Bhar.538/2020/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(3)bekezdés a) pontjában meghatározott sikkasztás bűntettében. Ezért 180 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összegét 1.000 Ft-ban állapította meg. Kimondta, hogy az így kiszabott 180.000 Ft pénzbüntetést 10 havi részletben kell megfizetni úgy, hogy egy havi részlet összege 18.000 Ft, továbbá a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 180 napi fogház fokozatú szabadságvesztés büntetésre kell átváltoztatni. A vádlottat az 1 rb. tartozás fedezetének elvonása vétsége (Btk. 405. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. A sértett magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék a

1. október
2. napján meghozott 3.Bf.334/2020/
3. számú ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat a sikkasztás bűntette (Btk.
4. §

(1),

(3)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmentette. A pótmagánvádló vádindítványát a tartozás fedezetének elvonása vétségére vonatkozó részében elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A pótmagánvádlót 55.200 Ft védői díj megfizetésére kötelezte. A Nyíregyházi Törvényszék ítélete ellen annak kihirdetésekor a pótmagánvádló és a hozzájárulásával a jogi képviselője jelentettek be fellebbezést a vádlott sikkasztás bűntettében történő büntetőjogi felelősségének megállapítása érdekében. A vádlott és a védője az ítéletet tudomásul vették. A másodfellebbezés lehetőségét az nyitja meg, ha a másodfokú ítélet folytán a bűnösség köre megváltozik (BH2014. 44.). Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a pótmagánvádló és hozzájárulásával a védője által bejelentett másodfellebbezés joghatályos, mely alapján helye van a harmadfokú eljárásnak. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A Be. 615. §

(2)bekezdés b) pont I. fordulata értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette. A törvényi előfeltételek teljesültek, mert a Nyíregyházi Törvényszék a vádlottat a sikkasztás bűntette [Btk. 372. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság tehát az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott és a fellebbezés a Be. 615. §

(3)bekezdés a) pontja szerint az ellentétes döntést sérelmezte. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletével szemben bejelentett fellebbezéseket a Be.

1. §-a folytán alkalmazandó Be.
2. § rendelkezései alapján nyilvános ülésen bírálta el, figyelemmel a Be.
3. §

(1)bekezdésére. A nyilvános ülésen a pótmagánvádló és jogi képviselője a fellebbezésüket fenntartották. A jogi képviselő a rendőrség eljárását kritizálva hangsúlyozta, hogy a vádiratban foglaltak minden kétséget kizáróan megállapíthatóak. Amit a vádlott a sícsiszológéppel tett, az a sikkasztás iskolapéldája, ami ugyanis nem volt az övé azt eladta, amely pillanatban meg is valósult a bűncselekmény. A vádlott és a védője a másodfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását indítványozták. A védő kiemelte, miszerint az eljárás szereplői között valóban egy elszámolási vita volt, gyakorlatilag egy polgári jogi vita, melynek érvényesítése elmaradt. A sikkasztás bűncselekmény tényállási elemei hiányoznak. A törvényszék ítéletével szemben bejelentett jogorvoslat alaptalan. A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. Pótmagánvádas eljárásban a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a bírósági eljárás lefolytatásának alaki (eljárásjogi) feltételei fennállnak-e. Eljárásjogi akadályok hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség anyagi jogi megalapozottságának vizsgálatára és a büntetőjogi felelősség tekintetében jogerőhatással bíró érdemi határozat meghozatalára. A törvényszék helytállóan ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a tartozás fedezetének elvonása vétsége tekintetében elfogadta a pótmagánvádló vádindítványát, az ítélőtábla az ekörben megjelölt indokokat is maradéktalanul osztja. A járásbíróság ugyanis tévedett amikor a pótmagánvádlókénti fellépés lehetőségét kizárólag a tárgyi oldalról - az adott bűncselekmény szempontjából - vizsgálta, az alanyi oldalról viszont nem. Ez a vád törvényessége kérdésében való állásfoglalás érdekében feltétlenül szükséges és indokolt lett volna. Az arra nem jogosulttól származó vád egyben nem törvényes is. Megjegyzendő, hogy a törvényszék helytelenül hivatkozott a Be. 790. §

(1)bekezdés b) pontjára, az ugyanis a feljelentés elutasítása esetén irányadó, adott ügyben pedig a nyomozó hatóság az eljárást megszüntette, amit a Be. 790. §

(2)bekezdésének b) pontja szabályoz. A Be. 794. §

(1)bekezdés c) pontja és a Be. 790. §

(2)bekezdésének b) pontja értelmében a járásbíróságnak a vádindítványt a tartozás fedezetének elvonása vétsége részében el kellett volna utasítania, mivel ezen bűncselekményt érintően sem feljelentésre, sem nyomozás lefolytatására nem került sor. A törvényes vád hiányát a másodfokú bíróság ugyan észlelte, esetében azonban már csak az eljárás megszüntetésére lett volna lehetőség. A BH

2. számú eseti döntés kimondja, miszerint pótmagánvád esetén a törvényes vád hiánya a tárgyalás előkészítése keretében a vádindítvány elutasításának, ezt követően viszont az eljárás megszüntetésének mérlegelést nem tűrő oka. A törvényszék az ítéletének indokolásában helyesen hívta fel a Legfelsőbb Bíróság 90/
3. számú Büntető Kollégiumi véleményét. Az ítélőtábla állápontja szerint a törvényszék által megjelölt II.
4. pont helyett - ami a vádindítvány elsőfokú bíróság általi törvénysértő elutasítására vonatkozik - jelen esetben a II.
5. pont - ha olyan bűncselekmény miatt nyújtottak be vádindítványt, amely miatt a pótmagánvád kizárt, a vádindítványt mivel nem az arra jogosult nyújtotta be el kell utasítani - az irányadó. A II.
6. pont rámutat arra, hogy amennyiben a fellebbezési eljárásban észleli a bíróság, hogy a vádindítványt arra nem jogosult nyújtotta be, az eljárást meg kell szüntetnie. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Be.
7. §-a folytán alkalmazandó Be.
8. §

(1)bekezdése, valamint az 567. §

(2)bekezdés c) pontja megjelölésével a tartozás fedezetének elvonása vétsége tekintetében az eljárás megszüntetéséről határozott. A másodfokú ítélet indokolása (

1. oldal [5] bekezdés) elírás miatt annyiban szorul pontosításra, hogy a feltüntetett gazdasági társaság nem kft., hanem bt., a nyomozás során kihallgatott tanú neve pedig ... (
2. oldal [15] bekezdés). Ezt meghaladóan rögzíthető, hogy nem került sor olyan abszolút, a Be.
3. §

(1)bekezdésében, illetve 608. §

(1)bekezdés a-f) pontjaiban írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállása megalapozott-e. A Be. 619. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú bíróság ítéletét képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető, s ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. Az ítélőtábla ekörben rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság a sikkasztás bűntette miatt emelt vád vonatkozásában az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és a beszerzett bizonyítékok értékelésével döntően megalapozott tényállást állapított meg. A másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát a Be. 599. §

(2)bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében eljárva az ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés alapján annyiban egészítette ki, hogy a sícsiszológép jogtalan eltulajdonítása kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást. A másodfokú bíróság korrekciójával a tényállás teljeskörűen megalapozottá vált, és a harmadfokú eljárásban is irányadónak tekintendő a Be. 619. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel. E tényállásból okszerű a sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól a vádlott felmentéséhez vezető következtetés. A törvényszék az ellentétes döntés tekintetében részletes és alapos indokolást adott, mellyel a harmadfokú bíróság is minden tekintetben egyetértett. A sikkasztás törvényi tényállásának megvalósulásához a jogtalan eltulajdonítás, illetve a sajátjakénti rendelkezés - mint elkövetési magatartásnak - kétséget kizáró bizonyítottságának hiányában a tényállás a polgári jogi felelősség területén marad. A rábízás kereteinek, tartalmának a megállapításához, és ez alapján a büntetőjogi felelősség vizsgálatához a konkrét polgári jogi jogviszony gondos elemzése szükséges. Az irányadó tényállás alapján a terheltnek a közel 15 évig tartó üzleti kapcsolatból adódóan valóban elszámolási kötelezettsége keletkezett a sértett felé, azonban e tényből az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetést vont le, amikor azt rögzítette, hogy "ugyan a vádlottat csalási szándék nem vezette a gép birtokába kerülésekor, mégis bűncselekményt követett el akkor, amikor a jogszerűen birtokába került gépet eladta, azaz azzal oly módon rendelkezett, ami az eredeti tulajdonviszony gyakorlásának végleges megakadályozását jelenti.", illetve „kétséget kizáróan bebizonyítást nyert, hogy a vádlott szándéka átfogta a tényállás összes ismérvét, tudta, hogy a gépet csak használatra kapta meg, a sértett annak tulajdonjogát nem akarta átengedni az átadáskor, csak esetleg a későbbiekben, ha kifizeti az átadáskori értékét…". A törvényszék helyesen hivatkozott a vádlott gyanúsítottként, valamint a pótmagánvádló tanúként tett vallomásaira, melyeket a járásbíróság nem értékelt megfelelően. A vádlott az általa 10 évig használt sícsiszológéppel kapcsolatban

1. október
2. napján előadta, miszerint „A végelszámolás során én szerettem volna visszavinni ezt az ...nek, azonban ő kategorikusan elzárkózott tőle. Azt mondta, hogy nem vihetem vissza, annak az árát fizessem ki. Ezek után én interneten értékesítettem a csiszológépet 400.000 Forintért és ezt az összeget is átutaltam a részére. Azért értékesítettem a terméket, mert ezt ő mondta nekem telefonba és személyesen" A pótmagánvádló
3. december 11-ei tanúvallomása szerint: „Nyilvánvalóan felajánlotta, hogy a géppel számoljunk el. Vissza akarta adni nekem, de én ebbe nem mentem bele. Láttam, hogy 400.000 Forintért hirdeti a gépet, de ennek a gépnek nem ennyi az értéke." „... elmondta nekem, hogy eladta a gépet. Én mondtam neki, hogy akkor lehet fizetni azt a részét." A tanú jogi képviselője kiemelte, „a sícsiszoló géppel kapcsolatban előadom, hogy a megbízóm által képviselt ... Kft. eladta a gépet ...nak a korábbiakban megjelölt közel 2.000.000 Forintos vételáron, ezt a vételárat ... soha nem fizette ki…". A cselekmény tárgyi és alanyi ismérveinek a büntetőeljárásban rendelkezésre álló adatok alapján való együttes vizsgálata során tárgyi bizonyítási eszköz - ideértve az iratot és az okiratot is - híján, továbbá a nagyfokú időmúlás miatt nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, egyrészről azt, hogy az eljárás szereplői között a sikkasztás tárgyát képező sícsiszológép vonatkozásában létrejött-e tulajdonátszállást eredményező adásvétel vagy sem, a sikkasztás elkövetése pedig csak „idegen" dologra nézve történhet. Másrészről az idézett ellentmondó nyilatkozatok alapján azt, hogy a vádlott a jogszerűen birtokába került sícsiszológépet jogtalanul tulajdonította volna el, annak vételárával, illetve a bizományosi értékesítésre átvett termékek árával sajátjaként rendelkezett volna. A vádlott a gép visszaadása körében tanúsított elutasító sértetti magatartás alapján joggal hihette azt, hogy azt annak használt piaci értékén elidegenítheti és majd a vételárával számolnak el. A Be.
4. §

(4)bekezdésében írt alapelv szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A sikkasztás bűntettében való büntetőjogi felelősség megállapítását célzó fellebbezések ezért eredményre nem vezethettek. A bejelentett polgári jogi igény egyéb törvényes útra való utasítására vonatkozó rendelkezés törvényes azzal, hogy az már nem a Be. 560. §

(1)bekezdésének

1. l)pontján, hanem a vádlott felmentése okán ugyanezen szakasz
2. b)pontján alapul. A pótmagánvádlóként fellépő sértett további igényérvényesítésének lehetősége a terhelti felelősség megállapításának hiányában is fennáll. A Be. 813. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a másodfokú ítéletnek a bűnügyi költség viselésére vonatkozó része is megfelel a törvénynek. A törvényszék azonban az ítéletének

1. oldalán lévő táblázatban elírási és számítási hibát is vétett, melyet az ítélőtábla a rendelkező részben foglaltak szerint korrigált. Az eljárási cselekményen való részvételért megkezdett óránként helyesen 6.000 Ft védői díj jár, az ekként összeadott tételek folytán pedig a védői díj összesen 54.800 Ft. Az eddig kifejtettek értelmében a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése megjelölésével a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően részben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 623. §

(1)bekezdése felhívásával helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a vádlott meghatalmazott védőjének díjával 7.200 Ft bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére az ítélőtábla a Be. 813. §

(2)bekezdése alapján a pótmagánvádlót kötelezte. Debrecen,

1. december
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Virágh Pál sk. bíró, Szilágyiné dr. Karsai Andrea sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.Bf.334/2020/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
4. december
5. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke