Pfv.20994/2019/5 – Kúria

(2)bekezdésének

1. b)pontja alapján összesen 40 % kedvezmény illette meg, ezért az ingatlan ellenértékeként 7.097.315 forint fizetett az önkormányzat részére. Az alperes 2018. március 14-én sajtótájékoztatót tartott a ... önkormányzati lakások értékesítésének gyakorlatáról. Ennek során úgy fogalmazott, hogy: „A lakásértékesítés, ugye tudjuk jól, hogy például Budapest ... kerületében milyen kiterjedt hálózat működött erre az üzletre és itt hogyan sikerült magánkézre átjátszani az önkormányzat vagyont. A mi esetünkben, ... szintén aggályosnak találom azt, hogy szemben akár az ... is, a jelenlegi önkormányzati szabályozás megengedi azt, hogy akár egynapi bérleti jogviszony után egy vevő, határozott idejű jogviszony után kérelmezhesse, megpályázhassa az adott önkormányzati lakás megvásárlását. Nagy számban történtek is lakáseladások az elmúlt évben és ebben az esetben akár kétszer 20%-kal, tehát 40% kedvezménnyel kerülhetett ki az önkormányzat tulajdonában álló lakás magánszemélyekhez. Az ugye más, amikor határozatlan és hosszú ideje fennálló jogviszonyról van szó, és más az, amikor újonnan, határozott időre szóló bérletek esetén is erre lehetőség van. Úgyhogy számomra aggályos, hogy itt az önkormányzati vagyon sérül, vagyonvesztésről van szó. Ezért javasoltam a hétfői, március 19-i közgyűlésnek, hogy ebben a tárgyban módosítsuk az önkormányzat rendeletét. A folyó ügyek lezárása után ilyen lakásértékesítésre többet ne kerülhessen sor. Hogy egy különösen extrém példát mondjak Önöknek, az ... számú bérház, amelynek építtetője az .... volt, tulajdonosa .... Ebben az esetben az önkormányzat megvásárol a 2008. évben több lakást ebben az ingatlanban. Ezeknek a lakásoknak az értékesítésére a 2017. évben került sor. Különösen érdekes az összefüggés, hogy az önkormányzat volt aljegyzője és két gyermeke is vásárolt fejenként 40% kedvezménnyel ezekből a lakásokból, és maga az ... is visszavásárolt egy lakást itt a tetőtérben. Ezeknél mind a négy esetben úgy tűnik, hogy a ... volt az ingatlanok értékbecslője. A ... tulajdonosa szintén .... (…) Magának az aljegyző asszonynak, ... a lakása még érdekesebb ebben az esetben. 2008-ban az önkormányzat 14 millió forintért vásárolta meg az ..., ...ezt a lakást, majd az ő által felértékelt ár alapján, 40% kedvezménnyel, 7,1 millió forintért adták el 2017-ben. Tehát itt azért mindkét esetben számszerűsíthető az, hogy az önkormányzat pontosan mennyi pénzt veszített ezen a tranzakción. És amikor az önkormányzat vezető tisztségviselője, egyben gazdasági vezetője az, akinek a személyes tulajdonába kerül ez a lakás, ez bizony felveti a hűtlen kezelésnek is a gyanúját. Tehát meg fogjuk nézni jogi szakértőnkkel, hogy itt történt-e jogilag kifogásolható, megfogható lépés, és meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket." A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez és a becsülethez fűződő személyiségi jogát azon nyilatkozatával, amely szerint: „Magának az aljegyző [5] asszonynak, ... a lakása még érdekesebb ebben az esetben. 2008-ban az önkormányzat 14 millió forintért vásárolta meg ..., ... ezt a lakást, majd az ő által felértékelt ár alapján, 40% kedvezménnyel, 7,1 millió forintért adták el 2017-ben. Tehát itt azért mindkét esetben számszerűsíthető az, hogy az önkormányzat pontosan mennyi pénzt veszített ezen a tranzakción. És amikor az önkormányzat vezető tisztségviselője, egyben gazdasági vezetője az, akinek a személyes tulajdonába kerül ez a lakás, ez bizony felveti a hűtlen kezelésnek is a gyanúját." Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a jogsértéstől, továbbá kötelezze megfelelő elégtétel adására és 2.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes azért sértette meg a személyiségi jogait, mert valótlanul állította, hogy az ingatlan értékbecslője ... volt, kifejezetten kérte ugyanis, hogy erre a feladatra ne a szomszédjában lakó ... kérjék fel. Az alperes elhallgatta továbbá, hogy 9 éven keresztül piaci alapon bérelte a lakást, valamint azt a hamis látszatott keltette, hogy jogszabálysértően, a jogaival visszaélve, hűtlen kezelés gyanúját felvető módon jutott az ingatlanhoz. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a sajtótájékoztatón nem állított valótlanságokat, hiszen a felperes valóban 40%-os kedvezménnyel vásárolt lakást az önkormányzattól, az értékesítési folyamat során pedig ... cége is véleményezte az ingatlan forgalmi értékét. A beszédében csupán az önkormányzat lakásértékesítési gyakorlatát és a R. rendelkezéseit kritizálta, azt pedig, hogy ennek során a felperes részére történt lakáseladást aggályosnak ítélte, a köztisztséget betöltő, így közszereplőnek minősülő felperesnek tűrnie kell. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes a kereset tárgyát képező valótlan tényállításaival megsértette a felperes becsületét és jóhírnevét. Eltiltotta az alperest a további jogsértéstől, kötelezte 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére, az ezt meghaladó a keresetet pedig elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és megállapította, az alperes azzal sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, hogy a 2018. március 18. napján tartott sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatában valótlanul állította azt a tényt, hogy a felperes lakásvásárlása során az értékbecslést ... végezte, továbbá valós tényeket hamis színben feltüntetve nyilatkozatával azt sugallta, hogy a felperes a korábban általa bérelt lakás megvásárlása során a lakáshoz jogellenesen, visszaélésszerűen, bűncselekmény gyanúját felvető módon, a forgalmi értékéhez képest lényegesen alacsonyabb áron jutott hozzá. Az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 700.000 forintra leszállította, továbbá mellőzte a becsülethez való jog megsértésének megállapítását és az erre irányuló kereseti kérelmet elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett részének indokolása szerint az alperes a sérelmezett nyilatkozatában nem politikai véleményt fogalmazott meg, hanem konkrét tényeket állított. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a sajtótájékoztató időpontjában - aljegyzői tisztsége folytán - közszereplőnek minősült, hiszen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: a Ptk.) 2:44. §-a alapján a közéleti szereplők személyiségi jogai csak véleménynyilvánítás esetén korlátozhatóak, a valótlan tényállításokkal és a való tények hamis színben történő feltüntetésével szemben ugyanolyan védelemre jogosultak, mint bárki más. Márpedig az alperes valótlanul állította, hogy ... volt az ingatlan értékbecslője, az értékbecslést ugyanis nem ... vagy a hozzá köthető ... végezte el, hanem a tőlük független ... Emellett az alperes fontos körülményeket elhallgatott, hiszen nem tett említést arról, hogy a felperes hosszabb időn keresztül piaci alapon megállapított bérleti díj mellett bérelte az általa megvásárolt lakást, és az értékesítés megfelelt a hatályos önkormányzati rendelet szabályainak. Mindezekkel azt sugallta, hogy a felperes jogosulatlanul, az aljegyzői pozíciójával visszaélve, a jogszabályi rendelkezéseket kijátszva, az önkormányzatot megkárosítva jutott hozzá a lakáshoz. Ezt az értelmezést erősítette az is, hogy a sajtótájékoztató bevezetőjében a Budapest ... kerületi lakáspanamára utalt. Ezek a burkolt és hamis tényállítások alkalmasak voltak a felperes személyének hátrányos megítélésére, különös tekintettel az általa betöltött munkakörre is, ezért az alperes - a jogerős ítéletben pontosított módon megsértette a felperes jóhírnevét. E jogsérelem folytán a felperest a Ptk. 2:52. §-a alapján 700.000 forint sérelemdíj illette meg, ez állt ugyanis arányban az általa elszenvedett immateriális hátrányokkal és a hasonló ügyekben követett bírói gyakorlattal. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 2:43. §
2. d)pontját, 2:45. §

(2)bekezdését, 2:51. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjait, 2:52. §-át, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: a Pp.) 237. §

(2)bekezdését, 279. §

(1)bekezdését, 346. §

(4)és

(5)bekezdéseit. [10] Érvelése szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a ... köthető ....

1. január 24én értékfenntartó nyilatkozatot készített a felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értékéről. Ezért erre a valós tényre alapítva joggal fogalmazta meg azt a véleményét, hogy úgy tűnik: az értékesítési folyamatban értékbecslőként ... is közreműködött. Azt, hogy az elkészült szakvélemény és értékfenntartó nyilatkozatok közül melyik képezte az adásvételi szerződésben foglalt vételár alapját, a per során nem lehetett megállapítani, különös figyelemmel arra, hogy mindegyikben ugyanaz az érték szerepelt, így feltehetőleg az egyik determinálta a másikat. Az eljárt bíróságok nem indokolták meg, hogy miért minősítették a felperesre nézve sértőnek azt a kijelentését, hogy ... volt az ingatlan értékbecslője. [11] A jogerős ítélet rendelkező része szerint a jogsérelmet valótlan tényállítással idézte elő, az indokolás értelmében azonban nem tényt állított, hanem csupán sugalmazott, így a jogerős ítélet ellentmondásos, nem határozza meg, hogy pontosan mely tények alapján és miért áll fenn a felelőssége. Az, hogy a felperes az ingatlant forgalmi érték alatt szerezte meg, nem vitásan valós tény, így ezzel nem sérthette meg a felperes személyiségi jogait. A beszédének lényege az önkormányzati rendelet kritikája volt, ezért nem lehet a terhére róni, hogy nem tett említést arról: a felperes lakásvásárlása megfelel az R. rendelkezéseinek, hiszen épp ezeket bírálta. Azt a véleményét fejezte ki, hogy az értékesítés során minden pályázónak azonos feltételeket kellett volna biztosítani, a felperesnek azonban - aljegyzőként - versenyelőnye lehetett a többiekkel szemben, így - a saját állítása szerint - még arra is joga volt, hogy egy másik értékbecslőt kérjen. A Budapesti ... kerületben lezajlott ingatlaneladások kapcsán senki sem állapított meg jogsértést, visszaélést. Erre olyan példaként hivatkozott a beszédének elején, amelynek eredményeként az önkormányzati vagyon magántulajdon lett. Az erre történt utalás tehát szintén nem tényállítás, hanem csupán véleménynyilvánítás volt, amely nem a felperesre, hanem az önkormányzat lakásértékesítési gyakorlatára vonatkozott. Az, hogy egyes lakásértékesítéseket aggályosnak talált, olyan bírálatnak minősült, amelyet a közszereplő felperesnek tűrnie kell. A beszéde végén újságírói kérdésre kifejtette, az esetet jogi szakemberek fogják kivizsgálni, így konkrét jogi felelősségről nem beszélt, csupán véleményt fogalmazott meg. E körben utalt a Kúria Pfv.IV.22.463/2017/
2. számú eseti döntésére, amely álláspontja szerint jelen ügyhöz hasonló tényálláson alapul. [12] Érvelése szerint a sérelemdíj mértéke eltúlzott, az eljárt bíróságok ugyanis figyelmen kívül hagyták, hogy a beszéde közügyet érintett, a 7/
3. (III.07.) AB határozat szerint pedig ennek a körülménynek a jogsértés következményeinek meghatározása során is jelentőséget kell tulajdonítani. A sérelemdíj a hasonló ügyekben követett bírói gyakorlat tükrében is aránytalanul [9] magasnak minősül. [13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, annak helyes indokai alapján. Kifejtette, hogy a sérelmezett közlések olyan valótlan tényállítások voltak, amelyek sértették a jóhírnevét és a becsületét. Annak, hogy közéleti szereplőnek minősül-e, nem volt jelentősége, hiszen valótlan és sértő tényeket közszereplőkről sem lehet állítani. Erre az sem hatalmazta fel az alperest, hogy ebben az időszakban választási kampány zajlott, azon ugyanis egyikük sem indult. Azt, hogy a tényállításai valósak, az alperes meg sem kísérelte igazolni. A sérelemdíj mértékét a jogerős ítélet az eset összes körülményeinek tükrében helyesen állapította meg, annak leszállítása nem indokolt. A Kúria döntése és jogi indokai [14] [15] [16] [17] [18] [19] A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria a Pp.
4. §

(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Ezért nem érintette a jogerős ítélet azon rendelkezését, amely a becsülethez fűződő jog megsértésének megállapítása, valamint a 700.000 forintot meghaladó sérelemdíj megfizetése iránti keresetet elutasította, ez ellen ugyanis egyik fél sem terjesztett elő felülvizsgálati (csatlakozó felülvizsgálati) kérelmet. Erre tekintettel a Kúria nem vizsgálta a felülvizsgálati ellenkérelem azon részét, amelyben a felperes továbbra is arra hivatkozott, hogy az alperes sérelmezett kijelentései - a jóhírnévhez fűződő joga mellett - megsértették a becsületét is. Kizárólag abban foglalt állást, hogy a jogerős ítélet keresetnek helyt adó rendelkezései sértik-e a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat. Az alperes alap nélkül állította, hogy a jogerős ítélet indokolása nem felel meg a Pp. 346. §

(4)és

(5)bekezdéseinek. A másodfokú bíróság ugyanis kellő részletességgel megindokolta, hogy a sérelmezett közlést miért minősítette részben valótlan tényállításnak, részben pedig való tények hamis színben való feltüntetésének, és mely okból vonta le azt a következtetést, hogy azok sértik a felperest. A felülvizsgálati kérelemben foglalt érveléssel szemben nem volt ellentét a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása között sem, hiszen a másodfokú bíróság szerint az alperes a jóhírnév sérelmét részben valótlan tény állítása, részben pedig való tények hamis színben történő feltüntetésével valósította meg: ezt egyértelműen tartalmazza a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása. Arra azonban már alappal hivatkozott az alperes, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése és a felülvizsgálati kérelemben foglalt anyagi jogi jogszabályok téves alkalmazása miatt jutott arra a következtetésre, hogy az alperes sérelmezett kijelentései megsértették a felperes jóhírnévhez fűződő jogát. Annak eldöntése során, hogy a felperes jóhírneve sérült-e, mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a sérelmezett kijelentések tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek-e. Ennek eldöntése érdekében fel kellett tárni a közlés valós tartalmát, amelynek során a PK

1. számú kollégiumi állásfoglalás szerint a kijelentéseket a maguk egészében kellett megvizsgálni, a sérelmezett kifejezéseket pedig nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint, a szavak általánosan elfogadott jelentését alapul véve kellett figyelembe venni. E vizsgálat alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a közlés az önkormányzat lakásértékesítési gyakorlatára, azaz a közvagyonnal történő gazdálkodására vonatkozott, így vitán felül közügyet érintett. Erre tekintettel a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalma alá került, hiszen a közügyek megvitatásának lehetőségét széles körben biztosítani kell, ez ugyanis a közhatalom és a közhatalmat gyakorlók ellenőrzésének, ellenőrizhetőségének egyik legfőbb garanciája, amely egy plurális alapokra épülő társadalom demokratikus és nyílt működéséhez nélkülözhetetlen követelmény (13/
2. (IV.18.) AB határozat indokolásának
3. pontja). A közügyek megvitatásának széles körű oltalma a felperes oldalán fokozott tűrési kötelezettséget eredményezett. Egyrészt ugyanis a felperes lakást vásárolt az önkormányzattól, így közvetlen érintettje lett annak a közéleti kérdésnek, amelyre a sérelmezett kijelentések vonatkoztak, ezért státuszától függetlenül az e körben kinyilvánított vélemények fokozott tűrésére volt köteles [7/
4. (III.07.) AB határozat indokolásának
5. pontja]. Másrészt nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a felperes az értékesítés időpontjában az önkormányzat aljegyzője volt, azaz köztisztséget töltött be. Márpedig - ahogy azt az Alkotmánybíróság a 7/
6. (III.7.) AB határozat indokolásának
7. pontjában kifejtette - a köztisztséget betöltőkre vonatkozó beszéd a politikai véleménynyilvánítás központi alkotóeleme, a közügyek megvitatásának ugyanis lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. [21] Nem értett egyet a Kúria a jogerős ítéletben foglalt azon megállapítással, hogy a felperes fokozott tűrési kötelezettsége nem terjedt ki e közügyet érintő tényállításokra. A politikai véleménynyilvánítás fokozott védelme ugyanis mind a közügyekben megfogalmazott értékítéletekre, mind pedig a közügyek körébe tartozó tényállításokra vonatkozik, hiszen egyfelől a demokratikus jogállam intézményeinek és a demokratikus közéletet hivatásszerűen alakító politikusoknak a szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája a társadalom tagjainak, az állampolgároknak, valamint a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme, másfelől a tények közlése tipikusan a vélemények alapja (7/
8. (III.07.) AB határozat indokolásának
9. pontja). [22] Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a sérelmezett kijelentéseket tartalmazó beszéde - a PK
10. számú állásfoglalásban foglalt értelmezési alapelvek tükrében - összességében valóban az önkormányzat lakásértékesítési gyakorlatát és az R. rendelkezéseit bírálta. Ettől függetlenül az a közlés, amely szerint a felperes lakásának vételárát ..., illetve a tulajdonát képező gazdasági társaság; a ... értékbecslése alapján határozták meg, konkrét és önállóan is értékelhető tényállításnak minősült. Ezzel az állítással azonban az alperes akkor sem sérthette meg a felperes jóhírnevét, ha az valótlan volt. Az ugyanis nem érintette a felperes személyét, hogy a lakásának vételárát a ... által
11. január 24-én készített értékfenntartó nyilatkozat, avagy a ...
12. május 10-én kelt szakvéleménye és
13. február 7-én kiadott értékfenntartó nyilatkozata alapján állapították-e meg. Ennek oka az, hogy az alperes nem tett olyan kijelentést a sérelmezett beszédében, amely arra utalt, hogy ... vagy az ő cége összeférhetetlenség vagy valamely más ok miatt nem adhatott volna szakvéleményt a felperes ingatlanának értékére vonatkozóan. Azzal tehát, hogy az alperes úgy nyilatkozott: ... volt az értékbecslője a felperes ingatlanának, akkor sem sértette meg a felperes jóhírnevét, ha ez az állítás nem felel meg a valóságnak, így a felperes keresete e körben nem volt alapos. [23] Nem értett egyet a Kúria a jogerős ítélet azon következtetésével sem, hogy az alperes jóhírnévsértést követett el annak sugalmazásával, hogy a felperes a lakáshoz jogellenesen, visszaélésszerűen, bűncselekmény gyanúját felvető módon, a forgalmi értékéhez képest lényegesen alacsonyabb áron jutott hozzá. Az alperes ugyanis a beszédében világossá tette, hogy azért bírálja az R. rendelkezéseit, mert azok megengedik, hogy olyan személyek is vásárolhassanak önkormányzati lakást akár 40%-os vételárkedvezménnyel, akiknek nem határozatlan, hanem határozott időre szólt a bérleti szerződésük. E körben példaként a felperest hozta fel, amely nem lehet sértő rá nézve, hiszen nem vitásan ő is határozott idejű bérleti szerződéssel rendelkezett, ráadásul az önkormányzat egyik vezető tisztségviselőjeként, aljegyzőként élt az R-ben biztosított és az alperes által bírált kedvezményes vásárlási lehetőséggel, amely folytán valóban a forgalmi érték alatt szerzett lakástulajdont. A beszéd helyes tartalma szerint az alperes ezekre a valós tényekre alapítva fogalmazott meg jogi és erkölcsi aggályokat a felperessel szemben, ezt a kritikát fejezte ki ugyanis a ... lezajlott és az alperes által aggályosnak minősített ingatlanértékesítésekre történt utalás, valamint az a közlés is, hogy mindezek miatt az önkormányzat „pénzt veszített", amely felveti a hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúját. Ezen kijelentéseket tehát nem lehet konkrét tényállításnak [20] minősíteni, azok a felperest érintő közüggyel: az önkormányzati lakásértékesítéssel kapcsolatban megfogalmazott, valós ténybeli alapokra helyezett, sarkos és éles hangvételű, ugyanakkor nem önkényes és indokolatlanul bántó véleményt tartalmaznak, amelyet - annak helyességétől vagy helytelenségétől függetlenül - a felperes tűrni köteles (Ptk. 2:
14. §

(1)bekezdése). [24] A kifejtett okok miatt a jogerős ítélet a Ptk. 2:43. § d) pontjának, 2:45. §

(2)bekezdésének, 2:51. §

(1)bekezdése

1. a)és
2. b)pontjainak, valamint 2:52. §-ának téves alkalmazásával és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a személyiségi jogsértést és alkalmazta annak jogkövetkezményeit. Ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 424. §

(3)bekezdése alapján - a perköltség és a le nem rótt illeték viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 405. §

(1)bekezdése alapján, a Pp. 383. §

(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [25] Ptk. 2:43. § d) pont, 2:45. §

(2)bekezdése, 2:

1. §, PK
2. számú kollégiumi állásfoglalás Záró rész A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [27] Az alperes pernyertes lett, ezért a Kúria a felperest kötelezte az alperes által felszámított jogi képviselői munkadíjból álló első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja,

(5)bekezdése és 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg (Pp. 83. §

(1)bekezdése). A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték állam részére történő megfizetésére ugyancsak a pervesztes felperes köteles (Pp. 102. §

(1)bekezdése, 83. §

(1)bekezdése). [26] Budapest,

1. november
2. Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Pataki Árpád s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző