Mfv.10134/2020/6 – Kúria

(1)bekezdésének megfelelő nyilatkozatnak, ha az közvetlenül egy joghatályos munkáltatói intézkedésre vonatkozik. Ezért erre a szóbeli tájékoztatásra önálló igény megalapozottan nem alapítható. 2012. I. Tv. 15. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.134/2020/

1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke . Tánczos Rita előadó bíró é dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: felperes neve ... A felperes képviselője: Radnay és Virág Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Radnay Márta ügyvéd ... Az alperes: alperes neve ... (... jogutóda) Az alperes képviselője: Dr. Dibóczi Zsuzsanna ügyvéd ... A per tárgya: azonnali hatályú felmentés jogkövetkezményeinek alkalmazása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2020/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.1614/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.043/2020/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 159.450,felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. (százötvenkilencezer-négyszázötven) Ft Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. [1] [2] Indokolás A tényállás A felperes
5. október 3-tól állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjével pszichiáter szakorvos munkakörben. Közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató
6. február 1-jei hatállyal próbaidő alatt megszüntette. A felek
7. február 13-án újabb közalkalmazotti jogviszonyt létesítettek négy hónap próbaidő kikötésével. A felperes felett a munkáltatói jogkört dr. GZ főigazgató gyakorolta.
8. április 25-én a felperes közvetlen felettese, dr. TA arról tájékoztatta a felperest, hogy [3] [4] [5] [6] [7] [8] jogviszonya várhatóan
9. április 30-ával meg fog szűnni és kérte őt, hogy az ezzel kapcsolatos ügyintézés érdekében keresse fel a Humánpolitikai Osztályt. Közölte a felperessel, hogy amennyiben nem szeretne dolgozni a következő három munkanapon, akkor mentesíti őt a munkavégzési kötelezettsége alól. A felperes ezt követően elhagyta munkavégzési helyét, és a továbbiakban nem végzett munkát az alperesnél.
10. április 28-án elszállította bútorait munkavégzési helyéről, a Humánpolitikai Osztályt azonban nem kereste fel. A munkáltató által előkészített és a munkáltatói jogkör gyakorlója által aláírt, a közalkalmazotti jogviszonyát
11. április 30-ával megszüntető okiratot (3/A/3) nem vette át. A felperes jogi képviselője
12. május 3-án kelt levelében előadta, hogy az alperes
13. április 30-ával próbaidőre hivatkozva azonnali hatállyal szóban szüntette meg a jogviszonyát, amely nem felel meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló
14. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) előírásainak, az jogellenes, ezért kérte, hogy az esetleges jogvita elkerülése érdekében három havi illetményének megfelelő összeget 8 napon belül fizessenek meg a részére. A Humánpolitikai Osztály vezetője válaszában közölte, hogy nem jogellenes a jogviszony megszüntetés. A munkáltató
15. május 15-én a KIRA rendszerből kinyomtatott, és a munkáltatói jogkör gyakorlója által aláírt okiratot küldött a felperesnek, melynek tartalma szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a próbaidő alatt a Kjt.
16. §

(4)bekezdés 4) fa) alpontja alapján a levél kézhezvételét követő nappal megszünteti. Ezt az okiratot a felperes

1. május 18-án vette át, így az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonya
2. május 19-én szűnt meg. A KIRA rendszerből az okiratokat a munkáltató
3. május 24-vel állította ki, melyben rögzítette, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya
4. május 19-ével azonnali hatállyal a próbaidő alatt került a munkáltató által megszüntetésre. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes keresetében 5.094.503,- forint megfizetését kérte arra figyelemmel, hogy a munkáltató
5. április 25-én jogellenesen, szóban szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát. Előadta, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozat érvényességi kelléke annak írásba foglalása, ami a munka törvénykönyvéről szóló
6. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
7. §-ából és
8. §

(2)bekezdéséből következik. A munkáltató által utólag írásban közölt megszüntető nyilatkozatnak nem volt relevanciája. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát nem a közvetlen munkahelyi vezetője, hanem a munkáltatói jogkör gyakorló főigazgató szűntette meg

1. május 15-én kelt egyoldalú intézkedésével a felperes próbaideje alatt. Dr. TA csupán tájékoztatta a felperest arról, hogy jogviszonya megszüntetésre fog kerülni, ezért keresse fel a Humánpolitikai Osztályt. Ott elkészítették a munkáltatói jogkört gyakorló főigazgató által aláírt okiratokat, melyeknek keltezési időpontját igazolja az azon lévő iktatószám, amit a felperesnek át kellett volna vennie. A felperes nem jelent meg a HR osztályon, ezért került sor egy későbbi időpontban a felperes jogviszonya megszüntetésére
2. május 19-i hatállyal. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.1614/2017/
3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 79.710,- forint perköltség megfizetésére azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója döntött a felperes jogviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetéséről és arra írásban, a KIRA rendszerből kinyomtatott formanyomtatvány kitöltésével és aláírásával került sor.
4. április 30-i hatállyal kívánták a felperes közalkalmazotti jogviszonyát írásban megszüntetni, mivel azonban ezt a dokumentumot, az abban megjelölt időpontig nem sikerült kézbesíteni a felperes számára, a jogviszonyt a
5. május 15-i keltezésű, a felperes számára
6. május 18-án kézbesített okirattal szüntették meg. A felperest közvetlen munkahelyi felettese csupán tájékoztatta arról, hogy jogviszonya megszüntetésre kerül, és ennek érdekében keresse fel a HR osztályt. A jogviszony jogszerűen a próbaidő hatálya alatt írásban került megszüntetésre, így a felperes nem vált jogosulttá kártérítésre. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az 1.Mf.31.043/2020/
7. számú ítéletével az [9] elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és 39.855,- forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. Tájékoztatta a peres feleket a bizonyítási teherről, majd a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy a felperes
8. április 27-ét követően nem végzett munkát, és dr. TA
9. április 30-án szóban nem szüntette meg a felperes jogviszonyát. Ennek lehetősége nem is állt fenn, mivel ezen a napon nem találkozott a felperessel. [10] Nem fogadta el a felperesnek dr. TA szavahihetőségét megkérdőjelező állítását, figyelemmel arra a körülményre, hogy évekkel később a tanú nem emlékezhetett pontosan vissza arra, hogy mi történt, azonban arról egyértelműen nyilatkozott, hogy ő szóban nem szüntette meg a felperes jogviszonyát, csupán szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy próbaidő hatálya alatt megszüntetik jogviszonyát. Mentesítette a felperest a fennmaradó munkanapokra a munkavégzési kötelezettség alól, a munkáltatói jogkört azonban a jogviszony megszüntetése körében nem ő gyakorolta. A többi tanú is életszerű tanúvallomást tett, s a munkáltatói jogkör gyakorlója egyértelműen nyilatkozott arról, hogy ő mentette fel a felperest. [11] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperessel dr. TA
10. április 25-én beszélt a jogviszony megszüntetésről, aki ekkor mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A felperes ezt tudomásul vette, a munkavégzéssel felhagyott, bútorait elszállította, a munkáltatóját személyesen nem kereste. Utalva a Kúria Mfv.I.10.837/
11. számú határozatára tekintettel megállapította, hogy a felperes jogviszonya
12. április 25-én ráutaló magatartással szűnt meg, így nem volt relevanciája annak, hogy
13. május 15-én újabb jogviszony megszüntető okirat került kiállításra. A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és kötelezze az alperest kártérítés címén 1.857.910,- forint és ezen összeg után
14. november 15-től járó késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti az Mt.
15. §

(3)bekezdését, valamint a Pp. 206. §

(1)bekezdését, a másodfokú ítéletben említett határozat pedig irreleváns az ügy megítélése tekintetében, figyelemmel a tényállások eltérőségére. [13] Érvelése szerint az eljárt bíróságok nem tettek eleget a Pp. tényállás megállapítására és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályainak, döntéseiket nem a bizonyítási eljárásban felmerült valamennyi adat együttes mérlegelése alapján hozták meg, és elmulasztották összevetni az egyes bizonyítékokat. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a

1. április 25-én, és azt követően történt eseményeket, körülményeket. Míg a másodfokú bíróság által hivatkozott ítélet tényállása szerint az adott ügyben a munkavállaló munkaviszonya szóban sem került megszüntetésre, a perbeli esetben a felperes közvetlen munkahelyi felettese
2. április 25-én közölte a felperessel, hogy közalkalmazotti jogviszonyát április végével megszünteti és a hónap utolsó három munkanapjára felmentette a felperest a munkavégzési kötelezettség alól. A jogviszony megszüntetése tekintetében az alperes készhelyzetet teremtett, mivel a felperes bútorait a folyósára pakolta ki. Ennek megfelelően az eltérő tényállásra figyelemmel a hivatkozott eseti döntés ezen ügy elbírálása szempontjából irreleváns. Hangsúlyozta, hogy sosem tett olyan nyilatkozatot, hogy a jogviszonya megszüntetése
3. április 30-án történt volna, így az ezzel kapcsolatos ítéleti megállapítás iratellenes. [12] Érvelése szerint az eljárt bíróságok okszerűtlenűl mérlegelték dr. TA tanúvallomását amellett, hogy a tanú szavahihetősége álláspontja szerint megkérdőjelezhető figyelemmel arra, hogy állítását egy utólagosan készült feljegyzéssel kívánta alátámasztani. Az adott helyzetbe a felperes nem nyugodott bele, részéről ráutaló magatartás nem valósult meg, haladéktalanul ügyvédhez fordult. Bár a jogviszonyt megszüntető, szóban közölt felmentés jogellenes, ennek ellenére az a jogviszonyt megszünteti, ezért annak közlését követően a felperesnek nem volt munkavégzési kötelezettsége. A HR osztály
4. április 28-án, a hónap utolsó munkanapján íratta alá a munkáltatói jogkör gyakorlójával a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló okiratot, ezért a másodfokú ítélet iratellenesen tartalmazza azt, hogy a megszüntető okirat április 30-án került aláírásra. A felperesnek az okirat elkészültéről nem volt tudomása, azt nem kísérelték meg eljuttatni hozzá. [15] A másodfokú bíróság indokolatlanul kiterjesztően értelmezte a felperes együttműködési kötelezettségének elmulasztását az okirat átvételével kapcsolatban, és indokolatlanul hagyta értékelés nélkül a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének hatósági bejelentését. A munkáltató a jogviszony szóbeli megszüntetésének megfelelően
5. április 30-i hatállyal a felperes jogviszonyát teljeskörűen felszámolta, április 26-tól mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, bútorait kipakoltatta, az illetékes hatóságoknál kijelentette, számára szabadságmegváltást fizetett és május 12-ig nem kereste. Érvelése szerint az alperes nem bizonyította, hogy
6. május 3-át megelőző időszakban akarata és cselekedetei nem a jogviszony felszámolására és megszüntetésére irányultak. [14] [16] [17] [18] [19] [20] A Kúria döntése és annak jogi indokai A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Kjt.
7. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 22. §

(1)bekezdése szerint a jognyilatkozatot alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, a 22. §

(3)bekezdése szerint azonban a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) létesítését, módosítását, illetve megszüntetését eredményező jognyilatkozatokat csak írásban lehet érvényesen megtenni. Ez a perben nem volt vitatott, a felek álláspontja annyiban tért el, hogy a felperes szerint a közvetlen munkáltatói jogkört gyakorlója szóban, míg az alperes álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban, próbaidő alatt azonnali hatállyal szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A per iratanyagából megállapítható, hogy a másodfokú ítéletben foglaltakkal ellentétben a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, miszerint a jogviszonya megszüntetése

1. április 30-án történt volna. Ezzel ellentétben azt állította, hogy közvetlen felettese
2. április 25-én április 30-i hatállyal szóban szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát. Ennek megfelelően nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes
3. április 30-án beszélt-e dr. TA-val vagy sem. Ugyancsak helytelenül jutott a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokból arra a következtetésre, hogy a peres felek
4. április 25-én ráutaló magatartással szüntették meg a közöttük fennállt közalkalmazotti jogviszonyt figyelemmel arra, hogy a felperes
5. április 26-tól nem végzett munkát és április 28-án bútorait is elszállíttatta. Ezzel ellentétében dr. TA tanúvallomásában azt adta elő, hogy április utolsó keddjén elmondta a felperesnek, hogy nem fogják meghosszabbítani a szerződését, közalkalmazotti jogviszonyát megszüntetik, és ha úgy gondolja, hogy nem akar bejönni a következő három napban, akkor nem kell. A felperes nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a jogviszonya próbaidő hatálya alatti megszüntetését kívánja, illetve a munkáltató ajánlatát elfogadja, s pusztán a munkáltató mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól, így e körülményekből, illetve bútorai elszállításából okszerűen nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a jogviszony felszámolása a felperes magatartására figyelemmel a felek megegyező [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] akaratából teljesedésbe ment, így az érvénytelenség jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak (Mt.
6. §

(5)bekezdés). Bár a másodfokú bíróság a Pp. 206. §

(1)bekezdésébe ütköző módon értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, mindez nem volt kihatással az érdemi döntésre, mivel az elsőfokú bíróság felülvizsgált határozata ilyen jellegű eljárási fogyatékosságokban nem szenved. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy dr. TA, a felperes közvetlen felettese

1. április 25-én szóban tájékoztatta a felperest arról, hogy tudomása szerint jogviszonya megszüntetésre kerül, és az ezzel kapcsolatos ügyintézésre a HR osztályon kerül sor. Ezt az alperesi állítást alátámasztotta dr. TA tanúvallomása (53.M.1614/2017/
2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
3. és
4. oldal), mely során elmondta, hogy április utolsó keddjén fél kettő körül bement a felpereshez, akinek a munkaideje 2 óráig tartott és azt mondta neki, hogy úgy tudja, hogy nem fogják meghosszabbítani a szerződését. Elmondta azt is, hogy a főigazgató szüntette meg a felperes jogviszonyát, mivel dr. GZ gyakorolta a munkáltatói jogkört az orvosok felett a ... Kórházban. AN humánpolitikai ügyintéző vallomásában előadta, hogy kb. négyszer telefonált a felpernek április végén, hogy menjen be aláírni a papírjait és leszerelési kötelezettségének tegyen eleget, azonban csak egyszer tudta elérni őt. A felmentési okiratot dr. GZ, a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá. (53.M.1614/2017/
5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal) Ugyanezt erősítette meg KÉ, a Humánpolitikai Osztály vezetője is. Előadta, hogy a felperes jogviszonya megszüntetéséről dr. GZ döntött. A döntést követően kinyomtatták a KIRA rendszerből a közalkalmazotti jogviszonyt megszüntető iratot (3/A/3.), aminek közlésére azért nem került sor, mert a felperes nem jelent meg a HR Osztályon. (53.M.1614/2017/
7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
8. és
9. oldal) Dr. GZ a munkáltatói jogkör gyakorlója előadta, hogy a gazdasági vezető tájékoztatása alapján maga döntött a felperes jogviszonya megszüntetéséről, az ezzel kapcsolatban elkészített okiratot aláírta. Ezt a tény erősítette meg HI tanúvallomása is. (53.M.1614/2017/
10. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
11. oldal) Az egybehangzó tanúvallomások és a rendelkezésre álló okiratok alapján az volt megállapítható, hogy dr. TA
12. április 25-én csupán tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkáltató szándékában áll a jogviszonya megszüntetése, és ezzel kapcsolatos eljárás lefolytatása végett fel kell keresnie a Humánpolitikai Osztályt. A munkaviszony teljesítése során a felek folyamatosan, kölcsönösen együttműködnek, melynek keretében mind a munkáltató, mind a munkavállaló számos olyan bejelentést, tájékoztatást, információt ad a másik félnek, amely nem közvetlen joghatás kiváltását célozza. Az ilyen nyilatkozatok nem minősülnek az Mt.
13. §

(1)bekezdése szerinti jognyilatkozatnak, nem bírnak kötőerővel, azt a fél bármikor módosíthatja. E jognyilatkozatok körében az érvénytelenség kérdése sem vetődhet fel. A felperes közvetlen vezetője az általános magatartási követelmények között rögzített együttműködési, tájékoztatási, jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének megfelelő elvárások alapján tájékoztatta a felperest arról, hogy tudomása szerint a munkáltató nem kívánja fenntartani a jogviszonyát, és ennek rendezése érdekében fel kell vennie a kapcsolatot a Humánpolitikai Osztállyal. Mivel nem ő gyakorolta a munkáltatói jogkört a felperes felett, így nem is ő döntött a jogviszony megszüntetésről, csupán a már megszületett döntésről informálta munkatársát. Ez a tájékoztatás nem volt alkalmas arra, hogy joghatást váltson ki, nem kellett írásba foglalni és nem eredményezte a jogviszony megszüntetését, így azzal kapcsolatban nem merülhetett fel az alaki követelmények megsértése miatti jogellenesség sem. Mivel a felperes számára nem tudta kézbesíteni a munkáltató az eredetileg megjelölt időpontig, 2017. április 30-ig a jogviszonyt megszüntető okiratot, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére egy később kézbesített irattal kerül sor. Az a körülmény, hogy a megállapított tényállás egyes - nem perdöntő - bizonyítékkal nem teljes mértékben áll összhangban, nem minősül jogsértésnek, mivel a tényállás az összes bizonyíték egybevetése alapján nem tekinthető okszerűtlennek (LBMfv.I.10.488/1999; BH 2001.301.). Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet az abban foglaltaktól eltérő indokolással a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma: Nem minősül a jogviszony megszűnésével, megszűntetésével összefüggő szóbeli tájékoztatás az Mt. 15. §

(1)bekezdésének megfelelő egyoldalú jognyilatkozatnak, ha az közvetlenül egy joghatályos munkáltatói intézkedésre vonatkozik. Ezért erre a szóbeli tájékoztatásra önálló igény megalapozottan nem alapítható. (Mfv.X.10.114/2020.) [28] [29] [30] [31] Záró rész Az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét nem igazolta, így annak viseléséről a Kúriának nem kellett döntenie. A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. A Kúria a felülvizsgálati kérelme a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az ítélet ellen a további felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. ,

1. január
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztian s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő