Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.III.20.352/2020/
- A felperes: felperes neve(felperes székhelye.) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kriveczky György ügyvéd (jogi képviselő címe) Az alperes: alperes neve(alperes székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: jogtanácsos neve kamarai jogtanácsos (alperes székhelye) A per tárgya: Kölcsönszerződésből eredő követelés Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szegedi Törvényszék 7.P.20.948/2019/
- A fellebbező fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes, 7.P.20.948/2019/
- Alperes, 7.P.20.948/2019/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 47.572.861,- (Negyvenhétmillió-ötszázhetvenkettőezer-nyolcszázhatvanegy) forintra és ennek az elsőfokú ítéletben meghatározottak szerinti kamatára leszállítja. A felperes által alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség összegét 200.000,- (Kettőszázezer) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felek maguk viselik a másodfokú eljárási költségeiket. Megállapítja, hogy a felek személyes illetékmentessége folytán le nem rótt, összesen 3.810.000,(Hárommillió-nyolcszáztízezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A tényállás A peres felek
- április
- napján egyezségi megállapodást kötöttek, ebben megállapították, az alperesi önkormányzat a 2008-
- közötti időszakban 318.034.589,- forint összegű kötelező támogatást nem fizetett meg az egészségügyi intézmény a felperesnek. Ezen összeget a megállapodás alapján a továbbiakban a felperes részéről nyújtott kamatmentes működési kölcsönként tartották nyilván a felek, amelynek visszafizetési határideje
- december
- napja. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] A peres felek
- december
- napján kölcsönszerződésüket módosították, ekkor megállapították, az időközi részteljesítésekre figyelemmel az alperes
- december
- napján fennálló kölcsöntartozása 132.167.071,- forint, melyet
- december
- napjáig köteles visszafizetni. A felperes az alperes tulajdonában lévő szolgáltató társaságokkal meglévő jogviszonyai alapján fennálló tartozásait elismerte, azokat az alperes kölcsöntartozásából levonta és erre tekintettel
- május
- napján, majd június
- napján felszólította az alperest 84.240.780,- forint és ezen összeg után
- január
- napjától a kifizetésig a Ptk. 6:
- §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésére. A perben nem álló A... Zrt. (továbbiakban: A... Zrt.)
- július
- napján a felperessel szemben fennálló 33.822.998,- forint összegű követelését az alperesre engedményezte. Erről a felperest - a teljesítési utasítással együtt -
- július
- napján értesítette. Az engedményezett teljes követelésből a felperes 26.642.018,- forintot számolt el törlesztésként az alperes kölcsöntartozásába, így alperest megillető, engedményezett követelésként 7.180.980,- forint maradt elszámolatlanul. Az alperes tulajdonában áll a ingatlan helyrajzi száma hrsz. alatti ingatlan, míg a Magyar Állam tulajdonában a ..... hrsz. alatti ingatlan van, amelyeket évek óta egy területként a közterülettől elkerítettek és hasznosítottak. Az alperes tulajdonában álló alperesi ingatlan helyrajzi száma hrsz. alatti ingatlanból 2.096 m2 területrészen a felperes hódmezővásárhelyi tagintézménye kialakításával a dolgozók és a páciensek gépjárműveinek parkolását biztosítja 62 db parkolóhely. A per megindulásáig a felperes területhasználatát az alperes nem kifogásolta. Amennyiben az alperes az ingatlanon fizető várakozási övezetet alakít ki, a felperes éves bérlet megváltásra lett volna jogosult, miután tevékenysége ellátásához a terület használatára egész évben szüksége van. Az éves parkolási díjak 62 parkolóra számított összege
- szeptember 4-december
- közötti időszakban 1.488.000,- forint,
- január 1-december
- között 4.464.000,- forint,
- január 1-december
- között 4.464.000,- forint,
- január 1.-december
- közötti időszakban 2.232.000,- forint,
- január 1.-december
- közötti időszakban 2.232.000,- forint,
- január 1-szeptember
- közötti időszakban 1.488.000,- forint, összesen 16.368.000,- forint. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme és beszámítási kifogása, a felperes beszámítással kapcsolatos ellenkérelme A felperes keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest, fizessen meg 15 napon belül részére 84.240.780,- forintot, valamint ezen összeg után
- január
- napjától a kifizetésig a Ptk. 6:
- §a szerint számított késedelmi kamatát. Jogállításként a Ptk. 6:
- §-ára hivatkozott, míg tényállításként előadta,
- december
- napján megállapodás jött létre a felek között, amelynek értelmében az alperes
- december
- napjáig kölcsön címén visszafizet a felperesnek 132.167.071,- forintot. Ezen összegből az időközi teljesítések és az alperesi követelések beszámítását követően az alperes még fennálló tartozása 84.240.780,- forint. Bizonyítási indítványként az általa csatolt okiratok figyelembevételét kérte. Az alperes beszámítást tartalmazó ellenkérelmet terjesztett elő. A felperesi követelés összegét, jogcímét nem vitatva összesen 66.667.919,- forint összegű követelését kívánta beszámítani. Egyrészt arra hivatkozott, a A... Zrt-vel kötött engedményezési szerződésből, amelynek értelmében az engedményezőnek a felperessel szemben 33.822.998,- forint összegű követelése állt fenn a felperes 26.642.018,- forintot számolt el, így a fennmaradó követelés 7.180.980,- forint - amelyet reá engedményezett az engedményező - még beszámítás útján tovább csökkenti a felperesi követelést. Emellett kérte figyelembe venni, hogy a tulajdonát képező a ingatlan helyrajzi száma. hrsz alatti ingatlant a felperes kizárólagosan használja. Korábban a szomszédos ingatlanon lévő 30 férőhelyes, közterületről megközelíthető parkoló tárgyában a felek között bérleti szerződés állt fenn, amelyet
- évben felmondott a felperes. Ebben havi 1 millió forint összegű bérleti díj megfizetésében állapodtak meg. A felperes által jogcím nélkül használt perbeli terület ennél jóval nagyobb, ezért [9] [10] [11] [12] álláspontja szerint a havi 1 millió forint összegű használati díj jogalap nélküli gazdagodás címén megilleti őt. Ezt visszamenőlegesen 60 hónapra kívánta felszámítani 60 millió forint összegben, amely használati díjkövetelést beszámított a felperesi követelésbe. Az alperes bizonyítási indítványában szakértő kirendelését kérte annak megállapítására, hogy az ingatlanrész használatának mennyi a reális díja a piaci viszonyok között. A felperes a beszámítással szemben előterjesztett ellenkérelmében a használati díjigény megalapozottságát vonta kétségbe. Ennek indokaként kifejtette, a
- évi XXXVIII. törvény 2.§-a értelmében a települési önkormányzat tulajdonában és fenntartásában lévő egészségügyi intézmények és az azokkal kapcsolatos valamennyi vagyon és vagyoni értékű jog
- május
- napján a Magyar Államra szállt át. Ennek következtében felperesi kórház fenntartója és tulajdonosa a Magyar Állam lett, egyúttal
- május 15-i hatállyal az állam átvállalta az önkormányzatok adósságát is. Ebből következően az alperes legfeljebb a Magyar Állammal szemben érvényesíthet használati díj iránti igényt. Az elsőfokú bíróság az alperes bizonyítási indítványának helyt adva szakértői bizonyítást folytatott le a beszámítással érintett alperesi ingatlan használati díjának megállapítására. A kirendelt szakértő 1 neve ingatlanértékbecslő igazságügyi szakértő, szakértő 2 neve társszakértő földmérési szakvéleményével együtt terjesztette elő szakvéleményét, mely az érintett ingatlan felperes által használt 2096 m2-es terület részének
- szeptember
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időszakra vonatkozó használati díját 16.368.000,- forintban határozta meg. A díjszámítás alapját Város neve közterületén járművek várakozásának rendjét szabályozó önkormányzati rendelet díjtáblázatából az adott övezet éves bérleti díja képezte. A helyszíni szemlén tapasztaltak alapján a szakértő rögzítette, hogy a felperes szabadtéri parkoló céljára hasznosítja az elkerített ingatlanrészt, amelyen így 62 gépjármű parkolása biztosított. A terület kerítéssel elhatárolt, jellemzően aszfalt térburkolattal kiépített, részben díszkőburkolatú, részben pedig szilárd burkolat nélküli fahánccsal felszórt felületű, mindezt fényképmellékleteken is rögzítette a szakértő. Az ingatlan megközelítése közterületi utcáról, közvetlenül lehetséges kapubejárón keresztül, illetve az a kórház főbejáratán és belső úthálózatán keresztül is megközelíthető. A bíróság
- sorszám alatti végzésével megküldeni rendelte a szakvéleményt a feleknek és felhívta egyúttal őket, hogy a kézbesítéstől számított 10 nap alatt közöljék a szakértői díjfelszámítást vitatják-e, amennyiben igen, úgy jelöljék meg mennyiben és milyen okból, továbbá terjesszék elő a szakértői véleménnyel összefüggő egyéb észrevételeiket. Az alperes
- sorszám alatti észrevételében sérelmezte, hogy a szakértő az önkormányzat parkolási rendeletének tarifatáblázatából az éves díjat vette számítás alapjául, mely a legalacsonyabb egységárú a havi bérlethez vagy a napijegyhez képest. A bíróság
- számú végzésével válaszadásra hívta fel a szakértőt, aki ennek
- sorszám alatti beadványában tett eleget. Ebben rögzítette, amennyiben az alperes az ingatlanon vállalkozási övezetet, fizető parkoló területet alakított volna ki, akkor a felperes az érvényes parkolódíjak alapján az éves bérlet megváltására lenne jogosult, mivel tevékenységét a területen egész éven át folyamatosan végzi. Az alperes által hivatkozott havi parkolási bérlet kiváltása azon ügyfelek számára célszerű, akik tevékenységüket a területen az év valamely hónapján belüli időszakban végzik. A felperes által használt ingatlanrészre megállapított díj reális, az alkalmazott számítási mód a terület hasznosíthatóságának és jogszabályoknak, rendeleteknek megfelelő. A szakértő ezért szakértői véleményét változatlanul fenntartotta. A bíróság ezt követően
- szeptember
- napján megtartott tárgyaláson a feleket nyilatkoztatta, majd a tárgyalást berekesztette. Az elsőfokú eljárást lezáró ügydöntő határozatát
- szeptember
- napján hirdette ki. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 61.204.861,- forintot, valamint ezen összeg után
- szeptember
- napjától a kifizetésig terjedő időre járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte [13] [14] [15] a felperest 100.000,- forint arányos perköltség megfizetésére. A peres felek személyes illetékmentességére tekintettel a le nem rótt elsőfokú eljárási illetékkel kapcsolatban megállapította, hogy az az állam terhén marad. A bíróság ítéletének indokolásában az alperes beszámítási kifogását túlnyomó részt alaptalannak minősítette. A felek közti elszámolás levezetése során abból indult ki, hogy a felperes a beszámítást 7.180.980,- forint erejéig jogalapjában és összegszerűségében elismerte, a bíróság ezért e tekintetben az ítélet részletesebb indokolását mellőzte. Az alperes tulajdonában lévő ingatlan felperesi használatával összefüggő, követelés beszámításának jogi akadályára vonatkozó felperesi érvelést nem találta helytállónak. A települési önkormányzatok fekvőbeteg-szakellátó intézményeinek átvételéről és az átvételhez kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló
- évi XXXVIII. tv. (továbbiakban: Átv. tv.)
- §
(1)bekezdésének helyes értelmezése a bíróság álláspontja szerint az, hogy a törvény hatálya alá tartozó egészségügyi intézmények, így a felpereshez tartozó .... Rendelőintézet valamennyi vagyonának és vagyoni értékű jogának vált az állam a tulajdonosává. E törvényi tulajdonszerzés nem jelenti a felperes önálló jogalanyiságának megszűnését, a felperes továbbra is a tulajdonostól elkülönült szervezettel rendelkező önálló jogi személy, költségvetési szerv, mely polgári jogi jogok jogosultja, illetve kötelezettje lehet. Megjegyezte a bíróság, a tulajdonátvételt szabályozó Átv. tv. kizárólag a törvény hatályba lépésének időpontjában meglévő tartozásokra vonatkozott, mely nem azonos a beszámítással érintett időszakkal. A beszámítási kifogás érdemi elbírálása során a bíróság abból indult ki, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlanrészt a felperesi jogi személy alkalmazottai, betegei használják, illetve használták a beszámítással érintett időszakban, vagyis a felperes működéséhez kapcsolódó használat valósult meg, ezért az alperes ingyenesség hiányában tulajdonjogának korlátozottsága, illetve a tulajdonában álló ingatlan más általi használata miatt, a használat ellenértékének megtérítésére jogosult. Az alperes kereshetőségi joga így a beszámítás tekintetében a felperessel szemben fennáll. A használati díj reális összegének meghatározásához a bíróság a per során beszerzett igazságügyi szakértői véleményt vette ítélkezése alapjául, mely a perbeli ingatlanon kialakított 62 db parkoló éves parkolási díj szerint, éves viszonylatban számította ki 60 hónapra visszamenőleg a használati díjat 16.368.000,- forint összegben. Ehhez számította hozzá a bíróság a felperes által elismert 7.180.908,- forint összegű alperesi követelést, így az alperesi beszámítást mindösszesen 23.548.980,- forint erejéig találta megalapozottnak. A beszámítási nyilatkozat időpontjáig késedelmi kamatokkal együtt fennálló összes alperesi tartozást (84.753.841,- forintot) fenti összeggel csökkentve határozta meg az alperest terhelő marasztalás összegét. A beszámítási nyilatkozat időpontjától írta elő a fennmaradó fizetési kötelezettség után az alperest terhelő törvényes mértékű késedelmi kamatfizetést. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult oly módon, hogy a bíróság 16.368.000,- forint összeggel emelje fel az alperesi marasztalást. Az ingatlanhasználat vonatkozásában megállapított díjfizetési kötelezettségét vitatva jogi érvelésként előadta, részéről nem kizárólagos területhasználat valósul meg, nemcsak a felperesi jogi személy alkalmazottai és betegei használják azt, hanem mentők, betegszállítók, kórházi beszállítók, taxik és más külső személyek, ezért sérelmes számára, hogy az egész ingatlan használati díját rá hárította a bíróság. Korábbi érveivel egyezően vitatta azt is, hogy a használati díjfizetésre ő lenne kötelezhető. Az Átv. tv. 2. §-ában írtakra hivatkozással hangsúlyozta a települési önkormányzat tulajdonában és fenntartásában lévő egészségügyi intézmények, valamint az ezen intézményekkel kapcsolatos valamennyi vagyon és vagyoni értékű jog 2012. május 1-jével a Magyar Államra e törvény erejénél fogva szállt át, a fenntartói jogokat az egészségügyért felelős miniszter, mint kijelölt szerv gyakorolja. A felperesi kórháznak a fenntartója és tulajdonosa pedig a Magyar Állam lett. Az állam [16] [17] [18] [19] 2013. július 15-i hatállyal a települési önkormányzatok adósságát is átvállalta, amely kölcsönjogviszonyon alapult és amely nevesítve az átvett vagyonhoz kapcsolódóan keletkezett. Kérte figyelembe venni, hogy már nem a felperes működteti a kórházat a beszámítással érintett ingatlanon, hanem a Magyar Állam, mint tulajdonos. Az alperesi fellebbezés elsődlegesen az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére hivatkozással a Pp. 381. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Az ítélőtábla hiánypótló felhívására fellebbezését kiegészítette azzal, hogy a Pp. 369. §
(1)bekezdés szerinti felülbírálati jogkör alkalmazását is kéri a)-
- e)pontokra kiterjedően. Ennek megfelelően másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását indítványozta akként, hogy az elsőfokú eljárásban előadottak szerinti teljes beszámítás elfogadása mellett mérsékelje a bíróság az őt terhelő marasztalási összeget. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az önkormányzati rendeletben meghatározott parkolási díjak éves kedvezményes mértékét vette alapul a szakértő hozamalapú díjszámításának elfogadásával. Felhívta a figyelmet, hogy a napi díj, a havi díj és az éves díj között jelentős eltérés van, álláspontja szerint középarányosan a havi bérlet árának alapulvételével számítható ki helyesen a jogcím nélküli használat ellenértéke. Ez 60 hónapra vetítve 37.200.000,forint összegű használati díjbeszámítást eredményezett volna. Kérte magasabb összegben elfogadni a beszámítási kifogást és ennek megfelelően a marasztalása csökkentését. Emellett kitért arra is, hogy 2011. október 8. napján bérleti szerződés jött létre a perbeli ingatlannal szomszédos, ugyancsak alperesi tulajdonú és felperes által használt másik udvari ingatlanra, ahol 30 férőhelyes, közterületről megközelíthető parkoló állt a felperes rendelkezésére. A felperes 2018. évig havi 1.000.000,- forint összegű bérleti díjat fizetett ezután. A perbeli kizárólagosan használt ingatlanrész ennél jóval nagyobb, ugyanakkor egyező fekvésű, ezért indokolt hasonló összegű használati díj megállapítása a korábbi bérleti szerződésre tekintettel, mely a helyi piaci viszonyoknak megfelelő mértékű volt. Az ezt figyelmen kívül hagyó szakértői vélemény elsőfokú bíróság általi elfogadása jogszabálysértő volt, a szakvéleményt aggályosnak kellett volna tekinteni és a bíróságnak azt a bizonyítékok köréből ki kellett volna zárnia. Sérelmezte, hogy a szakértői bizonyítás a Pp. 313. §, valamint 316. és 317. § rendelkezéseinek nem felelt meg, a bíróság szabálytalanul mellőzte a szakértői vélemény kiegészítését, illetve más szakvélemény beszerzésére sem tett intézkedést. A felperesi fellebbezésre tett ellenkérelmében előadta, hogy jogszerűen érvényesített 16.368.000,forint erejéig beszámítási kifogást, követelésének tényleges összege ezt még meg is haladja. Az Átv. tv. rendelkezéseit elemezve cáfolta, hogy a beszámítás a felperessel szemben ne lenne érvényesíthető. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Állam nem a felperesnek, hanem a felperes által használt ingó és ingatlan vagyonnak a tulajdonosa, az államtól elkülönült jogi személy a felperes. Önálló jogalanyisággal rendelkező költségvetési szerv, mely ellátja az alapító okiratában meghatározott állami közfeladatot a Magyar Állam által rendelkezésre bocsátott állami vagyon használatával. Az ítélőtábla döntésének indokai A felperes fellebbezése nem alapos, míg alperes fellebbezése részben alapos. Jelen eljárásra a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) rendelkezései az irányadók. A Pp. 370. §-a egyértelműen meghatározza, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezés során milyen körben bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletét. A felülbírálati jogkör az adott kérdés vizsgálatának és minősítésének joga, mely magában foglalja az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztathatóságát. A Pp. 369. §-ában egyértelművé teszi, hogy a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogköre pontosan mire terjed ki. A felülbírálati jogkör szabályozásának az a célja, hogy a fellebbező fél egyértelműen jelölje ki a másodfokú bíróságtól kért jogvédelem tárgyát és körét. A Pp. 369. §-a a másodfokfokú bíróság felülbírálati jogkörének típusait határozza meg és azt is szabályozza, hogy a felülbírálati jogkörét milyen keretek között gyakorolhatja. Alapvető, hogy a fellebbezés okát és annak indokait a félnek egyértelműen meg kell határoznia és ezzel kell kijelölni [20] [21] [22] [23] [24] a másodfokú bíróságtól kért jogvédelem tárgyát és körét (Pp. 371. §). Mind a fellebbező félnek, mind ellenfelének tisztában kell lennie azzal, hogy a fellebbezést milyen okból, az elsőfokú eljárás konkrétan milyen cselekményeit sérelmezve terjesztette elő, csak ez jelölheti ki a másodfokú jogvita kereteit és alkalmazkodik a tisztességes eljárás követelményéhez. A fellebbezés tartalmával kapcsolatban az új Pp. rendelkezései szerint továbbra is a fellebbező fél kötelezettsége annak határozott megjelölése, hogy a jogorvoslat folytán a másodfokú bíróság milyen döntést hozzon, a kifogásolt rendelkezést vagy annak mely részét mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül [Pp. 371. §
- b)pont], neki kell megjelölnie a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülvizsgálati jogkört [Pp. 371.
(1)bekezdés
- c)pont], és az anyagi vagy eljárási jogszabálysértést is jogszabályhely megjelöléssel [Pp. 371. §
- d)pont]. A fellebbezéssel elérni kívánt célokra tekintettel a fenti, új eljárási szabályok alapján az ítélőtábla a felperes fellebbezését a Pp. 369. §
(1)bekezdés d) pontja szerint értékelte, mivel az általa hivatkozott anyagi jogszabály alkalmazását saját értelmezése szerint kérte az ítélőtáblától az elsőfokú bíróság jogértelmezésének felülmérlegelése útján. Az alperes fellebbezése egyrészt a szakértői bizonyítással kapcsolatos lényeges eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezésre irányult, másrészt a kiegészítés folytán a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör alkalmazása útján a beszámítással érintett ingatlanhasználati díjat illetően a megállapított tények elsőfokú bíróságtól eltérő minősítését kérve, fellebbezése arra irányult, hogy az ítélőtábla 60 millió forint összegű használati díj erejéig fogadja el a beszámítást, és ennek megfelelően szállítsa le az alperest terhelő marasztalási összeget. Az ítélőtábla elsődlegesen a beszámítás jogalapját érintő felperesi fellebbezést bírálta el az ott kért felülbírálati jogkörben eljárva. A felperes elsőfokú eljárásban előadott védekezését azonos tartalommal fellebbezésében is fenntartotta, a kifejtett jogértelmezéssel azonban az ítélőtábla nem ért egyet. Ezzel szemben osztja az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot, melyre nézve az alperes fellebbezési ellenkérelme is részletes, helytálló levezetést tartalmaz a 2012. évi XXXVIII. tv. (Átv.) 2. §
(1)bekezdésének perbeli értelmezését illetően. Az érintett intézményekkel kapcsolatos valamennyi vagyon és vagyoni értékű jog Magyar Államra történő átszállása, továbbá az átvett vagyonnal és az átvett feladatokkal kapcsolatos jogviszonyok tekintetében a Magyar Állam jogutódlása nem jelenti azt, hogy a közfeladatot ellátó, elkülönült jogi személyiségű költségvetési szerv (felperes) harmadik személyek irányában keletkezett önálló anyagi jogi felelőssége vagy fizetési kötelezettsége alól mentesülne. Erre a törvényi szabályozásnak a tartozásátvállalás szintjén is ki kellene terjednie. Ennek hiányában az állam nem tekinthető a beszámítással érvényesített követelés vonatkozásában a felperes jogutódjának. Megjegyzendő, hogy az Átv. tv. által dátumszerűen megjelölt tulajdonátszállást követően került sor a 30 férőhelyes parkolóval rendelkező alperesi ingatlanra nézve bérleti szerződéskötésre, melyben ugyancsak önálló fizetési kötelezettséget vállaló bérlőként szerepel a felperes, aki díjfizetési kötelezettségének éveken át eleget is tett. Mindezen peradatok a felperesi állásponttal ellentétben azt a helyes következtetést teszik szükségessé, hogy a felperesnek alperesi ingatlan használata folytán önálló használati díjfizetési kötelezettsége áll fenn a Ptk. 5:11. §
(3)bekezdése szerinti jogalapon. Felperes birtoklásának tényét is vitatta, melyet azonban a szakértői bizonyítás nem támasztott alá. A helyszíni szemle nyomán készített szakvéleményből egyértelműen kitűnik, hogy az adott 2096 m2es ingatlanrész a közterülettől elkerített, felperesi ingatlanfelépítményekkel körülvett parkolóként használt terület, melyet a felperes saját működéséhez vesz igénybe (
- sorszámú szakvélemény
- oldal). Mindezekből következően jogalap nélküli birtokosként az alperes által megjelölt időszakra használati díjfizetésre köteles figyelemmel arra, hogy a kialakult birtokhelyzet az alperes számára nem teszi lehetővé az ingatlan fizető parkolási övezetbe vonását. Megjegyzendő, hogy a birtoklás harmadik személyek részére történő - időleges átengedése sem mentesíti a jogalap nélküli birtokost a tulajdonos felé fennálló használati díjfizetési kötelezettség alól. Az alkalmankénti harmadik [25] [26] [27] [28] [29] személyek által megvalósuló ingatlanhasználattól függetlenül fennáll a Ptk. 5:
- §
(3)bekezdés szerinti haszontérítési kötelezettség. A beszámítási kifogással érvényesíteni kívánt követelés jogalapja tehát felperes irányában fennáll, helyesen folytatott le ezért szakértői bizonyítást az elsőfokú bíróság az alperes által megjelölt összegszerűség ellenőrzésére. A szakértői bizonyítási eljárást az alperesi fellebbezésben előadottakkal ellentétben az ítélőtábla szabályszerűnek találta. A bíróság a kirendelt szakértő írásbeli szakvéleményét a felek részére a Pp. 313. §
(1)bekezdés szerint kézbesítette, és lehetőséget biztosított számukra észrevételek megtételére, kérdések feltevésére [Pp. 313. §
(2)bekezdés]. A bíróság az alperesi észrevételeket továbbította a szakértőnek, akit felhívott az alperes által felvetett kérdések írásbeli megválaszolására. A szakértő ezt 30. sorszám alatti beadványában megtette, mely a szakvélemény írásbeli kiegészítésének felel meg [Pp. 313. §
(3)bekezdés]. Mindezek nyomán a bíróságot nem terhelte a szakértő szóbeli meghallgatásának kötelezettsége vagy új szakértő kirendelése, ha saját mérlegelése alapján a szakvéleménnyel kapcsolatban aggálya nem merült fel. A szakértő
- sorszám alatti írásbeli válaszában logikus érvekkel indokolta azt, hogy miért az éves parkolóbérlet egységárán számította ki a terület hasznosítási értékét. Az elsőfokú bíróság azonban kizárólag a szakértők által szolgáltatott bizonyítékot vette ítélkezése alapjául a használati díj megállapítása során, a bizonyítás eredményének mérlegelése emiatt viszont nem volt teljes körű. A Pp.
- §
(1)bekezdés szerint a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Pp. bizonyítás eredményének mérlegelésével kapcsolatos elvárása, hogy a perben feltárt valamennyi bizonyíték egybevetése megtörténjen és azokat összességében értékelje a bíróság. A jelen esetben figyelmen kívül maradt, hogy az alperes
- sorszám alatti beszámítást tartalmazó beadványához csatolta a
- október
- napján létrejött bérleti szerződést, melyből kitűnik, hogy a perbeli, beszámítással érintett ingatlannal szomszédos, 30 férőhelyes parkolóhellyel kialakított ingatlant havi 1.000.000,- forintért adott bérbe az alperes a felperesnek. E bérleti jogviszony 2011-től 2018-ig fennállt, a felperes ezen időszakban szerződésszerűen fizette az említett bérleti díjat. Az ítélőtábla itt hívja fel a figyelmet a szakértői vélemény IV. pontjára, mely a bérleti díjmeghatározáshoz az értékelési módszereket ismerteti. Az ingatlanok érték meghatározásának módja lehet a piaci megközelítés összehasonlítási adatok elemzése alapján, hozamelvű megközelítés nyereség tőkésítési módszer alapján, továbbá költségalapú megközelítés újra előállítási, pótlási költségek alapján. A szakvéleményből kitűnik, hogy az kizárólag hozamelvű megközelítésen alapul, a szakértő azt tárta fel, hogy a fizető parkolási rendszer bevezetése esetén milyen mértékű éves díj lenne beszedhető a beszámítással érintett időszakban. A szakértő nem vette figyelembe, hogy az alperes összehasonlító adatot csatolt a bérleti szerződést tartalmazó teljes bizonyító erejű okirat formájában, és ezt az elsőfokú bíróság sem vette ítélkezése alapjául. A Pp.
- §
(1)bekezdés szerinti teljes körű mérlegelés során ez a bizonyíték nem hagyható figyelmen kívül az ítélőtábla álláspontja szerint. A szakértői vélemény, valamint az összehasonlító adatként szolgáló bérleti szerződés egybevetett mérlegelése alapján az ítélőtábla mindenképpen indokoltnak találta felemelni a tisztán hozamalapú számítással meghatározott díjat, ugyanakkor azt a bérleti szerződés piaci alapú díjához képest alacsonyabb összegben indokolt megállapítani. A piaci alapon kikötött bérleti díj nem tisztán a használat ellenértéke, az nyilvánvalóan tartalmaz bérbeadói hasznot, illetve esetlegesen az ingatlannal kapcsolatos költségek tulajdonos részére történő térítését és egyedi megállapodástól függő egyéb elemeket. Ezzel szemben a jogalap nélküli birtoklás ellentételezéseként felmerülő használati díj csak a használat tiszta ellenértékeként értelmezhető, ezért mindenképpen szükséges bizonyos mértékű leszállítása az összehasonlító adatként szolgáló, piaci alapú bérleti díjnak. Mindezen mérlegelési szempontok alapján az ítélőtábla az elsőfokú [30] [31] [32] [33] ítéletben megállapított díj összegszerűségét felülmérlegelve a két perbeli bizonyítékban rögzítettekhez képest középarányos mértékben 60 hónapra, 30 millió forintban találta indokoltnak megállapítani az alperesi beszámítási kifogás megalapozott összegszerűségét. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített marasztalási összeget 30 millió forint, és fellebbezéssel nem érintett 7.180.980,- forint összegű beszámítás figyelembevételével leszállította. Az elsőfokú bíróság a beszámítási elszámolást helyes módon végezte el, amikor a felek által nem vitatott számítás szerint 84.240.780,- forint felperesi követelés után 513.061,- forint összegű késedelmi kamatot is felszámított a beszámítási nyilatkozat megtételének időpontjáig (2019.IX.4.). Összesen 84.753.841,- forinttal kell szembe állítani az alperes - ítélőtábla által elfogadott összeg erejéig fennálló - beszámítását, mely 37.180.980,- forint. A két összeg különbözete 47.572.861,- forint, mely a részben megváltoztatott ítélet szerint még fennálló alperesi fizetési kötelezettség felperes irányában. Az ítélőtábla ennek megfelelően a Pp. 383. §
(2)bekezdés alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, nem érintve a nem fellebbezett keresetet elutasító rendelkezést. A marasztalási összeg leszállítása folytán az alperes jelentősebb részben vált pernyertessé, ezért 200.000,- forintra emelte fel az ítélőtábla a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét az elsőfokú eljárási illetékkel kapcsolatos rendelkezés helybenhagyása mellett. A felperes fellebbezése eredménytelen volt, míg alperes fellebbezése csak részben alapos; összességében a pernyertességi, pervesztességi arányok a másodfokú eljárásban nagyságrendileg egyezők voltak, ezért az ítélőtábla úgy rendelkezett, hogy mindkét fél maga viseli másodfokú eljárási költségeit [Pp. 83. §
(2)bekezdés]. A felek által le nem rótt fellebbezési illetékek az állam terhén maradnak, tekintve, hogy mindkét fél személyes illetékmentes [Pp. 102. §
(6)bekezdés]. Az ítélőtábla a fellebbezéseket tárgyalás megtartása nélkül, tanácsülésen bírálta el a Pp. 376. §
(1)bekezdés főszabályai szerint, tekintettel arra, hogy a felek egyike sem kérte tárgyalás tartását és a Pp. 376. §
(1)bekezdés b), c) pontjai szerinti tárgyalás megtartási okok sem merültek fel. Szeged,
- január
- Dr. Hámori Attila s.k.. Dobler László s.k.. Tolna András s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró