Pf.20734/2020/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.734/2020/4-II. A Fővárosi Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Bihari Krisztina ügyvéd) által képviselt felperes neve született felperes leánykori neve (felperes címe) felperesnek, a Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Ádám Attila ügyvéd) és a helyettesítésre jogosult dr. Horváth Tamás Lajos ügyvéd (alperesi helyettes képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék

1. október
2. napján meghozott 33.G.41.642/2018/
3. számú ítélete ellen az alperes által
4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalási összeget 29.243 (huszonkilencezer-kétszáznegyvenhárom) forintra, az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 25.000 (huszonötezer) forint + áfa összegre, az államnak külön felhívásra fizetendő kereseti illetéket pedig 92.100 (kilencvenkétezer-egyszáz) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 18.100 (tizennyolcezer-egyszáz) forint kereseti illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 34.160 (harmincnégyezerszázhatvan) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes mint adós
5. augusztus 3-án svájci frank alapú, „havi fix" konstrukciójú kölcsönszerződést kötött az alperessel mint hitelezővel. A kölcsön célja gépjármű vételárának finanszírozása, összege 1.836.000 forint volt. A kölcsönszerződés szerint a törlesztőrészletek száma 120, összege havonta 24.532 forint, esedékessége minden hónap
6. napja, a teljes hiteldíj mutató (THM) évi 12,8%. A kölcsönszerződés rögzíti, hogy a „havi fix" konstrukció esetén az árfolyamváltozás elszámolása a futamidő végén történik. A felek a szerződés részévé tették az alperes "1." számú Üzletszabályzatát (a továbbiakban: ÁSZF). Az ÁSZF V.
7. pontjában a felperes úgy nyilatkozott, hogy vállalja a mértékadó devizanem és a forint árfolyamváltozásából eredő kockázatokat. A kölcsönszerződés megkötésének napján létrejött opciós szerződéssel a felperes vételi jogot engedett az alperesnek a kölcsön felhasználásával megvásárolt ... forgalmi rendszámú gépjárművön. Az alperes
8. szeptember
9. napjára felmondta a kölcsönszerződést. [2] A felperes a módosított keresetében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Kérte annak megállapítását is, hogy az ÁSZF I.16., I.22., I.
10. a), b), c), I.25., IV.7., V.6., V.7., IX.
11. c), IX.
12. b), IX.
13. a), IX.
14. a), XI.
15. a), b), XIII. a) pontjába foglalt, valamint a mértékadó devizanemre és az árfolyamváltozás elszámolásának módjára vonatkozó feltételei, továbbá az opciós szerződés
16. pontjába foglalt feltétel érvénytelenek. Az érvénytelenség jogkövetkezményét akként kérte levonni, hogy a bíróság a határozatának meghozataláig terjedő időre nyilvánítsa érvényessé a kölcsönszerződést, és kötelezze az alperest 330.127 forint megfizetésére. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest a gépjármű törzskönyvének kiadására, és a perrel felmerült költségei megfizetésére. A kölcsönszerződés érvénytelenségét arra alapította, hogy a szerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat éves, százalékban kifejezett értékét, és nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget és díjat sem. Hivatkozott arra, hogy a kamat mértéke a szerződés egyéb rendelkezései alapján sem állapítható meg, ennek következtében nem ellenőrizhető a THM számításának helyessége. Hivatkozott arra is, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmazza azokat a feltételeket sem, amelyek bekövetkezése esetén módosítható a hiteldíj. Érvénytelenségi okként jelölte meg azt is, hogy az alperes nem tájékoztatta őt megfelelően az árfolyamváltozás kockázatáról, ezért nem ismerhette fel a kockázat viselésének a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeire gyakorolt gazdasági hatásait. Érvelése szerint emiatt tisztességtelen a szerződésnek az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben reá hárító feltétele, e feltétel semmisége pedig az egész kölcsönszerződés érvénytelenségét eredményezi. Kifejtette, hogy az árfolyamváltozás kockázatát reá hárító szerződési feltétel érvénytelensége folytán árfolyamváltozás címén nem köteles fizetésre, ezért az alperes köteles visszafizetni az ezen a címen megfizetett 330.127 forintot, másodlagosan az alperes által visszafizetendő összeget 50.882 forintban határozta meg, ha az árfolyamkülönbözet 20%-át neki kell viselnie. Előadta, hogy az alperes nem jogosult a gépjármű törzskönyvének visszatartására, hanem köteles azt kiadni, egyrészt azért, mert a törzskönyv birtokban tartása a vételi jog biztosítéka volt, a vételi jog pedig már megszűnt, másrészt pedig azért, mert többet fizetett az alperesnek, mint amennyire a kölcsönszerződés alapján köteles lett volna, így az alperessel szemben fennálló tartozása megszűnt. [3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Elismerte, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat éves, százalékban kifejezett mértékét, de hivatkozott arra, hogy az ügyleti kamat mértéke a THM mértéke és az ÁSZF IV.
17. pontja alapján kiszámítható. Indítványozta, hogy a bíróság akként nyilvánítsa érvényesé a kölcsönszerződést, hogy az ügyleti kamat mértékét évi 10,31%-ban határozza meg. Előadta, hogy az ÁSZF feltüntet valamennyi szerződéskötéssel kapcsolatos díjat és költséget. Álláspontja szerint megfelelően eleget tett az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének, és kiemelte, hogy a tájékoztatási kötelezettség megszegéséhez egy jogszabály sem fűzi jogkövetkezményként a kölcsönszerződés érvénytelenségét. Kifejtette, hogy a törzskönyv birtokban tartása az ÁSZF IV.
18. pontja értelmében a kölcsönszerződés önálló, a vételi jog fennállásától független biztosítéka. Vitatta a felperes követelésének összegét, és állította, hogy a felperesnek az árfolyamváltozás címén megfizetett összeg elszámolása után is marad fenn kölcsöntartozása. [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen, és azt a szerződéskötés időpontjától az ítélethozatalig terjedő időre érvényessé nyilvánította. Megállapította, hogy a kölcsönszerződés részévé vált Üzletszabályzat V.
19. pontja tisztességtelen, így semmis. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja ki a felperesnek az ... forgalmi rendszámú gépjármű törzskönyvét, fizessen meg a felperesnek 330.127 forintot és 30.000 forint + áfa perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 110.200 forint eljárási illetéket. Kimondta, hogy az egyéb felmerülő költségeiket a felek maguk viselik. Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy az alperes nem tájékoztatta megfelelően a felperest az árfolyamváltozás kockázatáról. Tényként állapította meg, hogy az alperes külön tájékoztatást nem adott a felperesnek, a kölcsönszerződésbe foglalt tájékoztatás alapján pedig a felperes nem ismerhette fel, hogy valós a jelentős árfolyamváltozás lehetősége, ez a kölcsön futamideje alatt bármikor bekövetkezhet, a kockázat hatására a törlesztőrészletek korlátlanul megemelkedhetnek, és a kockázat kizárólag őt terheli. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy tisztességtelen, és ebből az okból semmis a kölcsönszerződés V.
20. pontjába foglalt, az árfolyamváltozás kockázatát teljes mértékben a felperesre hárító feltétel. Kifejtette, hogy a tisztességtelen feltétel a kölcsönszerződésben kikötött ellenszolgáltatás mértékét befolyásolja, ezért a feltétel tisztességtelensége az egész kölcsönszerződés érvénytelenségét eredményezi. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés azzal a tartalommal nyilvánítható érvényessé, hogy a felperest nem terheli az árfolyamváltozás kockázata. Ebből az következik, hogy a felperes árfolyamkülönbözet jogcímén nem köteles fizetést teljesíteni az alperesnek, az ezen a jogcímen teljesített összeget az alperes köteles visszafizetni a felperesnek. Figyelemmel arra, hogy a felperes 330.127 forintot fizetett meg árfolyamkülönbözet címén, és megítélése szerint a felperesnek más jogcímen nem volt tartozása az alperes felé, ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte az alperest. A törzskönyv kiadására azért kötelezte az alperest, mert a felperesnek nem maradt olyan tartozása, amelyet a törzskönyv birtokban tartásával lehetne biztosítani. A felperesnek a kölcsönszerződés tartalmi hiányosságaira alapított hivatkozásait alaptalannak ítélte. [5] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság részben változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét, utasítsa el a felperes pénzbeli marasztalásra irányuló kereseti kérelmét, valamint kötelezze a felperest első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Másodlagos fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és utasítsa ez elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen és hiányosan állapította meg, abból megalapozatlan jogi következtetéseket vont le. Kifejtette, hogy a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása azért jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéséről. Hivatkozott arra, hogy a szerződés érvénytelensége esetén a feleknek el kell számolniuk egymással, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt az elszámolás szakértői elvégzése iránti indítványának. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg a szakértői bizonyítás mellőzését. Állította, hogy az árfolyamkülönbözeten kívül a felperesnek még jelentős tőke- és kamattartozása is áll fenn, ezért a felperes jogalap nélkül gazdagodik, ha visszakapja az árfolyamváltozás címén megfizetett teljes összeget. Az volt az álláspontja, hogyha a deviza alapú szerződésekre jellemző kikötéseket a bíróság nem veszi figyelembe, akkor úgy kell elszámolni a felek között, mintha a felek forint alapú kölcsönszerződést kötöttek volna. Ennek az felel meg, ha a folyósított kölcsönt a forintkölcsönökre irányadó ügyleti kamat terheli. Érvelése szerint csak a konkrét szerződések alapján végzett számításokkal mutatható ki, hogy a forintkölcsönökhöz képest alacsonyabb kamatmértékből eredő előnyök mennyiben ellensúlyozzák az árfolyamváltozás kockázatának viseléséből származó hátrányokat. Konkrét számításokkal mutatta be, hogy a felperes fizetési kötelezettsége a perbeli kölcsönszerződés alapján 67.356 forinttal több, mintha forint alapú szerződést kötött volna. Rámutatott, hogy a forint alapú elszámolás azonos hatású azzal, mintha a bíróság 263,93 forint/svájci frank árfolyamig korlátozná a felperes kockázatviselésének felső határát. Okfejtése szerint a forintosítási törvényben meghatározott időponttól a törvényben megállapított árfolyam alkalmazásával kell átszámítani a tőketartozás és a törlesztőrészletek összegét. [6] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben marasztalását indítványozta. Másodlagosan azt kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az elsőfokú bíróság ítéletéből a kölcsönszerződést érvényessé nyilvánító, az ÁSZF V.
21. pontjának érvénytelenségét megállapító, valamint az alperest fizetésre kötelező rendelkezéseket, ebben a keretben helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és az elszámolás lefolytatása érdekében utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés érvénytelenségét egyik fél sem vitatta. Álláspontja szerint az alperes fellebbezése csak úgy értelmezhető, hogy az alperes évi 15,75% ügyleti kamat alkalmazásával kéri érvényessé nyilvánítani a kölcsönszerződést, ami viszontkeresetnek minősül. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a kölcsönszerződés érvénytelenségét abból az okból, hogy a szerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat éves, százalékban kifejezett mértékét. Okfejtése szerint a forint alapú elszámolás törvénysértő, mert a deviza alapú kölcsönszerződés érvénytelensége esetén a bíróságnak nem más típusú szerződést kell létrehoznia, hanem az árfolyamváltozás kockázatát kell megosztania a felek között, és a fogyasztó számára legkedvezőbb elszámolást kell alkalmaznia. Az volt az álláspontja, hogy az alperes elszámolása nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Érvelése szerint az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozó tájékoztatás hiányának csak az lehet a következménye, hogy az adós egészben vagy részben mentesül a kockázat viselése alól, de nem érintheti a szerződés egyéb rendelkezéseit. Kifejtette, hogy az alperes a fellebbezési kérelmével kivonja a perbeli kölcsönszerződést a
22. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) és a felülvizsgált elszámolás hatálya alól. Rámutatott, hogy az alperes fellebbezési kérelmének teljesítésével érvénytelen kölcsönszerződés jönne létre, mert 15,75% ügyleti kamat önmagában meghaladja a szerződésben rögzített THM mértékét. [7] Az alperes a fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének az őt 330.127 forint megfizetésére kötelező rendelkezését támadta. Nem támadta a kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapító, a szerződést érvényessé nyilvánító, az Üzletszabályzat V.
23. pontjának semmisségét megállapító, az alperest a törzskönyv kiadására kötelező, valamint a keresetet elutasító ítéleti rendelkezéseket. A fellebbezéssel nem támadott rendelkezések a Pp.
24. §