Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.004/2020/
- A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Varga Péter Zoltánügyvéd Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: dr. Keserű Eszter ügyvéd A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.273/2018/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes, 5.M.273/2018/29., Mf.I.40.004/2020/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 53 227 (ötvenháromezerkétszázhuszonhét) forint perköltséget. Megállapítja, hogy a feljegyzett 170 300 (százhetvenezer-háromszáz) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] A tényállás A felperes
- január
- napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes alkalmazásában raktáros munkakörben. Munkáját a (település neve)-i telephelyen végezte, amely 2009 óta minőség-, munkavédelmi és egészségvédelmi szempontok miatt nem dohányzó gyár, vagyis a kollektív szerződésben rögzítetten a gyár teljes területén tilos a dohányzás. Erre a munkavállalók figyelmét az éves rendszerességgel tartott munka- és tűzvédelmi oktatásokon mindig felhívták, hangsúlyozva, hogy a dohányzás az egyik leggyakoribb tűzkeletkezési ok. A tűzvédelmi szabályok megszegését a kollektív szerződés fegyelmi vétségként említi, amely súlyos esetben azonnali felmondást vonhat maga után. (Tanú 1), a gyár minőségbiztosítási vezetője - a heti rendszerességgel tartott ellenőrzéseihez tartozó bejárás alkalmával -
- november 28-án a felperest dohányzáson érte a kiemelten tűzveszélyes faraklap tárolóban. Az általa észleltekről értesítette az alperes illetékes munkatársait. A vezetők az ügyben azonnal vizsgálatot folytattak le, ennek keretében sor került a felperes személyes meghallgatására is. A felperes ugyan tagadta a dohányzást, a munkáltató azonban egyéb adatok alapján bizonyítottnak látta azt. Erre tekintettel a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette még ezen a napon. Intézkedését lényegében két okkal indokolta, egyrészt a felperes megszegte a gyár egész területére vonatkozó dohányzási tilalmat, másrészt ezzel a magatartásával tűzveszélyt idézett elő. [3] [4] [5] [6] [7] [8] A kereset és az ellenkérelem A felperes módosított keresetében 709 692 forint 90 nap felmondási időre járó távolléti díj és 1 419 384 forint hat havi végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás jogellenes, mert annak indoka nem valós, ugyanis nem dohányzott. Állította, a munkáltató két szankcióval is sújtotta, egyrészt írásbeli figyelmeztetésben részesítette, másrészt azonnali hatállyal felmondta a munkaviszonyát azonos kötelezettségszegésre hivatkozva. Állította továbbá, hogy a munkáltató intézkedése aránytalan és okszerűtlen volt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kiemelte, a felperes egyrészt megszegte a dohányzási tilalmat, másrészt cselekménye elkövetésének helyével súlyos tűzveszély lehetőségét kockáztatta, amellyel megszegte a tűzvédelmi szabályokat. Vitatta, hogy írásbeli figyelmeztetést alkalmazott volna a felperessel szemben az esettel kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság ítélete A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
- január 9-én kelt 5.M.273/2018/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad. Bizonyítottnak, következésképpen valósnak fogadta el, hogy a felperes a tűzveszélyes faraklap tárolóban dohányzott. Rámutatott, a felperes ismerte a dohányzási tilalommal kapcsolatos előírásokat, az erre vonatkozó szabályok megszegése lényeges kötelezettségszegésnek minősül. Amiatt, hogy a felperes kiemelt tűzveszélyes osztályba tartozó helyen követte el a kötelezettségszegést, azt jelentős mértékűnek értékelte, amelyet a felperes szándékosan követett el. Nem találta bizonyítottnak, hogy a munkáltató a felperest az esettel kapcsolatban írásbeli figyelmeztetésben részesítette volna. Mindezek alapján az azonnali hatályú felmondást megalapozottnak ítélte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem A felperes - hiánypótlási felhívásra kiegészített - fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és azt kérte, hogy a másodfokú bíróság a keresetének adjon helyt. Perköltséget is igényelt. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdés a) pontjának megfelelően jelölte meg. Jogszabálysértésként a Pp. 279. §
(1)bekezdésének és a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(2)bekezdésének megsértését állította. Kiemelte, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétes módon értékelte. Megítélése szerint ugyanis nem nyert bizonyítást, hogy dohányzott, ennek következtében az sem, hogy a tűzvédelmi szabályokat megszegte, összességében tehát nem igazolódott, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós lenne. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kollektív szerződés rendelkezései alapján az alperesnek le kellett volna folytatnia a kötelezően előírt fegyelmi eljárást, ennek elmulasztásával a munkáltató megfosztotta őt a fegyelmi eljárás során igénybe vehető jogorvoslati eszközöktől, csorbítva ezzel jogosítványait. Rámutatott, a kollektív szerződés értelmében az első alkalommal dohányzáson ért munkavállaló írásbeli figyelmeztetésben részesül, és csak a második eset következménye az azonnali hatályú felmondás, ezért esetében legfeljebb írásbeli figyelmeztetés lett volna alkalmazható. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, perköltségigényt is előterjesztett. Rámutatott, eleget tett az Mt. 64. §
(2)bekezdése szerinti követelményeknek, az azonnali hatályú felmondás indoka világos, valós és okszerű. A munkáltató ugyanis az azonnali hatályú felmondást a dohányzási tilalom és - a cselekmény elkövetésének helye miatt - a tűzvédelmi szabályok megsértésére alapította, ami az elsőfokú eljárásban bizonyításra került. E kettő olyan lényeges kötelezettségszegés, amely alapot ad az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlására. Hangsúlyozta, külön fegyelmi eljárás nem indult a felperessel szemben, azonban jogai nem sérültek, a vizsgálat során meghallgatásra került és előadhatta védekezését, továbbá megfelelő jogorvoslati tájékoztatást is kapott. Állította, hogy a kollektív szerződés rendelkezéseit megfelelő módon figyelembe vette. Az ítélőtábla döntése és annak indokai [9] A felperes fellebbezése alaptalan. [10] Az elsőfokú bíróság ítélete helyes, az ítélőtábla annak indokaival is egyetért. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [11] Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, az azonnali hatályú felmondás megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, azaz annak indokai világosak, valósak és okszerűek-e. A világosság hiányára a felperes keresetében nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság helyesen a valóság és okszerűség vizsgáltára koncentrált. E tárgykörökben széleskörű bizonyítást folytatott le, meghallgatta a feleket, a bejelentett tanúkat, okiratokat értékelt, illetve helyszíni szemlét is tartott. [12] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem a Pp.
- §ában foglaltaknak megfelelően értékelte. E jogszabályi rendelkezés értelmében a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a releváns körülmények tekintetében számot adott arról, hogyan értékelte a felek tényállításait, mely nyilatkozataikat fogadta el, melyeket nem és miért. Egyenként és egymáshoz, továbbá a felek nyilatkozataihoz, illetve az okiratokhoz viszonyítottan értékelte a tanúvallomásokat, támaszkodva a helyszíni szemle tapasztalataira is. Rögzítette azt is, milyen bizonyítékokat hagyott figyelmen kívül és milyen okból. Az előbbiek alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes előadásai önmagukban és több tanú vallomásával is ellentmondók voltak, míg a tanúk vallomásai önmagukban sem és egymáshoz viszonyítva sem voltak olyan módon ellentmondók, hogy az bármelyikük szavahihetőségét megkérdőjelezte volna. A felperes ezzel ellentétes álláspontjának alátámasztására a fellebbezésében idézett, szövegkörnyezetükből kiragadott nyilatkozatok nem voltak alkalmasak. [13] Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékok alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes elkövette az azonnali hatályú felmondás indokolásában terhére rótt kötelezettségszegést. E körben ugyanis (tanú 1) tanúvallomása egyértelmű volt, a többi tanú vallomása pedig közvetetten megerősítette az előbbi tanú nyilatkozatának valóságtartalmát, atekintetben ugyanis igazolták állítását, hogy a faraklap tárolóban többször tapasztaltak dohányzásra utaló nyomot, a minőségbiztosítási vezető az észlelését követően haladéktalanul jelezte a kötelezettségszegést a további illetékeseknek, a visszanézett video pedig bizonyította számukra, hogy (tanú 1) az általa megjelölt időpontban valóban találkozott a felperessel a faraklap tárolóban. Emellett lényegében valamennyi tanú vallomása, a felek előadásai és a becsatolt okiratok bizonyították, hogy a gyár egész területén évek óta köztudottan tilos a dohányzás, illetve a faraklap tároló kiemelten tűzveszélyes területe a telephelynek. [14] Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolásában szereplő okok valósak. [15] Ugyancsak megalapozottan következtetett arra, hogy a megállapított tények okszerűen vezettek az azonnali hatályú felmondáshoz az alábbiak miatt. [16] Az, hogy az alperesnél hatályban lévő kollektív szerződés (település neve)-i gyárra vonatkozó függeléke a II. fejezet
- pontjában - egy korábbi igazgatói intézkedéssel egyezően - a gyár teljes területére dohányzási tilalmat rendel el, nem volt vitatott a felek között, de valamennyi bizonyíték ezt alá is támasztotta. Ezen előírás megsértése nyilvánvalóan kötelezettségszegést jelent. [17] Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy e kötelezettségszegés - természetéből következően csak szándékosan követhető el. [18] Helyesen értékelte a kötelezettségszegést lényegesnek és jelentős mértékűnek is figyelemmel arra, hogy az tűzveszélyt idézhet elő, és e körülményre minden évben a rendszeresen tartott munka- és tűzvédelmi oktatásokon fel is hívja a munkáltató a dolgozók figyelmét. [19] A felperes által elkövetett kötelezettségszegés tehát kimeríti azokat a feltételeket, amelyeket az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontja az azonnali hatályú felmondás egyik alkalmazási esetéhez előír. [20] Tény, hogy a kollektív szerződés előbbi függelékének fegyelmi felelősségről szóló VII. fejezet 3.
- pontja értelmében az első alkalommal dohányzáson ért munkavállaló írásbeli figyelmeztetésben részesül, a második eset következménye az azonnali hatályú felmondás. E körben azonban az ítélőtábla az alábbi két lényeges körülményre mutat rá. [21] Egyrészt, a fegyelmi felelősséget már az
- évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) sem ismerte, vétkes kötelezettségszegés esetén arra adott lehetőséget, hogy kollektív szerződés - az eljárási szabályok meghatározása mellett - a rendkívüli felmondáson kívül egyéb jogkövetkezményeket is megállapíthasson. A
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §-a szintén mellőzi a fegyelmi eljárás intézményét, továbbra is hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását teszi csak lehetővé. Az
- §
(2)bekezdés első mondata azonban azt is kimondja, hogy hátrányos jogkövetkezményként csak olyan, a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát nem sérti. A kiszabható hátrány tehát nem lehet olyan, amely a munkaviszonnyal összefüggő feltételeket véglegesen módosítja (BH1996. 668.), ebből következően a munkaviszony megszüntetésével járó jogkövetkezmény nem állapítható meg. [22] Miután az Mt. 27. §
(1)bekezdés első fordulata szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, a kollektív szerződés Mt. 56. §-ával ellentétes rendelkezése semmis. Az előbbiek jogkövetkezményeként a 29. §
(3)bekezdése előírja, hogy ha a megállapodás valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. [23] Annak ugyan nincs akadálya, hogy kollektív szerződés a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásához eljárásrendet állapítson meg és hátrányos jogkövetkezményeket határozzon meg, nem vonhat azonban értékelési körébe olyan eseteket, amelyek a munkaviszony megszüntetésével szankcionálandók. Az előbbiek miatt érvénytelen rendelkezés nem vehető figyelembe, az érvénytelenséget a bíróság az Mt. 27. §
(3)bekezdése értelmében hivatalból észleli. [24] Másrészt, a perbeli esetben nem csupán a dohányzás volt a munkáltatói intézkedés alapja, hanem e magatartás körülménye is, nevezetesen, hogy kiemelten tűzveszélyes helyen történt. Ez pedig értelemszerűen súlyosabb megítélés alá esik, mint az egyéb helyen elkövetett azonos kötelezettségszegés. E körülmény még érvényes kollektív szerződési rendelkezés mellett is lehetőséget teremt a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozó kollektív szerződésbeli rendelkezések mellőzésére (BH
- 31.). [25] Az előbbiekből két következtetés vonható le: az egyik, hogy a perbeli esetben nem volt jogsértő a „fegyelmi eljárás" lefolytatásának mellőzése, a másik, hogy az azonnali hatályú felmondás megalapozott volt. [26] Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes jogai az eljárás során nem sérültek, a vizsgálat során ugyanis meghallgatásra került, előadhatta védekezését. Ennél több jogosultságot az Mt.
- §a és a kollektív szerződés azonnali hatályú felmondásra vonatkozó
- pontja sem biztosít a munkavállaló számára. [27] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp.
- §
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás nem sértette az Mt. 64. §
(2)bekezdését, az elsőfokú bíróság eljárása pedig a bizonyítékok értékelése kapcsán megfelelt a Pp. 279. §
(1)bekezdésének, azaz a felperes által felhozott jogszabálysértések nem valósultak meg. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [28] A felperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes fellebbezési eljárással kapcsolatos perköltségét megtéríteni. Ennek összegét az ítélőtábla a Pp. 82. §
(3)bekezdése alapján az alperes által előterjesztett felszámítás alapulvételével, de attól eltérően határozta meg az alábbiakra figyelemmel. A Pp. 81. §
(2)bekezdése szerint a bíróság által az eljárást befejező határozatban meghatározható költség az annak összegét szabályozó jogszabályi rendelkezésre utalással is felszámítható. Az alperes a felszámításnak ezt a módját választva a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §
(2)bekezdésének a) pontjára utalva 106 453 forint másodfokú perköltséget számított fel. Az előbbi rendelkezés értelmében a felszámítható ügyvédi munkadíj az elsőfokú eljárásban 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 Ft, a R.
(5)bekezdése szerint azonban a másodfokú eljárásban ennek az összegnek az 50%-a. A jelen esetben a pertárgyérték 2 129 076 forint volt, ennek 2,5 %-a, azaz 53 227 forint állapítható meg az alperesnek megtérítendő ügyvédi munkadíj címén. Az alperes utalt ugyan fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy jogi képviselője áfa fizetésére köteles, az áfa összegét azonban a költségjegyzékben nem tüntette fel, és az R. áfa felszámítására utaló 4/A. §
(1)bekezdését sem jelölte meg abban, ennek hiányában viszont az ítélőtábla az áfa megtérítéséről nem rendelkezhetett, a Pp. 82. §
(3)bekezdése szerint ugyanis a felszámítani elmulasztott költséget a fél javára nem lehet figyelembe venni. [29] Az ügy tárgyi költségfeljegyzési jogos volta miatt csupán feljegyzett, de le nem rótt eljárási illeték összege - a 2 129 076 forint pertárgyértékből kiindulva - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján 170 300 forint. [30] A pervesztes felperes munkavállalói költségmentességre való jogosultsága miatt az eljárási illeték a Pp. 83. §
(1)bekezdése és 102. §
(6)bekezdése alapján marad az állam terhén. Szeged,
- július
- Dr. Szeghő Katalin s.k. a tanács elnöke Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. előadó bíró táblabíró