Gfv.30252/2020/12 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.252/2020/

1. A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula tanácselnök . Tibold Ágnes előadó bíró . Osztovits András bíró Az I. rendű felperes: Az I. rendű felperes képviselője: Kardon Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kardon László ügyvéd A II. rendű felperes: A II. rendű felperes képviselője: Dr. Pozsgai Mária ügyvéd A III. rendű felperes: A III. rendű felperes képviselője: Dr. Karlosák Edina ügyvéd A IV. rendű felperes: Az V. rendű felperes: Az V. rendű felperes képviselője: Dr. Szepesházi Péter ügyvéd Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: A II. és III. rendű alperes képviselője: Dr. Virág István Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Virág István ügyvéd A per tárgya: vállalkozói díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: V. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 10.Gf.40.092/2019/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék,
3. és
4. sorszámú végzésekkel kijavított 37.G.40.651/2012/
5. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az V. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű és a III. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 508.000 (ötszáznyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak - felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] Az időközben felszámolás következtében megszűnt felperesi jogelőd mint kivitelező és az I. rendű alperes mint megrendelő
6. szeptember 7-én (utóbb módosított) vállalkozási szerződést kötöttek a P J generálkivitelezési munkáira. A II. rendű alperes készfizető kezességet vállalt az I. rendű alperesnek a fenti szerződésből keletkező tartozásai megfizetéséért. A felperesi jogelőd a szerződésben rögzített kivitelezési munkák túlnyomó részét elvégezte, továbbá pótmunkát is végzett. A szerződés az I. rendű alperes
7. május 29-én közölt elállása következtében anélkül szűnt meg, hogy megtörtént volna a felek között a teljes elszámolás. A felperesi jogelőd a szerződésből eredő követelését engedményezte, felperesek a felperesi jogelőd engedményesei. Az I. és IV. rendű felperesek engedményes jogutóda az V. rendű felperes. A II. rendű alperes egyszemélyi tulajdonosa
8. december 20-tól a III. rendű alperes. A II. rendű alperes mint eladó és a III. rendű alperes mint vevő
9. december
10. napján ingatlan és ingó adásvételi szerződést, továbbá a II. rendű alperesnek a jégpálya üzemeltetési jogáról történő lemondására vonatkozó megállapodást kötöttek. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] [7] A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő V. rendű felperes keresetében elsődlegesen vállalkozási díj megfizetése, másodlagosan kártérítés, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén kérte az IIII. rendű alpereseket egyetemleges kötelezni a keresetében megjelölt tőkeösszegek, és azok után
11. június
12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Keresetét a II. rendű alperessel szemben mint készfizető kezessel szemben terjesztette elő, míg a III. rendű alperessel szemben érvényesített követelését azzal indokolta, hogy a III. rendű alperes fizetésképtelenné tette a II. rendű alperest. Előadta, a III. rendű alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
13. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
14. §

(1)bekezdése alapján deliktuális felelősség terheli, mert szándékos, visszaélésszerű magatartást tanúsított, kihasználva a gazdasági társaság elkülönült jogalanyiságából és a tag korlátozott felelősségéből adódó előnyöket. A II. rendű alperes ingatlanát és ingóságait mélyen áron alul, 77%-os értéken, közbeszerzési eljárás megkerülésével és piaci árverseny nélkül vette meg, ezen felül kisajátította a jégpálya üzemeltetési tevékenységét is. A főkönyvi érték alatt megszerzett ingatlanvásárlást úgy hajtatta végre, hogy milliós nagyságrendű tagi kölcsön és szabálytalanul könyvelt ún. „jégidő" tartozás maradjon a II. rendű alperes könyveiben, így még felszámolást is kezdeményezhetett vele szemben. Az ingatlan vételárába a III. rendű alperes „fiktív tagi kölcsönt" számított be. Hivatkozott az adásvételi szerződés színleltségére, utalt továbbá a gazdasági társaságokról szóló

1. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.)
2. §-án alapuló tagi felelősségre is. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az első- és másodfokú ítélet [8] [9] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseiben az V. rendű felperes javára az I. rendű alperest 36.687.416 forint, a II. rendű alperest 1.000.000 forint tőke, valamint ezen összegek
3. december
4. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezte; az V. rendű felperes keresetét a III. rendű alperessel szemben teljes egészében, valamint az I. és II. rendű alperesekkel szemben a marasztalási összeget meghaladó részében elutasította. A III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését azzal indokolta, hogy a vitatott ügyletek nem tilalmasak, az állított, értéken aluli eladás, a tartozás átvállalása, a tagi kölcsön nyújtása és a jégidővel kapcsolatos nyilatkozatok az V. rendű felperessel szemben önálló, jogellenes, az rPtk.
5. §-ában foglaltak alkalmazásának a megkerülése érdekében tett magatartásának nem minősülhetnek (az V. rendű felperes a fedezetelvonással kapcsolatos kérelmét visszavonta). Emellett az V. rendű felperes nem igazolta az ingatlan tényleges értékét sem, így a jogellenesség állított alapja is hiányzik. Kár az V. rendű felperest továbbá csak akkor érheti, ha a kezes ténylegesen képtelen a teljesítésre, ez pedig csak a felszámolás lezártával állapítható meg. [10] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a szerződésben megállapított késedelmi kamat az irányadó, az esedékessége a bírósághoz fordulás időpontjával esik egybe, mert a végszámla kibocsátása nem vált esedékessé, a pótmunka számlákat pedig a felperesi jogelőd sztornózta. [11] A többek mellett az V. rendű felperes (III. rendű alperes I-II. rendű alperesekkel egyetemleges marasztalására és a késedelmi kamat kezdő időpontjának
6. október
7. napjában történő meghatározására irányuló) fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az V. rendű felperes által támadott rendelkezésit helybenhagyta. [12] A jogerős ítélet indokolása szerint az V. rendű felperes szerződésen kívüli károkozás jogcímén előterjesztett marasztalási igénye körében előadott releváns tényállítása az volt, hogy
8. december 11-én a II. rendű alperes ingó- és ingatlanvagyonára a III. rendű alperessel megkötött adásvételi, továbbá a jégpálya üzemeltetési jogáról lemondásra vonatkozó, csak látszólag visszterhes szerződések színleltek, valamint több okból is jogszabályba ütköznek, azaz érvénytelenek. E szerződésekből következő vagyonmozgások ténylegesen a II. rendű alperes vagyonvesztését eredményezték, ezért készfizető kezesként helytállásra nem képes. [13] További tényállítása az volt, hogy e szerződések megkötése a III. rendű alperes II. rendű alperesi társaságban fennálló tagi minőségéből következő tulajdonosi döntés eredménye, ezért a Gt.
9. §-a szerinti felelősség-áttörési szabály alkalmazásának is helye van. [14] Az ítélőtábla kifejtette, az rPtk.
10. §

(1)bekezdésében meghatározott deliktuális károkozás szükségképpeni törvényi elemét, a jogellenességet az V. rendű felperes azon az alapon állította, hogy rajta kívüli felek, a II. rendű és a III. rendű alperesek által megkötött szerződések érvénytelenek. Az érvénytelenség elbírálására azonban csak semmisségi kereset alapján lenne mód, a szerződésekben nem részes V. rendű felperes által előterjesztett marasztalási igény tényalapjának a vizsgálata körében a szerződések érvénytelenségére vonatkozó bármilyen jogi következtetés levonására nincs perjogi lehetőség. Rámutatott az ítélőtábla arra, amíg egy adott szerződés vonatkozásában érvénytelenségi kereset vizsgálatára nem kerül sor, a szerződés mindenki, így a bíróság számára is érvényesnek minősül. A kárigényt a tényalap bizonyítatlansága miatt kellett elutasítani. [15] A Gt.

1. §-ának szükségképpeni törvényi tényállási eleme az, hogy a társaságnak a jogutód nélküli megszűnését követően maradjon fenn ki nem elégített követelése, ez azonban a II. rendű alperes vonatkozásában nem teljesül, ugyanis létező társaság. Önmagában a felszámolási eljárás alá kerülése e jogintézmény alkalmazására nem ad alapot. [16] Az ítélőtábla a késedelmi kamat kezdő időpontja tekintetében rögzítette, a felperesi jogelőd keresetlevele nem az V. rendű felperes által megjelölt
2. október 5-i, hanem
3. december 22-i érkeztetésű, abban azonban a per eredeti felperese marasztalási igényt még nem támasztott, kizárólag megállapítási keresetet terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] Az V. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az V. rendű felperes keresetének teljeskörűen helytadó ítélet hozatalát kérte. Az V. rendű felperes a teljes ítélet hatályon kívül helyezését arra tekintettel kérte, hogy a „logika elemi szabályai megsértésén túl" az álláspontja szerint „vitán felül contra legem bíráskodás" eredményeként perköltség fizetésére köteles. [18] Állította, a jogerős ítélet az Alaptörvény XXVIII. cikke

(1)bekezdésébe (tisztességes tárgyaláshoz való jog),

(7)bekezdésébe (az önkényes mérlegelés tilalma, hatékony jogorvoslathoz való jog, a bírósághoz fordulás joga) és a XIII. cikkének

(1)bekezdésébe (tulajdonhoz való jog), a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban:rPp.)
2. §

(1)bekezdésébe, valamint a a gazdasági társaságokról szóló

1. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban:
2. évi Gt.)
3. §

(1)bekezdésébe ütközik. [19] Az V. rendű felperes előadta, az első- és a másodfokú bíróság önkényesen, azaz alkotmányellenesen utasította el a keresetét, ami közvetve szembemegy az Emberi Jogok Európai Egyezménye

1. cikkével, de az EU Alapjogi Charta tisztességes eljárást érintő rendelkezéseivel is. [20] Hangsúlyozta, kereseti kérelme minden jogcímét, indokát, ténybeli és jogi alapját fenntartja, és az elsőfokú eljárásban, valamint a fellebbezésében előadott indokait kérte a felülvizsgálati kérelme részének tekinteni. Abból kiemelte, a keresetlevelében okiratokkal igazoltan előadta, hogy sem a III. rendű alperes, sem a II. rendű alperes főkönyvéből nem törölték a devizahitelből kihelyezett azt a tagi kölcsönt, amelyet a devizahitel átvállaláson keresztül az Államkincstárnak kellett volna átadni. A vagyonától megfosztott, fizetésre kötelezett II. rendű alperest valótlan adatokkal felszámolásba sodorták, mindenféle elszámolás alapját meghiúsítva. [21] A tényállást az ítélőtábla sem tárta fel annak ellenére, hogy az V. rendű felperes a perben színesben kinyomtatott „esemény és tény mátrixot" bocsátott a bíróságok rendelkezésére. Nem értékelte az ítélőtábla, hogy a II. rendű alperes felszámolását megelőzően a III. rendű alperes mint tag elhatározta az I. rendű alperes végelszámolását és vagyonának kivonását, amit végre is hajtatott, annak ellenére hogy tudnia kellett, a fizetésképtelenné tétel okán a felszámolás megindításnak lenne helye. A III. rendű alperes helytállási felelősségét a II. rendű alperes tartozásaiért egyik bírói fórum sem cáfolta, és az I. rendű alperes és a II. rendű alperes közötti kapcsolat okán a felelősségi láncolat töretlen az I. rendű és a III. rendű alperesek között. [22] Az V. rendű felperes az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló a 2/
2. PK (VI.28.) vélemény
3. a)-b),
4. a) és
5. pontjaival ellentétesnek ítélte a jogerős ítéletben írt azon megállapítást, miszerint érvénytelenségi kereset előterjesztésének és elbírálásának hiányában a kárigényének tényalapja bizonyítatlan, mivel a szerződés nyilvánvaló semmisségét a bíróságnak hivatalból észlelnie kell. A semmiségre elég hivatkozni, nem kell külön keresetet erre vonatkozóan előterjeszteni, ha a semmisség a kereseti igény érvényesítésének eleme. Előadta, a semmisség logikai rendszerbe szedett okirati bizonyítékai a peranyagban megtalálhatók. Hivatkozott e körben a 131.,
6. és
7. sorszámú beadványaiban kifejtettekre. [23] Az V. rendű alperes a tagi felelősség-áttörés tekintetében a jogerős ítéletet több, általa megjelölt kúriai és ítélőtáblai döntéssel ellentétesnek tekintette, amelyekben a bíróságok - akár analógia útján - e jogintézményt alkalmazták. Hangsúlyozta, a II. rendű alperes felszámolásában a felszámoló a közbenső mérlegekben rögzítette, hogy a tartozások kifizetésére nincs egyáltalán fedezet. A felszámolás csak formailag tart, éppen jelen per akadályozza annak befejezését. Az ítélőtábla a III. rendű alperes helytállási felelősségét a nagyszámú bizonyíték dacára valójában törvényi alapon nyugvó, logikailag zárt indoklás nélkül utasította el. [24] A késedelmi kamat kezdő időpontja tekintetében az V. rendű felperes arra hivatkozott, hogy a
8. december 22-i érkeztetésű keresetlevél érthetően, ha nem is jogász nyelven, de egyértelműen marasztalást kért a megállapítási részelem hangsúlyozásával mint logikus előfeltétellel. Emellett a késedelembe eséstől kell a kamatot megfizetni a keresetindításnak aktuális időpontjától függetlenül. [25] A II. és III. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Az I. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [26] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
9. §

(1)bekezdése, 273. §

(5)bekezdése és 275. §

(2)bekezdése alapján a jogerős ítélet közlésétől számított 60 napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [27] A Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú ítélet részbeni jogerőre emelkedése folytán, az V. rendű felperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárás tárgyát - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében kizárólag az képezte, hogy az I. és II. rendű alperesek terhére megítélt marasztalási összeg erejéig a III. rendű alperes I-II. rendű alperesekkel egyetemleges marasztalásának feltételei fennállnak-e, illetve helyesen állapította-e meg az elsőfokú bíróság a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját. Így az V. rendű felperes felülvizsgálati kérelme az rPp. 3. §

(2)bekezdése alapján ennek figyelembevételével volt értelmezhető, és a jogerős ítéletben kizárólag az ebben a körben kifejtett álláspont volt vizsgálható. [28] A Kúria elöljáróban utal az rPp. 272. §

(2)bekezdésében és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II.15.) PK véleményben írtakra, amely szerint a felülvizsgálati kérelemben többek között tételesen meg kell határozni a megsértett jogszabályhelyet és azt, hogy a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél szerint a jogerős ítélet milyen indokokra tekintettel sérti azt. Olyan jogszabálysértést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhat, amely tekintetében a fenti követelményeknek megfelelő tartalmú kérelem nem került előterjesztésre. [29] A Kúria már több határozatában (BH
2. 99.II., BH
3. 558.II.) utalt arra is, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből eredően a jogerős ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztásához nem elegendő a fellebbezésre - vagy akár más beadványra - hivatkozás. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelyben a fellebbezés ismételt elbírálására nincs mód, a fellebbezés pedig nyilvánvalóan nem tartalmazhat indokokat arra vonatkozóan, hogy a fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság mely jogszabályt milyen módon sértett meg. Ezért nem tekinthető joghatályosan előadott érvelésnek a jogerős ítélet előtt keletkezett peres iratokban előadottak fenntartására történő utalás. [30] Az V. rendű felperes elsődlegesen az Alaptörvény egyes, főként a peres eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek és az rPp.
4. §

(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott. Azt az V. rendű felperes részletesen kifejtette a felülvizsgálati kérelmében, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések által felállított követelményeket az Alkotmánybíróság miként értelmezte, valamint a nemzetközi egyezmények e körben milyen követelmények érvényesülését írják elő, ugyanakkor - az alább írt kivételtől eltekintve - azt nem adta elő tényszerűen, egyediesítve, hogy ezen rendelkezéseket a perben eljárt bíróságok konkrétan mely eljárási cselekményükkel sértették meg, a jogerős ítélet melyik megállapítása milyen módon ütközik a hivatkozott eljárási alapelvekbe. [31] A Kúria emellett rámutat arra is, következetes gyakorlata szerint az Alaptörvényben, vagy akár az eljárási jogszabályban rögzített alapelvek megsértése önmagában a felülvizsgálatot megalapozó jogszabálysértésként nem értékelhető. Az Alaptörvényben rögzített alapelvek a jogrend más konkrét jogszabályain keresztül érvényesülnek, ahogyan az rPp. valamely alapelvi rendelkezésének megsértése sem önmagában, hanem csupán a törvény konkrét tényállásra vonatkozó szabályának az alapelvet sértő alkalmazásával vagy értelmezésével minősülhet jogszabálysértőnek. A polgári eljárásjogi alapelveknek általánosságokban mozgó hivatkozása ezért nem alkalmas a felülvizsgálat tartalmi és perjogi kereteinek meghatározására (például: Pfv.I.21.332/2008/31., Pfv.I.21.162/2017/6.). Ezen okokból a Kúria a felülvizsgálati kérelemben felhívott alapelvi rendelkezések érdemi sérelmét nem vizsgálhatta. [32] Az V. rendű felperes a tisztességes eljárás sérelme körében konkrét hivatkozásként azt sérelmezte, hogy ítélőtábla a tényállás megállapítása során nem vette figyelembe, illetve nem értékelte az általa a másodfokú tárgyláson csatolt ún. „esemény és tény mátrixot". A Kúria megállapította, a másodfokú tárgyalás jegyzőkönyve rögzíti, hogy az elsőfokú iratok között ez az irat „olvashatatlan" formátumban áll rendelkezésre. A másodfokú tárgyláson azt az V. rendű felperes kinagyított, olvasható formátumban ismét benyújtotta. Az V. rendű felperes azon előadásának, hogy az ítélőtábla azt nem vette figyelembe, ellentmond, hogy a másodfokú bíróság a tárgyalás berekesztését követően a határozathirdetést elhalasztotta, így lehetősége volt annak áttanulmányozására az ítélete meghozatala előtt. A Kúria ugyanakkor egyetértett a II-III. rendű alperesek azon érvelésével, miszerint a hivatkozott irat az V. rendű felperes táblázatos formában kimunkált tényelőadásának, és nem okirati bizonyítéknak minősül. A bíróságnak az ítélete indokolásában a döntése szempontjából jelentős körülményekre kell kitérnie, az V. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében az rPp. 221. §

(1)bekezdésének megsértésére nem hivatkozott. [33] Az V. r. felperes felülvizsgálati kérelmében az

1. évi Gt.
2. §-ának megsértését is állította. Ezzel összefüggésben elsődlegesen az rögzítendő, hogy a per során a III. rendű alperes tagi felelősségét nem az
3. évi Gt. rendelkezésére hivatkozással állította, hanem a Gt.
4. §-a alapján. Leszámítva, hogy annak indokát az V. rendű felperes nem adta, hogy miért hivatkozik más, korábban meg nem jelölt jogszabály rendelkezésének megsértésére, továbbá a III. rendű alperes tagi felelősségére miért az
5. évi Gt. és nem a Gt. rendelkezései lennének irányadóak, a Kúria hangsúlyozza, az rPp.
6. §-ából fakadóan olyan jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható, amely a megelőző eljárás tárgyát nem képezte (KGD
7. 119; BH
8. 101). [34] Abban az esetben pedig, ha az
9. évi Gt.
10. §-ára történt hivatkozás egyértelműen az rPp.
11. §

(3)bekezdése szerint beazonosítandó elírásnak tekintendő, és az valójában a Gt.

1. §-ára vonatkozna, ugyancsak irányadóak a korábban kifejtettek, hiszen a peres eljárás során a III. rendű alperes által tanúsított hátrányos üzletpolitikára az V. rendű felperes nem hivatkozott, a Gt.
2. §-a ugyanis ezzel kapcsolatos. Ha pedig érvelése a Gt.
3. §-ában szabályozott a visszaélésszerű joggyakorlás jogkövetkezményeinek levonására irányul kapcsolatos, ezen § alapján a felelősség áttörésére a jogerős ítéletben írtaknak megfelelően csak a társaság törlését követően van mód, szemben a hátrányos üzletpolitikával kapcsolatos felelősségi szabályokkal. [35] Az V. rendű felperes az álláspontja szerint a III. rendű alperes I. és II. alperesekkel egyetemleges felelősségét eredményező, a II. és III. rendű alperesek között létrejött szerződések érvénytelensége kapcsán megsértett jogszabályként ugyancsak kizárólag az rPp.
4. §-át jelölte meg, anyagi jogszabálysértést nem állított. Önmagában ugyanis egy PK véleményben írtak megsértésére történő hivatkozás nem helyettesítheti a megsértett jogszabályhely megjelölését. Az rPp.
5. §-ának megsértését azon az alapon állította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat az eljárt bíróságok okszerűtlenül, vagy egyáltalán nem értékelték. Anyagi jogi jogszabálysértés megjelölésének hiányában azonban még az állított eljárási szabálysértés valósága sem vezethetne a felülvizsgálati kérelem sikerére, hiszen egy esetleges jogszabálysértő mérlegeléssel megállapított tényállás bizonyítékok felülmérlegelésével való módosításának jogkövetkezménye nem lenne levonható. Annak eredményeként sem válna vizsgálhatóvá a másodfokú bíróság anyagi jogi kérdésben, az rPtk.
6. §

(1)bekezdése tekintetében elfoglalt álláspontjának a helytállósága. Ezért a Kúria a hivatkozott eljárási szabálysértés érdemi vizsgálatát mellőzte. [36] A késedelmi kamat kezdő időpontjával összefüggésben az V. rendű felperes megsértett jogszabályhelyként úgyszintén az rPp.

1. §-át jelölte meg. A Kúria érdemben ezért csak azt vizsgálhatta, hogy iratellenesen állapította-e meg az ítélőtábla, hogy a (
2. december 22-én) eredetileg benyújtott keresetlevelében a felperesi jogelőd nem marasztalást, hanem csak megállapítást kért, ezért a jogerős ítéletben írtaknak megfelelően a
3. december 22-én előterjesztett kereset nem tekinthető a marasztalásra irányuló igényérvényesítendő időpontjának. A Kúria megállapította az iratokból, hogy a felülvizsgálati kérelemben idézett tartalmú keresetét a felperesi jogelőd a per első tárgyalásán (
4. szeptember 26-án) módosította (19/F/1.), és az eredeti kereseti kérelmei megváltoztatásával kizárólag megállapítást kért, ezért a jogerős ítéletben írtaknak megfelelően a
5. december 22-én előterjesztett kereset nem tekinthető a marasztalásra irányuló igényérvényesítés kezdő időpontjának. A Kúria ezért az rPp.
6. §-ának megsértésére való hivatkozást alaptalannak találta. Ezen felül - anyagi jogi jogszabálysértés megjelölésének hiányában - a Kúria nem vizsgálhatta, hogy a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját jogszerűen határozták-e meg a perben eljárt bíróságok. Záró rész [37] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelemre tekintettel az V. rendű felperes köteles a II-III. rendű alperesek jogi képviseleti munkadíjból álló eljárási költségének megfizetésére az rPp.
7. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése szerint, amelyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5)és

(6)bekezdése alapján - a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányban álló - mérsékelt összegben határozta meg. Köteles továbbá az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján Az I. rendű alperesnek költsége nem merült fel, ezért a Kúriának arról határoznia nem kellett. [38] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. január
2. Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró