Bf.480/2020/18 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(3)bekezdés), II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak esetében társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének (Btk. 164. §

(1),

(3)bekezdés) nevezi meg. Továbbá megállapítja, hogy a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon 135/2019 bü. szám alatt lefoglalt 1 db fehér-fekete színű fűkasza nyél, valamint 1 db vérgyanús szennyeződés (DNS mintavételi szám: 5093429) bűnjelek az Egri Törvényszék Gazdasági Hivatalánál találhatóak Bj.35/

1. tételszám alatt. I. r. vádlott magyar személyi okmányának száma: .... Indokolás [1] Az Egri Törvényszék a rendelkező részben írt, előkészítő ülésen hozott határozatával a bűnösségét beismerő I. r. vádlottat testi sértés bűntett kísérlete [a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
3. §

(1),

(8)I. fordulata] és 2 rb. súlyos testi sértés bűntette (Btk. 164. §

(1),

(3)bekezdés) miatt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, míg II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottakat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében (Btk. 164. §

(1),

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében (Btk. 339. §

(1),

(2)bekezdés a) pontja) mondta ki bűnösnek és ezért II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 1 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette, III. r. vádlottat halmazati büntetésül - 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette , a IV. r. és V. r. vádlottakat pedig 200.000200.000 forint pénzbüntetésre ítélte halmazati büntetésül. [2] Megállapította, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, rendelkezett vonatkozásában az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról is. Megállapította azt is, hogy II. r. és III. r. vádlottak a végrehajtás elrendelésekor a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [3] Az ítélet ellen a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. I. r. vádlott védője írásbeli fellebbezésben a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére tett indítványt, melyet az I. r. vádlott kedvező személyi körülményeivel és a büntetés egyéni megelőző céljának érvényesítésével indokolt (

1. számú másodfokú irat). II. r.-V. r. vádlottak védője II. r. és III. r. vádlottak esetében pénzbüntetés, míg IV. r. és V. r. vádlottak vonatkozásában próbára bocsátás intézkedés alkalmazására tett indítványt. [4] Az ügyész IV. r., V. r. vádlottak esetében az előkészítő ülésen, II. r és III. r. vádlottak esetében a jogorvoslatra nyitva álló 3 napon belül tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését, míg I. r. vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.284/2020/
2. számú átiratában a védelmi jogorvoslatot alaptalannak tartotta, míg I. r. vádlott terhére, büntetése súlyosítása végett bejelentett fellebbezést fenntartotta. Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést eltúlzottan enyhének tartotta. [6] A védelmi és ügyészi fellebbezések nem alaposak. [7] Az ítélőtábla a fellebbezés irányára és jellegére tekintette - szankciós perorvoslat - az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül annak megjegyzésével, hogy az adott perjogi helyzetben a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt nincs helye fellebbezésnek. A törvény a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a fellebbezési jogot korlátozza. A Be. 583. §

(3)bekezdés szerinti jogorvoslatnak pedig szükségszerű következménye a korlátozott felülbírálat. [8] A Be. 590. §

(3)bekezdésének előírása folytán, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja azonban a felülbírálatot kiterjeszti az eljárási szabályok megtartására, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is. A felülbírálat ezért csak részben korlátozott és ez elsődlegesen a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában szabályozott teljes tényálláshoz kötöttségben nyilvánul meg, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát. nem vizsgálja és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Mindez a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában megjelölt ún. történeti tényállásra vonatkozik és nem zárja ki a Be. 591. §

(2)bekezdés b) pontjában meghatározott tények módosítását. [10] A már idézettek szerint a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a váddal egyező minősítés fellebbezéssel nem támadható. Kérdés, hogy ami nem sérelmezhető, az felülbírálható-e. Ezen eljárásjogi kérdésre a Be. 606. §

(3)bekezdése ad választ, mely büntethetőségi akadály esetén vizsgálhatóvá teszi a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is a felmentés vagy az eljárás megszüntetésének vizsgálatát. Ezen ok miatt a felülbírálat kiterjesztése érvényesül a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is. [11] A másodfokú bíróság továbbá hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket, így a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket. [12] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely hatályon kívül helyezési okot képezne. A bűnösség beismerésének elfogadására is az eljárási szabályok megtartásával került sor, a Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pontjában írt hármas feltétel megvalósult. [13] Miként az ítélőtábla már utalt rá a (történeti) tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. [14] A vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok pontosításának azonban nincs törvényi akadálya. Ennek során a bíróság megállapította, hogy II. r. vádlott korábbi 6.B.379/2018/

1. számú határozatának elkövetési ideje
2. április
3. és
4. március
5. napjai, továbbá ezen határozattal megszüntetésre került a Gödöllői Járásbíróság 5.Fk.445/2017/
6. számú határozatában alkalmazott próbára bocsátás. A Szolnoki Törvényszék
7. október
8. napján véglegessé vált 16.BV.536/2018/
9. számú határozatával a pénzbüntetést átváltoztatta 200 nap szabadságvesztésre. [15] Továbbá a III. r. vádlott esetében a Jászberényi Járásbíróság
10. december
11. napján kelt és
12. február
13. napján jogerőre emelkedett határozatának megjelölése pontosan 13.Bpk.898/2017/
14. számú határozat, amelynek elkövetési ideje
15. augusztus
16. napja. [16] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az I. r. vádlott cselekménye valóban életveszélyt okozó testi sértés bűntettének (Btk.
17. §

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulat) és 2 rb. súlyos testi sértés bűntett kísérletének (Btk. 164. §

(1),

(3)bekezdés) minősül, azonban annak megjelölése az ítélet rendelkező részében nem felelt meg a Kúria

1. BK. véleményben foglaltaknak, mely vélemény
2. pont 1/a.) pontja szerint a szöveges minősítés fő eleme a bűncselekmény megnevezése, amely a Btk. Különös Része szerinti alcímének megfelelően: Testi sértés. Ugyanez vonatkozik II., III., IV. és V. r. vádlottak vonatkozásában megállapított bűncselekmény megnevezésére is, melyek valóban társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének (Btk.
3. §

(1),

(3)bekezdés) és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősülnek. Az ítélőtábla nem észlelt olyan büntethetőségi akadályt, mely a vádlottak felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezhetné. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket nagyrészt feltárta és azokat nyomtatékuknak megfelelően helyesen értékelte. A Heves Megyei Főügyészség fellebbezésében hivatkozott, hogy a büntetés kiszabása körében a bíróság nem [17] értékelte I. r. vádlott terhére azt a tényt, hogy a Heves i Járási Ügyészség B.158/2018/4. számú 2018. április 19. napján kelt határozatával a vádemelést elhalasztotta. A bíróság beszerezte I. r. vádlott bűnügyi nyilvántartási lapját, melyből megállapítást nyert, hogy azok már nem tartalmazzák ezen vádelhalasztás tényét, tehát a közhiteles nyilvántartásban már nem szerepel, így a Btk. 97. §

(2)bekezdése alapján ezen hátrányos jogkövetkezmény már nem állapítható meg vonatkozásában. Az Ítélőtábla meglátása szerint, azonban az elsőfokú bíróság kellően feltárta I. r. vádlott vonatkozásában figyelembe vehető súlyosító körülményeket és azokat kellő súllyal értékelte a büntetés kiszabása körében. Nem vitatható, hogy az I. r. vádlott a sértett sérelmére elkövetett cselekménye garázda jellegűnek minősül, de az a kiszabott szabadságvesztés mértékénél kifejezésre jutott. [18] I. r. vádlott védőjének indokolt fellebbezésében hivatkozott enyhítő körülményeket a bíróság nem találta megalapozottnak, különösen a Ptk. 4:179.§

(1)bekezdésében foglalt hivatkozását, hiszen ezen jogszabályhely a kapcsolattartást elsősorban nem az unoka és nagyszülő között szabályozza. A súlyosító körülmények vonatkozásában tett hivatkozásaival szintén nem értett egyet és osztja az elsőfokú bíróság által ebben a körben határozatának indokolásában kifejtetteket. [19] A törvényszék a bűnösségi körülmények indokolt helyesbítésétől eltekintve a vádlottakkal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas és a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos és egyéniesítést is kifejező büntetéseket szabott ki. Törvényes a büntetések nemének, mértékének és II. r., III. r. vádlottak esetében a végrehajtása felfüggesztésének meghatározása is. A büntetések eltúlzottan szigorúnak nem tekinthetőek, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért a védelmi fellebbezések eredményre nem vezethettek. [20] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is törvényesek azzal, hogy az ítélőtábla pontosította a bűnjelek tárolási helyét. [21] A bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés törvényes valamennyi vádlott vonatkozásában. [22] A másodfokú bíróság a védelmi és ügyészi fellebbezés alaptalansága miatt az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával az indokolás kisebb módosításával helybenhagyta, azzal, hogy megjelölte I. r. vádlott magyarországi személyazonosító okmányának számát és megjegyzi, hogy az ítélet rendelkező részében szereplő személyazonosító okmány szám az I. r. vádlott román hatóságok által kiállított személyi igazolványának a száma. Debrecen,

1. november
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Virágh Pál sk. előadó bíró, Dr. Lányi Csaba sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 10.B.9/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.480/2020/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. november
6. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke