Bhar.209/2020/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés I. fordulat] miatt emel vád alól jogos védelem megállapítása okán - felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 91.850 forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének indokolásában az ügyész kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogos védelmi helyzet tekintetében tett megállapításai iratellenesek, ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vádlottnak bűnösségének vádirattal egyező megállapítását, végrehajtandó szabadságvesztés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabását indítványozta. [3] A Pest Megyei Főügyészség Bf.578/2020/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést változatlan irányban, de módosított tartalommal tartotta fenn. A tényállás kiegészítését indítványozta az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján azzal, hogy tanú1 a felé lépő vádlott mozdulatai alapján fizikai inzultustól tartott, ezért ragadta meg a bal kezét és feszítette hátra a vádlott középső ujját, továbbá azzal is, hogy tanú1 az autó mellett szaladva kapaszkodott bele a vádlott által vezetett Ford [4] Escort bal oldali külső tükrébe, amely ettől letörött. Ezen túl hiányolta az ügyészség a tényállásban a vádlott terhére megállapítható KRESZ szabályszegések megjelölését, illetve a vádlott közlekedési szabálysértési előéletével is kiegészítendőnek tartotta az elsőfokú ítélet személyi részét. Összefoglalóan a Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott bűnösségének közúti veszélyeztetés bűntettében történő megállapítását és erre tekintettel vele szemben büntetés kiszabását látta indokoltnak. A segítségnyújtás elmulasztásának bűntette tekintetében a felmentő rendelkezés helybenhagyásával egyetértve a felmentés indokának bizonyítottság hiányára történő pontosítását indítványozta. [5] A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést a Be. 599.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta el, melynek eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak és a Be.592.§

(2)bekezdésében megjelölt hiányosságoktól mentesnek ítélte, amely a másodfokú felülbírálat alapját képezte. [6] Annyiban azonban kiegészítendőnek tartotta a tényállást, hogy a vádlott a tényállásban leírt magatartásával a KRESZ 3. §

(1)bekezdés a) pontjában és a 4. §

(1)bekezdés a) pontjában írt közlekedési szabályokat szegte meg, azonban sem a vádlott ujjának visszafeszítése, sem pedig a vádlotti gépjármű tükrének letörése körében nem látta hiányosnak az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást. [7] Kifejtette ellenben, hogy az elsőfokú bíróság tévedett a jogos védelmi helyzet megítélése körében. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra következtetésre, hogy a vádlott cselekménye maradéktalanul megvalósította a közúti veszélyeztetés törvényi tényállási elemeit, de tévedett, amikor büntethetőséget kizáró ok miatt a bűnösségét nem állapította meg. [8] Erre figyelemmel a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. §

(1)bekezdés], ezért őt, mint visszaesőt 1 év szabadságvesztésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, és a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megjelölte a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, valamint kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 91.850-forint bűnügy költség megfizetésére. [9] [10] [11] [12] [13] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdés a) pontja értelmében, a közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében - az ellentétes döntésre tekintettel - a bűnösség megállapítása miatt, teljes körű felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pest Megyei Főügyészség másodfokú nyilvános ülésen jelenlévő képviselője a másodfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.717/2020/

1. számú átiratában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság eljárásában a perrendi szabályokat megtartotta, a felülbírálat során a tényállást a szükséges körben kiegészítette, de az elsőfokú ítélet
2. oldal
3. bekezdésnek mellőzését indítványozta a tényállásból azzal, hogy az a vádlott szándékára, mint jogkérdésre tartalmaz következtetést. Egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az elsőfokú bíróság az alapvetően helyesen megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéssel jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a tolatás során jogos védelmi helyzetben volt. Hangsúlyozta, hogy a sértett a vádlottal szemben verbálisan lépett fel, amely nem alapozza meg jogtalan támadás megállapítását, tanú1 pedig az erőszakos magatartást a tolatást megelőzően befejezte, és a vádlottnak nem kellett reálisan tartania annak folytatásától sem. Ezért a vádlott a tolatás megkezdésekor nem volt jogos védelmi helyzetben, így büntethetőséget kizáró ok javára nem állapítható meg. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét indokoltan állapította meg közúti veszélyeztetés bűntettében, ezért a felmentést célzó másodfellebbezések nem vezethetnek eredményre a harmadfokú eljárásban. [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] Észrevételezte azonban, hogy a vádlott a bűnügyi nyilvántartás adataiból megállapíthatóan a Soproni Városi Bíróság
4. szeptember 24-én jogerős, B.99/2011/
5. számú ítéletével kiszabott 5 év 6 hónap börtönbüntetését
6. szeptember 25-től
7. március 7 napjáig töltötte, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság
8. március
9. napján jogerőre emelkedett 4.Bk.33536/2011/
10. számú ítéletével - közúti veszélyeztetés bűntette miatt kiszabott - 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje a Btk.
11. §

(2)[valamint az büntetés kiszabásakor hatályos 1978. évi IV. törvény 91. §

(2)bekezdése értelmében is] a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodott, amelyre figyelemmel megállapítható, hogy a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselkemény időpontjában -

1. január 14-én - felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állt. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a Btk.
2. §

(1)bekezdés c) pontjában írt törvényi tilalom ellenére függesztette fel a szabadságvesztés büntetés végrehajtását, amely orvoslására a jelen eljárásban a beállt súlyosítási tilalomra tekintettel nincs lehetőség. Utalt arra is a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, hogy a másodfokú bíróság ezen túl elmulasztotta megállapítani, hogy a visszaeső vádlott a Btk. 69. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében pártfogó felügyelet alatt áll, azonban ennek korrigálásának a harmadfokú eljárásban a súlyosítási tilalom nem akadálya a Be. 618. §

(2)bekezdése értelmében, figyelemmel a Be.

1. §
2. pontjára. Továbbá indítványozta a másodfokú ítélet indokolásában (
3. oldal
4. bekezdés) a szabadságvesztés végrehajtása próbaidejének az ítélet rendelkező részében összhangban álló helyesbítését. Összefoglalóan a megjelölt pontosítások mellett - az egyéb tekintetben törvényes és megalapozott a másodfokú ítélet annyiban történő megváltoztatására tett indítványt, hogy a harmadfokú bíróság állapítsa meg, hogy a próbaidő tartama alatt a vádlott pártfogó felügyelet alatt áll, egyebekben pedig azt hagyja helyben. A védő a fellebbezés Be.
5. §

(6)bekezdése értelmében indokolt fellebbezésében a közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta. Előadta, hogy a vádlott a tolatás közben, a korábbi atrocitások utáni feldúlt állapotában nem szándékosan, hanem gondatlanul sodorta el sértettet, akit nem is észlelt. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban a tolatási manőverrel kapcsolatban közlekedési szakértő bevonása lett volna indokolt a vádlott által vezetett jármű sajátosságainak figyelembevételére, továbbá a bizonyítási kísérlet során sem olyan típusú személygépkocsival vizsgálták a baleset bekövetkezésének körülményeit, amelyet a vádlott az esemény során vezetett. [22] A vádlottnak és védőjének a felmentést célzó fellebbezését nem, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglalt észrevételeket a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiak szerint ítélte megalapozottnak: [23] A harmadfokú eljárás lehetősége a vádlottnak a Btk. 234. §

(1)bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetésként értékelt cselekményével kapcsolatos büntetőjogi felelőssége tekintetében ellentétes bírói döntésre figyelemmel, a Be. 615. §

(1)-

(2)bekezdés a) pontja alapján megnyílt. [24] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)-

(3)bekezdésére figyelemmel teljes körben bírálta felül a másodfokú bíróság ellentétes döntését és azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást. [25] A segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés I. fordulata] tekintetében az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezését a másodfokú bíróság - a Pest Megyei Főügyészség módosított tartalommal fenntartott fellebbezésének megfelelően - a felmentés jogcíme tekintetében a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontjára módosította, így ebben a tekintetben a bűnösség körében eltérő döntés nem született, ezért a Be. 618. §

(4)bekezdése értelmében az ítélet ebben a részében a harmadfokú felülbírálat alapját nem képezte. [26] A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 621. §

(2)bekezdése alapján megtartott tanácsülésen a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti kötelezettsége során megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat teljeskörűen megtartotta. Az első fokon eljárt bíróság a tényállás felderítése során a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat betartotta, az eljárásban részvevő személyek törvényes jogaikat maradéktalanul gyakorolhatták, jogaikra és kötelezettségeire történő figyelmeztetésük a törvényi rendelkezéseknek megfelelően megtörtént, mindezek a jegyzőkönyvek tartalmából megfelelően követhetőek, feltárhatóak. A vallomások közötti ellentmondásokat az elsőfokú bírság minden esetben megkísérelte szembesítéssel feloldani, továbbá az okirati bizonyítékokat ismertetéssel az eljárás anyagává tette és a bizonyítékok körében tartalmuknak megfelelően, irathűen értékelte. [27] [28] [29] [30] A másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés elbírálására a Be. 599. §

(1)bekezdésének megfelelően nyilvános ülést tartott és eljárása során a Be. 590. §

(1)-

(2)bekezdésének megfelelően teljes terjedelmében bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, melynek során kellő alapossággal vizsgálta a perrendi szabályok megtartását, és az ítélet megalapozottságát, indokolásának helyességét. A tényállás körében a másodfokú bíróság a Be. 592. §

(2)bekezdésében írtak szem előtt tartatásával állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás alapvetően megalapozott és hiánytalan - melyet utóbb a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség sem vitatott átiratában -, egyetértve azzal, hogy az elsőfokú ítélet tényállásának kiegészítése a Be. 591. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a vádlott által megvalósított KRESZ szabályszegések jogszabályi megjelölésével indokolt. Egyéb tekintetben a másodfokú bíróság részletesen kitért arra, hogy a vádlott ujjának hátrafeszítése, továbbá a vádlotti jármű tükrének letörése körében miért nem látott indokot a tényállás kiegészítésére, illetve rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság által ebben a tekintetben rögzítettek összhangban állnak a rendelkezésre álló bizonyítékokkal. [31] A harmadfokú bíróság eljárásában a Fővárosi Ítélőtábla - a fentiek szerint a másodfokú eljárásban is irányadó - Be. 619. §

(1)bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak ítélte így határozatát e tényállásra alapította. [32] Az első- és másodfokú bíróság ítéletét azonban az iratok tartalma alapján, a vádlott büntetőjogi szempontból releváns előéleti adatai tekintetében részben hiányosnak találta, így azt az alábbiakkal egészítette ki: - Az elsőfokú ítélet

1. oldal II. részében elsőként megjelölt elítélés letöltését a vádlott
2. szeptember
3. napjától kezdte meg, - a másodikként megjelölt elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési ideje
4. május 3., és a bíróság a vádlottat az 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés mellett 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte. - a harmadikként megjelölt elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési ideje pedig
5. március
6. [33] [34] [35] [36] [37] - A vádlott közlekedési előéletével kapcsolatban megállapítható, hogy 1986 óta rendelkezik „B” kategóriára érvényes gépjárművezetői engedéllyel, szabálysértési eljárás a jelen ügyben elbírált bűncselekményt megelőző két éven belül egy esetben folyt vele szemben, a
7. szeptember
8. napján elkövetett engedély nélküli vezetés szabálysértése miatt a Rendőrkapitányság1 Szabálysértési Hatóság 8 hónapra eltiltotta a járművezetéstől, az eltiltás
9. május
10. napján telt le. A vádlott a jelen bűncselekmény időpontjában érvényes gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkezett, járművezetéstől eltiltás hatálya alatt állt. [38] Nem értett egyet a harmadfokú bíróság azzal - a Pest Megyei Főügyészség indítványában foglaltakkal egyetértő - másodfokú bíróság által a Be.
11. §

(2)bekezdés a) pontján alapuló tényállás kiegészítéssel, amely szerint a Btk. 234. §

(1)bekezdése szerinti kerettényállás megállapításának alapjául szolgáló megsértett egyedi közlekedési szabály jogszabályi megjelölése az ítélet tényállási részébe tartozik. [39] A bíróság által megállapított tényállás mindazon tények összessége, melyeket a bíróság a vád körén belül megtörténtként megállapított, ezzel szemben a cselekmény jogi minősítése - amely közlekedési bűncselekmény esetében konkrét közlekedési szabály megszegésével valósul meg - a tényállásból levont jogkövetkeztetés, ezért erre az ítélet jogi indokolási részében szükséges kitérni. [40] Mindezek mellett a harmadfokú bíróság azt emeli ki, hogy a jelen ügyben a vádlott a KRESZ 3. §

(1)bekezdés c) pontjának megszegésével tette ki a sértett testi épségét közvetlen veszélynek, míg az érvényes gépjárművezetői engedély hiánya [KRESZ 4. §

(1)bekezdés a) pont] olyan többletszabályszegés, amely a büntetés kiszabása körében nyert értékelést. [41] [42] [43] [44] [45] [46] A másodfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára vont elsőbírói következtetés vizsgálata során a Kúria jogos védelmi helyzet értékelésével kapcsolatos 4/2013. Büntető jogegységi határozatának körültekintő és megalapozott értelmezésével jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott tekintetében a Btk. 22. §

(1)bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg. Indokai helytállóak, azok szükségtelen megismétlése helyett arra utal a harmadfokú bíróság, hogy helyesen emelte ki a törvényszék, hogy a vádlott támadó magatartásának hiányában tanú1 magatartása a Kúria 4/

1. Büntető jogegységi határozatában (1.) foglalt szempontokra figyelemmel elhárító magatartásként nem, azonban jogtalan támadásként értékelhető. Hangsúlyozta azonban, hogy ezt követően tanú1 nem tett semmit, amely ismételt közvetlenül fenyegető támadásra utalt volna, a vádlott akadálytalanul, további támadástól nem fenyegetetten ment a gépkocsija csomagtartójához, majd ült vissza a személygépkocsiba, és ezután kezdett tolatásba a gépjármű mögött tartózkodó sértett testi épségét közvetlen veszélybe sodorva azzal a céllal, hogy a helyszínről eltávozzon. Ebben a szituációban tanú1 fenyegetésként értékelhető magatartást nem tanúsított, így a tolatás megkezdésekor jogos védelmi helyzet irányában nem állt fenn. Ezen túlmenően a törvényszék helyesen mutatott rá arra is, hogy a jogos védelmi helyzet megállapításához szükséges intézett vagy közvetlenül fenyegető támadás kizárólag a támadóval kapcsolatban értelmezhető, ilyen magatartást azonban a sértett az irányadó tényállás alapján nem tanúsított. Mindezek alapján a harmadfokú bíróság teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a megkezdett hátramenet időpontjában a vádlottal szemben jogtalan támadás ténye nem volt megállapítható, így elhárító cselekményként a magatartása nem értékelhető. Erre tekintettel a másodfokú bíróság indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott magatartása kimerítette a közúti veszélyeztetés bűntettének törvényi tényállási elemeit, és [47] büntethetőséget kizáró ok hiányában az irányadó tényállás alapján kizárólag a bűnösségére vonható okszerű következtetés. A fentiek alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a bűncselekmény anyagi jogi minősítése is törvényes azzal, hogy itt szükséges felhívni a KRESZ
2. §

(1)bekezdés c) pontjában írt rendelkezés megszegését, amellyel a vádlott a közvetlen veszélyhelyzetet kialakította. [48] A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság alapvetően helytállóan jelölte meg a bűnösségi körülményeket, azonban a kiegészített előéleti adatoknak megfelelően a vádlott terhére indokolt értékelni közlekedési élőéletét, azt a további KRESZ szabályszegését, hogy a cselekmény időpontjában érvényes gépjárművezetői engedély nélkül, járművezetéstől eltiltás hatálya alatt vett részt a közúti közlekedésben, valamint azt a körülményt, hogy a vádlott a közúti veszélyeztetés tekintetében kriminológiai értelemben különös visszaesőnek minősül. [49] Nem értett egyet azonban a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglaltakkal abban a tekintetben, hogy a vádlott a cselekmény időpontjában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.Bk.33538/2011/19. számú, illetve a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 29.Bf.11996/2012/4. számú, 2013. március 28. napján jogerős határozatával kiszabott 1 év 6 hónap, 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt állt. A Btk. 86. §

(2)bekezdése értelmében, ha az elkövetőn olyan szabadságvesztést hajtanak végre, amely miatt a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik. Jelen esetben azonban a vádlottat nem az előzőekben megjelölt határozatban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt ítélték el olyan bűncselekmény miatt, amelyet a próbaidő előtt követett el, hanem a végrehajtandó szabadságvesztés alatt, az ezt kiszabó ítélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett bűncselekmény miatt, így a próbaidő meghosszabbodása ebben a tekintetben nem állapítható meg. [50] [51] [52] [53] [54] [55] Azonban a Pesti Központi Kerületi Bíróság 31.B.XIII.25502/2009/27. számú, 2011. szeptember 29. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett büntetés tekintetében a Btk. 86. §

(2)bekezdése alapján a próbaidő a

1. szeptember
2. napján foganatba vett Soproni Városi Bíróság B.98/2011/
3. számú, illetve a Győri Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.204/2012/
4. számú,
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 5 év 6 hónap szabadságvesztés tartamával meghosszabbodott, így a vádlott a jelen cselekmény elkövetésekor az előéleti adatok között harmadik helyen megjelölt felfüggesztett szabadságvesztés (meghosszabbodott) próbaideje alatt állt. Erre figyelemmel megalapozott a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek az az észrevétele, hogy a vádlottal szemben a Btk.
7. §

(1)bekezdés c) pontja a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését kizárja, így esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés, vagy más büntetési nem alkalmazására van törvényes lehetőség, megjegyezve, hogy a súlyosítási tilalom folytán ennek korrigálására felülvizsgálati eljárás keretében kerület sor. (BH.2020.36.) A harmadfokú bíróság a fentieket is figyelembe véve, alapvetően egyetértve a törvényszék büntetés kiszabása körében kifejtett álláspontjával, az időmúlás, továbbá a bűncselekmény adott bűncselekmény kategórián belüli kisebb tárgyi súlyát is értékelve úgy ítélte meg, hogy a vádlott esetében a Btk. 33. §

(4)bekezdésének alkalmazásával, a Btk. 46.§-a szerinti elzárás büntetés is megfelelően szolgálja a büntetési célokat. Az elzárás tartamának megállapításánál, azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a vádlott a cselekményt a Btk.

1. §
2. pontja értelmében visszaesőként valósította meg, továbbá a [56] cselekmény időpontjában felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt állt, ezért indokolt volt az elzárás tartamának a törvényi maximummal megegyező tartamú meghatározása. Az elzárás büntetés végrehajtási helyét a harmadfokú bíróság a Btk.
3. §

(2)bekezdésének megfelelően határozta meg. [57] A másodfokú bíróság a szándékos veszélyeztető közlekedési bűncselekményt elkövető vádlottat indokoltan ítélte közúti járművezetéstől eltiltás büntetésre is, annak tartama a vádlott közlekedési előéletét, további KRESZ szabályszegését is értékelve méltányos, megváltoztatására a harmadfokú eljárásban nem volt törvényes alap. [58] A megváltozott büntetési nemre tekintettel a harmadfokú bíróság a másodfokú ítéletnek a szabadságvesztéshez kapcsolódó ítéleti rendelkezéseit, mint szükségtelent mellőzte. [59] Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a vádlott védelmét a másodfokú eljárásban is kirendelt védő látta el, azonban a közreműködésével kapcsolatban felmerült 14.400 forint bűnügyi költségről a másodfokú bíróság elmulasztott rendelkezni, ezért a harmadfokú bíróság a bűnügyi költség összegét ennek megfelelően helyesbítette, megállapítva, hogy azt a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján a vádlott köteles az államnak megfizetni. [60] A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 621. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján a fentiek szerint változtatta meg, egyebekben a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Budapest,
2. január
3. dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Barabásné dr. Birinyi Andrea sk. előadó bíró dr. Raczky Katalin sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 2.Bf.310/2020/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.209/2020/
5. számú ítéletében írt változtatással
6. január
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. január
9. dr. Magócsi István s.k. a tanács elnöke