Pf.20717/2020/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdésében, a VI. cikk

(3)és

(4)bekezdésében, az Infotv. 26. §

(1),

(2)és

(3)bekezdésében,

1. § 5.,
2. és
3. pontjában,
4. §

(1),

(2)és

(6)bekezdésében, 30. §

(5)bekezdésében, az Állami Számvevőszékről szóló

1. évi LXVI. törvény (Ásztv.)
2. §

(5)bekezdésében, a 8/

1. (IV. 6.) AB határozatban foglaltakat. [3] Rámutatott arra, hogy az Alaptörvény rendelkezéseiben a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó minden adatot közérdekű adattá minősített, az a nyilvánosságot, az átláthatóságot tette fő szabállyá. [4] Amennyiben a kiadni kért adat az Infotv. szerinti definíciók tartalmának megfeleltethető, kiadása csak az Infotv.-ben foglalt valamely feltétel fennállása esetén tagadható meg. Nincs jelentősége annak a körülménynek sem, hogy az igénylő milyen célból tart igényt a közérdekű adat megismerésére (BH2015.190.). A per érdemi elbírálása szempontjából ezért nem volt jelentősége annak, hogy az adatok kitől származnak, megvannak-e a felperesnél, illetve, ha megvoltak, most miért nincsenek meg. [5] A perben az alperes elismerte, hogy a kért adatok vonatkozásában adatkezelőnek minősül és a kért adatok a birtokában vannak. Hivatkozott ugyanakkor a megtagadásra alapot adó ok fennállására. [6] Az Alaptörvény a közpénzekkel és a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás átláthatóságának semmilyen korlátját nem állítja fel. Ugyanakkor az Infotv.
2. §

(1)bekezdése biztosítja a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerését, de már rögzíti, hogy erre a törvényben foglalt kivételekkel kerülhet sor. Ilyen kivétel pl. az Infotv.

1. §-ában felsorolt valamely körülmény fennállása, de a megalapozottan felszámított költségtérítés megfizetésének elmaradása is. [7] Az alperesi védekezés alapján kizárólag azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy az alperes által hivatkozott - az Infotv.
2. §-ának rendelkezései között nem nevesített - megtagadási ok helytálló, elfogadható-e. Az alperes által hivatkozott Ász tv.
3. §

(5)bekezdésének rendelkezése szerint az ellenőrzés során az ellenőrzött szervezetről, vagy annak dolgozójáról, tisztségviselőjéről megszerzett információk a jelentés, az e törvény 5. §

(13)bekezdése szerinti elemzés és tanulmány készítésén kívül nem használhatók fel más célra. Az számvevő a tudomására jutott minősített adatot, vagy egyéb törvény által védett titkot köteles megőrizni, azt külön felhatalmazás nélkül harmadik személynek nem adhatja át és feladatkörén kívül nem használhatja fel. [8] Az alperes helytállóan hivatkozott a Kúria gyakorlatára, miszerint a közérdekű adat kiadásának korlátja lehet speciális jogszabályban rögzített kizáró ok, jelen esetben azonban a hivatkozott jogszabályhely nem ilyen, az adatkiadást kifejezetten kizáró rendelkezés, az csupán az ellenőrzött jogait - illetve annak hiányát - rögzíti a vizsgálati eljárás során. [9] Az alperes védekezése alapjául felhozott alkotmánybírósági határozatok az ügyben nem tekinthetők iránymutatónak, annak ellenére, hogy azok alperes által kiemelt bekezdései az ő álláspontját látszanak alátámasztani. [10]ánymutató lehet ugyanakkor a 8/

1. (IV. 6.) AB határozat, amely az alpereshez hasonló jogállású szervet, az MNB-t érintően született, amely szerv működési kereteit - az alpereshez hasonlóan - az Alaptörvény és egyéb speciális jogszabály jelöli ki. [11] Ezen határozatban és a Kúria Pfv.IV.22.334/2017/
2. számú ítéletében foglaltak alapján arra mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az alperes más szervezetekhez hasonlóan speciális eljárási rend szerint működik, a működésére vonatkozó jogszabály azonban nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely az alperest az Infotv. hatálya alól kivenné, vagy az adatkiadás megtagadását kifejezetten lehetővé tenné. [12] A
3. §

(1)bekezdése szerinti adatkiadási kötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adat hol keletkezett, úgyszintén nincs jelentősége, hogy ki a kérelmező, a „bárki" fogalmát a törvény semmilyen vonatkozásban nem szűkíti, így nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a felperes a „bárki" fogalma alól kivehető lenne. [13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az eljárás az Itv. 57. §

(1)bekezdés o) pontja alapján illetékmentes. [14] A Pp. 83. §

(1)bekezdésében és 101. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. [15] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. [16] A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. §

(3)bekezdés c) pontjába jelölte meg. [17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Állami Számvevőszékről szóló

1. évi LXVI. törvény (Ásztv.)
2. §-át, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
3. évi CXII. törvény (Infotv.)
4. §-át. [18] Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a Kúria gyakorlata alapján speciális jogszabályban rögzített kizáró ok a közérdekű adat kiadás korlátja lehet, azonban tévedett abban, hogy az Ász tv.
5. §

(5)bekezdése nem ilyen, adatkiadást kifejezetten kizáró rendelkezés, csupán az ellenőrzött jogait - annak hiányát - rögzíti a vizsgálati eljárás során. [19] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez azért van így, mert az Alkotmánybíróság 8/

1. (IV. 6.) AB határozatából következően nincs jelentősége az Állami Számvevőszék speciális szervezeti jellegének, azaz annak, hogy tevékenységére speciális, egyéb jogszabályok is vonatkoznak, továbbá a Kúria Pfv.IV.22.334/2017/
2. számú határozat alapján a speciális szervezeti jogállás nem jelenti azt, hogy az Állami Számvevőszékre ne vonatkoznának az Infotv. szabályai. Az elsőfokú bíróság szerint továbbá az Állami Számvevőszék működésére vonatkozó jogszabály nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely az Infotv. hatálya alól kivenné, az adatkiadás megtagadását kifejezetten lehetővé tenné. [20] Védekezése során egyetlen alkalommal sem állította, hogy az Állami Számvevőszékre az Infotv. hatálya nem terjed ki. Hivatkozott ugyanakkor arra is, hogy a Kúria Pfv.IV.20.941/2018/
3. számú ítélete értelmében a jelen ügyben az Infotv. szabályait az Ász tv.
4. §-ával összhangban kell értelmezni. Az Infotv. és más közérdekű adatokkal kapcsolatos törvényi szabályozás egymásra vetített értelmezése kapcsán irányadó bírói gyakorlat szerint a közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatot az adatkezelő csak abban az esetben köteles kiadni, ha a kért adat ténylegesen a birtokában van, továbbá a kiadást törvényi felhatalmazáson alapuló másik speciális jogszabály nem zárja ki. E kúriai határozat szerint, amennyiben más jogszabályhely érdemben felsorolja, hogy kinek és milyen felhatalmazás alapján adható ki az adott adat, abból okszerűen következik, hogy másoknak nincs alanyi joga ezen adatok igénylésére még közérdekű adatigénylés formájában sem. Erre tekintettel nincs jelentősége az Alkotmánybíróság elsőfokú bíróság által felhívott 8/
5. (IV. 6.) AB határozatának, továbbá a Kúria Pfv.IV.22.334/2017/
6. számú határozatának sem. [21] A 8/
7. (IV. 6.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy amennyiben az állam tulajdonában álló Magyar Nemzeti Bank gazdasági társaságot, vagy alapítványt hoz létre, akkor az alapítás során nyújtott vagyoni hozzájárulás, illetve az alapítványnak juttatott, a működéshez szükséges vagyon forrása szükségképpen közpénz, ezért az erre vonatkozó adatok közérdekűek. Ezen kívül az Alkotmánybíróságnak az ezen közérdekű adatok megismerése kapcsán az Infotv.
8. §

(2)bekezdésére alapító korlátozó törvényi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról kellett döntenie. A Kúria Pfv.IV.22.334/2017/

1. számú határozatában pedig azt értékelte, hogy az ún. TAO támogatás közpénznek minősül, ezért az erre vonatkozó adatok közérdekű adatnak minősülnek, közvetlenül az Alaptörvény rendelkezései alapján, ugyanakkor adott esetben lehetséges a következetes gyakorlat szerint mérlegelést folytatni az érintettek bizonyos személyiségi jogai kapcsán (banktitok, üzleti titok). E két határozatnak pedig nincs köze a jelen ügyhöz, a jelen perben nem volt kérdéses a kiadni kért adatok közérdekű jellege, valamint az sem, hogy az Ász tv.
2. §

(5)bekezdése nem az Infotv. 27. §

(2)bekezdése alapján korlátozza az adatkiadást, továbbá az adatkiadás megtagadását érdekmérlegelési körülményre sem alapította. [22] Az elsőfokú bíróságnak a Kúria Pfv.IV.20.941/2018/4. számú határozata alapján azt kellett volna figyelembe vennie, hogy az Ász tv. 27. §

(5)bekezdésének szövegéből pontosan megállapítható, hogy a felperes által igényelt adatok az Állami Számvevőszék ellenőrzési eljárása során a jelentés, az Ásztv. 5. §

(13)bekezdése szerinti elemzés és tanulmány készítésén kívül nem használható fel más célra. Ebből a rendelkezésből nyelvtani és rendszertani értelmezés szerint az következik, hogy az igényelt adatokat - ide nem értve a személyes, az egészségügyi és a bűnügyi személyes adatokat kizárólagosan az ellenőrzési jelentés és a feladatkörében elkészített elemzésekhez és tanulmányokhoz használja fel, azaz külső fél részére nem adja át. Ez a törvényi rendelkezés a Kúria Pfv.IV.20.941/2018/

1. számú eseti döntésében megfogalmazott elvi tartalom szerint magában foglalja azt is, hogy ezek az adatok közérdekű adatként sem ismerhetők meg. A Kúria határozatának {18} bekezdése alapján nem kétséges ugyanis, hogy ha más jogszabályhely érdemben felsorolja, hogy kinek és milyen felhatalmazás alapján adható ki az adott adat, abból az következik, hogy másnak nincs alanyi joga ezen adatok igénylésére, még közérdekű adatigénylés formájában sem. Ezt az értelmezést a Kúria eseti döntését megerősítő 3319/
2. (VII. 24.) AB végzés is alátámasztotta, amely a Kúria határozat ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. [23] Az elsőfokú bíróság egyáltalán nem értékelte az írásbeli ellenkérelmében előadott és a felperes által is elismert körülményt, hogy a felperes a kiadni kért adatokkal teljes terjedelmében rendelkezik, hiszen azokat saját maga nyújtotta be az ellenőrzési eljárás során az Állami Számvevőszék részére, így azokat nyilvánvalóan ismernie kell, ezért a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jogának sérelme az adatkiadás megtagadása miatt fogalmilag kizárt. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a 8.Pf.20.469/2020/
3. számú jogerős ítéletével éppen az Állami Számvevőszékkel szemben közérdekű adat kiadása iránt indított perben állapította meg, hogy a felperestől származó beadványok és azok intézése kapcsán készült iratok vonatkozásában a közérdekű adat iránti igény nem teljesíthető, mivel saját iratainak tartalmát a felperes szükségképpen ismeri és az ilyen igény ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét még abban az esetben is el kellett volna utasítania, ha az Ász tv.
4. §

(5)bekezdésére alapított védekezést nem találta alaposnak. [25] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. [26] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló tényeket helyesen értékelve és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazva hozta meg ítéletét. [27] Az alperes a kért adatok birtokában van, azokat kezeli, ezt maga alperes sem vitatta, ahogyan azt sem, hogy rá is vonatkozik az Infotv. hatálya. [28] Az alperes védekezése abban áll, hogy az Ásztv. 27. §

(5)bekezdése alapján az ellenőrzés során az ellenőrzött szervezetről vagy annak dolgozójáról, tisztségviselőjéről megszerzett információk a jelentés, az Ásztv. törvény 5. §

(13)bekezdése szerinti elemzés és tanulmány készítésén kívül nem használhatók fel más célra, azaz azokat közérdekű adatként sem adhatja ki. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.941/2018/

1. számú ítéletében foglaltakra. A hivatkozott ítélet alapját képező körülmények és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések tartalmukban eltérnek a jelen eljárás tényállásától és az alkalmazandó jogszabályi környezettől, így az ott kifejtett jogi érvelés nem irányadó a perbeli esetben. Abban az eljárásban ugyanis az adatkérő egy zárt informatikai rendszerből kért kiadni adatokat, amelyhez való hozzáférést törvény csak meghatározott célból teszi lehetővé, ahhoz még a rendszert fenntartó alperes sem fér hozzá, azzal kapcsolatban adatokat nem gyűjt. [29] A perbeli esetben alperes a kért adatok birtokában van, azokat kezeli, nincs továbbá olyan jogszabályi előírás a kiadás vonatkozásában, mint amelyre a Kúria hivatkozott a fent idézett eljárásában. Az Ásztv.
2. §

(5)bekezdése ilyenként nem értékelhető, az abban foglaltak ugyanis csupán alperesi „felhasználást" korlátozzák, az Infotv. előírásait nem, nem „írják felül" a közérdekű adat kiadásához fűződő alapjogot. A gyakorolni kívánt joga alapjog, amelyet az Alaptörvény biztosít számára. Jelen ügyben az alperes nem hivatkozott olyan másik alapjogra, amely ezt az alapjogát korlátozhatná, így alapjogi mérlegelést nem lehet és nem kell elvégezni jelen eljárásban. ami azt jelenti, hogy felperes alapjogának érvényesülését semmi nem korlátozza, az Infotv.-ben foglalt nevesített körülmények sem állnak fent, ilyenre alperes sem hivatkozott. [30] Magatartása nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ugyanis, ahogyan már az elsőfokú eljárásban is előadta, a kért iratok nála megsemmisültek egy tűzeset során (amely tűzeset megtörténte köztudomású). Éppen ezért nem jár el rendeltetésellenesen (amellett, hogy közérdekű adatok kiadását bárki kérheti, indokolási kötelezettség nélkül), sőt az alperes magatartása az, amely kifogásolható: nonszensz, hogy peres eljárást kell indítania alperessel szemben a saját iratai kiadása iránt, mert arra alperes önként nem hajlandó (marasztalásra azonban kétségkívül igen, úgy, hogy az újonnan folytatott eljárásokban bekért iratok, adatok egy része a korábbi eljárásokból rendelkezésére áll, ezeket azonban újból beszolgáltatni kéri). [31] Az alperes fellebbezése nem megalapozott. [32] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülbírálat során a Pp.

1. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, így - az elsőfokú ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemre tekintettel - a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján az ügy érdemében döntött. A felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §

(1)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. [33] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az irányadó anyagi jognak megfelel, a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [34] Az első fokon eljárt bíróság a jogvitában irányadó jogszabályi rendelkezéseket teljeskörűen ismertette, azokra a Fővárosi Ítélőtábla csupán visszautal. [35] A fellebbezésben írtak alapján a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá. [36] A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a közérdekű, vagy közérdekből nyilvános adatot az adatkezelő akkor köteles kiadni, ha a kért adat ténylegesen a birtokában (rendelkezése alatt) van, és a kiadást törvényi felhatalmazáson alapuló másik speciális jogszabály (törvény) nem zárja ki. [37] Az alperes a perben nem vitatta, hogy az Infotv. hatálya alá tartozik, a kiadni kért adatok közérdekű adatok és azok birtokában van. [38] Az alperes védekezése alapján jelen ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az Ásztv. 27. §

(5)bekezdésében foglalt szabály olyan, törvényi felhatalmazáson alapuló speciális jogszabályi rendelkezés-e, amely az adatkiadást kifejezetten kizárja. [39] Az Ásztv. 27. §

(5)bekezdésében foglaltak szerint az ellenőrzés során az ellenőrzött szervezetről vagy annak dolgozójáról, tisztségviselőjéről megszerzett információk a jelentés, az e törvény 5. §

(13)bekezdése szerinti elemzés és tanulmány készítésén kívül nem használhatók fel más célra. A számvevő a tudomására jutott minősített adatot vagy egyéb, törvény által védett titkot köteles megőrizni, azt külön felhatalmazás nélkül harmadik személynek nem adhatja át, és feladatkörén kívül nem használhatja fel. [40] Az Ásztv. ezen szabályt tartalmazó, „Adatbetekintés, adatkezelés" alcímmel ellátott része [27. §

(7)bekezdései] az ellenőrzést végző számvevőknek a dokumentumokba és az informatikai eszközökkel kezelt adatnyilvántartó rendszerek adatállományába való betekintési, másolatkérési jogára vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, külön szabályozva a személyes adatokat tartalmazó dokumentumokba, nyilvántartásokba történő betekintést, azok átvételét és kezelését, valamint a különleges adatok és a bűnügyi személyes adatok kezelését. Ezen rendelkezések sorában az

(5)bekezdésben foglalt szabályok azt határozzák meg, hogy az ellenőrzés során az ellenőrzött szervezetről, vagy annak dolgozójáról, tisztségviselőjéről megszerzett információkat a számvevő milyen célra használhatja fel. [41] Az

(5)bekezdés előírásai tehát nem azt szabályozzák, hogy az ellenőrzött szervezettől beszerzett adatok, okiratok kinek a számára adhatók, illetve nem adhatók ki, nem az adatkiadást kizáró, törvényi felhatalmazáson alapuló speciális rendelkezések, hanem a számvevő részére állapítanak meg a megszerzett információk felhasználásának kizárólagos céljára vonatkozó szabályokat. [42] A Kúria alperes által hivatkozott Pfv.IV.20.941/2018/

1. számú ítélete más tényállás mellett és más jogszabályi környezet alapján született. A per tárgyát azon eljárásban a MOKK rendszerében rögzített, a fizetési meghagyásos eljárásban keletkezett papír alapú, vagy elektronikus iratok adattartalma, valamint az egyes eljárási cselekmények ténye képezte, amelyek vonatkozásában a fizetési meghagyásos eljárásról szóló
2. évi L. törvény
3. §

(3)bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a napló adatai közül a megkeresésre, vagy adatkérésre annak a bíróságnak, ügyészségnek, nyomozó hatóságnak, nemzetbiztonsági szolgálatnak, továbbá közjegyző tevékenységének szakmai felügyeletét ellátó szervnek továbbítható adat, amely törvényi rendelkezés megjelölésével igazolja, hogy törvény az ügy elbírálásához, további jogosultság, illetve kötelezettség fennállásának ellenőrzéséhez feljogosította az adat megismerésére. [43] Azon perben a Kúria arra mutatott rá, hogy a kért adatokat az úgynevezett napló tartalmazza, amely zárt informatikai rendszert alkot. Arról pedig külön jogszabályi rendelkezés szól törvényi szinten, hogy a napló tartalmából ki kaphat jogszerűen tájékoztatást. Amennyiben pedig a vonatkozó jogszabályhely érdemben felsorolja, hogy a naplóból kinek és milyen felhatalmazás alapján (eljárási törvényekben rögzített külön felhatalmazás) adható ki adat, abból okszerűen következik, hogy másoknak, így a magánszemélyeknek nincs alanyi joga onnan adatok igénylésére, még közérdekű adatigénylés formájában sem. [44] Jelen ügyben az alperes által hivatkozott jogszabályhely nem azt sorolja fel, hogy az ellenőrzés során beszerzett - egyébként közérdekű adatnak minősülő - adatokról ki kaphat jogszerűen tájékoztatást, nem a megismerésre vonatkozó „külső" korlátot állít fel, hanem a „belső", az Állami Számvevőszéken belüli, a számvevőt az általa beszerzett dokumentumok, megismert, kezelt adatok ellenőrzés során történő felhasználhatóságát, a felhasználás célját rögzíti. [45] Az adatkiadást törvényi felhatalmazás alapján kizáró speciális rendelkezések hiányában pedig az alperes a felperes által kért közérdekű adatok kiadására köteles. [46] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy amennyiben a kiadni kért adat az Infotv. szerinti definíciók tartalmának megfeleltethető, kiadása csak az Infotv.-ben foglalt valamely feltétel fennállása esetén tagadható meg. Nincs jelentősége annak a körülménynek sem, hogy az igénylő milyen célból tart igényt a közérdekű adat megismerésére. A felperes közérdekű adatigénylése nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe, különös figyelemmel arra is, hogy a felperesi hivatkozás szerint a kért iratok nála egy tűzeset során megsemmisültek. [47] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a felperes a másodfokú eljárásban teljes pernyertes lett. A jogi képviselővel eljáró fél a Pp. 81. §

(5)bekezdésében írtak szerint a perköltségét kizárólag jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztése útján számíthatja fel. A felperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolta a 31/

1. (XII. 27.) IM rendelet által rendszeresített költségjegyzéket, költségeit a 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet
3. §-ában írtak szerint kívánta felszámítani, igényét összegszerűen megjelölte. A Fővárosi Ítélőtábla az alperest a költségjegyzékben írt igénynek megfelelően kötelezte a felperes részére másodfokú perköltség megfizetésre a Pp.
4. §

(1)bekezdésében írtak alapján. [48] Az eljárás az Itv. 57. §

(1)bekezdés o) pontja alapján illetékmentes. Budapest,

1. december
2. Dr. Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Kovács Éva s.k.. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró bíró