jogalapja hiányzik. A tudomásszerzést követően az elszámolásról és az iratok átadásáról a felperes azonnal intézkedett. Ebben a körben az alperesi határozat nem felel meg az Üttv.
5. §

(1)bekezdésének, továbbá a Szabályzat 27.6. pontja b), d),

1. e)és
2. h)alpontjainak. Az ehhez kapcsolódó indokolási kötelezettség megsértése okán az ítélet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. §

(5)bekezdésébe ütközik. A bíróság azzal a megállapításával, hogy a felperesnek - ha nem tudott a megbízás megszűnéséről - el kellett volna járnia az ügyben, túlterjeszkedett a per tárgyán. Ezzel megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. §

(1)bekezdését, és 89. §

(1)bekezdés b) pontját. [23] Az iratcsatolási kötelezettség késedelmesen teljesítése tekintetében az ÜESZ 14/

1. pontjában foglalt fegyelmi vétség nem állapítható meg, mert egyrészt az elsőfokú szerv nem a felperesnek címezte jognyilatkozatait, másrészt azokat nem a felperes képviseletére jogosult személy vette át, harmadrészt nem tisztázott, hogy az elsőfokú szerv nyilatkozatai mikor hatályosultak. Továbbá az elsőfokú szerv nem döntött a felperes kézbesítési kifogása tekintetében, összességében nem állapítható meg, hogy a felperes önhibájából nem tett eleget iratcsatolási kötelezettségének. Az alperes megsértette a Szabályzat 27.6.f. alpontját, mert nem indokolta, miért mellőzte a felperesnek azon bizonyítási indítványát, hogy a levelek részére nem kerültek átadásra. Az ítélet a fentiekhez kapcsolódóan az indokolási kötelezettség megsértése okán sérti a Pp.
2. §

(5)bekezdését és a Kp. 3. §

(3)bekezdését. [24] A felperes szerint az elsőfokú ítélettel ellentétben a kizárás végrehajtása elrendelése körében mérlegelés nem történt. Az elsőfokú szerv az Ütv. 40. §

(2)bekezdése alapján rendelte el a felfüggesztett kizárás végrehajtását. Ez a jogszabályhely kógens jellegű, nem ad mérlegelési lehetőséget. Ugyanakkor az alperes már az Üttv. 111. §

(2)bekezdése szerint volt köteles volt eljárni, ez a jogszabályhely pedig a kizárás végrehajtása tekintetében mérlegelést biztosít a fegyelmi tanács számára. Az alperes határozata ebben a körben annyit rögzített, hogy az elsőfokú döntést megalapozottnak találta, mérlegelési szempontokat és indokolást az alperesi határozat a kizárás végrehajtásának elrendelése kapcsán nem tartalmazott, ami sérti az Üttv. 111. §

(2)bekezdését. Az alperesi határozat a fentieket meghaladóan a kizárás tekintetében nem tartalmazta a Szabályzat 27.6. b), d),

1. e)és
2. h)alpontokban meghatározott tartalmi elemeket. [25] A felperes másodlagosan vitatta, hogy a felfüggesztés alatt elkövetett esetleges fegyelmi felelősségre vonást alapozó cselekmények olyan tárgyi súlyúak lennének, amelyek indokolják a pénzbírság kiszabása mellett a kizárás végrehajtásának elrendelését is. Az alperesnek alkalmaznia kellett volna az Üttv. 109. §

(1)bekezdésében írt mérlegelési szempontokat, ezt azonban nem tette meg. [26] Az elsőfokú ítélet a kizárás végrehajtása vonatkozásában sértette a Kp. 89. §

(1), 85. §

(5)és 92. §

(2)bekezdéseit, továbbá a Pp. 346. §

(5)bekezdését. [27] Az alperes határozata a mérlegelés körében hiányos, az Üttv. 109. §

(6)bekezdése szerinti rendelkezést nem tartalmazza, így végrehajthatatlan. [28] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta. [29] A felperes Kf/

1. szám alatt benyújtott nyilatkozatában tartalma szerint fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat. A Kúria döntése és jogi indokai [30] A fellebbezés alaptalan. [31] A Kp.
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet - a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. [32] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból mindenben helytálló jogi következtetéseket vont le. A fellebbviteli bíróság a támadott ítéletben foglaltakkal egyetért, a fellebbezést elbírálva az alábbiakat fejti ki. [33] A Kp. 85.

(1)bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. [34] A fellebbezési bíróság megítélése szerint a törvényszék a Kp. 85. §

(1)bekezdését helyesen alkalmazva állapította meg, hogy a felperes keresetében nem támadta a panaszos tekintetében megállapított megbízás teljesítésének elmulasztásához kapcsolódó alperesi határozati érvelést. A Kúria emellett rögzíti, hogy a felperes keresetében nem állította az Üttv. 109. §

(6)bekezdésének sérelmét, ezért az elsőfokú ítélet erre vonatkozó indokolást nem tartalmaz. [35] A felperes fellebbezésében vitatta a panaszossal való elszámolására vonatkozó alperesi megállapításokat, egyben állította, hogy az alperes határozata sérti az Üttv. 109. §

(6)bekezdését, amely meghatározza a kizárás fegyelmi büntetés legrövidebb és leghosszabb időtartamát. [36] A fellebbezési bíróság rámutat, a fellebbezés előző pontban megjelölt tartalmi elemei érdemben nem elbírálhatók, mert azokra a felperes keresetében nem hivatkozott, ezért már az elsőfokú eljárás tárgyát sem képezhették. [37] A panaszossal fennálló megbízási jogviszonyt az elsőfokú ítélet kizárólag abban a körben érintette, hogy az erre vonatkozóan a felperes terhére rótt fegyelmi vétség elkövetési ideje a felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés idejére esett, avagy nem. Az e vonatkozásban tett ítéleti megállapítást elsőfokú ítélet

1. oldal ötödik bekezdés - a felperes fellebbezésében nem vitatta. Ugyanakkor a korábban leírtaknak megfelelően a megbízási jogviszonnyal érintett fegyelmi vétség nem képezte a per tárgyát, így a jelen ítélet
2. pontjában megjelölt jogszabályhelyeket és a Szabályzat ott írt pontjait az ítélet nem sértheti. [38] A fegyelmi eljárás során történő iratcsatolás késedelmes teljesítése tekintetében a Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, hogy az előzetes vizsgálat elrendelését, valamint nyilatkozatra és iratcsatolásra felhívást tartalmazó iratot az elsőfokú szerv postai küldeményben oly módon küldte meg, hogy annak címzettje a Sz.és Társai Ügyvédi Iroda, ...volt, így miután az Ügyvédi Iroda mellett a felperes neve is szerepelt a címzésben, ezért az szabályszerűen kiadottnak minősül. A postai küldeményt az ügyvédjelölt vette át, aki az Ügyvédi Iroda szabályai szerint jogosult volt annak átvételére. A fellebbezési bíróság osztja az elsőfokú bíróság és az alperes azon okfejtését, hogy az Ügyvédi Iroda belső iratkezelési szabályzat alapján köteles eljárni, a Kamara pedig nem vizsgálhatja, hogy az önmagát meghatalmazottként megjelölő személy tényleges meghatalmazása fennáll-e a postai küldemény átvételére. E mellett a felperes, mint irodavezető ügyvéd köteles megszervezni az Ügyvédi Iroda munkáját, a belső munkamegosztás kérdése, a felperes és az ügyvédjelölt közötti jogviszony nem tárgya a fegyelmi eljárásnak. A szabályos kézbesítésre figyelemmel a postai küldeményben szereplő értesítés és felhívás az ügyvédjelölt, mint meghatalmazott általi átvétellel hatályosult. [39] A felperes a fegyelmi eljárás során tett észrevételében és a fellebbezésében kézbesítési kifogást nem terjesztett elő, így nem foghat helyt az az érvelése, hogy az első- és másodfokú fegyelmi tanács nem döntött a kézbesítési kifogásáról. A Kúria egyetért az ítéletben írtakkal abban is, hogy a felperestől, mint ügyvédtől elvárható, hogy amennyiben kézbesítési kifogással kíván élni, akkor arra vonatkozóan határozott kérelmet és indokolást kell előterjesztenie. [40] A törvényszék jogszabálysértéstől mentesen mellőzte az ügyvédjelölt és az egyik ügyviteli alkalmazott tanúkénti meghallgatására irányuló felperesi bizonyítási indítvány teljesítését, mert az Ügyvédi Iroda belső működési anomáliái a jogvita megítélése során nem relevánsak. [41] A bizonyítási indítványok mellőzését a törvényszék a felperes előadásával szemben megindokolta, így nem sértette a meg a Pp.
3. §

(5)bekezdését és a Kp. 3. §

(3)bekezdését. [42] Az Üttv. 46. pontja tartalmazza a fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a 111.§-ban. A 111.§

(2)bekezdése alapján a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztése idején elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt nincs helye felfüggesztett fegyelmi büntetés alkalmazásának, és a fegyelmi tanács a kizárás végrehajtását elrendelheti. Más fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének ideje alatt elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt jogerősen kiszabott újabb fegyelmi büntetés esetén a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani. [43] Az elsőfokú szerv határozatában kifejtette, hogy a kiszabott kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását az Üttv. 40. §

(2)bekezdését alkalmazva rendelte el. Ez a jogszabályhely kógens rendelkezést határoz meg, amikor kimondja, hogy ha a felfüggesztés ideje alatt elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt az ügyvéddel szemben jogerősen újabb fegyelmi büntetést szabtak ki, a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani. [44] Az alperes határozatát már az Üttv. hatálybalépését követően hozta meg, ezért a fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztése körében már az Üttv. 111. §

(2)bekezdése volt az irányadó. Ezen jogszabályhely

1. mondatában a „elrendelheti" kifejezést rögzíti a kizárás végrehajtása tekintetében, így mérlegelési jogkört biztosít a fegyelmi tanács eljárása során. [45] A mérlegelés szempontjait a
2. § nem határozza meg, ebben a körben a Kúria megítélése szerint az Üttv.
3. §

(1)bekezdése a mérlegelési szempontok nem irányadók, mert azok nem a

1. §-ra vonatkoznak, hanem a fegyelmi büntetés kiszabására. Erre tekintettel a fellebbezéssel támadott ítélet nem sérti az Üttv.
2. §

(1)bekezdését. [46] Az alperes határozata

1. oldalán felhívja az Üttv.
2. §

(2)bekezdését, továbbá a Szabályzat 26.

1. pontjának előírására hivatkozva az Üttv.
2. §

(2)bekezdéséhez kapcsolódóan két súlyosító körülményt értékelt a felperes terhére. Egyfelől azt, hogy a fegyelmi vétséget a korábban kiszabott fegyelmi büntetés hatálya alatt követte el, másfelől korábban már több hasonló ténybeli alapon nyugvó fegyelmi vétségben marasztalták el. [47] A fellebbviteli bíróság szerint az alperes az Üttv. 111. §

(2)bekezdésében írt mérlegelési kötelezettségének határozatában eleget tett. Ezt meghaladóan a Kúria szerint az alperesi mérlegelés ok- és jogszerű volt, a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának elrendelése jogszabálysértéstől mentesen történt. [48] Az alperesi határozat a felperes álláspontjával szemben nem sértette a Szabályzat 27.6. b), d), e) és h) pontjait, az ezen pontokban foglaltakat a határozat tartalmazza. [49] A kereset törvényszék általi elutasítása a Kp. 88. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan jogszerű, a Kp. 92. §

(1)bekezdés b) pontját nem kellett alkalmazni, mert az alperesi eljárás nem volt jogszabálysértő. [50] A Kúria a támadott ítéletet a Kp. 109. §

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. A döntés elvi tartalma [51] Az Üttv. 111. §

(2)bekezdése a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának elrendelése vonatkozásában mérlegelési jogkört biztosít. A mérlegelés szempontjait a 111. § nem határozza meg, ebben a körben az Üttv. 109.

(1)bekezdésében írt mérlegelési szempontok nem irányadók. Záró rész [52] A fellebbezést a Kúria a Kp. 107. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el. [53] Az alperes költségjegyzéket nem terjesztett elő, így részére a Pp. 81. §

(1)bekezdésére figyelemmel fellebbezési költség nem állapítható meg. [54] A pervesztes felperes köteles a feljegyzett fellebbezési illetéket megfizetni az államnak felhívásra. [55] Az ítélettel szembeni jogorvoslatot a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
2. október
3. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró