Bf.225/2020/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, melyet börtönben rendelt végrehajtani. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Egyben megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és rendelkezett a bűnjelről. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott előzetes mentesítése miatt, annak mellőzése érdekében. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.92/2020/5. szám alatt az ügyészség fellebbezését fenntartva az első fokú ítélet teljeskörű felülbírálatát [Be. 590. §

(1),

(2)bekezdés] indítványozta. Az előzetes mentesítés körében utalt a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.658/

1. számú ügyben hozott határozatára. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet változtassa meg akként, hogy a vádlott előzetes mentesítésben részesítését mellőzze, egyebekben az első fokú ítéletet hagyja helyben. A védő írásban az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta, álláspontja szerint a vádlott esetében a büntetés célja előzetes mentesítés mellett is elérhető. A fellebbezés alapos. [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] Az ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. A bizonyítási eljárás eredményeképpen hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg. A megalapozott tényállásból helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítés is törvényes. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla mellőzte az elszaporodottság súlyosító körülménykénti értékelését. Az elsőfokú bíróság által e körben hivatkozott statisztikai adatok ugyanis ezt nem támasztják alá. Ugyan a korrupciós bűncselekmények száma növekedett, de az a felderített bűncselekmények számához képest elenyésző, ezért súlyosító körülményként nem értékelhető. Téves az elsőfokú bíróság azon hivatkozása is - [22] -, hogy a korrupciós bűncselekménynek relatíve magasabb az absztrakt tárgyi súlya, hiszen a bűncselekmény általános és konkrét súlya a büntetési tételben jelenik meg, és nem csak a korrupciós bűncselekményeknél, hanem minden bűncselekmény esetében. Téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a vádlott nem tipikus, illetve rendhagyó szereplője az eljárásnak [22, 29]. A vádlott tisztában volt az általa elkövetett bűncselekménnyel. A cselekmény elkövetése előtt járt az elkövetés helye az érintett pályázattal összefüggésben, ott a szükséges információkat megkapta, nem csak szóban, hanem írásban is elektronikus úton. Ezt követően pedig tanú1 ismételt teljeskörű tájékoztatása, a vádlott további kérdéseire adott válaszait követően tette meg azt a kijelentést, hogy amennyiben pályázatát támogatják, a támogatási összeg 10%-át átadja részére. Ez a magatartása pedig nem a rendhagyó szereplő megállapítást alapozza meg. Az így helyesbített bűnösségi körülmények mellett nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a büntetés kiszabása során irányadó egy év hét hónap tizenöt nap középmértéktől a vádlott javára eltérve határozta meg 8 hónapban a szabadságvesztés tartamát. Nem tévedett akkor sem, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott büntetlen előéletére, kedvező személyi körülményeire figyelemmel a büntetési célok a büntetés azonnali végrehajtása nélkül is elérhetők, a felfüggesztés próbaideje pedig arányos. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. A 2012. évi C. törvény (Btk.) 102. §

(1)bekezdése értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság az ügydöntő határozatban előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Maga az elsőfokú bíróság is hivatkozott a bírói gyakorlatra, mely szerint a korrupciós, illetve hivatali bűncselekmények elkövetőivel szemben a cselekmény jellegére figyelemmel nem indokolt az előzetes mentesítés alkalmazása. Téves az a hivatkozása, hogy az előzetes mentesítés a vádlott esetében azért indokolt, hogy a megélhetését biztosító tevékenységét vállalkozóként tudja működtetni. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 3. §

1. b)és
2. c)pontja alapján kizárólag a végrehajtandó szabadságvesztésre, illetve egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt nem lehet egyéni vállalkozó, addig míg az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. Ezért az ítélőtábla - osztva az ügyészség álláspontját - a vádlott előzetes mentesítésben részesítését mellőzte. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését alaposnak ítélve az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] Az ítélettel szemben a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. február
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk. . Cserháti Ágota sk. előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.225/2020/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 19.B.278/2019/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtandó. Szeged,
5. február
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke