Bf.147/2020/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének

1. fordulatát is, és a vagyonelkobzást az I. r. vádlottal szemben tekinti elrendeltnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A szabadságvesztésbe beszámítja az I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött időt. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS [1]Fővárosi Törvényszék
2. június
3. napján kihirdetett 17.B.1354/2019/
4. számú ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk.
5. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés]. [2]ért az I. r. vádlottat 7 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a vádlott a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Egyúttal elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.XVI.12.894/2014/

1. számú ítéletével kiszabott 2 év - börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztés végrehajtását. [3]II. r. vádlottat 2 év - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén e vádlott is a büntetése kétharmad részének kitöltése követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. [4]lefoglalt 571.500 forintra és 990 euróra vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett a lefoglalt további tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről is. [5]ítélet ellen az ügyész 3 munkanap gondolkodási idő fenntartása mellett a törvényes határidőn belül az I. r. és a II. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, az I. r. vádlott és a meghatalmazott védője a határozat kihirdetését követően kizárólag a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. [6]Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.489/2020/
2. számú,
3. július
4. napján előterjesztett átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítésekkel fenntartotta, ellenben a védői fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. [7]ásában elsőként is utalt a Be.
5. §

(3)bekezdésében írt korlátozott felülbírálatra, és kifejtette, hogy az eljáró bíróság az eljárási szabályokat betartotta, ítéletének megalapozottsága a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján nem vizsgálható, csak a fellebbezésekben sérelmezett büntetéskiszabásra terjed ki a Be. 590. §

(5)bekezdésben foglalt eseteket kivéve, amelyeket a jelen ügyben nem észlelt. [8]éleménye szerint az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás során helyesen vette számba a vádlottak javára jelentkező enyhítő és terhére értékelendő súlyosító körülményeket, de eltúlzottan enyhe jogkövetkezményt alkalmazott az I. r. vádlottal szemben, amikor a hasonló bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés próbaideje alatt ismételten kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető terheltet a középmértéktől jelentősen elmaradó fegyházbüntetésre ítélte, ezért álláspontja szerint azt - a középmértékhez közelítő módon - súlyosítani kell. A bűncselekmény jellege, az elkövetés körülményei miatt törvényes továbbá a közügyektől eltiltás tartamát arányosan szintén emelni szükséges. [9]vitatta, hogy a II. r. vádlott esetében büntetlen előélete lehetővé teszi a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontnak megfelelő büntetést, de álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe kellő mértékben a társtettesként elkövetett cselekmény tényleges tárgyi súlyát, amely miatt eltúlzottan enyhe a börtön fokozatú szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése, ezért azt mellőzni kell, és a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés mellett indokolt a közügyektől eltiltás alkalmazása is. Az ítélet egyéb rendelkezéseit törvényesnek találta. [10] Összességében azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék 17.B.1354/2019/44. számú ítéletét változtassa meg és az I. r. vádlott fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetését - a középmértékhez közelítő módon - súlyosítsa, az I. rendű vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás mértékét a főbüntetéssel arányosan emelje fel, a II. r. vádlott börtönbüntetése végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését mellőzze, egyben a Btk. 82. §

(2)bekezdés b) pontjának alkalmazásával szabjon ki vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést, és közügyektől eltiltást, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. [11]I. r. vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában annak az álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket ugyan számba vette, de nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Utalt az elsőfokú bíróság előtt előadott perbeszédére, és arra, hogy meglátása szerint a belső arányosság elve is sérült, mert a II. r. vádlott büntetéséhez képest - amely szerinte teljes mértékben megfelel a bírói gyakorlatnak is - az I. r. vádlott büntetése eltúlzott. Összességében a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. [12]nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője az írásbeli indokait fenntartva hivatkozott pár más ügyben hozott ítéletre annak alátámasztásául, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés - az ügyészi indítvánnyal szemben - korántsem tekinthető törvénysértően enyhének. Hangsúlyozta a vádlott javára írható enyhítő körülmények közül az időmúlást, amelyet tovább nyomatékosít, hogy a vádlott kényszerintézkedés hatálya alatt töltötte. Kifejtette, hogy a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatti elkövetés következménye e szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése, ezért szerinte ennek a súlyosító körülmények körében nagy nyomatéka nincs. A kábítószer mennyisége sem ilyen, mert azt viszonyítani indokolt a kirívóan nagy mennyiségekhez képest. És végül ismét utalt a belső arányosság követelményére, amelyet az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően hatékonyabban, a II. r. vádlott büntetését jobban megközelítve indokolt érvényesíteni. Indítványozta a kiszabott büntetés enyhítését. [13]II. r. vádlott védője a „jogbiztonság követelményének" érvényesítése érdekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a törvényszék a helyén értékelte a büntetéskiszabási körülményeket és a vádlott által elkövetett cselekmény súlyát is. Szerinte helyesen járt el az elsőfokú bíróság, mikor az ügyészség eredeti indítványát vette alapul, mert a vádlott erre figyelemmel tett beismerő vallomást, így súlyos visszaélés lett volna, ha a minősítésben eltérő álláspontra tekintettel ezt figyelmen kívül hagyta volna. [14]vádlottak a saját védelmükben felszólalni nem kívántak. [15]utolsó szó jogán csak az I. r. vádlott nyilatkozott. A drogfogyasztással felhagyott, a cselekményét szégyelli és megbánta. Ezen túlmenően jövőbeni terveiről beszélt, arról, hogy éttermet kíván üzemeltetni, és családot alapítani. Kérte, hogy a másodfokú bíróság méltányos büntetést szabjon ki. [16]fellebbezések nem alaposak. [17]arra, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezések kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontján alapultak, egyetértett a másodfokú bíróság a főügyészséggel abban, hogy a Be. 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel a felülbírálat korlátozott volt. [18]Be. 590. §

(5)bekezdésében írtak szerint eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése szerinti - az ítéletet hatályon kívül helyezését eredményező - eljárási szabálysértést nem valósított meg. [19]fellebbezések jogalapjára tekintettel a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottsága nem volt vizsgálható, így az általa megállapított történeti tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [20]meghaladóan, mivel a vádlottak beismerő nyilatkozatát az elsőfokú bíróság (helyesen) nem fogadta el (a vádirati minősítéstől eltérés biztosítása érdekében), ennek figyelembevételével végezte el a másodfokú bíróság Be. 590. §

(5)bekezdés b),

1. c)és
2. d)pontján alapuló további vizsgálatot, melynek eredményeképpen megállapította azt is, hogy a tényállásban rögzítettek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, így felmentésnek, illetve az eljárás megszüntetésének nem volt helye. [21]cselekmény jogi minősítése törvényes, és kifogástalan jogi érveken és magyarázaton alapul, egyben tükrözi a Kúria utóbbi években hozott döntéseiben megjelenő jogértelmezést is. [BH2015. 324.; BH2017. 144.; Bfv.III.156/2018/18.; Bfv.II.328/2019/8.; Bfv.II.1293/2016/6.] Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, mikor a vádirati minősítéstől - az ügy tárgyalásra utalásával - eltért, és a kábítószer tárolásában (társával akarategységben) közreműködő a II. r. vádlott magatartását is társtettesi elkövetésként értékelte. [22]elsőfokú bíróság következésképpen kifogástalanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlottak magatartása a Btk. 176. §

(1)bekezdésében írt különféle elkövetési módok közül a „kereskedés" megállapítására alkalmas, ennek feltüntetését azonban a bűncselekmény bírósági határozatban történő megnevezéséről szóló 61/

1. BK vélemény
2. a) pontjában írtak ellenére elmulasztotta. Ezt a másodfokú bíróság pótolta, a vádlottak cselekményét a Btk.
3. §

(1)bekezdés 4. fordulatában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének jelölve meg, amelyet a jelentős mennyiség a

(3)bekezdés szerint minősít. [23]törvényszék a joghátrány szempontjából jelentős valamennyi tényezőt feltárta, azokat a súlyuknak megfelelően értékelte, és a kiszabott büntetést rendkívül színvonalasan meg is indokolta. [24]az ügyészség érveivel, az elsőfokú bíróság kellően súlyozta az I. r. vádlott előéletét - külön is hangsúlyozva, hogy a vádlott a részére korábban, a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésével biztosított kivételes lehetőséggel visszaélt, így ez a legnyomatékosabb súlyosító tényező (ítélet 7. oldal). Részletesen kitért a bűncselekmény tárgyi súlyának ugyancsak nagy nyomatékára, e körben (a védői okfejtés ellenében) helyesen utalva arra, hogy a kábítószer különösen jelentős mennyisége a vádlottak terhére értékelendő. Ez az elsőfokú bíróság hibátlan indokolása mellett következik a büntetéskiszabás során értékelendő tényezőkről szóló 56/2007. Bk. vélemény III/2. pontjából is, vagyis abban az esetben, ha az adott tényező más bűncselekményeknél minősített esetként került szabályozásra, az az adott bűncselekménynél súlyosító körülményként veendő számításba. [25]alanyi és tárgyi büntetéskiszabási tényezőket a II. r. vádlott esetében együttesen értékelte a vádlott cselekményben betöltött szerepével, annak társához viszonyított súlyával. Ennek kapcsán helytállóan utalt arra, hogy a társtettesség, bár objektíve súlyosít, azonban annak foka az általa konkrétan kifejtett magatartásra figyelemmel viszonylag enyhébb. A társtettességet kizárólag az alapozta meg, hogy a vádlott a közösen használt ingatlanban maga is közreműködött a kábítószer tárolásában, készletezésében (amely, mint az elsőfokú bíróság hibátlanul kifejtette, önmagában is a kereskedés egyik tettesi elkövetési magatartása), a további cselekményei (a hollandiai út szervezése, foglalás, az I. r. vádlott kísérése) alapvetően nem lépik át törvényi tényállás küszöbét. [26]utóbbi volt az egyetlen körülmény, amelyben az elsőfokú bíróság álláspontja nem volt maradéktalanul helyes: a kábítószer-kereskedelem bűntette esetén egyáltalán nem kizárt a bűnsegély, számos esetkör előfordulhat ugyanis a gyakorlatban, amikor az elkövető csak a kábítószer kereskedői magatartásokat megvalósító tetteseknek nyújt valamilyen segítséget, pl. szállítja őket az adásvétel helyszínére, vagy e célból kölcsönadja a gépjárművét, elkíséri a tettest stb., anélkül azonban, hogy ő maga szerezné meg a kábítószert, és így neki bármiféle rendelkezési joga keletkezne afelett. Az elsőfokú bíróság által is felhívott 1/2007. BJE csak annyit szögezett le, hogy a kereskedéssel elkövetett kábítószerrel visszaélésnek a kísérleti stádiuma általában kizárt, ugyanilyen megállapítást a részesség vonatkozásában nem tett. Ezt az értelmezést alátámasztja a Kúria Bfv.II.359/2019/7. számú határozata is, amely szerint a bűnsegélyt kimerítette, hogy a IV. r. terhelt 2014 őszétől 2015 áprilisáig, részben külföldön, részben Magyarországon (

1. i)részt vett a kábítószer-vásárláshoz szükséges pénzösszeg, legalább háromszori forintról euróra történő váltásában, (
2. ii)részt vett az I-II. r. terhelt kábítószer beszerzésére irányuló külföldi utazásának megszervezésében, repülőjegyek beszerzésével és rendszeres telefonkapcsolat tartásával, (iii) részt vett az I-II. r. terheltek közötti, a kábítószer folyamatos értékesítésével, behozatalával kapcsolatban felmerülő pénzügyi elszámolások intézésében. Ezen magatartások egyikének akár egyszeri tanúsítása önmagában is a bűnsegély, és ily módon a bűnösség megállapításához vezetett volna [27]együtt tehát tény, hogy a II. r. vádlott magatartása részben bűnsegélyként értékelhető, a társtettesi elkövetés ekként valóban csekélyebb nyomatékkal eshet latba. [28]bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás rendkívüli súllyal értékelendő mindkét vádlott javára, ezt a joghátránynál kiemelt szempontként volt indokolt figyelembe venni, így ebben is osztotta a másodfokú bíróság a törvényszék álláspontját. [29]elsőfokú bíróság által ekként megválasztott szabadságvesztés büntetés nemében és mértékében is maradéktalanul megfelel a büntetéskiszabási elveknek, kellően szolgálja a büntetési célokat is, egyben tökéletesen igazodik a hasonló, kábítószerre elkövetett bűncselekmények körében kialakult bírói gyakorlathoz is. Ugyanilyen következtetésre jutott a másodfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben közügyektől eltiltás kiszabásának szükségessége, és annak mértéke tekintetében is. [30]II. r. vádlott szabadságvesztésének a törvényi maximum közelében meghatározott próbaidőre történő felfüggesztésével is egyetértett az ítélőtábla. A büntetlen előéletű, nem csak az általa elkövetett bűncselekményt tekintve, de személyében is a társadalomra kevésbé veszélyes elkövető esetében alappal feltehető, hogy a büntetés egyéni megelőzési céljai a szabadságvesztés tényleges végrehajtása nélkül is megvalósíthatók. Semmilyen konkrét okot nem talált a másodfokú bíróság arra, hogy ettől az esélytől a II. r. vádlottat megfossza. [31]szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a feltételes szabadság legkorábbi idejének meghatározása törvényes volt, és a törvény kötelező rendelkezésén alapult az I. r. vádlott korábbi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztése végrehajtásának elrendelése is. [32]hibátlan indokokon alapult a vagyonelkobzás alkalmazása. Minthogy ez - néhány, a Btk.-ban kifejezetten nevesített kivételtől eltekintve - az elkövetővel szemben kiszabható intézkedés, a rendelkező részben is fel kell tüntetni azt, hogy a bíróság mely vádlott vagyonára nézve rendelte azt el. Ezt a lefoglalt pénzösszegek vonatkozásában pótolta az ítélőtábla akként, hogy a lakásban és a gépjárműben fellelt pénzt az irányadó tényállásból következően az I. r. vádlott által folytatott kábítószer-kereskedői tevékenység tekintetében fennálló törvényi vélelem folytán az I. r. vádlottól kell elvonni. [33] Összességében tehát az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kiszabott joghátránnyal minden szempontból egyetértett, a büntetéseknek sem számottevő súlyosítására, sem további mérséklésére lehetőséget nem látott, ezért a fellebbezések egyik irányban sem vezethettek eredményre. [34]I. r. vádlott által fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztésbe történő beszámítása is megfelelt a törvénynek. [35]lefoglalt tárgyakról az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen, és a jogszabályoknak is megfelelően rendelkezett. [36]alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottat érintően a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. [37]elsőfokú ítélet kihirdetése óta az I. r. vádlott által letartóztatásban töltött időt a Btk. 92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámítani rendelte. Budapest,

1. december
2. dr. Magócsi István s.k. a tanács elnöke dr. Borbás Virág Bernadett s.k. előadó bíró Barabásné dr. Birinyi Andrea s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 17.B.1354/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.147/2020/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában
5. december
6. napján jogerőre emelkedett. dr. Magócsi István s.k. a tanács elnöke