← Magyarország

Gfv.30426/2017/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az adós ingatlanvagyonára kötött megállapodás Cstv.-n alapuló külön megtámadását megalapozó jogszabályi feltételek. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.426/2017/

  1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Szikora Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: A IV. rendű alperes: Az V. rendű alperes: A VI. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Szilágyi Anna Ügyvédi Iroda A II. rendű alperes képviselője: Fehér Ügyvédi Iroda Az V. rendű alperes képviselője: dr. Békefi László ügyvéd A VI. rendű alperes képviselője: Gáldi Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 31.Gf.40.319/2016/7/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 25.G.41.103/2015/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek és az V. rendű alperesnek személyenként 635.000 (hatszázharmincötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az I. rendű alperes köteles megfizetni az állam javára, az adóhatóság külön felhívására. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. 1 2 3 4 Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes
  3. január 15-én hosszú lejáratú hitelszerződés megnevezésű megállapodást kötött egyik tagjával, a NIC nevű társasággal 400.000 USD kölcsön folyósítására. A kölcsönnyújtó tag
  4. május 14-én engedményezte a felperessel szemben fennálló valamennyi követelését E.C.-ra. A felperes
  5. december 8-ig minősített többségi befolyást biztosító szavazati joggal - a jegyzett tőkén belül 80%-os üzletrész tulajdonnal - tagja volt az I. rendű alperes gazdasági társaságnak. A felperes kizárólagos tulajdonában állt a T. belterület 183/1 hrsz.-ú ingatlan, valamint az V. rendű alperes társasházban levő további hat budapesti - az I. kerület belterület 13938/0/A/59, 13938/0/A/81, 13938/0/A/85, 13938/0/A/114 13938/0/A/115 és a 13938/0/A/203 hrsz.-ú - ingatlan. A t.-i ingatlant terhelő jogként 343.600 CHF és járulékai erejéig
  6. évben került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba a II. rendű alperes jelzálogjoga. A budapesti ingatlanok közül
  7. évtől tartalmazták a 13938/0/A/59, a 13938/0/A/114 és a 13938/0/A/115 hrsz.-ú ingatlanok tulajdoni lapjai az V. rendű alperes jelzálogjogát 4.163.631 Ft, 115.691 Ft, illetve 8.651.662 Ft és járulékai erejéig. További ingatlannyilvántartásba bejegyzett terhe a 13938/0/A/59 hrsz.-ú ingatlannak az IV. rendű alperes végrehajtási joga 1.106.609 Ft és járulékai erejéig. Az I. rendű alperes
  8. május 15-i taggyűlésén Jasusa Gergely tag értékesítette 20%-os üzletrészét E.C. részére [8/
  9. (05.15.) sz. taggyűlési határozat]. A felperes pénzügyi beszámolójának előadása után a 12/
  10. (05.15.) számú taggyűlési határozat elfogadta E.C. bejelentését arról, hogy a felperessel szemben fennálló követelése teljesítéseként - „beszámítolással részlegesen" - elfogadná a felperes tulajdonát képező ingatlanok apportálását az I. rendű alperes társaságba. Az ingatlanok értékének tételes, mindösszesen 88.420.000 Ft-ot kitevő elfogadásával [13/
  11. (05.15.) sz. taggyűlési határozat], a 14/
  12. (05.15.) sz. taggyűlési határozat döntött az I. rendű alperes törzstőkéje apportálással történő megemeléséről 88.920.000 Ft-ra azzal, hogy az ingatlanok tulajdonosa a taggyűlés napjától az I. rendű alperes. A törzstőkeemelés eredményeként a felperes tulajdoni részesedése 5 6 7 8 9 változatlan - 80%-os mértékű - maradt a társaságban, annak ellenére, hogy egyedül a felperes szolgáltatta az apportvagyont a törzstőke megemeléséhez. A felperes a
  13. július 19-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárásban
  14. február 21-i hatállyal felszámolás alá került. A felszámolási eljárásban a 40 napos határidőn belül bejelentett hitelezői igények összege 29.977.389 Ft, amelyből az V. rendű alperes igénye 28.008.951 Ft, abból 12.930.984 Ft jelzálogjoggal biztosított, a II. rendű alperes nyilvántartott igénye 200.000 Ft. A III. rendű alperes határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül bejelentett követelése 1.747.911 forint, amelyből 1.296.031 forint jelzálogjoggal biztosított. Az I. rendű alperes a
  15. május 15-i taggyűlési határozat alapján a budapesti ingatlanok tekintetében 2011 májusában, a t.-i ingatlanra 2011 augusztusában nyújtotta be tulajdonjoga bejegyzése iránt kérelmét. Az I. rendű alperes tulajdonjogát a budapesti ingatlanok tekintetében átvezette az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartáson, a t.-i ingatlan bejegyzett tulajdonosa azonban a felperes maradt. A felperes iratait a felszámolást megelőző vezető a felszámoló részére nem adta át. A felperes felszámolója a földhivataltól kikért iratmásolatokból
  16. szeptember 7-én ismerte meg az I. rendű alperes
  17. május 15-i taggyűléséről készült jegyzőkönyvet és az apportlistát. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése A felperes a
  18. december 6-án benyújtott, majd az eljárás alatt módosított keresetében az ingatlanok apportálására
  19. május 15én létrejött megállapodás érvénytelenségének megállapítását és a bejegyzett jelzálogjogok, illetve végrehajtási jog érintése nélkül az eredeti állapot helyreállításaként a felperes tulajdonjogának visszajegyzését kérte a budapesti ingatlanok tekintetében; a II., III., IV., V. és VI. rendű alperesek tűrésre kötelezésével. Keresete jogcímét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló
  20. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  21. §

(2)bekezdésében jelölte meg, a jogügylet jogszabályba, illetve jóerkölcsbe ütköző jellege miatt, valamint jogszabály megkerülésére tekintettel. Érvénytelenségi okként hivatkozott továbbá a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. §
(1)bekezdésének a),
  1. b)és
  2. c)pontjaira, végül a Cstv. 40. §
(2)bekezdésére és a Ptk. 201. §
(2)bekezdésére. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II., III. és az V. rendű alperesek - a II. és V. rendű alperesek jelzálogjoguk fennmaradása mellett - nem ellenezték a kereset teljesítését. A IV. rendű alperes és a VI. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az első- és a másodfokú bíróság határozata 10 11 12 13 14 Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között
  1. május 15-én létrejött, a T. belterület 183/1 hrsz.-ú, valamint a Budapest belterület 13938/0/A/59, 13938/0/A/85, 13938/0/A/203, 13938/0/A/81, 13938/0/A/114 és a 13938/0/A/115 hrsz.-ú ingatlanok apportálására vonatkozó megállapodás érvénytelen és a budapesti ingatlanokra vonatkozóan megkereste a Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatalát a budapesti ingatlanokra vonatkozóan az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése, illetve a felperes tulajdonjogának visszajegyzése iránt. A II., IV. és V. rendű alpereseket mindezek tűrésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság elsődlegesen a Cstv.-ben biztosított külön megtámadási jog szerint vizsgálta és a Cstv.
  2. §
(1)bekezdésének
  1. a)pontja alapján, illetve a
  2. b)pont szerint is megállapíthatónak találta a keresettel támadott jogügylet érvénytelenségét. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - kiegészített indokolással - helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a Cstv. 40. §-ában írt szubjektív perindítási határidő betartására. A felperes a 2011. szeptember 7-én megismert jogügylet megtámadási jogát a tudomásszerzéssel megnyíló határidőn belül érvényesítette bíróságon a 2011. december 6-án érkezett keresetével. Kiemelte e körben a másodfokú bíróság, hogy a keresetlevél érkeztető bélyegzőjén feltüntetett dátumadattal szemben a bírósági postafiókhoz hozzárendelés időpontját kellett figyelembe venni a keresete benyújtása idejeként a Magyar Posta Zrt. igazolása szerint. Helytállónak találta a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi álláspontját a Cstv. 40. §
(1)bekezdés
  1. a)pontjában és a
  2. b)pontban meghatározott érvénytelenségi körülmények tekintetében egyaránt. Az apportálással a felperes üzletrészének mértéke, annak törzstőkéhez viszonyított aránya nem nőtt, az apportálás ellentételeként a felperes üzletrészt nem kapott, ezért megvalósult az aktív vagyonelemek csökkenése. Az apportszolgáltatásra irányuló szerződést a felperes a többségi befolyása alatt álló I. rendű alperessel kötötte meg, ezért a rosszhiszeműséget (illetve az ingyenességet) a Cstv. 40. §
(3)bekezdése szerint vélelmezni kellett. Rámutatott ugyanakkor a másodfokú bíróság a
  1. május 15-i taggyűlési jegyzőkönyv tartalmára, ami részletesen ismertette a felperes vagyoni helyzetét, tevékenysége ellehetetlenülését, veszteséges működését, egyedüli ingatlanvagyonát és fennálló lejárt tartozásait közös költség, illetve devizahitel alapján. Tartalmánál fogva ezért a taggyűlési jegyzőkönyv - a vélelmezett tényállási elemen túl - igazolta a szerződő felek szándékát a hitelezők kijátszására. 15 16 17 18 19 Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy eljárási szabálysértés nélkül történt az elsőfokú eljárásban a szükségtelen, illetve hiányosan előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítása. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új, a keresetet elutasító határozat meghozatalát, harmadlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésként állította, hogy a kereset elkésettsége, a Cstv.
  2. §-ában írt 90 napos határidő elmulasztása miatt a per megszüntetésének volt helye a Polgári perrendtartásról szóló
  3. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §-a szerint. Álláspontja szerint a B.-i Körzeti Földhivatal határozatának
  5. augusztus 19-i átvételével megvalósult a felperes tudomásszerzése az apportügylet tényéről. Megállapítható továbbá, hogy a keresetlevél a bírósági érkeztető bélyegző szerint
  6. december 13-án érkezett a bíróságra. A másodfokú ítéletben hivatkozott postakönyv olyan bizonyíték, amely a peres felek előtt nem volt ismert. A gazdasági társaságokról szóló
  7. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezései [
  8. §
(1)-
(2)bekezdés,
  1. § a) pont
  2. §
(1)bekezdés d) pont, 13. §
(1)bekezdés, 14. §
(1)bekezdés], valamint a Ptk. 233. §
(1)és
(2)bekezdése alapján kifejtette, hogy az apport szolgáltatása nem tag és társaság megállapodása, hanem a tagok között a társasági szerződés módosítására irányuló, harmadik személy javára szóló megállapodás, az abból fakadó jogvita ezért társasági jogvita. A többoldalú kötelemnek nemcsak a társaság és az apportot szolgáltató tag, hanem a társaság többi tagja is alanya, ezért a Pp.
  1. § a) pontja alapján nem volt mellőzhető E.C. perbenállása az ügyben. A jogerős ítélet az I. rendű alperes másik tagjának perbenállása nélkül nem felel meg a Ptk.
  2. §-ának. A bíróság nem rendelkezett valamennyi szerződő fél által nyújtott szolgáltatásról. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet tényleges vagyonvesztés nélkül sérti a Cstv.
  3. §
(1)bekezdését. Iratellenes az apportálással juttatott többletüzletrész tényével szemben az ügylet ingyenességének megállapítása. A
  1. május 15-i tagjegyzék alapján megállapítható a felperes üzletrész tulajdonszerzése az apportszolgáltatásért, az apport értékével az üzletrészesedése arányosan növekedett. A vagyoncsökkenés körében elmaradt a társasági részesedés és az elengedett követelés értékének vizsgálata is. A felperes indítványa ellenére nem rendelt ki szakértőt a bíróság a perben, sem az ingatlanok, sem az üzletrész értékének meghatározására. Nem történt meg E.C. tanúkénti meghallgatása sem, annak ellenére, hogy az I. rendű alperes 20 21 22 23 24 25 26 bizonyítási indítványa a Pp.
  2. §-a és
  3. §
(1)bekezdése szerint megfelelő volt. Előadta, hogy az V. rendű alperes hitelezői igénye nem bizonyított követelés. Az igény megalapozatlanságát alátámasztja a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt indított per eredménye is. Megjegyezte, hogy a II. rendű alperes követelése a felperes egyes nyilvántartásában - ezáltal elismerése mellett - 0 forint. Állította, hogy az apport szolgáltatásának körülményei mellett ide sorolta E.C. lemondását követeléséről, valamint az iratoknak megfelelő hitelezői követeléseket - nem állapítható meg a felperesnél olyan hitelezői igény, amelynek kielégítését az apportügylet meghiúsította volna. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az V. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai Az V. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmére tekintettel a Kúria leszögezi, hogy a felülvizsgálati kérelemhez csatolt ügyvédi meghatalmazás kiterjedt az I. rendű alperes teljeskörű képviseletének ellátására a Kúria előtt [Pp. 270. §
(1)bekezdés, 70. §
(1)és
(2)bekezdés]. A csatolt irat anélkül emelte ki a meghatalmazott jogkörét az iratbetekintésre, másolatkészítésre, hogy ebben korlátozta volna a képviseleti jogot. Nem volt ezért eljárásjogi akadálya a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának a Pp. 73/A. §
(1)bekezdés a) pontja és a Pp. 272. §
(4)bekezdése alapján. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az alábbiak szerint nem találta jogszabálysértőnek. A felülvizsgálati eljárásban elsőként azt kellett vizsgálni, hogy történt-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és az ügy érdemére lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértés: megalapozottan állította-e az I. rendű alperes a kereset elkésettségét, illetve a jogvita érdemi elbírálását gátló körülményként meghatározott személyek perbenállásának elmaradását. A jogerős ítélet helytállóan foglalt állást a Cstv.
  1. §-ában meghatározott szubjektív perindítási határidő elévülési jellegéről és betartásáról egyaránt. A felszámoló a
  2. május 15-i taggyűlési jegyzőkönyv földhivataltól történt beszerzésével ismerte meg a keresettel támadott megállapodás tartalmát és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb lényeges körülményeket. A felszámoló korábban - sem az adós felszámolást megelőző vezető tisztségviselőjétől, sem a földhivatali határozat kézbesítése alapján - nem szerzett tudomást az apportügylet lényegi elemeiről és a megtámadhatóság feltételeiről. Az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, a bizonyítékok helytálló értékelésével 27 28 29 30 következtettek a keresetlevél bíróságra érkezésének időpontjára is, a Magyar Posta Zrt.
  3. március 26-án kelt igazolása és a keresetlevélhez tartozó postai feladóvevény egymással összhangban levő adatai (küldemény azonosító szám, feladás időpontja) figyelembevételével. A felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul hivatkozott eljárásjogi, illetve alkotmányossági aggályokra, továbbá arra is, hogy a jogerős ítélet bizonyítékként postakönyv adatát értékelte. Leszögezi a Kúria, hogy a Cstv.
  4. §-ában biztosított külön megtámadási jog érvényesítése miatt jelen per nem volt társasági jogviszonyon alapuló - társasági - jogvitának tekinthető. A Cstv. hivatkozott rendelkezése, valamint a Pp.
  5. § a) pontja és a
  6. §
(1)bekezdésének g) pontja értelmében adósként az apportot nyújtó felperesnek és a kedvezményezett I. rendű alperesi társaságnak kellett perbenállnia a keresettel támadott apportszolgáltatásra irányuló megállapodás alanyaként. Az 1/
  1. PJE Polgári jogegységi határozat jelen ügyben is irányadó tartalma, illetve a Kúriának a Gfv.VII.30.355/
  2. számú ügyben hasonló tényállás alapján kifejtett jogi álláspontja (BH
  3. 90.) értelmében a gazdasági társaság részére apport formájában nyújtott vagyoni hozzájárulás a tulajdonjog átruházását eredményező jogügylet, ennél fogva fedezetelvonó jellege esetén - a cégjogi korlátozó rendelkezések áttörése nélkül - keresettel támadható a Ptk.
  4. §-a alapján, illetve a felszámolás megindítása után a Cstv.
  5. §-ának speciális szabályai szerint. Az apportszolgáltatási szerződés eredményes megtámadása - érvénytelenségének megállapítása - a kedvezményezett cég vonatkozásában egyedül vagyonára hat ki, nem jár a cégalapítás érvénytelenségével. E.C.nak sem az I. rendű alperes tagjaként, sem pedig a per tárgyától különböző kötelem, a felperessel létrejött kölcsönügylet alanyaként nem volt kötelező a perbenállása. Az ügy érdemét tekintve abban kellett állást foglalnia a Kúriának, hogy a jogerős ítélet a Cstv.
  6. §
(1)bekezdése megsértésével értelmezte-e a per tárgyává tett apportmegállapodást. A vagyoncsökkenéssel, illetve a szerződés ingyenességével kapcsolatban az I. rendű alperes alapvetően a bizonyítékok mérlegelése körében támadta a jogerős ítéletet, azonban a felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli perorvoslati jellege miatt - nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének (BH
  1. 119., BH
  2. 29.). A támadott ítéletnek nem volt a felülmérlegelés tilalmát áttörni engedő hibája: sem iratellenesség, logikai ellentmondás, sem nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés. A
  3. május 15-i társasági iratok szerint a felperes nem jutott többletüzletrészhez az apportált ingatlanok ellenében, a törzstőkeemeléssel társasági helyzete - üzletrészének aránya a jegyzett tőkén belül (80%) és az üzletrész arányához igazodó társasági jogosítványok mértéke (szavazatszám) - változatlan maradt. A Cstv.
  4. §
(1)bekezdésének a) pontjában nevesített érvénytelenségi feltételek körében a vagyoncsökkenés 31 32 33 megállapításához az aktív vagyonszemlélet érvényesül az egységes bírósági gyakorlatban a Cstv. 3. §
(1)bekezdés e) pontja, valamint a 4. §
(1)bekezdése alapján. Az ingatlanvagyon apportálásával megállapítható az adós aktív - a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonának csökkenése: a 150.115.000 Ft könyv szerinti értéken nyilvántartott ingatlanok úgy kerültek ki a felperes vagyonából, hogy a tárgyi eszközök helyébe jóval alacsonyabb névértékű üzletrész (társasági részesedés) kellett volna lépjen. Az ügyben eljárt bíróságok helyesen következtettek a Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontja alkalmazása körében a szerződő felek rosszhiszeműségére. Bizonyítást nyert az adós felperes szándéka hitelezői kijátszására és erről az I. rendű alperes tudomása, egyrészt a Cstv. 40. §
(3)bekezdésében írt vélelemszabály alkalmazásával, ezen túl pedig a felek konkrét tudattartalma a
  1. május 15-i taggyűlési jegyzőkönyv tartalmánál fogva. Nem volt eljárási szabálysértésként értékelhető az I. rendű alperes hiányos tanúbizonyítási indítványának mellőzése, amelyet az I. rendű alperes megfelelő tényállítás és a bizonyítani kívánt tények megjelölése nélkül terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság eljárásának megfelelőségét e körben a Pp.
  2. §
(1)bekezdése és a 3. §
(4)bekezdése mellett a Pp.
  1. §-ában foglalt rendelkezés is alátámasztotta, a szerződő felek okirattal igazolt pontos tudattartalma miatt. A felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben a vagyoncsökkenés, illetve az ingyenesség Cstv.
  2. §
(1)bekezdése szerint vizsgált körülményei nem minősültek különleges szakértelmet igénylő, szakértői bizonyítás szükségességét felvető kérdésnek az ügyben. Az I. rendű alperes a Cstv. 40. §
(3)bekezdésében írt rosszhiszeműség vélelmét nem döntötte meg. A Kúria rámutat, hogy a Cstv. 40. §
(1)bekezdés a) pontjában megnevezett „hitelező vagy hitelezők" körébe nemcsak a vagyoncsökkenéssel járó szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor követeléssel rendelkező jogosultak értendőek; e jogintézmény védeni hivatott a felszámolásban figyelembe veendő összes hitelező érdekét (BH
  1. 120.). A
  2. május 15-i taggyűlési jegyzőkönyv szerint a felek tisztában voltak a felperes vagyoni helyzetével, hogy az apportált ingatlanokon kívül „egyéb érdemi vagyona nincs", az apportálással nem marad a fennálló és a későbbi hitelezői igények kielégítésére alkalmas vagyona. A felülvizsgálati kérelem hivatkozásával szemben, az V. rendű alperes követelése (hitelezői igénye) tekintetében a lényeg abban állt a vizsgált érvénytelenségi ok szempontjából, hogy az igény egy részének fennállásáról és jelzálogjoggal biztosított jellegéről a szerződő felek tudomással bírtak és erre figyelemmel nyilatkoztak a
  3. május 15-i taggyűlés idején, az ingatlanok értékének megállapításakor és az apportálás elhatározásakor. Az V. rendű alperes később hozott határozata bírósági felülvizsgálatának eredménye kívül esett az érvénytelenség körében vizsgálandó releváns körülményeken. 34 A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  4. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész 35 Az I. rendű alperes a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes és az V. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. §
(1)bekezdése, 74. §
(3)bekezdése és a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint. Az ügyvédi munkadíj áfát is magában foglaló összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, illetve a 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. 36 A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.