← Magyarország

Pfv.21451/2019/14 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

  1. Az újraélesztés menetének részletes dokumentálása nélkül az egészségügyi szolgáltató elzárja magát attól, hogy igazolja, az újraélesztés a szakmai protokollnak megfelelően történt.
  2. Az oxigénhiányos állapot miatt egészségkárosodott újszülött ikertestvére alappal tarthat igényt nem vagyoni kártérítésre, mert az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt lehetősége sem nyílt az egészséges, teljes családban való élet megélésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.451/2019/
  3. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke . Farkas Antónia előadó bíró . Zumbók Péter bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű A felperesek képviselője: . Gál Anna ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: V. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) Az alperesi beavatkozó: beavatkozó Az alperesi beavatkozó képviselője: Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csuka György ügyvéd) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.785/2018/
  4. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 23.P.20.357/2018/
  5. Rendelkező rész A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek együttesen 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az I. rendű felperes harmadik terhességéből
  6. október 12-én a III. rendű felperes Down-kórral és agyi oxigénhiányos állapotban, ikertestvére, a IV. rendű felperes egészségesen született. A III. rendű felperest a születését követően újra kellett éleszteni, jelenleg súlyos mozgásszervi és szellemi fogyatékosságban szenved, az élet minden területén segítségre szorul. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Állításuk szerint az alperes tehető felelőssé azért, hogy a III. rendű felperes Downszindrómával megszületett, mivel jogszabályi kötelezettsége ellenére az I. rendű felperest nem utalta be genetikai tanácsadásra, így nem volt lehetőségük a terhesség megszakításáról dönteni. Kifogásolták azt is, hogy az alperes nem a protokoll szerint járt el a III. rendű felperes újraélesztése során, amelynek következtében a Down-szindróma mellett agykárosodást is szenvedett. [4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta az okozati összefüggést a szakmai tevékenysége és a III. rendű felperes egészségi károsodása között. Az első- és másodfokú részítélet [5] [6] [7] Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes részére 5.500.000 forint, a II. rendű felperes részére 3.500.000 forint, a III. rendű felperes részére 10.000.000 forint, a IV-VVI. rendű felperesek részére személyenként 1.500.000 forint és kamatai nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Emellett az I. és II. rendű felperes részére személyenként 9.600 forint lejárt járadékot ítélt meg, a jövőre nézve pedig
  7. május
  8. napjától kezdődően a III. rendű felperes élete végéig havi 600 forint költségpótló járadékot. Kötelezte továbbá az alperest az I. és II. rendű felperes részére személyenként 4.923.505 forint vagyoni kár megfizetésére is. Fentieket meghaladóan a nem vagyoni kár, az élelmezési és ruhaköltség, valamint a rehabilitációs eszközök költségének megtérítésére irányuló keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság részítéletének indokolásában kifejtette, hogy a 33/
  9. (XII. 23.) NM rendelet
  10. számú melléklete alapján az alperes kezelőorvosának a terhesség miatti első jelentkezése alkalmával a
  11. évet betöltött I. rendű felperest genetikai tanácsadásra kellett volna küldenie. Utalt arra, hogy a genetikai tanácsadásra szóló beutaló I. rendű felperes részére történő átadását az alperesnek kellett volna bizonyítania, aki azonban a bizonyítási kötelezettségének e körben nem tett eleget. Megjegyezte, hogy bár
  12. június 16-án az I. rendű felperes megjelent a Rendelőintézetben genetikai tanácsadáson - amelyre végül nem került sor - ennek már nem volt jelentősége, mivel az I. rendű felperes már terhességének
  13. hetében volt, túlhaladva azt az időpontot, amikor még a teljes körű invazív vizsgálat lefolytatható lett volna. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenes, felróható alperesi magatartás nyomán sérült az I. és II. rendű felpereseknek a családtervezéshez, az I. rendű felperes önrendelkezéshez való joga, hiszen az alperes magatartása miatt nem kerülhettek abba a helyzetbe, hogy dönthessenek a III. rendű felperes megszületésének kérdéséről. Megjegyezte, hogy ez magatartás végső soron nem volt hatással a felpereseket ért vagyoni és a III-VI. rendű felpereseket ért nem vagyoni kár összegszerűségére, ugyanis az I-II. rendű felperesek nem állították az eljárás során, hogy az ikerterhesség miatti fokozott kockázatot mérlegelve igénybe vették volna a terhesség megszakításának az
  14. évi LXXXIX. törvény
  15. §

(3)bekezdése szerint biztosított lehetőséget. [8] Az alperes III. rendű felperes újraélesztésével kapcsolatos magatartásával kapcsolatban a többször kiegészített szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság az alperes terhére értékelte a hiányos dokumentációt. Érvelése szerint ezzel az alperes elzárta magát attól, hogy a bizonyítási kötelezettségének eleget téve bizonyítsa a szakma szabályai szerinti megfelelő, gondos eljárását a III. rendű felperes újraélesztése során. Erre figyelemmel megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll a III. rendű felperesnél kialakult oxigénhiányos állapot miatti egészségkárosodással okozati összefüggésben a felpereseket ért károkért. [9] Indokolásában kifejtette, hogy a III. rendű felperes egészségi állapotát mind a Down-szindróma, mind az agyi oxigénhiányos állapot okozza. Arra figyelemmel, hogy a szakértői vélemény szerint mind a Down-kór, mind a III. rendű felperesnél észlelhető súlyosságú agyi oxigénhiányos állapot külön-külön is 80%-os össz-szervezeti egészségkárosodást jelentene, úgy ítélte meg, hogy az alperes a felpereseket ért károk 80%-ának megfizetésére köteles. [10] A felpereseket ért nem vagyoni hátrányok mérlegelésekor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I. rendű felperes esetében 5.500.000 forint, a II. rendű felperes esetében 3.500.000 forint, a III. rendű felperes esetében 10.000.000 forint, a IV-V-VI. rendű felperesek esetében pedig személyenként 1.500.000 forint megfelelő a III. rendű felperesnek az alperes szakmai szabályszegésével okozati összefüggésben álló agyi oxigénhiányos állapotból eredő egészségkárosodásának a felpereseket ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására. [11] Az I-II. rendű felperesek által élelmiszer többletköltség címén előterjesztett kártérítés iránti igényt elutasította. Álláspontja szerint az I-II. rendű felperesek nem bizonyították, illetve nem jelölték meg konkrétan azokat az élelmiszereket, amelyeket külön kell beszerezniük a III. rendű felperes egészségkárosodására tekintettel drágábban, mint amiket betegsége hiányában adnának neki. [12] Ruhaköltség címén az elsőfokú bíróság mérlegelés alapján havi 1.500 forintot tartott indokoltnak, így az alperes általa megállapított 80%-os felelősségére tekintettel az I. és II. rendű felperes javára személyenként havi 600 forint megfizetésére kötelezte az alperest
  1. január 1-jétől kezdődően. [13] Rehabilitációs eszközök költsége címén az elsőfokú bíróság alaposnak találta az orvosszakértői véleményre figyelemmel az I-II. rendű felperesek keresetét, ezért a 80%-os felelősségi arányra tekintettel személyenként 4.923.505 forint megfizetésére kötelezte az alperest az I-II. rendű felperesek javára. [14] Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta, a lejárt járadék összegét 9.600 forintról 134.000 forintra, az I-II. rendű felpereseket
  2. május 1-jétől személyenként megillető havi járadék összegét 600 forintról 8.375 forintra, valamint az I-II. rendű felpereseket személyenként megillető 4.923.505 forint kártérítés összegét 6.154.379 forintra emelte fel, egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. [15] Indokolása szerint az I. rendű felperes nem bizonyította annak a ténynek a valóságát, amely szerint az amniocentézis elvégzését vállalta volna, ezért az oksági összefüggést az alperes esetleges mulasztása és a terhesség megszakítása lehetőségének elvesztése között nem állapította meg. Kifejtette, hogy az I. rendű felperes saját döntése értelmében az alperes nem foszthatta meg a szülőket annak a lehetőségnek a mérlegelésétől, hogy a terhesség megszakítása mellett döntsenek, így az I. rendű felperes önrendelkezési, az I-II. rendű felperesek családtervezési joga sem sérülhetett. [16] Kiemelte, hogy a III. rendű felperes állapotáért a Down-szindrómán túlmenően a megszületése utáni keringés és légzés nélküli állapot tehető elsősorban felelőssé. [17] Hangsúlyozta, hogy az alperes felróhatóan járt el, amikor a III. rendű felperes újraélesztésének folyamatát nem dokumentálta az egészségügyről szóló
  3. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
  4. §
(1)bekezdésének megfelelő módon, mulasztása hiányában nem volt megismerhető pontosan az újraélesztés menete, illetőleg helyes sorrendben történő végzése. Érvelése szerint az alperes ezzel elzárta magát annak bizonyításától, hogy az újraélesztést a szakma szabályai szerint végezte. [18] Rámutatott, az a körülmény ugyan nem volt vitás, hogy a III. rendű felperes a méhen belül is meg nem határozható ideig asphyxiás állapotban volt, azonban ennek ellenére értékelhető esélye volt a III. rendű felperesnek arra, hogy egy gyors, az előírásoknak megfelelő újraélesztést követően ne maradjon vissza idegrendszeri károsodása, így az okozati összefüggést a III. rendű felperes Downszindrómán túli, agyi oxigénhiányból eredő maradandó egészségkárosodása és az alperes felróható mulasztása között fennállónak ítélte. [19] Érvelése szerint az alperes felelőssége nem 80%-os, hanem teljes, 100%-os, azonban kizárólag azokért a károkért, amelyek a III. rendű felperes agyi oxigénhiányos egészségkárosodásából erednek, ugyanakkor nem tartozik felelősséggel azért, mert a III. rendű felperes Down-szindrómával megszületett. [20] Valamennyi felperes esetében megfelelőnek tartotta az elsőfokú bíróság mérlegelését az általa megítélt nem vagyoni kártérítési összegek vonatkozásában. [21] Az élelem többletköltsége tekintetében megalapozottnak tartotta a felperesek hivatkozását, hogy a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotából eredő renyhesége, az emésztőrendszer nem kielégítő működése miatt részére pépesíteni kell az ételeket, illetőleg alkalmanként külön kell főzni számára, amely többlettevékenység ellenértékeként az I-II. rendű felperesek által igényelt napi 500 forintot nem tekintette eltúlzottnak, álláspontja szerint ez az összeg arányban áll a hasonló tárgyú perekben kialakult összegszerű bírói gyakorlattal. [22] A másodfokú bíróság a havi 1.500 forint ruhaköltség, illetőleg a III. rendű felperes mozgásfejlesztését szolgáló rehabilitációs eszközök beszerzésének költsége tekintetében a kereset szerint marasztalta az alperest arra hivatkozással, hogy ezek a nem eltúlzott költségek teljes egészében a III. rendű felperes Down-szindrómájától független egészségkárosodásával állnak okozati összefüggésben, amelyekért az alperes 100%-ban helytállni köteles. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt. Másodlagosan az elsőfokú részítéletre is kiterjedő hatállyal a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Harmadlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezése mellett kérte, hogy a nem vagyoni kártérítést az I. rendű felperes esetében 5.500.000 forintról 1.375.000 forintra, a II. rendű felperes esetében 3.500.000 forintról 875.000 forintra, a III. rendű felperes esetében 10.000.000 forintról 1.500.000 forintra szállítsa le, a IV. rendű felperes nem vagyoni kártérítési igényét utasítsa el, az V-VI. rendű felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítést 1.500.000-1.500.000 forintról 375.000-375.000 forintra - ebben a körben másodlagosan a IV. rendű felperes nem vagyoni kártérítését 300.000 forintra - szállítsa le. Kérte továbbá, hogy a Kúria a rehabilitációs költség címén jogerősen megítélt összesen 12.308.759 forintot 2.454.268 forintra szállítsa le, a ruhakopás és élelem többletköltség címén megítélt járadék iránti igényt utasítsa el - ebben a körben másodlagosan az összesen 16.760 forintra felemelt járadékot 400 forintra szállítsa le -, valamint a lejárt járadékok összegét a leszállított összegszerűségek figyelembevételével szállítsa le. [24] Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §
(1)bekezdésének,
  1. §-ának, továbbá a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §-ának,
  4. §
(1)és
(3)bekezdésének, a 164. §
(1)bekezdésének, valamint a 3. §
(2)bekezdésének a megsértésére. [25] Nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy a III. rendű felperes egészségi állapotáért a Downszindrómán túlmenően a születés utáni oxigénhiányos állapot tehető elsősorban felelőssé. Utalt arra, hogy a III. rendű felperes halva, vagyis eleve oxigénhiányos állapotban született, amely kialakulásának menete nem volt megállapítható. Álláspontja szerint a dokumentáció az újraélesztéssel kapcsolatban nem volt hiányos, a protokoll szerinti újjáélesztés mind a szakmai szabályoknak, mind az elvárhatósági mércének megfelelő eljárás volt, nem értett egyet azzal, hogy szükséges lett volna a protokollt bemásolni az orvosi dokumentációba. Hivatkozott arra, hogy semmilyen olyan adat nem merült fel, amely alátámasztaná a protokolltól való eltérést a III. rendű felperes újjáélesztése során. [26] Érvelése szerint a protokolltól való eltérést a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, a bizonyítatlanság ebben a körben az ő terhükre esik. Álláspontja szerint az is a felperesek bizonyítási terhe lett volna, hogy az esetlegesen nem a protokollnak megfelelő újraélesztés okozati összefüggésben állhat-e a III. rendű felperes által a megszületése után elszenvedett további egészségkárosodással. Hangsúlyozta, hogy a III. rendű felperesnél már a megszületésekor fennálló bizonytalan arányú hypoxiás egészségkárosodás nem lehetett teljességében egy akár szakszerűtlenül elvégzett újraélesztés következménye. Hangsúlyozta, amennyiben szenvedett is további oxigénhiányt az újszülött a sikeres újjáélesztés tartama alatt, az nem azonos a teljes oxigénhiány tartalmával, az alperes sem a Down-kór kialakulásáért, sem a méhen belül kialakult oxigénhiányért nem felel. Állította, hogy a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk az alperes károkozását, ezért keresetük megalapozatlan. [27] Utalt arra is, hogy a felpereseknek az egészséges és egységes családban éléshez való joguk nem sérülhetett, a család nem a személyiség immanens része, ilyen személyiségi jog nem létezik, személyiségi jogsértés nélkül pedig nincs nem vagyoni kár és kártérítés sem. Álláspontja szerint a család egészsége nem a családtagok egészségi állapotának függvénye, hanem közös értékrendet jelent. [28] Nem értett egyet a IV. rendű felperes kártérítés iránti igényével; kifejtette, hogy az embert bármely polgári jog az élve születéssel illeti meg. [29] Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság részítéletet hozott tartalmában rész- és közbenső ítélet helyett, amely nem felel meg a Pp. 213. §-ában foglaltaknak. [30] Az élelmiszer többletköltség tekintetében utalt arra, hogy az ételek pépesítése nem élelmiszer többletköltség, hanem többlettevékenység, amely a gyermek körüli teendőkkel kapcsolatos elbírálatlan kártérítési igények körébe tartozik. [31] Nem értett egyet a ruházkodási többletköltséggel sem. E körben utalt arra, hogy a fokozott mosás és így a ruhakopás, nem kizárólag az agyi oxigénhiánnyal függ össze, emellett a hasonló korú gyermekek olyan hamar kinövik a ruháikat, hogy nincs ideje elkopni még fokozott mosás következtében sem. [32] A rehabilitációs eszközök tekintetében sem fogadta el, hogy azokra kizárólag az agyi oxigénhiány miatt lett volna szükség, állította, hogy a Down-kóros gyerekek is fejlesztésre szorulnak. [33] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [35] A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 270. §
(2)és a 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. [36] A jogalap kérdésében a Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős részítéletben foglaltakkal, a felperesek a perben a szakértői vélemény alapján megfelelően bizonyították azt, hogy az alperes eljárásával okozati összefüggésben, Down-szindrómával született gyermekük oxigénhiányos állapota folytán további káruk keletkezett. Az alperesnek a kimentés körében azt kellett volna bizonyítania, hogy az Eütv. 77. §
(3)bekezdésében előírt magatartás tanúsításával eleget tett az elvárhatóság követelményének, vagyis az elvárható gondosságot tanúsítva megtett mindent annak érdekében, hogy a magzat oxigénhiányos állapota folytán ne alakuljon ki a Down-szindróma mellett további maradandó egészségkárosodása a gyermeknek. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra a körülményre is, hogy nem vitásan a III. rendű felperes a méhen belül is meg nem határozható ideig oxigénhiányos állapotban volt, azonban ennek ellenére - a szakértői vélemény által alátámasztottan értékelhető esélye volt arra, hogy a protokollnak megfelelő újraélesztést követően ne maradjon vissza idegrendszeri károsodása. [37] Téves az alperes hivatkozása, amely szerint a III. rendű felperes újraélesztése során a protokolltól történő eltérést a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban a körben is, hogy az alperes nem a szakma szabályai szerint járt el, amikor nem dokumentálta az Eütv. 136. §
(1)bekezdésének megfelelően a III. rendű felperes újraélesztésének menetét. Erre figyelemmel utólag már nem volt megállapítható, hogy ténylegesen a protokollban foglaltaknak megfelelően járt-e el az alperes, a megfelelő időben és sorrendben történtek-e az újraélesztés részmozzanatai. Mindezek alapján a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes az újraélesztés leletezésére vonatkozó szakmai szabály megszegése miatt, a lelet ebből fakadó hiányosságára tekintettel az újraélesztés protokoll szerinti elvégzését a perben bizonyítani nem tudta. Kiemeli a Kúria, hogy nem elegendő a dokumentációban annak feltüntetése, hogy a protokollnak megfelelően történt az újraélesztés. Ennek eldöntése - a káros eredményre tekintettel - szakkérdés, amely csak a folyamat részletes dokumentálása esetén lenne lehetséges. [38] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megalapozottan foglalt állást abban a kérdésben, hogy az okozati összefüggés megállapítható a III. rendű felperes Down-szindrómán túli, agyi oxigénhiányból eredő maradandó egészségkárosodása és az alperes felróható mulasztása között. A szakértői vélemény alapján nem vitatható az sem, hogy a Down-szindrómával együtt járó, akár igen kismértékű mozgásszervi egészségkárosodáshoz, a közepesen súlyos szellemi visszamaradottsághoz és az esetlegesen a nagyrészt önálló életvitelre alkalmassághoz képest a III. rendű felperes mozgásszervileg súlyosan korlátozott, súlyos szellemi fogyatékosságban szenved, önálló életvitelre egyáltalán nem képes és nem is várható, hogy az lesz, az agyi oxigénhiányos állapota önmagában 80%-os egészségkárosodást okozott nála. Ennélfogva az alperesnek a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotából eredő egészségkárosodással okozati összefüggésben a felpereseknek okozott kárért való felelősségét megállapító jogerős részítélet az Eütv. 77. §
(3)bekezdését nem sérti. [39] Utal arra is a Kúria, hogy az alperes hivatkozásával ellentétben nem szükséges a jogalap vonatkozásában külön közbenső ítélet hozatala. A jogerős részítélet indokolásában a másodfokú bíróság megfelelően kitért az alperes felelősségének terjedelmére, egyértelműen megállapítható belőle, hogy az alperes a III. rendű felperes agyi oxigénhiányos állapota folytán keletkezett egészségkárosodásaival okozati összefüggésben álló, felpereseknek okozott károkért felel, így nem sérült a Pp. 213. §
(3)bekezdése sem. [40] Az alperes a felperesek nem vagyoni kártérítési igényeit megalapozó személyiségi jogsértést is alaptalanul vitatta, a jogerős részítélet ezért nem sérti a Ptk. 84. §-át sem. A nem vagyoni kártérítési igény jogi alapja valamilyen, a Ptk. 75. §
(1)bekezdésének védelme alatt álló személyhez fűződő jog megsértése és ezzel okozott hátrány elszenvedése. Megsértett személyhez fűződő jogként a másodfokú bíróság a III. rendű felperes esetében helytállóan jelölte meg a Ptk.
  1. §-ának példálózó jellegű felsorolásában is feltüntetett testi épséghez és egészséghez való jogot, az I-II. rendű és IVVI. rendű felperesek esetében pedig az egészséges, egységes családban való éléshez mint az emberi méltóságból levezethető személyiségi jogot, amelyet a bírói gyakorlat elismer (EBH 2009.2043., BH 2017.406.). Ahogy azt korábban a Kúria már kifejtette: az egységes és egészséges családban éléshez fűződő jog nem azt jelenti, hogy a család minden tagja egészséges orvosi szempontból, hanem azt, hogy ha a családi együttélés megszokott rendje a családban együtt élők számára hátrányos módon megváltozik a káresemény folytán, a család a funkcióját a továbbiakban már csak vagy részlegesen, vagy jelentősebb nehézségek, áldozatvállalások árán képes betölteni, az abban együtt élők életének ez a sokrétű és erős biztonságot adó kerete sérül (Pfv.III.21.235/2017/4.). Az sem vitatható ugyanakkor, hogy a III. rendű felperes egészségesen, Down-szindróma nélküli megszületésére nem volt esély, azonban helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotából eredő további egészségkárosodása a család mindennapi életének megszervezését és végrehajtását jelentős mértékben megnehezítette a „csupán" egy Downszindrómás családtaggal együtt élő családokhoz képest. A fentiek alapján az alperes a felperesek nem vagyoni kártérítési igényeit megalapozó személyiségi jogsértést is alaptalanul vitatta, a jogerős részítélet ezért nem sérti a Ptk.
  2. §-át sem. [41] A Pp.
  3. §-ának megsértése szintén nem állapítható meg, a IV. rendű felperes is érvényesíthetett nem vagyoni kártérítés iránti igényt. Ahogy arra a másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott, a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog megsértése miatt olyan családtag is érvényesíthet kártérítési igényt, aki a káreseményt követően született, de a károkozó esemény idején már magzati állapotban volt. A Kúria ezzel kapcsolatban fenntartja a Pfv.III.20.381/2017/
  4. számú döntésében kifejtett álláspontját, amely szerint a káresemény idején magzati állapotban lévő IV. rendű felperes jogilag várományos helyzetben volt, megszületésével az alperes kártérítési felelőssége körébe tartozó okból olyan családba született, amelyben - ikertestvére oxigénhiányos károsodása okán, a fent kifejtettek szerint - lehetősége sem nyílt az egészséges, teljes, a mindennapos életben kisebb nehézségekkel funkcionáló családban való élet megélésére. [42] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Kúria kiemeli, hogy a másodfokú bíróság az alperes felelősségét - helyesen - kizárólag az oxigénhiányos állapotból eredő károsodással okozati összefüggésben álló károkkal kapcsolatban állapította meg. A jogerős részítélettel elbírált valamennyi kártétel, illetve azok összegszerűsége kizárólag azokat a többletkárokat foglalja magába, amely nem a Down-kórral, hanem az oxigénhiányos állapottal van összefüggésben. [43] Harmadlagos kérelmében alaptalanul kérte leszállítani az alperes a felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegét, az e körben számba vett bizonyítékokat az eljárt bíróságok okszerűen mérlegelték, ennek hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (BH 2017.155., BH 2012.179.). Az eljárt bíróságok a tényállást kellően feltárták, hiánytalanul vették számba mindazokat a hátrányokat, amelyekkel a felpereseknek szembesülniük kell azáltal, hogy a III. rendű felperes nemcsak Down-szindrómával, hanem emellett súlyos oxigénhiányos állapotban is született. A III. rendű felperes esetében helyesen értékelte, hogy a rendkívül súlyos, végleges egészségi állapotát alapvetően az oxigénhiányos agyi károsodása határozza meg, amelynek hiányában - még a Down-szindróma mellett is - lényegesen önállóbb életvitelre lehetne képes. Ezeket a tényezőket a másodfokú bíróság mind a szülők, mind a gyermekek javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegének megállapításakor figyelembe vette és megfelelő súllyal értékelte. Ennek folytán a III. rendű felperesnek kizárólag az agyi oxigénhiányos állapotából eredő károsodások folytán fennálló hátrányok ellensúlyozására a felpereseknek megítélt nem vagyoni kártérítés leszállítására a Kúria nem látott alapot. [44] A jogerős részítélet a vagyoni kárigények közül csupán az élelmiszer pépesítéséből eredő többletköltséget, a ruhakopás többletköltségét és a fejlesztő eszközök költsége címén előterjesztett igényt bírálta el. A Kúria a másodfokú bírósággal az elbírált vagyoni kártérítések jogalapja és összegszerűsége tekintetében egyetértett, azok - a szakértői véleménnyel alátámasztottan - olyan többletköltségek, amelyek a III. rendű felperes Down-szindrómától független egészségkárosodásával állnak okozati összefüggésben. [45] Nem vitatható, hogy az I-II. rendű felperesek által élelmiszertöbbletköltség címén igényelt összeg a jogerős részítéletben foglaltak alapján is - valójában a III. rendű felperes élelmezése során a külön főzésből és a pépesítésből eredő többletidő ráfordításának és az ezzel kapcsolatos többlettevékenységnek az ellenértéke, amelyet alappal igényelhetnek a szülők. Mivel ez a többlettevékenységük jelen részítélettel már elbírálásra került, ezért ezt a tényt a később elbírálandó igényeknél figyelembe kell venni. Önmagában a jogcím elnevezésében történő tévedés nem ad alapot annak érdemi vizsgálat nélküli elutasítására, azonban a később elbírálandó jogcímeknél erre a tevékenységre hivatkozással már nem igényelhetnek kártérítést az I-II. rendű felperesek. [46] A ruhakopás költsége a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotából eredően szintén indokolt, a táplálkozási és mozgási nehézségei miatt annak szükségessége nem tehető vitássá, ahogy a fejlesztő eszközöké sem. Az összegszerűség kérdése mérlegelés körébe tartozik, az ilyen módon a jogerős részítélet által megállapított összeggel szemben a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott olyan érvelést, ami annak megváltoztatására alapot adhatna. A vagyoni károk mérlegelésekor fentiek szerint a Pp.
  5. §
(3)bekezdésének sérelme nem állapítható meg. [47] Az alperes támadta azt is, hogy a másodfokú bíróság a vagyoni károkat egymás között egyenlő arányban ítélte meg az I. és II. rendű felperes számára. A Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében azonban a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kéri. Ha pedig a fél a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 6. pont]. A jogerős határozat több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati kérelemnek a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia. Érdemben ezért csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp. 272. §
(2)bekezdésében írt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH 2015.307.). Mivel az alperes az egymás között egyenlő arányban történő kötelezés sérelmezésénél konkrét jogszabályt nem jelölt meg, így azt a fentiekre figyelemmel a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. [48] Ugyanezen indokból nem vizsgálta a Kúria érdemben az alperes azon hivatkozását, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 3. §
(2)bekezdésébe ütközően nem bírálta el teljeskörűen a fellebbezést, mivel ezzel kapcsolatban a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott semmilyen indokolást. [49] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [50] A Kúria a felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán az alperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az I-VI. rendű felperesek részére a jogi képviseletükkel felmerült felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére, amelynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával állapította meg. [51] Az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati pertárgyérték alapul vételével számított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. [52] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján az alperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. [53] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. november
  2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.