A határozat elvi tartalma: A szerződés létrejöttéhez a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése szükséges, így a szerződés létrejöttének a megállapításához önmagában az egyik fél szerződéskötési szándékának bizonyítása nem elegendő. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: Pfv.VI.21.171/2019/
- . Puskás Péter a tanács elnöke . Csesznok Judit Anna előadó bíró . Kocsis Ottilia bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: . Ilosvai Gábor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: Debreczi és Reiser Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Debreczi Géza ügyvéd letét A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Környéki Törvényszék 5.Pf.20.042/2019/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: örsi Járásbíróság 10.P.20.521/2018/
- Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, 15 napon belül, 63.500 (hatvanháromezerötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak, külön felhívásra, 570.000 (ötszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A felperes, aki az alperes édesapja, 2011 áprilisáig bankszámlán tartotta a megtakarításait, amely bankszámlához hozzáférése volt az alperesnek is. A felperes
- április 7-e előtt a számlájáról mivel azt feltételezte, hogy arról az alperes az engedélye és beleegyezése nélkül pénzösszegeket vesz ki - a megtakarításait kivette és 5.700.000 forintot megőrzésre átadott a háziorvosának. A felperes
- április 7-én élettársa sérelmére emberölés bűntettét követte el. A felperest
- július
- napján a bíróság felmentette a bűncselekmény vádja alól és kényszergyógykezelését rendelte el. A felperes az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (továbbiakban: IMEI) került. A háziorvos ezt követően már nem kívánt a pénz őrzéséről gondoskodni, erre figyelemmel az alperessel együtt meglátogatta a felperest az IMEI-ben és a felperes utasítására az 5.700.000 forintot az alperesnek átadta. Az alperes a pénzösszeget bankszámlán helyezte el, majd a fiának ajándékozta. A felperes
- június 19-én kézbesített levelében felszólította az alperest az 5.700.000 forint visszaadására, amelynek az alperes nem tett eleget. A bíróság
- október 3-án a felperes kényszergyógykezelését megszüntette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes keresetében az alperest 5.700.000 forint tőke és annak járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a lánya a részére letétként átadott összeget felszólítás ellenére részére nem adta vissza. [7] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az 5.700.000 forintot a felperestől ajándékba kapta, amit továbbajándékozott a fiának. [8] Az alperes kártérítés megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az ismételt hatályon kívül helyezést követően megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 8-II. sorszámú végzésével az alperes viszontkeresetét érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasította, majd részítéletében kötelezte az alperest a felperes javára 5.700.000 forint és járulékai megfizetésére. [10] Döntését azzal indokolta, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a felperes részéről ajándékozás történt volna. [11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - figyelemmel a viszontkereset tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedésére - az elsőfokú bíróság részítéletét a feljegyzett illetékre vonatkozó rendelkezések mellőzésével ítéletében helybenhagyta. [12] A fellebbezés kapcsán ítéletében kiemelte, hogy a peres felek közötti közeli hozzátartozói viszony és a felperesnek a pénzátadás időpontjában fennállt élethelyzete önmagában nem alkalmas annak a megállapítására, hogy a felperes az alperesnek kívánta ajándékozni a perben visszakövetelt összeget, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
- §
(2)bekezdésében felállított vélelem pedig kizárólag a fedezetelvonó szerződésekre vonatkozik. Az alperest a perben nem a saját tudattartalmának, hanem annak bizonyítása terhelte, hogy a felperes szándéka ajándékozásra irányult. Nem volt ezért annak ügydöntő jelentősége, hogy az alperes miként élte meg a pénzátadást és erről hogyan nyilatkozott a környezetében élőknek. Az alperes fellebbezésében hivatkozott feltételezések alapján az ajándékozás ténye nem állapítható meg, ehhez a pénzátadás megbeszélésénél jelen nem volt ifjabb R. I. tanúvallomása nem volt elegendő. Kifejtette, hogy ifjabb R. I. tanú nem tekinthető érdektelennek, mert érdekében állt az alperes pernyertessége, mivel mind a tanú, mind az alperes akként nyilatkozott, hogy az alperes a felperes által részére átadott pénzösszeget neki ajándékozta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen - tartalma alapján - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. [14] Megsértett jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 206. §
(1)bekezdésének a megsértését jelölte meg. [15] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg azt, hogy ifjabb R. I. tanú nem tekinthető érdektelen tanúnak az ügyben, illetve a bíróság olyan bizonyítási elvárásokat támasztott az alperessel szemben, amelyek szembe helyezkednek az életszerűség követelményével. [16] A tanúvallomás helytelen értékelésével összefüggésben arra hivatkozott, hogy a pénz helyettesíthető dolog, az a jelen per eredményétől függetlenül ifjabb R. I. tulajdonában marad, mert amennyiben az alperesnek a felperes részére visszafizetési kötelezettsége keletkezik, még akkor sem követelheti vissza az ajándékot. Érvelése szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt az elvárást, hogy a tanúknak igazat kell mondania, ez az elvárás gyakorlatilag egy vélelmet állít fel a tanúvallomásának valóságtartalmára, azaz amennyiben nincs olyan bizonyíték, vagy körülmény, amely a tanúvallomás valótlanságát támasztaná alá, úgy annak valótlansága nem állapítható meg. A jelen perben ilyen körülmény nem merült fel. [17] Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe - a jogerős ítéletben meg sem említette - az alperes
- június 4-én kelt, a Budapest Környéki Törvényszék részére megküldött fellebbezés kiegészítésében hivatkozott, a korábbi büntetőeljárásban a felperes elmeállapotát vizsgáló 128/
- szakértői véleménynek a felperes személyes előadását rögzítő részét. A felperes az igazságügyi elmeszakértő előtt akként nyilatkozott a pénzzel kapcsolatban, hogy azt a lánya „oda teszi ahova akarja". Ezen okirat az ügy egyéb részleteivel összhangban elegendő bizonyítékul szolgál a felperes ajándékozási szándékának az alátámasztására. Erre tekintettel a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen. [18] Kifejtette továbbá, hogy a fentiek mellett ellentmondásos volt a felperes személyes meghallgatásán rögzített nyilatkozata is. Ha korábban az volt a felperes szándéka a pénzkivétellel, hogy biztonságba helyezze az összeget az alperes elől, akkor miért adta azt az alperesnek. A felperest tehát a pénz átadásakor az ajándékozás szándéka vezérelte, az, hogy később meggondolta magát az ügy szempontjából irreleváns. [19] A perben a maguk összességében értékelendő körülmények és bizonyítékok, így az hogy a felperes, az alperes és ifjabb R. I. közeli hozzátartozók, a felperes az IMEI-ben meghatározatlan ideig volt köteles tartózkodni, így pedig a jövőre nézve semmilyen bizonyossággal nem rendelkezhetett, a felperes többek között az alperes férje sérelmére is bűncselekményt követett el, továbbá házának felgyújtásával az alperes részére is nagy összegű kárt okozott, valamint, hogy a felperes nem tudott magyarázattal szolgálni arra, hogy ha leánya elől akarta biztonságba helyezni a pénzt, akkor miért a lánya őrzésébe adta, továbbá ifjabb R. I. tanúvallomása és a felperes hivatkozott szakvéleményben rögzített nyilatkozata együttesen értékelve, ifjabb R. I. vallomásának valóságtartalmát támasztották alá, megerősítették. [20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [22] A Kúria a jogerős ítéletet a rPp.
- §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy ebben a körben az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt helyesen állapították meg és helyesek a másodfokú bíróság által abból levont jogi következtetések is. [23] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a bizonyítékok okszerűtlen, ellentmondásos mérlegelését állította, eljárásjogi jogszabálysértésként a rPp. 206. §
(1)bekezdésének sérelmét megjelölve. Erre tekintettel a Kúria kizárólag ezt vizsgálhatta és az alábbiakra mutat rá: [24] A bírói mérlegelés felülvizsgálati kérelemmel való támadhatóságáról a Kúria már több határozatában is állást foglalt, rögzítve azt, hogy a felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, felülmérlegelésre csak kivételesen kerülhet sor. Megalapozhatja az erre alapított felülvizsgálati kérelmet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése (BH
- 196.), az ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmaz (BH
- 85., BH
- 768.), a következtetés pedig akkor nyilvánvalóan okszerűtlen, amikor a bizonyítékokból csak a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH
- II.). A Kúria megítélése szerint a jogerős ítélet ilyen hibában nem szenved. [25] A rPp.
- §
(1)bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes a perben a követelését letét visszakövetelése címén érvényesítette, így a perben a rPtk. 462. §
(1)bekezdése és 466. §
(1)bekezdése értelmében azt kellett bizonyítania, hogy az 5.700.000 forintot az alperesnek átadta, majd annak visszaadásra felszólította. Azt, hogy a felperes által a keresetben követelt pénzösszeg az alperes részére átadásra került maga az alperes is elismerte, de a perben kihallgatott háziorvos tanúvallomása is alátámasztotta és a visszaadásra való felszólítás, annak alperessel való közlése sem volt vitatott. [26] Az alperes a perben kizárólag arra hivatkozott, hogy a részére átadott pénzösszeget a felperesnek azért nem kellett visszaadnia, mert azt a felperes neki ajándékozta. Az alperes ezen állítására figyelemmel jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a perben az alperest terhelte a rPp. 164. §
(1)bekezdése alapján a rPtk. 579. §
(1)bekezdése szerinti ajándékozási szerződés létrejöttének, azaz az ajándékozás törvényi tényállási elemei fennállásának a bizonyítása. A rPtk. 205. §
(1)bekezdése szerint a szerződés létrejöttéhez a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése szükséges, ennek hiányában a szerződés nem jön létre. Az alperes perbeli védekezése tehát csak akkor vezethetett eredményre, ha sikerrel bizonyította, hogy mind ő, mind pedig a felperes szándéka a pénz alperes részére való átadásakor ajándékozási szerződés megkötésére irányult. Helytállóan mutatott rá erre tekintettel a másodfokú bíróság, hogy az alperesnek a perben a felperes ajándékozási szándékát is bizonyítania kellett, így önmagában annak nem volt ügydöntő jelentősége, hogy az alperes miként élte meg a pénzátadást és erről hogyan nyilatkozott a környezetében élőknek. Egyetértett a másodfokú bírósággal a Kúria abban is, hogy a felperes ajándékozási szándéka fennállásának a bizonyítására a pénzátadásnál jelen nem lévő, az alperes, illetve fia ismeretségi körébe tartozó, a pénzátadásról közvetett módon, kizárólag az alperes, illetve a fia elmondásából tudomással bíró tanúk vallomásai nem voltak alkalmasak. [27] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy ifjabb R. I. tanú érdektelennek nem tekinthető, a jogerős ítéletben e körben kifejtett indokokat a Kúria maradéktalanul osztotta. A felperes által átadott pénzösszeg tanú részére való ajándékozása ugyanis - figyelemmel a rPtk. 582. §
(1)bekezdésében szabályozott ajándék visszakövetelésének a lehetőségére - a tanút érdekeltté tette az alperes pernyertességében, így nem volt elfogulatlannak tekinthető, vallomása bizonyítékként nem volt figyelembe vehető. A pénz átadásakor jelen lévő érdektelen háziorvos tanú vallomása pedig az alperes ajándékozásra tett tényelőadását nem támasztotta alá. [28] A felek közötti közeli hozzátartozói viszony, a pénz
- áprilisában történt bankszámláról való felvételének és a háziorvos részére való átadásának célja, a felperes által az alperes férje sérelmére elkövetett bűncselekmény és az alperes ingatlanában történt károkozás, az ezekből levont feltételezések, nem voltak alkalmasak a felperes hónapokkal később fennálló szándékának a bizonyítására. Miután a pénzt korábban letétként őrző háziorvos a letéti őrzést nem vállalta és a felperes IMEI-ben való tartózkodása alatt nyilvánvalóan a készpénzt magánál tartani, bankszámlán elhelyezni nem tudta, nem volt életszerűtlen, hogy azt az őt rendszeresen látogató, ebben az időszakban vele jó kapcsolatot ápoló leánya őrizetébe adta. A felperes személyes meghallgatása ebben a körben - ellentétben az alperes állításával - ellentmondást nem tartalmazott, mert a felperes következetesen tagadta az ajándékozás tényét. [29] A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős ítélet, ami csak olyan kérdésben támadható a felülvizsgálati kérelemmel, amely a másodfokú bíróság eljárásának is tárgya volt [BH
- II.]. Az iratokból megállapíthatóan az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szakvélemény, illetve a felperes abban rögzített nyilatkozata értékelésére az elsőfokú bíróság sem tért ki részítéletében, a felperes azonban a fellebbezésében nem hivatkozott ennek hiányára, így arról a másodfokú bíróság nem is foglalhatott állást. Mindebből következően a jogerős ítélet ezen okból nem sértheti a rPp. 206 §
(1)bekezdését figyelemmel arra is, hogy a másodfokú bíróság nem a 8.P.22.074/2013/
- számú ítélet elleni fellebbezést bírálta el. Mindezek alapján helyes az a jogerős ítéleti következtetés, hogy az alperes a rPp.
- §
(1)bekezdése alapján fennálló kötelezettsége ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a felek között ajándékozási szerződés jött létre. [30] A fentiekre tekintettel az eljárt bíróságok az érdemi döntéshez szükséges bizonyítást lefolytatták, a másodfokú bíróság a releváns bizonyítékokat megfelelően értékelte, a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése a rPp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően történt. A megállapított tényállás és az abból levont jogerős ítéleti döntés összhangban áll a periratokkal, okszerű és helyes következtetéseken alapul. A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból a Kúria megítélése alapján is a jogerős ítélet szerinti következtetésre lehetett jutni, a jogerős ítélet eljárásjogi okokból nem jogszabálysértő. [31] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabálynak. Záró rész [32] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a rPp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése szerint megállapított és a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló, a 4/A. § alapján áfával növelt ügyvédi munkadíjat tartalmazó felülvizsgálati eljárási költségét. [33] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó, a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az alperest az illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték állam javára való megfizetésére. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020 (III.31.) Kormányrendelet 29. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [35] Az ítélettel szemben a rPp. 271.
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
- július
- dr. Puskás Péter s.k. a tanács elnöke, dr. Csesznok Judit Anna s.k. előadó bíró, dr. Kocsis Ottilia s.k. bíró