← Magyarország

Mf.31197/2020/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.197/2020/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Denes Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Denes Edina ügyvéd) által képviselt felperes (cím) felperesnek - a Dr. Varga Antal Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Varga Antal ügyvéd) által képviselt alperes (cím) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei tárgyában indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 22.M.70.061/2020/
  2. számú ítéletével szemben a felperes által
  3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 1.310 (egyezer-háromszáztíz) forint tanúdíjat az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. A 64.450 (hatvannégyezer négyszázötven) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az általa megállapított tényállás [1] A Budapest Környéki Törvényszék a
  4. május
  5. napján hozott 22.M.70.061/2020/
  6. számú ítéletével a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kártérítés címén 252.928 forint és a késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
  7. február
  8. napjától állt munkaviszonyban az alperessel gyógyszerész munkakörben. Munkáját az alperes ... székhelyén lévő ...-ban végezte.
  9. január 1-jétől havi 270.000 forint volt a munkabére. Az alperes a
  10. augusztus
  11. napján közölt felmondással 30 nap felmondási idővel,
  12. szeptember
  13. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ezt követően a felperes a
  14. október
  15. és
  16. január
  17. közötti időszakra 382.500 forint álláskeresési járadékban részesült. A felperes
  18. szeptember
  19. és
  20. január
  21. között egy alkalommal személyesen érdeklődött gyógyszerész álláslehetőség iránt ...on, a ...-ban.
  22. január 2-án megküldte az önéletrajzát a ... felületen meghirdetett álláshirdetésére ...-n az ...-i gyógyszertárban gyógyszerész munkakörre. Ezt követően a felperes
  23. február 5-én további három meghirdetett álláshelyre pályázott, majd
  24. március 12-én gyógyszerész munkakörben új munkaviszonyt létesített, amelyben a munkabére meghaladta az alperesnél elért jövedelmét. [3] A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva keresetet terjesztett elő. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a
  25. szeptember 25-én kelt 8.Mf.21.314/2018/
  26. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A másodfokú bíróság a jogellenesség jogkövetkezményei vizsgálata érdekében az eljárás folytatására utasította az elsőfokú bíróságot. [4] Az elsőfokú bíróság a módosított kereseti kérelem alapján a munka törvénykönyvéről szóló
  27. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  28. §

(1)-
(2)bekezdése, 169. §
(1)bekezdése, 167. §
(2)bekezdése és 172. §
(1)bekezdése alapján vizsgálta a felperes kártérítés címén előterjesztett elmaradt jövedelemmel összefüggő igényét. A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 6/
  1. (XI. 28.) KMK vélemény
  2. pontjára hivatkozva kifejtette, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkáltatónak kell bizonyítani, a munkavállaló nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. [5] Az elsőfokú bíróság az alperes ezzel összefüggő hivatkozása alapján azt vizsgálta, hogy a felperes az alperesnél fennállt munkaviszonya megszűnése, azaz
  3. szeptember
  4. napja és az új munkaviszonya létesítése, azaz
  5. március
  6. napja közötti időszakban eleget tett-e a kárenyhítési kötelezettségének. Érvelése szerint a munkavállalótól elvárható magatartás meghatározása során a bíróságnak abból kell kiindulnia, hogy az adott helyzetben - figyelemmel a munkavállaló életkorára, egészségi állapotára, családi és lakóhelyi körülményeire - mi tekinthető aktív és valós elhelyezkedési szándékot tükröző magatartásnak. [6] Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel értékelte a felperes álláskereséssel összefüggő eljárását. Megállapította, hogy az általa is ismert és figyelemmel kísért ... oldal adatai szerint
  7. szeptember és november időszakában számos gyógyszerész állást hirdettek Budapesten, illetve Pest megyében a felperes lakóhelyéhez közelebb eső budapesti kerületekben, illetve településeken. A
  8. január 11-i hirdetési adatok alapján is megállapítható volt, hogy ebben a hónapban is több mint 30 gyógyszerész állásajánlat volt közzétéve Budapest, illetve Pest megye területén. A professional.hu portálon
  9. január 11-én a ... keresett gyógyszerész munkakörbe budapesti munkavégzéssel munkavállalót, de emellett számos más gyógyszerész végzettséghez kötött álláshirdetés volt ezen a portálon is. [7] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság utalva a felperes által becsatolt e-mailek és a perben beszerzett egyéb nyilatkozatokra azt a következtetést vonta le, hogy
  10. szeptember 2-át követően a felperes egy alkalommal személyesen felkereste egy korábbi munkahelyét a ...-t ...on, azonban a többi gyógyszertár felkeresésére vonatkozó állítása nem nyert bizonyítást. Az ... Zrt.
  11. szeptember 8-ig valóban nyilvántartotta a felperest a karrier portál rendszerében, azonban a felperes erre a munkaviszonya megszüntetését megelőzően regisztrált. Nem merült fel olyan adat, ami szerint az alperesi felmondást követően aktívan érdeklődött volna álláslehetőségek iránt. A ... Kft. fejvadász cég perbeli nyilatkozata szintén nem támasztotta alá a felperes aktív álláskeresési tevékenységét. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a felperes a munkaviszonya megszüntetését követő 4 hónap elteltével küldte el az első álláspályázatát a ... ...-i gyógyszertár álláshirdetésére. Ezt követően legközelebb
  12. február 5-én jelentkezett további három állásra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint fokozottan elvárható volt a felperestől, hogy az álláskeresőként történő regisztráción túl nagyobb aktivitással keressen új munkahelyet, mivel hivatkozása szerint ő volt az egyedüli családfenntartó ebben az időszakban. Ennek ellenére első alkalommal
  13. január 2-án küldte el az önéletrajzát egy ... állásra. Azt megelőzően azonban nem is hozta magát olyan helyzetbe, hogy állásinterjúra behívják. [8] [9] Az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy az alperes a perben becsatolt állásportálok adataiból kifejezetten a budapesti és Pest megyei hirdetéseket jelölte meg. Ugyanakkor ennek jelentőségét maga a felperes tette kétségessé, mivel a perben tartott első tárgyaláson azt adta elő, hogy az új álláslehetőségek tekintetében országos viszonylatban gondolkodott, majd
  14. március 12-én a korábbi lakóhelyétől távol, ...ban helyezkedett el. Perbeli nyilatkozatában a szülei érdi vállalkozásában történő elhelyezkedése akadályaként sem a távolságot jelölte meg. [10] A felperestől elvárható lett volna, hogy a lakóhelyéhez viszonylag közelebb eső, 40-60 perc közlekedéssel elérhető állásokra jelentkezzen. Az alperes által, a perben hivatkozott valamennyi álláslehetőség gyógyszerész munkakörre vonatkozott, azok megpályázása esetén a felperesnek nem kellett volna elköltöznie a családjától. A megjelölt álláshirdetések nem a végzettségét alulmúló, vagy a családi körülményeivel össze nem egyeztethető állásokat tartalmaztak, ezért nem eredményezett volna aránytalan sérelmet azok elfogadása. Ugyanakkor rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az álláslehetőségek elfogadását mindenképpen megelőzi az aktív, folyamatos álláskeresés. Mindezek alapján azt állapította meg, a felperes
  15. szeptember
  16. és
  17. február
  18. között nem keresett aktívan és folyamatosan állást, vagyis a kárenyhítésre irányuló kötelezettségének nem tett eleget. Ezért az Mt.
  19. §
(2)bekezdése alapján ezt az időszakot az elmaradt jövedelem számításakor a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása okán figyelmen kívül hagyta. [11] A KSH adatai szerint a meghirdetett álláslehetőségek az alperesnél elért jövedelmet jelentősen meghaladó összegeket tartalmaztak. A felperes az új munkaviszonyában is magasabb jövedelemre tett szert, mint amit az alperesnél elért. Mindebből levonható volt az a következtetés, amennyiben a felperes korábban megpróbált volna elhelyezkedni valamely, a hivatkozott állásportálokon meghirdetett állások valamelyikében, nagy valószínűséggel megkereshette volna legalább azt az összegű jövedelmet, amit az alperesnél megkeresett. [12] Tekintettel arra, hogy
  1. február 5-én a felperes igazoltan három álláshelyre jelentkezett az önéletrajza benyújtásával, ettől az időponttól eleget tett a kárenyhítési kötelezettségének, ezért
  2. március 11-ig megillette az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés. Az álláskeresési járadékot nem kellett levonni, mert az eltérő időszakra vonatkozott. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes által igényelt 1.058.575 forint helyett, 252.928 forint tekintetében találta alaposnak a keresetet. A felperes fellebbezése [13] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a keresetnek helyt adó érdemi döntés meghozatalát kérte. [14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem helytállóan értékelte, ezért megalapozatlan és jogszabálysértő döntést hozott. Az alperes állításával szemben bizonyította, hogy a munkaügyi központban történt regisztráción túl nyolc gyógyszertárat és egy fejvadász céget keresett fel új munkaviszony létesítése érdekében. Az ... Zrt. állásportálján sikeresen regisztrált, amit a perben becsatolt igazolás is alátámasztott. A nyilvántartása aktívnak minősült, ez alapján felkeresték volna, amennyiben van a képzettségének megfelelő állás. Csupán az adatvédelmi szabályok miatt nem szerepelt a per időtartama alatt az ... Zrt. adatbázisában. Az alperes által kibocsátott felmondást követően nem volt szükség megújítani a regisztrációt, mivel az folyamatos volt, ezért számíthatott arra, hogy onnan is érkezik állásajánlat. Ezt a tényt az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. [15] A ... Gyógyszertár a lakóhelyéhez legközelebb esett,
  3. szeptemberében és októberében telefonon kereste fel őket, azonban azt a tájékoztatást kapta, hogy nem volt betöltetlen gyógyszerészi állás. A gyógyszertár vezető gyógyszerészének nyilatkozata mindezt alátámasztotta. A ... Gyógyszertár vezetőjének, dr. T.L.-nak az írásbeli nyilatkozata szintén alátámasztotta, hogy náluk is érdeklődött, azonban ott sem volt betöltetlen gyógyszerészi állás. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy
  4. január 2-án egy ... állásra is benyújtotta az önéletrajzát, amelyre nem érkezett válasz. Ezt követően
  5. február 5-én a ... Zrt. Gyógyszertárnak is elküldte az életrajzát, azonban innen sem kapott választ. Az ... Gyógyszertárban személyesen járt, azonban ők sem tudtak foglalkoztatásra irányuló ajánlatot tenni. Az ... Gödön, amelynek
  6. február 5-én küldte el az álláspályázatát, szintén nem válaszolt a megkeresésre. A ... hálózat által üzemeltetett gyógyszertárba is benyújtotta a pályázatát, de onnan sem kapott választ. A ... Kft. fejvadász céghez a felmondást megelőzően juttatta el az önéletrajzát, hasonlóan az ... Zrt.-hez. [16] Az alperes nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Válogatás nélkül csatolta az álláskeresési portálok ajánlatait, amelyek közül több állásajánlat nem is volt megfelelő alapvetően a földrajzi elhelyezkedés miatt. Az alperes a perben egyáltalán nem nyilatkozott arra, hogy az egyes álláslehetőségek kapcsán mi lett volna az elérhető jövedelem, indítványára a gyógyszertárak és a fejvadász cég megkeresésére nem került sor. Az elsőfokú bíróság nem a megfelelő jelentőséget tulajdonította annak sem, hogy a munkaügyi központban regisztráltatta magát. Álláskeresési járadékra ugyanis csak abban az esetben volt jogosult, amennyiben vállalta, hogy állás kiközvetítése esetén azt elfogadja. [17] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy csupán
  7. február
  8. napjától keresett aktívan állást, a bizonyítékok ennek az ellenkezőjét támasztották alá. A bírói gyakorlat, mint általában elvárható magatartást értékeli, amennyiben a munkavállaló az álláskeresési járadékot igénybe veszi, hiszen annak feltétele, hogy az álláskereső az állami foglalkoztatási szervvel együttműködjön az elhelyezkedése érdekében. Ehhez képest már az elvárhatónál több, amennyiben aktívan is megpróbál állást keresni. Tévesen értékelte az elsőfokú bíróság azt a körülményt is, hogy miért nem helyezkedett el a szülei érdi vállalkozásánál. Erre nem a távolság, hanem a vállalkozás pénzügyi helyzete miatt nem volt lehetőség. [18] A Kúria Mfv.I.10.036/
  9. számú határozatára hivatkozva kifejtette, a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége nem korlátlan. Az elvárható magatartás értékelésekor figyelembe kell venni a lakóhelyet, a végzettséget, a családi körülményeket. Kisgyermekes családapaként, nem volt elvárható, hogy a családjától távoli, akár napi 2-3 órás utazással vállaljon munkát. Ezért a lakóhelyétől legfeljebb 40 km-re lévő munkahelyek lettek volna figyelembe vehetők. Szintén nem volt elvárható, hogy a korábbitól jóval alacsonyabb jövedelemért helyezkedjen el. Az alperes fellebbezési ellenkérelme [19] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte kifejtve, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a megfelelő jogszabályok alkalmazásával és azok helyes értelmezésével, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével érdemben megalapozott, jogszerű döntést hozott. [20] Perbeli állítását okiratokkal igazolta, mely szerint a felperes nem tett teljes mértékben eleget a kárenyhítési kötelezettségének, mert nem keresett aktívan állást.
  10. szeptember 3-át követően több mint egy hónappal regisztrált a munkaügyi központban álláskeresőként. Ugyanakkor önmagában az álláskeresőként történő regisztráció nem meríti ki a kárenyhítési kötelezettséget, mert a munkavállaló személyes körülményeitől függően elvárható, hogy emellett aktívan is állást keressen. [21] Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a bizonyítékokat az ... ... Zrt. nyilvántartásával kapcsolatban is. A bírósághoz eljuttatott nyilatkozatuk szerint a felperes
  11. szeptember 8-ig valóban szerepelt a karrier portál rendszerükben, azonban nem merült fel adat arra, hogy érdeklődött az aktuális álláslehetőségekről és a személyes adatlapján régóta nem történt aktivitás. Önmagában az alperesi felmondást megelőző regisztráció - egyéb tevékenység hiányában - nem minősülhetett aktív álláskeresésnek. A ... Kft. fejvadász cég a perbeli megkeresésre adott válaszában még azt sem igazolta, hogy a felperes valóban szerepelt az adatbázisukban. [22] A felperes a személyesen és telefonon történt álláskeresést csupán egyetlen patika vonatkozásában bizonyította, bár az így végrehajtott álláskeresés egyébként sem tekinthető komoly szándékúnak. A felperes először
  12. február 5-én a perben tartott első tárgyalást megelőzően küldött önéletrajzot, a ... ...-i gyógyszertár álláshirdetésére. Ezt megelőzően azonban bizonyítottan aktívan nem keresett állást. Ezt követően
  13. február 5-én 3 állásajánlatra jelentkezett, amely már valóban aktív álláskeresésnek minősült. Az ezt megelőző időszakok tekintetében azonban a felperes kezdeményezései nem tükröztek valós álláskeresési szándékot. [23] Az alperes előadta, az általa becsatolt állásportálok adatai közül kifejezetten a budapesti és Pest megyei álláshirdetéseket jelölte meg. A felperes
  14. március 12-én ...ban helyezkedett el, amiből az következett, hogy perbeli hivatkozásával ellentétben hosszabb távon a lakóhelyétől távolabbi munkahelyet is elfogadhatónak talált. Tévesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy a megkereshető jövedelmet nem jelölte meg, mivel azt adta elő, az alperesnél elért jövedelmet máshol is megkereshette volna. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [24] A felperes fellebbezése nem alapos. [25] Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat a logika szabályaival összhangban értékelte, a tényállást helyesen állapította meg és helytálló következtetések levonásával érdemben helyes döntést hozott. [26] Az elsőfokú bíróság az ítéletét valamennyi releváns bizonyíték számbavételével és kellően részletes értékelésével indokolta. A másodfokú bíróság teljeskörűen osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a bizonyítékok alapján megállapított tényállás és az abból levont jogi következtetések tekintetében, ezért mellőzte azok megismétlését. [27] A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltak alapján a következőket emeli ki. A felperes a fellebbezésben tévesen értelmezte a Kúria Mfv.I.10.036/
  15. számú döntésében (BH2020.119) foglaltakat a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség vizsgálatát illetően és alaptalanul állította a bizonyítékok hiányos, illetve téves értékelését. A Kúria határozata szerint a jogszabály helyes értelmezése alapján értékelni kell a munkavállaló életkorát, egészségi állapotát, családi és lakóhelyi körülményeit. Az eset összes körülményét mérlegelni kell és az adott ügyre vonatkozó tények vizsgálatával kell állást foglalni abban, hogy az objektív kártérítési felelősséggel tartozó, de a kár megtérítése alól mentesülni kívánó munkáltató eredményesen bizonyította-e az állítását. A Kúria azt is kifejtette, a munkavállaló abban az esetben tesz aktívan eleget a kárenyhítési kötelezettségének, amennyiben a jogellenesen megszüntetett jogviszonyában betöltött munkakörének megfelelő állást keres. A Kúria azt állapította meg az érintett ügyben, hogy a projektmanager munkakört betöltő felperes számos munkahelyre jelentkezett, ahol alapvetően a korábbival azonos szintű munkahelyekre pályázott, de voltak közöttük alacsonyabb presztízsű munkakörök is. [28] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a felperes életkorára, végzettségére, lakóhelyére és családi körülményeire is figyelemmel önmagában az álláskeresési járadék igénybevételét nem lehetett aktív álláskeresésnek tekinteni. A felperes szakmájában a perbeli időszakban sok állásajánlat volt meghirdetve, ezek közül számos a felperes lakóhelyéhez közeli régióban Pest megyében, illetve a számára elérhető közelségben lévő budapesti kerületekben. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes országos viszonylatban hivatkozott az álláshirdetésekre, mivel a perben becsatolt listán az alperes kifejezetten a Pest megyei és a budapesti álláshirdetéseket jelölte meg (2.M.705/2016/
  16. számú iratok) és az elsőfokú bíróság is ezek alapján vonta le a következtetéseit. [29] Az elsőfokú bíróság a felperes személyi, családi körülményeire tekintettel helytállóan állapította meg, hogy esetében aktívabb álláskeresés volt elvárható, a perben bizonyított álláskeresési próbálkozások nem tették lehetővé az aktív álláskeresés megállapítását. Az elsőfokú bíróság a ... Kft. fejvadász cégnél, illetőleg az ... Zrt. karrier portálján történt regisztrációval kapcsolatban helyesen állapította meg a tényeket, mivel aktív álláskeresésre, az alperesi felmondást követő aktivitásra vonatkozó bizonyíték nem merült fel. Helytállóan értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy kizárólag egyetlen patika esetében volt bizonyított a személyes érdeklődés állás iránt, mivel csak dr. T.L. nyilatkozott arra, hogy a felperes
  17. őszén érdeklődött állás iránt. Az egyéb felperesi állítások azonban nem voltak bizonyítottak. Az elsőfokú bíróság megfelelő jelentőséget tulajdonított annak is, hogy
  18. január 2-án a ... gyógyszerészi állásre benyújtott jelentkezés nem minősült aktív álláskeresésnek, a meghirdetett állások jelentős számára figyelemmel. [30] Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a földrajzi elhelyezkedésből adódó nehézségekkel összefüggő hivatkozás ellenére a felperes
  19. március 12-től a lakóhelyétől távol, egy ...-i gyógyszertárban helyezkedett el. A szülei vállalkozásánál történő elhelyezkedés akadályát is megfelelően tartalmazta az elsőfokú ítélet indokolása. [31] A felperes részéről az álláskeresést illetően komolyabb aktivitás a
  20. február 5-ét követő időszakban volt bizonyított, ezért megalapozott volt az a következtetés, hogy csak ezen időponttól az elhelyezkedésig terjedő időszakban tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. [32] Az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a megszerezhető jövedelemmel kapcsolatos alperesi hivatkozásokat is. Megjegyzendő a felperes egyetlen olyan konkrét álláshirdetést sem nevezett meg, amely az alperesnél elért jövedelemhez képest alacsonyabb összeget, vagy számára aránytalan sérelemmel járó munkavégzési feltételeket tartalmazott. [33] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló
  21. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  22. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet - helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. [34] A másodfokú bíróság ítéletében pótolta a 31.M.705/2017/
  1. számú jogerős végzésben megállapított tanúdíj viselésére vonatkozó rendelkezést a Pp. 77.§-a alapján, mivel azt a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság elmulasztotta. A 6/
  2. (VI. 26.) IM rendelet (továbbiakban: IM rendelet) 13-
  3. §-a értelmében a tanú díját az állam viseli. Záró rendelkezések [35] A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban pernyertes alperest megillető perköltség megfizetéséről a Pp. 77-
  4. §-ai és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  5. (VIII. 22.) IM rendelet
  6. §
(5)bekezdése alapján határozott. Ennek során figyelembe vette, a fellebbezés elbírálására tárgyaláson kívül került sor és a fellebbezett pertárgyérték az elsőfokú ítéletben megítélt összegre figyelemmel a Pp. 24.§
(1)bekezdése alapján 805.647 forint volt. [36] A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, erre tekintettel a pervesztessége okán őt terhelő - az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény 46.§
(1)bekezdése alapján számított fellebbezési illetéket az állam viseli az IM rendelet 13-14. §-a értelmében. [37] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. december
  2. . Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró dr. Asbóth Balázs s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.