Kbf.34/2020/34 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont] miatt tekinti felmentettnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r. és XIII.r. vádlottak tekintetében az alábbiakkal hagyja helyben. I.r. és II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r. és XIII.r. vádlottak esetében a bíróság a határozat rendelkező részében írt bűncselekmények minősítéseinek törvényhelyeiből a folytatólagosan történő elkövetésekre vonatkozó Btk. 6. §

(2)bekezdésére, továbbá I.r., II.r., III.r. IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r. és X.r., vádlottak esetében a társtettesként történő elkövetésre vonatkozó Btk. 13. §

(3)bekezdésére, míg I.r. vádlott esetében a bűnsegédként történő elkövetésre vonatkozó Btk. 14. §

(2)bekezdésére történő utalásokat mellőzi. I.r. vádlott lakóhelye ... szám, II.r. vádlott lakóhelye ... szám, III.r. vádlott lakóhelye ... szám. I.r. vádlott személyazonosító okmányának száma: .... III.r. vádlott

1. augusztus
2. napjától ismét őrizetben, majd
3. augusztus
4. napjától
5. október
6. napjáig ismét előzetes letartóztatásban volt. I.r. vádlott amennyiben a vele szemben kiszabott pénzbüntetést nem fizeti meg, illetve részletfizetés engedélyezése esetén egyhavi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A bíróság a I.r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés tekintetében a rendelkező részből mellőzi az egy napi tétel pénzbüntetés összegének helyébe egy napi szabadságvesztés lép feltüntetését. Az elsőfokú eljárás során felmerült további 316.348,háromszáznegyvennyolc) Ft. bűnügyi költséget az állam viseli. (háromszáztizenhatezer- Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r. és XIII.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. A megismételt másodfokú eljárás során XIII.r. vádlott vonatkozásában felmerült 21.600,- Ft ( huszonegyezer-hatszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
7. szeptember
8. napján kihirdetett 42.Kb.2/
9. számú ítéletében I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk.
10. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpont] és társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pont], ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra, 100 napi tétel, napi tételenként 5.000,- forint pénzbüntetésre és 100.000,- forint vagyonelkobzásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetése kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, továbbá a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Ugyanakkor az I. rendű vádlottat az ellene 7 rendbeli folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnsegédként, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett elöljárói hatalommal visszaélés vétsége [Btk. 450. §
4. c)és
5. e)pont], folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntette [Btk. 441. §

(1)bekezdés], valamint társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett kötelezettség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntettében [Btk. 293. §

(1)és

(2)bekezdés] és vesztegetés bűntettében [Btk. 290. §

(1)bekezdés], ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte a vádlottat 852,- forint bűnügyi költség megfizetésére. Ugyanakkor a II. rendű vádlottat az ellene társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki szolgálatban kötelességszegés bűntettében [Btk. 438. §

(1)és

(2)bekezdés], ezért őt megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során vonatkozásában felmerült 22.000,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [6] Ugyanakkor őt az ellene folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, társtettesként, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásnak bűntette [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont], a folytatólagosan, bűnszervezetben, társtettesként, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont] és a társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. [7] IV.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottakat a folytatólagosan, bűnszövetségben, üzletszerűen, társtettesként, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont], a folytatólagosan, bűnszervezetben, társtettesként, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 294. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont és
3. b)pont], továbbá a társtettesként elkövetett bűnszervezetben részvétel bűntette [Btk. 321. §

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. [8] IX.r. vádlottat bűnösnek mondta ki szolgálatban kötelességszegés bűntettében [Btk. 438. §

(1)-

(2)bekezdés], ezért őt megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során a vonatkozásában felmerült 22.000,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [9] X.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntettében [Btk. 343. §

(1)bekezdés c) pont] és szolgálatban kötelességszegés vétségében [Btk. 438. §

(1)bekezdés], ezért őt megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során a vonatkozásában felmerült 22.000,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [10] XI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés bűntettében [Btk. 438. §

(1)-

(2)bekezdés], ezért őt megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során a vonatkozásában felmerült 100.000,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [11] XII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §], ezért őt megrovásban részesítette és kötelezte az eljárás során a vonatkozásában felmerült 100.000,forint bűnügyi költség megfizetésére. [12] XIII.r. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett hivatali kötelezettség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette [Btk.
2. §

(1)és

(2)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. [13] Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá az eljárás során elrendelt zár alá vételek megszüntetéséről, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről is, valamint a felmerült további bűnügyi költség viseléséről. [14] Az elsőfokú tárgyaláson jelen volt katonai ügyész az ítélet ellen valamennyi vádlott terhére fellebbezést jelentett be a következők szerint. I.r. vádlott, II.r. vádlottak terhére a részfelmentések helyett bűnösség megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása, III.r. vádlott terhére a részfelmentés miatt, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, a teljeskörű felmentéssel érintett IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r. és XIII.r. vádlottak terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, továbbá IX.r. és X.r. vádlottak terhére, eltérő minősítés és büntetés kiszabása érdekében. [15] Az I. rendű vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan eltérő minősítés megállapításáért, harmadlagosan enyhítésért; a II. rendű vádlott felmentésért; a III. rendű vádlott és védője három munkanap gondolkodási idő fenntartását követően a törvényes határidőn belül felmentésért; a II.-III. rendű és VI. rendű vádlottak védője a II. rendű vádlott védelmében elsődlegesen felmentésért, másodlagosan téves minősítés miatt eltérő minősítés megállapításáért, harmadlagosan enyhítésért fellebbezett, a VI. rendű vádlott tekintetében az ítéletet tudomásul vette. A IV., V., VII. és VIII. rendű vádlottak és védőik, valamint a VI. rendű vádlott az ítéletet tudomásul vették. A IX. rendű vádlott és védője felmentésért fellebbeztek. A X. rendű vádlott és védője a jogorvoslati nyilatkozat megtételére három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn, majd mindketten felmentésért fellebbeztek. A XIII. rendű vádlott (a részére történt kézbesítést követően), valamint védője az ítéletet tudomásul vették. [16] Az elsőfokú ügyész írásban indokolt fellebbezésében az I. vádpont tekintetében kifogásolta, hogy a törvényszék nem vette figyelembe azon tényt, miszerint tanú1 első -

1. október
2. napján tett tanúvallomása -a tanú előadása szerint is hamis volt és számos további tanú vallomása a második, azaz a jelen ügyben felhasznált vallomását támasztja alá. Ellenben felhasználta a tanú második,
3. augusztus
4. napján tett vallomását, amelyet - csak e vádpont vonatkozásában - további 15 tanú (tanú22, tanú43, tanú19, tanú18, tanú17, tanú16, tanú15, tanú14, tanú13, tanú13, tanú11, tanú9, tanú7, tanú6, tanú4) vallomása egyöntetűen igazol. Hivatkozott e körben tanú13 és VI. rendű vádlott tanúként tett vallomására is, melyekkel összefüggésben álláspontja szerint megállapítható, hogy az ... szervezett zömmel euróban szedett pénzgyűjtés folyt I.r. vádlott részére azért, hogy a beosztottjai által elkövetett szabályszegések, bűncselekmények miatt ne kezdeményezzen velük szemben eljárást, illetve ne vonja őket felelősségre. Mivel tanú1 az alosztályon az egyik legrégebben szolgálatot teljesítő rendőr, aki emellett az I. rendű vádlottal bizalmi viszonyban álló személy volt, fel sem merülhet annak gyanúja, hogy haragudott volna a vádlottakra, avagy bármilyen okból elfogult lett volna velük szemben. Azon túl, hogy a törvényszék tanú1 vallomását nem tartotta hitelt érdemlőnek, nem adott számot arról, hogy a fentebb felsorolt tizenöt tanú vallomását miért nem fogadta el valósként. Ezen tanúk egyebekben alátámasztják azt is, hogy a kérdéses ... forgalmi rendszámú szolgálati gépkocsiban szerelt rádiófrekvenciás műszerblokkoló egységet az I. rendű vádlott szereltette be, de minimum tudott annak létezéséről. Ezt támasztja alá azon tény is, hogy az alosztály munkatársai saját pénzükön tankolták és javíttatták a fenti járművet, amely teljességgel abszurd. [17] A II. vádponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a törvényszék érvelése nem helytálló, ugyanis tanú17 vallomásán túlmenően tanú13 tanúvallomása is közvetlen bizonyítékul szolgál. Az I. rendű vádlott vele is direkt közölte, hogy egy kamionsofőr feljelentése nyomán büntetőeljárás indult velük szemben, amit ő majd megpróbál elsimítani, majd később tanú13-al ugyancsak tudatta, hogy segítségével megoldódott az ügy. A két tanú vallomására figyelemmel az I. rendű vádlott tagadása ellenére is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott valótlanul azt állította mindkettőjüknek, hogy büntetőeljárás van velük szemben folyamatban, vagyis szándékosan félrevezette mindkettőjüket. Ezért tanú17 tanú vallomásának további elemére vonatkozóan sem merülhet fel ésszerű kétely pusztán azért, mert a második mozzanatnál, az előnykérés idején harmadik személy nem volt jelen. Észrevételezte továbbá, hogy bár egyetért a törvényszék azon álláspontjával, miszerint a titkos információgyűjtés idején nem keletkezett a vádpontot alátámasztó bizonyíték, azonban a cselekmény
5. év május-június hónapokban, azaz fél évvel a TIGY időszakát megelőzően történt. Nem értett egyet a törvényszék azon álláspontjával, miszerint a vádirat nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy a vádlott a hivatalos személyt, az ügyészt miként befolyásolta. Álláspontja szerint a bűncselekmény törvényi tényállása nem határozza meg a befolyásolás mikéntjét, ezért befolyásra minden olyan cselekmény alkalmas, amely - akár a döntéshozó hivatalos személy tudtával, akár anélkül - kihatással bírhat az eljárás alakulására. [18] A III. és IV. vádpontra vonatkozóan kifejtette, hogy a bűnszervezetként minősített, név szerint felsorolt személyekből álló csoport tagjait a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozásának adatai alapján nevezték meg a vádiratban, és ezen személyek közül XIII.r. vádlotton és tanú44 túlmenően számos további személyt ismertek fel az ügy tanúi (tanú20, tanú11, tanú4, tanú3) mint olyan személyeket, akik a ... parkolóban, azaz a vádbeli helyszínen ténykedtek pirosozóként, akikről egyébként tanú3 tanú már évekkel korábban videofelvételt készített a pirosozás közben a vádbeli helyszínen. Mindezekre tekintettel nem hagy kétséget álláspontja szerint az, hogy a vádiratban felsorolt személyek valamennyien megfordultak a ... Panzió parkolójában és a vádirat által rendelkezésre álló adatok alapján körülírt cselekvőségük kimeríti a bűnszervezet valamennyi büntetőjogi ismérvét. [19] Álláspontja szerint továbbá tanú20 tanú testvére, F.R. volt rendőr főtörzsőrmester szolgálati viszonya 2008-ban megszűnt. A Pest Megyei Bíróság 15.B.31/
6. számú ügyében
7. március
8. napján előzetes letartóztatásba helyezte, a vádbeli időszakban már jogerős börtön büntetését töltötte, ily módon tanú20 nem számíthatott segítségre testvérétől a pirosozókkal szembeni fellépés végett. tanú11 tanútól tanú20 kért és kapott is segítséget, melyről mindketten beszámolnak. [20] Az I. rendű vádlott eltávolításával kapcsolatban egyetértett azzal, hogy előnye származott a törvényszék által felsorolt tanúknak, azonban ez önmagában nem teszi kérdésessé nevezettek tanúvallomását, hiszen további kívülálló tanúk vallomása is alátámasztotta az általuk elmondottakat. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs ok kétségbe vonni a vádlottakra terhelő vallomást tett rendőr tanúk vallomását pusztán azért, mert tanú1 tanú elmondta, hogy az alosztály dolgozói zsebre bírságoltak. A bírságolás ugyanis közvetve sem érintette a III. vádpontbeli cselekményeket, az nem volt köthető tanú16, tanú22, tanú43, tanú19, tanú14, tanú13, tanú11, tanú9, tanú7, tanú3 és tanú15 személyéhez. [21] tanú1 kijelentése, miszerint "mindenki zsebre bírságolt" vallomásának egy elhangzott, ám kiragadott részlete, amely csupán annak fényében értékelhető egzakt módon, ha figyelembe vesszük vallomásának további részeit is. Erre tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy tanú22 ugyanúgy nem tekinthető érdekelt tanúnak, mint tanú43, tanú19, tanú14, tanú13, tanú11, tanú9, tanú7, tanú3 és tanú
9. [22] Kifejtette továbbá, hogy XIII.r. vádlott ... dolgozóinak pénz átadására vonatkozó utalást nem tartalmaz a vádirat. A XIII. rendű vádlott a II. rendű vádlottnak adta át a pénzt, ez pedig azon tényeken alapul, hogy II.r. vádlott az "ott dolgozóktól pirosozóktól" származó pénzként adta át a pénzösszegeket tanú1nak. A pirosozás szervezése pedig nem vitásan XIII.r. vádlott személyéhez volt köthető, aki a vádlottak közül saját vallomása szerint is kizárólag II.r. vádlottt ismerte, mint benzinkutast. [23] tanú1 elmondta a törvényszék által megállapítottakkal szemben, hogy II.r. vádlott a pénzek szétosztását megelőzően tájékoztatta arról, hogy I.r. vádlott tud az ügyletről, ezért nem kell tartania semmitől és lényegében ezért egyezett bele abba, hogy a II. rendű vádlottól kapott pénzt szétosztja a négy váltás között. A törvényszék nem adott magyarázatot indokolásában arról sem, hogy tanú25 és tanú34 tanúk, valamint tanú20 tanúk vallomását miért nem fogadta el valósként, holott egybehangzóan I.r. vádlott fellépésére vonatkozóan, miszerint fedezte XIII.r. vádlott féle csoportot tettek vallomást. Az egyéb bizonyítékokra is tekintettel álláspontja szerint nem merülhet fel ésszerű kétely tanú1 tanú vallomásának azon elemére nézve sem, hogy II.r. vádlott állítása szerint I.r. vádlott mind a XIII.r. vádlott féle csoport ügyködéséről, mind pedig az állomány korrumpálásáról nyilvánvalóan tudott. [24] Álláspontja szerint nem helytálló a törvényszék azon megállapítása sem, mely szerint tanú1 konkrétan nem tudta megmondani kinek adta át a pénzt, ugyanis abban a kérdésben úgy nyilatkozott, hogy "akire emlékszik és nyugodt szívvel meg tud nevezni... az tanú6, X.r. vádlott, IV.r. vádlott, VI.r. vádlott, tanú13 és VII.r. vádlott voltak..". tanú1 vallomását alátámasztja tanú15 tanúvallomása is, miszerint "tanú6 egyenesen feltételül szabta, őneki saját magának tart igényt 100 euróra, különben nincs benne az egészben". [25] A IV. vádpontbeli cselekménnyel összefüggésben előadta, hogy tanú19 és tanú18 tanúk is érdektelennek tekinthetők, hiszen nem állította tanú1, hogy nevezettek zsebre bírságoltak. tanú15 tanú a bíróságon elsőként tett, tanú19ra nézve terhelő vallomását utóbb visszavonta. tanú15 bírósági tanúkihallgatására közel 5 évvel a cselekmény után került sor, mely tény nagyban befolyásolja az emlékek visszaidézhetőségét, így ez nem hagyható figyelmen kívül. [26] Az V. vádponttal kapcsolatban előadta, hogy a vádlott cselekményével az ítéletben helyesen megállapított hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettén túlmenően a hivatali visszaélés bűntettét is megvalósította. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni tanú30 pénzátadáskor tett azon kijelentését, mely szerint "a múltkor is dolgoztunk, a jövőhéten is dolgozni fogunk", amely nyilvánvalóan arra utal, hogy az I. rendű vádlott korábban is követett ilyen, vagy hasonló jellegű kötelességszegő cselekményt tanú30 érdekében. [27] A VI. vádpont tekintetében X.r. vádlottal szemben intézkedés helyett büntetés kiszabását tartotta indokoltnak. [28] A VII. vádpontot érintően kifejtette, hogy a törvényszék indokolása nem okszerű, ugyanis tanú45 a nyomozás során vonakodás nélkül megjelent az ügyészségen és a vádlottakkal való szembesítésén a korábban tett vallomásával érdemben egyező, határozott terhelő tanúvallomást tett III. rendű és IX. rendű vádlottakra, amely időpontban már semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy valótlan állítást tegyen, hiszen semmilyen szabálysértési jogkövetkezménnyel nem kellett számolnia. Ha és amennyiben nem lett volna igaz a ... Rendőrkapitányságon tett terhelő vallomása a vádlottakra, akkor a tanú nem utazott volna évekkel később Magyarországra, egyszerűen nem jelent volna meg a nyomozás során a szembesítés végett. Egy meg nem történt, kitalált vesztegetés miatt továbbá már annak idején ...en sem állt volna meg feljelentést tenni, hiszen tanú45t sem IV.r. vádlotték, sem más rendőri egységek nem követték, tehát zavartalanul mehetett volna Szerbiáig. [29] A videó felvételen egyetértett a bírósággal abban, hogy nem látszik, ahogy IV.r. vádlott a kezével 50 eurót mutató mozdulatot tesz tanú45 felé, és az sem, hogy meglöki nevezettet. Nem hagyható azonban figyelmen kívül álláspontja szerint, hogy IV.r. vádlott a videó felvételen nagyrészt vagy a rendőrségi szolgálati gépkocsi, vagy tanú45 gépkocsijának a takarásában volt válltól lefelé. Így a kezével mutatott jelzés eleve nem volt látható, továbbá az sem, hogy a videofelvételből 8 másodpercnyi idő ismeretlen okból "eltűnt," amely másodpercnyi hiány éppen azt követően kezdődik, hogy IV.r. vádlott és tanú45 intenzíven gesztikulálva vitatkoznak, és azt megelőzően fejeződik be, hogy tanú45 lehajol a földre közvetlenül a III. rendű IV.r. vádlott vádlott előtt. [30] A törvényszék indokolásában ugyancsak nem adott számot arról, hogy miért nem vette figyelembe a ... vezetőjének, tanú46 tanúnak a vallomását sem, amely egyértelműen tanú45 tanúvallomását támasztja alá. [31] X. rendű vádlott cselekményének vádirati minősítésével összefüggésben kifejtette továbbá, hogy nincs jelentősége annak, hogy a vesztegetési cselekményről tudott-e, ugyanis a kötelességszegő magatartás észlelése esetén ugyanúgy meg kellett volna tennie a szükséges cselekményeket. Ennek elmulasztásával azonban változatlan álláspontja szerint a hivatalos személy által a hivatali eljárása során, hivatali kötelessége megszegésével elkövetett bűnpártolás bűntettét valósította meg. [32] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását a Be.
10. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a vádirati tényállással egyezően változtassa meg, a vádlottakat a végindítvány szerinti bűncselekményekben mondja ki bűnösnek és az indítvány szerinti büntetéseket szabjon ki. [33] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.817/2016/

1. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést - módosított tartalommal - fenntartotta. Észrevételezte, hogy a vádiratot a bíróság
2. április
3. napján kapta kézhez, azonban az első tárgyalás megtartására csak
4. május
5. napján került sor, amellyel a katonai tanács megszegte az
6. évi XIX. törvény
7. §

(1)és

(3)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. A fellebbviteli főügyészség azt indítványozta, hogy a másodfokú katonai tanács az elsőfokú bíróság ítéletét az I.-X. rendű továbbá a XIII. rendű vádlottak vonatkozásában a Be. 6. § -ára, a Be. 609. §

(1)bekezdésére, továbbá a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. [34] Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság több olyan súlyos eljárási szabályt sértett, amely miatt az ítélet érdemi felülbírálatra részben alkalmatlan. Kifejtette, hogy I.r. vádlottat az ügyészség az I. számú vádpont alapján - egyebek mellett - a Btk. 441. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés bűntettével is vádolta. Utalt arra, hogy az elsőfokú katonai tanács az ítélet indokolásában rögzítette, hogy „súlyosabb bűncselekmény hiányában" a szolgálati visszaélés nem valósult meg (ítélet

1. oldal 1-
2. bekezdés), a rendelkező részben azonban erről nem hozott döntést, azt nem bírálta el. Emellett hivatkozott arra, hogy az
3. vádpont alapján az I. rendű vádlott vonatkozásában a bíróság - miután az indokolás szerint azt a fentieken túl észlelte (ítélet
4. oldal
5. bekezdés) -, megvalósíthatónak látott további 4 rendbeli, a Btk.
6. § c) és e) pontba ütköző elöljárói hatalommal visszaélés vétségét is, amely bűncselekményekkel azonban az ügyészség a vádlottat nem vádolta meg. E bűncselkemények tárgyában egyebekben az I. rendű vádlottal szemben felmentő rendelkezést hozott. [...] Hivatkozott arra is, hogy az I. rendű vádlottat érintően a
7. vádpont alapján a Btk.
8. §

(1)bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntettével megvádolt terheltet a Btk. 441. §

(1)bekezdése szerinti folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntette miatt emelt vád alól mentette fel. [36] Érvelt továbbá azzal is, hogy III. rendű, IV.r., V. rendű, VI. rendű, VII.r., VIII.r. vádlottak vonatkozásában az ügyészség az 1. számú vádirati tényállás alapján a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő kötelesség megszegésére irányuló, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett hivatali vesztegetés bűntettének elkövetésével is vádolta. Álláspontja szerint a bíróság az ítélet indokolásában helyesen állapította meg, hogy az I. rendű vádlott az alárendeltjei (III-VIII. rendű vádlottak) vonatkozásában közhatalmi jogosítványokat nem gyakorol, ekként nem hivatalos személy, így az alárendeltjei és közte a hivatali vesztegetés aktív és passzív alakzata sem valósulhatott meg (ítélet

1. oldal
2. és
3. bekezdés). Mindezek ellenére e bűncselekmények vonatkozásában - ellentétben az I. rendű vádlottal - a III.-VIII. rendű vádlottak esetében nem hozott felmentő rendelkezést, e cselekményeket nem bírálta el. [37] Hivatkozott arra is, hogy a IV. rendű és V. rendű vádlottakat a
4. számú vádpont alapján további egy illetőleg kettő rendbeli hivatali vesztegetés bűntettével is vádolta, azonban az elsőfokú bíróság e cselekményekkel kapcsolatban is elmulasztott rendelkezést hozni. [38] Álláspontja szerint a katonai tanács e mulasztásokkal részint nem merítette ki a vádat, részint pedig túlterjeszkedett azon, amellyel a Be.
5. §-ban foglalt eljárási szabályokat súlyosan megsértette. Ezek az eljárási szabálysértések pedig a másodfokú eljárásban nem orvosolhatóak és azok lényeges hatással voltak a bűnösség megállapítására. Érvelése szerint továbbá az átiratban írtak értelmében az ítélet indokolása a rendelkező résszel e tekintetben teljes mértékben ellentétes, amely a Be.
6. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti abszolút hatályon kívül helyezési ok. [39] Rögzítette, hogy mivel a III-VIII. rendű vádlottak cselekménye a

1. számú tényállás alapján szoros összefüggésben van II.r. vádlott cselekményével, hiszen ő továbbította a vesztegetési pénzt a IIIVIII. rendű terheltek részére, ezért a hatályon kívül helyezés a II. rendű vádlottat is érinti. Utalt továbbá arra, hogy a
2. sz. ítéleti tényállás alapján IX. rendű vádlott III. rendű vádlottal együtt vonta intézkedés alá a szerb állampolgárt, amellyel kapcsolatban a jelentéstételt X. rendű vádlott elmulasztotta, ezért a III. rendű vádlottal szembeni hatályon kívül helyezés kiterjed a IX. rendű és X. rendű terheltre is. Mivel pedig XIII.r. vádlott volt az, aki a
3. számú ítéleti tényállás alapján a külföldi elkövetőket az inárcsi pihenőhelyre szállította, a vád szerint az általa vezetett bűnszervezettől kapta a vesztegetési pénzt - közvetítőkön keresztül - a III-VIII. rendű vádlott. Ezért cselekménye külön nem bírálható el, a hatályon kívül helyezés a XIII. rendű vádlottat is érinti. [40] A kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
4. február
5. napján meghozott 6.Kbf.50/2019/
6. számú végzésével az elsőfokú határozatot I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r. és XIII.r. vádlottak vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Elrendelte továbbá, hogy a megismételt eljárást a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának másik tanácsa folytassa le. [41] XI.r. és XII.r. vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte továbbá XI.r. vádlottat a másodfokú eljárás során vonatkozásában felmerült 6.525,- forint, míg a XII.r. vádlottat a másodfokú eljárás során vonatkozásában felmerült 25.575,- forint bűnügyi költség megfizetésére. [42] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának
7. Kb.2/
8. számú ítélete XI.r. és XII.r. vádlottak vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. [43] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa hatályon kívül helyező végzése ellen a II. rendű, a III. rendű és a VI. rendű vádlott és védője a másodfokú nyilvános ülés jegyzőkönyve szerint felmentésért, amelyet a védő írásban akként pontosított, hogy védencei tekintetében a hatályon kívül helyező rendelkezés ellen, a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése, a másodfokú eljárás érdemi lefolytatása, és a II. rendű vádlott esetében a felmentő rendelkezés helybenhagyása, és a bűnösséget megállapító rendelkezések megváltoztatása érdekében, a III. rendű és a VI. rendű vádlott tekintetében a felmentő rendelkezés helybenhagyása érdekében jelentette be fellebbezését. [44] A IV. rendű vádlott és védője az ítéletben szereplő elírás kijavítása és a felmentő rendelkezések helybenhagyása érdekében fellebbezett. A védő szerint egy egyszerű elírás, ítéletszerkesztési hiba történt, ahol két bekezdést véletlenül megismételt az ítélet szerkesztője, és az nem a bíróság megalapozott mérlegelése, az ítéletben szereplő indokolása szerint került leírásra. Az elírások pedig nem jelentenek olyan eljárási szabálysértést, amely a másodfokú eljárásban ne lenne orvosolható, és a szerkesztési hiba a bűnösség megállapítására sincs lényeges kihatással. [45] Az V. rendű vádlott és védője a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében élt jogorvoslati jogával. [46] A másodfokú nyilvános ülés jegyzőkönyve szerint a VII. rendű és a VIII. rendű vádlottak és védőjük az elsőfokú ítélet helybenhagyásáért, a IX. rendű vádlott és védője szintén a felmentő rendelkezés helybenhagyása érdekében, a X. rendű vádlott és védője felmentés, az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében, a XIII. rendű vádlott védője az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében jelentett be fellebbezést. [47] A X. rendű vádlott védőjének a nyilvános ülésen elhangzott indokolása szerint az I. rendű vádlott vonatkozásában történt hatályon kívül helyezés nincs kihatással a X. rendű vádlottra. [48] A XIII. rendű vádlott védőjének a nyilvános ülésen elhangzott indokolása szerint védence utólag került bele az ügybe, másrészt minden bizonyíték feltárásra került a bűnösség fenn nem állása körében, ezért a megismételt eljárásban új tény nem fog előkerülni, emiatt annak nem látja értelmét. [49] A fellebbezések folytán eljáró Kúria a
9. július
10. napján kelt Hkf.III.566/2020/
11. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kbf.50/2019/
12. számú végzését I.r., II.r., III.r., IV.r., V., VI.r., VII.r., VIII.r., IX.r., X.r. és XIII.r. vádlottak tekintetében hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította. [50] A Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya Törvényességi Ügyek Osztálya a
13. augusztus
14. napján kelt BF.720/2016/7-I. számú határozatával a I.r. vádlott és társai ellen a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa előtt folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészséget a másodfokú eljárásból kizárta és a másodfokú eljárással kapcsolatos ügyészi feladatok ellátására a Győri Fellebbviteli Főügyészséget jelölte ki. [51] A kijelölést követően a Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.205/2020/1-I. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.817/2016/
15. számú korábbi átiratában írtakat is - módosított tartalommal - tartotta fenn. Azon meggyőződésének adott hangot, hogy a megállapított tényállás megfelel az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítási eszközök tartalmának. Mellőzendőnek tartotta a tényállás 2./ pontjában írt „közlekedhetett", illetve a 3./ pontjában írt „ajánlhatták", megfogalmazást, mivel azok nem tartalmaznak egyértelmű ténymegállapítást. Álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság megsértette indokolási kötelezettségét, amikor tanú1 tanú hamis tanúvallomásra tett nyilatkozatát a jelen ügyben keletkezett terhelő vallomására is értette. [52] Iratellenesen, szakszerűtlen bizonyítékértékeléssel vetette el a törvényszék számos tanú vallomását tanú1 vallomására is tekintettel, ugyanis önmagára is terhelő vallomásában konkrét személyeket nevesített. [53] Ugyancsak helytelenül vetette el az elsőfokú bíróság a ... forgalmi rendszámú gépjárműbe szerelt kilométer- számláló blokkoló tekintetében tanú13, tanú19, tanú18, tanú15, tanú24, tanú21, tanú47, tanú3, tanú22 és tanú17 tanúk, illetve a VI. és VIII. rendű vádlottak vallomásait a fentiekre tekintettel. A törvényszék nem adott választ indokolásában arra sem, hogy a zsebre bírságolás hiányában mi értelme volt a gépkocsi kilométer- számlálóját blokkolni. A szerkezet adott esetben történő működésbe hozatala a körülmények alapján logikusan - terhelő vallomások hiányában is - arra enged következtetni, hogy az inkriminált gépjárművet korrupciós bűncselekmény elkövetésére használták. [54] A védelmi pénzek tekintetében kifejtette, hogy iratellenes azon megállapítás, miszerint tanú21 és tanú15 vonatkozó vallomásai később részletgazdagabbak lettek. Ebben a körben továbbá nem értékelte az elsőfokú bíróság tanú19, tanú15 és tanú1 tanúk vonatkozó vallomását sem. [55] A 2./ tényállás vonatkozásában észrevételezte, hogy a törvényszék nem járt utána annak, hogy tanú17 nehezményezte azt, hogy szinte mindig más váltásban volt. Ezen vádpont tekintetében is iratellenes tanú22 és tanú21 tanúk vallomásainak fejlődésére tett megállapítása. [56] Nem értékelte a törvényszék tanú18, tanú15, tanú11 és tanú1 tanúk, illetve a VI., VII. és VIII. rendű vádlottak ebben a körben tett vallomását sem. [57] A 3./ tényálláshoz fűzött indokolás hiányosságát észrevételezte, mivel a törvényszék nem értékelte tanú15, tanú1 és tanú20 tanúk vonatkozó vallomásait. A törvényszék a /99 bekezdésében felsorolt hallomástanúk vallomásainak összevetését a rendelkezésre álló bizonyítékokkal elmulasztotta, ezzel megsértette indokolási kötelezettségét. tanú15 tanú vallomására tekintettel iratellenes annak rögzítése, hogy kizárólag tanú20 nyilatkozott úgy, hogy látta a pirosozókat. [58] A törvényszék elemezte a bűnszervezettel kapcsolatos dosszié tartalmát, azonban az abban foglalt iratokat nem vetette össze tanú26, tanú20, tanú34 és tanú25 tanúk vallomásával, illetve tanú20 és tanú11 fényképről történő felismerésre bemutatás során elmondottakkal. Mindezek mellett tanú17 vallomásának részletét önkényesen emelte ki a törvényszék. [59] Iratellenesnek tartotta az ítélet 134/ bekezdésében tett megállapításokat tanú22, tanú21, tanú20, tanú13, tanú18, tanú15, tanú11 és tanú8 tanúk első tanúvallomására is tekintettel. [60] Mellőzendőnek tartotta továbbá a 141/ bekezdést az ítélet indokolásából, mivel ezen tények nem minősülnek olyanoknak, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. [61] A 153-154/ bekezdésekben részletezett hangfelvételek elemzésével kapcsolatban kifejtette, hogy azok nem a vádbeli időszakra vonatkoznak, ekként nem relevánsak. [62] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be.
16. §

(2)bekezdés d) pontja alapján helyezze hatályon kívül az I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX., X., és XIII. rendű vádlottak vonatkozásában az elsőfokú ítéletet és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra. [63] Az I. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 606. §

(1)-

(2)bekezdései alapján az I. fokú bíróság ítéletét - a bűnösséget kimondó rendelkezéseiben - változtassa meg és az I. rendű vádlottat a

1. vádpontban írt cselekmény vonatkozásában bűncselekmény hiányában, az
2. vádpontban írt cselekmény vonatkozásában bizonyítottság hiányában mentse fel. [64] Másodlagos indítványa arra irányult, hogy a másodfokú bíróság a Be.
3. §

(1)bekezdés b) pontja alapján - hivatkozva a Be. 600. §

(1)bekezdésének b) pontjára - térjen át tárgyalásra és bizonyítás felvételével küszöbölje ki az elsőfokú ítéletnek a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. d)pontjai szerinti részbeni megalapozatlanságát. [65] Harmadlagos indítványa azt volt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 609. §

(1)bekezdés alapján figyelemmel a Be. 609. §

(2)bekezdésének d) pontjára - mivel az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget - az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. [66] Negyedlegesen azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel az I. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetést enyhítse és az alkalmazott vagyonelkobzást mellőzze. [67] Szükségesnek tartotta kiemelni, hogy a tisztességes eljárás lényege, hogy a bírósági eljárásban a vád és a védelem összemérhető jogosítványokkal rendelkezzen. Ez az elv azonban jelen eljárás során alapvetően sérült, mivel a bizonyítékok bizonyos részét a védelem lényegesen később ismerte meg ha egyáltalán megismerte -, mint a vád. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok betartása mellett alapos bizonyítási eljárást folytatott le. A megállapított tényállás nagyrészt megalapozott, és az 1.,

1. és
2. vádpont tekintetében az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az I. rendű vádlottat fel kell menteni. Azonban az
3. és
4. vádpontot illetően az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, a megállapított tényállás részben felderítetlen, továbbá az elsőfokú bíróság tévesen vont le következtetést az I. rendű vádlott bűnösségére. E körben előadta, hogy e két vádpont vonatkozásában a vádhatóság a titkos információgyűjtés során beszerzett, majd felhasznált kép-és hangfelvételekre tudta építeni a vádat. Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta teljes körűen a titkos információgyűjtés során keletkezett bizonyítékok felhasználhatóságát, nem teljesültek a feljelentés haladéktalan megtételére vonatkozó törvényi kritériumok, hiszen a titkos információgyűjtés engedélyezését kérő szerv
5. február 18-án szerezte meg a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információt, míg a feljelentést csak
6. április
7. napján tette meg, a két időpont között összesen 67 nap telt el. Ezért az ítélőtábla ítélkezési gyakorlatát szem előtt tartva - mivel álláspontja szerint a szóba jöhető három elkövető nem minősül sok személynek, az ügy pedig bonyolultnak nem nevezhető - sérült a titkos információgyűjtés elrendelése és alkalmazása alatt hatályban volt régi Be. 206/A. §

(1)bekezdés

1. b)pontjában írt törvényi követelmény. Ezért a bíróságnak a titkos információgyűjtés során keletkezett bizonyítékokat ki kellett volna zárnia a bizonyítékok köréből. Mivel pedig az elsőfokú eljárás során kizárólag a pénzátadás ténye volt bizonyított, a jogcíme nem, így annak lehetett jogszerű magyarázata is, ezért a vádlott felmentésének van helye. [68] Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete több vonatkozásban hiányos, nélkülözi az érdemi érvelést. E körben utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság indokolásából nem derül ki, hogy a „múltkor is dolgoztunk, a jövő héten is dolgozni fogunk" kitétel miért bizonyítja a vesztegetés bűncselekményét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényből (tanú30 100.000,Ft-ot nyújtott át az I. rendű vádlottnak, aki azt elfogadta) további tényre helytelenül következtetett, ennek a következtetésnek az indokolása, valamint a bizonyítékok részletes egybevetése hiányzik az ítéletből. Ezért az I. rendű vádlottat fel kell menteni az 5. vádpontban írt cselekmény vonatkozásában. [69] Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság tanúként hallgassa ki TDV-t, SPA-t és tanú30t, okirati bizonyítékként értékelje a csatolt írásbeli vallomásukat, valamint a csatolt igazságügyi gépjármű szakértői véleményt. [70] Az 5. vádponton alapuló 4. számú ítéleti tényállás kapcsán állította, hogy a folytatólagosság nem állapítható meg. E körben hivatkozott a BH 2017.7.213. számú eseti döntésben írtakra, miszerint a folytatólagosság a hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette kapcsán akkor állapítható meg, ha folyamatosan fennálló kapcsolatban ugyanattól a személytől többször kér vagy fogad el előnyt a hivatalos személy. Jelen esetben azonban az ítélet vonatkozó tényállásában egyszeri pénzátadást rögzített az elsőfokú bíróság. [71] Az 5. ítéleti tényállás vonatkozásában kifejtette, hogy a hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntette megállapíthatóságához szükséges, hogy a hivatalos személy lényeges tényt foglaljon hamisan közokiratba. tanú31 elfogásának a helyszíne azonban nem minősül lényeges ténynek, így a cselekmény nem bűncselekmény, hiszen a tényállás egyik eleme hiányzik. Ezen túlmenően azonban az önkéntes feladásra, így az állam büntetőjogi igényének részbeni kielégítésére nem került volna sor az I. rendű vádlott közreműködése nélkül. Ha ugyanis nincs az I. rendű vádlott gyors segítsége és eljárása, tanú31 a mai napig is a nemzeti elfogatóparancs hatálya alatt állna. Erre figyelemmel I.r. vádlott cselekménye a társadalomra veszélyességet is nélkülözi. [72] A büntetés enyhítésére irányuló indítványa körében - mivel a folytatólagosság tévesen lett megállapítva az ítélet rendelkező részében - indítványozta, hogy a másodfokú bíróság azt ne értékelje súlyosító körülményként. Álláspontja szerint továbbá az 5. tényállási ponttal kapcsolatosan a társtettesi alakzat és a beosztott rávétele bűncselekmény elkövetésére ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelentené, az a ne bis in idem elvébe ütközik, ezért ez utóbbi körülmény súlyosítóként nem értékelhető. Utalt továbbá arra, hogy az adott bűncselekmény elszaporodottsága súlyosító körülményként kizárólag akkor értékelhető a terhelt terhére, ha a vádhatóság képviselője legkésőbb a perbeszédében, hiteles statisztikai adatokra alapítottan előadja, hogy az adott évhez képest a megelőző években hogyan alakultak a felhívott bűncselekmény elkövetési számai. Ilyen statisztikai adatokkal azonban a vádhatóság nem szolgált. Ezzel szemben nyomatékos enyhítő körülmény a jelentős időmúlás, az, hogy a vádlott több mint 5 éve áll büntetőeljárás hatálya alatt, a kiváló szolgálatteljesítése, az, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, továbbá hogy beosztásából történt felfüggesztésével már joghátrány érte. [73] Az I. rendű védő a fellebbezés írásbeli indokolásának kiegészítésében egy hosszú történelmi kitekintést tett a társadalomra veszélyesség fogalmának a Büntető Törvénykönyvekben való változásával, valamint a társadalomra veszélyesség fogalmával kapcsolatosan kimunkált jogirodalmi álláspontok tekintetében. [74] Az I.r. vádlott is előterjesztette a fellebbezése írásbeli indokolását, melyben bűnösségét minden vonatkozásban tagadta és lényegében csatlakozott a védője által előterjesztettekhez. Ezzel együtt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezéseit hagyja helyben, míg a marasztaló rendelkezések tekintetében változtassa meg az ítéletet, őt minden vádpontban mentse fel és szüntesse meg a tulajdonát érintő zár alá vételt. [75] A II., III. és VI. rendű vádlottak védője írásbeli észrevételében elsődlegesen fenntartotta a II. és III. rendű vádlottak felmentésre irányuló védői, korábban indokolt fellebbezéseit. Álláspontja szerint tanú1 tanúvallomását illetően az elsőfokú bíróság ítélete nagyfokú hiányosságban szenved, ugyanis nincs más bizonyíték a tanú elfogadott nyilatkozataira sem. Erre figyelemmel nyilatkozatait ki kell zárni a bizonyítékok köréből, mivel nem lehet ellentmondásos nyilatkozataiból a valóságot megállapítani. Amennyiben ezt az álláspontot nem osztaná az ítélőtábla, úgy tanú1 első, 2014. október 22. napján tett vallomását bizonyítékként felhasználva indítványozta lefolytatni az eljárást. Erre vonatkozóan utalt arra, hogy tanú1 második tanúvallomása során nemcsak hogy nem tisztázta a hatóság a korábbi vallomásától való eltérést, hanem a korábbi vallomását csak az elsőfokú eljárás során sikerült beszerezni. [76] Az elsőfokú ítélet tévesen tartalmazza azt, hogy a tárgyaláson tanú1 több, mint két oldalas vallomását személyesen előadta. A bíróság a tanút kérdezte, aki magától semmit nem tudott mondani, csak a felolvasott vallomására mondta azt, hogy azt ő mondta. A vádhatóság annyira tanú1 második tanúkihallgatási jegyzőkönyvében felvettek alapján készítette a vádiratot, hogy sok esetben semmilyen más adatot, bizonyítékot nem is szerzett be azok hitelességének ellenőrzésére. [77] A „hallomástanúk" tekintetében azon meggyőződésének adott hangot, hogy érdekelt és nem elfogulatlan tanúkról van szó. Vallomásaik épp azért nem bírnak relevanciával, mert mint védőbeszédében kifejtette, húsz-huszonöt féleképp hallották, de nem tapasztalták az általuk elmondottakat. A tanúk akkor „emlékeztek" vissza a hallottakra, amikor a kihallgatáson direkt arra rákérdeztek. Erre tekintettel a bizonyító erejüket az elsőfokon eljárt bíróság a helyén értékelte. [78] A szolgálati gépjárműbe szerelt blokkolóval kapcsolatban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az alapügyben azt sem bizonyította a vádhatóság, hogy az működött volna, vagy használták volna. Nem az első fokon eljárt törvényszék feladatai közé tartozik annak megindokolása, hogy mi értelme volt a jármű kilométer-számlálóját blokkolni, emiatt az indokolás hiánya nem teszi az ítéletet megalapozatlanná. [79] tanú20 tanúvallomásának állításait a III. rendű vádlott vallomása más megvilágításba helyezi álláspontja szerint. Színlelt viselkedése annak érdekében történt, hogy kiderüljön számára az esetleges összefonódás a panzió alkalmazottjai és a bűnelkövetők között. Senkitől nem volt hivatalos tudomása a hatóságnak arról, hogy XIII. rendű vádlott a pirosozók főnöke lett volna, ezt csak tanú20 állította vallomásában. A XIII. rendű vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetését tagadta, az azzal ellentétes tényállítás bizonyítatlan maradt. Arra sincs objektív adat, hogy a pirosozók mikor, mennyi ideig voltak az inkriminált helyszínen, volt-e főnök közöttük, volt-e kapcsolatuk a rendőri erőkkel. [80] II.r. vádlottat annak ellenére ítélte bűnösnek az elsőfokú bíróság, hogy minden más vádlottat ez ügyben felmentett. Tehát akitől a vád szerint a pénzt kapta - XIII.r. vádlott - az ítéleti tényállás szerint nem adta a pénzt, és akinek II.r. vádlott tovább adta a pénzt - III-VIII. rendű vádlottak - ők nem kapták azt meg az ítéleti tényállás szerint. Erre tekintettel kérte, hogy az ítélőtábla mentse fel védencét, mivel nem bizonyítható a tevőlegessége, bűnössége. [81] Utalt arra továbbá, hogy a védők érvelésein és a vádlottak vallomásain, tagadásain kívül az eljárás során a tanúk is tanú1 második tanúvallomásával ellentétes vallomásokat tettek az ügyben. [82] III.r. vádlottat nem abban a bűncselekményben találta az elsőfokú bíróság felelősnek, mint amivel őt a vádhatóság mindvégig vádolta. Nem tényállásszerű a megállapított cselekvősége, másrészt az elsőfokon eljárt bíróság nem folytatott arra vonatkozóan bizonyítást, hogy megállapíthassa azt, hogy védence tevőlegessége miatt jelentős hátrány vagy súlyos hátrány bekövetkezett-e. Az ügyészségi tényállítás, hogy védence az intézkedés során nem ellenőrizte az eljárás alá vont személyt, nem nyert bizonyítást. Mind a személyi adatai, mind a jármű ellenőrzésre kerültek. Ezért iratellenes az ítélet 175. oldal V. bekezdésében az a mérlegeléssel megállapított tényállítás, hogy a vádlottak nem ellenőrizték le tanú45 adatait a nyilvántartásban. Álláspontja szerint az intézkedés a feljelentés megírásával, csekk kiállításával fejeződik be. Az intézkedő rendőrök nem tartották rendkívüli eseménynek a történeteket, ez magyarázatot ad arra is, hogy miért nem került azonnalos továbbjelentés, üldözés, határzár bevezetése. Ilyen szabálysértési ügyben épp az okozott volna nagyobb hibát, vagy szakmailag indokolhatatlan erődemonstrációt vagy még annál is nagyobb gondot, ha tovább folytatódik a rendőri intézkedés és esetleg kényszerintézkedés vagy beavatkozás a szabálysértővel szemben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Rendőrségi törvény 15. §-ának arányossági klauzula szakaszait sem. A törvényes cél álláspontja szerint az adatok megállapításával megvalósult. Így további korlátozás nem volt szükséges, és semmiképp nem lehetett volna arányos sem. [83] Tanú46 a tárgyaláson előadott álláspontja szerint a TIK központnak történő azonnali jelentést mulasztotta el az intézkedő rendőr, és a TIK központnak kellett volna állást foglalnia a további intézkedésekről. A védő érvelése szerint ezen adatok alapján a bűncselekmény tényállási eleme hiányzik. Ez a cél nem hiúsult meg azzal, hogy az eljárás alá vont az iratait hátrahagyva eltávozott a helyszínről, hiszen a büntetés kiszabását ezzel a magatartással nem lehet így elkerülni. Magyarország területének elhagyása sem hiúsítja meg a büntethetőséget, ezért az ítélet ezen okfejtése a védelem szerint nem helyes. [84] tanú1 többször említett második tanúkénti vallomásával összefüggésben utalt rá, hogy a tanú ekkor már nem volt a büntetőeljárás hatálya alatt, vele szemben a nyomozást megszüntették, tehát bármit mondhatott, saját magára nézve súlytalan vallomást tehetett. A mai napig rendőrként dolgozik. Az általa órákon át mondott vallomásából egyetlen mondatot nem tudott felidézni vagy magától elmondani a tárgyaláson. Ráadásul nem szokásos módja a nyomozás során olyan egyezség és a büntetlenséget maga után vonó alku egy gyanúsítottal, amikor a nyomozás szinte befejezést nyert. Szakmaiatlan, hogy az így nyert tanúvallomás nem tartalmaz nóvumot. [85] Mindezekre tekintettel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék ítélete a Be. 592. § II. bekezdés a), b), c), és
2. d)pontjaiba ütköző részbeni megalapozatlanságban szenved, ezért elsődlegesen a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a fentiekben rámutatott helyesbítésekkel kiegészítve - részben az iratok tartalma alapján - kérte megállapítani a pontos tényállást, és így az ügy a

(3)bekezdés alapján másodfokon felülbírálhatóvá válik, amely alapján a korábbi védői indítványok szerint kérte védencei büntetőjogi felelősségük hiányának megállapítását. Másodlagos indítványa az, hogy a Be. 604. §

(1)bekezdésének

1. c)pont
2. cb)alpontja szerint az ítélőtábla az ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra. [86] A IV. rendű vádlott védője a Főügyészség átiratával összefüggésben tett észrevételében kifejtette, hogy tanú1 tanú tévesen 2014. október 25. napján keltként megjelölt első vallomását a nyomozó ügyész kivette a bíróságnak felterjesztett nyomozati iratok közül, és azt védői indítványra, a bíróság által kötelezve csatolta csak be a tárgyaláson. A tanú alkut kötött az ügyészséggel, több büntetőeljárást megszüntettek vele szemben, szolgálati viszonyát is visszaállították, így semmiképpen sem tekinthető a fentiek miatt érdektelen tanúnak. Az együttműködési megállapodás nélkül súlyos következményekre számíthatott. Mindemellett „terhelő" vallomása zömében általánosságokat tartalmaz. [87] A főügyészség átiratában tévesen írja, hogy a tanú a borítékokat átvevő személyeknél vádlottakat nevesít. A tanú valójában azt állítja, hogy a váltás valamelyik tagjának adta át azokat, de hogy konkrétan kinek, arról nem nyilatkozik. Nincs tehát konkrét kétséget kizáró adat arra, hogy tanú1 tanú hol, mikor, milyen összeget és kinek a jelenlétében fizetett. Egyébként a tanú több esetben ellentmondásba került saját vallomásával is. [88] IV.r. vádlott 2012. szeptember 16. napi hatállyal kezdhette meg szolgálatát a ... ...án. tanú1 tanú valótlan vallomása és a vádirat szerint már 2012. év elején elmondta I. rendű vádlottnak, hogy ő és többek között IV. rendű vádlott zsebre bírságolnak, továbbá 2012. év májusától havonta személyenként 20 eurót, vagy 5.000,- Ft-ot szedett be IV. rendű vádlottól és más vádlottaktól. Vallomásában nincs pontosan körülírt ellenőrizhető és kétséget kizáróan bizonyítható adat arra, hogy a IV. rendű vádlott tanú1 tanútól, vagy bárkitől pénzt, borítékot, vagy bármilyen előnyt elfogadott, vagy ilyet továbbított volna. [89] A főügyészség „szakszerűtlen" bizonyítékértékelésével kapcsolatban azon meggyőződésének adott hangot, hogy az ügyész nem a bíróság indokolását hiányolja, hanem a mérlegelését (annak eredményét) tartja szakszerűtlennek. Az ügyészi indítvány azonban nem lehet eredményes, mert alapvetően az első fokon eljárt bíróság mérlegelési jogkörében megállapított tényállását támadja. Az elsőfokú bíróság a vádirattal beterjesztett bizonyítási eszközöket vizsgálja és értékeli. A bíróság az átlagosnál is többet tett jelen büntetőügyben, kimerítette a jogszabályban előírt rendelkezéseket a tényállás alapos megállapítása érdekében. A főügyészség indítványában csak olyan kérdéseket vetett fel melyeket az első fokon eljárt bíróság tényállásában mérlegelt. [90] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítsa, IV.r. vádlottal szemben bejelentett ügyészi fellebbezést a nyilvános ülésen - mint alaptalant - utasítsa el és a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2018. szeptember 13. napján kihirdetett 42.Kb.2/2017. számú ítéletét a IV. rendű vádlott tekintetében a Be. 605.§

(1)bekezdés első fordulata alapján hagyja helyben. [91] Az V. rendű vádlott védője írásbeli észrevételében elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta a Be. 605. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel. Másodlagosan a Be. 606. §

(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel azt indítványozta, hogy a másodfokú katonai tanács oly módon változtassa meg és egészítse ki az ítélet rendelkező részét, hogy az V. rendű vádlottat a rendelkező részben írtakon túl a kötelesség megszegésére irányuló, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett hivatali vesztegetés bűntette (Btk. 13. §

(3)bekezdés, Btk. 293. §

(1)és

(2)bekezdés), valamint 2 rendbeli kötelesség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette (Btk. 293. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés) bűncselekmények vonatkozásában is felmentettnek tekintse. Hivatkozott arra, az ítélet minden vádpontot érintően tartalmaz tényállást, illetve az elsőfokú bíróság minden tényállás kapcsán számot adott arról, hogy a vádiratban rögzítettek közül mely tényeket tudta megállapítani. Mérlegelési tevékenységéről is számot adott, ekként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, a bírói mérlegelés eredménnyel nem támadható a másodfokú eljárás során. Érvelése szerint nem foghat helyt a Fellebbviteli Főügyészség azon, az átirat

1. oldal első bekezdésében írt okfejtése sem, miszerint az elsőfokú bíróság elmulasztott volna a
2. számú vádponttal kapcsolatosan rendelkezést hozni. Az ítélet
3. oldal alulról a hetedik bekezdésében ugyanis kifejtette azon jogi álláspontját, miszerint „A IV. és az V. rendű vádlottaknak a vádirati
4. tényállási pontban írt magatartása törvényi egységet képez a vádirati
5. tényállási pontban írt magatartásukkal, ezért a bíróság e két pontot összevonta", ez a törvényi egységgel kapcsolatban kifejtett álláspont véleménye szerint is helyes. Kifejtette továbbá, hogy még amennyiben a másodfokú bíróság nem is ért egyet a törvényi egységgel kapcsolatban kifejtett jogi indokolással, akkor sem kell az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezni. Ehelyett a másodfokú bíróság a Be.
6. §

(1)bekezdése alapján akként egészítse ki az ítélete rendelkező részét, hogy az V. rendű vádlottat a 2 rendbeli a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő, kötelezettség megszegésére irányuló hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól is felmentettnek tekintse (4. számú ítéleti tényállás). [92] Kifejtette továbbá, hogy a Be. 608. §

(1)bekezdés f) pontjában írt abszolút hatályon kívül helyezési ok akkor lenne megállapítható, ha a felmentő rendelkezések ellenére az ítélet bármelyik tényállási pontjában írtak valamilyen bűncselekmény megállapítására irányuló történeti tényállási elemeket tartalmaznának, erről azonban nézete szerint nincsen szó. [93] Osztotta továbbá a Fellebbviteli Főügyészségi átirat

1. oldal utolsó bekezdésében kifejtetteket abban a tekintetben, hogy az I. rendű vádlott az alárendeltjei, ekként többek között az V. rendű vádlott vonatkozásában közhatalmi jogosítványokat nem gyakorol, ekként nem hivatalos személy, így alárendeltjei és közte a hivatali vesztegetés aktív és passzív alakzata sem valósulhatott meg. Nem osztotta azonban az ügyészség álláspontját a tekintetben, hogy a felmentő rendelkezés elmaradása hatályon kívül helyezési okot valósít meg, a felmentő rendelkezés pontosítására lehetőség nyílik a másodfokú eljárás során. [94] Az V. rendű vádlott védője észrevételezte továbbá, hogy a Fellebbviteli Főügyészség átirata érdemi ellentmondást is tartalmaz, mivel részletezi az elsőfokú bíróság milyen bizonyítékokat nem vett figyelembe, ehhez képest az átirata
2. oldal utolsó bekezdésében kifejti a megállapított tényállás megfelel az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítási eszközök tartalmának. [95] A felsorolt indokolási kötelezettség megsértése körében tett megállapításokkal kapcsolatban kifejtette, hogy tanú1 tanú nem tekinthető érdektelennek az ügyben. A tanú vallomásával kapcsolatban nem fejtette ki a törvényszék, hogy melyik tanúvallomásában tett hamis vallomást, mely nem is lényeges, mert a törvényszék a tanú szavahihetőségére utalhatott. [96] A tanúk szavahihetőségével kapcsolatban nem vette figyelembe az ügyészség tanú1nak az idézett nyomozati iratok IV. kötet
3. oldalán tett vallomásának ...
4. oldal I. bekezdésében, illetve a
5. május
6. napján tárgyaláson (jegyzőkönyv
7. oldal lap alján) tett vallomásakor elmondott körülményeket. [97] tanú1 tanú ellentmondásos vallomásain kívül, a vád álláspontjának alátámasztására csak olyan tanúk állnak rendelkezésre, akik hallomásból értesültek a történtekről, mivel egyéb bizonyítékok beszerzésére (leplezett technikai eszközök alkalmazásával) nem került sor. [98] A kilométer-számláló blokkoló szerkezetet érintően szintén nem osztotta az ügyészi álláspontot. A törvényszéknek nem kellett a felhasználásra választ adnia, mivel a szerkezet beszerelője ismeretlen, annak beszerelésénél egyik tanú sem volt jelent, még tanú1 sem. Nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani a ... frsz-ú gépjárműben talált szerkezetről tudomással bírók és az azt használók körét, illetve a gépjármű feltétlen szükségességét, a feltételezett zsebre bírságolások elkövetéséhez, így a kilométer-számláló blokkoló szerkezet használatához fűződő feltételezett vádlotti érdekeltséget sem. [99] tanú21 és tanú15 tanúvallomásainak részletgazdagabbá válása tekintetében utalt rá, hogy a törvényszék ítélete
8. oldal
9. bekezdésében általánosságban tett a tanú1 tanúvallomását alátámasztani látszó tanúk vallomásával kapcsolatban megállapítást, és semmilyen további következtetést nem jelölt meg. A törvényszék megállapítása a tanúvallomások legnagyobb része vonatkozásában helytálló. [100] tanú19 első, majd folytatólagos ügyészségi kihallgatása során kétség merül fel meglátása szerint a tanú szavahihetőségével kapcsolatban, ez a 20 eurós beadásokat is érintette. [101] tanú15 tanú esetében is megállapítható, hogy az első és a folytatólagos tanúkihallgatása során elmondottak nem fedik egymást. A tárgyalások során az I. rendű vádlott védője tanú15 tanút kérdezte az ellentétes vallomásainak okáról, ahol a korábbiaktól szintén eltérő választ adott. [102] tanú15 vallomásában (nyomozati iratok IV kötet
10. oldal) az általa gyanúsnak vélt személyek megfigyeléséről ad számot két tanulóval a jobb ... parkolóban, miközben az I. rendű vádlott utasítja a másik oldali parkolóban, egy gyanús gépkocsi ellenőrzésére. A fentiek tükrében nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a tanú pirosozókat figyelt meg. Az ügyészség által hivatkozott jelentést nem a pirosozókról írta a tanú a vallomása szerint, hanem arra az I. rendű vádlott utasította, az előtte a tanú számára utasításba adott intézkedés kapcsán. [103] Amennyiben a II. rendű vádlott sűrűn is találkozott I. rendű vádlottal az alosztályon (ahol az I. rendű vádlott irodája „be volt technikázva"), a találkozóikon elhangzottakról nincs információ, így azok témája ismeretlen, ebből pedig további, kétséget kizáró következtetéseket levonni nem lehet. [104] tanú20 tanúvallomását a törvényszék az ítélet 158-
11. és
12. oldalain értékelte. [105] Az ítélet
13. oldal
14. bekezdésében tesz egy állítást a törvényszék, az ott felsorolt tanúk tanúi minőségéről, annak a bizonyításhoz való viszonyáról, viszont az egyes tanúk által állítottakat az egész ítélet során értékeli, így nem jelenthető ki meglátása szerint, hogy nem vetette össze a tanúvallomásaikat az egyéb bizonyítékokkal. [106] Az ítélet
15. oldal
16. bekezdésében a törvényszék által tett állítás helyes, mivel tanú20 elmondása szerint a XIII. rendű vádlottat látta, tehát a tanú megnevezett egy, az általa és a vád által pirosozáshoz köthető személyt, míg tanú15 tanú ilyet nem tett. [107] Az ítéletben tanú20 megjelölt tanúvallomásának röviden kiemelt és az ügyészség által hosszabban idézett vallomásrészlet lényegét tekintve mindkét esetben megegyező, annak önkényes kiemelésére tett utalás téves. tanú20 tanú szerint, nem akkor történtek megfigyelések a parkolóba, amikor a bűnözők ott voltak. Egyébként a tanú nem tudhatta, hogy az alosztály mikor és hol tart megfigyeléseket. A vád szerint a pirosozók és az egyéb vagyon elleni bűncselekményeket (gépjármű feltörés, üzemanyag lopás stb.) elkövetők egy bűnözői kör volt. A vagyon elleni bűncselekmények a parkolókban mindennaposak voltak, így a tanú állítása nem állja meg a helyét. [108] A VII. és VIII. rendű vádlottak védője a Főügyészségi átiratában írtakra tett észrevételében utalt arra, hogy a
17. május
18. napján tartott tárgyaláson tanú1 a nyomozati szakban tett vallomását fenntartotta, ugyanakkor a terheltek - így a VII. és VIII. rendű vádlott - vonatkozásában semmiféle konkrétumot nem mondott el. tanú1 tanúvallomása szerint a ... forgalmi rendszámú Škoda Octavia személygépjármű zömmel az I. rendű vádlott bizalmi körébe tartozó III., VI. és XI. rendű vádlottak használták. Rendkívül aggályos lenne álláspontja szerint egy ilyen vallomás alapján valakit bűnösnek kimondani úgy, hogy azt védencei tekintetében - ahogyan tanú1 vallomása sem - a vádat semmilyen más bizonyíték nem támasztja alá. Márpedig határozottan kijelenthető, hogy nincsen olyan bizonyíték, amivel tanú1 vallomása alátámasztható lenne. Egyebekben tanú1 még önmagát, az általa előadottakat sem tudta alátámasztani, hiszen vallomásában sem konkrét időpontot, sem konkrét helyet nem tudott megjelölni egyetlen alkalommal sem. [109] Az ügyészség feltételezései nem tények, így nem bizonyítási eszközök, a feltételezés pedig nem szerepel a Be. bizonyítási eszközökre vonatkozó rendelkezései között. A védelem számtalan „logikus" okot tudna arról adni, mely okból lehet értelme a számlálót blokkolni. [110] Jelen ügyben nem állapítható meg az indokolási kötelezettségnek az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát eredményező nagymértékű elmulasztása, hiszen a tényállás megállapításának az indokairól az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során kellő részletességgel számot adott. A hatályon kívül helyezést elsősorban ténybeli indokolási hibák idézhetik elő, azonban a Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.205/2020/1-I. számú átiratában írtak szerint, nem ténybeli indokolási hibákat jelöl meg, hanem az elsőfokú bíróság értékelő-mérlegelő tevékenységét támadja. Az a fajta szakszerűtlennek tartott értékelés, melyet a vádhatóság az elsőfokú bíróságnak felró - akár ténykérdésben, vagy jogkérdésben - a fellebbezési bíróság részéről kiegészíthető, korrigálható, helyesbíthető. [111] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa
19. szeptember
20. napján kihirdetett 42.Kb.2/
21. számú ítéletet a Be.
22. §

(1)bekezdése alapján védencei vonatkozásában hagyja helyben. [112] A X. rendű vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában kifejtette, hogy a közokirathamisítás bűntettében történt marasztalás álláspontja szerint megalapozatlan. Érvelése szerint az elsőfokú katonai tanács nem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem lehet megállapítani, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében rögzített megállapításra. Nyomatékosan utalt arra, hogy nem X.r. vádlott készítette az inkriminált jelentést, az ő aláírása csak átadóként szerepel a jelentésen, mivel ő adta át a körözött személyt a körözést kibocsátó szerv beosztottjának. Álláspontja szerint továbbá az az ítéleti következtetés, miszerint X.r. vádlott tisztában volt az elfogása valódi helyszínével és körülményeivel, ezáltal a jelentés valótlan tartalmával, szintén indokolás nélkül maradt, ezáltal megalapozatlan. Egyebekben utalt arra, hogy az I. rendű vádlott is elismerte, hogy a jelentést ő készítette. [113] Összességében tehát érvelése szerint a X. rendű vádlott bűnösségére levont következtetés a közokirat-hamisítás elkövetésével kapcsolatban megalapozatlan és ellentétes a lefolytatott bizonyítás eredményével. Álláspontja szerint tehát a vádlott nem készített hamis közokiratot, annak elkészítésében semmilyen formában nem vett részt, az elfogott személy átadásának igazolása nem képezi tartalmi elemét a közokiratnak. A jelentés valótlan tartalmáért csakis annak készítője és az intézkedést igazoló elöljáró tehető felelőssé. A szolgálatban kötelességszegés vétségével kapcsolatosan kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét e körben is elmulasztotta, mivel nem indokolta meg, hogy a vádlott konkrétan milyen szolgálati szabályt szegett meg, mivel a vádirat által hivatkozott, a 20/
3. (V.7.) ORFK utasítás IV. fejezet
4. pontjában írt rendelkezés nem a vádbeli esetre vonatkozik. Egyebekben utalt arra is, hogy a 2016-ban lefolytatott fegyelmi eljárás anyaga tartalmazza X.r. vádlott
5. november 24-én kelt jelentését, amelyben jelenti a III.r. vádlott által telefonon bejelentett eseményt. Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel a X. rendű vádlottat. [114] A megismételt másodfokú nyilvános ülésen az I. rendű vádlott védője az írásban korábban becsatolt és előadott fellebbezését és annak indokolását fenntartotta. Eszerint nem osztotta az ügyészség azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság több vádpont esetében nem merítette ki a vádat, egyes esetekben pedig azon túlterjeszkedett, illetve hogy eltérő jogi álláspontot foglalt el. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette. A felmentő rendelkezésekkel teljes egészében egyetértett, az
6. és
7. vádpontokkal kapcsolatos, az írásban is előterjesztett aggályait megismételte. Az ítélet e körben megalapozatlan, a tényállás felderítetlen, indokolatlanul került sor az I. rendű vádlott bűnösségének megállapítására. Utalt arra, hogy a titkos információgyűjtés eredményeként beszerzett bizonyíték nem használható fel, mert a hatóság megsértette a feljelentés haladéktalan megtételére vonatkozó törvényi követelményeket. Ezért továbbra is kérte a titkos információgyűjtés során beszerzett bizonyítékok kirekesztését. Összességében a felmentő rendelkezések helybenhagyását, míg az
8. és
9. vádpontokban a vádlott felmentését indítványozta. Utalt arra, hogy a vádlott nem vitatta, hogy átvette a 100.000,- forintot tanú30tól, ezt azonban tanú30 nem azért adta, hogy őt megvesztegesse, hanem ez az összeg a feleségének járt a tanú30nak végzett munkája után. Másrészt hivatkozott arra, hogy tanú30nak nincs a vádiratban szereplő típusú gépkocsija, ...ában nem közlekedett, a vádiratban megjelölt kistehergépkocsi a vádiratban megjelölt mennyiségű áru szállítására nem volt alkalmas. Ezért a vádlott felmentését indítványozta, másodlagosan a hivatali vesztegetés elkövetésének megállapítása esetén a folytatólagos elkövetés mellőzését, tekintettel arra, hogy a tényállásban egyszeri pénzátadás került rögzítésre. [115] A
10. vádponttal kapcsolatosan megismételte a társadalomra veszélyesség hiányával kapcsolatos korábbi előadását. Az enyhítésre irányuló fellebbezése kapcsán az enyhítő körülmények között nagy nyomatékkal kérte értékelni az időmúlást, míg a súlyosító körülmények köréből az elszaporodottságot -ennek alátámasztására alkalmas statisztikai adatok hiányában- álláspontja szerint ki kell rekeszteni. [116] A II.r, III.r. és VI.r. vádlottak védője a megismételt másodfokú eljárásban tartott perbeszédében a II.r. és III.r. vádlott tekintetében fenntartotta a megelőző eljárásban előterjesztett és felmentésre irányuló álláspontját. Érvelése szerint a tényállás részben megalapozatlan, mint ahogyan az ítélet indokolásával kapcsolatos aggályait is kifejtette, miszerint az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában nem fejtette ki teljes körűen, hogy miért fogadta el tanú1 tanúvallomását, annak ellenére, hogy a tanú szavahihetősége felől erős kételyek merültek fel az eljárás során. Sérelmezte, hogy tanú1 első tanúvallomásáról készült jegyzőkönyvet az ügyészség nem csatolta a nyomozati iratok közé, azt csak az elsőfokú eljárás során sikerült beszerezni. Kifogásolta, hogy a hatóság a tanú második kihallgatása során nem tisztázta a korábbi vallomásától való eltéréseket, ezt a vallomást más tanúvallomások - pl. tanú35 vallomása- cáfolták. Ennek ellenére a vád ezen második kihallgatása alkalmával tett vallomásán alapul. Ezt a vallomást azonban ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, mint ahogyan tanú20 és tanú45 ellentmondó, illetve más objektív bizonyíték által alá nem támasztott vallomásait is. Megjegyezte, hogy a II.r. vádlottat annak ellenére ítélte el a
11. számú tényállás alapján, hogy mindenki más vádlottat ez ügyben felmentett. A III.r. vádlott tekintetében a felmentő rendelkezések helybenhagyását indítványozta. [117] A
12. vádponttal kapcsolatban jelezte, hogy a bíróság nem abban a bűncselekményben találta bűnösnek a vádlottat, mint amivel őt az ügyészség vádolta, de álláspontja szerint még ebben a „maradék" bűncselekményben sem lehetséges a vádlott büntetőjogi felelősségét megállapítani. Álláspontja szerint tanú45 vallomása és szembesítés során tett nyilatkozata ellentétes az objektív bizonyítékként szolgáló kamerafelvétellel. Hivatkozott arra, hogy az iratokból ellenőrizhető, hogy mind a személyazonosság megállapítása, mind pedig a jármű ellenőrzése megtörtént. Ezzel ellentétes, vagyis iratellenes megállapítást tartalmaz az ítélet
13. oldal
14. bekezdésében rögzített, mérlegeléssel megállapított tényállás. Hivatkozott a Rendőrségről szóló
15. évi XXXIV. törvény
16. §-ban rögzített intézkedési kötelezettségre, valamint a
17. §-ban rögzített arányossági klauzulára azzal, hogy érvelése szerint a vizsgált esetben a vádlott által foganatosított intézkedés törvényes célja tanú45 adatainak megállapításával már megvalósult, vele szemben foganatosított esetleges további korlátozás nem volt szükséges, és semmiképpen nem lehetett volna arányos sem. Mindezekre figyelemmel a III.r. vádlott teljeskörű felmentését indítványozta. A VI.r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. [118] A IV.r. vádlott védője a megismételt másodfokú eljárásban fenntartotta a korábban előadott észrevételeit, miszerint az ítélet rendelkező részében nyilvánvalóan elírás folytán szerepel helytelen megnevezést a bűncselekmény megjelölésénél, ez pedig a másodfokú eljárás során pótolható, korrigálható. Az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta a IV.r. vádlott tekintetében azzal, hogy érdemben vitatta a Győri Fellebbviteli Főügyészség álláspontját. [119] Az V.r. vádlott védője a fellebbezésében írtakat fenntartotta. Álláspontja szerint a Győri Fellebbviteli Főügyészség az átiratában és a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványában a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelését támadja, amely eredményre nem vezethet. Az ítélet védencét érintő felmentő rendelkezését kérte pontosítani akként, hogy az V.r. vádlottat az indokolásban megjelölt bűncselekmények vonatkozásában tekintse felmentettnek a másodfokú katonai tanács. Álláspontja szerint továbbá az ügyészség által felhívott Be.
18. § f) pontjára, valamint a Be.
19. §-ra való hivatkozás nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság az 1.,
20. és
21. számú vádpont vonatkozásában állapított meg tényállást és az elsőfokú katonai tanács számot adott arról is, hogy mit nem talált a vádirati tényállásból kétséget kizáróan bizonyítottnak. A megállapított tényállás megalapozott, annak felülmérlegelésére nincs jogszabályi lehetőség. Kifejtette, hogy az ügyészség álláspontjával, miszerint az
22. vádponttal kapcsolatban az aktív és passzív vesztegetés nem valósult meg, azonban utalt arra is, hogy az elsőfokú katonai tanács a IV.r. és V.r. vádlottak
23. vádirati tényállásban írt cselekményét akként bírálta el, hogy álláspontja szerint ezek törvényi egységet képeznek a
24. vádirati tényállásban írt cselekményekkel. Ezek vonatkozásában pedig felmentő rendelkezéseket hozott. Mindezekre figyelemmel az ítélet helybenhagyását kérte. [120] A VII.r. és VIII.r. vádlottak védője a megismételt másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülésen részletes perbeszédet nem adott elő, minden tekintetben fenntartotta a korábbi másodfokú eljárás során tett nyilatkozatát. Ezen álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács részletes bizonyítási eljárást folytatott le, megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett a két vádlott tekintetében. Az ügyészség által hivatkozott eljárási szabálysértéseket a másodfokú eljárás során korrigálhatónak tartotta és pergazdaságosság okán sem tartotta indokoltnak az ítélet hatályon kívül helyezését. Érvelése szerint az elsőfokú tanács helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottakat fel kell menteni, ezért az ítélet helybenhagyását indítványozta. [121] A IX. r. vádlott védője a perbeszédében a fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az ügyészségnek elfogyott a bűnösség megalapozására alkalmas eszköztára, ezért tehetett indítványt az ítélet hatályon kívül helyezésére. Érvelése szerint nem történt olyan eljárásjogi szabálysértés, ami megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. Arra az esetre azonban, amennyiben erre sor kerülne, megjegyezte, hogy a III.r. vádlott cselekvőségét nem lehet elválasztani a IX. r. vádlott cselekvőségétől. Azt indítványozta, hogy elsődlegesen a IX. r. vádlottat bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel a másodfokú katonai tanács. [122] A X. r. vádlott védője is fenntartotta a korábbi másodfokú eljárás során tett perbeszédében foglaltakat. Eszerint a
25. vádponthoz kapcsolódóan egyetértett a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányára vonatkozó védői érveléssel. Hivatkozott arra, hogy a X. r. vádlott nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, tekintettel arra, hogy az inkriminált jelentést csupán átadóként, egy körözést átadó szerv képviselőjeként írta alá, azt nem ő készítette el. A jelentés tartalmáért pedig az a parancsnok felel, aki azt aláírta, jelen esetben az I.r.vádlott. A
26. vádponttal kapcsolatban pedig kifejtette, hogy nem valósult meg a szolgálatban kötelességszegés vétsége, hiszen a X. r. vádlott részéről nem volt szükség további jelentés készítésére. Mindezekre figyelemmel a X. r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt. [123] A XIII. r. vádlott védője csatlakozott a védőtársai által elmondott eljárásjogi és anyagi jogi aggályokhoz. Kifejtette továbbá, hogy a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványa a bizonyítékok felülmérlegelését indítványozza, mely nem lehetséges. Álláspontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg. Az elsőfokú ítéleti tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság tényről tényre helyesen vont le következtetést, ezért az ítélet helybenhagyását indítványozta. [124] Az I. rendű vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy tanú30 nem közlekedett olyan járművel, aminek az okmányai nem voltak rendben, ezért nem is juthatott volna jogtalan előnyhöz attól az információtól, hogy az általa esetlegesen használt útvonalon hol végeznek közúti ellenőrzéseket. Előadta álláspontját, miszerint a titkos információgyűjtés eredménye nem használható fel, tekintettel arra, hogy a nyomozó hatóság a feljelentés megtételekor nem tett eleget a haladéktalanság törvényi követelményének. Arra is hivatkozott, hogy a megindult eljárás miatt hosszú időre felfüggesztették a szolgálat alól, ezzel együtt a jövedelme is jelentősen csökkent, gyakorlatilag anyagilag ellehetetlenült. Hivatkozott továbbá arra, hogy alacsonyabb beosztásba került, ahol a pótlékok összege is alacsonyabb. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a felmentő rendelkezéseket hagyja helyben, a marasztaló rendelkezésekkel érintett bűncselekmények vádja alól pedig mentse fel őt, figyelemmel arra is, hogy a büntetőeljárás megindulását követően az új beosztásában kiváló munkát végez. Egyebekben mindenben csatlakozott a védőjéhez. [125] A II, IV.r., VI. és X. r. vádlottak az utolsó szó jogán csatlakoztak a védőjük által elmondottakhoz, míg az V.r. vádlott vitatta tanú1 tanúvallomásának elfogadhatóságát, azon értetlenségének adott hangot, hogy a nyomozó hatóság miért nem próbálta meg felderíteni a
27. és
28. vádponttal összefüggésben a „pirosozók" által elkövetett bűncselekményeket. [126] A XIII. r. vádlott a nyilvános ülésen nem volt jelen, részére korábban engedélyezte az elsőfokú bíróság a tárgyalásról való távolmaradást. [127] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a büntetőeljárásról szóló
29. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
30. §

(1),

(2)és

(4)bekezdései alapján -, figyelemmel a Be. 868. §

(1)bekezdésére és a Be. 870. §

(1)bekezdésére is -, az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül a Be. 590. §

(9)és

(10)bekezdésére is tekintettel. A felülbírálat csak a fellebbezéssel érintett vádlottak cselekményeit érintette. [128] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, melynek eredményeként nagyobbrészt megalapozott tényállást állapított meg, amelyet a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjaiban meghatározott okból, a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az iratok alapján valamint a nyilvános ülésen elhangzottak alapján pontosítani szükséges az alábbiak szerint. [129] A Pestvidéki Nyomozó Ügyészség Nyom.313/

1. számú vádiratával
2. április
3. napján emelt vádat, továbbá a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség Nyom.719/
4. számú átiratával a vádiratot
5. november
6. napján egészítette ki azzal, hogy XIII.r. vádlott-al szemben is vádat emelt. [130] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
7. május
8. napján megtartott tárgyaláson a 42.II.Kb.613/2016/60-1-I. számú végzésével a folyamatban lévő büntetőügyhöz egyesíteni rendelte a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 42.II.Kb.1674/
9. számú büntetőügyét. [131] I.r. vádlott lakóhelye ... szám, II.r. vádlott lakóhelye ... szám. [132] I.r. vádlott személyazonosító okmányának száma - időközbeni megváltozása okán - .... [133] III.r. vádlott
10. augusztus
11. napjától ismét őrizetben, majd
12. augusztus
13. napjától
14. október
15. napjáig ismét előzetes letartóztatásban volt. Lakóhelye ... szám. [134] Az elsőfokú ítélet
16. oldal
17. és
18. pontjaiban tett megállapításokat az ítéletből mellőzi, mivel azok nem a vádbeli, hanem azt megelőző időszakhoz voltak köthetőek. [1...] II.r. vádlottnak az ítélet
19. oldalának IV. bekezdésében feltüntetett személyi körülményei annyiban pontosítandóak, hogy egy a ... úton található 24 millió forint forgalmi értékű ingatlan tulajdonosa, mely 18 millió forint hiteltartozással van terhelve. Büntetlen előéletű. [136] III.r. vádlottnak az ítélet
20. oldalának VIII. bekezdésében feltüntetett személyi körülményei annyiban helyesbítendők, hogy jelenleg az ... Kft. alkalmazásában áll, mint elektroműszerész, melyből havi bruttó 237.000,- forint jövedelme származik. [137] IV.r. vádlottnak az ítélet
21. oldalának III. bekezdésében feltüntetett személyi körülményei annyiban pontosítandóak, hogy jelenleg a ... Rendőrkapitányság Közlekedési Alosztályának alkalmazásában áll, mint baleseti helyszínelő, vizsgáló. [138] VI.r. vádlottnak az ítélet
22. oldal IX. bekezdésében feltüntetett előéleti adatai vonatkozásában az iratok alapján rögzíthető, hogy a VI. rendű vádlott büntetett előéletű, a Szombathelyi Nyomozó Ügyészség NY.97/
23. számú
24. szeptember
25. napján kelt határozatával magánokirathamisítás vétsége miatt ügyészi megrovásban részesítette. Elkövetési idő:
26. április
27. [139] VII.r. vádlottnak az ítélet
28. oldalának IV. bekezdésében feltüntetett személyi körülményei annyiban helyesbítendőek, hogy szolgálati viszonya
29. március
30. napján megszűnt. [140] XIII.r. vádlott büntetlen előéletű. [141] Az ítélet
31. oldalának VII. bekezdésében írt 1/, a
32. oldal IV. bekezdésében írt 2/ és VI. bekezdésében írt 3/. a
33. oldal I. bekezdésében írt 4/, III. bekezdésében írt 5/ és VII. bekezdésében írt 6/ történeti tényállásokban írt valamennyi I.r. vádlottra vonatkozó rész akként pontosítandó, hogy „I.r. vádlott" [142] Az ítélet
34. oldal VII. bekezdésében írt 6/ történeti tényállásban írt valamennyi X.r. vádlottra, III.r. vádlottra és IX.r. vádlottra vonatkozó rész akként pontosítandó, hogy „X.r. vádlott", „III.r. vádlott", illetve „IX.r. vádlott". [143] Az ítélet
35. oldalának II. bekezdése utolsó sora akként pontosítandó, hogy „ …személyi okmányait a III. és IX. rendű vádlottaknál hagyva elhajtott." [144] Az ítélet
36. oldalának III. bekezdését követően szükséges feltüntetni, hogy III.r. és IX.r. vádlottak magatartásukkal megszegték a 20/
37. (V.7.) ORFK utasítás IV. fejezet
38. és
39. pontjait, valamint a Rendőrségről szóló
40. évi XXXIV. törvény
41. §

(1)és

(2)bekezdéseiben és 33. §

(2)bekezdés f) pontjában foglaltakat. [145] Az ekként korrigált tényállás már mindenben megalapozott és a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó. [146] Mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - egyetértve a főügyészség észrevételével - megállapította, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség Nyom. 313/

1. számú vádirata
2. április
3. napján érkezett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsához, az első tárgyalás megtartására azonban csak több mint egy évvel később,
4. május
5. napján került sor. Ezzel az elsőfokú katonai tanács megszegte az elsőfokú büntetőeljárás kezdetekor hatályban volt
6. évi XIX. törvény
7. §

(1)és

(3)bekezdésében írt rendelkezéseket, mely azonban az eljárás lefolytatására és az ügy érdemi elbírálására kihatással nem volt. [147] Az ítélőtábla mindenekelőtt utalni kíván arra, hogy a Be. 593. §

(2)bekezdése értelmében a bizonyítékok felülmérlegelése kizárt. A felülmérlegelés tilalma a bizonyítással függ össze. A bizonyítékok értékelése nem jelent mást, minthogy a bíróság az adott bizonyítékot elfogadja-e hitelesnek vagy sem, illetve melyik részében fogadja el, és melyikben nem. Ha az elsőfokú bíróság lefolytatott egy bizonyítási eljárást, és a beszerzett bizonyítékok egyenként és összességében történt értékelése (mérlegelése) alapján állapított meg tényt (azaz tényállást), a másodfokú bíróság nem értékelheti eltérően a bizonyítékokat az elsőfokú bírósághoz képest, azaz nem mérlegelhet felül. A felülmérlegelés tilalma alól egyedül a terhelt javára van kivétel. A másodfokú bíróság - bizonyítás felvétele nélkül - pusztán az ügyiratok, vagy ténybeli következtetés alapján, ugyanazon bizonyítékok alapul vételével eltérő tényt (azaz tényállást) állapíthat meg, ha a vádlottat fel kell menteni. A Be. 593. §

(2)bekezdés azt gátolja meg, hogy a másodfokú bíróság az ügyiratok tartalma vagy a helyes ténybeli következtetés - ami nem azonos az adott bizonyíték elfogadásáról alkotott elsőfokú bírói álláspont felülmérlegelésével - útján, eltérő tényállás megállapítása mellett a felmentett vádlott bűnösségét megállapítsa. [Az elektronikus kommentár Be. 593. §

(2)bekezdéséhez fűzött indokolása és az EBH

2. számú eseti döntés] [148] A kialakult és töretlen bírói gyakorlat értelmében a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette [EBH
3. B.
4. számú elvi bírósági határozat II. pont] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.; BH 2009....2.). [Kúria Bfv.520/2016/
5. számú végzése] [149] A fellebbviteli ügyészség átiratában az ítélőtábla álláspontja szerint - egyetértve az I., II., III., V., VI. VII. és VIII. rendű vádlottak védőivel - lényegében a bizonyítékok felülmérlegelése útján támadja az elsőfokú bíróság ítéletét, amellyel kapcsolatban indítványában meg is jegyzi, hogy a „megállapított tényállás megfelel az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítási eszközök tartalmának". Az ügyészség, valamint a védők és vádlottak ezen irányú indítványai mindezekre figyelemmel helyt nem foghattak. [150] A fellebbviteli ügyészség átiratában írtakra figyelemmel szükséges hangsúlyozni továbbá, hogy a
6. és
7. tényállási pontokban mellőzendőnek tartott megfogalmazásokkal az ítélőtábla egyetért. Az elsőfokú bíróság tényszerű indokát adta annak, miért nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak ezen tényállásokat, így a vádlottak cselekvőségét kizárni sem lehetett. [151] Az ítélőtábla nem látta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének elmulasztását sem, amelyre az ügyészség és részben az I., II., III. IX. és X. rendű vádlottak, illetve védőik is hivatkoztak. A kialakult gyakorlat szerint ugyanis, az indokolási kötelezettségének az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát eredményező nagymértékű elmulasztása nem állapítható meg, amennyiben a bíróság a terhelt tagadásával szemben a tényállás megállapításának az indokairól a bizonyítékok mérlegelése körében kellő részletességgel számot ad. [BH
8. ...
9. számú eseti döntés] Mivel az elsőfokú bíróság ezen kötelezettségének kellő mértékben eleget tett, az indítványok helyt nem foghattak. [152] tanú1 tanú vallomásaival kapcsolatban utalni szükséges az ügyészi álláspontra figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete 140 oldal V. bekezdésétől a
10. oldalának II. bekezdéséig vallomásának lényege ismertetése alapján indokolta meg megállapítását arra vonatkozóan, hogy miért jutott arra az álláspontra, hogy a tanú vallomása lényegében senkire nem terhelő. Az ítélet
11. oldal VIII. bekezdésétől a X. bekezdéssel bezárólag általánosságban , valamint az egyes tényállásban pedig az ítélet
12. oldal 10 -
13. pontjaiban is külön, az adott tényálláshoz kötődően megindokolta azt is az elsőfokú bíróság - mely indokolással az ítélőtábla egyebekben maradéktalanul egyetért -, hogy miért kezelte tanú1 tanú vallomását fenntartásokkal, és azokat csak annyiban értékelte, amennyiben más objektív bizonyíték, vagy vádlotti vallomás is alátámasztotta. [153] Az ügyészség „hallomástanúk" körében tett észrevételével kapcsolatban az ítélőtábla rámutat, hogy a hivatkozott tanúk vallomását értékelte az elsőfokú bíróság az ítélete
14. oldal 16 -
15. pontjai, a
16. oldal
17. és
18. pontjai, a
19. oldal
20. pontja, a
21. oldal
22. -
23. pontjaiban. Erre tekintettel ezen észrevétel sem volt elfogadható. [154] A bíróság itt kívánja megjegyezni, hogy a felhívott tanúk mindegyike pusztán elmondásából értesült a vallomásában előadott körülményekből, melyek között - ahogy arra az V. rendű vádlott védője is helyesen utalt - számos ellentmondás volt felfedezhető, így tanú1 tanú - az elsőfokú bíróság által is helyesen - alapvetően kétesnek értékelt vallomásaira is figyelemmel nem lehetett kétséget kizáró bizonyossággal megállapítani a vádlottak felelősségét. [155] Az ítélet indokolását akként szükséges pontosítani e körben, hogy valamennyi „hallomás" és elfogultnak tekinthető tanú vallomása csak azon részében volt figyelembe vehető, amelyet az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok részleteiben alátámasztottak. [156] Ugyancsak az ügyészség ... forgalmi rendszámú gépjárműbe szerelt kilométer- számláló blokkoló tekintetében tett észrevételeivel kapcsolatban utalni kell továbbá arra is, hogy az elsőfokú bíróság a fentiekben megjelölt oldalakon értékelte a tanúk vallomását. tanú1 vallomását az elsőfokú bíróság egyebekben az ítélet
24. oldal 40 -
25. pontjáig itt is az adott vádponthoz kötődően speciálisan indokolja a már hivatkozott általános megállapításon túlmenően. [157] Az ítélőtábla egyetértve a II., III.,VI., VII. és VIII. rendű vádlottak védőivel megjegyzi, hogy a bíróságnak nem feladata arra választ adni, hogy a zsebre bírságolás hiányában mi értelme volt a gépkocsi kilométer - számlálóját blokkolni. Nem értett egyet az ítélőtábla azon ügyészi állásponttal sem, hogy a szerkezet adott esetben történő működésbe hozatala a körülmények alapján logikusan terhelő vallomások hiányában is - kétséget kizáróan arra enged következtetni, hogy az inkriminált gépjárművet korrupciós bűncselekmény elkövetésére használták. Az a körülmény, hogy az alosztály munkatársai a saját pénzükön javíttatták és tankolták a kérdéses személygépjárművet, bár szokatlan, de ugyancsak nem teszi lehetővé az ügyészi álláspont kétséget kizáró elfogadását. [158] Az ügyészi észrevételre figyelemmel az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy nem iratellenes azon elsőfokú bírói ténymegállapítás sem, miszerint tanú21 és tanú15 vonatkozó vallomásai - ahogy arra részben az V. rendű vádlott védője is utalt észrevételében - később részletgazdagabbak lettek. Ez ténykérdés, hiszen a nyomozati és tárgyalási szakban tett vallomások között eltérés tapasztalható részleteiben. Ugyancsak nem volt elfogadható azon észrevétel sem, hogy nem értékelte az elsőfokú bíróság tanú19, tanú15 és tanú1 tanúk vonatkozó vallomását, ugyanis ezt az elsőfokú bíróság ítélete
26. oldal
27. pontjában, a
28. oldal 36.,
29. és
30. pontjaiban, valamint a
31. oldal
32. pontjában megtette. [159] A 2./ tényállás vonatkozásában tett ügyészi észrevétellel összefüggésben rámutat az ítélőtábla arra is, hogy az elsőfokú bíróság ítélete
33. oldal
34. és
35. pontjai, illetve
36. oldal
37. pontjában lényegében utal arra is, miért nem tartotta szükségesnek további bizonyítási eljárás lefolytatását arra is figyelemmel, hogy tanú17 tanú - és a többi tanú tekintetében is - szavahihetőségével kapcsolatban kételye merült fel. Egyebekben tanú17 tanú szolgálati beosztásaival kapcsolatos állítását az ítélet
38. oldal IV. bekezdésében is hivatkozza az elsőfokú bíróság, így nyilvánvalóan azt is figyelembe vette a bizonyítékok értékelése során az ügyészi állásponttal szemben. [160] A hivatkozott iratellenes tanúk vallomásainak fejlődésére tett megállapítás ugyancsak nem volt elfogadható, hiszen az ítéletben is egyebekben kellő részletességgel ismertetett nyomozati és tárgyalási vallomásokból ez tényként megállapítható volt. Az elsőfokú bíróság a hivatkozott tanúk és vádlottak vallomásait - bár tény, hogy szűkszavúan, de - ítélete
39. oldal
40. -
41. pontjaiban szintén értékelte. [161] Az ügyészség 3./ tényálláshoz fűzött indokolás hiányosságával kapcsolatos észrevétele sem volt megalapozott. Az ítélet tanú20 tanú vonatkozó vallomását a
42. oldal
43. pontjában, a
44. oldal
45. -
46. és
47. -
48. pontjaiban, a
49. oldal
50. -
51. és
52. pontjaiban, a
53. oldal 124., 126.,
54. -
55. pontjaiban, valamint a
56. oldal 142.,
57. -
58. és
59. pontjaiban értékelte. tanú15 tanú vonatkozó vallomását az ítélete
60. oldal
61. -
62. pontjaiban, a
63. oldal
64. -
65. pontjaiban, míg tanú1 tanú vonatkozó vallomását az ítélete
66. oldal
67. -
68. pontjaiban értékelte az elsőfokú bíróság. A törvényszék a „hallomástanúk" vallomásának összevetését pedig az ítélet
69. oldal
70. pontjában elvégezte, így az indokolási kötelezettségét ebben a körben is teljesítette. [162] Az ügyészség azon észrevétele, miszerint tanú15 tanú vallomására tekintettel iratellenes annak rögzítése az ítéletben, hogy kizárólag tanú20 nyilatkozott úgy, hogy látta a pirosozókat, szintén nem volt elfogadható, ugyanis az ítélőtábla ebben a körben - ahogy arra az V. rendű vádlott védője is utalt - iratellenességet nem tapasztalt. [163] Az I. rendű vádlott védőjének
71. és
72. tényállási pont tekintetében a titkos információgyűjtésre vonatkozó indítványára tekintettel az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá. [164] A büntetőeljárásról szóló
73. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
74. §

(1)bekezdése értelmében a leplezett eszköz alkalmazásának törvényességét az engedélyezés időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell megítélni. [165] A titkos információgyűjtés engedélyezésének időpontjában hatályban volt büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Régi Be.) 78. §

(1)bekezdése alapján a büntetőeljárásban szabadon felhasználható törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A Régi Be. 76. §

(2)bekezdése értelmében a büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva -, a büntetőeljárás megindítása előtt készített, illetőleg beszerzett. [166] A nyomozás elrendelése előtt bűnüldözési célból folytatott bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtést részletes szabályait nem a Régi Be. tartalmazta, az csak a titkos információgyűjtés eredményének felhasználására vonatkozó szabályokat részletezte, a Régi Be. 206/A. §-ban, visszautalva a Régi Be.

1. § rendelkezéseire. A részletes szabályokat, a titkos információgyűjtés engedélyezését és végrehajtását a Rendőrség szóló
2. évi XXXIV. törvény, a Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szóló
3. évi CXXV. törvény, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló
4. évi CXXII. törvény szabályozta, meghatározva, hogy milyen bűncselekmények gyanúja esetén, milyen különleges eszközök, milyen időtartamban alkalmazhatók. [167] Az engedélyezés időpontjában hatályban volt szabályozás szerint, a titkos információgyűjtés többek között - hivatali vesztegetés, illetve vesztegetés gyanúja esetén, legfeljebb 90 napra engedélyezhető, illetőleg kérelemre 90 nappal ismételten meghosszabbítható. [168] A titkos információgyűjtés eredményének felhasználására vonatkozó, adott időpontban hatályos szabályozás értelmében a bűnüldözési célból folytatott, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használható fel, ha a Régi Be.
5. §-ában írt feltételek fennállnak, illetve a titkos információgyűjtés engedélyezését kérő szerv a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a nyomozást nyomban elrendelte vagy feljelentési kötelezettségnek nyomban eleget tett. [169] Jelen ügyben megállapítható aggály nélkül, hogy a Régi Be.
6. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjaira figyelemmel a vesztegetés büntette vonatkozásában titkos információgyűjtés alkalmazására lehetőség volt, de a haladéktalanság követelményei is teljesültek. [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Büntető Kollégiumának 74. számú véleményére tekintettel.] [170] I.r. vádlottal szemben az általa használt +..., ... hívószámú mobil telefonokon továbbított közlés tartalmának megismerése és technikai eszközzel történő rögzítése, valamint az általa használt ... szám alatti épület emeleti szintjén lévő alosztályvezetői irodában és étkező helyiségben történtek technikai eszköz segítségével történő megfigyelése és rögzítése a ... Központi Kerületi Bíróság 2012. december 5. napján kelt 21.Ti.0595/4/2012.Tük. számú végzésével került engedélyezésre 2012. december 20. napjának 00 óra 00 percétől 2013. március 9. napjának 00 óra 00 percéig, azaz 90 napra. Ezt követően az általa használt +... és ... hívószámú mobil telefonokon továbbított közlés tartalmának megismerését és technikai eszközzel történő rögzítését, valamint az általa használt ... szám alatti épület emeleti szintjén lévő alosztályvezetői irodában és étkező helyiségben történtek technikai eszköz segítségével történő megfigyelését és rögzítését a ... Központi Kerületi Bíróság 2013. február 26. napján kelt 21.Ti.0595/6/2012.Tük. számú végzésével meghosszabbította 2013. március 9. napjának 00 óra 00 percétől 2013. június 6. napjának 00 óra 00 percéig, azaz további 90 napra. [171] Az információgyűjtés célja a Btk. 225. §-ába ütköző és aszerint minősülő hivatali visszaélés bűntette, valamint a Btk. 250. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntette volt a Fővárosi Törvényszék Elnökének T.El.287-81-2/

1. TÜK. számú igazolása szerint. [172] Megállapítható továbbá, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata Igazgatóság Központi Főosztálya az utolsó érdemi telefonbeszélgetés
2. március
3. napján történt megküldését követően feljelentését
4. április
5. napján megtette, azokhoz mellékelve a lehallgatási anyagokat. [173] A már fentebb hivatkozott 74/
6. számú Bkv. szerint haladéktalanság nem azonosítható az azonnal fogalommal, tehát azzal az időponttal, amikor a titkos információgyűjtést végrehajtó szerv az információkat tartalmazó adatokat az információgyűjtés végző szerv rendelkezésére bocsátotta, ezért a bírói gyakorlat szerint figyelembe vehető adminisztrációs és ügyintézési időt tekintve, valamennyi hatóság eleget tett törvényi kötelezettségének. [174] A bíróság tehát nem értett egyet az I. rendű vádlott és védője észrevételével. A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.88/2017/
7. számú döntésében is hangsúlyozta már, hogy - ellentétben a védelem álláspontjával - nem szerencsés konkrét időhatárt meghúzni a felhasználhatóság megítélésekor, mivel azt mindig az ügy jellege dönti el. Jelen esetben az ügy konkrét körülményeit vizsgálva megállapítható volt, hogy az átlagosnál bonyolultabb, nehezebben bizonyítható cselekményekről van szó, ráadásul a megfigyelt telefonkészülékek és helyiségek számára tekintettel keletkező adatmennyiség és azok nyelvezete is nehezítette azok feldolgozását, jogi megítélését. Ebből következően pedig az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a haladéktalanság követelménye teljesült, és a titkos információgyűjtés eredménye felhasználható. [175] Az I. rendű vádlott védőjének vádirati
8. tényállási ponttal kapcsolatos észrevétele, miszerint nélkülözte volna az elsőfokú bíróság az érdemi érvelést, ugyancsak nem volt elfogadható. Az elsőfokú bíróság ítélete
9. oldal
10. pontjától kezdődően a
11. ponttal bezárólag vette számba és értékelte a bizonyítékokat kellő részletességgel. [176] Az előterjesztett védői bizonyítási indítványokat az ítélőtábla elutasította, ugyanis a kért tanúk kihallgatása egyrészt szükségtelen volt, másrészt az I. rendű vádlott felesége elfogulatlannak sem volt tekinthető, így ezen bizonyítási indítványok elfogadása pusztán az eljárás további felesleges elhúzódását eredményezte volna. A csatolt szakértői vélemény megállapíthatóan egy magánszakértői vélemény, melynek előterjesztése nem felel meg a töretlen, BH
13. számú eseti döntésben írt gyakorlatnak sem, ráadásul a rendelkezésre álló nyomozati és bírósági iratokból a Be.
14. §

(5)bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség sem állapítható meg, ezért azt bizonyítékként figyelembe venni sem lehetett. [177] Ugyanakkor a minősítés tekintetében egyetértett az ítélőtábla a védelem álláspontjával. A töretlen bírói gyakorlat szerint ugyanazon személytől az előny kérése, majd elfogadása természetes egység. Ha a hivatalos személy az előnyt egyszer kéri vagy fogadja el, természetes egység valósul meg akkor is, ha több hivatali kötelességét, vagy ugyanazon kötelességét többször szegi meg, még akkor is, ha ez több aktív vesztegető ügyfelet érint. A folytatólagosság egységébe olvad azonban, ha ugyanazon ügyféltől ugyanabban az ügyben, illetve folyamatosan fennálló kapcsolatban többszöri előny kérésére vagy elfogadására kerül sor (BH

1. 213., BH
2. 93.). Az ítéleti tényállásban egyszeri pénzátadás került megállapításra, így az I. rendű vádlott cselekménye folytatólagosnak nem minősülhetett. [178] Az I. és X. rendű vádlottak védőinek a vádirati
3. tényállási ponttal kapcsolatos észrevétele ellenben nem volt elfogadható az alábbiakra tekintettel. [179] Az elsőfokú bíróság ezen tényállási pontban írt indokolása kiegészítendő azzal, hogy a bűncselekmény elkövetését az I. rendű vádlott tekintetében bizonyítják a titkos információgyűjtés során készített, nyílttá tett kép-és hangfelvételek, a telefonlehallgatás hanganyagai, melyek alapján kategorikusan kizárható volt az I.r. vádlott jelentésében írt azon körülmény, hogy tanú31t a vádlott fogta el. tanú31 tanú a folytatólagos kihallgatásakor maga is elmondta azt a tényt, melyet a kép és hangfelvételek rögzítettek. [180] Az I. rendű vádlott informatikai problémára alapított védekezése sem volt elfogadható, ugyanis tanú31 tanú vallomása szerint az I. rendű vádlott gyakorlatilag betanította őt arra, hogy mit kell majd mondania, amennyiben a NAV-os nyomozó kérdezi az elfogásának körülményeit. tanú30 tanúvallomása ugyancsak bizonyítja a vádlottak terhére e vádpontban írt bűncselekmény elkövetését, ugyanis elismerte, hogy maga egyeztetett az I. rendű vádlottal, ő maga kísérte be barátját az alosztályra személyesen az I. rendű vádlotthoz. [181] Mindezek mellett a kép-és hangfelvételen az is jól látszik és hallatszik, hogy az I. rendű vádlott tanú31 és tanú30 jelenlétében - ráveszi az irodájába belépő X. rendű vádlottat, hogy a valótlan elfogás dokumentálására indítsa el az egyik szolgálati gépjárművet. Ez a körülmény ugyancsak az I. rendű vádlott informatikai problémára hivatkozó védekezése ellen hat, egyidejűleg cáfolja a X. rendű vádlott védekezését is. [182] Az ítélőtábla itt kívánja hangsúlyozni, hogy egyetért azon ügyészi állásponttal, miszerint egy elfogatóparancs hatálya alatt álló személy elfogásának helyszíne és módja jelentős. Kétségtelen az is, hogy ezen jelentés alapján vonják vissza az elfogatóparancsot az ennek rögzítésére szolgáló elektronikai rendszerben, megadva az elfogás helyszínét is. [183] Az ítélőtábla a fentiekben írtaknak megfelelően az ítéleti
4. tényállási pontban írtakat azonban pontosította az elkövetett szabályszegések pontos jogszabályi megjelölésével, melyre tekintettel az alábbiakra is szükséges utalni. [184] Az elkövetéskor hatályos 20/
5. (V.7.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Utasítás) IV. fejezet
6. pontja értelmében a közterületi szolgálatot közvetlenül irányítónak - a Tevékenység-irányítási Központ (a továbbiakban: TIK) ügyeletvezetőjének, a szolgálatirányító parancsnoknak, az ügyeletesnek vagy az e feladat ellátására kijelölt más személynek - mindig pontos adatokkal kell rendelkeznie a beosztotti állomány aktuális feladatairól, ismernie kell az általa irányított állomány járőr útiránytervét, a körzeti megbízottak napi feladatait vagy az egyéb szolgálati feladat végrehajtására kapott külön utasítás szerinti tartózkodási helyüket. A szolgálatszervezés megváltoztatására csak indokolt esetben és megfelelően dokumentált módon, osztályvezetői engedéllyel kerülhet sor, a változtatásokat a Robotzsaru rendszerben rögzíteni kell. [185] Az Utasítás
7. pontja kimondja, hogy a közrendvédelmi, a közlekedésrendészeti és a határrendészeti szolgálatot ellátóknak igazoltatás során saját kezdeményezésre az EDRPrio rendszer alkalmazásával az ügyeleti szolgálatokon vagy a TIK-en keresztül minden esetben ellenőrizniük kell, hogy az intézkedés alá vont szerepel-e a körözési nyilvántartásban. Amennyiben a késedelem nem jár veszéllyel, az intézkedés megkezdését és helyszínét, valamint minden esetben a befejezésének tényét haladéktalanul jelenteni kell az ügyeletnek vagy a TIK-nek. [186] Az elkövetéskor hatályban volt a Rendőrségről szóló
8. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban Rtv.)
9. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek - ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik - mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. [187] Az Rtv. 19. §

(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a rendőr jogszerű intézkedésének való ellenszegülés esetén az e törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók. [188] Az Rtv. 33. §

(2)bekezdés f) pontja értelmében a rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja, illetőleg akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható, továbbá akitől tárgyi bizonyítási eszközt kell megszerezni, vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani. [189] Az eljárás során tanúként kihallgatott tanú46 és tanú48 is utaltak arra, hogy - többek között - III.r. és IX.r. vádlottak magatartásukkal milyen szabályokat szegtek meg, melyekkel az ítélőtábla - ahogy az elsőfokú bírói állásponttal is - egyetértett. [190] A III. és IX. rendű vádlottaknak ugyanis jeleznie kellett volna a TIK-nek az intézkedésük megkezdését az Utasítás 19. és 21. pontjai alapján. Kétségtelen az is, hogy a III. és IX. rendű vádlottak - általuk is elismerten - az intézkedés során sem ellenőrizték a szerb állampolgár adatait. [191] Szükséges utalni arra is, hogy az intézkedő rendőröknek az intézkedéseiket minden esetben be kell fejezni, amely az oktatásaik részét képezi. Abban az esetben, ha valaki kivonja magát az intézkedésük alól, az Rtv. 19. §

(2)bekezdése alapján intézkedési kötelezettségük is keletkezik, amely keretében - többek között jelen esetben - az Rtv. 33. §

(2)bekezdés f) pontjára tekintettel előállításra is lehetőség nyílik. [192] A II., III. és VI. rendű vádlottak védője észrevételére tekintettel az ítélőtábla megjegyzi, hogy a III. rendű vádlott terhére megállapított bűncselekmény törvényi tényállása a jelentős hátrány veszélyét tartalmazza. Ebben a körben további bizonyítás felvétele nem volt indokolt. Amennyiben további bizonyítás történt volna, úgy adott esetben annak megállapításakor ezen tényt súlyosító körülményként kellett volna figyelembe venni. [193] A védő további intézkedés szükségességével kapcsolatban tett észrevétele okán szükséges utalni arra is, hogy nem az intézkedő rendőrjárőrök feladata eldönteni, hogy a vád tárgyává tett szituációban mit kell tenniük, hanem ahogyan arra tanú46 és tanú48 tanúk is helytállóan utaltak, a Tevékenység Irányítási Központ határozza meg a további intézkedések körét. Az olyan típusú intézkedés, amikor egy állampolgár - de különösen egy külföldi - kivonja magát egy rendőri intézkedés alól oly módon, hogy a helyszínről távozik, súlyosan rombolja a rendőrség tekintélyét, és az állampolgárok rendőrségbe vetett bizalmát is, így erre tekintettel sem volt elfogadható a védelem álláspontja. [194] Az elsőfokú ügyész VII. vádponttal kapcsolatos észrevétele tekintetében az ítélőtábla megjegyzi, hogy az ügyészség is elismerte, hogy nem látható a vádiratban írt 50 euró kérését alátámasztó mozdulat a felvételeken, melyek ráadásul hiányosak. Az a körülmény, hogy a rögzített cselekmény részben takarásban volt, illetve csak válltól felfelé kerültek rögzítésre a látható személyek, ugyancsak nem olyan körülmények, amelyek kétséget kizáró felelősség megállapítását eredményezhetik. Megjegyzendő, hogy a felvételt az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal 213 -
2. pontjaiban részletesen értékelte, elemezte. [195] A bíróság ebben a körben egyebekben értékelte tanú46 tanú vallomását is ítélete
3. oldal
4. pontjaiban, melyet más bizonyítékokkal is összevetett az ítélete
5. oldal
6. pontjában. [196] A törvényszék az ügyészség által sem vitatottan elemezte a bűnszervezettel kapcsolatos dosszié tartalmát. Egyebekben itt is rögzíthető, hogy - az eddig nem hivatkozott tanúk közül - az ítélet
7. oldal
8. pontjában, a
9. oldal
10. pontjában, a
11. oldal
12. pontjában, a
13. oldal
14. pontjában és
15. oldal 157-
16. pontjaiban tartalmazza a tanúk vallomásának értékelését. [197] Az ítélőtábla egyetértett továbbá az I. rendű vádlott védőjével az ügyészséggel szemben abban is, hogy tanú17 vallomásának részlete nem került önkényesen kiemelésre, így az ügyészség ezen észrevétele sem volt elfogadható. [198] Ugyancsak nem találta iratellenesnek az elsőfokú bíróság ítélete
17. oldal
18. pontjában tett megállapítását sem, hiszen az ügyészség pusztán az első tanúvallomásokra hivatkozott, azonban a tanúk vallomásait egységesen kell vizsgálni, nem lehetséges csak az éppen perjogi pozíció alapján érdekeinknek megfelelő tanúvallomások vizsgálata. [199] Az ítélőtábla az ügyészi indítvánnyal szemben nem tartotta indokoltnak az ítélet
19. oldal
20. pontjában írtak mellőzését sem, ugyanis az eljáró tanácselnök személyes tapasztalatain alapultak az ott tett megállapítások, melyek a feltárt és részletesen elemzett bizonyítékok mellett kerültek figyelembe vételre, ahogy a hivatkozott bekezdésben erre utalás is történt. [200] Ugyanakkor az ítélőtábla az ítélet
21. oldal
22. és
23. pontjával kapcsolatos ügyészi észrevétellel egyetértve azok feltüntetését az ítéletből mellőzte. [201] A IV. rendű vádlott védőjével egyetértve az ítélőtábla szükségesnek tartja azt is megjegyezni, hogy az iratok alapján az is megállapítható volt, hogy IV.r. vádlott
24. szeptember
25. napján kezdte meg szolgálatát a ... ...án. tanú1 tanú vallomása és a vádirat szerint már
26. év elején elmondta I. rendű vádlottnak, hogy ő és többek között IV. rendű vádlott zsebre bírságolnak, ami nyilvánvalóan nem volt lehetséges, így tanú1 tanú szavahihetősége - ahogy arra egyebekben az elsőfokú bíróság is többször helyesen utalt ítéletében - erre figyelemmel is kérdéses volt. [202] A Fővárosi Ítélőtábla észlelte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság I.r. vádlott vonatkozásában kiszabott pénzbüntetés esetében nem rendelkezett a kiszabott pénzbüntetés meg nem fizetésének jogkövetkezményeiről, melyre figyelemmel az ítélőtábla a Btk.
27. §

(1)-

(2)bekezdéseiben foglaltakat szem előtt tartva rendelkezett annak meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásáról is azzal, hogy a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozatára a kiszabott szabadságvesztés fokozatát tekintette irányadónak. [203] Az elsőfokú bíróság az ítélete

1. oldalának III. bekezdésében nyilvánvaló elírás folytán tévesen tüntette fel azt, hogy XIII.r. vádlott az ügy XII. rendű vádlottja. Ez a körülmény az ügy érdemére kihatással ugyancsak nem volt. [204] Az ítélőtábla megállapította továbbá, hogy az elsőfokú katonai tanács a III-VIII. rendű vádlottak cselekményeit tévesen jelölte meg, mivel a III-VIII. rendű vádlottakat az elsőfokú bíróság a folytatólagosan, bűnszervezetben, üzletszerűen, társtettesként, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt emelt vád alól mentette fel, azonban a bűnszervezetben elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatti felmentés nyilvánvalóan egyszerű leírási hiba figyelemmel arra is, hogy e bűncselekmények ilyen minősített esete - bűnszervezetben elkövetés - nincs. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be.
2. §

(2)bekezdése § alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően akként rendelkezett, hogy III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r. és VIII.r. vádlottakat az ellenük folytatólagosan, bűnszövetségben, társtettesként, üzletszerűen, kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt tekinti felmentettnek. [205] Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldalának I. bekezdésében csupán azt rögzítette az elbíráláskor hatályban lévő törvény alkalmazásának indokaként, hogy egyetértett az ügyészi állásponttal, mely azonban nem elégséges. [206] Ebben a körben szükséges rögzíteni, hogy a bíróság azért alkalmazta a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi C. törvényt, mert figyelemmel volt egyrészt a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről szóló 4/
3. (X. 14.) BK véleményben foglaltakra is, miszerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a
4. évi C. törvény (Btk.)
5. §

(1)-

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. [207] Mindezen túlmenően - osztva az I. rendű vádlott védőjének álláspontját - szükséges lett volna azt is rögzíteni, hogy a Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján akkor kell az elbíráláskor hatályban lévő, új törvényt alkalmaznia a bíróságnak, amennyiben aszerint „a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el." Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a terheltre nézve melyik törvény teszi lehetővé az enyhébb elbírálást, azt kell vizsgálni, hogy összhatásában, tehát a büntetőjogi felelősségre vonatkozó valamennyi rendelkezés egybevetésével melyik törvény tesz lehetővé enyhébb elbírálást. [208] A vádiratban a vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítését és az azokhoz rendelt büntetési tételeket vizsgálva az állapítható meg, hogy a Btk. 441. §

(1)bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélés bűntette, mely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, az

1. évi IV. tv. szerint még vétségnek minősült, és két évi szabadságvesztéssel volt büntetendő. [209] Önmagában az a tény, hogy a bűnhalmazatban szereplő egyik bűncselekmény büntetési tétele kedvezőbb, még nem feltétlenül eredményezi az enyhébb elbírálás lehetőségét, ezért át kell tekinteni a két jogszabály többi, jelen esetben irányadó rendelkezését a büntetés kiszabásával összefüggő és az elbírálásra kiható olyan kérdésekre vonatkozóan is, mint bűnszervezet, illetve a bűnhalmazat kérdése. [210] Az
2. évi IV. tv.
3. §

(2)és

(3)bekezdését figyelembe véve, továbbá a 91. §

(1)bekezdés szerinti bűnszervezetre vonatkozó rendelkezések alapul vételével halmazati büntetés esetében a bűnhalmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény felével megemelt tételét kell a kétszeresére emelni. [211] Ehhez képest a Btk. 81. §

(4)bekezdésében foglaltak szerint súlyosabb, kedvezőtlenebb elbírálást tesz lehetővé a bűnszervezetben való elkövetés esetén, mivel elsődlegesen a bűnszervezetre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni, vagyis a halmazati szabályok alkalmazásánál a legsúlyosabb bűncselekményre vonatkozó büntetési tétel felső határának kétszereséből kell kiindulni. [212] Összefoglalóan tehát az lehet mondani, hogy amennyiben a szolgálati visszaélés megállapításra kerül, de a bűnszervezeti elkövetés nem, akkor - a csekély súlyú bűncselekménynek a bűnhalmazatban lévő súlyosabb bűncselekményhez képest való elenyészése miatt - az új Btk. rendelkezéseit, ha azonban a bűnszervezet is megállapításra kerül, akkor a régi Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni. [213] Az elsőfokú ügyészi álláspontra tekintettel szükséges hangsúlyozni, hogy az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal V. bekezdésében kifejtett álláspont téves az alábbiakra figyelemmel. [214] A befolyással üzérkedés büntette megállapításának feltétele, hogy az elkövető arra hivatkozzon, hogy hivatalos személyt fog befolyásolni. A befolyásolás tudatos ráhatás a hivatalos személyre annak érdekében, hogy ne kizárólag a jogszabályok és az adott ügyben megállapítható tényállás alapján járjon el, hanem a befolyással üzérkedőre és annak ügyfelére tekintettel, más szempontok alapján az utóbbi javára döntsön. A befolyásolásra hivatkozásnak nem okvetlenül kifejezettnek, de a körülményekből félreérthetetlennek kell lennie. Az elkövető befolyása, amelyre hivatkozik, akár valóságos, akár színlelt lehet. A lényeg az, hogy az „ügyfél" azt valóságosnak hiszi, és annak érvényesítése érdekében adja az előnyt. [Dr. Kónya István szerkesztette Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.
2. oldal IV., VIII. és X. bekezdések] [215] Ha az elkövető csupán színleli, hogy hivatalos személyt befolyásol, a cselekmény kizárólag befolyással üzérkedésnek (és nem csalásnak) minősül. [Dr. Kónya István szerkesztette Magy ar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.
3. oldal III., IV., és XIII. bekezdések] [216] Akkor is megvalósul, ha az elkövető a bűncselekmény hátterében levő hivatalos eljárás befejezése után kéri vagy fogadja el az előnyt, arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásolt, illetve vesztegetett meg [BEH
4. 250.old.] [Dr. Kónya István szerkesztette Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára, HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft.
5. oldal II. bekezdés] [217] A bűncselekmény bírósági határozatban történő megnevezéséről szóló 61/
6. BK vélemény
7. pontja akként rendelkezik, hogy a bűncselekmény megnevezése után, zárójelben, fel kell tüntetni a bűncselekmény alapesetének - s ha megvalósult, minősített esetének - törvényi tényállását (diszpozícióját) és büntetési tételét meghatározó törvényi rendelkezéseket. Ezen pont a) alpontja ugyanakkor rögzíti, hogy nem kell feltüntetni a Btk. általános részének azokat a rendelkezéseit, amelyeket a szöveges minősítés tartalmaz, azaz a folytatólagosságot, az elkövetői vagy az elkövetési alakzatokat meghatározó törvényhelyeket. Bár a BK vélemény e körben nem nevesíti az időbeli hatályra vonatkozó törvényhelyre vonatkozó utalást, azonban nyilvánvalóan ezen jogszabályhely feltüntetése sem történhet meg, az időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéseknek az ítélet jogi indokolásában kell szerepelniük. [218] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítélet rendelkező részében az I. - VIII. rendű és XIII. rendű vádlottak terhére rótt bűncselekmények minősítéseinek törvényhelyeiből a folytatólagosan történő elkövetésekre, továbbá az I. - VIII. rendű és X. rendű vádlottak esetében a társtettesként történő elkövetésre, míg az I. rendű vádlott esetében a bűnsegédként történő elkövetésre vonatkozó jogszabályhelyekre történő utalásokat is mellőzte. [219] Az ítélőtábla észlelte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítélete
8. oldalának XII. bekezdésében nem jelölte meg pontosan az állam terhén fennmaradó további 316.348,- forint bűnügyi költséget, melyet az iratok alapján indokolt volt pontosítani. [220] A jogi indokolás körében továbbá a Be.
9. §

(3)bekezdés e) pontjára figyelemmel rögzíthető, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét szükséges az alábbiakkal kiegészíteni, illetve pontosítani. [221] A hivatalos személyként történő elkövetésre vonatkozóan a minősítést a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont k) alpontja alapozta meg. [222] Az elsőfokú katonai tanács a büntetés kiszabása körében értékelendő tényezőket az ítélet
2. oldal I. bekezdésétől az
3. oldal I. bekezdéséig túlnyomórészt helyesen feltárta. További enyhítő körülmény az I. rendű vádlott vonatkozásában, hogy 27 évig látott el hivatásos szolgálatot, melynek tartama alatt 16 alkalommal részesült dicséretben, a III. rendű vádlott vonatkozásában, hogy 17 évig látott el hivatásos szolgálatot, melynek tartama alatt 3 alkalommal részesült dicséretben, míg a X. rendű vádlott vonatkozásában, a 21 év hivatásos szolgálat, melynek tartama alatt 2 alkalommal részesült dicséretben. [223] Ugyanakkor az I. rendű vádlott tekintetében mellőzi az ítélőtábla a folytatólagosság, mint súlyosító körülmény figyelembevételét. A III. rendű vádlott tekintetében azonban további súlyosító körülmény, hogy hivatásos szolgálata alatt már egy alkalommal fenyítésben részesült. [224] Az ítélőtábla itt kívánja megjegyezni, hogy a II. rendű vádlott tekintetében a kriminológiai értelemben vett visszaesői volta a terhére csak akkor értékelhető, amennyiben az előéleti adatok pontos rögzítése ebben a körben megtörténik. A jelenlegi erkölcsi bizonyítványa szerint azonban a II.r. vádlott büntetlen előéletű, ez a vádlott vonatkozásában enyhítő enyhítő körülmény, erre figyelemmel a súlyosító körülmények közül a kriminológiai értelemben vett visszaesői voltára történő utalást mellőzi az ítélőtábla. [225] A feltárt és pontosított enyhítő és súlyosító körülményeket, a cselekmény tárgyi súlyát, a bűnösség fokát és a vádlottak személye társadalomra veszélyességét is megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság akkor, amikor a büntetési célokat a vádlottakkal szemben ítéletében meghatározott bünteté